A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Mennyei bölcsesség

Január 17., szombat délután

A Krisztusban elrejtett és általa megismerhető igazság végtelen. A Szentírás olyan forrás, amely állandóan mélyül és szélesedik a mélységeibe tekintő ember előtt. Ebben az életben nem fogjuk megérteni, hogy Isten miként tudta odaadni Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Az Atya szeretetének titka rejtve marad ezen a földön. Megváltónknak világunkban végzett munkája olyan téma – és az is lesz mindig –, ami teljesen igénybe veszi képzeletünket. Az ember minden értelmi képességét próbára téve megkísérelhet e titok mélyére hatolni, de beleszédül és elfárad. A legigyekvőbb kutató is végtelen, parttalan tengert lát maga előtt.

Jézus igazságát csupán tapasztalni lehet, ám megmagyarázni soha. Magassága, szélessége és mélysége felülmúlja értelmünket. A végsőkig feszíthetjük képzeletünket, akkor is csak elmosódott körvonalait láthatjuk megmagyarázhatatlan szeretetének, amely olyan magas, mint az ég, miközben lehajolt a földre, hogy belevésse Isten képmását az emberbe.

Azonban mindazt megérthetjük, amit az Úr könyörületességéből el tudunk viselni. Krisztus irgalmassága kitárulkozik az alázatos, bűnbánó lélek előtt. Annyira értjük meg az Atya könyörületét, amennyire értékeljük értünk hozott áldozatát. Ha alázatos szívvel kutatjuk Isten Igéjét, a megváltás magasztos mondanivalója kitárulkozik előttünk. Fénye csak nő szemlélődés közben, és mialatt vágyakozunk megérteni, egyre magasabb lesz, és egyre jobban mélyül. – Krisztus példázatai, 128–129. old.

Január 18., vasárnap  -  A bölcsesség kiáltása

Mi rendelkezhetünk Isten és igazságának ismeretével, azzal az ismerettel, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Mondjátok, mely nyelv képes megfelelően kifejezni azt az ismeretet, amelyben akkor részesülünk, amikor Krisztus kinyilatkoztatja jelenlétét, szívünk meglágyul és engedelmessé válik hatalma által? Ezt az ismeretet lehetetlen szavakkal kifejezni. Nem kapunk rá magyarázatot, pedig tudjuk, hogy rendelkezünk vele.

Némelyek azt állítják, hogy bírják Isten ismeretét, nekik együtt kell munkálkodniuk Jézussal. Ő bízik abban, hogy minden lélek megteszi a tőle telhető legtöbbet, így feladatot bízott minden férfira és nőre. – Peter’s Counsels to Parents, 25. old.

Krisztus megfontolásra szólít fel minden egyes lelket. Készíts becsületes számadást. Helyezd a mérleg egyik serpenyőjére az Üdvözítőt, az örök kincset, életet, hitet, mennyországot és Jézus örömét a megváltott lelkekben; a másik oldalra pedig tedd le mindazt a vonzerőt, amit a világ nyújthat, valamint azokéit, akiknek megmentésében közreműködhettél volna. Mérlegelj úgy, mint aki e földi és az örök élet között dönt. Mialatt határozol, Jézus ezt mondja: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”

Isten óhaja, hogy a földiek helyett a mennyeieket válasszuk. Alkalmat ad, hogy kincset gyűjthessünk a mennyben. Biztat a legmagasztosabb célunk elérésére és legdrágább kincsünk megőrzésére. Az Úr kijelenti: „Drágábbá teszem az embert a színaranynál és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa 13:12) Midőn a földi javakat a moly elrágja, elemészti a rozsda, Krisztus követői örvendhetnek majd mennyei kincsüknek, mely örökkön-örökké megmarad. – Üzenet az ifjúságnak, 130. old.

„Mert az Úr ad bölcsességet, az Ő szájából tudomány és értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzsot a tökéletesen járóknak.” (Péld 2:6–7)

A kíváncsiság évszázadokon át arra késztette az embereket, hogy keressék a tudás fáját, és gyakran azt hiszik, hogy már leszedték az értékes gyümölcsöt, közben Salamonhoz hasonlóan megállapítják, hogy az igazi szentség tudományához képest minden csak hiábavalóság. – Our High Calling, 276. old.

