A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A bölcsek alázata

Március 14., szombat délután

Mózes mélyen átérezte az Úr jelenlétét. Nem csak akkor látta Jézust, ha áttekintett az évszázadokon, amikor majd testté lesz, hanem különleges módon látta Őt, amint Izraelt kísérte minden útján. Isten valóság volt neki, soha nem távozott el a gondolataiból. Visszavágás nélkül viselte el Krisztusért a sértést, félreértést, nyugodtan nézett szembe a veszéllyel. Úgy hitt benne, mint akire rászorul. Isten jelenlévő segítség volt neki.

Ha körülnézünk, a szemünkbe ötlő hit nagyobb része névleges csupán. Ritka dolog a valódi, bízó, rendületlen hit. Mózes a maga tapasztalatából tudta, hogy az Atya megjutalmazza, aki kitartóan keresi Őt. Bízott abban, hogy nagy jutalom jár érte. Ez a hit másik pontja, melyet tanulmányozni kívánunk: Isten megjutalmazza a hívőt és engedelmeskedőt. Ha ezeket átültetjük hitéletünkbe, elviselhetővé teszi azok megpróbáltatásait, akik félik és szeretik az Megváltót. Mózes telve volt a menny iránti bizalommal, mert elsajátított hite volt. Segítségre szorult, ezért imádkozott, majd hittel megragadta a választ. Beleszőtte életébe a hitet, hogy Ő törődik vele. Hitte, hogy az Úr igazgatja életét. Az Örökkévalót látta és ismerte fel útja minden részletében. Tudta, hogy annak mindent látó szeme előtt él, aki leméri az indítékokat, és megítéli, próbára teszi a szívet. Istentől várta és bízott is benne, hogy erőt ad, hogy romlatlanul jusson át minden kísértésen. Tudta, hogy különleges kötelességet bízott rá, s teljes erejével kívánta, hogy siker koronázza ezt az igyekezetét. De azt is tudta, hogy a mennyei segítség nélkül képtelen arra, mert romlott nép között élt. A Teremtő jelenléte elég volt ahhoz, hogy átsegítse a legnehezebb helyzeteken, melyekbe ember valaha is kerülhet.

Mózes nem csak gondolatban időzött Istennel, de látta is Őt. Az Úr meg nem szűnő látomás volt előtte. Sohasem vesztette szem elől az arcát. Megváltójának ismerte fel Jézust, és hitte, hogy neki tudják be majd Isten Fiának érdemeit. Mózes hite nem sötétben tapogatózás volt, hanem valóság. Nekünk is ilyen hitre van szükségünk, hitre, ami kiállja a próbát. Jaj, milyen gyakran engedünk a kísértésnek, mert levesszük a szemünket az Üdvözítőről! Hitünk nem folyamatos, mert a magunk kényeztetése folytán bűnbe esünk, s nem tudjuk elviselni a láthatatlant.

Fivérem, tedd Krisztust minden napod, minden órád társává, s akkor majd nem panaszkodsz, hogy nincs hited. Gondolkodj róla, szemléld a jellemét. Beszélj róla. Ha majd kevésbé dicsőíted magadat, több dicséretre méltót veszel észre benne. Isten kötelességeket jelölt ki számodra. Soha ne veszítsd szem elől az Urat! – Bizonyságtételek, 5. kötet, 651–652. old.

Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegénynek született. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. „A rókáknak barlangjuk van – mondta –, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9:58) – A nagy Orvos lábnyomán, 197. old.

Március 15., vasárnap  -  Mit gondolsz magadról?

Az Úr először a zsidókat hívta szőlőjébe. Ezért büszkék és önigazultak voltak. Azt gondolták, hogy hosszú éveken át tartó szolgálatuk miatt nagyobb jutalom illeti meg őket, mint másokat. Semmi nem okozott nekik nagyobb bosszúságot, mint az a hír, hogy a pogányoknak épp olyan joguk van az Isten dolgaihoz, mint nekik.

