A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Igaz beszéd

Február 21., szombat délután

Csak azért a fényért vagyunk felelősek, amely ránk ragyog. Isten parancsai és Jézus bizonyságtétele tesznek próbára bennünket. Ha hűen és engedelmesen élünk, Ő gyönyörködik bennünk, s meg fog áldani, mint választott népét. Mikor bővölködik a tökéletes hit, szeretet és engedelmesség, s ha ezek munkálkodnak Krisztus követőinek a szívében, hatalmas és mély benyomást tesznek környezetükre. Világosság árad belőlük, elűzve körülöttük a sötétséget, finomítva mindazt, aki hatáskörükbe ér. Az igazság ismeretére juttat el mindenkit, aki kész elfogadni a világosságot, s követni az engedelmesség alázatos ösvényét. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 693–694. old.

A becsületes ember látni fogja a jelenvaló igazság egyenes láncolatát. Meglátja az összecsendülő kapcsolatokat, amint szem szem után fonódnak egyetlen fenséges egésszé, és meg is ragadja azt. Nem nehéz megérteni a jelenvaló igazságot. Akiket az Atya vezet, egységbe tömörülnek a széles, szilárd alapzaton. Isten nem használ föl más-más hitű, véleményű és nézetű embereket, hogy szétdúljanak valamit és szakadást idézzenek elő. A menny és a szent angyalok azon fáradoznak, hogy egységet teremtsenek, egyetlen testületen belül hozzák létre az egységes hitet. Sátán ezt ellenzi, és eltökélten igyekszik szétzilálni, megosztani azzal, hogy különféle nézeteket hoz be, amitől Krisztus imája nem valósul meg: „De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:20–21) Jézus azt tervezte, hogy népének hite egységes legyen. – Bizonyságtételek, 1. kötet, 326–327. old.

Február 22., vasárnap  -  Az igazság megismerése

Nincs nemesítőbb és felüdítőbb, mint az örök élettel kapcsolatos nagy témák tanulmányozása. A tanulók törekedjenek megérteni az Istentől kapott igazságokat, törekedjenek felmérni ezeket az értékeket, elméjük ezáltal még szélesebb látókörrel fog rendelkezni. Satnya és gyenge lesz az az elme, amit nagyon sok tananyaggal terhelnek túl, miket sosem lesz képes fölhasználni, mivel közönséges dolgokra pazarolja az erejét. Nem arra használja értelmét, hogy az Istentől származó magasztos és felsőbbrendű felfedezéseket tanulmányozza.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Miközben arra van elhívva, hogy ezeket a magasztos témákat tanulmányozza, elméje egyre magasabbra emelkedik, és megérti az örökké tartó kérdéseket, s megengedi, hogy nehéz teherként hulljanak le róla a jelentéktelen dolgok. – A keresztény nevelés alapelvei, 447. old.

Kiváltságunk, hogy egyre világosabb kinyilatkoztatást kérhetünk és kaphatunk Isten jelleméről. Amikor Mózes így imádkozott: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet!”, az Úr nem dorgálta meg, hanem meghallgatta imáját. Ezt mondta szolgájának: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét.” (2Móz 33:18–19)

A bűn elhomályosítja értelmünket, és csökkenti tisztánlátásunkat. Amikor szívünk megtisztul a bűntől, a Mindenható dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogva megvilágítja az Igét, és miközben visszaverődik a természet arcáról, egyre jobban megmutatja, hogy Ő „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6).

Fényében meglátjuk a világosságot, és értelmünk, szívünk és lelkünk az Ő szentségének hasonlatosságára formálódik. Csodálatos lehetőségeik vannak azoknak, akik megragadják az Igében feltáruló mennyei ígéreteket. Az igazság végtelen terei és hatalmas erőforrások nyílnak meg előttük. Dicsőséges dolgok várnak kinyilatkoztatásra. Nem is sejtett kiváltságokat és kötelességeket ismernek meg a Bibliából. Akik az alázatos engedelmesség útján járva betöltik az Atya szándékát, egyre jobban megismerik Isten titkait.

