A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Egyedüli Törvényhozó és Bíró 

November 22., szombat délután

Isten nem akarja, hogy ítélőszékbe üljünk, és mások fölött ítélkezzünk. Mégis ez milyen gyakran megtörténik! Mennyire kell vigyáznunk arra, hogy ne ítélkezzünk testvérünk fölött! Elhangzott, hogy úgy leszünk megítélve, ahogyan ítélünk, és olyan mértékkel mérnek minket, amilyennel mi is mérünk. Jézus leszögezte: „De mondom néktek: minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetsz igaznak, és a te beszédeidből ismertetsz hamisnak.” (Mt 12:36–37) Ennek tudatában szavaink legyenek olyan természetűek, hogy Isten elfogadhassa azokat. Amikor mások hibáira nézünk, ne felejtsük el, hogy az Úr szemében talán nagyobb hiányosságunk van, mint amit a testvérünkben elítélünk. Ahelyett, hogy nyilvánosságra hoznátok hibáit, kérjétek az Atyát, hogy áldja meg és segítse meg őt ebben a helyzetben. Krisztus jóváhagyását adja erre a lelkületre, és ezzel lehetőségetek nyílik bölcsen szólni, amellyel erőt és segítséget kölcsönözhettek a hitben meggyengült személynek.

A szent hit kölcsönösen épülő munkája áldott szolgálat, míg a rombolás keserűséggel és szomorúsággal teli. A Megváltó azonosul szenvedő gyermekeivel, és így szól: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Mt 25:40) Ha mindannyian megfogadnánk az Úr tanítását, micsoda szeretet és egység jöhetne létre! Minden szívnek megvan a saját fájdalma és csalódása, és nekünk arra kellene törekednünk, hogy könnyítsünk mások terhein azzal, hogy Jézus szeretetét fejezzük ki a körülöttünk élők iránt. Ha beszélgetéseink a menny és a mennyeiek felé irányulnak, a gonosz beszéd hamarosan már nem lesz vonzó számunkra. Akkor már nem lépünk az ellenség veszélyes területére. Akkor a gonosz hatalmától már nem esünk el a kísértésben.

Ahelyett, hogy mások hibáit keresnénk, legyünk kritikusak önmagunkkal szemben. A következő kérdést kell föltennünk magunknak: „Isten előtt egyenes az én szívem?” „Ez a magatartásom dicsőséget szerez-e mennyei Atyámnak?” Ha gonosz lelkületet tápláltatok, akkor azt ki kell űzni a lélekből. Kötelességetek gyökerestül kitépni a szívből a megromlott természetet, a keserűség minden gyökerét, nehogy másokat is megfertőzzön a rossz befolyás. Ne engedjétek egyetlen gyomnak sem, hogy szívetek talajában maradjon. Már most tépjétek ki onnan, és helyette a szeretet palántáját ültessétek. Jézust őrizzétek szentül meg a szívetekben. – Review and Herald, 1888. június 5.

November 23., vasárnap  -  Ítélkezés vagy helyes gondolkozásmód?

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Mt 7:1–2)

Ezeket a szavakat a mennyei Tanító, Urunk, Jézus Krisztus mondta, hogy megfogadjuk, és hogy engedelmeskedjünk tanácsának. Isten nem adta meg az embernek azt a képességet, hogy mások szívében olvasson. Nem ültetett az ítélő székbe, hogy mások fölött ítéletet mondjunk. Isten az Ő Fiára bízta az ítélkezés feladatát. Akkor miért nem vigyáznak az emberek a mások fölött való ítélkezés tekintetében? Törekedjünk arra, hogy észrevegyük saját tudatlanságunkat. Amikor erről teljes mértékben megbizonyosodunk, többé már nem mondunk rosszat testvéreinkről. [...]

A legfontosabb dolog, amit tennünk kell, hogy kapaszkodjunk keresztény kapcsolatainkba. Akik Istenért dolgoznak, űzzenek ki minden gonosz kritikát szívükből, és törekedjenek az egységre. Krisztus azt szeretné, hogy katonái vállvetve, egységben vívják meg a kereszt küzdelmeit. Azt szeretné, hogy olyan legyen közöttük az egység, mint az Atya és közötte. Akik megérezték a Szentlélek megszentelő erejét, megfogadják a mennyei Tanítómester tanácsait, és őszinte szívvel mindent megtesznek annak érdekében, hogy testvéreikkel összhangban munkálkodhassanak. [...]

