A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A száműzöttek, mint misszionáriusok  

Július 25. – szombat délután

A Biblia „hazának” nevezi a szentek örökségét (Zsid 11:14–16). Ott a mennyei Pásztor az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta források fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett az Úr népe, a sokáig zarándok és vándor nép otthonra talál. – A nagy küzdelem, 675. o.

Zarándokként, idegenként – ha Isten ragyogó dolgait, az előttünk tündöklő örömöt követjük, ha a várost keressük, melynek építőmestere Isten, ha a számunkra félretett javakra tekintünk, a lakhelyre, melyet Jézus készít számunkra – megfeledkezünk e földi élet bánatáról, gyötrődéseiről. Mintha máris éreznénk annak a jobb mennyei országnak az előízét. Fájdalmunk enyhül, megvigasztalódunk, mi több: boldogok vagyunk Istenben! – The Upward Look, 15. o.

Az elvégzendő munka örömöt jelent számunkra, és siker koronázza, ha bátran, teljes szívvel végezzük, Istent dicsőítésére…

Hűségesen végezve szolgálatodat elméd ráhangolódik Krisztus gondolatainak hullámhosszára. Kérj áldást imában. Kérd az Urat, hogy segítsen helyesen megértened szolgálatod célját, melyet végezned kell. Ne engedd, hogy az igazsággal ellentétes bármilyen befolyás félrevezessen. Tedd meg a te részed, hogy másokra is áldás áradjon. Dicsőítsd Istent az előjogért, hogy vele dolgozhatsz. Tedd ezt teljes szívvel, és Jézust fogod felismerni munkatársaidban, testvéreidben…

Az idő aranyat ér. A munka sok, és elhívást kaptunk, hogy teljes szívvel végezzük. Kötelességeinket, melyeket Isten ránk bízott, szeretettel kell teljesítenünk, nem úgy, mint rideg, unalmas, rutinszerű feladatokat. Legjobb képességeidet vesd be, amikor az Úrért dolgozol, és meg fogod tapasztalni, hogy a Megváltó van jelen szolgálatodban. Jelenléte könnyűvé teszi munkádat, és szíved tele lesz örömmel. Összhangban leszel Istennel, mert szereted Őt, és hűséges vagy hozzá.

Legyünk őszinte, komoly keresztények, teljesítsük hűségesen a ránk bízott munkát, szüntelenül Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére nézve.

Jutalmunk nem a látszólagos sikertől függ, hanem a lelkülettől, amellyel a munkát végezzük…

Lényünk minden erejét az önzetlen szolgálat ügyének kell szentelnünk. Kamatoztassuk minden képességünket. Tegyünk annak érdekében, hogy a jövőnk értékesebb legyen, mint a múltunk… mert Krisztus vágyva vágyakozik a lelkek után. – Evangelizálás, 645–646. o.

Július 26. – vasárnap  –  A száműzetés

Dániel fiatalon került babiloni rabságba. Tizenöt-tizenhat éves lehetett. Miért tagadta meg az uralkodó ínyencségeit? Miért nem ivott bort, holott királyi parancs kötelezte? Tudta, hogy ha megkóstolná, megszeretné, és előnyben részesítené a vízzel szemben.

Dániel azzal is érvelhetett volna, hogy a király asztalánál a király parancsára nem volt más választása. Azonban ő és barátai tanácskozást tartottak. Megvizsgálták, milyen mértékben kedvezett volna testi-szellemi képességeik fejlődésének a borfogyasztás. Nagyon lelkiismeretesen körüljárták a témát. Világossá vált számukra, hogy a bor önmagában csapda. Ismerték Nádáb és Abihu történetét a pergamentekercsekből. A szentélyi szolgálat előtt ittak bort, minek következtében érzéseik eltompultak, és nem tehettek különbséget a szent tűz és a közönséges tűz között…

Egy másik indok a bor megtagadására a király azon szokása volt, hogy étkezés előtt istenként tisztelt bálványaitól asztali áldást kért. Az étel és az ital egy részét bálványisteneinek áldozta, akiket imádott. Olyan asztalnál étkezni, ahol bálványimádást gyakorolnak, a menny Istene elleni sértésnek minősült Dániel és három honfitársa szemében. E négy ifjú eldöntötte, hogy nem eszik a király asztaláról, és nem iszik a borából, mivel az előre egy bálványistennek volt szentelve… Ezen ifjak nem merészségről tettek bizonyságot, hanem az igazság és feddhetetlenség iránti határozott szeretetről. Nem a különbözőség volt a céljuk, mégis különbözőnek kellett, hogy legyenek. – The Upward Look, 83. o.

