A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Alázatos mennyei bölcsesség 

November 15., szombat délután

„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jak 3:13)

Milyen sok bűnt meg lehetne előzni ilyen magatartással! Milyen sok lélek megtérne tekervényes útjáról, és az igazság útjára lépne! Isten népe tagjainak be kell bizonyítaniuk jól szervezett és kegyes élettel a tőle kapott nagy igazság erejét. [...] Némelyek bölcsnek képzelik magukat – míg másokat maga Isten ruházott fel bölcsességgel, tudva, hogy ők nem fognak képességeikkel sebezni és rombolni. Valaki szép szavakat szólhat, ám ha élete nem tesz bizonyságot jó cselekedetekről, bölcsessége csupán emberi. A valódi bölcsesség jósággal, irgalommal és szeretettel teljes. A világi gyakorlatokat, melyeket az emberek bölcsességnek neveznek, Isten bolondságnak tart. A gyülekezetben sokan jutottak lelki csődbe, mivel megelégedtek ezzel a bölcsességgel. Elveszítették annak az előjogát, hogy helyesen sajátíthatták volna el és használhatták volna fel ismereteiket, mivel nem ismerték fel, hogy Krisztus hatékonyságára van szükségük ahhoz, hogy hűséges és sikeres sáfárai lehessenek, mint olyanok, akik bölcsen képesek áruba bocsátani a rá bízott javakat. Nem szerezték be a mennyei árut, ezért értékük folyamatosan csökkent.

Nem elég csupán az ismeret. Az ismereteket helyesen is kell alkalmazni. Isten arra hív, hogy beszélgetéseink legyenek jóságosak, durvaságtól és hiúságtól mentesek. Ne ejtsetek ki egyetlen hiú szót, egyetlen durva parancsot sem, mert ezek nézeteltérést gerjeszthetnek. Ezzel szemben olyan szavakat szóljatok, amelyek világosságot, ismeretet, információt közölnek, szavakat, amelyek helyreállítanak és építenek. Akkor tesztek bizonyságot igazi bölcsességről, amikor azzal a céllal használjátok a beszéd ajándékát, hogy zenét szerezzetek azon lelkekben, akik feladataiknak szeretnének eleget tenni, és akiknek bátorításra van szükségük. – My Life Today, 111. old.

November 16., vasárnap  -  Szelíd bölcsesség

Senki se tartsa túl fontosnak, ha sok bölcsességgel és képességgel rendelkezik, mert ha valóban vannak ilyen képességei, akkor nem neki kell ezekre felhívnia mások figyelmét. Akik a legkevésbé bíznak saját magukban, azokat fogja Isten felhasználni leghűségesebb eszközeiül. Ezek az emberek beszédük által is arról tesznek bizonyságot, hogy állandó kapcsolatban vannak a mennyel, és elfogadják Krisztus tanításait. Mélységes ismeretük van Jézusról, s lelkükből úgy árad a bölcsesség, hogy az mások érdeklődését is fölkelti. Tetteik szelíd bölcsességük által válnak nyilvánvalóvá, nem pedig öndicséretük nagy szavai által. Szavaikkal nem gúnyolnak másokat, önmagukról pedig nagyon szerény véleményük van, mivel jól ismerik Jézust, az Ő szent jellemét, önmegtagadását, önfeláldozó lelkületét és szent küldetését. – The Missionary Worker, 1902. május 7.

Szemlélés által változunk el. Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek az Atya gyermekévé válik. Átmegy a halálból az életbe, lelkivé és a lelki dolgok megértőjévé válik. Az Üdvözítő bölcsessége világítja meg értelmét, s így csodálatos dolgokat lát meg a törvényből. Miután egy ember megtér az igazság által, a jellemátalakulás munkája tovább folytatódik életében. Növekszik megértésének mértéke. Mivel Isten engedelmes gyermeke lett, Krisztushoz hasonlóan gondolkodik. Az Úr akarata saját akaratává válik.

