A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Az álarc mögött

Február 28., szombat délután

Állandó küzdelem dúl a sátáni erők és az értelmes mennyei lények között. Az ördög az emberek lelkével játszik. Ha mindenki láthatná ámító kísértéseinek indítékait, ha felismernék a gonosz csalások mennyeinek tűnő arculatát, sokkal elővigyázatosabbak lennének. Kevésbé bíznának a földi bölcsességben, és Istentől tennék függővé életüket. Ám amikor elveszítjük lelki látásunkat, nem ismerjük fel azokat a zavaró eseményeket, amelyek Isten népének lépteit félrevezették a biztos útról, és bizalomra nem méltó, sikamlós ösvényekre terelték.

Az Úr megváltoztatná és jobbá tenné az életet, s az örök Sziklán megerősítené lábunkat. Csakhogy az emberek gőgösek és önzők, s az angyalok sírnak, mivel tudják, hogy a konkoly magvai hullnak az elmébe, és ez a mag kikel, majd gyümölcsöt is terem. A lélek számára az egyetlen védelem, ha alázatosan jár Istennel, és ha imában vigyáz. Ám csak ajkával imádkozik, ha szíve nem egyesül az imádsággal. [...]

Sokan tévútra tértek, mivel annyira fontosnak tartják magukat, s van önbizalmuk, pedig jobb lenne, ha bizalmatlanok és elővigyázatosak lennének. Ha láthatnák, hogy milyen könnyen engednek az énnek és a lelki büszkeségnek, valamint az Isten műve iránti csak feltételezett odaadásnak, melynek következtében ők maguk rombolják a munkát, akkor így imádkoznának: „Mennyei szemgyógyító írral kend meg a szememet, hogy jobban lássak.” – The Upward Look, 95. old.

Még a vallásos életedbe se engedd be a hízelgést. Ez az a ravaszság, amellyel Sátán igyekszik becsapni, és önfelmagasztaló gondolatokat próbál sugallni. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint és nem Krisztus szerint való.” (Kol 2:8) A hízelgéssel táplálkozott egyházunk nagyon sok fiatalja, s akik dicsérték őket és hízelegtek nekik, azt gondolták, jót tesznek, pedig kárt okoztak. A dicséret, a hízelgés és a megalkuvás az ördög minden más csalásánál hatékonyabban vezette téves útra az értékes lelkeket.

A hízelgés világi eljárás, és nem tartozik az Üdvözítő módszerei közé. Hízelgés által a szegény, gyenge és tehetetlen lelkek kezdik azt hinni, hogy méltóvá lettek valamire, és földi gondolkodásuk büszkeséggel telik meg. Elkábítja őket az a gondolat, hogy a valóságnál sokkal nagyobb képességekkel rendelkeznek, s ezzel vallásos életük kibillen egyensúlyából. Ha Isten gondviselése folytán nem fordulnak el ettől az ámítástól, nem térnek meg, és nem tanulják meg Krisztus iskolájában a vallás ábécéjét, biztosan elvesznek. – A keresztény nevelés alapelvei, 304. old.

Március 1., vasárnap  -  Isten titka

Krisztus végtelen nagy áron, egy fájdalmas folyamat során vette magára az emberi természetet, s ez titok mind az angyalok, mind az emberek számára. Elrejtette istenségét, félretette dicsőségét, és kisgyerekként született meg Betlehemben. Emberi testben élte Isten törvényét, hogy testben mondhasson ítéletet a bűn fölött, és bebizonyítsa az értelmes mennyei lényeknek, hogy a törvény az életre, a boldogságra, a békére és minden engedelmes lélek örök javára adatott. [...]

