Ellen White-idézetek
4. tanulmány − 2014
Október 18 - 24.
Az Ige betöltői
Október 18.,
szombat délután
Düsseldorfban át kellett ülnünk másik vonatra, ezért kétórás
várakozásra kényszerültünk. Ott alkalmam nyílt az emberi természet tanulmányozására. Az emberek bejöttek, lecserélték a
sálaikat, majd tüzetesen megvizsgálták, hogy öltözetük rendben van-e. Aztán úgy találták, hogy még egy kis púderre van
szükségük. Hosszasan elidőztek a tükör előtt, hogy megfelelően elrendezhessék magukat, hogy jobban nézzenek ki, amikor
mások közé mennek. Isten törvényére gondoltam, a nagy erkölcsi tükörre, amelybe bele kell néznie a bűnösnek, hogy
azonosíthassa jellemhibáit. Minden bizonnyal nagy változás történne, ha mindenki olyan szorgalommal tanulmányozná Isten
törvényét – a jellem erkölcsi mércéjét –, és ezt olyan kritikus szemmel tenné, mint ahogy a tükörben nézegeti magát,
hogy helyrehozza és megváltoztassa jellemhibáit! „Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem
megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: mert megnézte
magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” (Jak 1:23–24) [...]
Sokan, akik Isten erkölcsi törvényének tükrében meglátták hibáikat, de gyakran hallották e szavakat is: „nem kell,
csak hinned”, azonnal távoznak a tükör elől, és megtartják hibáikat, mert azt mondják: „Jézus mindent megtett.” Róluk
beszél Jakab apostol, amikor azt mondja, hogy ezek az emberek megnézik magukat és elmennek, és olyanok maradnak, mint
azelőtt. [...] A hit és a cselekedetek az a két evezőlapát, amiket használni kell, hogy a
csónak a világias lelkület, a büszkeség és hiúság áramlata ellen haladhasson, ám ha ezeket nem használjuk, akkor a víz a
veszedelembe sodorja a kis ladikot. Segítsen Isten, hogy vigyázni tudjunk lelki ékességeinkre, és éppen olyan gondosan
tegyük rendbe szívünket, mint tesszük külső ékességeinkkel! – Review and Herald, 1887. október 11.
Október 19., vasárnap
-
A te ellenséged
Mindenütt vannak vonzó dolgok, amelyek eltávolítják az elmét Urunk,
Megváltónk eljövetelének szemlélésétől, miközben életbevágóan fontos megjegyeznünk, hogy „közel
van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet” (Sof 1:14). A menny Istene megsokasította a
figyelmeztetéseket, kéréseket és tanításokat, hogy felkészülhessünk és megállhassunk a nagy nyomorúság idején. Nem hagy
bennünket sötétségben. Akik elmélkednek és az isteni tanítások fényében cselekszenek, azoknak
teste és lelke megtisztul minden szennytől. Ők elméjükbe vésik az „igyekezzetek” (2Pt 3:14)
parancsot, hogy legyenek szentek minden beszédben és teljes életükben. Végtelen nagy árat fizetett ki Jézus a
megváltásunkért, hogy lehetőségünk legyen visszatérni Istenhez, és úgy fejleszteni a jellemet, hogy az megfeleljen a
mennyei elvárásoknak. A törvény tanítójához hasonlóan kellene kérdeznünk: „Mit cselekedjek, hogy az örök életet
vehessem?” (Lk 10:25) Krisztus megkérdezte tőle: „A törvényben meg van írva. Mint olvasod?”