Szellemi gyarapodásban lesz része annak, aki visszafogottság nélkül Isten Lelkének vezetésére bízza magát. A Mindenható szolgálatában olyan iskolázottságra tesz szert, mely nem egyoldalú és hiányos, így nem egyoldalú jellemet eredményez. Jézus iskolájában az ember kiteljesedett és kiegyensúlyozott jellemet formál. Az ingadozó akaratban és erőtlen jellemben megmutatkozó gyengeség vereséget szenved, mert szüntelen Istennek élve az ember olyan szoros kapcsolatba kerül Krisztussal, hogy gondolkodása azonos lesz az övével. A Megváltóval eggyé válva alapelvei tiszták és erősek lesznek. Értelmi képessége kitisztul, és Istentől jövő bölcsességről tanúskodik. Jakab így szól: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jak 3:13)

„A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak.” (Jak 3:17–18) Ez a bölcsesség mutatkozik meg annak életében, aki elveszi a megváltás poharát, és segítségül hívja az Úr nevét. A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak. – Szemelvények, 1. kötet, 338–339. old.

November 17., hétfő  -  Kétféle bölcsesség

Az igazi bölcsesség épp olyan tartós kincs, mint az örökkévalóság. Sok, úgynevezett bölcs férfi és nő csupán saját maga szemében bölcs ezen a földön. Megelégednek a világi bölcsesség elsajátításával, és sosem lépnek be Isten kertjébe, hogy megismerkedjenek a szent Igében rejlő kincsekkel. Mivel bölcsnek tartják magukat, közönnyel tekintenek arra a bölcsességre, amelyre szükségük lenne, hogy megszerezzék az örök életet. Lenézően tekintenek Isten Könyvére, pedig ha tanulmányoznák és engedelmeskednének tanításainak, valódi bölcsességgel ruházná fel őket.

Számukra a Biblia kikutathatatlan titok. Az Ó- és Újtestamentum nagy és mélységes igazságai érthetetlenek számukra, mivel a lelki dolgokat nem a lelkiekkel mérlegelik. Meg kell azonban tudniuk, hogy a bölcsesség kezdete az istenfélelem, s e bölcsesség nélkül tanulásuknak nagyon csekély értéke van.

Akik azért küzdenek, hogy a tudományokban szerezzenek képesítést, és eközben nem tanulták meg azt a leckét, amely arra oktat, hogy minden bölcsesség kezdete az Isten félelme, azok reménytelenül törekednek, mert minden valóságot megkérdőjeleznek. Lehet, hogy tudományos nevelésben részesülnek, ám ha nem lesz Biblia- és istenismeretük, hiányzik belőlük az igazi bölcsesség. Az Urat és Jézus Krisztust ismerő tanulatlanok tartósabb bölcsességre tettek szert, mint azok a tanult emberek, akik alábecsülik a menny tanításait.

A valódi bölcsesség messzemenően felette áll a világ nagy bölcseinek ismereténél. A rejtett bölcsesség – vagyis amikor Krisztus képmása rajzolódik ki bennünk a dicsőség reménységében – olyan magas, mint az égbolt. A kegyesség mélységes elvei csodálatosak és örök érvényűek. Csak a keresztény tapasztalat segíthet megértenünk és megszereznünk az Isten tanácsaiban rejlő kincseket, amelyek azonban csak azok előtt ismertek, akik élő kapcsolatban állnak Krisztussal. – To Be Like Jesus, 101. old.

Az Úr mindent rendelkezésre bocsát az embernek. Ám ajándékait csak azokra tölti ki, akik ezeket megfelelő módon tudják felhasználni. Egyeseknek nagyobb tudást adhat, mivel látja, hogy az Ő dicsőségére használják fel ajándékát. Amikor egy munkás sokkal jobban vágyik mennyei bölcsességre, mint gazdagságra vagy hírnévre, Isten nem fog csalódást okozni neki. A hívő nem csak azt tanulja meg a Mestertől, hogy mit kell tennie, hanem hogy miként dolgozzon, ha a menny jóváhagyását szeretné megkapni.

