A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Boldogok, akik tűrnek a kísértésben 

Október 11., szombat délután

A kísértés nem más, mint bűnre csábítás. Nem az Úrtól ered, hanem Sátántól és a szívünk gonoszságából. „Az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1:13) [...]

A szeretettel teljes Atya igyekszik kifejleszteni bennünk az Ő Lelkének drága ajándékait. Megengedi hát, hogy akadályokba ütközzünk, zaklatások és nehézségek érjenek minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelynek ellenálltunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, s elősegíti jellemünk építését. Aki isteni erővel ellenáll a kísértésnek, az az ég és föld előtt Krisztus kegyelme hatékonyságát nyilatkoztatja ki.

Bár nem szabad megrémülnünk a próbáktól, ha mégoly súlyosak is, mégis esedezzünk, hogy Isten ne engedjen meg olyan erős próbákat, amelyek gonosz szívünk kívánságai által elsodornának bennünket. Amikor Jézus imájával könyörgünk, a Mindenható irányításának engedjük át magunkat, s kérjük, hogy biztos ösvényeken vezessen. Ha imádságunk szívből fakad, utána nem indulunk el a magunk választotta helytelen úton, hanem megvárjuk, hogy Isten vezessen, amikor így szól hozzánk: „Ez az út, ezen járjatok.” (Ésa 30:21) [...]

A bűn elleni egyedüli védelem, ha Krisztus igazságosságába, szent voltába vetett hit által Ő lakik a szívünkben. A kísértéseknek azért van hatalma felettünk, mert önzés él a szívünkben. De amikor Isten nagy szeretetét szemléljük, az önzést undorítónak látjuk, s már kívánjuk kiűzni a szívünkből. Mikor a Szentlélek dicsőíti előttünk a Megváltó áldozatát, szívünk meglágyul és lecsillapodik, a kísértések erejüket veszítik, és Jézus kegyelme átalakítja a jellemünket. – Gondolatok a hegyibeszédről, 116–118. old.

Október 12., vasárnap  -  A kísértés eredete

A „ne vígy minket a kísértésbe” ima tulajdonképpen azt jelenti: „Uram, ne engedd, hogy legyőzzön a kísértés!” Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Különbség van a megkísértés és a bűnbeesés között. – Mértékletesség, 192. old.

A kísértés Sátán műve, a kísértésnek való engedés azonban a tied. Az ördög a maga egész seregével sem kényszerítheti a megkísértett személyt, hogy vétkezzen. Nincs tehát mentség a bűnre. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 623. old.

A férfiak és nők, ha akarnak, megmenekülhetnek e gyászos végzettől. Igaz ugyan, hogy Sátán a bűn fő oka, ez mégsem ürügy, hogy az ember folyton vétkezzék, mert az ellenfél senkit sem kényszeríthet gonosz tettekre. Bár megkísérti őket, habár csábosnak és vonzónak mutatja be a bűnt, mégis kénytelen rájuk hagyni a döntést, hogy elkövetik-e vagy sem. [...] Úgy tálalja eléjük a kísértéseket, hogy gonoszra csábítson, s az ember, a szabad erkölcsi lény vagy elfogadja, vagy elutasítja. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 294. old.

Krisztus tudta, hogy az ember nem győzheti le saját erejével az ellenséget, ezért levetette királyi palástját és letette koronáját, eljött a földre, hogy helyettünk győzzön. Hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, hogy a megkísértettek segítségére lehessen. És Ő mindenben legyőzte Sátánt. Tökéletes engedelmességével példát adott. Magatartása által többek lehetünk győzedelmeseknél. Ő tökéletesen üdvözítheti azokat, akik általa közelednek Istenhez.

Jézus győzedelmes, és aki Őt követi, az a győzelem oldalára áll. A keresztény ember előtt értékes győzelmek állnak. Lehet, hogy még gyenge, de a Megváltó ismeri a szükségleteket, és erőssé teheti őt. A Fiú tudja, hogy Sátán megpróbálja ellenőrzése alá vonni a férfiakat és nőket, ezért kész megsegíteni mindazokat, akik hozzá fordulnak segítségért. Nem akarja, hogy egy is elvesszen. Ő tette lehetővé, hogy Ádám minden megkísértett fia és lánya minden egyes kísértés fölött dicsőséges győzelmet arasson. Ő bocsátotta a mennyei erőt gyermekei rendelkezésére. – The Youth’s Instructor, 1901. október 3.