(Lk 10:26) A törvénytudó így felelt: „Szeresd az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat,
mint magadat.” (Lk 10:27) Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Jól feleltél; ezt cselekedd, és
élsz.” (Lk 10:28)
A Megváltó rámutatott arra, hogy mi a feddhetetlenség
magas erkölcsi mércéje. Ítéletkor minden ember életének meg kell felelnie ennek a mércének. Szól a meghívás, hogy
mélyítsd el szemléletmódodat most Isten törvényével kapcsolatosan. Vedd a Tízparancsolatot, amely a Mindenható és az
emberek iránti szeretet elvéből fakad, és vizsgáld meg, hogy összhangban élsz-e előírásaival. Ha egyetlen parancsot sem
hágsz át, kérhetsz bármit és megadatik, mivel a mennyei előjogok részese vagy. Egyetlen módja annak, hogy meglásd,
feddhetetlen vagy-e vagy sem, ha megvizsgálod szívedet Isten Lelkének és törvénynek fényében. Amiképpen a tükör is
megmutatja ábrázatod hibáit, úgy világít rá az erkölcsi törvény jellemhibáidra és szíved igazi állapotára. Akik a
szabadság tökéletes törvényére tekintenek, és igyekeznek felkészülni a mennyei életre, felismerik, hogy szükségük van
mennyei segítségre, és gyakran imádkoznak az Úr előtt. – Signs of the Times, 1888. február 10.
Isten törvénye az a tükör, amely pontosan úgy mutatja
meg az embert, ahogy van: a maga valóságában és képében. Egyesek távoznak, és elfelejtik ezt a képet. [...]
Mások viszont, akiket elítél a törvény, Krisztus érdemeibe vetett hittel megtérnek bűneikből, és keresztény jellemet
alakítanak ki. – Hit és cselekedetek, 32. old.
Az Üdvözítő szavainak sok hallgatója, de kevés
megtartója van. Az Ő szavait elméletben el lehet fogadni, ám ha nem vésődnek be a lélekbe, és nem szövődnek bele az
életbe, akkor nem gyakorolnának érezhető hatást a jellemre. Egy dolog várni az igazságra, és más dolog gyakorolni azt a
mindennapi életben. Akik csupán hallgatják, azokban Isten Igéje nem gerjeszt hálatelt választ. A „szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből” (Lk 10:27)
parancsolatnak elismerik a helyességét, azonban nem fogadják el érvényességét, és nem tartják meg elveit. – Signs of the
Times, 1896. szeptember 24.
Október 20.,
hétfő
- Legyetek
megtartói
Vigyázzunk, ne veszítsük el Krisztus evangéliumának egyszerűségét.
Legyünk olyanná, mint az alázatos gyermekek, akik tudatában vannak saját gyengeségüknek. El kell sajátítanunk mennyei
Mesterünktől azon leckéket, melyek magasztosabbak bármilyen földi iskolában tanított leckéknél.
Fennáll a veszélye, hogy nem tartjuk személyre szabottnak Krisztus
tanításait, és nem úgy fogadjuk, mint amit személyesen hozzánk intéz. Tanításaiban Jézus rólam szólt. Én teljes
mértékben elsajátíthatom érdemeit, halálát, megtisztító vérét úgy, mintha nem is létezne más bűnös ezen a földön rajtam
kívül. Amikor tanításait hallgatjuk, és elménk nyitva áll szavainak befogadására, akkor a legnagyobb bölcsességről
teszünk bizonyságot. Amikor az Ige megtartói vagyunk – amikor engedelmeskedünk Krisztusnak egy önmegtagadó élettel, és
tiszta, szent jellemet alakítunk ki –,olyan életet kapunk, amely Isten életéhez mért.
Mindannyian ismerjük a gyötrelmet, a küzdelmet és az önmegtagadást.
Ezek elől senki sem menekülhet. Azon az úton kell járnunk, amelyen Jézus vezet, s lehet, hogy könnyek, próbák,
szeretteink elvesztése és a bűn miatti szomorúság vár ránk, vagy erőfeszítésbe kerül megfékezni a bűnös hajlamot és a
szentségtelen természetet. Komoly erőfeszítésre van szükség, hogy élő, szent és Istennek kedves áldozatként állhassunk
meg előtte. Teljes lényünk odaszentelődésére és engedelmességére van szükség. Nem szabad megengedünk Sátánnak, hogy akár
egyetlen kis sarkát is uralja az elménknek, és véghezvigye ott a tervét. Keresztre kell szegeznünk az ént. Olyan
áldozatokra van szükség, amelyek látszólag még a vért is kicsavarják a szívünkből.