Akinek minden oka megvan arra, hogy ne bízzon saját magában, sokkal könnyebben észreveszi mások bukásait. Ha nem lennének hiányosságaink, nem lennénk olyan kétkedők testvéreinkkel szemben sem. Akit saját lelkiismerete ítél el, igyekszik nagyon gyorsan ítélkezni mások fölött is! Mindenkinek rettegnie kellene önmagától. Mindenki vigyázzon arra, hogy szíve egyenesen állhasson meg Isten előtt. Takarítsa ki saját kertjét, mert bizonyára sok elfoglaltságot talál benne. Ha hűséggel végzi ezt a munkát, nem jut ideje mások kertjében hiányosságokat találni. Ahelyett, hogy testvéreink fölött ítélkeznénk, ítélkezzünk önmagunk fölött. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a választottak közé számláltatunk „az Atya Isten eleve rendelése szerint a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre” (1Pt 1:2). „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek.” (1Pt 1:22) – Review and Herald, 1901. október 29.

November 24., hétfő  -  A Törvényadó a Bíró is

Isten Fia a hegyen beszélt Mózeshez. Az Úr sziklákból készített magának szentélyt. Templomát az örök hegyormok képezték. A mennyei Törvényhozó alászállt a sziklás hegycsúcsra, hogy kijelentse népe füle hallatára törvényét, hogy az emberek álmélkodjanak magasztos megnyilatkozásain, és dicsőségének hatalma láttán féljenek áthágni parancsait. Az Atya villámlás és mennydörgés közepette jelentette ki törvényét a sűrű füstfelhőbe burkolózó hegycsúcson, s hangja erőteljes trombitához hasonlóan csengett. Jehova törvénye változhatatlan, s ujjával kemény kőtáblákra írta a törvényt, ami elvárásainak elmozdíthatatlanságát jelképezte. A sziklás Hóreb szent hellyé változott mindazok számára, akik szeretik és tisztelik az Úr törvényét. – The Sanctified Life, 74–75. old.

Az ítéletet a menny Krisztusra bízta, mivel Ő Isten Fia. Előtte nincs titok. Bármilyen magas rangúak legyenek a lelki hitehagyók, hatalmuk bármilyen nagy is lenne, van valaki, aki sokkal hatalmasabb, hiszen Ő viselte a világ bűneit. Feddhetetlensége, jósága és igazsága végtelen. Neki van hatalma ellenállni a seregeknek, uralkodóknak és a gonosz lelkeknek. A seregek Urának Fejedelmeként népe védelmére kel. Feddhetetlensége lepelként szolgál mindazok számára, akik szeretik Őt és bíznak benne. A mennyei seregek hadvezére tűzfal gyanánt veszi körül népét. Csak Ő igazságuk ítélő bírója, mivel Ő teremtette és váltotta meg gyermekeit végtelen nagy áron. Ő gondoskodik arról, hogy az Isten törvényei iránti engedelmességet megjutalmazza, ám ugyanakkor a bűnösök is elnyerjék méltó büntetésüket. – Manuscript Releases, 21. kötet, 271–272. old.

Az Üdvözítő a bíránk. Nem az Atya, de nem is az angyalok bírálnak el minket, hanem aki emberi testet öltött, s tökéletesen élt. Csak Ő lehet a bíránk. – Bizonyságtételek, 9. kötet, 185. old.

Isten „hatalmat adott neki az ítélettételre is, mivelhogy embernek Fia” (Jn 5:27). Mivel mindenestül megízlelte az emberi szenvedést és a kísértéseket, megérti a gyengeségeket és bűnöket, mert győzelmesen ellenállt érdekünkben Sátán kísértéseinek, s igazságosan, szelíden bánik a lelkekkel, akiknek megmentéséért tulajdon vére folyt – emiatt az ember Fia hívatott az ítélet végrehajtására.

