10. tanulmány − 2014
Augusztus 30 – Szeptember 5.Isten törvénye
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 5:17-19,
21-44; 19:16-22; Márk 7:9-13
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok”
(Jn 14:15).
Izráel vezetői közül sokan különösen tisztelték a törvényt, némelyek azonban tévesen értelmezték annak célját. Azt hitték, hogy ha betartják, igazzá válhatnak. Amint Pálnak is le kellett írnia: „Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm 10:3).
Ezért volt az, hogy Jézus gyakran megkérdőjelezte a vallási vezetők hagyományait, sőt helytelenítette is azokat (Mk 7:1-13). A farizeusok téves értelmezése volt az oka annak, hogy bírálták Jézust a törvénnyel kapcsolatos nézetei miatt, ezért szálltak szembe vele.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy még ha Jézus helytelenítette is a farizeusok egyértelműen törvényeskedő szokásait, magát a Tízparancsolatot tisztelte, félreérthetetlenül megerősítette folyamatos érvényességét, elmagyarázta jelentését és célját is. Kijelentette, hogy a törvényt jött betölteni (Mt 5:17). A halálával több szempontból is éppen azt nyilatkoztatta ki, hogy Isten törvénye folyamatosan érvényes.
Ezen a héten Jézusnak a törvénnyel kapcsolatos tanításait fogjuk elemezni, valamint azt, hogy tanításainak miként kell hatnia az életünkre.
JÉZUS NEM VÁLTOZTATTA MEG A TÖRVÉNYT |
Augusztus 31 |
Vasárnap |
Hogyan viszonyult Jézus a törvényhez? Milyen tanítás rejlik
erről Mt 5:17-19 verseiben?
Magát a törvény szót gyakran használták a Biblia első öt
könyvére (amit Tórának is neveznek) utalva. Ebben az esetben a szövegösszefüggés arra látszik mutatni,
hogy Jézus elsősorban a Tízparancsolatról beszélt. Amikor elmondta, nem azért jött, hogy „eltörölje” a
törvényt, valójában kifejezte: nem azért jöttem, hogy érvénytelenítsem vagy eltöröljem a
Tízparancsolatot. Kijelentése nagyon is világos volt, és valószínűleg arra akart rámutatni, hogy nem Ő, hanem
éppen a vallási vezetők rontják le a törvényt, vagyis erőtlenítik meg a hagyományaikkal (lásd Mt 15:3,
6). Krisztus viszont mélyebb értelemmel tölti be; Ő azért jött, hogy „betöltse” a törvényt, példát
adva arra, milyen is a tökéletes engedelmesség Isten akarata iránt (lásd Róm 8:3-4).
ApCsel 7:38 szerint ki volt az az Angyal, aki
Mózessel beszélt és átadta neki a törvényt a Sínai-hegyen (lásd Ézs 63:9; 1Kor 10:4)? Miért fontos ez?
_____________________________________________________________
„Krisztus nemcsak a pusztában volt a héberek vezetője – Ő volt
az az Angyal, aki Jahve nevét viselte, és aki felhőoszlopba burkolva járt a nép előtt –, de Ő volt az is, aki Izraelnek
a törvényt adta. A Sínai-hegy félelmetes dicsősége közepette Krisztus az egész nép hallatára kijelentette Atyja
Tízparancsolatát. Krisztus volt az, aki a kőtáblákba vésett törvényt odaadta Mózesnek” (Ellen G. White: Pátriárkák és
próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 326. o.).
Pontosan Krisztus volt az, aki a Sínai-hegyen Mózesnek átadta a
törvényt, amit ezért is még komolyabban kell vennünk. Ahogy az evangéliumokból megtudjuk, a Törvényadó további
magyarázatokat is fűzött hozzá tanításai során, tehát igencsak jól tesszük, ha betartjuk a törvényt. Nehéz lenne Jézus
életében és tanításaiban bármi olyat találni, ami arra engedne következtetni, hogy a keresztényekre nézve már nem
kötelező érvényű a Tízparancsolat. Sőt, Krisztus szavainak és élete példájának a tanítása is a törvény töretlen
érvényességét mutatja!
Tudjuk, hogy a törvény továbbra is kötelező érvényű, de nem
üdvözíthet (lásd Gal 3:21). Hogyan értjük a törvény és a kegyelem közötti kapcsolatot?