Amikor meghal az én, megjelenik a mások üdvösségét óhajtó vágy,
amely a kitartó jó cselekedetekre vezet. Ekkor bekövetkezik a vízpart menti vetés, s a veszendő lelkekért mondott komoly
imák és kitartó könyörgések feljutnak a mennybe. Olyan hódolat és kitartás lesz, amelyet sosem bánunk meg. A Jézus
iránti szeretet embertársaink iránti szeretetre fog vezetni. – Az evangélium szolgái, 469–470. old.
A két tanítvány [János és Júdás] képviselik a keresztény világot.
Mindannyian Krisztus követőinek vallják magukat, ám míg egyesek alázatosságban és szerénységben járnak, és Jézustól
tanulnak, mások azt bizonyítják, hogy az Igének csupán hallgatói és nem megtartói. Egyesek megszentelődnek az
igazsággal, mások viszont egyáltalán nem ismerik el a mennyei kegyelem átformáló erejét. Az előbbiek naponta meghalnak
az énnek, és legyőzik a bűnt. Az utóbbiak azonban szabad utat engednek a kívánságoknak, és Sátán szolgáivá válnak. –
Review and Herald, 1881. február 15.
„Az Igének pedig
megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jak 1:22)
Az Úr szolgálatot vár el minden lélektől. Akiknek ki lettek
nyilatkoztatva az élet szavai, akik értik az igazságot, és testileg-lelkileg alávetik magukat Istennek, ők elvárásként
tekintenek a Megváltó szavaira: „Eredj, fiam, munkálkodjál ma az én
szőlőmben” (Mt 21:28), de nem fogják kényszerítésnek venni. Isten akaratát az Igében
nyilatkoztatta ki, s akik hisznek Jézusban, kifejezik hitüket. Ők lesznek az Ige megtartói.
Az őszinteség próbája nem szavakból, hanem tettekből áll. Krisztus senkit sem kérdez
ekképpen: „Mit mondasz többet, mint mások?” Hanem ez érdekli: „Miben teszel többet másoknál?” Szavainak mélységes
jelentősége van: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13:17) A
szavaknak semmi értékük nincs, ha nem őszinték, és nem az igazságot fejezik ki. A beszéd képessége akkor válik
hatékonnyá és értékessé, amikor a szavakat megfelelő tettek kísérik. Életbevágóan fontos minden lélek számára, hogy
hallja az Igét, és annak megtartója is legyen.
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a
veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.” (Mt 7:13) [...]
Bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy sokan vannak a világban, akik ezt mondják:
„Megyek, Uram”, és mégsem mennek el. Kedves szavakat szólnak, és szép szónoklatokat tartanak, ám önmagukat csalják meg,
mert azt bizonyítják az életükkel, hogy szavaik nem Isten szavai. A gyakorlati élet a jellem igazi fokmérője. Tetteink
és szavaink által mutatjuk be a világnak, angyaloknak és embereknek, hogy hiszünk Krisztusban
mint személyes Megváltónkban.
A jó cselekedetek nem vásárolják meg Isten szeretetét, de rámutatnak arra, hogy
rendelkezünk ezzel a szeretettel. Ha akaratunkat és útjainkat alávetjük Istennek, nem azért fogunk cselekedni, hogy
elnyerjük az Ő szeretetét, hanem azért engedelmeskedünk parancsainak, mert ez így helyes. János, a tanítvány írta: „Mi
szeressük Őt; mert Ő előbb szeretett minket!” (1Jn 4:19) Az igazi lelki élet láthatóvá válik
minden emberben, aki Krisztusnak szolgál. Azok, akik Jézusban vannak, az Ő lelkével telnek be, és egyszerűen nem
tehetik, hogy ne dolgozzanak az Ő szőlőskertjében. Ők végzik Isten munkáját. Minden lélek elmélkedjen imában, hogy
következetesen dolgozhasson. – This Day Whit God, 244. old.