Azonban Krisztus küldetése nem az ítélet, hanem a megváltás volt. „Nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Jn 3:17) A Magas Tanács előtt Jézus kijelentette: „Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5:24) – Jézus élete, 210–211. old.

November 25., kedd  -  A jövőre vonatkozó tervek

Az emberi szív lehet a Szentlélek lakhelye. Krisztus békessége, amely minden ismeretet felülmúl, megpihenhet a lelkedben, kegyelmének átalakító ereje munkálkodhat az életedben és készíthet fel a dicsőségre. Ha elméd, idegrendszered és izmaid az éned kiszolgálására használod fel, nem Isten és a menny lesz számodra a legfontosabb. Ha minden energiádat a világ oldalára állítod, egyszerűen lehetetlen összevonnod a krisztusi tulajdonságokat a jellemeddel. Talán sikerül kincseket gyűjteni ezen a földön, s ezzel énedet magasztalod fel, de „ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6:21). Az örök értékek a második helyre kerülnek. Talán részt veszel az imádat külső formájában, de szolgálatod utálatosság lesz a mennyei Atya előtt. Nem szolgálhatsz egy időben Istennek és a Mammonnak. Vagy aláveted szívedet és akaratodat az Úrnak, vagy a világ szolgálatára fordítod energiáidat. A Mindenható nem fogad el megosztott szolgálatot.

„A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” (Mt 6:22) Ha egészséges, tiszta a szem, ha csupán a mennyre figyel, úgy mennyei világosság árad a lélekbe, és a földi dolgok érdektelennek, jelentéktelennek tűnnek majd. Megváltozik a szív célja, s az ember megfogadja Krisztus tanácsait. Onnantól kezdve már a mennybe gyűjtesz kincseket. Gondolataid az örökkévalóság nagy jutalmaira összpontosítanak. Minden tervedet a jövőre, az örökkévalóságra gondolva készíted. A kincsedhez fogsz vonzódni. Nem érdekel többé a világi érdek, hanem minden esetben felteszed a kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Mindennapi életedbe beleszövődik a Biblia vallása. – Review and Herald, 1888. február 24.

Sokan képtelenek határozott terveket készíteni jövőjükre. Bizonytalanságban élnek. Nem látják ügyeik kimenetelét, és ez sokszor aggasztja és nyugtalanítja őket. Viszont azt se felejtsük el, hogy Isten gyermekeinek az élete zarándoklat ezen a világon! Mi nem vagyunk elég bölcsek saját életünk megtervezéséhez. De nem a mi dolgunk a jövőnket kialakítani. „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő volt, és kiment, nem tudván, hová megy.” (Zsid 11:8)

Krisztus nem készített terveket földi életében a maga számára. Elfogadta Isten elképzeléseit, és az Atya napról napra tárta fel e terveket. Így kellene nekünk is magunkat Istenre bízni, hogy életünk az Ő akaratának egyszerű megvalósulása legyen. Ha utunkat reá bízzuk, Ő igazgatja lépteinket.

Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen neked! Kicsiny gyermekként bízzál annak a vezetésében, aki „híveinek lábát megoltalmazza” (1Sám 2:9)! Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak. – A nagy Orvos lábnyomán, 478–479. old.

Láss hozzá jelen kötelességed teljesítéséhez. Vidd bele akaraterődet és teljes szívedet. Tökéld el, hogy elvégzel valamit, amihez mind testi, mind szellemi erődet igénybe veheted. Végezd szívből a jelen kötelességeit. Éppen a kezed ügyébe eső kötelesség az, amit a menny el kíván végeztetni veled. Távoli hivatásról álmodozni, a jövőről ábrándozni és azt tervezni haszontalannak fog bizonyulni, s alkalmatlanná tesz arra a bár csekély munkára, amit most helyez eléd a menny. Ne arról ábrándozz, hogy majd valami nagyszabású munkát végzel el, hanem végezd jókedvvel és jól, ami megtenni valót ma meglátsz. Azért bízták rád tehetségedet, hogy megkettőzd azt. Te vagy a felelős használatunkért, vagy azért, ha visszaélsz velük. Ne vágyakozz világrengető dolgokra, hogy komoly szolgálatot tudj végezni, hanem tegyél eleget a kisebb kötelességeknek. Használd föl képességeidet, még ha kevéssel rendelkezel is, s érezd át a felelősséget, mely rajtad nyugszik, hogy helyesen végezd. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 429. old.