Ez a kegyesség titka. Az Atyával egyenlő lény mennyei jellemére emberi természetet öltött, félretette dicsőséges beosztását, hisz Ő volt az égi seregek Vezére, s lépésről lépésre szállt alá az alázatosság útján, és egyre elviselhetetlenebb kegyetlenséget szenvedett. Bűntelen és szeplőtelen volt, majd az ítélőszék elé állt, hogy elítéljék, vizsgálat alá vessék ügyét, és végül épp az a nép döntsön sorsáról, amelyet megszabadított a rabszolgaságból. A dicsőség Urát megvetették és elítélték, és igen, le is köpték. Az emberek arcul ütötték, s megvetették mindazért, amit ők szemtelen elvárásnak véltek a részéről. [...]

Pilátus ártatlannak minősítette Jézust, s kijelentette, hogy nem talál benne bűnt. De hogy mégis a zsidók kedvében járjon, elrendelte, hogy ostorozzák meg, majd véresen adta a nép kezére, hogy kereszthalált kelljen elszenvednie. A menny fenséges Ura mint bárány ment a mészárszékre, s akikből úgy tűnt, hogy teljesen kihalt az emberség, igyekeztek Isten Fiának szenvedéseit súlyosbítani azzal, hogy átkozták Őt. De ahogyan a juh sem nyitja meg száját az őt nyírók előtt, az Úr sem szólalt meg. A világ életéért adta életét, hogy mindazok, akik hisznek benne, el ne vesszenek. – The Upward Look, 90. old.

Mély titkok rejlenek a Mindenható szavában, melyeket a Szentlélek segítsége nélkül soha nem fedeznek föl. A megváltás tervében kikutathatatlan titkok is rejlenek, melyeket a véges elmék soha nem érthetnek meg. A tapasztalatlan fiatalok inkább azzal fárasszák agyukat, azzal vegyék igénybe képességeiket, hogy a kijelentett dolgokat megértsék, mert hacsak több lelki felvilágosodással nem rendelkeznek, mint most, életük végéig eltartana megtanulniuk Isten kijelentett akaratát. Mikor nagyra értékelték a fényt, mellyel már rendelkeznek, majd ha a gyakorlatba is átültetik a nyert világosságot, akkor lesznek képesek lépésnyivel előbbre haladni. Az Atya gondviselése állandó iskola, ahol az Úr mindenkor arra vezeti követőit, hogy fölismerjék az élet igazi céljait. Senki sem túl fiatal, és senki sem túl öreg, hogy ebben az iskolában tanuljon, és hogy szorgalmasan engedelmeskedjen a mennyei tanító oktatásának. Ő az igazi pásztor, Ő hívja nevükön juhait. A zarándokok az Ő hangját hallják, amint rámutat: „Ez az út, ezen járjatok.” (Ésa 30:21) – Bizonyságtételek, 4. kötet, 444. old.  

Március 2., hétfő  -  A balga ember, aki bölcsnek véli magát

A Krisztusban elrejtett és általa megismerhető igazság végtelen. A Szentírás olyan forrás, amely állandóan mélyül és szélesedik a mélységeibe tekintő ember előtt. Ebben az életben nem fogjuk megérteni, hogy Isten miként tudta odaadni Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Az Atya szeretetének titka rejtve marad ezen a földön. Megváltónknak világunkban végzett munkája olyan téma – és az is lesz mindig –, amely teljesen igénybe veszi képzeletünket. Az ember minden értelmi képességét próbára téve megkísérelhet e titok mélyére hatolni, de beleszédül és elfárad. A legigyekvőbb kutató is végtelen, parttalan tengert lát maga előtt.

A Jézusban rejlő igazságot csupán tapasztalni lehet, de megmagyarázni soha. Magassága, szélessége és mélysége felülmúlja értelmünket. Képzeletünket a végsőkig feszíthetjük, akkor is csak elmosódott körvonalait láthatjuk megmagyarázhatatlan szeretetének, amely olyan magas, mint az ég, de lehajolt a földre, hogy Isten képmását belevésse az emberbe. – Krisztus példázatai, 128–129. old.

Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak a félrevezetésre. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ megtagadását igénylik, oda az Atya nem küldi áldását. [...]