Nem elég rendelkezni az igazság intellektuális ismeretével. [...] Az Igének be kell hatolnia a szívbe, s ott a Szentlélek ereje által meg kell gyökereznie. Az akaratot is összhangba kell hozni vele. Nem csak az értelemnek, hanem a szívnek és a lelkiismeretnek is együtt kell munkálkodnia az igazság elfogadásában.

Isten Igéjének felfedezése ad értelmet az együgyűnek – a világi bölcsességben felkészületlen embernek. A Szentlélek teszi képessé, hogy felfogja a Biblia üdvözítő igazságait, ha meg akarja ismerni és cselekedni szeretné a menny akaratát. A tanulatlan elme képessé válik, hogy felfogja a legcsodálatosabb és legmegindítóbb leckéket, melyeket ember valaha kaphatott, s ezek a leckék képezik majd egy örökkévalóságon át a megváltottak énekeinek és tanulmányainak tárgyait.

Minden ismereten túl leginkább arra az ismeretre van szükségünk, amelyet Isten kínál fel, és amelyet sehol máshol nem találunk meg. Tudni szeretnénk, mit tegyünk ma annak érdekében, hogy megmeneküljünk Sátán csapdáitól, és elnyerjük az örök élet koronáját. – That I May Know Him, 192. old.

Január 19., hétfő  -  A bölcsesség és a teremtés

Miután az Úr a forrása minden igazi tudománynak, a nevelés legfőbb célja, hogy gondolatban Istennek saját magáról adott kinyilatkoztatásával foglalkozzunk. Ádám és Éva a vele való közvetlen kapcsolatból szerezte ismeretét, és műveiből tanult tőle. Eredeti tökéletességben minden teremtett dolog az Ő gondolatát fejezte ki. Ádám és Éva számára a természet tele volt isteni bölcsességgel. Törvényszegése azonban megfosztotta az embert attól a lehetőségtől, hogy közvetlenül az Örökkévalótól vagy műveiből tanuljon. A bűn által megrontott és beszennyezett föld csak halványan tükrözi az Alkotó dicsőségét. Az igaz, hogy Isten továbbra is oktat szemléltetéssel. Még mindig felismerhető teremtett művein, nagy könyvének „lapjain” keze vonása. A természet most is róla beszél. De ezek a kinyilatkoztatások részlegesek és hiányosak. Elbukott állapotunkban, elgyengült képességeinkkel, korlátolt látásunkkal képtelenek vagyunk azokat helyesen értelmezni, ezért szükségünk van egy teljesebb kinyilatkoztatásra, amit Ő adott írott Igéjében. – Előtted az élet, 16–17. old.

Krisztus Salamon által jelentette ki: „Az Úr az Ő útjának kezdetéül szerzett engem; az Ő munkái előtt régen… Mikor felvette a tengernek határait, hogy a vizek át ne hágják az Ő parancsolatját, mikor megállapította e földnek fundamentumait: mellette voltam mint kézműves, és gyönyörűsége voltam mindennap, játszva őelőtte minden időben.” (Péld 8:22, 29–30)

Amikor idő előtti létezéséről beszél, Jézus gondolatban visszavisz bennünket az örök korszakokba. Biztosít, hogy sosem létezett olyan időszak, amikor ne lett volna szoros kapcsolatban az örök Istennel.

Jézus nyugodt méltósággal jelentette ki szavait, s olyan biztonság és erő áradt belőlük, hogy meggyőződést ültetett még a farizeusok és írástudók szívébe is. Ezek az emberek megérezték a mennyei üzenet erejét. Az Úr szívük ajtaján kopogtatott, és kitartóan kérte a bebocsátást.

Krisztus a végtelen és mindenható Istennel volt egyenlő. [...] Ő az örök Fiú, aki önmagában létezik. ­– Lift Him Up, 17. old.