Mi történt volna, ha Dániel és honfitársai kompromisszumot kötnek a királyi udvar tisztviselőivel, és engedve a pillanatnyi nyomásnak, a babiloniak szokásai szerint esznek és isznak? Ha akkor – egyetlenegyszer – eltekintettek volna elveiktől, igazságérzetük meggyengül, gonosszal szembeni undoruk megenyhül. Étvágyuk kielégítése csorbította volna testi-lelki erejüket, értelmi képességeiket. Egyetlenegy téves lépés valószínűleg további rossz lépésekhez vezetett volna, míg megszakadt volna a kapcsolatuk a mennyel, és a kísértés hullámai elragadják őket…

Dániel élete a megszentelt jellem ihletett szemléltetése. A bibliai megszentelődés az embert mint egészet érinti… Az önző, nagyétkű ember nem élvezheti a megszentelődés áldását. – Egészségügyi tanácsok, 66. o.

Július 27. – hétfő  –  A tanúk

Nabukodonozor szerint ez az értelmezés isteni kinyilatkoztatás volt, mivel Dániel az álom összes részletét ismerte. Az éjszakai látomás értelmezése által közvetített ünnepélyes igazságok mély nyomot hagytak az uralkodó elméjében, aki alázattal és tisztelettel borult le a földre és imádkozott…

Nabukodonozor látta az Isten bölcsessége és országa legtanultabb embereinek bölcsessége közötti különbséget. – The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 8.

A zsidó rabok által a babiloni pogányok is megismerhették az Urat. E bálványimádó nemzet tudomást szerezhetett az Isten által alapítandó országról, ami az Ő erejével ellenállást fog tanúsítani Sátán ravaszságával és hatalmával szemben. Dániel és társai, valamint Ezsdrás, Nehémiás és sokan mások is Isten tanúi voltak a rabság idején. A Mindenható elküldte őket az akkori világ királyságaiba, hogy világosságuk beragyogja a pogány, bálványimádó kor sötétségét. Isten beavatta Dánielt terveibe, melyeket sok-sok nemzedéken keresztül elrejtett. Látomásban szemlélhette az igazság fényét, melyet aztán az arrogáns babiloni királyság felé közvetített. A zsarnok Nabukodonozor is láthatta, hogy a menny Ura irányítja a föld minden országát, királyságát. Ő Isten minden isten felett. Nabukodonozornak meg kellett értenie, hogy a földi királyságok hatalmasságai fölött van egy sokkal erősebb hatalom a mennyben. Isten hűsége, mely kimentette a három ifjút a lángok közül, a menny Urának csodálatos hatalmát bizonyította.

Dániel és társai jelentős lelki világosságot árasztottak Babilonban, felséges dolgokat hirdettek Sionról, az Örökkévaló városáról. Az Úr terve, hogy ma is ugyanúgy terjedjen a lelki világosság. Ha az Ótestamentum szentjei ennyire határozott hűségről tettek bizonyságot, hogyan kellene bizonyságot tennie Isten mai népének, mely az évszázadokon át összegyűlt világosság birtokosa, és az Ószövetség próféciái dicsőséges jövőt tárnak az emberiség elé? – Adventista Biblia-kommentár, 4. kötet, 1169. o.

E zsidó ifjak magas értelmi szinttel rendelkeztek, kimondottan műveltek voltak, és megtisztelő pozíciót foglaltak el abban a társadalomban, viszont mindezen előnyök nem feledtették velük Istenüket. Minden képességüket a mennyei kegyelem megszentelő befolyásának vetették alá. Kegyes életükkel, megingathatatlan becsületességükkel példát mutattak, és hirdették, dicsőítették, aki a sötétségből a világosságra vezette őket. Nagy nézőközönség előtti csodálatos szabadulásuk Isten hatalmát, fenséges voltát bizonyította. Jézus leszállt közéjük a tüzes kemencébe, és jelenléte dicsőségével meggyőzte Babilon büszke királyát, hogy Ő Isten Fia. A menny világossága terjedni kezdett Dániel és társai által, míg a körülöttük élők megértették: honnan származik életüket megnemesítő, jellemüket megszépítő hitük. – Adventista Biblia-kommentár, 4. kötet, 1170. o.

Aki a zsidó ifjakkal volt a tüzes kemencében, Ő ma is a követőivel van, bárhol lennének is. Szüntelen jelenléte vigasztal és támogat. A szorongattatás idejének csúcsán – melyre még nem volt példa a történelemben – választottai rendíthetetlenül állnak majd. Sem maga Sátán, sem gonosz hada nem lesz képes ledönteni Isten szentjei közül még a leggyengébbet sem! Az angyalok utolérhetetlen erővel védik őket, az Úr pedig az „istenek Isteneként” nyilatkozik meg általuk, aki mindenkit üdvözít, aki csak bízik benne. – Conflict and Courage, 252. o.