Az Úr az Ige igazságai által nyilatkoztatta ki önmagát az embernek; és mindazokat, akik elfogadják ezeket az igazságokat, megvédi Sátán csalásaitól. Az igazság semmibe vevése kaput tár olyan gonoszságok előtt, amelyek most nagy mértékben terjednek a vallásos világban. sokan szem elől tévesztették a Mindenható törvényének jellegét és fontosságát. – A nagy küzdelem, 464–465. old.

Krisztus régi igazságokat tárt fel tanításában, melyeknek Ő maga volt a szerzője, és amikről a pátriárkák és próféták által szólt. Most azonban új jelentőséget kaptak. Magyarázatai nyomán fénnyel és lelkiséggel teltek meg. A tanítványok megkapják a Szentlélek világosságát – ígérte meg –, hogy Isten Igéje mind jobban kitárulkozzék előttük, és igazságait új szépségben mutathassák be. Az emberek azóta tanulmányozzák az Üdvözítő életét, jellemét, közbenjárói munkáját, amióta a megváltás ígérete elhangzott az Édenben. De azok, akik által a Szentlélek munkálkodik, mindezt újabb és újabb megvilágításban mutatják be. A megváltás igazságait egyre jobban ki lehet fejteni. Jóllehet régiek, mégis mindig újak, és az igazság keresőjének állandóan nagyobb fénnyel és hatalmasabb erővel mutatkoznak meg.

Az igazság minden korban újabb szakaszba lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha már megértettük a régieket. Amikor Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának értelmét, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázta nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak” (Lk 24:27). Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában a régit sem ismeri. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik.

Sokan vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Jézus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak. „Ha hinnétek Mózesnek – mondta a Mester –, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő.” (Jn 5:46) Ezért nincs igazán erő szavaikban akkor sem, amikor az Ótestamentumot tanítják. – Krisztus példázatai, 127–128. old.

Március 3., kedd  -  A rest

A névleges keresztények fásult, álmos tunyaságát Sátán felhasználja, hogy saját seregét erősítse, és a lelkeket a maga oldalára állítsa. Sokan magukat Krisztus követőinek képzelik, jóllehet semmit sem tesznek érte, ezzel pedig előnyhöz segítik az ellenséget. Mivel nem szorgoskodnak a Mesterért, és mivel a feladatokat elvégezetlenül, a szavakat kimondatlanul hagyják, Sátán hatalmába kerít olyan lelkeket is, akiket meg lehetett volna nyerni a mennynek.

Jézus nem tudja a hanyag, tétlen embert megmenteni. Az igazán megtért személy nem élhet dologtalanul, haszontalanul. A mennybe nem lehet csak besodródni. Lusta ember nem léphet be oda. Csak akkor leszünk alkalmasak a mennyek országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte, és igazán igyekszünk megismerni törvényeit. Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok nem fognak együttműködni vele a mennyben sem. Veszélyes dolog lenne bevinni őket oda. – Krisztus példázatai, 280. old.

Az ember ugyanígy várhat el ott aratást, ahol sosem vetett, vagy tudást, ahol sosem kutatott, minthogy azt várja, hogy tétlensége ellenére is üdvözüljön. A semmittevő és hanyag soha sem lesz eredményes büszkesége letörésében, sem hogy legyőzze a bűnös vágyak kielégítésére csábító kísértésének hatalmát, melyek távol tartják őt Megváltójától. Mikor az igazság fénye megszenteli az életet, föltárja befogadója előtt szívének bűnös szenvedélyeit, melyek meg akarják kaparintani a gyeplőt, elkerülhetetlenné téve számára, hogy minden idegét megfeszítse, minden erejét igénybe vegye a Sátánnak való ellenszegüléshez, hogy így Krisztus érdemei által győzelmet tudjon aratni. Mikor Istentől eltávolító hatások veszik körül, kitartóan esedezzék segítségért és esőért, hogy le tudja győzni a kísértő fondorlatait. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 286. old.

