A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Készülődés az aratásra 

December 6., szombat délután

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik.” (Zak 10:1) „Megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek.” (Jóel 2:23) Keleten a korai eső vetéskor hullott. Szükség volt az esőre a mag csírázása érdekében. A gyenge kis növény a táplálékot nyújtó záporoknak köszönhetően növekedett. A késői eső, amely a szezon vége felé hullott, beérlelte a gabonatáblákat, hogy készen álljanak az aratásra. Az Úr ezt a természeti jelenséget használta fel a Szentlélek munkájának bemutatására. Amint az eső és a harmat azért adatik, hogy kezdetben kicsírázzon a mag, majd hogy beérlelje a vetést, úgy a Szentlelket is azért küldte el, hogy véghezvigye a lelki fejlődés folyamatát. A beérés jelképezi a lélekben Isten kegyelmi munkájának a lezárulását. A Szentlélek ereje által az Úr erkölcsi képmása rajzolódik ki a jellemben. Nekünk teljes mértékben át kell alakulnunk Krisztus képmására.

A késői eső érleli be a vetést, és ez jelképezi a lelki kegyelmet, ami előkészíti az egyházat az ember Fiának eljövetelére. Ám ha nem hullott korai eső, akkor csíra hiányában nem lesz élet. Ha a korai záporok nem végezték el munkájukat, a késői eső már nem tökéletesítheti a magot.

Szükség van erre a folyamatra: „először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban” (Mk 4:28). A keresztény erénynek folyamatosan kell növekednie, előrehaladnia a  hívő életben. Erre kell buzgón törekednünk, hogy felöltözhessük Krisztus, a Megváltónk tanításának szépségét. – Review and Herald, 1897. március 2.

December 7., vasárnap  -  „Esőre” várva

Sokan elbuktak a korai eső befogadásában. Nem sajátították el mindazon előjogokat, amelyeket Isten a rendelkezésükre bocsátott. Arra várnak, hogy ezt a hiányt majd a késői eső helyettesíti. Úgy tervezik, hogy amikor majd kiárad a bőséges kegyelem, megnyitják a szívüket, és befogadják. Ez azonban végzetes tévedés. Az emberi szívben elkezdett isteni munka, a világosság és az ismeret felkínálása állandó folyamat. Mindenkinek fel kell ismernie szükségleteit. A szívet meg kell üresíteni az összes szennytől, és meg kell tisztítani, hogy a Lélek lakhelyévé válhasson. Pünkösdkor az első tanítványok úgy készültek a Szentlélek kiáradására, hogy megvallották és elhagyták bűneiket, buzgón imádkoztak és Istennek szentelték életüket. Most ugyanezt a munkát kell elvégezni, csakhogy még nagyobb mértékben. Annak idején az embernek csupán kérnie kellett az áldást, majd várni arra, hogy az Úr véghezvigye az akaratát. Isten kezdte el a munkát, és Ő is fogja befejezni az által, hogy Jézus Krisztussal egyesíti az embert. Ám egyáltalán nem szabad elhanyagolni a korai esőt, amely a kegyelmet jelképezi. Csak azok kapnak még nagyobb világosságot, akik a birtokolt világosság fényében élnek. Ha nem haladunk előre nap mint nap az élő keresztény erények bemutatásában, nem fogjuk felismerni a korai esőt, vagyis a Szentlélek megnyilatkozásait. Hullani fog körülöttünk a szívekre, ám mi nem vesszük észre, és nem részesülünk belőle.

