A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Élet-halál kérdése

Január 10., szombat délután

Akik nagyobb bölcsességgel kérkednek, mint Isten Igéjének tanításai, még mélyebbről kell inniuk az ismeret kútfejéből, hogy ráébredjenek valódi tudatlanságukra. Létezik a dicsért emberi bölcsesség, amely azonban balgaság a menny szemében. „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs tiköztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.” (1Kor 3:18–19) Akik csupán ezzel a bölcsességgel rendelkeznek, szükséges, hogy saját szemükben balgákká váljanak. Az emberi fajra nézve ma a legátkosabb tudatlanság az Úr törvényének kötelező elvárásaival kapcsolatos. Ez a tudatlanság az igetanulmányozás elhanyagolásának a következménye. Sátán határozott terve lefoglalni az elmét, hogy a Mindenható nagy tankönyve ne a könyvek Könyve legyen, s hogy a bűnös ne mehessen át a törvénytelenség útjáról az engedelmesség ösvényére. – A keresztény nevelés alapelvei, 130. old.

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12:2) Ne legyen az emberek szokása és viselkedése a mértékadó. Bármily nehéz is a helyzetetek, sose törekedjetek becsapásra. Az ellenség ott áll mellettetek, hogy kísértsen, s később sem fog békén hagyni e téren. A kereskedő keresztény megőrizheti becsületességét az Atya előtt, abban bízva, hogy e romlott korban is, amikor mindenki magának harácsol mások rovására, az Úr megóv a gonosz hajlamoktól. Ehhez azonban állandó vigyázásra és komoly imára van szükség. A lelki fejlődés szempontjából hátrányos helyzetben vagytok. Bár szeretnétek elvek szerint élni, mégsem támaszkodtok teljesen Istenre. Túlbecsülitek korlátolt erőtöket, noha igencsak rászorultok segítségére, arra az erőre, mely nem lelhető föl az emberben. Van kihez fordulnotok tanácsért, bölcsességért. Hív, hogy forduljatok hozzá, majd Ő gondoskodik rólatok. Ha hit által arra vetitek összes gondotokat, aki egy veréb elpusztulását is számon tartja, nem fogtok hiába bizakodni. Amennyiben biztos ígéreteire támaszkodtok, és ragaszkodtok a becsületességhez, Isten angyalai vesznek majd körül. Törekedjetek hittel az Úr előtt a jó tettekre, s Ő nem vonja vissza rólatok áldó kezét. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 71–72. old.

Január 11., vasárnap  -  A törvény az életünkben

Sátán kezdettől fogva a törvényszegésből eredő nyereséggel kecsegtette az embereket. Így csábította el, így vitte bűnre az angyalokat. Ezzel vezette bűnre Ádámot és Évát. Ekként téríti le még ma is a nagy sokaságot Isten ösvényéről. A törvény áthágásának útját kívánatosnak tünteti fel, de a „vége a halálra menő út” (Péld 14:12). Boldogok azok, akik – megkockáztatva az ezen az úton való járást – megtanulták, milyen keserűek a bűn gyümölcsei, és kellő időben letértek a bűn nyomvonaláról. – Pátriárkák és próféták, 720. old.

A zsoltáríró mondja: „Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:11) Pál ezt írja Timótheusnak: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16–17)

Az Atya élete, ami a világnak életet ad, szavában van. Az Ő szava által gyógyított Jézus betegeket és űzött ki ördögöket. Szava által csillapította le a vihart, és támasztotta fel a halottakat, s a nép bizonyította, hogy beszédében hatalom volt. Úgy szólta az Úr Igéjét, ahogy azt az Ószövetség íróival közölte. Az egész Biblia Krisztus kinyilatkoztatása. Számunkra ez az erő egyedüli forrása. – Az evangélium szolgái, 250. old.

Minden ember, aki folyamatosan a végtelen Isten akarata alá helyezi saját akaratát, azért, hogy Ő tanítsa és vezérelje, azt az ígéretet kapja, hogy egyre jobban fejlődni fog lelki téren. Az Atya nem szab határt a fejlődésnek azok életében, akik telve vannak „Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben” (Kol 1:9).