Krisztus óva intette tanítványait, akiket elsőként hívott el, hogy óvakodjanak ettől a bűntől. Látta, hogy a gyülekezetre átokként nehezedik majd az önigazultság, és ez a szellem gyöngíteni fogja tagjait. Az emberek azt fogják gondolni, hogy tehetnek valamit a mennyei polgárság megszerzéséért. Azt képzelik, hogy az Úr akkor siet segítségükre, ha ők maguk már előreléptek. Ebből az következik, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak saját maguknak, Jézusnak pedig csak keveset. Sokan, akiknél némi előrelépés tapasztalható, felfuvalkodnak, és azt gondolják, hogy különbek, mint mások. Elvárják, hogy hízelegjenek nekik, és irigykednek, ha nem tulajdonítanak nekik nagy fontosságot. Ettől a veszélytől akarja a Mester megóvni tanítványait. – Krisztus példázatai, 400–401. old.

Döntsünk porba minden emberi nagyravágyást, minden dicsekvést. Ne dicsőítsük, hanem alázzuk meg magunkat. Mindennapi életünk szent voltával Jézust kell bemutatnunk a körülöttünk élő embereknek. Ne magasztaljuk föl a romlott emberi természetet, hanem csillapítsuk le. Csakis így lehetünk tiszták és szeplőtlenek. Legyünk szerények és megbízhatók. Sose kapaszkodjunk föl a bírói székbe. Isten megköveteli, hogy képviselői tiszták és szentek legyenek. Hozzák napvilágra a megszentelődés szépségét. Tartsuk mindig szabadon a Szentlélek kiáradásának csatornáit. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 234. old.

[A farizeus] jellemét nem Isten szent jelleméhez méri, hanem az emberekéhez. Nem Istent, hanem az embereket nézi. Ez az oka önelégültségének.

[...] A farizeus vallása nem érinti a szívét. Nem törekszik krisztusi jellemre. Nem vágyik szeretettel és irgalommal teljes szívre. Meg van elégedve azzal a vallással, amely csak külsőleg érinti az életet. Igazsága a sajátja; önnön cselekedeteinek gyümölcse, amelyet emberi normákhoz mér.

Az önmagát igaznak tartó ember semmibe veszi a másikat. A farizeus másokhoz méri magát, követendő példának pedig magát tartja. Mások szentsége alapján állapítja meg saját szentségét.

Minél rosszabbak mások, ő annál igazabbnak látszik. Önigazultságában másokat vádol. Az „egyéb embereket” Isten törvénye áthágóiként kárhoztatja. Ez Sátánnak, „az atyafiak vádolójának” szelleme. Ilyen lelkülettel lehetetlen az Úrral közösségre lépni. Így a farizeus a menny áldása nélkül tér haza. – Krisztus példázatai, 150–151. old.

Nem bölcs dolog a dicsekvés. Péter azért esett el, mert nem ismerte be gyengeségét. [...]

Az Úr így szólt hozzá: „Simon! Simon! Ímé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31–32)

Ha Péter megengedte volna az ördögnek, hogy azt tegyen vele, amit akar, számára nem létezett volna remény. Hite teljesen megromlott volna. Ha a tanítvány komolyan és alázatosan kereste volna a mennyei segítséget, ha titokban önvizsgálatot tartott volna, nem került volna a rostába, és nem lett volna próbára téve. Sátán nem győzhet Krisztus alázatos tanulója fölött, aki imában Isten előtt jár. Ő menedékhely gyanánt áll ki népéért, és a gonosz nem győzhet fölöttünk. – Istennel ma, 260. old.

Március 16., hétfő  -  A szentek tudománya

Hamarosan olyan idő következik, amely próbára teszi a Föld lakóit, s a gyenge hitűek nem állnak meg a veszedelem napjaiban. Tanulmányozzuk a kinyilatkoztatás komoly igazságait, mert égető szükségünk lesz az Isten szavában való jártasságra. Biblia-tanulmányozás és a Jézussal ápolt mindennapi közösség által tisztán és jól meghatározhatóan meglátjuk személyes felelősségünket, és erőt kapunk, hogy helytálljunk a megpróbáltatás és kísértés idején. Akiknek az élete láthatatlan kötelékkel fűződik Krisztushoz, azokat Isten hatalma hit által megtartja az üdvösségre. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 273. old.

A Jézusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzése, de legyen állandóan békés, bizalommal teli. Reményetek nem önmagatokban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem a Messiásra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük, és teljesen rábízzuk magunkat, úgy alakulhatunk át az Ő képmására. – Jézushoz vezető út, 70–71. old.

Ha nem világítja meg Isten Igéje, még a legélesebb elme is összezavarodik és elvész, miközben megpróbálja a tudomány és a kinyilatkoztatás kérdéseit kutatni. A Teremtő és alkotásai meghaladják a korlátolt elme képességeit, s az emberek arra a következtetésre jutnak, hogy a Biblia történetei nem méltók bizalomra, mivel nem magyarázzák meg természetes módon Isten útjait és művét. Sokan igyekeznek kizárni az Urat a világegyetem irányításából, s ezzel az embert, az Alkotó által létrehozott legnemesebb lényt alacsonyítják le. A filozófia elméletei és vélekedései arra akarnak rávenni, hogy higgyük el, az ember nem csak, hogy egy elvadult állapotból került át folyamatosan jelenlegi állapotába, hanem egy alsóbbrendű lényből, az állatból fejlődött ki. Ezzel az emberi méltóságot rombolják le, és nem hajlandók elfogadni Isten csodatevő erejét.

Az Atya gyújtott fényt az emberek értelmében, és világosságot árasztott a tudomány és a művészet felfedezései által. Ám akik mindezekre csak emberi szemszögből tekintenek, téves következtetéseket vonnak le. A tévedés, a kétely és a hitetlenség tüskéi rejtőznek a filozófia és a tudomány köntösében. Sátán ezt a fondorlatos módszert találta ki, hogy eltávolítsa a lelkeket az élő Istentől, az igazságtól és a vallástól. A nagy csaló a természet Alkotója fölé emeli a természetet. – The Upward Look, 156. old.

A tanítványok oktatásakor Jézus a város zűrzavarából való visszavonulást választotta, mert a mezők és halmok csöndje jobban összhangban állt az önmegtagadás leckéivel, melyeket meg akart tanítani nekik. Szolgálata során szívesen gyűjtötte maga köré az embereket a kék ég alatt, a füves domboldalon vagy a tóparton. Itt, ahol saját teremtett művei vették körül, hallgatóinak gondolatait a mesterséges dolgokról a természetiekre terelhette. A természet növekedése, fejlődése feltárta országának alapelveit. Amikor feltekintünk Isten hegyeire, látjuk kezének csodálatos műveit, a mennyei igazság értékes leckéit ismerhetjük meg. A természet dolgai Krisztus tanítását ismétlik. – Jézus élete, 291. old.

Március 17., kedd  -  Sem túl sok, sem túl kevés

Krisztus a mi egyedüli reménységünk. Feltekinthetünk rá, mert Ő a mi Üdvözítőnk. Szaván foghatjuk Őt, bizalmunkat belé helyezhetjük. Tudja, mire van szükségünk, mi pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Ha csupán emberi bölcsességben reménykedünk, hogy irányítson, akkor csak vereség ér. Ám közvetlenül az Úr Jézushoz fordulhatunk, mert Ő mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhelve vagytok. Én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, s találtok nyugodalmat a ti lelketeknek.” (Mt 11:28–29) – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 486. old.

Isten iránti őszinte tiszteletre késztet végtelen nagyságának érzése és jelenlétének tudata. Mélységesen kellene szívünkre hatnia, ha megérezzük a Láthatatlan jelenlétét. Az imádkozás órája és helye szent, mert Isten van ott. Ha magatartásunkban és viselkedésünkben tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az az érzés, amely tiszteletre késztet. „Szent és félelmes az Ő neve” (Zsolt 111:9) – nyilatkoztatta ki a zsoltáríró. Amikor az angyalok kimondják ezt a nevet, eltakarják az arcukat. Nekünk, elbukott, bűnös embereknek micsoda tisztelettel kellene ajkunkra vennünk Isten nevét! – Próféták és királyok, 48–49. old.

Az első angyal által az Úr arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: „Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!” (Préd 12:15) Parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves az Úrnak. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” (1Jn 5:3) „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos.” (Péld 28:9)

Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és minden lény neki köszönheti létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy az Atya a pogányok isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt hivatkozik az Úr teremtői hatalmának bizonyítékára is. – A nagy küzdelem, 436–437. old.