A durva ember, akire az Úr kitöltötte különleges bölcsességét, képessé válik az áldások révén kiképezni munkatársait, hogy bizalomra méltóak és elvhűek legyenek. Megszentelt lelkesedése, bölcs tanácsai, kegyessége serkentőleg hat munkatársaira is. Segíteni fog nekik, hogy ne kérkedjenek az emberi eszközökkel, és ne is váljanak függővé ezektől, hanem forduljanak az igazi bölcsesség Forrásához, amikor segítségre van szükségük. Isten messzemenően megalázta azokat, akik az emberekre támaszkodnak. Ám ha mindenkinek elmondták, hogy hisznek benne, mint személyes Megváltójukban, róluk a következőket mondja: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” – Ő lesz a vezetőjük és oktatójuk. – Review and Herald, 1905. október 26. 

November 18., kedd  -  Viták és harcok okozója

Eljött a gyökeres megújulás ideje. Amikor elkezdődik ez a megújulás, az imádság lelkülete tettekre sarkall minden hívőt, s eltűnik a gyülekezetből a viszály és az egyenetlenség szelleme. Akik eddig nem éltek krisztusi közösségben, most közelebb húzódnak egymáshoz. A kegyes utakon tevékenykedő gyülekezeti tag másokat is rávezet, hogy együtt esedezzenek, hogy a Szentlélek fedje föl jelenlétét. Nem lesz zűrzavar, mert minden a Lélek elgondolásával összhangban történik. Eltűnnek a hívőt hívőtől elválasztó korlátok. Isten szolgái ugyanarról beszélnek majd. Az Úr együtt fog működni követőivel. Mindnyájan megértve imádkozzák az Úr imáját: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.” (Mt 6:10) – Bizonyságtételek, 8. kötet, 251. old.

Akiket az egyház lelki érdekeinek őrzésével bíztak meg, ügyelniük kell, hogy jó példával járjanak elöl. Ne adjanak okot irigységre, féltékenységre vagy gyanúra, hanem örökösen a szeretet, tisztelet és előzékenység ugyanolyan lelkületét tanúsítsák, amelyikre a testvéreket kívánják bátorítani. Szorgalmasan engedelmeskednünk kell Isten utasításainak. Fékezzük meg az ellenségeskedés és a szeretetlenség minden megnyilvánulását, távolítsuk el a keserűség gyökereit! Ha viszály támad a testvérek között, kövessük szigorúan a Megváltótól kapott szabályokat. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a békülésért, de ha a felek makacsul kitartanak a viszálykodásban, függesszük fel tagságukat, míg az egyetértés vissza nem tér közéjük.

Gyülekezeti fegyelmi eljárás esetén minden tag vizsgálja meg a szívét, hogy nem tőle származik-e a baj. Lelki gőg, uralomvágy, a tisztesség és megtiszteltetés kívánása, az önfegyelem hiánya, szenvedély vagy előítélet, ingatag magatartás vagy az ítélőképesség hiánya megzavarhatja a gyülekezetet és elpusztítja békességét. [...]

A keresztények tekintsék vallásos kötelezettségüknek az irigység és versengés lelkületének kioltását. Örülnünk kellene testvéreink jó hírnevének vagy anyagi jólétének akkor is, amikor a mi életünket felhők borítják. Sátánt a szívében ápolt büszkeség és nagyravágyás űzte ki a mennyből. Ezek a gonoszságok mélyen gyökereznek elesett természetünkben, s ha nem gyomláljuk ki őket, elnyomnak minden jót és nemest, s ártalmas gyümölcsöket teremnek: irigységet és viszályt.

Inkább az igazi jóságra törekedjünk, mint a nagyságra. A krisztusi gondolkodásúak szerényen vélekednek önmagukról. Ők az egyház tisztaságáért és jólétéért dolgoznak. Szívesebben feláldozzák érdekeiket és kívánságaikat, mint hogy viszályt keltsenek testvéreik között.

