Ellen White-idézetek
2. tanulmány − 2014
Október 4 - 10.Hitünk bevégzője
Október 4., szombat délután
Krisztus annak lelkében lakozik, aki hit által befogadja Őt. Még ha megpróbáltatások zúdulnak is lelkünkre, az Úr
lesz velünk. Az égő csipkebokrot, melyben az Úr jelent meg, nem emésztette meg a tűz. Nem égett el az ágak egyetlen
rostja sem. Ez történik a gyenge emberi eszközzel is, ha Krisztusba veti bizalmát. Éghet a kísértések kemencéjében a
tűz, jöhet az üldözés és a próba, de csak a salak semmisül meg. Az arany pedig még jobban fog ragyogni a tisztítási
folyamatnak köszönhetően. Aki a hívők szívében lakozik, sokkal hatalmasabb, mint aki a hitetlenek szívét uralja. Ne
keseregjetek a próbák miatt, hanem tekintsetek Krisztusra, aki emberi természetet öltött magára, hogy ezzel is
megmutassa, mennyire törődik velünk, hiszen azonosult a szenvedő emberiséggel. Kiitta az emberiség fájdalompoharát,
mindenben megkísértetett, hogy ez által lehessen a megkísértettek segítségére. Ő mondta: „Drágábbá
teszem az embert a színaranynál és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa 13:12) Ő teszi
értékessé az embert azáltal, hogy a szívében lakozik, s felruházza Szentlélekkel. Ő mondja: „Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik
tőle kérik.” (Lk 11:13) – Signs of the Times,
1896. március 5.
Október 5., vasárnap
-
Megmarad a hit
A hit ismerteti meg lelkünket és lényünket Isten
jelenlétével, s amikor csak az Ő dicsőségére élünk, egyre inkább kirajzolódik előttünk jellemének szépsége. Lelkünk
egyre nagyobb erőt nyer, mivel a menny légkörét lélegezzük be, és megértjük: Isten mellettünk áll, hogy el ne essünk. A
hit látja, hogy az Úr tanúja minden szavunknak és tettünknek, és hogy semmi sem marad titokban előtte. A végtelen Isten
jelenlétében kellene élnünk. – Review and Herald, 1888. január 24.
A keresztény élet legnehezebb tapasztalatai lehetnek a
legnagyobb áldások is. A gondviselés különleges közbelépései a sötét órákban bátorítást nyújthatnak a léleknek Sátán
támadásaival szemben, és felkészítik a lelket a legkínzóbb támadás elviselésére. Hitünk próbája értékesebb az aranynál.
Ám elhordozásához hitre van szükségetek, arra a tartós bizalomra Istenben, amelyet nem zavarnak meg a csaló érvei és
kísértései. Fogjátok szaván Istent. Tanulmányozzátok ígéreteit, és sajátítsátok el azokat szükségleteitekhez mérten. „Azért
a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róm 10:17) Boldog az az ember, aki a
kísértés közepette a Szentírás megismerésével gazdagítja lelkét, és Isten ígéreteinek árnyékában lel menedéket.
„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11) – jelentette
ki a zsoltáros. Arra a nyugodt, töretlen hitre, arra a félelmet nem ismerő erkölcsi bátorságra van szükségünk, amelyet
csak Krisztus adhat, hogy megújuljon erőnk a próbákra, és megerősödjünk a feladatok elvégzésére.
Míg e földön járunk, nem
kerülhetjük el a nézeteltéréseket és kísértéseket, ám minden viharban van egy biztos menedékünk.
Jézus mondta: „E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33) Sátán seregei ütközetre
sorakoztak fel ellenünk, és elszánt ellenséggel kerültünk szembe, de biztonságban leszünk, ha megfogadjuk Krisztus
tanácsát: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!” (Mt 16:41) Vannak ellenségeink, akikkel szembe kell
szállnunk, és akiket le kell győznünk, de Jézus mellettünk áll, és kész megerősíteni minden ütközetre. „Az a
győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5:4) A hit látja a Megváltót az Atya
jobbjánál állni, és látja, hogy közbenjár értünk. A hit látja azt az otthont, amit Krisztus készít az Őt szeretőknek. A
hit látja az előkészített palástot és koronát a győzteseknek. A hit hallja a megváltottak énekét, és közelebb hozza az
örök győzelmeket. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelebb mennünk Jézushoz, ha szeretnénk meglátni a Királyt a
maga szépségében. A Szentlélekben való örömben béke és hit van. Higgy! Higgy! Ezt kiáltja az
én lelkem: Higgy! Nyugodj meg Istenben! Ő meg tudja őrizni, amit rábíztál, és felettébb győzedelmessé tesz téged.