Életünk egyetlen pillanatában sem lehetünk meg annak segítsége nélkül, aki elindított az úton. A korai eső idején kapott áldások hasznunkra lehetnek a vég idejéig. Ám ezek önmagukban nem elégségesek. Bár a korai eső áldásainak örülünk, nem kellene szem elől tévesztenünk, hogy a késői eső nélkül a termés nem érik be az aratásra, s a magvető munkája hasztalanná válik. Mennyei kegyelemre van szükség a kezdetekkor, mennyei kegyelemre van szükség minden megtett lépésnél, és csak a mennyei kegyelem fejezheti be a munkát. Nincs helye a közömbös magatartásnak. Sose felejtsük el Krisztus figyelmeztetéseit: „Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7) „Vigyázzatok azért minden időben.” (Lk 21:36) Fejlődésünk érdekében elengedhetetlen az állandó kapcsolat a mennyel. Lehet, hogy kellő mértékben részesültünk Isten Lelkéből, ám ima és hit által folyamatosan még többet kellene kérnünk és keresnünk. Nem lesz hasznunkra, ha felhagyunk ezzel az erőfeszítéssel. Ha nem haladunk előre, ha nem fogadjuk el mind a korai, mind a késői esőt, elveszítjük lelkünket, és csak bennünket terhel ezért a felelősség.

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején!” (Zak 10:1) Ne elégedj meg azzal a gondolattal, hogy az évszaknak megfelelően majd esni fog az eső. Kérjed azt! A mag növekedése és kiteljesedése nem a magvetőtől függ. Csak Isten érlelheti be a vetést. Ám szüksége van arra, hogy együttmunkálkodjon az emberrel. Az Örökkévaló értünk végzett munkája azt kívánja, hogy használjuk az eszünket, és gyakoroljuk a hitünket. Teljes szívvel keressük a mennyei kiváltságokat, ha azt szeretnénk, hogy a kegyelem záporesője hulljon ránk. – Review and Herald, 1897. március 2.

December 8., hétfő  -  Milyen közel van a „közel”?

Számunkra, akik a jövendő dolgok beteljesedésének küszöbén állunk, milyen mélységes érzelmek, milyen élő érdeklődést ébresztenek az eljövendő eseményeinek leírásai, amelyeket vártak és óhajtottak Isten gyermekei már azóta, mióta elhagyták ősszüleink az Édent?

Zarándok testvérem, árnyak és földi tevékenységek sokasága vesz körül, ám nemsokára megjelenik Üdvözítőnk, és elhozza a szabadulást és nyugalmat. Tekintsünk hittel a boldog jövőre, amelyet előre lefestett Isten keze. Aki meghalt a világ bűneiért, tágra nyitja a menny kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. Nemsokára lezárul a küzdelem, és győzelmet aratunk. Hamarosan meglátjuk, akibe az örök élet minden reménységét helyeztük. Az Ő jelenlétében majd próbáink és földi szenvedéseink jelentéktelennek tűnnek. „A régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak.” (Ésa 65:17) „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.” (Zsid 10:35) „Izrael megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké.” (Ésa 45:17)

Tekintsetek az égre, hitetek folyamatosan növekedjen. Ez a hit vezéreljen azon a keskeny úton, amely a város kapuihoz vezet, ami a dicsőséges jövőben félretétetett a megváltottak számára. „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és esti esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, [és] erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” (Jak 5:7–8) – Review and Herald, 1915. július 1.

Nincs kinyilatkoztatva Krisztus eljövetelének pontos ideje. Jézus mondta: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud.” (Mt 24:36) Ám szintén Ő beszélt eljövetelének jeleiről is: „Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt 24:33) Azt tanácsolta tanítványainak, hogy amikor látják eljövetelének jeleit, a következőt tegyék: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” (Lk 21:28) Az apostol is tanácsol erre vonatkozóan: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai.” (1Thessz 5:4–5) Mivel nem ismerjük Krisztus eljövetelének óráját, már most kegyességben és mértékletesen kell élnünk, „várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” (Tit 2:13)

Krisztus önmagát adta értünk, hogy minden bűntől megváltson, és egy népet tisztítson meg magának, amely készséges a jó cselekedetekre. Népének, mint képviselőjének meg kell őriznie az Ő különleges jellemét. Mindenkinek van valamilyen tennivalója. A gazdagok hozzák javaikat, a tiszteletre méltó emberek befolyásukat, a tanultak bölcsességüket, a szegények erényeiket, ha szeretnének Isten hatékony munkatársai lenni. Megfelelő kapcsolatban legyünk Istennel, hogy visszatükrözhessék az Ő dicsőségének fényét, amely Jézus Krisztus arcáról ragyog. Olyan embercsoportról olvasunk, akik nagyon késői időpontra helyezik Jézus eljövetelének napját, ám akikre eljövetele úgy érkezik, mint éjjel a tolvaj vagy mint egy hirtelen katasztrófa. Milyen sokan ringatják magukat az emberi biztonság bölcsőjében! Ám elérkezett az idő, hogy felriadjunk. Azt mondja az apostol: „Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5:5–6)

