7. tanulmányhoz − Február 7−13 .
Vasárnap
Péld. 17,9.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Péld. 19,11.
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
Zsolt. 85,3.
Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
Neh. 4,5.
Ne fedezd el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt!
Péld. 17,17.
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
1Kor. 13,5-7.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
Hétfő
2Móz. 23,3.
Szegénynek se kedvezz az ő peres ügyében.
Péld. 17,10.
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Péld. 19,25.
Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
Péld. 17,9.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Jn. 8,1-11.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Kedd
Péld. 18. fejezet
A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.
A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.
A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.
A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.
Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
Péld. 20,5.
Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
Szerda
Péld. 18,2.
Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
Péld. 18,17.
Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
Péld. 15,3.
Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
Csütörtök
Péld. 19. fejezet
Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.
Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.
A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
5Móz. 24,10-22.
Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle;
Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát.
Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával;
Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az + ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt.
A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.
Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kivánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad.
Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.
A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.
Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.
Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.
Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.