Október 13., hétfő  -  Amikor megfogamzik a kívánság

Rajtatok áll, hogy ellenőrzésetek alatt tartsatok minden érzelmet és szenvedélyt, és azt az értelem és lelkiismeret iránti engedelmességre késztessétek. Ekkor Sátán elveszíti azt a hatalmát, mellyel ellenőrzése alatt tartja az elmét. – Review and Herald, 1892. június 14.

Hit és ima által mindenki megfelelhet az evangélium követelményeinek. Senkit sem lehet a törvény áthágására kényszeríteni. Legelőször is beleegyezésre van szükség: az embernek előbb akarni kell a bűnös tettet, mielőtt a szenvedély az ész fölé kerekedhetne, vagy a vétek diadalmaskodhatna a lelkiismeret fölött. A kísértés, bármennyire erős legyen is, sohasem lehet kifogás a bűnre. „Az Úr szeme az igazakon és füle a könyörgő szavukon.” (1Pt 3:12) Kiálts az Úrhoz, megkísértett ember! Vesd magad Jézus elé, tehetetlen, méltatlan lélek, és kérd, követeld ígéretét! Ő meghallja kérésedet. Tudja, milyen erősek a bűnös szív hajlamai, és segítségedre siet minden kísértésben. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 177. old.

Ha nem szeretnénk vétkezni, elejét kell vennünk a bűnnek. Minden érzelmet és vágyat a lelkiismeretnek és értelemnek kell alávetni. Azonnal el kell utasítani minden szentségtelen gondolatot. Hit és ima által mindenki megfelelhet az evangélium követelményeinek. Senkit sem lehet a törvény áthágására kényszeríteni. Legelőször beleegyezésre van szükség: az embernek előbb akarnia kell a bűnös tett elkövetését, mielőtt a szenvedély az ész fölé kerekedhetne, vagy a vétek diadalmaskodhatna a lelkiismeret fölött. A kísértés, bármennyire erős legyen is, sohasem lehet kifogás a bűnre. „Az Úr szeme az igazakon, és füle a könyörgő szavukon.” (1Pt 3:12) Kiálts az Úrhoz, megkísértett ember! Vesd magad Jézus elé, tehetetlen, méltatlan lélek, és kérd, követeld ígéretét! Az Úr meghallja kérésedet. Tudja, milyen erősek a bűnös szív hajlamai, és segítségedre siet minden kísértésben. Megelégíttetnek, akik éhezik és szomjúhozzák a tökéletességet. – The Watchman, 1907. február 19.

Gondolataink és hajlamaink a tettek titkos erőforrásai, melyek meghatározzák jellemünket. Isten előtt ismert minden gondolat, érzelem és hajlam, bár nem látható az emberek számára. Ezért tehát nagy figyelemmel vizsgáljuk meg szívünket a mennyei törvény fényében, és hasonlítsuk magunkat az egyedüli szeplőtlen Példaképhez, hogy majd Isten napján ne találtasson bennünk semmi hiba. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az örök érdekekkel kapcsolatos dolgokban tévedjünk.

A szívben megszületett lázadási hajlamot nem szabad kifejezni szóban vagy tettben, mert akkor bűnt követünk el, és a lélek ítélet alá esik. A megengedett szó és tett nem más, mint a szívben meggyökerezett gonoszság beérése, annak a külső jele, hogy a kísértés és a pokol győzött. Ezt mondja az apostol: „Hanem mindenki kísértetik [vagyis kísértésbe esik], amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.” (Jak 1:14) Isten olyan eszközöket bocsátott a rendelkezésünkre, melyekkel ellenállhatunk a kísértésnek. Ez az Ő Igéjének tanulmányozása és a komoly ima. Amikor Megváltónknak a sötétség hercegével kellett megküzdenie, minden válasza a következő szavakkal kezdődött: „Meg van írva.” Isten Szava győzte le Sátánt. Akik ezt az Igét tanulmányozzák, mennyei erővel vértezik fel magukat az ellenség támadásaival szemben. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11) – jelentette ki a zsoltáros. – Signs of the Times, 1882. március 9.