Ő teremtette a világot, és „nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1:3). Ha mindent Ő teremtett, akkor Krisztus minden teremtett dolog előtt létezett. Annyira határozott igazság ez, hogy senki sem vonhatja kétségbe. A Fiú lényegében és a szó legmagasztosabb értelmében Isten. Ő az Atyával volt öröktől fogva, a mindenekfelett és örökké áldott Úrral.

Jézus Krisztus, Isten mennyei Fia öröktől fogva létezett, Ő különálló személy, mégis egy az Atyával. Ő volt a menny utolérhetetlen dicsősége, az értelmes mennyei lények parancsnoka, s az angyalok neki hódoltak. – Review and Herald, 1906. április 5.

Az igazságnak van hatalma Krisztus szavait lélekké és életté alakítani. Ha értékelik és tiszteletben tartják, akkor az igazság arra készteti az embert, hogy letérjen a gonosz útjáról. Nem lakhat együtt igazság és tévelygés ugyanabban a szívben. Jézus mondta: „Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Mt 12:30)

Bölcsesség, értelem és hatalom – ezek nem Istent jelentik. Azonban Ő minden bölcsesség, minden erény és minden hatalom szerzője. Az Úr adta Lucifernek a hatalmat és bölcsességet, ám ez az értelem nem maga az Atya volt. Úgy kell ismernünk Őt, ahogy csodálatos műveiben nyilatkoztatta ki magát. Ki találhatja meg a Mindenhatót kutatás által? Ez nem a mi munkánk. [...] Jellemét a Tízparancsolatban mutatta meg. Minden jóság, minden igazság és minden feddhetetlenség tudománya ismerni Istent a maga valóságában. Úgy kell alávetnünk magunkat jellemének, amint törvényéből megtudható. – The Upward Look, 347. old.

Január 20., kedd  -  Öröm a világ teremtésekor

Krisztus a gyermekei szükségleteit betölteni vágyó szülői szeretethez hasonlítja mennyei Atyánk szeretetét. Mindenképpen igyekezett követői elméjébe vésni igazi kapcsolatukat Istennel. Követői az Ő gyermekei a teremtés és a megváltás révén. Isten pedig olyan értelemben Atyjuk, hogy még szorosabb kapcsolatban áll az emberekkel, mint amilyen egy földi szülő a gyermekével. Ő „úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Ha a földi szülők képesek jó ajándékokat adni gyermekeiknek, annál inkább képes mennyei Atyánk adni „Szentlelket azoknak, akik tőle kérik” (Lk 11:13).

Tanításaiban Krisztus bemutatta azt a kapcsolatot, amellyel rendelkezniük kell az emberi eszközöknek Istennel és egymással. Egyetlen lelket sem hagy sötétségben ereje forrását illetően. Figyelmünket az ima, mint a nehézségek és csalódások elleni menedékvár felé fordítja. Ő mondja: „nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre” (Mk 2:17). Ám csak a beleegyezésünkkel szabadíthat meg bennünket Sátán rabságából. Megígérte: „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) Miért hozunk tehát szégyent azzal Istenre, hogy nem vagyunk hajlandók hozzá jönni? – Signs of the Times, 1897. január 14.

A szent pár nagyon boldogan élt az Édenkertben. Korlátlan uralmuk volt minden élőlény fölött. Az oroszlán és a bárány békésen és ártatlanul játszott körülöttük vagy aludt a lábuknál. Különféle színű és tollazatú madarak röpködtek a fák, virágok fölött, miközben kellemes énekük édes trillái visszhangoztak a fák között a Teremtő dicsőítésére.

Ádámot és Évát elbűvölte édeni otthonuk szépsége. Gyönyörködtek a ragyogó tollú kis énekesmadarakban, amik olyan boldogan és vidáman daloltak. A szent pár is velük énekelt az Atya és Fiú iránti szeretet, dicséret és imádat hangján. Felismerték a teremtés rendjét, harmóniáját, ami végtelen bölcsességről és tudásról beszélt nekik. Édeni otthonukban újabbnál újabb szépséget és dicsőséget fedeztek fel, ami szívüket mélységes szeretettel töltötte el, és a Teremtőjük iránti hála és tisztelet szavait fakasztotta ajkukon. – A megváltás története, 22–23. old.

