A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Elhívás tanítványságra

Április 18., szombat délután

Amikor Krisztus elhívta a tanítványait, nem kecsegtette őket nagy reményekkel ezzel az élettel kapcsolatosan. Nem ígért nyereséget vagy világi tiszteletet, és ők sem kértek valami ehhez hasonlót. A vámszedők asztala mellett álló Mátéhoz így szólt az Üdvözítő: „Kövess engem! És az mindeneket elhagyván felkelt és követte Őt.” (Lk 5:27–28) Máté nem tétovázott, és nem kért korábbi fizetésével egyenértékű fizetséget. Kérdés és tétovázás nélkül követte Jézust. Neki elég volt, hogy a Megváltóval lehet, hallhatja szavait, és csatlakozhat hozzá a munkában.

Hasonlóképpen történt a korábban elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus elhívta Pétert és társait, ők azonnal elhagyták csónakjaikat és hálóikat. A tanítványok némelyikének voltak barátaik, akik tőlük vártak támogatást, ám amikor elfogadták a Megváltó hívását, nem tétováztak és nem tették fel a kérdést, hogy miből fog majd megélni a családjuk. Válaszoltak a hívásra, s később, amikor Jézus megkérdezte tőlük: „Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok?” Akkor nyugodtan válaszolhattak: „Semmiben sem.” (Lk 22:35)

Ma úgy hív bennünket a Megváltó, ahogyan elhívta Mátét, Jánost és Pétert. Ha szívünket megérintette az Ő szeretete, akkor elménkben nem fog első helyet elfoglalni a jutalék kérdése. Örülni fogunk annak, hogy Krisztus munkatársai lehetünk, és bízni fogunk gondviselésében. Ha Istent tesszük meg életünk erősségének, életünket nemes cél fogja ösztönözni, amely fölébe emel az anyagias érdekeknek. – The Ministry of Healing, 479–480. old.

Április 19., vasárnap:  -  Emberhalászok

A tó tiszta vizén az éjszaka volt az egyetlen halászásra alkalmas időszak. Miután egész éjjel hiába fáradoztak, reménytelennek tűnt, hogy hálójukat nappal vessék ki, de Jézus adta a parancsot, és a Mesterük iránti szeretet engedelmességre indította a tanítványokat. Simon és testvére leengedték a hálót. Amint megpróbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a hal, hogy a háló szakadozni kezdett. Kénytelenek voltak Jakabot és Jánost segítségül hívni. Mikor zsákmányuk biztonságban volt, az mindkét csónakot annyira megterhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett.

Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem a rakományra. Ez a csoda számára minden eddiginél jobban kinyilatkoztatta az isteni hatalmat. Jézusban az egész természet irányítóját látta. Az istenség jelenléte feltárta saját szentségtelenségét. A Mestere iránti szeretet, a hitetlensége miatti szégyen, a Krisztus leereszkedéséért érzett hála és mindenekfelett tisztátalanságának átérzése a végtelen tisztaság színe előtt lesújtotta őt. Mialatt társai a hálók tartalmát biztonságba helyezték, Péter a Megváltó lába elé borult, és így kiáltott: „Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5:8) [...] Mégis kapaszkodott Jézus lábába, mert érezte, hogy nem válhat el tőle. A Megváltó válaszolt: „Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz.” (Lk 5:10) Isten azután bízta Ésaiásra az üzenetet, miután a próféta meglátta szentségét és a maga méltatlanságát. Péter is csak azután kapta meg az elhívást, hogy Krisztusért munkálkodjék, miután eljutott az önmegtagadásig és az isteni hatalomtól való függőségig. – Jézus élete, 246. old.

Amikor Krisztus munkatársaivá válunk nagy művében, amelyért életét adta, igazi nyugalmat találunk. Mikor még bűnösök voltunk, életét adta értünk. Vágya, hogy jöjjünk hozzá, és tőle tanuljunk. Csak így lelünk békére. Azt mondja, hogy nyugalmat ad: „Tanuljátok meg éntőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” Ha ezt teszed, saját tapasztalatodban megtalálod a Krisztustól kapott nyugalmat, amely az Ő igájának hordozásából és terhének viseléséből ered.

Ha elfogadod a tiltásokra és engedelmességre vonatkozó krisztusi igát, megtalálod benne a legnagyobb segítséget. Ennek az igának a viselése Krisztus mellett tart meg, s akkor Ő átveszi a teher legnehezebb részét.

„Tanuljátok meg éntőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” A Krisztustól kapott tanítások elsajátítása a legnagyobb kincs, amelyet megtalálhatnak azok, akik tanulni szeretnének. A nyugalom pedig annak tudatából ered, hogy ők mindenáron az Úrnak szeretnének tetszeni. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 5. köt., 1090. old.