Október 14., kedd  -  Minden jó és tökéletes ajándék

A Biblia a szív megújulását, mely által Isten gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. A jó mag kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el. A hasonlatnál maradva a megtérteket „újszülött gyermekek”-nek nevezi a Szentírás (1Pt 2:2), kiknek Jézus Krisztusban érett férfivá és asszonnyá kell növekedniük (Ef 4:15). Vagy mint a földbe vetett jó magnak, nekik is növekedniük kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás próféta mondja róluk: Az „igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak az Ő dicsőségére!” (Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a Biblia velünk tökéletesebben megértetni a lelki élet titkát. – Jézushoz vezető út, 67. old.

A szívet a Szentlélek tisztítja meg. A Lélek által a hívő a mennyei természet részesévé válik. Krisztus az Ő Lelkét ajándékozta, hogy a mennyei erő legyőzze a gonosz, örökölt és ápolt hajlamokat, és hogy az Ő jellemét vésse egyházába. [...]

Amikor a Szentlélek hatalmában veszi a szívet, átalakítja az életet. Eltávolítja a bűnös gondolatokat, a gonosz tettek elhagyására késztet, a harag, irigység és viták helyét pedig átveszi a szeretet, alázatosság és béke. A szomorúság helyét öröm foglalja el, és az arcról mennyei öröm sugárzik. Senki sem látja a kezet, amely elveszi a terhet, és nem látja a mennyei udvarokból alászálló világosságot. Akkor jön az áldás, amikor a lélek hit által Istennek adja át magát. S akkor az emberi szem által nem érzékelhető erő egy új lényt teremt Isten képmására.

A Szentlélek a lelki életlehelet. A Lélekkel való közösség a Krisztus életével való közösséget jelenti. Befogadóját a Lélek Jézus tulajdonságaival tölti be. [...]

Az Istentől származó vallás az egyedüli, amely Istenhez vezet. A mennyei Lélektől kell újjászületnünk, ha megfelelő módon szeretnénk szolgálni az Úrnak. Ezáltal tisztul meg a szív, és újul meg az elme, s képessé válunk megismerni és szeretni a Teremtőnket. Önkéntes engedelmességet ajándékoz nekünk elvárásai iránt. Ez az igazi imádat. Ez a Szentlélek munkájának gyümölcse. Minden őszinte ima a Lélek által hangzik el, és így képes Isten elfogadni azokat. Mindig, amikor valaki a mennyhez fordul, a Szentlélek munkája nyilvánul meg benne, és Isten megmutatkozik az imádkozónak. Mert ilyen imádókat keres Ő. Várja, hogy elfogadhassa őket, és az Ő fiaivá és leányaivá válhassanak. – My Life Today, 46. old.

Bűnös életünkben meg kell térnünk az evangéliumi hitre. A Megváltó követőinek nem kell erőfeszítést tenniük azért, hogy világíthassanak. Ha folyamatosan Jézus életét szemlélik, elváltoznak az Ő képmására elméjükben és szívükben. Akkor minden felszínes erőfeszítés nélkül világítani fognak. Az Úr nem kéri, hogy fitogtassuk jóságunkat. Az Ő Fiának ajándéka által abban az áldásban részesített, hogy belső életünk betelhet a mennyei elvekkel. S ennek az áldásnak az elfogadása vezet Krisztus megnyilatkozásához a világban. Amikor Isten népének tagjai megismerik az újjászületést, őszinteségük, becsületességük, hűségük és elvhűségük bizonyítani is fogja ezt. Ó, micsoda szavakat jelentettek ki nekem! Mekkora szelídséget kínált fel nekem a gazdag kegyelem! Krisztus kegyelmének és hatalmának micsoda bizonyítékai ezek, melyekről bizonyságot tehetnek a férfiak és nők, amikor a testi ember a mennyei természet részesévé válik Krisztus kegyelme által, és legyőzi a világi kívánságok szennyét. – Review and Herald, 1909. április 1.

