A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Az ima, a gyógyulás és a helyreállítás 

December 13., szombat délután

Krisztus magára vette az emberi természetet, hogy együtt érezhessen minden szívvel. [...] Lelke sosem volt annyira telve földi gondokkal, hogy ne jusson ideje a mennyeiekre. Vidámsággal énekelte a zsoltárokat és a mennyei énekeket. Názáret lakói gyakran hallhatták Istenhez emelt dicsőítő és hálaénekeit. Gyakran került közösségbe éneklés által a mennyel, de mindazokkal is, akik társaságában voltak, s akik gyakran panaszkodtak a fáradságos munkára, azokat az ajkát elhagyó kellemes dallamok megvidámították. Dicsőítő énekei elűzték a gonosz angyalokat, s a tömjénhez hasonlóan kellemes illatot árasztottak.

Ez is tanulságot közvetít. Rámutat arra, hogy az emberek a szent énekek szavai által közösségben lehetnek Istennel. Krisztus hallgatóinak gondolatait elhordozta a földi száműzetésből mennyei, eljövendő országuk felé. [...] Isten háza szerény visszfénye Salamon templomának, ám ez nem azt jelenti, hogy ezt az Úr kevésbé fogadná el. Az ott imádkozóknak az a menny kapuja, ha Istenhez lélekben, igazságban és szentségük szépségében fohászkodnak. Amikor dicsőítő énekek, őszinte és buzgó imák hangzanak el, amikor megemlékeznek az Örökkévaló csodadolgairól, s amikor a szív háláját fejezik ki énekben és imában, a mennyei angyalok átveszik a dallamot, és Isten iránti hálában és dicsőítésben egyesülnek velünk.

Ezek a megnyilvánulások elűzik Sátán erejét. De elűzik a zúgolódást és az elégedetlenséget is, és az ördög teret veszít. Isten arra tanít, hogy azért kell összegyűlnünk az Ő házában, hogy a tökéletes szeretet tulajdonságait ápoljuk. Ezáltal készülnek fel a föld lakói arra az otthonra, amelyet Krisztus most készít elő az Őt szeretőknek. Ahol majd szombatról szombatra és hónapról hónapra összegyűlnek, hogy hála- és dicsőítő énekkel magasztalják a Bárányt, aki a királyi trónuson ül. – Christ Triumphant, 244. old.

December 14., vasárnap  -  A keresztény ember elsősegélynyújtó eszközei

Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk. – A nagy Orvos lábnyomán, 254. old.

A Biblia énekeinek történetei tele vannak a zene és az ének gyakorlásának buzdításával. Ez áldást jelent. A zenét azonban gyakran megrontják, hogy gonosz célokat szolgáljon, és így a kísértésnek legcsábítóbb eszközévé válik. Helyesen felhasználva a menny értékes ajándéka, melynek az a célja, hogy gondolatainkat magasztos és nemes tárgyakra irányítsa, hogy lelkünket ihlesse és megnemesítse.

Hajdanában Izrael gyermekei a pusztán át vándoroltak, és útjukat szent énekek dallamával vidították fel. Isten ma is megparancsolja gyermekeinek, hogy énekekkel örvendeztessék meg zarándokéletüket. Az Úr Igéjének szavait énekek által rögzíthetjük emlékezetünkben a legjobban. Ezeknek az énekeknek csodálatos hatalmuk van, mert megzabolázzák nyers, neveletlen természetünket, felüdítik gondolatainkat, felébresztik rokonszenvüket, előmozdítják cselekedeteink összhangját, és száműzik a homályt, bánatot, balsejtelmet, amelyek megsemmisítik bátorságunkat és elgyengítik erőfeszítéseinket.

Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány Igéje vagy egy régen elfelejtett gyermekkori ének, és a kísértés máris elveszti erejét felette. Élete új jelentőséget nyerve új célkitűzéseket, bátorságot és örömöt ad másoknak is.

Az ének nevelő hatásának értékét sohase veszítsük szem elől. Énekeljünk otthon kedves, tiszta énekeket, így kevesebbet fogunk szólni elítélendően, megrovóan, hanem inkább több reményt, vidámságot és örömöt árasztunk mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, ezáltal a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez, tanítóihoz és egymáshoz!