Tekintse a tanuló a Szentírást kalauzának, és képviselje szilárdan elveit, ennélfogva a lehető legmagasabbra tűzheti a célt! Az az emberi filozófia, amelyben Isten nem minden mindenekben, csak zűrzavarhoz és szégyenhez vezet. De az a drága hit, amelyre Ő ihlet, erőt ad, és nemes jellemet terem. Miközben az Úr jóságáról, irgalmáról és szeretetéről elmélkedünk, mindjobban megértjük az igazságot, és még inkább vágyunk a szentségre és szívünk és gondolatvilágunk tisztaságára. Lelkünket, ha szent gondolatok tiszta légkörében él, átformálja az igekutatás – az Istennel való kapcsolat által. Az igazság olyan mérhetetlen és messze ható, annyira mély és széles, hogy szem elől veszítjük az ént. Szívünk elcsendesül, és megtanulunk alázatosan, kedvesen viselkedni és szeretni.

A szentség és az engedelmesség gyarapítja természetes képességeinket. Az élet Igéjének kutatása elmélyíti, serkenti és nemesíti a tanulók gondolkodását. Ha Dánielhez hasonlóan Isten Igéjének hallgatói és cselekvői lesznek, akkor a tudomány minden ágában fejlődhetnek. Tiszta lelkűek lévén erős lelkűekké is válnak. Minden értelmi képességük megélénkül. Olyan műveltségre és fegyelmezettségre tesznek szert, hogy mindenki a hatáskörükből megláthatja, mivé lehet és mire képes az ember, ha a bölcsesség és hatalom Istenével van közösségben. – A nagy Orvos lábnyomán, 464–466. old.

Február 23., hétfő  -  A szegények kizsákmányolása

Irtsunk ki életünkből minden fényűzést, mert rövid a hátralévő idő a munkára. Ínséget és szenvedést látunk mindenfelé. Családok éheznek, kicsinyek sírnak kenyérért. A szegények házaiban nincs megfelelő bútorzat és ágynemű. Sokan csaknem üres viskókban élnek. A szegények kiáltása az egekig hatol. Isten lát, Isten hall. Sokan mégis magukat istenítik. Míg felebarátaik nyomorognak és éheznek, szenvednek a betevő falat hiánya miatt, addig ők sokat költenek élelemre, és sokkal többet esznek, mint szükséges. Elszámolást kell tartaniuk azért, amiért ennyire önző módon használják a menny pénzét! Akik semmibe veszik Jézus szegényekre vonatkozó gondoskodó rendelkezését, rájönnek, hogy nemcsak felebarátaikat lopják meg, hanem az Urat is, és hűtlenül kezelik javait. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 385. old.

Az Úr szegényeivel kapcsolatban nem merül föl semmi kérdés. Segítsük őket minden esetben, ahol ez a segítség javukra válik.

Isten népén keresztül azt kívánja a bűnös világ tudomására hozni, hogy nem hagyja őket a pusztulás kényére-kedvére. Különösen azokat segítsük, akiket az igazságért űztek el otthonaikból, akik az igazságért szenvednek. Egyre jobban rászorulnak majd a bőkezű, kitárt, adakozó szívekre, akik magukról megfeledkezve gondoskodnak az Úr szeretteiről. Nem szabad gondoskodás nélkül magukra hagynunk Isten népének szegényeit. Találjunk módot, hogy megélhetéshez jussanak. Lesz, akit meg kell tanítanunk dolgozni. Külön segítségre szorulnak, akik keményen, erejük végső megfeszítésével dolgoznak családjuk eltartásáért. Viseljünk gondot róluk, és segítsünk nekik munkát találni. Alapítványt kellene létrehoznunk a Jézust szerető, parancsait megtartó szegény családok segélyezésére.

