A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A nyelv megszelidítése 

November 8., szombat délután

Némelyeket látjuk, amint nap mint nap bizonyságot tesznek Istennel való közösségükről, és Krisztus alázatosságát öltik magukra. Szavaik kellemes zeneként hagyják el ajkukat. Bármerre járnak is, az úton a szeretet és a jóság magvait hintik... mert Krisztus lakik a szívükben.

A nyelvnek nevelésre, fegyelmezésre és képzésre van szüksége, hogy a menny fenségéről, Jézus semmihez sem fogható szeretetéről szólhasson.

Más tévedő lelkek viszont szégyent és balgaságot éreznek. Ők éhezik a bátorító szavakat. Addig nézik saját hibáikat, míg el nem csüggednek. Ahelyett, hogy megfosztanánk őket azoktól a reménysugaraktól, melyeket a reménység Napja küldött a szívük felé, valamint feddés és ítélkezés helyett szavaink inkább gyógyírként hassanak a megsebzett lélek számára. Ne legyetek jégesőhöz hasonlóak, mely tönkreteszi a szívben a gyenge reménypalántát. Ne engedjétek, hogy az éhező lélek elvesszen tehetetlenségében csak azért, mert nem vagytok képesek szelíd és bátorító szavakat szólni.

A legmeggyőzőbb ékesszólás a szeretettel és kedvességgel kiejtett szó. Az ilyen szavak világosságot árasztanak az összezavarodott elmében és reménységet a csüggedt lélekben, s bevilágítják a jövőt. Az idő, melyben élünk, élő és szent erőforrást igényel, komolyságot és lelkesedést, de gyöngéd kedvességet és szeretetet is. Hazafelé tartunk, egy jobb, mennyei hazát keresünk. Ahelyett, hogy olyan szavakat szólnánk, amelyek megsebzik mások lelkét, nem lenne jobb arról a szeretetről szólni, amellyel szeretett bennünket Isten? Nem lenne jobb megpróbálnunk felvidítani a körülöttünk levőket keresztény kedvességgel?

Akik szeretik Jézus Krisztust, csodálják az Ő jellemét, és elmélkednek szavain, emellett gyakorolják is tanításait, és tevékeny misszionáriussá válnak. Szavaik olyanok lesznek, mint aranyalma az ezüsttányéron. – Our High Calling, 295. old.

November 9., vasárnap  -  Felelősség

Az Úr azt kéri azoktól, akikre szent felelősséget helyezett, hogy emelkedjenek fel felelősségük magaslatára. Az ember ezen a világon meg van próbálva, s aki fontos megbízatást kapott, el kell döntenie, hogy saját személyét vagy Alkotóját magasztalja fel; a rá bízott hatalmat embertársai elnyomására használja, vagy arra, hogy magasztalja és dicsőítse Istent.

A több megbízás több felelősséggel jár. Aki szeretne hű szolga lenni, teljes és önkéntes szolgálatot végezzen annak szolgálatában, aki a legnagyobb Mester, akit valaha ismert a világ. Naponta meg kell tanulnia méltónak lenni ahhoz a bizalomhoz, amelyet kapott. Elméjét mennyei erő révén állítsa munkába. Jellemét ne befolyásolják családtagjai, barátai vagy szomszédai. Néha vissza kell vonulnia a tevékeny közösségi életből, hogy Istennel lehessen közösségben, és meghallhassa a hangot, amely így szól hozzá: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11)

A Szentlélek gyümölcseit termi meg az az ember, aki szereti Istent és az Ő útjain jár, mint ahogyan a szőlőgerezdek is a szőlőtőn növekszenek. Krisztus lesz a menedékvára. Az Üdvözítő emberi természetben tett eleget Isten törvényének, és hasonlóképpen járhat el az az ember is, aki hit által kapaszkodik bele a Mindenhatóba. Ha rájön, hogy semmit sem tehet, ha Jézus nincs mellette, akkor az Atya bölcsességét adja neki. De szívébe kell rejtenie Krisztus szeretetét, és életébe kell átültetnie tanításait. Ekkor vajon megteheti, hogy ne szeresse úgy a Megváltót, ahogyan Ő szerette Istent? Megteheti, hogy ne mutassa be a körülötte levő embereknek a Fiú életadó jelenlétét? A nagyobb felelőssége több istenismeretet igényel, és olyan élő hitről kell bizonyságot tennie, amely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. – Special Testimonies for Ministers and Workers, 30–31. old.