Nem tölthet be mindenki magas pozíciót, ám mindannyian lehetnek hasznosak és bizalomra méltók kitartó hűségük által, és sokkal többet tehetnek, mint gondolnák. Akik felkarolják az igazságot, keressék a Szentírás tiszta megértését és az élő Isten tapasztalatok általi megismerését. Az értelmet ápolni, az emlékezőtehetséget pedig próbára kell tenni. Az értelmi tunyaság bűn, a lelki álom pedig halált jelent. – Az evangélium szolgái, 18. old.

A balgatag, önelégült, makacs és büszke emberek tiltott ösvényekre lépnek, és azzal áltatják magukat, hogy majd bármikor megváltoztathatják útjukat. Az ösvényeik kelepcékkel vannak tele. Egy-egy elesésből talán még felemelkednek, mégis milyen sokan köszönhetik örök romlásukat egyetlen félrelépésnek! Ha céljaid elérése érdekében semleges politikát folytatsz, ha ügyes és ravasz módon akarod biztosítani, amit kitartás, fáradozás és küzdelem útján kellene elnyerned, a saját magad szőtte háló fogságába esel, és ez nem csak erre a világra, de az örök életre nézve is romlást fog jelenteni számodra.

Isten mentsen meg a hitbeli hajótöréstől! Tekints Pálra! Hallgasd meg napjainkig hangzó szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Tim 4:7–8) Ez Pál győzelmi csatakiáltása. Milyen lesz a tied? – Szemelvények, 2. kötet, 169. old.

Március 4., szerda  -  A barát mint ellenség

Az apostol ekként int minket: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róm 12:9–10) Pál arra tanít, hogy különböztessük meg az ártatlan, önzetlen szeretetet, a krisztusi lelkületet a világban bőven föllelhető üresen kongó, hamis tettetéstől. Ez a hitvány hamisítvány sok embert félrevezet. Összemoshatja a különbséget helyes és helytelen közt, mert a bűnösnek ad igazat, ahelyett, hogy lelkiismeretesen rámutatna tévedéseire. Ez az elnézés sohasem fakad valódi barátságból, hanem olyan lelkület készteti, amely a megtéretlen szívben honos. Bár a keresztény mindig szeretetteljes, szánakozó és megbocsátó lesz, mégsem érthet egyet a bűnnel. Irtózni fog a gonosztól, s ragaszkodik a jóhoz, még ha fel is kell adnia kapcsolatát vagy barátságát az istentelenekkel. Krisztus lelkülete a bűn gyűlöletéhez vezet, ugyanakkor szívesen hozunk bármilyen áldozatot a bűnös megmentéséért. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 171. old.

Illés az Úr szavának engedelmeskedve jelent meg a király előtt. „Mikor meglátta Akháb Illést, mondta Akháb néki: te vagy-é az Izrael megháborítója?” (1Kir 18:17) Akháb a prófétát okolta az országot sújtó isteni ítéletért. Ez történik ma is, amikor az igazságot bemutatják. Egy fiú, egy lány, egy édesapa, egy édesanya megérti az irgalom üzenetét. A család többi tagja nem hajlandó világosságban járni. Szakadás következik be, s akik nem hisznek, úgy gondolják, hogy hatalmas gonoszság történt, mivel megromlott a családi összhang. Gyűlöletet táplálnak azon családtag iránt, aki elhozta hozzájuk az igazág üzenetét. Az igazság hűséges bemutatása mindig szakadást eredményez, és ezért minden esetben az igazság hirdetőjét fogják okolni. – Review and Herald, 1901. október 22.

Mindenkivel megtörténik, hogy rosszul megy a sora. Szomorúság és csüggedés nyomasztja a lelket, s ilyenkor egy vigasztaló, erőt adó személy, barát jelenléte visszaveri a pusztulására kilőtt ellenséges nyilakat. A keresztény barátok azonban távolról sincsenek olyan sokan, mint ahányan lenniük kellene. A kísértés vagy válság óráiban hatalmas értéket képvisel egy igaz barát. Ezekben a pillanatokban Sátán elküldi eszközeit, hogy a lábakat megingassa, megbotránkoztasson, ám a tanácsadó, igaz barátok vonzó bizalmat és megnyugtató, lelket fölemelő hitet fognak megosztani a kísértésbe esett személlyel. Ez a segítség sokkal többet ér bármilyen drágakőnél! – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 3. kötet, 1163. old.