Január 21., szerda  -  A bölcsesség felhívása

Teljesen értéktelen a tanítványság puszta megvallása. A lelkünket megmentő krisztusi hit nem abból áll, aminek sokan állítják: „Csak higgyetek, higgyetek – mondják –, nem kell megtartanotok a törvényt.” Pedig az engedelmességre nem késztető hit nem más, mint elbizakodottság. János apostol így szólt: „Aki ezt mondja: ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (1Jn 2:4) Senki ne melengesse azt a gondolatot, hogy a rendkívüli gondviselés vagy csodálatos jelenségek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy akár cselekedeteik, akár az általuk hirdetett elgondolások valódiak. Ha félvállról veszik Isten Igéjét, és helyette benyomásaikat, érzéseiket és viselkedésüket emelik a mennyei mérték fölé, ebből tudhatjuk, hogy nincs bennük világosság.

A tanítványság próbaköve az engedelmesség. A parancsolatok megtartása bebizonyítja szeretetmegnyilvánulásaink őszinteségét. Amikor az általunk elfogadott tanítások kiölik szívünkből a bűnt, megtisztítják lelkünket a szennytől, mikor megteremjük a szentség, a megszentelődés gyümölcseit, akkor bizonyosan tudhatjuk, hogy ez a tanítás Isten igazsága. Amikor jóakarat, szeretet, gyöngédség, együttérzés látszik az életünkben, és a helyes cselekedetek öröme ujjong a szívünkben; amikor Krisztust magasztaljuk, nem pedig önmagunkat – bizonyosak lehetünk benne, hogy helyénvaló a hitünk. „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.” (1Jn 2:3) – Gondolatok a hegyibeszédről, 146. old.

Ha van valaki, akinek szakadatlanul hálásnak kell lennie: az a keresztény. Ha van valaki, aki már ebben az életben is boldogságot élvez: az Jézus Krisztus hűséges követője. Isten gyermekeinek kötelessége, hogy derűsek legyenek! Törekedniük kell a jó kedélyállapotra. Az Úr nem dicsőülhet meg gyermekei által, ha azok állandóan borús felhő alatt élnek, amely mindent beárnyékol, ahová csak mennek. A kereszténynek napfényt kell árasztania árnyék helyett, derűs arckifejezéssel. – Gyermeknevelés, 147. old.

Ha az élő hit aranyfonálként szövi át a legkisebb feladatainkat is, úgy minden köznapi munkánk elősegíti lelki növekedésünket. Így állandóan Jézust fogjuk nézni, és az iránta érzett szeretet életerővel hatja át minden vállalkozásunkat. Talentumaink helyes felhasználásával pedig aranylánccal kapcsolódunk a mennyei világhoz. Ez az igazi megszentelődés. Mert a megszentelődés az Isten akaratának való tökéletes engedelmességben, a mindennapi kötelességek vidám teljesítésében áll. – Krisztus példázatai, 360. old.

A Biblia elénk tárja a menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy boldogságát keresse. A Biblia elismeri ezt a vágyat, és megmutatja, hogy az egész menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért való törekvésében. Kijelenti a feltételt, amelynek alapján elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés. [...]

Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben; a gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel; folyton új szépségre és csodára lelhetünk; szüntelenül növekedhetünk örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretet és bölcsesség vár ránk – ez az a cél, amelyre a keresztény reménység tekint. – Isten csodálatos kegyelme, 363. old.

Január 22., csütörtök  -  Vagy, vagy

Minden embernek van egy jól meghatározott helye Isten tervében. Igazság vagy hamisság, balgaság vagy bölcsesség révén mindenki egy célnak szolgál, és bizonyos eredményeket ér el. [...]