Az ének, mint az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezője a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Sok ének valóban ima. Ha a gyermeket megtanítjuk ennek felismerésére, máris többet fog gondolkodni az énekelt szavak jelentőségén, és fogékonyabb lesz befolyásuk iránt.

Amikor Megváltónk a Végtelenség küszöbéhez vezet bennünket, az Úr dicsőségétől ragyogó arccal felfoghatjuk a trón körüli mennyei kar dics- és hálaénekeit. Mikor az angyalok énekének visszhangja felcsendül földi otthonunkban, szívünket közelebb vonja a mennyei énekesekhez. Így a menny közössége már ezen a földön megkezdődik számunkra. A mennyei dicséret alaphangját ezen a földön kell megtanulnunk. – Előtted az élet, 167–168. old.

December 15., hétfő  -  Ima a betegekért

Ami pedig a betegekért mondott imát illeti... számos olyan dolgot vettem figyelembe, amit a múltban megmutattak nekem. [...]

A bűn sokakat – akik gyógyulásuk érdekében imát kérnek – oda juttat, hogy meggyengül elméjük és testi erejük. Imának kellene felszállnia a menny Istenéhez, hogy bekövetkezzen a gyógyulás akkor és ott, minden feltétel nélkül? Én határozottan állítom, hogy nem. Akkor mi a teendő? Vigyétek az ügyet Isten elé, hisz Ő minden embert név szerint ismer.

Mondjátok el a következőket azoknak az embereknek, akik kérik, hogy imádkozzatok értük: Mi emberek vagyunk, és nem olvashatunk a szívben, nem ismerjük az élet titkait. Ezek csupán az illető személy és Isten előtt ismertek. Ha most megtérsz a bűnből, ha elismered, hogy bizonyos körülmények között nem az Atyától kapott világosság fényében cselekedtél, és elhanyagoltad a testedet, Isten templomát, sőt, rossz szokásokkal meg is rontottad azt, akkor erről maga a tested – ami a Krisztus tulajdona – tesz bizonyságot Isten előtt. Ha a Szentlélek nem indít, hogy megvalld a bűneidet épp annak, aki ellen vétettél, akkor senki előtt ne valld be azokat.

Krisztus a te Megváltód, és Ő nem fog visszaélni megalázó vallomásaiddal. Ha személyes bűnt követtél el, valld meg Krisztusnak, mert Ő az egyedüli Közbenjáró Isten előtt. „Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1) Ha vétkeztél, mert visszatartottad a tizedet és az adományokat, melyek az Istenéi, valld meg bűnödet Isten és a gyülekezet előtt, és emlékezz a parancsolatra: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba.” (Mal 3:10) [...]

A bűnösökért mondott ima különösen ünnepélyes dolog, és nem lenne szabad ilyen esetekben közömbösen és elhamarkodottan eljárnunk. Alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy azok a személyek, akik az egészség áldásában fognak részesülni, megengedik-e maguknak, hogy rosszat szóljanak másokról, és hogy a nézeteltérések elidegenítsék őket embertársaiktól. A gyülekezetben ezek a személyek nem vetették el a nézeteltérés és az ellenségeskedés magvát? Ha igen, akkor vallják meg mindezt Isten és a gyülekezet előtt. Miután megvallották vétkeiket, imacéljaikat a Lélek indíttatására buzgósággal és hittel be lehet mutatni Isten előtt.

Ám nem minden esetben helyes dolog feltétel nélküli gyógyulást kérni. Imáitoknak a következő gondolatot is tartalmaznia kell: „Uram, te jól ismered a lélek titkait. Jól ismered ezeket a személyeket, hiszen Jézus, a Védőjük életét adta értük. Ő sokkal jobban szereti ezeket az embereket, mint ahogyan mi szeretni tudjuk őket. Ezért ha a dicsőségedet szolgálja, hogy visszaadd a szenvedőknek az egészségüket, Jézus nevében kérjük, még most tedd meg.” Az ilyen kérésben nincsen hitetlenség.

„Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.” (Sir 3:33) „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.” (Zsolt 103:13–14) Isten ismeri a szívet, mivel a lélek minden titkát el tudja olvasni. Tudja, hogy akikért ima hangzik el, képesek lesznek-e vagy sem elviselni a próbát, amely még rájuk vár, ha életben maradnak. Ő jól ismeri a kezdettől a végéig az életet. A világra kiáradó végidei szorongattatás előtt sokan nyugovóra térnek. Ez a másik ok, amiért buzgó imáinkat a következő szavakkal kellene megtoldanunk: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lk 22:42) Ezeket az imákat a mennyben nem a hitetlenség imáiként fogják följegyezni. – Egészségre vonatkozó tanácsok, 373–375. old.

December 16., kedd  -  Gyógyulás a lélek számára

A tanítói és a gyógyítási munkában a tanítványok a Mester példáját követték, aki mind a test, mind a lélek gyógyulását szolgálta. Az általa bemutatott evangélium a lelki és a testi élet helyreállításának üzenetét tartalmazta. A bűntől való felszabadítás és a betegségből való gyógyulás szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Földi szolgálata végén, amikor tanítványaira bízta az ünnepélyes feladatot, miszerint menjenek el „e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16:15), kijelentette, hogy szolgálatukat a betegek gyógyulása fogja igazolni. „Betegekre vetik kezüket, és meggyógyulnak.” (Mk 16:18) Az Ő nevében végzett gyógyítások által tesznek bizonyságot arról, hogy Istennek van hatalma meggyógyítani a lelket is. [...]

Krisztus azért jött, hogy betegeket gyógyítson, és szabadulást hirdessen Sátán foglyainak. Ő maga volt az egészség és erő. Felkínálta az életet a betegeknek, a szenvedőknek és az ördöngösöknek. Tudta, hogy a szenvedők közül sokan saját maguk okozták a betegséget, mégsem utasította el tőlük a gyógyulást. Mikor hatalma átjárta ezeket a szegény lelkeket, meggyőződtek a bűnről, és nemcsak testi, hanem lelki betegségeikből is meggyógyultak. – Tanácsok szülőknek, tanároknak és tanulóknak, 465–466. old.

Az elhaló test meggyógyításához nem kevesebb, mint teremtő erő kellett. Ugyanaz a hang, amely életre szólította a föld porából alkotott embert, életre hívta a haldokló gutaütöttet is. Ugyanaz az erő, amely megelevenítette a testét, megújította a szívét is. Aki a teremtéskor „szólt és meglett”, aki „parancsolt és előállott” (Zsolt 33:9), életet hirdetett a vétkeiben és bűneiben halott léleknek is. A test meggyógyítása tanúskodott arról a hatalomról, amely megújította a szívet is. Krisztus felszólította a gutaütöttet, hogy keljen fel és járjon, „hogy... megtudjátok – mondta –, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani”.

A gutaütött Krisztusban megtalálta mind lelkének, mind testének gyógyulását. Lelkileg kellett meggyógyulnia, mielőtt értékelni tudta fizikai egészségét. A gutaütött testének meggyógyítása előtt lelkiismeretén kellett könnyíteni, és lelkét a bűntől megtisztítani. Ezt a leckét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fizikai betegségtől szenvedők ezrei sóvárognak ma – a gutaütötthöz hasonlóan – erre az üzenetre: „Megbocsáttattak a te bűneid.” Betegségük oka a bűnteher a maga nyugtalanságával és kielégítetlen vágyaival. Csak akkor könnyebbülhetnek meg, ha a lélek Orvosához fordulnak. Az a békesség, amit csakis Ő adhat, megeleveníti lelküket, és meggyógyítja testüket. – A nagy Orvos lábnyomán, 77. old.