A tanulókra való odafigyelés csak a kezdeti szakasza a tanár munkájának. Súlyos felelősség hárul rá tanulóival szemben, akik rá lettek bízva, és fel kell fognia, hogy nem háríthatja el magáról ezt a felelősséget. A gyerekek felülvigyázóivá kell lennie. Úgy kell a gyerekekre tekintenie, mint áron megváltottakra. [...]

A tanár munkája nem zárul le az osztályteremben. Ő egy nevelő, ezért nem vonhatja ki magát a gyülekezeti tevékenységekből. A tanároknak mindent meg kell tenniük, hogy a gyülekezetet egyre magasabb szintre emeljék. – The Advocate, 1901. december 1.

A szülők keressék odaadó buzgalommal az Urat, hogy ne legyenek gyermekeik útján buktató kövek. Űzzék ki szívükből az irigységet és a féltékenységet. Engedjék be Krisztus békéjét, igaz keresztény egységbe tömörítve a gyülekezet tagjait. Zárjuk be lelkünk ablakait a föld mérgező szennye előtt, s nyissuk meg a mennyre néző ablakokat, hogy befogadjuk Krisztus igazságosságának gyógyító sugarait. Míg ki nem űzzük szívünkből a bírálgatás és gyanúsítás lelkületét, az Úr nem teheti meg, amit tenni vágyik a gyülekezetért az iskolák alapítása terén. Míg egységet nem lát, nem indítja azokat, akikre javakat és képességeket bízott a mű fejlesztésére. A szülők érjenek el magasabb színvonalat, ragaszkodjanak az Úr útjához, gyakoroljanak igaz tetteket, hogy a világosság terjesztői lehessenek. Teljesen alakítsák át értelmüket és jellemüket. A széthúzás lelkülete, melyet néhányan melengetnek, átterjed másokra, s lerontja az iskola jó hatását. Míg a szülők nem készek, s nem törekednek aggódó szívvel, nem fáradoznak együtt a tanítóval gyermekeik megmentésén, addig nem állnak készen az iskolaalapításra. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 202. old.

November 10., hétfő  -  A szó hatalma

Nagy felelősséget hordoz magában a beszéd talentuma. Gondosan kell vigyázni rá, mivel úgy a gonoszság, mint a jóság egyik nagyhatalmú eszköze. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 3. kötet, 1142. old.

A beszéd képessége azért adatott, hogy mások javára használjuk. A kellemes, vidám szavak nem kerülnek többe, mint a kellemetlen, szomorú kijelentések. A szúrós szavak megsebzik a lelket. Ebben az életben mindenki saját küzdelmét vívja. Mindenki nehézségekkel és csalódásokkal szembesül. Akkor nem kellene világosságot árasztanunk azok sötét életébe, akikkel kapcsolatot teremtünk? Ne szóljuk a segítség és áldás szavait? Mindezek nekünk is, de azoknak is áldást fognak jelenteni, akik hallgatják.

Szülők, ne engedjétek meg családotokban a hibák keresését. Tanítsátok meg gyermekeiteket, hogy kedves, boldogságot és örömöt hozó szavakat szóljanak. Az angyalok nem vonzódnak ahhoz a családhoz, ahol nincs összhang. Vigyétek be a családba a gyakorlati kegyességet. Készítsétek fel magatokat és gyermekeiteket az Isten országába való belépésre. Ebben az angyalok fognak a segítségetekre sietni. Sátán kísérteni fog, de ne adjátok fel a küzdelmet. Egy olyan szót se ejtsetek ki, amelyből hasznot húzhat az ellenség.

Nap mint nap a jövendőbeli aratásra vetünk. Sosem lehetünk eléggé elővigyázatosak azzal a maggal, amit elvetünk szavaink által. Sokszor hanyagul szólunk, és el is felejtjük szavainkat, ám azok megtermik vagy a jó vagy a rossz gyümölcsöt. Vess el egy durva, rossz szót, s a mag talajra talál a hallgatók elméjében, kicsírázik, és a maga módján gyümölcsöt terem. Keresztény, szeretetteljes és kedves szavaid által vess el jó magot, és az bőséges jutalmat terem. Vigyázzunk, ne szóljunk semmi olyat, ami áldás helyett átkot eredményezne. Ha búzát vetünk, ugyancsak búzát aratunk, ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk.