Gondoskodjunk róla, hogy ne költsük másra az erre félretett összegeket. Nem mindegy, ha azoknak a szegényeknek adunk segélyt, akik Isten parancsainak megtartása következtében szegényedtek el és szenvednek; vagy ha azért hanyagoljuk el a szegény hívőket, hogy az istenkáromlókat támogassuk, akik lábbal tiporják az Atya parancsait. A Mindenható figyelembe veszi a különbséget. A szombattartók ne menjenek el közömbösen az Úr szenvedő, szükséget látó gyermekei mellett, hogy azok terhét viseljék, akik továbbra is áthágják a menny törvényét, és akik megszokták, hogy segítséget fogadnak el bárkitől, aki kész eltartani őket. Ez nem helyénvaló hittérítés. Ez nem egyezik meg Isten tervével.

Ahol gyülekezetet alapítunk, a gyülekezet tagjai gondoskodjanak az ínségben lévő hívőkről. De ne álljanak meg ennél. Másokat is segítsenek, tekintet nélkül hitükre. Lesznek ezek között, akik gondoskodásuk eredményeképpen elfogadják a különleges jelenvaló igazságot. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 269–270. old.

Február 24., kedd  -  Ne irigyeld a gonoszokat

Amikor a tékozló fiú hazajött, az idősebb fiú „a mezőn volt: és mikor hazajött, közelgetett a házhoz, hallotta a zenét és táncot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozta, mi dolog az. Az pedig mondta néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. Erre ő megharagudott és nem akart bemenni.” Az idősebb fiú nem osztozott az atya aggodalmában, és nem leste, hogy jön-e már az öccse. Ezért nem osztozik az atya örömében sem, amikor a tévelygő hazatér. Az örvendezés hallatán semmi örömöt nem érez. Egy szolgától megkérdezi, hogy miért ez az ünnepség, és a válasz felkelti irigységét. Nem megy be, hogy üdvözölje elveszett testvérét. Sérti a tékozló iránti kedvesség.

Amikor az apa kijön, hogy megintse, megmutatkozik a fiú gőgös és gyűlölködő természete. Azt hangoztatja, hogy élete szülei házában a viszonzatlan szolgálat körforgása, és ezt most kicsinyesen szembeállítja a hazatérő fiú iránti megkülönböztetett bánásmóddal. Ezzel elárulja, hogy szolgálata inkább szolgai, mint gyermeki. Amikor élvezhette volna atyja közelségét, inkább azon a hasznon járt az esze, amely elővigyázatos életéből fakad. Szavai arról árulkodnak, hogy ezért mondott le a bűn örömeiről. Ha pedig az apa most kisebbik fiát is részesíti ajándékaiban, méltánytalan vele, az idősebbel. Irigyli testvérétől az atya jóindulatát. Világosan kifejezésre juttatja, hogy a helyében nem fogadta volna be a tékozlót. Még testvérének sem ismeri el. Csak hidegen „a te fiadnak” mondja.

Az atya vele is szeretettel bánik. „Fiam – magyarázza –, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!” Hiszen az évek során, amíg az öcséd járta a világot, te élvezhetted a társaságomat!

A gyermekek mindenben dúskáltak, ami boldogságot adhat. A fiúnak nem lett volna szabad felvetni a jutalom és ajándék kérdését. „Mindenem a tiéd!” Neked csak bíznod kell szeretetemben, és elfogadnod az ajándékot, amelyet oly bőven mérek.

Az egyik fiú egy időre elhagyta családját, és nem vett tudomást az atya szeretetéről. De most visszatért, és az öröm árja elűzött minden nyugtalanító gondolatot. „Ez a te testvéred meghalt és feltámadott; és elveszett és megtaláltatott.”

Ráébredt-e az idősebb fiú arra, milyen kicsinyes és hálátlan? Megértette-e, hogy jóllehet öccse gonoszul cselekedett, akkor is a testvére? Vajon megbánta irigységét és könyörtelenségét? Krisztus erről hallgatott, mert a történet, amelyről a példázat szól, még játszódott. Hallgatóinak kellett eldönteniük, hogy miként végződjék.