Október 15., szerda  -  Késedelmes a szólásra

A beszéd hatalmának helyes felhasználásával ma a keresztény munka minden vetületével kapcsolata van. A beszéd behatol a családi életbe és az emberi kapcsolatokba. Meg kellene tanulnunk kellemes hangon beszélni, tiszta, helyes szókincset, kedves és előzékeny szavakat használni. A kedves, jóságos szavak olyanok a lélek számára, mint a harmat és a csendes eső. A Szentírás azt mondja Krisztusról, hogy a kegyelem az ajkára lett kitöltve, hogy fel tudja üdíteni „a megfáradtat beszéddel” (Ésa 50:4). Az Úr pedig ezt tanácsolja: „A ti beszédetek mindenkor kellemes legyen”; „áldásos legyen a hallgatóknak” (Kol 4:6; Ef 4:29).

Nagyon vigyázzunk szavainkra, amikor megpróbálunk másokat megváltoztatni, helyreigazítani. Szavaink vagy az élet illatát terjesztik az életre vagy halál illatát a halálra. Feddés és tanácsadás közben sokan megengedik maguknak a durva, kemény szavakat, amelyek azonban nem képesek meggyógyítani a megsebzett lelket. Meggondolatlan kifejezéseikkel csak megsértik a lelket, és a legtöbb esetben a tévedőket lázadásra késztetik. Mindazoknak, akik szeretnék megvédelmezni az igazság elveit, a mennyből származó szeretet olaját kell elfogadniuk. A feddést minden körülményben szeretettel kell kifejezni. S akkor szavaink változást idéznek elő és nem elkeseredést. Krisztus Szentlelke által erőt fog adni nekünk. Ez az Ő munkája.

Egyetlen szó se hangozzék el meggondolatlanul. Krisztus követőinek ajkát egyetlen gonosz szó, léha kifejezés, egyetlen sértő panasz vagy szennyes ajánlat sem fogja elhagyni. Pál apostol tanácsolta: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék.” (Ef 4:29) A rothadt beszéd nem csak a gonosz szavakat jelenti, hanem minden kifejezést, ami ellentétben áll a szent és tiszta vallási elvekkel. Ide tartoznak a szennyes utalások és a rosszindulatú vélekedések. Ha ezeket nem utasítjuk el azonnal, nagy bűnre vezetnek.

Minden családra és minden keresztényre az a kötelesség hárul, hogy gátat szabjon a szennyes beszédnek. Amikor olyan személyek társaságában vagyunk, akik megengedik maguknak a meggondolatlan beszédet, kötelességünk lehetőségeinkhez mérten más témára terelni a szót. Isten segítségével olyan szavakat kell szólnunk, hogy helyes útra tereljük a beszélgetés fonalát.

A szülők kötelessége megtanítani gyerekeiknek a beszédre vonatkozó helyes szokásokat. Erre a legjobb iskola a családi élet. A gyerekeket már korai éveikben meg kell tanítani, hogyan szóljanak szüleikhez és egymáshoz tisztelettel, illetve szeretetteljesen. Meg kellene tanítani, hogy csak választékos, tiszta és odaillő szavak hagyják el ajkukat. Maguknak a szülőknek is nap mint nap Krisztus iskolájában kellene tanulniuk. Ekkor képesek lesznek megtanítani példájuk által gyermekeiket is az egészséges beszédre, amely nem von ítéletet maga után. Ez egyik legnagyobb és legfontosabb kötelességük.

Mint Krisztus követői, úgy kellene használnunk szavainkat, hogy támaszt és bátorítást nyújtsunk keresztény társainknak. Sokkal inkább beszélnünk kell tapasztalataink értékes fejezeteiről, mint ahogy jelenleg tesszük. Beszélnünk kellene Isten irgalmáról és jóságáról, Megváltónk semmihez sem fogható szeretetének mélységéiről. Szavaink a hála és a dicsőítés szavai legyenek. Ha szívünk és elménk megtelt Isten szeretetével, akkor ez szavainkban is nyilvánvalóvá válik. Nem fog nehezünkre esni megosztani másokkal, ami lelki életünkben történik. A nagy gondolatoknak, nemes hajlamoknak, az igazság tiszta megértésének, az önzetlen indulatoknak és a kegyességre törekvésnek gyümölcsei olyan szavak lesznek, amelyek a jellem szívben rejlő kincseiről tesznek bizonyságot. Amikor beszédünk által Krisztust nyilatkoztatjuk ki, akkor lesz majd erőnk lelkeket nyerni neki.