Október 21., kedd
-
A szabadság törvénye
Az emberek nem képesek olvasni a szívünkben, de megfigyelhetik
életünket, cselekedeteinket, és elemezhetik magatartásunkat, s ezzel az emberi értékelés mérlegére helyezhetnek
bennünket. „Látványosság lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor 4:9) Lehet, úgy érezzük, hogy
személyes mérce szerint kell megvizsgálnunk a szívünket, és aszerint kell eljárnunk, de ez
nem igaz. Ez a magatartás reformáció helyett deformációhoz vezet. A munkának a szívben kell kezdődnie, s akkor a lélek,
a szavak, az arckifejezés és a cselekedetek bizonyítani fogják, hogy változás állt be. Amikor Krisztust a gazdagon
kiáradó kegyelem által ismerjük meg, akkor megváltozunk, s jellemünk megszentelődik hit által az igazságban. A belső
életünk és egész lényünk összhangba kerül Isten akaratával. Ápolni kell az alázatosságot, mivel csak akkor érezzük meg
parányiságunkat és az Úrtól való függőségünket. Akkor eszünkbe jut, hogy Isten Fiának vére váltott meg bennünket, s
lényünk minden képességét alávetjük Krisztusnak, hogy megdicsőülhessünk. Alázatossággal fogunk helyrehozni minden
tévedést és jellemhibát, mivel az Üdvözítő lakozik a szívünkben, s így készülünk fel a mennyei családdal való
együttélésre. „Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki
tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De
aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője
lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de
nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való
istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő
nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1:23–27) „A felülről való bölcsesség pedig először
is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem
képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.
„ (Jak 3:17–18) – The Youth’s Instructor, 1893. augusztus 31.
A valódi engedelmesség: szívből fakad. Krisztus a szívhez szólt. Ha
megengedjük, Ő oly mértékben azonosul gondolatainkkal és céljainkkal, olyan szorosan fonja szívünkbe és elménkbe
akaratát, hogy neki engedelmeskedve saját hajlamainkra fogunk válaszolni. A megtisztított és megszentelt akarat az Ő
szolgálatában leli örömét. Amikor megismerjük Istent úgy, ahogy előjogunk van megismerni Őt, akkor életünk a folyamatos
engedelmesség élete lesz. Krisztus jellemének értékelése és az Istennel való közösség által gyűlöletessé válik számunkra
a bűn. – Review and Herald, 1910. július 14.
Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten
parancsolatait – azért, mert ez követelmény –, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is
engedelmeskedik. Annak élete nyilvánvalóan nem hívő élet, aki tehernek tartja Isten kívánalmait, mert vágyainak határt
szabnak. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ennek az engedelmességnek indítórugója az igazság és az
Isten törvénye iránti szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy tegyük a jót
magáért a jóért, mert ez tetszik Istennek. – Krisztus példázatai, 97–98. old.
Október 22.,
szerda
- Hasznos vagy
haszontalan?
A kegyelem: meg nem érdemelt előjog, s a hívő személyes érdemek
nélkül igazíttatik meg, anélkül, hogy ezt elvárná Istentől. A Jézus Krisztusban elnyert megváltás által igazul meg, aki
a mennyei udvarokban közbenjár a bűnösért. Bár a Megváltó érdemei alapján igazul meg, nem kap szabadságot a
törvényszegésre. A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A hit rügyet fakaszt és kivirágzik, majd
bőséges termést hoz. Ahol van hit, ott megjelennek a jó cselekedetek is. Látogatják a betegeket, gondoskodnak a
szegényekről, nem hanyagolják el az árvákat és özvegyeket, a mezíteleneket felruházzák, a szükségben levőket táplálják.