JÉZUS ÉS A TÖRVÉNY MÉLYEBB MAGYARÁZATA |
Szeptember 1 |
Hétfő |
Miután Jézus kiemelte a Tízparancsolat folyamatos érvényességét,
folytatta a Hegyi Beszéd gondolatait, felvetve az ószövetségi törvény bizonyos példáit. A nép olyan mélyen félreértette
e parancsolatokat, hogy Jézus szükségesnek érezte megmagyarázni alapvető jelentésüket.
Mit állított szembe Jézus a Hegyi Beszédben megemlített
parancsolatokkal? Milyen tekintélyre hivatkozott minden esetben (Mt 5:21-44)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Figyeljük meg, Jézus először is idéz egy ószövetségi igét (2Móz
20:13-14; 5Móz 17-18; 2Móz 21:24; 3Móz 24:20; 5Móz 19:21), majd pedig mintha vitatná azt.
Aláásta volna a törvény hitelét? Természetesen nem! Amikor további magyarázatot fűzött ahhoz, amit a vallási vezetők
üres formasággá szűkítettek le, valójában a farizeusok tanítását állította szembe a törvény igazi jelentésével.
A rabbik a hagyomány tekintélyére hivatkozva magyarázták a
törvényt, Krisztus viszont, aki maga a Törvényadó, a saját tekintélye alapján szólt. Máté 5. fejezetében hatszor
találjuk azt, hogy „én pedig azt mondom néktek”. Csak az Úr tehet ilyen kijelentést!
Az is érdekes még, hogy amit Krisztus megszabott,
az jóval túlmutat a törvény egyszerű formáján. Tanításaiban a törvény betűjén túl benne
foglaltatik a lelkület is, az, ami értelemmel és élettel tölti meg azt, ami különben szimpla formalitás lenne. Önmagában
csak halálba vihet a törvény puszta betartása, ha végcélnak tekintik, és nem a kegyelem általi megváltás kifejezéseként
értelmezik.
Milyen volt az írástudók és a farizeusok hozzáállása Mt 23:3-5,
23-28 versei szerint? Hogyan tehetünk eleget tiszta szívből Isten parancsolatainak úgy, hogy közben ne essünk mi is a
képmutatás és törvényeskedés csapdájába? Miért annyira fontos megérteni a kegyelem szerepét, ha el akarjuk kerülni a
törvényeskedést?
JÉZUS ÉS A HETEDIK PARANCSOLAT |
Szeptember 2 |
Kedd |
Hogyan mélyítette el Jézus még inkább a törvény értelmét (Mt
5:27-28)? Mit jelent az, amit a 29-30. versekben mondott?
Ebben a szakaszban Jézus két parancsolatra is utalt: a hetedikre és a
tizedikre. Az izraeliták azelőtt csak azt tartották paráznaságnak, ha valaki egy másik ember házastársával bonyolódott
szexuális kapcsolatba. Jézus viszont rámutatott, hogy a tizedik parancsolat értelmében már a kéjes gondolatok és vágyak
is házasságtörésnek számítanak. A 29-30. versekben Jézus képletesen fogalmazott. Persze mondhatná valaki, hogy jobb
megcsonkítva élni itt a földön, mint elveszíteni a Krisztussal tölthető örök életet. Jézus azonban egyáltalán nem az
öncsonkításról beszélt, ami ellentétes is volna más bibliai tanításokkal (lásd 3Móz 19:27-28;
21:17-20), hanem gondolataink és ösztöneink feletti uralkodásra szólított. A szem kivájását, a kéz levágását említve
képletes értelemben hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos határozott döntéseket hozva, lépéseket téve védekezni
a kísértéssel és a bűnnel szemben.
Mit kérdeztek a farizeusok Mt 19:3
versében? Milyen ravasz gondolat húzódott meg szavaik mögött (lásd 7. vers)? Hogyan felelt Jézus (Mt 19:4-9;
vö. Mt 5:31-32)?
Mindkét igehely (Mt 5:31 és 19:7) 5Móz 24:1
versét idézi. Jézus korában létezett két rabbinikus iskola, amelyek ezt a szöveget eltérően magyarázták: Hillél úgy
értette, hogy szinte bármilyen okkal megengedhető a válás, míg Sammáj szerint csak kimondottan házasságtörés miatt
fogadható el. A farizeusok kelepcébe akarták csalni Jézust, szerették volna, ha vagy az egyik, vagy a másik iskola mellé
áll. Arról azonban elfeledkeztek, hogy Isten eredeti tervének nem képezte részét a válás, ezért is mondta Jézus:
„Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mt 19:6). Később a
szívük „keménysége miatt” megkérdezték, miért engedte meg Isten, hogy „váló levelet” adjon a férfi a
feleségének, ha „valami illetlenséget talál benne” (5Móz 24:1). Krisztus a házasság
szentségének és állandóságának megerősítésével igazította helyre őket. Rámutatott, hogy helytelenül alkalmazták ezt a
szakaszt. Isten előtt a válás egyetlen oka a „paráznaság” (görögül porneia, szó szerint „hűtlenség”).