Akiknek hatékonyságát a Mindenható jelenti, felismerik saját gyengeségüket, és az Úr rendelkezésükre bocsátja a bölcsességét. Miközben minden nap Istentől függ életük, alázattal, őszintén és szigorú becsületességgel tesznek eleget az Ő akaratának, növekednek ismeretben és képességekben. Önkéntes engedelmességük által tiszteletet mutatnak a menny iránt, és Ő megtiszteli őket.

Dániel esete igazolja, hogy az Úr mindig kész meghallgatni a megtérő lélek imáját, és válaszol a kérésekre, ha teljes szívből keresik a Mindenhatót. Itt olvasható, hogy honnan szerezte Dániel a hozzáértést és a tudományt; s ha mi is bölcsességet kérünk Istentől, mennyei képességekkel és újult erővel áld meg bennünket. – My Life Today, 110. old.

Január 12., hétfő  -  Világosság és élet

Jézus követője is találkozni fog ezekkel az „okoskodó beszédekkel”, amelyektől az apostol óvta a kolossébeli hívőket. Találkozni fog az Írást átszellemesítő spiritualisták magyarázataival, azonban ne fogadja el. Szavát csupán a Szentírás örök igazságainak határozott megerősítésére használja fel; tekintetét Krisztusra irányítsa, szilárdan haladjon az előírt úton, és száműzzön minden olyan eszmét, mely nincs összhangban az Üdvözítő tanaival. Az Atya igazsága legyen elmélkedésének és gondolkozásának tárgya. A Bibliát Isten szavának tekintse, mely közvetlenül szól hozzá. Így azután megtalálja a mennyei igazságot.

Isten ismerete, ahogyan Jézusban megnyilatkozott, az a tudomány, mellyel mindenkinek, aki üdvözül, bírnia kell. Ez az ismeret a jellem átalakulását eredményezi. Ha belép az életünkbe, a lelket újjáalakítja a Fiú képmására. Isten hívja meg gyermekeit erre az ismeretre; nélküle minden más: csak hiúság és semmiség. – Az apostolok története, 474–475. old.

Mózes halála után az Úr Józsuét bízta meg Izrael vezetésével, hogy vigye be a népet az ígéret földjére. Józsué igen alkalmas volt erre a fontos hivatásra. Amikor az izraeliták a pusztában bolyongtak, ő volt Mózes jobb keze. Szemtanúja volt Isten Mózesen át véghezvitt csodatetteinek, s jól ismerte a népet. Ő volt a tizenkét kém egyike, akiket elküldtek kikémlelni az ígéret földjét, egyik a kettő közül, aki hűségesen számolt be a föld gazdagságáról, s akik bátorították a népet, hogy vonuljanak föl és vegyék birtokban azt a földet az Örökkévaló erejével.

Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, amint Mózessel is együtt járt, s azt is megígérte, hogy könnyen meg fogják hódítani Kánaánt, ha hűségesen megtartják Isten valamennyi parancsát. Józsuét aggodalmak gyötörték, hogy miként tesz majd eleget a küldetésnek, hogyan vezeti be Izrael népét Kánaán földére, de ez a bátorítás elűzte félelmét. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 156–157. old.

Ádám bukása után a gonoszság elleni küzdelem minden században folyamatos harccá változott azok életében, akik szerettek volna hűségesek maradni Isten parancsolataihoz. Akik végül győzni fognak, Sátán erőivel kell megküzdeniük, és le kell győzniük a gonoszt, mellyel a kísértő előrehaladásuk minden lépésének határozottan ellen akar állni. Szembesülniük kell az éber ellenséggel, aki sosem alszik, folyamatosan ügyködik, hogy aláaknázza a menny szolgáinak hitét. [...]

A jó és a gonosz sosem lehet összhangban egymással. A világosság és a sötétség között nem lehet egyetértés. Az igazság kinyilatkoztatott világosság, a tévelygés pedig sötétség. A világosságnak semmi köze sincs a sötétséghez, a feddhetetlenségnek nincs kapcsolata a bűnösséggel. [...]

Szeretnék olyan szavakat találni, amelyek úgy mutatnák be ezt a kérdéskört, amilyen a valóságban. Az Örökkévaló elvárja, hogy katonái mindig őrhelyükön álljanak. Sose engedjenek a kísértésnek, sosem szabad igazságtalannak lenniük. Nem szabad sem meghátrálniuk, sem menekülniük. Bízzanak az Úr erejében, és őrizzék meg becsületességüket. Egy tapodtat sem hátráló határozottsággal kell kapaszkodniuk a „meg van írva” Igében.