Jézus helyről helyre járt, és jót tett, s amikor ővele egyesülnek, az emberek szeretik Isten gyermekeit, ezért
alázatosságban és igazságban járnak. Arckifejezésük árulkodik tapasztalatukról, s az emberek megértik, hogy a Mesterrel
jártak és tőle tanultak. Krisztus és a hívő eggyé válik, s az Ő jellemszépsége nyilatkozik meg azoknak az életében, akik
a szeretet Forrásához csatlakoztak. Ő a feddhetetlenség megigazító forrása és megszentelő kegyelme. – Szemelvények, 1.
kötet, 398. old.
Dicső kötelesség, ha valaki súlyos terheteket vállal, ha türelmesen
végzi a jó tetteket, melyek magunkat megtagadó igyekezetre szólítanak, és a menny is jóváhagyással kíséri. A hű
igyekezet kedvesebb Isten előtt, mint a leglángolóbb és legszentebbnek vélt imádat. Az az igazi istentisztelet, ha
együtt fáradozunk a Mindenhatóval. Az imánk, az intések és a beszédek talmi gyümölcsnek számítanak, amit gyakran csak
rákötnek a fára. De a jó tettekben megnyilvánuló gyümölcsök, mikor gondoskodunk a szegényekről, az árvákról és az
özvegyekről – ezek a valódi gyümölcsök, s meg is teremnek a jó fán.
Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallás. „Meglátogatni
az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1:27) A
jó cselekedet az a gyümölcs, amit Krisztus elvár tőlünk: szerető, nyájas szavakat, jótékony tetteket, gyöngéd
gondoskodást a szegényekről és elesettekről. Ha szeretettel fordulunk a csüggedéssel, gyásszal megterhelt emberekhez, ha
kezünk készségesen és bőven ad, ha fölruházzuk a ruhátlant, szívesen befogadjuk házunkba és szívünkbe a hajléktalant,
akkor az angyalok nagyon közel húzódnak hozzánk, és édes dallam csendül föl a mennyben. Minden méltányos, könyörületes
és jó tett édes dallamot kelt a mennyben. Az Atya trónjáról rátekint a könyörület e cselekedeteire, és legbecsesebb
kincseinek tekinti azokat. „Azon a napon, azt mondja a seregeknek Ura, amelyet én szerzek,
tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik.” (Mal 3:17) Úgy tekint a nyomorgók és szenvedők
iránti szánakozó cselekedetre, mintha Jézussal tették volna. Amikor fölkarolod a szegényt, mikor megnyitod szívedet az
elesett és elnyomott előtt, vagy az árva támogatója vagy, Jézussal lépsz szorosabb szövetségre. – Bizonyságtételek, 2.
kötet, 24–25. old.
Október 23.,
csütörtök
- Elkülönülve a világtól
Arra kérem testvéreimet és testvérnőimet, hogy szorgosan vizsgálják
meg szívüket, hogy van-e élő hit bennük, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. [...]
Nagyon fontos a lélek valódi megtérése. Az elméleti vallás nem helyettesítheti a szív munkálkodását. Szorosabbra kell
fűznünk kapcsolatunkat Istennel, s csak akkor taníthatunk meg másokat is a hit művészetére. Az igazi, alázatos és komoly
keresztény tökéletes jellemet kap, s szíve minden tekintetben megfelel Krisztus képmásának. Az élete a jótékonyság és a
szeretet csatornáin át fog kiáradni. Ezáltal erősödik meg Istenben. Ha a kegyelem munkájához
a Jézushoz való komoly közeledés társul, akkor az elkezdett munka Isten dicsőséges országában fog befejeződni.
[...] Mint nép, ami az Úr kizárólagos
tulajdona, emeljük magasba a keresztény jellem mércéjét, hogy ne veszítsük el a hűségeseknek felkínált jutalmat.