Az Istennek szolgáló emberek a világ szemében gyengének tűnhetnek. Már-már elnyelik őket a hullámok, de a következő hullám mégis egyre közelebb viszi őket a kikötőhöz. Azt mondja az Úr: „Én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Jn 10:28) Még ha királyok és egész nemzetek töröltetnek is el a föld színéről, azok a lelkek, akik hittel egyesülnek a Megváltó terveiben, örökre megmaradnak. – Istennel ma, 352. old.

Minél közelebbről tanulmányozzák Isten Igéjét, annál jobban megértik, és annál könnyebben rájönnek az azt kutatók, hogy minden tudás mögött végtelen bölcsesség, ismeret és hatalom van. Aki úgy szeretné megismerni az Urat, ahogy az ihletett írás lapjai nyilatkoztatták ki, megtanulja a nehéz, ám hasznos leckét, miszerint az emberi értelem nem mindenható, és hogy mennyei segítség nélkül a földi erő és bölcsesség nem egyéb gyengeségnél és balgaságnál. – Review and Herald, 1883. szeptember 26.

Az igazi bölcsesség éppen olyan tartós kincs, mint az örökkévalóság. Sokan az úgynevezett bölcs emberek közül csak saját mércéjük szerint bölcsek. Megelégednek a világi bölcsesség elsajátításával, és sosem lépnek be Isten kertjébe, hogy megismerkedjenek a szent Igébe foglalt ismeret kincseivel. Mivel bölcsnek tartják magukat, közömbösek azon bölcsességgel szemben, amellyel rendelkezniük kellene azoknak, akik az örök életet elnyerik. [...] A tanulatlan ember, ha ismeri Istent és Jézus Krisztust, sokkal tartósabb bölcsességgel rendelkezik, mint az a tanult, aki megveti az Atya tanításait.

Mennyei bölcsesség legyen lábadnak szövétneke. [...] Minden, ami megrendíthető, megrendül, de ha meggyökereztél és alapot vetettél az igazságban, rendíthetetlen kincseket birtokolsz. – Isten fiai és leányai, 183. old.

Mikor Salamon álomban látta a rá és háza népére kimondott ítéletet, felriadt, lelkiismerete újjáéledt, s kezdte meglátni balgaságát a maga valóságában. Megdorgált lelkével, meggyengült elméjével és testével, fáradtan és szomjason tért vissza a föld megrepedt kútjaihoz, hogy még egyszer igyon az élet forrásából. [...] Már nem remélte, hogy valaha is megszabadul a bűn romboló következményeitől, és úgy gondolta, hogy elméje nem tisztulhat meg engedékenysége útjának emlékeitől, azonban komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy másokat meggyőzzön, ne járjanak butaságának útján. – Conflict and Courage, 196. old.

Akik azt gondolják, hogy Isten elvárásainak semmibe vétele és megvetése férfias és bátor cselekedet, lényegében balgaságukat és tudatlanságukat leplezik le. Bár szabadságukkal és függetlenségükkel kérkednek, valójában a bűn és Sátán rabjai.

Egészséges alázatossághoz vezet az Istennel kapcsolatos határozott felfogásunk, valamint annak ismerete, hogy mit vár el tőlünk az Úr. Aki helyesen tanulmányozza a szent Igét, megtanulja, hogy az emberi értelem nem mindenható. Ráébred, hogy az Örökkévaló által kínált segítség nélkül ereje és bölcsessége nem több puszta gyengeségnél és tudatlanságnál.

Aki a mennyei vezetést követi, megtalálta a csodálatos kegyelem és az igazi boldogság forrását, és megszerezte azt az erőt, amelyre szüksége van, hogy boldogságot árasszon maga körül. Senki sem örülhet igazán egy vallás nélküli életnek. Az Isten iránti szeretet ízlését és vágyát tisztítja és nemesíti, felerősíti érzelmeit, és minden méltó gyönyört vonzóvá tesz. Képessé teszi, hogy értékelje és örüljön a jónak, igaznak és szépnek. – Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak, 53. old.

Január 23., péntek  -  További tanulmányozásra

A megváltás története: „A teremtés” című fejezet.

Gondolatok a hegyibeszédről: 91–92. old.