Ébernek kell lennünk, hogy felismerjük az idők jeleit, és figyelmeztetni tudjuk az embereket. A világban sokan vannak, akik így próbálják megnyugtatni az aggódó lelkeket: „Békesség, békesség; és nincs békesség!” (Jer 6:14) Nekünk azonban épp az ellenkezőjét kell tennünk. Sokan vannak, akik az álomból felkelő embereknek ezt mondják: Ne nyugtalankodjatok, éljetek tovább hitetlenségben, magasztaljátok magatokat és éljetek a kívánságoknak. Messze van még az Úr napja! De vajon nem volt Krisztusnak egy jól meghatározott célja, amikor ezt mondta: „Íme, hamar eljövök!” (Jel 22:7)? Vajon nem látta, hogy egyházának szüksége lesz arra, hogy figyelme középpontjában őrizze meg ezt az ünnepélyes eseményt? Nekünk is együtt kellene hangoztatnunk a végidei gúnyolódókkal: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.” (2Pt 3:4)? Én nem akarok ehhez a csoporthoz csatlakozni. Krisztus közeli eljövetelének üzenetével szeretném fölébreszteni álmukból az embereket. – Signs of the Times, 1889. június 24.

December 9., kedd  -  Ne sírjatok!

Vigyázzunk arra, ahogy ítéletet mondunk azok fölött, akiket nem kedvelünk, ha nem felelnek meg elképzeléseinknek, mivel az ítélet visszatér ránk, és sokkal rosszabb végünk lehet, mint annak, akit elítéltünk. Krisztus azt szeretné, hogy egyháza szoros egységben éljen. Együttesen áldjuk Istent, mivel nem a korlátolt, félremagyarázásra hajlamos emberi elme szerint leszünk megítélve. [...]

„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé, a Bíró az ajtó előtt áll.” (Jak 5:9) Az ember nem olvashat az emberi szívben. Ítélete csak a látszatra épül, ami azonban csalóka lehet. Isten a szív indítékait olvassa. Ne tegyetek semmit sem titokban, legyetek nyitottak, mint a napfény, legyetek őszinték testvéreitekkel és testvérnőitekkel, s úgy bánjatok velük, mint ahogyan szeretnétek, hogy Krisztus majd egykor veletek bánjon. – Manuscript Releases, 15. kötet, 195–196. old.

Amikor a Szentlélek uralma alá vonja a gyülekezeti tagok értlemét, közösségeinkben láthatóvá válik a magasabb mérce a beszédben, szolgálatban és lelkiségben. Az egyház tagjait felüdíti az élet vize, s a munkások maga Krisztus vezetése alatt dolgozva nyilatkoztatják ki Urukat lélekben, szavaikban, cselekedeteikben, és kölcsönösen bátorítják egymást a továbbhaladásra a végidei munkában. Akkor egészségesen gyarapodik az egység és a szeretet, ami bizonyságot tesz a világnak arról, hogy Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon a bűnösök megváltása érdekében. Felmagasztalja az igazságot, s miközben égő fáklyaként világít, mi egyre jobban megértjük azt.

Megmutatták nekem, hogy Isten népének tagjai könnyűnek találtatnak, ha nem tesznek erőfeszítést, s csupán várják, hogy eljöjjön a felüdülés, hogy eltávolítsa és helyrehozza vétkeiket, és ha abban a reménységben élnek, hogy ez az idő majd megtisztítja testüket és lelküket minden szennytől, és felkészíti őket a harmadik angyal hangos kiáltására. A megújulás és Isten ereje csak azokra árad ki, akik felkészültek rá annak a munkának a végzése által, melyre elhívta őket a menny, vagyis a személyes megtisztulásra a test és lélek minden szennyétől és az istenfélelemben való megszentelődésre. – Counsels for the Church, 100. old.