Július 28. – kedd  –  Dániel Perzsiában

Isten nem akadályozta meg Dániel ellenségeit, hogy az oroszlánok közé vessék. Megengedte a gonosz angyaloknak és a törvényt nem tisztelő, alattomos embereknek, hogy céljukat mindeddig elérjék, de mindezt csupán azért, hogy még csodálatosabb legyen szolgálójának kiszabadítása, és még csúfosabb az igazság és feddhetetlenség ellenségeinek veresége… A bátor Dániel a jót tisztelte, nem a hatóságok kívánságát, s így Sátán legyőzetett, Isten neve pedig felmagasztaltatott…

Az oroszlánok vermébe került Dániel ugyanaz a Dániel, aki a Miniszteri Tanács vezetője és a magasságos Isten prófétája. A Mindenható kezében a hűséges ember ugyanúgy megáll a legnehezebb próbában, mint a jólét idején, amikor a menny és a társadalom fénye és kedvezése veszi körül… Az Úr ereje megóv a testi bántalomtól, de megvéd a legnagyobb gonosztól is, követője nem esik el még a legkedvezőtlenebb körülmények közepette sem, és az isteni kegyelem által diadalmaskodik. – Conflict and Courage, 255. o.

Dániel gyorsan emelkedett az ország miniszterelnöki tisztségébe. Az egymást követő fejedelmek uralkodása alatt, az ország bukása és a vele vetélkedő ország megalapítása idején olyan volt bölcsessége és államférfiúi vezetése, tökéletes volt ügyessége, előzékenysége és valódi szívjósága, ami elvhűséggel párosult, hogy ellenségei is kénytelenek voltak elismerni: „Semmi okot vagy vétket nem találhatnak; mert hűséges volt.” (Dán 6:4)

Dániel megingathatatlan bizalommal ragaszkodott Istenéhez, és a prófétaság Lelkének ereje szállott rá. Miközben az emberek megtisztelték az udvar felelősségeivel és az ország titkaival, Az Úr is megtisztelte őt mint követét, és megtanította az eljövendő korszakok titkainak megfejtésére. A pogány fejedelmek a menny képviselőjével való érintkezésük által kénytelenek voltak elismerni Dániel Istenét. Nabukodonozor kijelentette: „Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője.” (Dán 2:47) Dáriusz pedig kiáltványban – amelyet minden néphez, nemzethez és nyelvhez intézett, akik a föld színén laktak – felmagasztalta Dániel Istenét mint aki az „élő Isten, és örökké megmarad, és az Ő országa meg nem romlik, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön” (Dán 6:25–27).

József és Dániel bölcsek és igazságosak voltak, mindennapi életükben tiszta szándékúak és segítőkészek. A bálványimádó nép érdekeinek szolgálatában is odaadóan hűségesnek bizonyultak, korai neveltetésük elvei és Isten, akit képviseltek, tette őket ilyenné. Ezeket a férfiakat mind Babilonban, mind Egyiptomban az egész nemzet tisztelte, a pogány népek is, és mindenki, akikkel érintkeztek, mert Isten jóságát, segítőkészségét és Krisztus szeretetét látták bennük.

Milyen életművet hoztak létre ezek a nemes héberek! Búcsút mondtak gyermekségük otthonának, és nem álmodoztak magasztos rendeltetésükről! Hűségesen átengedték magukat Isten vezetésének, ezért tudta Ő véghez vinni általuk szándékát. – Előtted az élet, 56–57. o.

Július 29. – szerda  –  Dániel és Isten örökkévaló országa

Nekünk nincs ugyanolyan szükségünk Istenre, mint Dánielnek? Azokhoz szólok, akik hiszik, hogy történelmünk utolsó napjaiban élünk. Kérlek benneteket, viseljétek szíveteken gyülekezeteink, iskoláink, intézményeink sorsát. Az Úr, aki meghallgatta Dániel imáját, a mienket is meghallgatja, ha megtört szívvel hajtunk térdet előtte. Ugyanolyan sürgős szükségleteink vannak, ugyanolyan nagy nehézségeink, mint Dánielnek, s ugyanolyan elszántsággal kell követnünk célunkat! Terhünket hit által tegyük a nagy teherhordozó vállára. Korunkban ugyanolyan mélyen meg kell rendülniük a szíveknek, mint a Dániel korában. – Conflict and Courage, 256.