Isten felszólítja gyermekeit, hogy vigyázzanak szavaikra. – Our High Calling, 294. old.

November 11., kedd  -  Apró, de fontos dolgok

„Hálát adva az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1:12–14) Akkor ne tanuljunk meg mi, idősek és ifjak, azt a nyelvet beszélni, amit beszélnek, akiket átvitt Isten az Ő szerelmes Fiának országába? Szavaink ne legyenek olyanok, amelyeket mennyei Atyánk is hallhat?

Mivel kereszténynek valljuk magunkat, az az ünnepélyes kötelességünk, hogy szavaink által igazoljuk hitünk valódiságát. A nyelv egy kis szerv, de milyen sok jót tehet, ha tiszta a szív! Ha a szív jó dolgokkal van tele, ha keresztény szelídség, kedvesség és előzékenység van benne, akkor ezt igazolni fogják szavaink és tetteink is. Az Isten Igéje által terjesztett világosság a mi útmutatónk. Semmi sem gyöngít jobban egy gyülekezetet, mint a beszéd talentumának helytelen használata. Akkor szégyenítjük meg Urunkat, amikor szavaink nem olyanok, mint kellene lenniük egy keresztény ember szavainak.

„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Fil 2:12–13) Cselekedeteink minőségét szavaink mutatják. Amikor szavaink és tetteink összhangban állnak Krisztussal, lényegében azt mutatjuk be, hogy Istennek szenteltük életünket, és hogy szentek vagyunk az Ő félelmében. Amikor átadjuk lelkünket és testünket neki, Ő viszi véghez bennünk úgy az akarást, mint a munkálást jó kedvéből.

A szívben lakozó Krisztust a szeretet és a dicsőítés fejezi ki. Akik Istennek szentelik az életüket, azok ezt szent beszélgetéseikkel igazolják. Ha tiszta a szívük, a szavaik is tiszták lesznek, s mindez arról tesz bizonyságot, hogy magasztos elvek munkálják bennük a megszentelődést. Az elme szent csodálatba merül, és érezhetővé válik Isten jelenléte. – Review and Herald, 1898. január 18.

Sok ostoba, bőbeszédű ember a szavaival még a barátait is elűzte maga mellől. A gyülekezeteket meg kell tisztítani ettől, mivel nem maradhat meg ott Isten öröme, ahol egy megzabolázatlan nyelv helyet talál, és szentségtelen munkát végez.

A gyanakvók, gonosz beszédűek, akik rosszat szólnak testvéreikről, ne feledjék, hogy az ördög munkáját végzik. A gyülekezet minden tagja határozattan lépjen fel és imában kérjen segítséget a beteg szerv, a nyelv gyógyulásáért. Mindenki előjognak és kötelességnek tekintse, hogy hozzászólás nélkül elnézhet az apró hibák vagy nézeteltérések fölött. Ne nagyítsátok fel mások apró tetteit, hanem inkább nézzétek az illető jó oldalát. Valahányszor valakinek a hibájáról beszéltek, az egyre nagyobbá válik. Míg végül egy semmiségből nagy hegyet csinálunk. Ennek a következménye pedig az ellenségeskedés és a bizalmatlanság. [...]

Olyan nagy méreteket öltött a féktelen beszéd, hogy a Mester több tanítást is adott erre vonatkozóan. Különleges utasításokat adott a nyelv megfékezésével kapcsolatosan. Tanulmányozzátok ezeket a tanácsokat, és fogadjátok meg azokat. Vessetek gátat az egészségtelen szavaknak, amelyeket ha kiejtetek, csak eltávolítanak egymástól. Olyan szavakat szóljatok, amelyek egyesítik a szíveket, és nem elidegenítenek, amelyek gyógyítanak, és nem sebeznek. – Australian Union Conference Record, 1903. április 15.  

November 12., szerda  -  A károk csökkentése

A beszéd Isten egyik legnagyobb ajándéka. Eszköz, mely által a szív gondolatait közöljük. Beszéddel küldjük imáinkat Istenhez, és dicsőítjük Őt. Beszédünk által meggyőzünk és megengesztelünk. Szavaink által bátorítunk és áldunk, és lecsendesítjük a megsebzett lelket. Szavaink által megismerhetjük Isten kegyelmének csodáit. És szintén szavaink által szennyes dolgokat is kifejezhetünk, vagy kígyóhoz hasonlóan marhatunk.