Mennyei Atyánk ezer kiutat mutat ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél első helyre kerül az Istennek való szolgálat, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábuk előtt feltűnik az egyenes ösvény.

A ma feladatainak hűséges teljesítése a legjobb felkészülés a holnap megpróbáltatásaira. Ne tedd a holnap minden terhét és gondját jelenlegi terheidhez! „Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:34)

Legyünk bizakodók és bátrak! Isten szolgálatában a lehangoltság bűn és indokolatlan. Ő tudja, mire van szükségünk. A mi Urunk, aki megtartja szövetségét, a királyok Királyának mindenhatóságával egyesíti a szerető Pásztor szelídségét és gondoskodását. Hatalma korlátlan, és ez a biztos záloga annak, hogy beváltja a benne bízóknak tett ígéreteit. Megvannak az eszközei a nehézségek elhárítására, hogy megvédhesse követőit, ha ők tiszteletben tartják eszközeit. A szeretete annyival szárnyal túl minden más szeretetet, amennyivel magasabb az ég a földnél. Olyan szeretettel őrködik gyermekei felett, ami mérhetetlen és örök.

A legsötétebb órákban, mikor minden vészjósló, bízzál Istenben! Ő véghezviszi akaratát, és mindent jól cselekszik – népe javára. Napról napra megújul erejük azoknak, akik szeretik és szolgálják Őt.

Isten minden segítséget meg akar és meg tud adni szolgáinak, amire csak szükségük van. Felruházza őket azzal a bölcsességgel, amit különféle szükségleteik megkívánnak. – A nagy Orvos lábnyomán, 481–482. old.

Március 18., szerda  -  A gőgös ember magatartása

Különböző állapotban mutatták meg nekem a gyülekezeteket, melyek vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, és várva várják Krisztus második eljövetelét. Riasztóan sok közöny, büszkeség, világ szerelme és hideg külsőség burjánzik közöttünk. Ami az istenfélelem hiányát illeti, ezek gyors ütemben az ősi Izraelhez hasonlóvá válnak. Sokan fellengzősen hivatkoznak istenfélelmükre, mégis hiányzik belőlük az önuralom. Étvágy, szenvedély, ingerültség tartja kézben a kormánykereket, énjük kerül előtérbe. Sokan lehengerlők, zsarnokok, erőszakosak, dicsekvők, kevélyek, megszenteletlenek. Néhányuk lelkipásztor, aki szent igazságokat hirdet. Ha nem tartanak bűntudatot, az Úr el fogja mozdítani helyükről gyertyatartójukat. Az Üdvözítő átka, melyet a meddő fügefára mondott, legyen intés minden dicsekvő álszent számára, akik bár elbizakodott levelekkel szórják teli a világot, mégis hiányzik róluk a gyümölcs. Mily intés ez azoknak, akik rendelkeznek ugyan az istenfélelem látszatával és annak elméletével, keresztényietlen magatartásukkal mégis megtagadják annak erejét! Aki gyöngéden viselkedik a legnagyobb bűnös iránt is, aki soha nem vetette el az igaz szelídséget és bűnbánatot, bármilyen súlyos volt is a vétek, perzselő kárhoztatással sújtott azokra, akik magasröptű vallomást tettek ugyan Isten iránti hűségükről, viselkedésükkel azonban megtagadták hitüket. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 403–404. old.

Az önfelmagasztalás és önelégültség megöli a lelki életet. Az egekig felmagasztalt én kétségbe vonható. Ó, bárcsak meghalna az énünk! „Naponként halál révén állok” (1Kor 15:31) – mondta Pál apostol. Amikor a büszke és dicsekvő önelégültség és beképzelt önigazultság behatol a lélekbe, már nem marad hely Jézus számára. Csak egy alacsonyabb rendű helyet kap, miközben az én egyre fontosabbá válik, és mind jobban betölti a lélek templomát. Ez az oka annak, hogy az Úr olyan keveset tehet értünk. Ha Ő együtt dolgozna erőfeszítéseinkkel, akkor az emberi eszköz saját értelmének, bölcsességének és képességeinek tulajdonítaná az eredményeket, és a farizeushoz hasonlóan kérkedne: „Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek.” (Lk 18:12) Ám amikor a hívő elrejtőzik Krisztusban, többé nem kerül előtérbe az én. – Lift Him Up, 310. old.