Ha helyénvaló a szimpátia, mérlegelve, bölcsen kell kifejezni, meg kell győződni arról, hogy az illető személy megérdemli-e. [...] „Mint az aranyalma ezüsttányéron: olyan a helyén mondott Ige!” (Péld 25:11) Az engedelmes lélek alázattal, türelemmel és tanulási vággyal fogadja a feddést. Csak így lesznek hasznosak egymás közötti kapcsolataink, és valósul meg az, amit Isten ezektől a kapcsolatoktól vár el. Ilyenkor válik valóra a mennyei tanítás mindkét vetülete: a bölcs dorgáló is elvégzi feladatát, az engedelmes lélek pedig igyekszik odafigyelni, és hasznosítja a dorgálást. – Isten fiai és leányai, 166. old.

Március 5., csütörtök  -  Az ellenség mint barát

Sátán egyik legsikeresebb csalása, hogy rávegye az embereket, állítsák azt, hogy szentek, miközben nem engedelmeskednek Isten parancsainak. Jézus így jellemzi őket: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?” (Mt 7:22)

Igen, akik szentnek képzelik magukat, nagyon sok mondanivalójuk van a Megváltó vére általi üdvösségről, csakhogy nem szentelődtek meg Krisztus által. Bár azt állítják, hogy hisznek benne, és látszólag az Ő nevében tesznek dolgokat, elhanyagolják az Atya törvényét, és a lélek nagy ellenségének szolgálnak, folytatják Sátán Édenben elkezdett munkáját, vagyis el akarják fogadtatni a feltétel nélküli engedetlenség kifogásait. Ténykedésük oda vezet, hogy az emberek a törvény áthágása által szégyent hoznak Istenre, aminek aztán az lesz az eredménye, hogy egy napon majd szembesülniük kell tetteik valódi következményeivel. – Hit és cselekedetek, 41–42. old.

A ma végrehajtandó reformációs munkában szükség van Ezsdrásokra és Nehémiásokra, akik nem szépítgetik és nem mentegetik a bűnt, hanem bátran megvédik Isten méltóságát. Azok, akikre ennek a munkának a terhe nehezedik, nem hallgathatnak a gonoszság láttán, és nem takarhatják be a bűnt a hamis könyörület köpenyével. Tudjuk, hogy az Úr nem személyválogató, és hogy a kevés emberrel szemben gyakorolt szigor irgalmasságnak bizonyul a tömegek iránt. Azt sem felejthetik el, hogy a bűn megfeddőjében Krisztus Lelkének mindig meg kell mutatkoznia.

Ezsdrás és Nehémiás – miközben dolgozott – megalázta magát az Örökkévaló előtt; megvallotta a maga és népe bűneit; bocsánatért könyörgött, mintha ő vétkezett volna. Türelmesen fáradozott, imádkozott és szenvedett. Nem a pogányok nyílt ellenségeskedése nehezítette munkáját, hanem az állítólagos barátok rejtett ellenszegülése, akik befolyásukat a gonoszság szolgálatába állítva tízszeresen súlyosbították Isten szolgáinak terhét. Ezek az árulók olyan anyagot szolgáltattak az Úr ellenségeinek, amelyet felhasználhattak a népe elleni harcban. Gonosz indulataik és lázadó szándékaik állandó harcban álltak a menny világos kívánalmaival.

A Nehémiás erőfeszítéseit kísérő eredmények mutatják, mit lehet elérni imával, hittel és bölcs, határozott cselekvéssel. – Próféták és királyok, 675. old.

Március 6., péntek  -  További tanulmányozásra

Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak: 361–362. old.