Az ördög bizalmatlanságot, elidegenedést és rosszakaratot igyekszik támasztani Isten népe körében. Gyakran arra csábít, hogy jogfosztottnak lássuk magunkat, holott erre nincs is okunk. Akik jobban szeretik önmagukat, mint Krisztust és ügyét, a saját érdekeiket tekintik a legfontosabbnak, s minden kínálkozó alkalmat megragadnak azok védelmére. Ha sértettnek érzik magukat, még bírósághoz is fordulnak ahelyett, hogy a Megváltó utasításait követnék. Sokan, még akik lelkiismeretes kereszténynek látszanak is, eltűrik, hogy büszkeségük és saját lényük nagyrabecsülése akadályozza meg őket, hogy egyenesen azokhoz forduljanak, akik szerintük hibáztak, s Krisztus lelkületével beszéljék meg a dolgot, és imádkozzanak egymásért. A vetélkedés, a viszály, a testvérek közötti pereskedés szégyent hoz az igazság ügyére. Akik ilyenre képesek, az ellenség gúnyolódásának teszik ki a gyülekezetet, és ezzel a sötétség hatalmainak diadalát segítik elő. Feltépik az Üdvözítő sebeit, és nyilvánosan megszégyenítik Őt. Ha semmibe veszik a gyülekezet tekintélyét, azzal Istent vetik meg, aki azt tekintéllyel ruházta fel. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 241–243. old.

November 19., szerda  -  A világ barátsága

Arra hívattunk, hogy az Úr különleges népe legyünk, s ezt oly módon, hogy sokan nem is értették meg igazából ennek jelentőségét. A világ bűnben fetreng, Isten népének pedig ki kell mennie a világba, és különleges munkát kell ott végeznie. El kell hagynia a világi hagyományokat és szokásokat. Nem szabad egyetértenie a nézeteikkel, hanem az Úr népeként lelkes szolgálatra kell elkülönülnie. És egyáltalán nem szabad részt vennie a sötétség munkájában. – Our Father Cares, 243. old.

Az Úr áldja meg népét lelki tisztánlátással, hogy felismerjék, Isten gyermekei és a világ fiai nem társulhatnak. Jakab apostol mondja: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jak 4:4) Bár nem szabad engedjenek a világi lelkület befolyásának, a menny követői dolgozzanak együtt Krisztussal a sötétség fiainak megváltozása érdekében, hogy azok tekintetét Isten Bárányára emeljék.

A hívők ne engedjék meg, hogy a gonosz, világi sugallatok uralkodjanak fölöttük. Legyenek egységben, és ne engedjék meg semminek sem, hogy elidegenedést és nézeteltérést hozzon be a közösségbe. Amikor megvalósul az egység Krisztusban, akkor megvalósul az egység a hívők között; így egy ember is követhet ezret, és ketten is megfutamíthatnak tízezret. Ne kössetek szentségtelen kapcsolatot Isten fiai és a világ barátai között. Ne kössetek házasságot hívők és hitetlenek között. Isten népe határozottan álljon ki az igazság és a feddhetetlenség mellett. – Review and Herald, 1894. július 31.

Sokan próbáltak már válsághelyzetben semlegesnek maradni, ám sikertelenül. Senki sem lehet semleges. Krisztus mondta erről a próbálkozásról: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mt 6:24) Akik  keresztény életüket félig egyik oldalon, félig a másik oldalon kezdik el, azok végül az ellenség seregéhez csatlakoznak, függetlenül attól, milyen célok vezérelték őket kezdetben. És a hitehagyás, Isten ügyének elárulása tulajdonképpen sokkal súlyosabb, mint a halál, mert az örök élet elvesztését jelenti.

Sátán legjobb szövetségesei a megosztott szívű nők és férfiak. Bármennyire is jó véleményük lenne magukról, akkor is csak áltatják magukat. Mindazok, akik hűségesek Istenhez és az igazsághoz, álljanak ott, ahol kell, vagyis az igazság oldalán. Egyszerűen lehetetlen közös igát hordanunk a szentségtelenekkel, s ezzel egy időben hűségesnek maradnunk az igazság mellett. Nem egyesülhetünk azokkal, akik maguknak szolgálnak, világi terveket visznek véghez, mert akkor megszakad a kapcsolatunk a mennyei Tanácsadóval. Lehet, hogy megmenekülünk az ellenség csapdájától, de megsebzetten kerülünk ki a csatából, és tapasztalatokkal sem gazdagodunk. „Nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jak 4:4) – Review and Herald, 1898. április 19.