Az idősebb fiú a Jézus-korabeli, megtérni nem akaró zsidókat és minden idők farizeusait ábrázolja. A farizeusok megvetik az általuk vámszedőnek vagy bűnösnek tartott embereket. Mivel nem követnek el látványos bűnöket, önigazultak. A Megváltó saját érveiket fordította e gáncsoskodók ellen. Mint a példázatban szereplő idősebb fiú, különleges kiváltságokat kaptak Istentől. Az Úr családjában a fiú helyére tartottak igényt, de lelkükben béresek maradtak. Nem szeretetből szolgáltak, hanem a jutalom reményében. Szemükben az Örökkévaló szigorú gazda volt. Látták, hogy Krisztus ingyen felkínálja a vámszedőknek és bűnösöknek kegyelmi ajándékát – azt az ajándékot, amelyet a rabbik csak fárasztó munkával és vezekléssel próbáltak megszerezni –, és megsértődtek. A tékozló hazatérése, amely örömmel töltötte el az Atya szívét, csak irigységet keltett bennük. – Krisztus példázatai, 207–209. old.

Február 25., szerda  -  Amit elfogyasztunk

Öltsd magadra Krisztus igazságos tetteinek palástját! Olyanná kell válnod, amilyen a Fiú. Gondolj a kíméletlen próbatételre, amelyen neki kellett átesnie a kísértés pusztájában. Teljesen legyengült a hosszas böjtöléstől, amelyet érted és értem vállalt. Küzdött, és legyőzte Sátánt, hogy megmentsen minket, s Isten erejét biztosítsa számunkra a vágyak és minden szentségtelen szenvedély legyőzéséhez.

Kérlek, gondold át ezeket! Ha csatlakozol a szeszesital fogyasztásában azokhoz, akik megvetik Istent, képzeld magad elé Jézust, miközben elszenvedi az éhség legkínosabb gyötrelmeit, hogy meg tudja törni az ördög hatalmát, s lehetővé tegye az embernek, hogy ő is győzhessen. Ne feledd, hogy amikor az istentelenekkel, akik elutasítják az igazságot és visszautasítják az üdvösséget, szádhoz emeled a habzó sört, az Üdvözítő ott áll, és látja mindezt Jézus, akit Megváltódnak mondasz, akiben az örök életre szóló reményed összpontosul. Hogyan tudod ezt megtenni, hogyan lehet ennyire gyenge az erkölcsi felfogásod, miért nem ismered fel, hogy ezek a dolgok hogyan hatnak rád és másokra? Legünnepélyesebb fogadalmadat rúgod fel, és még arról beszélsz, hogy üldöznek! – Bizonyságtételek, 5. kötet, 510. old.

Élő kapcsolatban kell állnunk a mennyel, s Dánielhez hasonlóan – napjában háromszor – kell keresnünk a mennyei kegyelmet, hogy ellenállhassunk az étvágynak és szenvedélyeknek. Mennyei erő nélkül ez a küzdelem sikertelen lesz. Legyen Krisztus a mentsvárad, s akkor nyelved és lelked a következőkről tesz bizonyságot: „De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett.” (Róm 8:37) Pál apostol mondta: „Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor 9:27)

Senki se gondolja, hogy Isten segítsége nélkül győzhet. A belső élet erejére van szükség, amelynek ki kell fejlődnie benned. Akkor majd megteremheted a kegyesség gyümölcseit, és ellenállhatsz a szenvedélyeknek. Folyamatosan arra kell törekedned, hogy eltávolodj a földi dolgoktól, az alantas beszélgetésektől, valamint az érzékiektől; és igyekezz eljutni a lelki nemességre, a tiszta és feddhetetlen jellemre. Neved annyira tiszta maradhat, hogy nem hozható kapcsolatba semmi tisztességtelen és bűnös dologgal, hanem ellenkezőleg, tiszteli majd mindaz, aki jó és makulátlan, és beírják az élet könyvébe, hogy halhatatlanságot nyerjen a szent angyalok között. – Orvosi missziómunka, 144. old.