A beszéddel kapcsolatos legfontosabb elvárás, hogy legyen tiszta, kedves és őszinte – „a bennünk lakozó kegyelem megnyilatkozása”. Isten mondta: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8) S ha ilyenek lesznek a gondolataink, akkor ilyenek lesznek a szavaink is. – Signs of the Times, 1905. február 22.

Október 16., csütörtök  -  Üdvösség elfogadás által

Hatalmas felelősség hárul azokra, akik azt vallják, hogy ismerik és szeretik Istent. Mint Istenhez hű fiak és leányok, Ő elvárja, hogy világítsanak nem kijelentések és követelések által, hanem jó cselekedeteikkel, s ezzel mutassák be a világnak egyszerű kegyességüket, és Isten törvényeinek magas elvárásait, valamint Krisztus azon hatalmát, amely megvéd a bűnbeeséstől. Megszégyenítik azonban Istent azok, akik bár állítják, hogy szeretik Őt, tetteikkel azt bizonyítják, hogy nem igazán értették meg elvárásait. Ha láthatnák magukat úgy, ahogy Isten látja őket, akkor felismernék, hogy milyen távol állnak az Ő elvárásaitól, és megrettennének, hogy engedelmességük miatt talán életüket veszthetnék.

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5:3) „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.” (Zsolt 19:8) „Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely megtarthatja a ti lelketeket. Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt, cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” (Jak 1:21–25)

Az engedelmességnek szívből kell fakadnia. Krisztus a szívhez szólt. Miközben arra törekszünk, hogy tisztességet szerezzünk Istennek, még néha el is bátortalanodunk. Az ellenség mindent megtesz, hogy eltérítsen az igazságtól, de nincs okunk lemondani a küzdelemről. Kötelességünk gondosan vigyázni jellemünk gyenge pontjaira, s a kegyelem ereje által keressük a megerősödést. Egyetlen élő lélekben sincs olyan erő, ami ne az Úrtól származna, s ez az erőforrás még a leggyengébbnek is a rendelkezésére áll. Ha hozzá közeledünk, az erő kiapadhatatlan forrásához, meglátjuk beteljesedni az ígéretet: „Kérjetek és adatik néktek.” (Jn 16:24) Ha felvesszük a keresztet, és az eredményeket arra hagyjuk, aki a törvényt adta, melyet próbálunk megtartani, felfedezhetjük, hogy „az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják” (Zsolt 25:10).

Ahogyan Krisztus is élte a törvényt emberi természetben, úgy élhetjük mi is, ha a Mindenhatóba kapaszkodunk. Ha felismerjük, hogy magunktól semmit sem tehetünk, fentről kapunk bölcsességet, hogy dicsőséget szerezhessünk Istennek. Amikor majd „az Úr dicsőségét” szemléljük, elváltozunk az Ő képmására „dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18), s a végidő nagy napján a következő áldást fogjuk hallani: „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22:14) – Signs of the Times, 1897. március 4.

A zsidó nép terméketlen szőlővessző volt, s ezért lett elválasztva Jézus Krisztustól, a Szőlőtőtől. Majd más nemzetek kerültek beoltásra, hogy az igazi Szőlőtőből táplálkozó élő vesszővé váljanak. Ezt a szőlővesszőt megtisztítják, hogy gyümölcsöt teremhessen. Amikor Jézus a tanítványoktól való elválásra gondolt, azt tanácsolta nekik, hogy hittel kapaszkodjanak belé, hogy a Szőlőtő részeivé válhassanak, és gazdag gyümölcsöt teremhessenek. „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4–5)

Amikor a bűnös megtér bűneiből és Krisztussal egyesül – mint ahogyan egy a szőlőtő a szőlővesszővel –, természete megváltozik, és a mennyei természet részesévé lesz. Kincsként gyűjti Jézus szavait, és ezek benne maradnak. Az Üdvözítő életadó elvei a keresztény ember életébe lesznek átültetve. A kis, levéltelen, látszólag élettelen szőlővessző csak így kerül beoltásra, és a tőből így kezdi el magába szívni az életadó nedvet, mígnem gyümölcstermő ággá nem válik a tövön. – Redemtion: or the Teachings of Christ, the Anointed One, 11–12. old.

Október 17., péntek  -  További tanulmányozásra

Jézushoz vezető út: „Bűnbánat” című fejezet.