Gyermekeinknek meg kell tanítanunk a leckét, hogy legyenek mentesek az önzés és vakbuzgóság minden árnyalatától. Tanítsátok meg nekik, Jézus meghalt, hogy megváltsa a bűnösöket; valamint hogy a nem hitünkön lévőkért nagy gyöngédséggel és megbocsátással kell munkálkodnunk, mert ők drágák Isten szemében. Senkire se tekintsenek megvetéssel. Ne legyenek se farizeusok, se önigazultak. – Tanácsok a szombatiskolai munkához, 84–85. old.

Március 19., csütörtök  -  Tanulságok a természetből

Lehetetlen, hogy halandó ember az Örökkévaló jellemét vagy művét felfoghassa. Még a legélesebb elme és legképzettebb szellem előtt is állandóan titok övezi e szent Lényt. „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?” (Jób 11:7–8) [...]

Isten Igéje, valamint szerzőjének jelleme oly titkokat tár elénk, melyeket halandó létünkre nem érthetünk meg tökéletesen. A bűn keletkezése, Krisztus testté válása, az újjászületés, a feltámadás és még sok más tárgykör, melyet a Biblia feltár, olyan mély titkok, amiket az emberi elme helyesen megérteni vagy felfogni nem képes. Bár Isten gondviselésének titkait nem tudjuk megérteni, még sincs okunk kételkedni szavában. A természet világában naponként szintén titkok vesznek körül, melyeknek nem tudunk mélyére hatolni. A legkisebb életmegnyilvánulások olyan titkok, amiket a bölcsek bölcse sem tud megfejteni. Mindenütt oly csodákat látunk, melyek értelmünket felülmúlják. Csodálkozunk hát, ha a lelki világban is olyan titkokra akadunk, melyeket fel nem foghatunk? A nehézség, az ok kizárólag az emberi elme gyengeségében és korlátoltságában rejlik. Isten elegendő bizonyítékát adta a Szentírás mennyei eredetének, tehát ne kételkedjünk szavában, ha gondviselésének és bölcsességének összes titkait nem is érthetjük meg. – Jézushoz vezető út, 105–106. old.

A szív szükségleteinek és vágyainak megfelelően oly egyszerűen tárja elénk a Biblia az isteni igazságokat, hogy azok a legtanultabb embert is csodálattal és elragadtatással töltik el, másrészt pedig a legegyszerűbb személy is felismerheti általa a megváltás útját. Ezek az egyszerű igazságok mégis olyan emelkedett tárgykörökkel foglalkoznak, melyek az emberi értelmet felülmúlják; csak azért fogadhatjuk el őket, mert Isten jelentette ki azokat. Így tárja fel előttünk az Atya üdv- és világtervét, oly tisztán, hogy minden lélek könnyen megtudhatja, hogy bűnbánat útján, hitben milyen lépéseket kell tennie az Úr Jézus Krisztus felé, hogy a Mindenható által előírt módon megmeneküljön. De olyan titkok vannak ezen könnyen érthető igazságok mögött, melyek kutatása az emberi elme képességeit felülmúlja, és az igazság őszinte keresőit félelemmel és hittel töltik el. Minél többet kutatjuk a Szentírást, annál inkább meggyőződnek róla, hogy a Biblia: az élő Isten kinyilatkoztatott szava; és az emberi szellem mélyen meghajol az örökkévaló kinyilatkoztatás fensége előtt.

Amikor beismerjük, hogy nem vagyunk képesek teljesen felfogni a Biblia nagy igazságait, egyúttal bevalljuk, hogy véges elménk gyenge az örök, végtelen igazságok megértéséhez; meghajlunk az előtt, hogy mi emberek korlátolt ismereteinkkel a Mindenható terveit nem érthetjük meg. – Jézushoz vezető út, 107–108. old.

Március 20., péntek  -  További tanulmányozásra

Előtted az élet: 244. old.

Jézus élete: 299–300. old.