Ám ne feledjétek, hogy a menyegzői
ruhát viselők már átélték a nagy nyomorúságot. A kísértések hatalmas hullámai söpörnek végig mindenkin. De a virrasztás,
a gyötrelem és a nehézségek hosszú éjszakája már múlófélben van. Krisztus nemsokára eljön! Készüljetek! Isten angyalai
szeretnék elvonni figyelmeteket saját személyetekről és a földi dolgokról. Ne hagyjátok, hogy hiábavaló munkát
végezzenek. Hitre, élő hitre van szükségetek, olyan hitre, amely szeretet által munkálkodik, és amely megtisztítja a
lelket. Emlékezzetek a Golgotára és a csodálatos, emberért hozott végtelen áldozatra. Most Jézus meghív, hogy járuljatok
elé úgy, ahogy vagytok, hogy Ő legyen az erősségetek és örök Barátotok. – Review
and Herald, 1894. április 17.
Október 6., hétfő
-
Tökéletesség
A megpróbáltatások Isten eszközei, melyeket jellemünk tökéletesítése céljából rendelt. Bármilyen nagy a keresztény
ember vesztesége és szenvedése, bármilyen áthatolhatatlannak is tűnik a sötétség a gondviselés útján, örüljön az Úrban,
és tudatosítsa, hogy minden az ő javát szolgálja. – Review and Herald, 1902. május 6.
Az Úr próba által ellenőrzi gyermekeinek erőnlétét. Elég erős a szív, hogy mindezt elviselje? Folt nélküli a
lelkiismeret? A Lélek a mi lelkünkkel egyetemben igazolja, hogy Isten gyermekei vagyunk? A megpróbáltatások által az
Atya szeretne ezekről megbizonyosodni. A szenvedések kemencéjében tisztít meg bennünket minden salaktól. Próbákat ad, ám
nem azért, hogy hasztalan szenvedést okozzon, hanem hogy ez által rá tekintsünk, hogy megerősödjön ellenálló
képességünk, és megtanuljuk, hogy ha nem ellenkezünk, hanem benne bízunk, akkor megláthatjuk az üdvösségét.
Krisztus egyetlen szavával sem állította, hogy egyszerű a jellem tökéletesítése. Naponkénti küzdelmet, harcot és
menetelést jelent. A mennyek országába nehézségek árán lehet belépni. Ha vele együtt fogunk a trónon ülni, akkor előbb
osztoznunk kell a szenvedéseiben is. Személyesen kell megtapasztalnunk, amit az Ige jelent ki
Jézusról: „Mert illendő volt, hogy akiért minden és aki által minden [lett], sok fiat vezérelvén
dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.” (Zsid 2:10) „Ámbár Fiú, megtanulta azokból,
amiket szenvedett, az engedelmességet.” (Zsid 5:8) Akkor mi legyünk gyávák és félénkek a próbában, amelyekkel
szembesülnünk kell az életúton? És ne fogadjuk ezeket zúgolódás nélkül? Ebben a
világban nehézségeink adódnak, de az Úr Jézus minden segítséget megad, amire szükségünk van, és amit hittel kérünk.
– Review and Herald, 1907. június
20.
„Míg
eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére.”
(Ef 4:13)
Amint az engedelmesség útján lépésről lépésre haladunk előre, megtudjuk, hogy mennyire igaz az ígéret, amely azt
mondja, hogy aki előrehalad az Úr megismerésében, meglátja Őt, amint megjelenik, mint a hajnal. Tisztább világosság kész
kiáradni mindazokra, akik követik a világ Világosságát. Valaki Krisztus igáját veszi magára, és eltökélt szándéka
engedelmeskedni az Úr Igéjének, egészséges tapasztalatban lesz része. Örülhet azon áldásoknak, amelyek abból erednek,
hogy életét Jézussal együtt elrejtette Istenben. [...]
Mennyire lelkes és folyamatos az igazi keresztény munkája! Ő szünet nélkül Krisztus igáját hordozza. [...]
Valós szerénységgel rendelkezik, és nem beszél saját tulajdonságairól és megvalósításairól. Tapasztalatához nem tartozik
saját személyének csodálása. Még nagyon sok tanulnivaló van az igazi hívő jellemre vonatkozóan. Ez minden bizonnyal nem
önbizalmat jelent... Isten dicsősége és magasztossága kell, hogy betöltse szent félelemmel a
lelkünket, s a földig kell hajolnunk előtte. Jósága, mélységes együttérzése és szeretete azért árad felénk, hogy
megerősödjön a bizalmunk, és elillanjon a rabságba hajtó félelmünk. Az Úr azt szeretné, hogy mindenünket neki áldozzuk,
amink van, és amik vagyunk egy állandó, kiegyensúlyozott
keresztény életben. [...]