December 10., szerda  -  A türelem és kitartás példái

Türelmes kitartása által [Jób] igazolta saját jellemét és annak jellemét is, akit képviselt. „Azután eltávolította Isten Jóbtól a csapást... és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt... Az Úr pedig jobban megáldotta Jób életének végét, mint kezdetét...” (Jób 42:10–12) – Előtted az élet, 156. old.

A pátriárka [Ábrahám] ekkor Beérsebában lakott. Jólét és megbecsülés vette körül. Gazdag volt, és az ország urai tekintélyes nagyurat tiszteltek benne. Juhok és szarvasmarhák ezrei legeltek a táborán túl elterülő síkságokon. Mindenfelé kíséretének sátrai álltak, ahol a hűséges szolgák százai laktak. Az ígéret fia férfivá serdült Ábrahám mellett. Minden arra mutatott, hogy a menny áldásával koronázta a remények megvalósulásának késését türelmesen viselő áldozatos életet. – Pátriárkák és próféták, 147–148. old.

Az Immánuel véráztatta zászlója alatt szolgálónak gyakran kell olyasmire vállalkoznia, ami hősies erőfeszítést és türelmes kitartást igényel. Azonban a kereszt harcosa megingathatatlanul áll az ütközet harcvonalában. Ha az ellenség támadást indít ellene, segítségért fordul erősségéhez, és amint az Úr elé tárja az Írás ígéreteit, elnyeri a szükséges erőt az előtte álló kötelesség teljesítéséhez. Tudja, hogy szüksége van a felülről jövő erőre. Az elnyert győzelmek nem csábítják önfelmagasztalásra, hanem arra indítják, hogy még sokkal inkább a Mindenhatóra támaszkodjék. Amennyiben az Ő hatalmára bízza magát, ez képesíti őt, hogy a megváltás üzenetét akkora erővel hirdesse, hogy az mások lelkében visszhangra találhasson. – Az evangélium szolgái, 16. old.

Akik átélték az újjászületés tapasztalatát, újabb lépést tettek meg a  keresztény életben. Hozzájuk szólnak az apostol szavai: „Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne.” (Kol 2:6) Az ellenségeskedés viharában, a küzdelem hevében, melyet elhívattunk megvívni, néha nehéz megőrizni a krisztusi türelmet és szelídséget, nehéz eltűrni a Szentírás igazságaival szemben elhangzó vádaskodásokat. Ám ilyen kell, hogy legyen a keresztény ember magatartása. Isten kegyelmet ígért minden próbában. Türelmes kitartással erősödünk csak meg, bukások által tanuljuk meg a sikert, és a látszólagos veszteség árán győzedelmeskedünk.

A nehéz próbák és kísértések kereszttüze alá vont személyeknek nincs erejük megállni a gonosz erői ellen, de ne veszítsék el bátorságukat. Isten azt kéri, hogy legyetek a munkatársai. Nincs miért várjátok a jobb alkalmakat, és nincs amiért kérnetek különlegesebb talentumokat. Azt használjátok fel, amivel most rendelkeztek. Ne terheljétek meg magatokat aggodalmaskodva erőfeszítéseitek sikeréért, hanem csendben, hűséggel tegyétek, amire képesek vagytok, az eredményt pedig hagyjátok az Úrra. Még ha a hitetlenség sötétsége is vesz körül, életetek világosság és a mennyei kegyelem élő bizonyítéka lehet az emberek előtt. Ennek a bizonyságtevésnek a befolyása egyre inkább terebélyesedni fog, míg kapcsolatban vagytok a bölcsesség és a hatalom Istenével. Biztosak lehettek abban, hogy emléketek föl van jegyezve, és Isten nagy napján a megváltottak közül legalább néhányan áldani fognak benneteket. – Australian Union Conference Record, 1907. május 6.