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16) Ha az emberek engedelmeskednének ezen ihletett tanácsnak, megvalósítanák, amit Péter apostol mondott: „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek.” (1Pt 1:22)

Mindannyian ki vagyunk téve a tévedésnek, mindenki vétkezik és bűnbe esik, ám ha a bűnös kész meglátni hibáit úgy, ahogyan nyíltan bemutatja neki azokat Isten Lelke – aki meggyőz bűn tekintetében –, és megvallja mindet, szívét megalázza a menny és testvérei előtt, akkor felépülhet, bűn okozta sebe begyógyulhat. Ha ezt az utat követi, sokkal több gyermeki lelkület és testvéri szeretet lesz a gyülekezetben, s a szívek együtt fognak dobbanni. – Review and Herald, 1890. december 16.

December 17., szerda  -  Imamodellek

Izraelben az istenfélelem nap mint nap csökkent. A bálványimádás istenkáromló megnyilvánulásai jelentek meg a választott nép között. Senki sem kockáztatta életét azzal, hogy nyíltan kiálljon az elharapózó bálványimádás ellen. Mindenütt megjelentek a Baál-oltárok és a papok, akik a Napnak, Holdnak és csillagoknak áldoztak. Templomokat és emberi készítményeket állítottak ki imádatra. Az isteni előjogok a nép szívében semmilyen hálát nem szültek az Alkotó iránt. A bálványoknak tulajdonították a mennyei javakat, az élő víz forrásait, a kellemes harmatot, a földet felfrissítő záporesőt, amelyek gazdag termést biztosítottak a vetésnek.

Illés hűséges lelke megszomorodott. Megdöbbenve figyelte az eseményeket, és valósággal féltékeny volt Isten dicsősége miatt. Látta, hogy Izrael szörnyű hitehagyásba süllyed. Elcsodálkozott és elszomorodott a nép hitehagyásán, miközben újra és újra eszébe jutottak az Alkotó csodadolgai. Ám a nép nagy része ezeket mind elfelejtette. Illés Isten elé állt nyugtalan lelkével, és kérte, hogy az Úr, ha kell, akár büntetés által is szabadítsa meg a népet. Kitartóan kérte, hogy vonja meg hálátlan népétől a harmatot és az esőt, a mennyei kincseket, hogy Izrael hiába várja aranyból, fából és kőből készült bálványaitól, hogy megöntözzék a földet, és gazdag termést hozzanak. Az Örökkévaló közölte Illéssel, hogy meghallgatta imáját, és nem ad esőt, illetve harmatot, míg meg nem térnek hozzá. – Review and Herald, 1873. szeptember 16.

A szárazság és éhség hosszú évei alatt Illés buzgón imádkozott, hogy az izraeliták szíve megtérjen Istenhez és felhagyjon a bálványimádással. A próféta türelmetlenül várt, míg az Úr hatalmas keze nehezedett az országra. Amikor látta a szenvedés egyre szaporodó jeleit maga körül, szomorú szíve egyre inkább vágyott a mielőbbi reform bekövetkeztére. Azonban maga a Mindenható vitte véghez tervét, s szolgája csak annyit tehetett, hogy továbbra is hittel imádkozott, és várta a határozott közbelépés idejét. – Az ima, 135. old.

Rendelkezett-e Illés annak bizonyítékával, hogy elered az eső, amikor azt mondta Akhábnak, hogy menjen el, egyen és igyon? Látott felhőket az égen? Látta az esőt, vagy hallotta a mennydörgést? Nem! Ő azért mondta ki e szavakat, mert Isten Lelke dolgozott elméjében, és mert hitte, hogy imája meghallgatásra talál. Mindent megtett annak érdekében, hogy kifejezhesse hitét, most pedig elkezdett bőséges esőért imádkozni.

„Mondta az ő szolgájának: menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és mondta: nincs semmi. És mondta Illés: menj vissza hétszer.” (1Kir 18:43) A szolga figyelte, amint a próféta imádkozott. Hatszor tért vissza, és közölte, hogy semmit sem lát, még a jele sincs felhőnek vagy esőnek. A próféta azonban nem bizonytalanodott el. Ismételten megvizsgálta életét, látni akarta, hogy nem bukott-e el Isten felmagasztalásában az idő alatt, míg jelet várt arra vonatkozóan, hogy imája meghallgattatott-e vagy sem. Miközben önvizsgálatot tartott, jelentéktelennek érezte magát Isten előtt. Úgy tűnt, hogy ő maga semmi, és Isten a mindenség, és amikor eljutott oda, hogy lemondjon önmagáról, és belekapaszkodott az Üdvözítőbe, mint igazságának egyedüli erejébe, azonnal megjött a válasz is. A szolga visszatért, és így szólt: „Ímé, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jön fel a tengerből... És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát még Akháb előtt futott el Jezréel felé.” (1Kir 18:44–45) – Review and Herald, 1891. május 26.