Ne feledd, hogy előnyös helyzetben vagyunk, mivel Jézus már győzött helyettünk, és minden eszközt a rendelkezésünkre bocsát, hogy mi is győzhessünk. Mennyei erő áll minden jóravaló elhatározás mögött. Isten mindannyiunk rendelkezésére bocsátotta a küzdelemhez szükséges harci öltözéket és fegyverzetet. Krisztus katonái öltözzék fel Isten fegyverzetét, és ne hátráljanak meg Sátán támadásai láttán. [...] A keresztény küzdelemben a siker: vigyázást és az én naponkénti megfeszítését jelenti.

Akit tiszta és szent elvek vezérelnek, nagyon hamar észreveszi még a legparányibb gonoszságot is, mivel nem téveszti szeme elől példaképét, Krisztust. Amint felfedezi akár egyetlen rossz tettét is, mélységesen megbánja, és azonnal kész minden lépését helyrehozni, hogy visszatérhessen a helyes útra. Ez állandó és komoly erőfeszítést jelent annak érdekében, hogy elérje a keresztény élet egyre magasabb célkitűzéseit. De ugyanakkor az is következik ebből, hogy másokat is a menny felé segít a haladásban. Valamint azt is jelenti, hogy élő hittel kapaszkodik Krisztusba, ellenáll a gonosznak, s ha kell, utolsó csepp vérével is a bűn ellen harcol. – In Heavenly Places, 260. old.

Január 13., kedd  -  Harc a kísértés ellen

Az Isten követelményei iránti engedelmesség és alávetettség azokat a feltételeket jelentik, amelyeket az ihletett apostol is említ, hogy gyermekeivé és a királyi család tagjaivá válhassunk. Jézus vére megment minden gyermeket és ifjút, férfit és nőt a romlás feneketlen mélységéből, ahová az ördög kényszerítette őket. Mivel sok bűnös nem fogadja el az ingyen felkínált megváltást, azért még nem szabadulnak meg a kötelezettségek alól! Mivel a bűnös és törvényszegő életet választják, ez csak súlyosbítja vétkességüket. Jézus megfizette értük az árat, így ők is az Úr tulajdonai. Hozzá tartoznak, s ha nem engedelmeskednek annak, aki életét adta értük, hanem a kísértő szolgálatába állítják idejüket, erejüket és képességeiket, nekik is az ördög jutalma jár – a halál. A Megváltó által felkínált hervadhatatlan dicsőség és örök élet a jutalma azoknak, akik hajlandók neki engedelmeskedni. Lehetővé tette, hogy neve által tökéletesítsék keresztény jellemüket, győzelmet arassanak, amint Ő maga is győzött értük. Jézus az életével mutatott példát, így jelölte ki a győzelem útját. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk, Krisztus Jézusban.” (Róm 6:23) – Bizonyságtételek, 3. kötet, 365. old.

A magabiztosság és önmagasztalás lelkülete készítette elő a Dávid bukásához vezető utat. A hízelgés, hatalom és a pompa csábítása hatással volt rá. A szomszédos nemzetekkel való kapcsolatai is rossz irányba befolyásolták. A keleti uralkodók között érvényes szokások szerint azok a gonoszságok, amelyeket nem tűrtek el büntetés nélkül az alattvalóknál, büntetlenül maradtak a királyoknál. Az uralkodónak nem kellett ugyanolyan önmegtartóztatást gyakorolnia, mint alattvalóinak. Mindez hajlamossá tette Dávidot, hogy érzéke csökkenjen a bűn súlyossága iránt. Ahelyett, hogy alázatosan Jahve hatalmára támaszkodott volna, saját bölcsességében és hatalmában kezdett bízni. Abban a pillanatban, mikor Sátán el tudja választani a lelket Istentől, az erő egyetlen biztos forrásától, felébreszti testi természetének szentségtelen vágyát. Az ellenség nem váratlanul, nem mindjárt a kezdetekkor hirtelen és meglepő módon végzi munkáját; az alapelvek erődítményeit titokban ássa alá. Látszólag kis dolgokkal kezdi munkáját: az Istenhez való hűség és a reá támaszkodás elhanyagolásával, a világ szokásainak és gyakorlatának követése iránti hajlammal. [...]