József, amikor hallatlan megtiszteltetés érte Egyiptomban, nem titkolta el Isten iránti hűségét. Illés az általános hitehagyás közepette sem igyekezett elrejteni, hogy a menny Urát szolgálja. Noha Baál prófétái négyszázötvenen voltak, papjai négyszázan, követői pedig több ezren, Illés mégsem törekedett olyan színben feltűnni, mintha a népszerű oldalon állna. Nagyszerű viselkedésével egymaga állt velük szemben. A hegyoldal zsúfolásig megtelt a mohón várakozó sokasággal. Eljött a király is, szemkápráztató fényűzéssel kísérve, és a bálványimádók biztosak voltak diadalukban, és hangos kiáltással üdvözölték a királyt. Úgy látszott, egyetlen férfi áll ki a menny becsülete mellett. Illés messze hangzó szavakkal beszélt az összezsúfolódott sokasághoz: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, Őt kövessétek, ha pedig Baál, akkor kövessétek azt.” (1Kir 18:21) Végül a mennyet igazgató Úr bizonyult valódinak, Baál imádói pedig elpusztultak. Hol vannak ma a Józsefek és Illések? – Bizonyságtételek, 5. kötet, 526–527. o.

Isten az örömüzenet hirdetését választotta eszközéül a lélekmentésre. De először a saját szívünket kell összhangba hozni vele, és akkor készek leszünk másokért fáradozni. Régebben a munkásaink gyakrabban tartottak önvizsgálatot. Tanácskoztak egymással, és alázatos, buzgó imával könyörögtek közösen a menny vezetéséért. Ma a lelkészek és tanítók körében hanyatlásnak indult a valódi missziós lelkület. Pedig Krisztus eljövetele most közelebb van, mint amikor szolgálatunkat elkezdtük. Minden múló nappal kevesebb idő áll a rendelkezésünkre, hogy hirdessük a figyelmeztető üzenetet. Bárcsak most is többen járnának közben lelkesen az Atyánál, bárcsak több lenne a mély alázat, nagyobb a tisztaság, és komolyabb a hit…

Az örömhír magasztos, emelkedett mértéket állít elénk. A következetes keresztény nem csak újjászületett, de nemes teremtmény is Jézus Krisztusban. Ki nem alvó világosság, aki mutatja az embereknek a mennybe, az Istenhez vezető utat. A Megváltóból merít életet, s nem kívánkozik a világ semmitmondó, testet-lelket meg nem elégítő élvezetei után. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 87–88. o.

Július 30. – csütörtök  –  További száműzött misszionáriusok

Megalázó volt a fáraó számára, hogy mellőznie kellett királysága mágusait, bölcseit, és egy zsidó rabszolgától volt kénytelen útbaigazítást kérni. De mit tehetett, ha csalódott az embereiben? Ha zaklatott lelkét ez megnyugtatta, akkor igenis elfogadta egy rabszolga tanácsait.

„Elküldött azért a fáraó, és hívatta Józsefet, és hamarsággal kihozták őt a tömlöcből, és megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment. És mondta a fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt. Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. És felelt József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.” (1Móz 41:14–16)

József fáraónak adott válasza Istenbe vetett erős hitét és alázatos bizalmát szemlélteti. Szerényen visszautasít az álom értelmezéséért kijáró minden megtiszteltetést, és biztosítja az uralkodót, hogy nem ő rendelkezik ezzel a tudással, hanem egyedül Isten. – Spiritual Gifts, 3. kötet, 149–150. o.

Csak kevesen ismerik fel, milyen hatással vannak az élet kis dolgai a jellem fejlődésére. Semmi sem jelentéktelen, amivel foglalkozunk. A változó körülmények, amelyekkel napról napra találkozunk, próbára teszik becsületességünket, és nagyobb megbízatásokra tesznek alkalmassá bennünket. A hétköznapi élet ügyeinek intézésében tanúsított elvhűségünkkel hozzászoktatjuk magunkat, hogy a kötelességet a kedvteléseink és a kívánságaink fölé helyezzük. Így a fegyelemhez szokott ember nem ingadozik szélben hajladozó nádként a jó és a rossz között. Becsületesen teljesíti kötelességét, mert arra nevelte magát, hogy hű és igaz legyen. A legkisebb dolgokban való becsületességgel erőt nyer ahhoz, hogy a nagyobb dolgokban is becsületes legyen.

Az egyenes jellem értékesebb Ofir aranyánál. Enélkül senki sem tölthet be megtisztelő méltóságot. De a jellem nem örökölhető. Nem vásárolható meg. Az erkölcsi kiválóság és magas szellemi színvonal nem a véletlen eredménye. A legjobb képességek is értéktelenek, ha nem fejlesztjük őket. A nemes jellem kialakítása egy élet munkája, komoly, kitartó erőfeszítés eredménye. Isten alkalmakat ad; a siker azon múlik, hogyan értékesítjük azokat. – Pátriárkák és próféták, 222–223. o.

Július 31. –  péntek

További tanulmányozásra: Pátriárkák és próféták, 220–222. o.