8. tanulmányhoz − Február 14−20 .
Vasárnap
Péld. 20,12.
A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
Csel. 17,26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Péld. 20,9.
Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
Hétfő
Péld. 20,6.
A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
Jer. 9,23-24.
Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.
Mk. 9,35.
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
Kedd
Péld. 20,17.
Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
Péld. 21,5.
A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
Péld. 20,20-22.
A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
Péld. 25,21-22.
Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
Róm. 12,21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Szerda
Lk. 10,26-37.
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Péld. 19,17.
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
Péld. 21,13.
A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
Mt. 25,35-40.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Péld. 22,2.
A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.
Csütörtök
Péld. 22,6.
Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
1Kir. 8,63.
És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.
2Tim. 3,15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
Péld. 22,8. 15.
A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik.
A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.