Ne elégedjünk meg azzal, hogy vallási szempontból törpék maradunk. [...] Folyamatosan
növekednünk kell a Jézus Krisztusban levő férfi és nő teljes mértékére, míg teljesen őbenne nem leszünk. Krisztus fog
lakozni minden lélekben, aki teljes szívből kéri: „Jöjj!” Ő szereti mindazokat, akik követni óhajtják. –
In Heavenly Places, 185. old.
Október 7., kedd
-
„Kérje hittel”
Férfiak, nők, fiatalok! Isten erkölcsi bátorságot, töretlen céltudatosságot, határozottságot, lelkierőt, kitartást,
önálló gondolkodást vár el tőletek, mely nem egyszerűen csak átveszi mások állításait, hanem maga néz utána, mielőtt
elfogadna vagy elvetne valamit; ami szemügyre veszi, mérlegeli a bizonyítékokat, s imában az
Úr elé viszi azokat. „Ha valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek
készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1:5) Ám most következik a feltétel: „De
kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt, és ide s
tova hány.” (Jak 1:6) Mikor bölcsességért esdeklünk, ne legyen semmitmondó az imánk, mely a következő percben már ki is
röppen az emlékezetünkből. Hanem olyan legyen, ami a szív erős, komoly kívánságát
fejezi ki, ami a bölcsesség hiányának tudatából fakad, s ami kész kifürkészni Isten akaratát.
Ha nem nyerünk azonnal választ imáinkra, ne fáradjunk bele a várakozásba, ne
lankadjunk, ne veszítsük el lábunk alól a talajt. Kapaszkodjunk az ígéretbe: „Hű az, aki elhívott titeket, és Ő meg is cselekszi
azt.” (1Thessz 5:24) A követelőző özvegyhez
hasonlóan sürgesd kérésedet, légy szilárd a célkitűzésedben. Fontos és lényeges, amit kérsz? Bizony az. Ne ingadozz hát,
mert lehet, hogy hitedet vizsgáztatja épp Isten. Ha értékes dolgot kívánsz, érdemes erősen, komolyan, kitartóan
ostromolni érte az eget. Tied az ígéret, virrassz hát és imádkozzál. Légy állhatatos, s akkor választ nyersz imádra.
Hisz az Úr ígérte meg. Ha nehezen kapod meg, többre becsülöd majd. Az Ige világosan kimondja, hogy ha kételkedsz, ne is
várj semmit a Mindenhatótól. Az előbbi szöveg intést is tartalmaz, hogy ne fáradjunk bele,
hanem szilárdan támaszkodjunk az ígéretre. Ha tehát kértek, az Atya bőven, szemrehányó szavak nélkül meg fogja adni.
Sokan itt követik el a hibát. Céltudatosságuk meginog, hitük csődöt mond. Ezért nem kapnak semmit az Úrtól, pedig Ő az
erőnk forrása. Senkinek sem kell a sötétben botorkálnia, bukdácsolva, mint a vak, mert Isten gondoskodott világosságról,
ha az emberek elfogadják azt az utat, amit Ő jelölt ki, és nem a maguk döntése alapján járnak. Elvárja, hogy
szorgalmasan teljesítsük napi kötelességeinket. Különösen azoktól, akik a könyvkiadónkban végeznek komoly, fontos
munkát, legyen az súlyos vagy pedig a legkisebb felelősség hordozása. Ez csak úgy érhető el,
ha Istentől várják a képességet, hogy hűen teljesítsék, ami az ég szemében helyes. Mindent önzetlenül, mintha mindnyájan
látnánk az Úr rajtunk nyugvó szemét, amint tetteinket vizsgálja. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 130–132.
old.
Isten felettébb szeretné, hogy erőt fejtsetek ki annak érdekében, hogy hittel keressétek
Őt. Arra vágyik, hogy nagy dolgokat várjatok tőle. Azt kívánja, hogy bár erőt és bölcsességet adhatna úgy a mulandó,
mint a lelki dolgokban. Ő élesítheti az elméteket. Tapintatot és hozzáértést adhat. Állítsátok munkába képességeiteket,
kérjetek bölcsességet, és megadja nektek.