Április 20., hétfő:  -  A tizenkét tanítvány kiválasztása

Jézus a Galileai-tenger melletti dombokon egymagában, választottaiért esdeklő imában töltötte az éjszakát. Hajnalban magához szólította tanítványait, majd imával és a tanítás szavainak kíséretében áldón fejükre tette kezét, elkülönítve őket az örömüzenet hirdetésére. Azután lement velük a tengerpartra, ahol már hajnal óta nagy sokaság gyülekezett. – Gondolatok a hegyibeszédről, 4. old.

A tanítványok oktatásakor Jézus a város zűrzavarából való visszavonulást választotta, mert a mezők és halmok csöndje jobban összhangban állt az önmegtagadás leckéivel, melyeket meg akart tanítani nekik. Szolgálata során szívesen gyűjtötte maga köré az embereket a kék ég alatt, füves domboldalon vagy tóparton. Itt, ahol saját teremtett művei vették körül, hallgatóinak gondolatait a mesterséges dolgokról a természetiekre terelhette. [...]

Most kellett megtenni az első lépést az egyház szervezése felé, amely majd Krisztus távozása után képviseli Őt a földön. Nem állt rendelkezésükre költséges szentély, hanem a Megváltó olyan csendes helyre vezette tanítványait, amilyet Ő szeretett, s lelkükben e nap szent tapasztalatai örökre összeforrtak a hegy, a völgy, a tenger szépségével.

Jézus azért hívta el tanítványait, hogy tanúbizonyságként küldhesse szét őket, és hirdessék a világnak, amit tőle hallottak és láttak. Hivatásuk a legfontosabb volt valamennyi elhivatott emberi feladat között, közvetlenül a Krisztusé után következett. Isten munkatársaivá kellett lenniük a világ megmentésében. Ahogyan az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka Izrael képviselője, úgy kellett a tizenkét apostolnak képviselnie az evangéliumi egyházat.

A Megváltó ismerte a kiválasztottak jellemét. Minden gyöngeségükbe, hibájukba belelátott, tudott a leselkedő veszélyekről, a rájuk nehezedő felelősségről, és szívből aggódott választottaiért. Egész éjszaka egyedül imádkozott értük a Galileai-tengert szegélyező hegyen, miközben ők a hegy lábánál aludtak. Az első hajnali fénysugár megjelenésekor magához szólította őket, mert fontos közlendője volt. – Jézus élete, 291–292. old.

Krisztus tanítási módszereinek legteljesebb szemléltetését az első tizenkét tanítvány kiképzésében láthatjuk meg. Ezeken a férfiakon nagy felelősség nyugodott. Kiválasztotta őket, mint olyan férfiakat, akiket betölthet Lelkével, és alkalmassá tehet arra, hogy előrevigyék művét a földön, ha majd elhagyja őket. Mindenekfelett saját társaságának kiválogatásában volt részük, mert naponta vele lehettek. Saját személye által gyakorolt benyomást kiválasztott munkatársaira. A szeretett János így szólt: „Az élet megjelent, és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla...” (1Jn 1:2) – Előtted az élet, 84. old.

Április 21., kedd:  -  Az apostolok felhatalmazása

Az Úr arra vár, hogy népén keresztül kinyilváníthassa hatalmát és kegyelmét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az Úr szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák figyelmüket. Minden nap időt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal…

Ha egyénileg járunk és beszélgetünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben. [...]

Jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, milyen hatással vagyunk másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Jézus kegyelmének erejéről, tapasztalatból kell ismernünk ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba mint személyes Megváltóba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat a kétkedő világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, erősen kell állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson.

A kereszténység jelvénye nem külső jel, nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és ember közötti egység megmutatkozása. Az Úr kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény. – Isten csodálatos kegyelme, 276. old.

Az Úr hívja népét, hogy lépjen be a missziómunka különböző területeire. Az utak és a kerítések mentén állóknak meg kell hallaniuk az evangélium üzenetét. Az egyháztagoknak evangelizációs munkát kell végezniük azon barátaik és szomszédaik otthonában, akik még nem részesültek az igazság teljes bizonyítékaiban...

Akik belépnek ebbe a munkába, tegyék Krisztust tanulmányozásuk állandó tárgyává. Legyenek komolyak, s minden képességüket állítsák az Úr szolgálatába. Értékes eredményeket érhetnek el őszinte és önzetlen erőfeszítéseikkel. A munkások a nagy Tanítótól kapják meg a legmagasabb kiképzést. – Krisztushoz hasonlóan, 202. old.