Jézus tudta, hogy ha sikeresen akarja betölteni a megváltási tervet, ott kell nekifognia az ember megváltásához, ahol a bukás elkezdődött. Ádám pedig az étvággyal bukott el.

Krisztus első próbája szintén az Ádámot is elgáncsoló kísértéssel indult. Sátán pontosan az étvággyal kapcsolatos kísértéssel ejtette el az emberiség nagy részét, s sikere nyomán azt gondolta, hogy kezében van az elesett bolygó irányítása. A Fiúban azonban olyasvalakire talált, aki képes volt ellenállni ténykedésének, s így a gonosz legyőzött ellenségként hagyta el a harcteret.

Sokan kegyesnek tartják magukat, és nem kutatják a Megváltó pusztában töltött hosszú böjtjének a mélységeit. Az Ő kínjait elsősorban nem az éhség okozta, hanem inkább annak a tudata, hogy milyen félelmetes nyomot hagy az emberi nemzetségben az étvágynak és a szenvedélyeknek való engedés. Jézus tudta, hogy az étvágy válik az ember bálványává, ezzel megfeledkezik Istenről, és ez áll majd üdvössége útjába is.

Sátánnak nem sikerült elérni célját, nem tudta legyőzni Krisztust az étvágy kísértésével. Az Úr ott, a pusztában kivívta az étvágy fölötti győzelmet az emberi nemzetségért is, s lehetővé tette, hogy a jövőben teremtménye az Ő nevére hivatkozva győzzön az étvágy fölött.

Az Éden visszaszerzésének egyetlen reménye a határozott önuralom. Ha az emberi nemzetségre az étvágy kísértése nehezedett, és ha a szorításából való szabadulás érdekében Isten Fia negyven napig böjtölt helyettünk, akkor milyen feladat vár a keresztényre? Bármilyen heves legyen is a küzdelem, biztos a győzelem. A mennyei erő révén, amely a legerősebb kísértésben is kitartott, győzhet a gonosz fölött, s végül elnyerheti Isten országában a győzők koronáját. – Mértékletesség, 19–21. old.

Február 26., csütörtök  -  Felelősséggel tartozunk

Mi az igazság hirdetőjének kötelessége? Vajon azt gondolja, hogy nem kell az igazságot hirdetni, mivel az igazság az embereket sokszor csak a követelmények megkerülésére vagy elvetésére indítja? Nem. Neki sincs oka elhallgatni Isten szavának igazságait – ha ellenkezést vált is ki –, mint korábban a reformátoroknak sem volt. A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a későbbi nemzedékek áldására. Fennmaradt a szentség és rendíthetetlen becsületesség példaképeinek története, hogy bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük Urukról. Nem csak önmagukért kapták az erőt és az igazságot, hanem hogy általuk a Teremtő ismerete bevilágíthassa a földet. Ha Isten e nemzedék idején is adott szolgáinak világosságot, árasztaniuk kell azt a világra.

Az Úr az ősidőkben kijelentette valakinek, aki az Ő nevében szólt: „Az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni.” (Ezék 3:7) Mégis ezt mondta: „Szóljad az én beszédeimet nekik; vagy hallják, vagy nem hallják.” (Ezék 2:7) Ma így hangzik az Isten szolgájához szóló parancs: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld: mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákob házának vétkeit.” (Ésa 58:1)

Mindenkit, aki megismerte az igazság világosságát, lehetőségei határán belül épp olyan ünnepélyes és félelmes kötelesség terhel, mint annak idején Izrael prófétáját, akihez így szólt az Úr: „Embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.” (Ezék 33:7–9) [...]

Válasszuk a jót magáért a jóért, és bízzuk Istenre a következményeket! A világ az elvhű, hívő és bátor emberek adósa. Ilyen embereknek kell ma is a reform munkáját továbbvinniük. – A nagy küzdelem, 459–460. old.

Február 27., péntek  -  További tanulmányozásra

Bizonyságtételek, 1. kötet, 99. old.