Aki folyamatosan aláveti elgondolásait a végtelen Isten akaratának, hogy a menny vezesse
és tanítsa őt, folyamatos fejlődés ígéretét kapta a lelki dolgokban. Az Atya nem szab határt a fejlődésnek azok
esetében, akik telve vannak „az
Isten
akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben” (Kol 1:9).
Akiknek az Úr az erősségük, felismerik saját gyengeségüket, és az Üdvözítő bölcsességet
ad nekik. Miközben naponta ráhagyatkoznak, alázattal teljesítik akaratát, és ezt teljes szívvel és őszinteséggel teszik,
növekedve az ismeretekben és a képességekben.
Dániel esete azt nyilatkoztatja ki, hogy az Üdvözítő mindig kész meghallgatni a
töredelmes szív imáját, s ha őszintén keressük Őt, válaszol kéréseinkre. Itt mutatkozott meg, hogy Dániel miként
sajátította el a hozzáértést és a bölcsességet. Csak kérnünk kell Istentől, és egyre nagyobb lelkierővel áld meg
bennünket. – My Life Today, 110. old.
Október 8., szerda
-
A
hit ellentéte
Minden szent ember, aki igaz szívvel fordul Istenhez, s hittel küldi hozzá kéréseit, választ kap az imáira. Hitetek
ne engedje el a menny ígéreteit, ha nem látjátok vagy nem értitek imáitokra a közvetlen
feleletet. Ne feledjétek, bízzátok magatokat az Úrra. Támaszkodjatok a biztos ígéretre: „Kérjetek és adatik néktek.”
Isten bölcsebb, mintsem tévedjen, s túl jó, hogy bármely jó dolgot visszatartson engedelmes szentjeitől. Az ember
viszont tévedhet. Bár becsületes szívvel küldi föl kéréseit, nem mindig azt kéri, ami a javát vagy az Alkotó dicsőségét
szolgálja. Mikor ez történik, bölcs és jóságos Atyánk hallja imáinkat, és egyes esetekben azonnal felel rájuk. De azt
adja, ami a leginkább a javunkat és az Ő dicsőségét szolgálja. Áldást áraszt ránk. Ha bepillanthatnánk tervébe,
világosan látnánk, hogy tudja, mi szolgálja a javunkat, és meghallgatja imánkat. Semmi ártalmasat nem ad. Ő áldást küld,
amelyre szükségünk van, ahelyett, amit kértünk, mivel az nem használna, hanem ártana nekünk.
Láttam, hogy mikor azt gondoljuk, hogy nem felel azonnal imáinkra, szilárdan ragaszkodnunk kell hitünkhöz, ne engedjük
be a bizalmatlanságot, mert az elválaszt bennünket Istentől. Ha hitünk meginog, semmit sem kapunk tőle. Legyen erős a
mennybe vetett bizalmunk, s mikor a legnagyobb szükségünk van rá, záporként hull majd ránk az áldás.
Mikor Isten szolgái Szentlélekért és áldásért imádkoznak, néha azonnal meg is kapják, de némely esetben az Úr nem
teljesíti azonnal. Ilyenkor ne essünk kétségbe. Hitünk ragadja meg szilárdan az ígéretet, hogy majd megjön a felelet.
Feltétel nélkül higgyetek a Mindenhatóban, és sok esetben akkor jön az áldása, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Váratlanul siet a segítségetekre, amikor az igazságról tesztek bizonyságot a hitetleneknek. Világosan, erőteljesen
tudjátok majd hirdetni az Igét.
Ahhoz hasonlónak mutatták meg nekem az ügyet, mint amikor gyermekek kérnek ajándékot szerető földi szüleiktől. Olyat
kérnek, amiről a szülő tudja, hogy árt nekik. A szülő ehelyett azt adja, amiről tudja, hogy a
javukat és egészségüket szolgálja. Láttam, hogy minden becsületes, szívből fakadó ima Isten fülébe jut, és válaszol is
rájuk, így aki kér, megkapja az áldást, amikor a legnagyobb szüksége lesz rá, sőt, még gyakran azon felül is. Egyetlen
igaz, szent, hittel felküldött, becsületes, szívből fakadó ima sem vész el. –
Bizonyságtételek, 1. kötet, 120–121. old.
„Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda,
és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17:20) Bár olyan pici, a mustármag az
életnek ugyanazt a titkát rejti magában, amely a magas fa növekedését teszi lehetővé. Amikor a földbe vetik, az aprócska
mag magába szívja az Isten által rendelkezésére bocsátott táplálékot, s rövid idő alatt nagyra nő. Ha ilyen hittel
rendelkezel, magadévá teszed Isten Igéjét és mindazon eszközöket, amelyeket Ő rendelt. Ezáltal megerősödik a hited, és
segítségül hívja a menny erejét. A Sátán által egyenként eléd helyezett akadályok, bár örök hegynek és legyőzhetetlennek
látszanak, egyszerűen eltűnnek a hit kijelentése előtt: „semmi sem volna lehetetlen néktek” (Mt 17:20).
Nem azért kellene hinnünk, mert látjuk vagy érezzük, hogy
Isten meghallgat bennünket. Hinnünk kell ígéreteiben. Ha hittel járulunk elé, minden kérésünk behatol a szívébe. Amikor
áldását kérjük, hinnünk kell, hogy megkapjuk, és hálát kell adnunk érte. Aztán azzal a meggyőződéssel térjünk vissza
elfoglaltságainkhoz, hogy akkor kapjuk meg az áldást, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ha megtanulunk így eljárni,
akkor tudni fogjuk, hogy imáink meghallgatásra találnak. Isten bármit megtesz értünk, „feljebb, hogynem mint kérjük”,
„az Ő dicsősége gazdagságáért” és „az Ő hatalma erejének ama munkája szerint” (Ef 3:20; 3:16;
1:19). – Signs of the Times, 1904.
január 20.
Október 9., csütörtök
-
Gazdagok és szegények
Krisztus mindenkor a szegény ember barátja volt. A szegénységet választotta ki és tisztelte meg azzal, hogy
szegénnyé lett. Ezzel a szegénységtől örökre elvette a gúny szégyenét, mivel a szegényeket boldogoknak nevezte, hiszen
ők öröklik az Ő országát. Azzal, hogy a szegény életet választotta, megváltotta a szegénységet annak átkától. A
szegények mellé állt, hogy el tudja távolítani a világ megvetését rájuk vonatkozóan. Ő nagyon jól ismeri a gazdagságban
rejlő veszélyt. Tudta, hogy a gazdagság szeretete számos lélek romlását jelentheti, olyan helyzetbe hozza a gazdagokat,
ahol engedhetnek nagyravágyásuknak. A gazdagság arra tanítja birtoklóját, hogy megvetéssel tekintsen azokra, akikre a
szegénység terhe nehezedik. Gyengíti az elmét és rámutat arra, hogy a bőség ellenére a gazdag emberek nem gazdagok Isten
szemében.
Nagyon sok ember jellemét alakította a világi gazdagság szeretetének álnoksága. A házak és telkek után
szenvedélyesen vágyódó ember, akit dicsérnek és tisztelnek, megvetéssel tekinthet azokra a szegény emberekre, akik olyan
erényekkel rendelkeznek, amelyek hiányoznak belőle. Amikor majd a szentély arany mérlegén meg lesz mérve, a gazdag és
önző ember könnyűnek találtatik, miközben a szegény, aki hittel csak Urától függött, erényeiért és jóságáért Isten
országa örök gazdagságainak örökösévé lesz. – Welfare Ministry, 172–173. old.
Láttam, hogy ha Isten gondviselése folytán gazdagság halmozódott föl, akkor nem bűn annak birtoklása, és ha nem
nyílik lehetőség a gazdagságot a menny ügyének fejlesztésére fordítani, akkor nem bűn, ha továbbra is megmarad. De ha a
testvérek előtt kínálkozik lehetőség arra, hogy a javakat az Üdvözítő dicsőségére fordítsák, és nem teszik, akkor
bukásuk okozója lesz. [...] Az önszeretet sugallta nekik, hogy minden az övék, és hogy
mindezt kívánhatják. Gazdagságuk félrevezette őket. Szegényeknek tartották magukat, és maguknak éltek. Végül rájönnek,
hogy a rész, melyet az Úr ügyére fordíthattak volna, csak rémes teher. [...]
Láttam, hogy ha Isten több gazdagságot adott, mint a legegyszerűbbeknek és legszegényebbeknek, akkor az tegyen
alázatossá benneteket, mivel súlyos kötelezettség elé állít. Aki többet kap – akár a világi gazdaságból is –, attól
többet várnak el. [...] Keressétek az alkalmakat, hogy vagyonotok segítségével jót
tehessetek. „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.” (Mt 6:20) –
Bizonyságtételek, 1. kötet, 169–170. old.
Október 10., péntek
- További tanulmányozásra
Jézus élete: „A hegyibeszéd” című fejezet.