November 20., csütörtök  -  Isten iránti engedelmesség

Ha el lehetne távolítani a leplet, megláthatnád, ahogy a világegyetem érdeklődéssel figyeli a megkísértett embert. Öröm van a mennyben, amikor nem engedsz az ellenségnek. Amint meghallod az első gonosz sugallatot, azonnal küldj imát a mennybe, majd határozottan állj ellen a kísértésnek, és ne keveredj olyan dolgokba, amelyeket Isten Igéje elítél. Már a legelső alkalommal olyan határozottsággal fogadd a kísértést, hogy többé ne térjen vissza hozzád. Távolodj el attól, aki helytelen gyakorlatokat próbált eléd tárni. Késedelem nélkül távolodj el a kísértődtől, és közöld vele: „El kell szakadnom a befolyásodtól, mert tudom, hogy nem a Megváltónk lábnyomán jársz!”

Még ha nem is érzed képesnek magad arra, hogy szólj valamit azokhoz, akik tévesen járnak el, akkor is hagyd el őket. Visszavonulásod és hallgatásod többet tehet a szavaknál. Nehémiás nem volt hajlandó társulni a hitetlenekkel, és nem engedte meg a munkásainak sem, hogy velük társuljanak. A szeretet és az istenfélelem volt a védelme. Úgy élt és dolgozott, hogy mindig a láthatatlan világ lebegett a szeme előtt. Dávid pedig így vallott erről: „Az Úrra néztem szüntelen.” (Zsolt 16:8)

Bátran hasonlíts Dánielhez. Legyen bátorságod állást foglalni. Akkor Mózeshez hasonlóan képes leszel szemlélni a Láthatatlant. Ám ha gyáván hallgatsz társaid mesterkedéseire, bizony eggyé válsz velük. „Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:17–18)

Legyen bátorságod jót tenni! Isten Igéjének betöltői számára az Ő ígérete értékesebb az aranynál és ezüstnél. Mindenki tartsa nagy megtiszteltetésnek, hogy a Mindenható a fiának nevezi őt. – Review and Herald, 1899. május 9.

Az Úr megpróbált és megkísértett földi családja nagyon közel áll az Ő szeretetteljes szívéhez. Ő rendelte, hogy állandó kapcsolat és kommunikáció legyen a mennyei, értelmes lények és földi gyermekei között. Azért küldi el a mennyei angyalokat, hogy üdvössége örökösei érdekében szolgáljanak. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 7. kötet, 922. old.

Sokan ráébrednek, hogy meg kell békülniük Istennel, s azután szükségletük felismerésével és a szívük megváltoztatása iránti vágyakozással megkezdődik a küzdelem. Ez nagy erőfeszítést követel, hiszen le kell mondaniuk akaratukról, talán még szeretetük vagy törekvéseik választott tárgyairól is. Ezért sokan habozni kezdenek, tétováznak, majd visszafordulnak. De minden igazán megtért szívnek meg kell vívnia ezt a harcot. Kívül is, belül is küzdenünk kell a kísértések ellen. Le kell győznünk, meg kell feszítenünk bűnös kívánságainkat. Ekkor születik meg lelkünk Jézussal kötött szövetsége. Amint a száraz, látszólag élettelen ágat beoltják az élő fába, úgy válhatunk mi is az igazi Szőlőtő venyigéjévé. Krisztus minden követője olyan gyümölcsöt terem majd, amilyet Ő termett. Miután ez a szövetség létrejött, továbbra is csak szüntelen, buzgó igyekezettel lehet megőrizni azt. Az Üdvözítő a hatalmával tartja fenn és őrzi ezt a szent kapcsolatot, de a támogatásra szoruló, önmagában tehetetlen bűnösnek is lankadatlan törekvéssel kell megtennie a magáét, nehogy az ellenség könyörtelen, alattomos támadása elválassza őt a mennytől.

A keresztény őrködjék szüntelenül, virrasszon lelke minden bejárata fölött, ahol az ellenség hozzáférhetne. Imádkozzon Isten segítségéért, egyúttal eltökélten álljon ellen minden bűnös hajlamának. Bátorsággal, hittel és kitartó fáradozással győzhet. De ne felejtse el, hogy a győzelemhez Krisztusnak kell benne laknia, neki pedig Krisztusban. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 47. old.