Próbaidőnk hamarosan lezárul. Félelem és rettegés nélkül kell véghezvinnünk üdvösségünket. Akik mindvégig töretlenül
megtartják a kezdeti bizalmat, elnyerik a hervadhatatlan dicsőség koronáját. Akik az igazság ily nagy bizonyságtételével
rendelkeznek, számot kell adniuk a rájuk bízott tőkével. Egyszerűség, tisztaság, hosszútűrés, jóság és szeretet
jellemezze a keresztény életet. Folyamatosan arra
kell törekednünk a Szentírás tanulmányozása és komoly ima által, hogy tisztán maradjunk meg ebben a világban. – Review
and Herald, 1880. június 3.
Az Úr sokkal inkább szeretné kiárasztani Szentlelkét azokra, akik
kérik, mint ahogyan a szülők szeretnének jó ajándékokat adni gyermekeiknek. Akkor tehát kérd! Hidd Isten szavát. Ő akkor
minden bizonnyal betartja szavát. Teljes szívedből mondd: „Ha
elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó, Isten, mindörökké!” (Zsolt 73:26)
A győzelmet nap mint nap ki kell vívni. Krisztus képviselőiként a világnál előnyösebb
helyzetben vagyunk. Vegyük tehát ki részünket a keresztény küzdelemből, és elszántan győzzünk le minden jellemhibát.
Az Úrnak mindenkor voltak őszinte gyermekei, férfiak és nők, akik áldozat árán
kötöttek szövetséget vele. Ők nem tértek el az igazságtól. Tisztán megálltak a világban, s az élet Világosságának
segítségével legyőzték a ravasz ellenség terveit. Vajon az emberiség most ellenáll az ördögnek? Ha igen, akkor minden
bizonnyal a kísértő elfut tőlük. Az angyalok megteszik értetek, amit ti nem tehettek meg magatokért, és arra várnak,
hogy együtt munkálkodjatok velük. Várj és válaszolj Krisztus hívására. Közeledjetek Istenhez és egymáshoz. Vessétek alá
akaratotokat a menny akaratának titkos imában, és álljatok ellen a sátáni eszközöknek. Ha vágyódni fogtok arra, hogy
ellenállhassatok a gonoszságnak, és őszinteséggel kéritek, hogy Isten szabadítson meg a kísértésektől, akkor még azon a
napon erőt kaptok. A szent angyalok feladata, hogy a megpróbáltak, megkísértettek és szenvedők mellé álljanak.
Fáradhatatlanul dolgoznak azon lelkek megmentéséért, akikért Krisztus meghalt. Ha a lelkek megbecsülik a kapott
előnyöket és a segítségükre küldött mennyei támogatást, akkor válaszolnak a Szentlélek értük végzett munkájára. Mikor
akaratukat a Megváltó akaratának vetik alá, az angyalok ezt a hírt felviszik a mennybe. Visszatérve a mennyei udvarokba
jelentést tesznek arról a sikerről, amelyet azon lelkekkel értek el, akiknek szolgáltak, s a szent sereg örömujjongásban
tör ki. – Review and Herald, 1899. július 4.
Isten ki akarja nyilatkoztatni népe között országának alapelveit.
Szeretne elszakítani a világ hagyományaitól, szokásaitól és
gyakorlatától. Arra törekszik, hogy közelebb vonjon önmagához, és megismertesse akaratát.
Istennek ugyanaz a célja mai népével, mint egykor Izraellel, amikor
kihozta őket Egyiptomból. Az egyház által kinyilatkoztatott jósággal, irgalommal és szeretettel képviselni kellene a
világ előtt az Ő jellemét. Amikor ekképpen nyilvánul meg az Úr törvénye az életben, a világ is elismeri azok
felsőbbrendűségét, akik szeretik és félik Őt, és neki szolgálnak.
Az Atya rátekint népe minden tagjára. Terve van mindegyikünkkel. Azt
akarja, hogy különleges nép legyen, amely gyakorolja az Ő elveit. A Mózes által leírt ihletett szavak az Örökkévaló mai
népéhez is szólnak: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe
vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki,
minden nép közül e föld színén.” (5Móz 7:6)
Október 24.,
péntek
- További
tanulmányozásra
Jézushoz vezető út: „A tanítványság
próbaköve” című fejezet.