November 26., szerda  -  Pára

Az értékes, arany alkalmakkal telített idő, amit az Úr szolgálatában eltölthetsz, nagyon hamar elmúlik. Kedves olvasó, gyümölcsözteted a kínálkozó alkalmakat? Nem engedheted meg magadnak, hogy alábecsüld ezeket, mivel meg kell állnod Isten ítélőszéke előtt, és felelned kell a testben elkövetett tetteidért. Örömmel töltik el, és bátorítják szavaid azokat, akik segítségért és vigasztalásért fordulnak hozzád? Befolyásod megerősíti azokat, akiket elkísérsz az úton? Hűséggel ajánlod fel Istennek javaidat?

Még ma szenteld oda magad az Úr szolgálatára. Ne feledd, mennyire rövid az idő, ami még a rendelkezésedre áll. Ne mondd megátalkodottan: „Ma vagy holnap elmegyünk egy másik városba, és egy évet maradunk majd ott, s közben vásárolunk, eladunk és nyereséget szerzünk.” Meglehet, hogy Istennek más tervei vannak rád vonatkozóan. Nincs megengedve, hogy saját céljaidat kövesd. Az élet nem több a páránál, „amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik” (Jak 4:14). Nem tudhatod, milyen rövid idő alatt veszíted el hozzáértésedet, és hogy lépteid mikor gyengülnek meg. Vesd aggodalmaidat az Úrra, és ne engedd meg semminek sem ezen a világon, hogy elválasszon tőle. Ami vagy, és amid van, szenteld neki. Ez lesz részedről az „okos tisztelet” (Rm 12:1). Ne halogasd, mert akár egy pillanatnyi halogatás is kockázatos lehet. Alig néhány év áll a rendelkezésedre, hogy Uradért dolgozz, mert hamarosan eljön az idő, amikor a hang, amelyet annyira sokszor visszautasítottál, ezt fogja mondani: „Adj számot a te sáfárságodról.” (Lk 16:2) – Signs of the Times, 1897. január 21.

Vándorok vagyunk, zarándokok és idegenek ezen a földön, ám mi egy jobb, mennyei hazába készülünk. Most kell megtanulnunk annak az országnak a nyelvét, és kell felkészülnünk arra az életre, amely párhuzamosan halad Isten életével. Ezen a földön életünk nem több, mint pára. Akkor minden képességünket földi kincsek megszerzésére szenteljük, erre a parányi és rövid életre, vagy inkább úgy használjuk talentumainkat, hogy elnyerjük az örök életet? Krisztus mondta: „Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:20) – Signs of the Times, 1890. augusztus 4.

Rendelkezésünkre áll a Szentlélekkel való betöltekezés lehetősége. Bizalommal várhatjuk ezt a jutalmat, és meg is kaphatjuk, mivel e mennyei eszköz nélkül semmit sem tehetünk lelkünk üdvössége érdekében. Az emberi élet rövidsége miatt minden eseményt arra kellene felhasználni, hogy az evangélium igazságaival gazdagodhasson a lelkünk. Miközben rohamosan közeleg a végidő, szemünk előtt a törvény lelkületének fontossága lebegjen, valamint az engedelmesség külső formájának és a ceremóniáknak a haszontalansága. Magasba kell emelnünk az igazság elveit. Be kell mutatnunk az embereknek Isten szent és atyai jellemét. Határozottan kell ismernünk a mindennapokban ránk háruló kötelességeket, hogy megérthessük az Atyával és az emberekkel való kapcsolatunkat, mivel kötelességünk úgy őrködni a lelkek fölött, mint akik egy napon majd számot adnak mindenről. Ne mutassunk be emberi elgondolásokat, fondorlatokat és végkövetkeztetéseket, ehelyett Isten kegyelmét hangsúlyozzuk, mely az Ő egyszülött Fiában nyilvánult meg, abban, hogy „valaki hisz őbenne, örök élete legyen”. Olyan magasra emeljük Jézust, hogy magához vonzhassa az embereket. – General Conference Bulletin, 1896. október 1.