A nyelv egy kis szerv, ám az általa megformált szavaknak nagy hatalmuk van. Az Úr mondta: „A nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg.” (Jak 3:8) Ez a kis nyelv nemzetet nemzet ellen fordított, és háborút, vérontást gerjesztett. A szavak nehezen eloltható tüzet gerjesztettek. Szintén a szavak eredményeztek örömöt és vidámságot nagyon sok lélekben. Amikor Isten tanácsát megfogadva szólnak, akkor a szavak sok esetben olyan szomorúságot keltenek, amely végül megtérést eredményez.

Jakab apostol ezt írja a szentségtelen nyelvről: „A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.” (Jak 3:6) Sátán olyan gondolatokat ad az elmébe, amelyeket egy kereszténynek sosem lenne szabad kimondania. A csípős megjegyzés, a keserűséggel telt beszéd, a durva és gyanakvó vád szintén az ördögtől származik. Milyen sok szó csak árt, úgy annak, aki kiejti, mint annak is, aki hallgatja! A súlyos szavak a szívbe hullnak, és a leggonoszabb szenvedélyeket keltik életre. Akik nyelvükkel tesznek rosszat, s önző szavaikkal nézeteltérést szítanak, azok a Szentlelket szomorítják meg, mivel Isten elleni munkát végeznek.

Az apostol megfigyelte, hogy az ember hajlik arra, hogy visszaéljen a beszéd ajándékával, ezért ezt tanácsolta: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzon, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre.” (Ef 4:29) Ebben a szövegben a „rothadt” kifejezés olyan szóra utal, amely hamis és ártalmas fényben tünteti fel a szent elveket és a tiszta vallást, minden olyan kifejezésre utal, amely beárnyékolja a krisztusi képmást, és ami kitörli az elméből az igazi szeretetet és kedvességet. Szennyes célzás, amely súlyos bűnre vezet, ha nem utasítod vissza azonnal. Mindenkinek kötelessége gátat vetni a szennyes beszédnek.

Istennek az a terve, hogy Krisztus dicsősége mutatkozzon meg gyermekeiben. Fia minden tanításában tiszta elveket mutatott be. Ő nem vétkezett, és szájában nem volt álnokság. Ajkáról csak szent és nemes igazságok hangzottak el. Úgy beszélt, ahogy ember sosem beszélt, szívet melengető együttérzéssel szólt. Szent haragra gerjedt, amikor látta, hogy a zsidó vezetők emberi tanításokat tanítanak; és hatalommal szólt az igazi dicsőségről. Elsöprő erővel szólalt fel minden tisztességtelen, ármánykodó gyakorlat ellen. A templomot megtisztította a hamisságtól. Az igazság sosem tétovázott elhagyni ajkát. Félelem nélkül szólalt fel a papok, írástudók, farizeusok és szadduceusok képmutatása ellen.

Vigyázzatok a beszéd ajándékára, mivel hatalmat képvisel úgy a gonoszságra, mint a jóra. Sosem lehettek túl elővigyázatosak a szavaitokkal, mivel beszédetek árulja el, hogy milyen hatalom uralja a szíveteket. Ha Krisztus lakozik bennetek, szavaitok az Ő akarata szerint formálódott jellem szépségéről, tisztaságáról és illatáról fognak árulkodni. Ám ha a minden jó dolog ellensége vezérel, akkor szavaitok is az ő véleményének lesz a visszhangja.

Isten Igéje határozottan rámutat arra, hogy nagy felelősséget kaptunk a beszéd ajándékával. „Mert a te beszédeidből ismertetsz igaznak, és a te beszédeidből ismertetsz hamisnak” (Mt 12:37) – jelentette ki a Megváltó. „Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (Zsolt 15:2–5)

„Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől.” (Zsolt 34:14) Az erdő vadjait meg lehet szelídíteni, „de a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg” (Jak 3:8). Csak Krisztus révén győzhetjük le azt a vágyat, hogy elhamarkodott,  keresztényietlen szavakat szóljunk. Amikor az Ő ereje által nem vagyunk hajlandók kifejezni Sátán sugallatait, szívünkben elhervad a keserűség palántája és elhal. A beszédet a Szentlélek teheti az élet illatává. – Review and Herald, 1910. május 12.