Dávidot a győzelem gyümölcsei és a bölcs, kiváló képességű uralkodónak kijáró megtiszteltetés vette körül. Amikor átadta magát a pihenésnek, és nem őrködött éberen magára, a kísértő megragadta az alkalmat, hogy elfoglalja elméjét. Amiért Isten szoros kapcsolatot tartott fenn  Dáviddal, és igen nagy jóindulatot tanúsított iránta, a legerősebb ösztönző erő kellett volna, hogy legyen jelleme szeplőtlen megőrzésére. Amikor azonban kényelmében és biztonságában elengedte a Megváltó kezét, engedett Sátánnak, és bűnnel szennyezte be lelkét. Dávid, akit az ég jelölt ki népe vezéréül, akit Isten választott ki törvénye végrehajtására, megtörte az Úr parancsolatát. A gonosztevők megfélemlítője lehetett volna, és ehelyett most saját cselekedetével erősítette meg őket. – Pátriárkák és próféták, 717–718. old.

Még a vallásos életedbe se engedd be a hízelgést. Ez az a ravaszság, amellyel Sátán megpróbál becsapni, és önfelmagasztaló gondolatokat igyekszik sugallni. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint és nem Krisztus szerint való.” (Kol 2:8) Hízelgéssel táplálkozott egyházunk nagyon sok fiatalja, s akik dicsérték őket és hízelegtek nekik, azt gondolták, hogy jót tesznek, pedig rosszat cselekedtek. A dicséret, a hízelgés és a megalkuvás az ördög minden más csalásánál hatékonyabban vezette tévútra az értékes lelkeket.

A hízelgés világi eljárás, és nem tartozik Jézus módszerei közé. Hízelgés által a szegény, gyenge és tehetetlen lelkek kezdik azt hinni, hogy méltókká lettek, és földi gondolkodásuk büszkeséggel telik meg. Elkábítja őket az a gondolat, hogy a valóságnál sokkal nagyobb képességekkel rendelkeznek, s ezzel vallásos életük kibillen egyensúlyából. Ha Isten gondviselése folytán nem fordulnak el ettől az ámítástól, nem térnek meg, és nem tanulják meg Krisztus iskolájában a vallás ábécéjét, akkor elvesznek. – A keresztény nevelés alapelvei, 304. old.

Január 14., szerda  -  „Ne lopj!”

Minden önigazultság a hazugság atyjától ered, és Ádám minden fiában és leányában megnyilvánul. Ezeket a kijelentéseket nem a Szentlélek sugallja, és azért nem is tetszenek Istennek. Az igazi bűnbánat rávezeti az embert, hogy bűneit magára vegye, és hogy minden csalás és képmutatás nélkül beismerje. A szegény vámoshoz hasonlóan, aki nem merte a szemét az égre fölemelni, az igazi bűnbánó így kiált fel: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” (Lk 18:13) Mindazok, akik így ismerik be bűneiket, bocsánatot nyernek és megigazulnak, mert az Üdvözítő kiontott vérének érdemével fog értünk könyörögni. [...]

Csak az őszinte bűnbánattal teljes, alázatos és megtört szív tudja Isten szeretetét és a golgotai áldozat nagyságát valamennyire értékelni. Ahogyan a gyermek szerető atyja előtt beismeri bűnét, ugyanígy vallja be az őszintén bánkódó lélek is vétkeit Isten előtt. Meg van írva: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) – Jézushoz vezető út, 40–41. old.

Sokan egy ideig eredményesen harcolnak az élvezetekben és a kényelemben megnyilvánuló önző vágyaik ellen. Őszinték, komolyak, de elfásulnak a sokáig tartó fáradozások, a naponkénti halál és a vég nélküli nyugtalanság miatt. A restség csábítónak tűnik, az én halála visszataszítónak: lezárják álmos szemüket, és kísértésbe esnek, ahelyett, hogy ellenállnának neki.

Az Úr szavaiban lefektetett utasítások semmilyen egyezkedést nem engednek a bűnnel. Isten Fia kinyilatkoztatta magát, hogy ezáltal magához vonja az embereket. Nem azért jött, hogy a világot álomba ringassa, hanem hogy a keskeny ösvényt megmutassa, amelyen mindazoknak vándorolni kell, akik végül el akarják érni Isten városának kapuit. Gyermekeinek követniük kell az utat, amelyet Ő készített – ha ez kényelmük és önző vágyaik kielégítésének feláldozásába, fáradozásba vagy szenvedésbe kerül is –, fenn kell tartaniuk az állandó küzdelmet az „én” ellen. – Az evangélium szolgái, 135. old.

