5. tanulmányhoz − Július 25−31.
Vasárnap
Ésa. 39,5-7.
És monda Ésaiás Ezékiásnak:
Halld a seregek Urának beszédét:
Ímé napok jőnek, és
elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid,
Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!
És fiaid közül, a kik tőled
származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok
Bábel királyának palotájában.
Dán. 1,1-2.
Jojakim, Júda királya
uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre,
és megszállá azt.
És kezébe adá az Úr
Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé
azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket bevivé az ő
istenének kincsesházába.
Dán. 1,8-13.
De Dániel eltökélé az ő
szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, a
melyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen
magát megfertőztetnie.
És az Isten kegyelemre és
irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt;
És mondá az udvarmesterek
fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti
ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz
ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a
királynál.
És mondá Dániel a
felügyelőnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást,
Misáelt és Azariást:
Tégy próbát, kérlek, a te
szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és
vizet, hogy azt igyunk.
Azután mutassák meg néked a
mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a
szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.
Dán. 5,12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a
király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak
magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek
megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az
értelmet.
Dán. 6,4.
Akkor az igazgatók és
tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de
semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi
fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.
Dán. 9,3-19.
És orczámat az Úr Istenhez
emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
És imádkozám az Úrhoz, az én
Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes
Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik
és teljesítik az ő parancsolatait.
Vétkeztünk és gonoszságot
míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a
te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
És nem hallgatánk a te
szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak,
fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
Tied Uram az igazság, mienk
pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda
férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon,
mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel
vétkeztek ellened.
Miénk, oh Uram, orczánk
pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
A mi Urunké Istenünké az
irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
És nem hallgattunk az Úrnak,
a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe
adott, az ő szolgái, a próféták által.
És az egész Izráel áthágta a
te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk
szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának
törvényében; mert vétkeztünk ellene!
És teljesíté az ő szavait, a
melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy
veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen
történt Jeruzsálemben.
A mint írva van a Mózes
törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek
szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és
figyeltünk volna a te igazságodra.
Azért készen tartotta az Úr a
veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden
cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
Most azért, oh mi Urunk,
Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és
nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
Uram, a te igazságod
teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te
városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a
mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek
mi körültünk.
És most hallgasd meg, oh
Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az
Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.
Hajtsad, én Istenem, a te
füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi
pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi
igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi
esedezéseinket.
Uram, hallgass meg! Uram,
légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél
tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a
te néped.
Hétfő
Dén. 2,47.
Szóla a király Dánielnek, és
monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura
és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!
Dán. 4,34.
Most azért én, Nabukodonozor,
dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete
igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.
Dán. 5,17-23.
Erre Dániel felele, és monda
a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad,
mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
Te, oh király! A felséges
Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada
Nabukodonozornak, a te atyádnak;
És a méltóság miatt, a melyet
ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a
kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és
megalázott, a kit akart;
De mikor a szíve
felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő
birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
És az emberek fiai közül
kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn
az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal
öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek
országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
És te, Belsazár, az ő fia,
nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
Kedd
Dán. 2-6. fejezeteket a Bibliádból olvasd
Szerda
Dán. 2,44.
És azoknak a királyoknak
idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és
ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza
és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
Dán. 7,13-14.
Látám éjszakai látásokban, és
ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és
méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.
És ada néki hatalmat,
dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő
hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem
rontatik.
Dán. 8,17; 19.
És oda jöve, a hol én állék,
és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda
nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.
És monda: Ímé, én megmondom
néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.
Dán. 11,35.
És elhullanak az értelmesek
közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a
vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van.
Dán. 12,4; 13.
Te pedig, Dániel, zárd be e
beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és
nagyobbá lesz a tudás.
Te pedig menj el a vég felé;
és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
Csütörtök
1Móz.
41.
fejezetet
a Bibliádból olvasd