November 13., csütörtök  -  Áldás és átok

Az egyháznak leginkább nem a magukat ellenzékieknek valló, hitetlen és átkozódó emberek befolyásától kell tartania, hanem Krisztus következetlen híveitől. Ezek az emberek távol tartják Izraeltől Isten áldásait, és gyengítik a közösséget, s ezt a szégyent nehéz helyrehozni. [...]

A kereszténységet nem csupán szombaton a gyülekezetben kell mutogatni, hanem érvényesnek kell lennie a hét minden napján és bármilyen helyen. A kereszténység elvárásait el kell ismerni és fogadni a műhelyben, otthon, a testvérekkel és a világgal kötött üzleti ügyekben is. – Conflict and Courage, 119. old.

Jézus legyőzte az ellenség minden kísértését, mivel benne összefonódott a mennyei természet az emberivel; ám egyetlen lélek sincs biztonságban, míg csupán a szabályok vallásával, a kegyesség látszatával, ceremoniális kötelezettségek egy csomagjával rendelkezik. Még a szombati istentiszteleteken való részvétel vagy az alkalmankénti, esetleg rendszeres imádkozás sem tesz valakit kereszténnyé. A legfontosabb, hogy eggyé kell válnod Krisztussal, s hinned kell benne, mint személyes Megváltódban, és Isten Fiának hite által kell élned. Fel kell tenned magadnak a kérdést: „Részese vagyok-e a mennyei természetnek, vagyis újjászülettem-e? Megszületett-e bennem az új erkölcsi érzék?” Ha nem, akkor a lélek halálos veszedelemben forog. Aki Istentől született, új ember lett. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5:17) Már eltűnt a régi, önkényes akarat. A büszkeség kiűzetett a lélekből. Gyökerestül tépték ki az önzést. A hirtelen, szenvedélyes természet már nem uralja az embert, mivel Jézus Krisztus vetette alá saját akaratának a gondolatokat. Ne beszélj többet olyan büszkén, ne hagyd, hogy a fennhéjazás szavai hagyják el ajkadat, mivel az Úr az ismeret Istene, és Ő vizsgálja meg tetteidet. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mt 7:16–23) – Signs of the Times, 1892. szeptember 26.

Egyesek már évek óta gyakorolják a kereszténységet, és úgy tűnik, hogy bizonyos téren Istent szolgálják, a valóságban azonban eltávolodtak tőle. Szabad utat engednek a kívánságoknak és az étvágynak, saját szentségtelen hajlamaiknak hódolnak, többre értékelik a kedvteléseket és az emberek dicséreteit Istennél és az Ő igazságánál. Az Atya azonban jól ismeri a szív titkait. Az alantas gondolatok alantas tettekhez vezetnek. Az önigazultság, büszkeség és erkölcstelenség nagy, mélységes, sőt, egyetemes befolyással bír. Ezek olyan bűnök, amelyekért Isten özönvizet árasztott az ókori világra, s amelyek a vég idején is megrontják az egyházakat. Ezek a rejtett sziklák, melyen zátonyra futnak a magukat kegyesnek vallók tízezrei. Csak azok menekülnek meg Sátán csalásai elől, akik szorosan ragaszkodnak Istenhez és egyek vele.

A jellemet a cselekedetek igazolják, de nem az alkalmankénti jó vagy rossz tettek, hanem a szavak és a megszokott tettek indokai. Akik ki akarják űzni Istent ismeretükből, elvtelenül fognak eljárni. Minden ember meg fogja mutatni, hogy elméjének erejével és hozzáértésével melyik úrnak szolgál. Jézus szolgája imában vigyáz, odaadó, szerény, szelíd és alázatos szívű, s folyamatosan arra törekszik, hogy a menny akaratát teljesítse. Ha régen a bűn szolgája volt, most már Isten kegyelme által változik el elméje és jelleme. Szeretni fogja Krisztus megjelenésének napját, mivel Pállal együtt elmondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4:7) – Signs of the Times, 1884. március 27.

November 14., péntek  -  További tanulmányozásra

Krisztus példázatai: „A talentumok” című fejezet.