Sokan nagy kiváltságnak tartanák, ha ellátogathatnának Krisztus földi életének színhelyeire; ha járhatnának ott, ahol Ő járt, ha láthatnák a tavat, ahol szívesen tanított, a hegyeket és völgyeket, amelyeken szeme oly sokszor megpihent. De nem kell Názáretbe, Kapernaumba, sem Bethániába mennünk ahhoz, hogy Jézus nyomában járjunk. Megtaláljuk lábnyomát a betegágyaknál, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban és mindenütt, ahol a szívek vigaszra várnak.

Tápláljuk az éhezőket, ruházzuk fel a mezíteleneket, és vigasztaljuk meg a szenvedőket és lesújtottakat! Szolgáljunk a kétségbeesett embereknek, és ébresszünk reményt azokban, akik már minden reményüket elvesztették! – A nagy Orvos lábnyomán, 105–106. old.

Január 15., csütörtök  -  Halálos veszedelem

Barátságok kötésekor legyünk nagyon óvatosak, nehogy olyannal kerüljünk meghitt kapcsolatba, akinek nem lehet biztonságosan követni a példáját. Mert az ilyen meghittségnek az lesz a következménye, hogy eltávolít Istentől, az odaadástól és az igazság szeretetétől. Kifejezetten veszélyes olyanokkal lépni meghitt barátságra, akik nem élnek lelki életet. Ha bármelyikőtök vagy akár mind a hárman követitek Isten Lelkének vezetését, vagy ha nagyra becsülitek az üdvösségeteket, nem kerestek olyan barátokat, akik nem veszik komolyan a vallásos dolgokat, s nem élnek azok gyakorlati hatása alatt. Az örök szempontokat tekintsétek a legfontosabbnak. Semminek sem lehet szövevényesebb és veszedelmesebb hatása a gondolkodásunkra, és semmi sem űzi ki teljesebben a komoly benyomásokat és Isten Lelkének meggyőzéseit, mint az olyanokkal fenntartott barátság, akik hiúk és nemtörődöm magatartásúak, valamint csak a világról és a hiábavalóságokról beszélnek. Minél vonzóbbak más értelemben, annál veszélyesebb a hatásuk barátaikra, mert csábító köntösbe öltöztetik a vallást. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 42. old.

A fejlődés első lépcsőfoka a hit. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Azonban sokan megállnak ezen a lépcsőn, és nem akarnak magasabbra jutni. Úgy gondolják, hogy ha már bizonyságot tettek Krisztusról, és nevük bekerült a gyülekezeti névsorba, munkájuk is véget ért. Fontos a hit, de az ihletett Igében ezt olvassuk: „Hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet.” (2Pt 1:5) Aki az örök életet keresi, és otthonra szeretne lelni Isten országában, le kell fektetnie a jó cselekedetek alapját, amikor jellemét építi. Jézus legyen számára a szegletkő. A lelket beszennyező dolgokat távolítsa el elméjéből és életéből. Amikor kísértésekkel szembesülünk, Krisztus ereje által kell ellenállnunk. Isten szeplőtlen Báránya erényeinek kell beleszövődniük a jellembe addig, míg a lélek még képes megállni a becsületességben. [...] József az egyik példa arra, hogy miként állhatnak meg feddhetetlenül az ifjak a gonosz világ közepette is, és hogyan ragaszthatnak hitük mellé jó cselekedetet. [...]

Életünk minden pillanata igencsak valós, és telve van ünnepélyes felelősséggel. A tudatlanság nem lehet mentség az ismeret és a lelki megvalósítások hiányára, mivel arra bátorít Isten, hogy a jó cselekedetek mellé ragasszunk tudományt... A tanulatlan halászok jó modor és képességek révén teljes emberré váltak, s azok a leckék, amelyeket előjoguk volt megtanulni, a mi tanulságunkra írattak meg. Meghívást kaptunk, hogy Krisztus iskolájának tanulóivá váljunk. A lehető legtöbb ismeretet kell elsajátítanunk. – My Life Today, 96. old.

Január 16., péntek  -  További tanulmányozásra

Pátriárkák és próféták: „Dávid bűne és bűnbánata” című fejezet.