Az Úr elvárja szolgáitól, hogy életük és jellemük kiválóbb legyen a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik Őt szolgálják. Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koronát. Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvései fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat győzelemre. Minden rábízott erőt használnia kell, hogy a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az ördög felett. – Isten csodálatos kegyelme, 271. old.

Április 22., szerda:  -  A hetven tanítvány kiküldése

A tanítványoknak nem kellett várni, hogy az emberek hozzájuk jöjjenek. Nekik kellett fölkeresni őket, kutatniuk a bűnösök után, mint ahogy a pásztor keresi elveszett juhait. Munkaterületül a világot adta nekik. El kellett menniük „széles e világra, hirdetni az evangéliumot minden teremtésnek” (Mt 16:15). Hirdetniük kellett az Üdvözítőt, önzetlen szolgálatát, szégyenteljes halálát, páratlan, változatlan szeretetét. Nevének kellett jelszavuknak és egységük lobogójának lennie. Nevében kellett megtörniük a bűn erődjeit. Mivel hittek a nevében, kereszténynek, vagyis krisztusinak hívták őket. – Bizonyságtételek, 8. köt., 14–15. old.

A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt e hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten kinyilatkoztatta dicsőségét oly mértékben, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez.

A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben az irgalom és az igazság uralta indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szerető Isten mélységeibe... Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma. Nevét – az egyetlen nevet az ég alatt, amely embereket üdvözíthet – magasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét, megvetették erejét, vallották a megfeszített Jézus tanítványainak magukat.

Nem saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma támogatta őket... A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította tapasztalataikat. A menny kegyelme nyilvánult meg győzelmükben, amelyet a mennyért arattak. Isten a mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az evangéliumot.

Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő erősségük, akkor együttműködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, az Atya nyomta rá pecsétjét... Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és ajkunkon érezve szent kezének érintését, hirdessük üzenetét. – Isten csodálatos kegyelme, 275. old.

A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a földön, melyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet.

Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet – azt a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. „Ímé – mondta –, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk 10:19)

Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi, hogy az ellenség hatalmába kerüljenek a bűnbánattal és hittel hozzá folyamodók. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk általa, aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy majd te úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints fel Jézusra, a segítődre. – Jézus élete, 490. old.

Április 23., csütörtök:  -  A tanítványság ára

A győzni vágyók gondolják meg és vegyék számba megváltásuk árát. Az erős emberi kívánságokat le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie. A kereszténynek be kell látnia, hogy lényének tulajdonosa nem saját maga. Kísértések felett kell győznie, és saját vágyai ellen is meg kell vívnia harcát. A félszívű szolgálatot nem fogadja el az Úr. A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Isten követője járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Jézus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen számára mindenben minden. [...]

A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. Nem fogadnak el olyan munkát és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztény jellem elérésében. „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” (2Tim 2:4) – Isten csodálatos kegyelme, 271. old.

Jézus, a világ Megváltója... megdöbbenéssel látja, hogy nagyon sokan, akik kereszténynek vallják magukat, nem őneki, hanem saját maguknak szolgálnak. Ritkán gondolnak az örök valóságokra, habár Ő felhívja figyelmüket azon gazdag jutalmakra, amelyek a megosztatlan szeretettel szolgáló lelkekre várnak. Figyelmükbe ajánlja az örök valóságokat. Felszólítja, hogy már most számítsák ki az engedelmesség és Krisztus követésének árát, majd ezt mondja: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mt 6:24)

Ő azt szeretné, hogy minden ember tudatában legyen felelősségének, s úgy használja fel a drága időt, hogy minden napja gazdag legyen jó cselekedetekben. Minden életben lévő halandó számára ez az egyetlen elérésre méltó cél. Az örök jutalom fényében kell felhasználnia Istentől kapott képességeit. – That I May Know Him, 321. old.

Vesd alá magad a krisztusi fegyelemnek. Engedd, hogy Igéje vezéreljen. Emlékezz tanítására: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” (Mt 11:29)

Forrón kérek minden gyülekezetet, hogy bizonyságtevés és a bűnök elhagyása által teljes értékű munkát végezzen az örökkévalóságért. „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való.” És milyen eszközökkel? „Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2Pt 1:3) „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” (2Kor 3:18)

Csak Isten és Krisztus ismeri az emberi lélek árát. Isten Fia értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által örök kincsekkel gazdagodhassunk. Szeretete semmihez sem fogható. – Istennel ma, 290. old.

Április 24., péntek  -  További tanulmányozásra

A nagy Orvos lábnyomán: 290. old.

Krisztus példázatai: 374–375. old.