Izrael eme komoly, történelmi időszakában Isten munkálkodhatott Illés által, mivel a próféta nagy hittel rendelkezett. Miközben imádkozott, hite felemelkedett, és belekapaszkodott a menny ígéreteibe, s kitartott az imában, míg kérése meghallgatásra nem talált. Nem várt teljes bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Isten meghallgatta őt, hanem kész volt kockázatot vállalni a mennyei előjogok már legkisebb jele láttán is. – Review and Herald, 1913. október 2.

December 18., csütörtök  -  Helyreállítás és megbocsátás

Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izraelben. Illés minden neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a biztos tudattal kezdte el a rábízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az utat, és gazdag eredményt ad. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a reformációs szolgálatra szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a bűnt akarta megfeddeni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn ostorozójaként ment az emberekhez, üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek. – Próféták és királyok, 119. old.

Elhívása után Elizeus évekig dolgozott Illéssel együtt. A fiatalabb szolgatárs napról napra jobban felkészült munkájára. A próféta Isten eszköze volt a mérhetetlen gonoszság megszüntetésére. Erélyes „megállj”-t parancsolt a bálványimádásnak, amely Akháb és Jézabel befolyására megrontotta a nemzetet. Baál prófétáit megölték. Egész Izrael mélyen megrendült, és sokan újra Istent imádták. Elizeusnak, mint Illés utódának körültekintő, türelmes tanítással kellett vezetnie a biztos úton Izraelt. Kapcsolata Illéssel, Mózes kora óta a legnagyobb prófétával, felkészítette arra a munkára, amelyet nemsokára egyedül kellett végeznie.

A közös szolgálat éveiben Illés időről időre keményen megdorgálta az égbekiáltó bűnöket. Amikor a gonosz Akháb elvette Nábót szőlőjét, Illés megjövendölte végzetét és egész családja pusztulását. Amikor Akházia atyjának, Akhábnak halála után az élő Isten helyett Baálzebubhoz, Ekron istenéhez fordult, újra hallható volt Illés nyomatékos tiltakozásának hangja.

A Sámuel által alapított prófétaiskolák Izrael hitehagyása idején hanyatlásnak indultak. Illés újjászervezte ezeket az iskolákat. Gondoskodott arról, hogy a fiatalembereket a törvény tiszteletére és dicsőítésére tanítsák. A Szentírás három ilyen iskolát említ: a Gilgálban, a Béthelben és a Jerikóban lévőket. Illés, közvetlen mennyberagadtatása előtt, Elizeussal együtt meglátogatta az oktatási központokat. Isten prófétája most elismételte azokat a tanításokat, amelyeket előző látogatásai alkalmával adott. Különösen arról beszélt az ifjaknak, hogy milyen nagy kiváltságban van részük, és maradjanak hűségesek a menny Urához. Azt is lelkükre kötötte, milyen fontos, hogy egyszerűség jellemezze tanulmányaik minden ágát. A menny csak így formálhatja őket, és csak így indulhatnak munkába az Úr útján. Illés szívét öröm töltötte el, amikor ezeknek az iskoláknak az eredményeit látta. A reformáció munkája nem oldott meg mindent, de országszerte tapasztalhatta, hogy a Mindenható beszéde beigazolódott: „De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, mely nem hajolt meg Baál előtt.” (1Kir 19:18) – Próféták és királyok, 224–225. old.

December 19., péntek  -  További tanulmányozásra

A nagy küzdelem: „Sátán csapdái” című fejezet.

A nagy Orvos lábnyomán: „Ima a betegekért” című fejezet.