December 11., csütörtök  -  Világos, mint a nap

A zsidók megértették, hogy a harmadik parancsolat tiltja Isten nevének tiszteletlen említését. Másrészt megengedettnek tartották, hogy másra esküdjenek. Mindennapos volt közöttük az esküdözés. Bár Mózesen át az Atya megtiltotta nekik a hamis esküt, mégis sokféle módot találtak, hogy kibújjanak az eskü által magukra vett kötelezettség alól. Nem féltek megengedni maguknak, ami valójában szentségtörés volt. A hamis eskütől sem riadtak vissza, ha a törvény ügyes kijátszása által titokban maradhatott.

Jézus helytelenítette ezeket a szokásokat. Szokásos esküdözéseiket a Tízparancsolat megszegésének nyilvánította. Viszont nem tiltotta meg a törvény által kívánt eskütételt, melyben Istent hívják meg ünnepélyesen, hogy legyen tanúja: ami elhangzik, az a teljes igazság. A főtanács előtti kihallgatásán a Megváltó nem tagadta meg, hogy eskü alatt tegyen tanúságot. Amikor a főpap így szólt hozzá: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-é Krisztus, az Istennek fia”, Jézus azt felelte: „Te mondtad.” (Mt 26:63–64) Ha a Mester a Hegyibeszédben elítélte volna a törvény előtti eskütételt, akkor kihallgatásakor megfeddte volna a főpapot, ezzel szerezve érvényt tanításának.

Sokan nem riadnak vissza embertársaik félrevezetésétől, annak ellenére, hogy Isten Lelke tanította és meggyőzte őket, hogy félelmetes dolog hazudni alkotójuk előtt. Amikor eskü elé állítják őket, tudomásul kell venniük, hogy nem csupán emberek, hanem a menny jelenlétében tesznek tanúbizonyságot. Hogyha hamis tanúságot tesznek, annak teszik, aki olvas a szívükben, és ismeri a pontos tényállást. Azoknak a félelmetes büntetéseknek az emlékezete, melyek olykor a hamis esküt követték, visszariaszthatja őket.

Az a keresztény, aki mindenkor az Úr jelenlétében él, tehet esküt következetesen, tudva, hogy minden gondolata nyilvánvaló a Mindenható előtt. Amikor a törvény előtt megkövetelik tőle, teljesen helyénvaló, hogy Istenre mint tanúra hivatkozzon, mert amit kimond, az a valóság, és csakis a valóság.

Az Úr ezután az esküt fölöslegessé tevő elvet fektette le. Azt tanítja, hogy a kerekítéstől, kiszínezéstől, rövidítéstől mentes igazság legyen szavaink, beszédünk alapszabálya. „Legyen a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól van.” (Mt 5:37)

Ez a krisztusi utasítás elveti az istenkáromlással határos esküket. Elítéli a félrevezető bókokat, az igazság előli kitérést, a hízelgő kifejezéseket, a túlzást, a mai társas és üzleti ügyekben szokásos félrevezetést. Jézus szavai azt tanítják, hogy aki másnak akar látszani, mint ami, vagy akinek a szava nem szívének tényleges gondolatát közli, azt nem lehet becsületesnek neveznünk. – Gondolatok a hegyibeszédről, 66–68. old.

Láttam, hogy Isten néhány gyermeke hibát követ el az esküvel kapcsolatban. Ezt Sátán arra használja fel, hogy elnyomja őket, és elvegye tőlük az Úr pénzét. Láttam, hogy Urunk szavai: „teljességgel ne esküdjetek” (Mt 5:34), nem a bírósági esküre vonatkozik. „Hanem legyen a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van.” (Mt 5:37) Ez a mindennapi beszélgetésekre vonatkozik. Akad, aki nagyzol. Van, aki az életére esküszik, mások fejükre esküsznek (olyan bizonyos, mint ahogy itt állnak, a nyakukat teszik rá). Némelyek az eget és a földet hívják tanúnak, hogy amit mondanak, igaz. Más „Isten engem úgy segéljen”-t mond. Jézus az ilyen mindennapos esküdözések ellen inti a tanítványokat. – Bizonyságtételek, 1. kötet, 201. old.

December 12., péntek  -  További tanulmányozásra

Próféták és királyok: „Jezréeltől a Hórebig”; „Mit csinálsz itt Illés?” és „Illés lelkével és erejével” című fejezetek.