November 27., csütörtök  -  A jó ismerete és a jó cselekedetek

Isten törvénye utal az emberi belső, de külső cselekedetekre is. Megítéli a lélek gondolatait, indítékait és céljait. Valakinek lehet olyan bűne is, amelyről csak a mennynek van tudomása. Az Atya törvénye valóban a szív megvizsgálásának eszköze. Az ember szeme elől el vannak rejtve a féltékenység, a bosszúvágy, a gyűlölet, a gonoszság, a kívánságok, a fékezhetetlen vágyak sötét szenvedélyei, azonban a nagy VAGYOK jól ismeri ezeket. Isten törvényei mindezeket följegyzik, és ezek a titkos bűnök alakítják a jellemet. A Tízparancsolat nemcsak azt ítéli el, amit elkövettünk, hanem azt is, amit nem követtünk el. A számadás végidei napján lesz majd egy feljegyzés úgy az elkövetett, mint az el nem követett dolgokról. Isten ítéletre von minden cselekedetet, s ide tartozik minden titkos dolog is. Nem elég csupán azt bizonyítanod saját jellemmércéd szerint, hogy egyetlen kétséges gonoszságot sem követtél el. Ha valaki nem tett egyetlen jót sem, az már elég lesz ahhoz, hogy hűtlen és gonosz szolgaként legyen elítélve. – Manuscript Releases, 6. kötet, 141. old.

Létezik a mulasztás bűne, mint ahogyan létezik az elkövetés bűne is. Mi emberek egymás életét befolyásoljuk. A rád bízott munkának az elmulasztása épp olyan helytelen dolog, mint egy bűnös tett elkövetése, mivel feladatod el nem végzésével egyszerűen megszakad a rád bízott láncszem Isten nagy munkájában. Ekképpen befolyásod nem támogatja Isten ügyét. – Manuscript Releases, 11. kötet, 296–297. old.

Isten minden igaz munkatársa, aki készséges az önfeláldozásra, kész befektetni a másokért végzett munkába is. Krisztus mondta: „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12:25) Az igazi keresztény kifejezi Isten és embertársai iránti szeretetét, és határozott, őszinte elhatározással segít ott, ahol szükség van rá. Talán még életét is veszti szolgálata közben. Ám ismét megtalálja azt, mikor majd eljön Jézus, hogy összegyűjtse drága kincseit.

Testvérnőim és testvéreim, ne önmagatokra és külsőtökre pazaroljátok az időtöket és a pénzeteket. Akik ezt teszik, kénytelenek elhanyagolni azt a sok munkát, amit mások megvigasztalására végezhetnének, mellyel meleg ragyogást vihettek volna a megterhelt lelkeknek. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk sokkal hűségesebben gyümölcsöztetni azt a sok alkalmat, melyekkel világosságot és reménységet hozhatnánk az emberek életébe. De hogyan gyümölcsöztethetnénk ezeket az alkalmakat, ha gondolataink saját személyünk felé irányulnak? Az önző ember számos alkalmat veszni hagy, pedig áldássá válhatna mások és önmaga számára is. Krisztus szolgájának kötelessége minden körülmény között feltenni a kérdést: „Mit tehetnék mások megsegítésére?” Miután minden tőle telhetőt megtett, a következményeket hagyja az Úrra.

Istenünk alkalmazkodik különleges szükségleteinkhez. Mellettünk halad, és kész minden szükségletünknek eleget tenni. Igen közel van azokhoz, akik önként vállalják a szolgálatot az Ő oldalán. Az Örökkévaló mindenkit személyesen ismer. Ó, micsoda igazolása ez Jézus csodálatos szeretetének! – Isten fiai és leányai, 16. old.

November 28., péntek  -  További tanulmányozásra

Krisztus példázatai: „Talentumok” című fejezet.