Mennyire vesszük komolyan Jézus figyelmeztetését, amit a kéz
vagy a láb levágásával stb. akart érzékeltetni? Lehetett volna még szigorúbb, amikor arra akarta felhívni a figyelmet,
hogy milyen következményei lehetnek a bűnnek örök sorsunkra nézve? Jó, ha ez a példa megijeszt! Éppen azt is kell
tennie!
JÉZUS ÉS AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT |
Szeptember 3 |
Szerda |
Egy másik alkalommal Jézus szintén az írástudókkal és a farizeusokkal
beszélt (Mt 15:1-20; Mk 7:1-13). Ekkor a vének hagyományairól kérdezték, amelyek nem
találhatók meg Mózes törvényében. A tradíció értelmében az étkezés
előtt kötelezőnek tartották a rituális kézmosást, amit Jézus tanítványai elmulasztottak. Válaszában
Krisztus a farizeusok másik hagyományát idézte, azt, ami az ötödik parancsolatot erőtlenítette meg.
Krisztus érvelésének elemzése előtt meg kell értenünk, hogy a korbán
a farizeusok által alapított tradíció volt. Ez a név abból a szóból eredt, aminek a jelentése: „ajándék”. Amikor azt
mondták valamire, hogy „korbán”, az esküvel tett fogadalomnak számított. Azt értették alatta, hogy az illető Istennek és
a templomnak tett felajánlást.
Olvassuk el Mk 7:9-13 szakaszát! A farizeusok
hagyománya valójában miért jelentette az ötödik parancsolat burkolt megszegését? Gondolkodjunk el arról, hogy milyen
fontos volt áldozatot vinni Istennek (2Móz 23:15; 34:20)! Ne feledkezzünk meg az Úr előtt
tett eskü szentségéről sem (5Móz 23:21-23)!
Mintha a farizeusok meglelték volna a tökéletes kifogást arra, mivel
tagadható meg a szülők támogatásának jogos kérése. Mózes öt könyvének szigorú elveit emberalkotta parancsolatokká
tették, amelyek a vezetőjük szerint megelőzhették Isten parancsolatait.
Nem ez volt az egyetlen olyan eset, amikor Jézusnak hasonló lelki
ferdültséggel kellett foglalkoznia: „De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát
a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátrahagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket
kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni” (Lk 11:42)! Mindkét parancsolatot meg kellett volna tartaniuk, először
is tisztelve apjukat és anyjukat, méghozzá anélkül, hogy elfeledkeztek volna az Úrnak szánt adományokról.
Nem is csoda, hogy érveit összefoglalva Jézus Ézsaiás szavait idézte,
amelyeket a próféta hétszáz évvel korábban mondott az izraelitákról: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és
ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat
tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mt 15:8-9). Krisztus ismét
rámutatott a Tízparancsolat szentségére, és a farizeusok nézeteivel szemben foglalt állást.
Milyen esetben fordul elő, hogy az ember kiskapukat keres, amikor
megpróbálja elkerülni egyértelmű kötelessége teljesítését?
JÉZUS ÉS A TÖRVÉNY LÉNYEGE |
Szeptember 4 |
Csütörtök |
Mt 19:16-22 történetének
részleteiből milyen fontos, tágabb értelemben vett igazságot szűrhetünk le a törvénnyel és a törvény betartásával
kapcsolatban?
A gazdag ifjú képtelen volt felfogni, hogy a bűnből való
megváltás nem a törvény betartásából következik, bármilyen szigorúak is vagyunk e tekintetben. Az üdvösséget a
Törvényadótól kapjuk, aki egy személyben a Megváltó is. Az izraeliták a kezdetektől ismerték ezt az igazságot, csak
megfeledkeztek róla. Most Jézus azt állította előtérbe, amire eleitől fogva figyelniük kellett volna: az engedelmesség
és az Isten előtti teljes meghajlás olyan szorosan összetartozik, hogy ha bármelyik hiányzik, az eredmény csak a
keresztény élet utánzata lehet. „Nem fogadhat el fogyatkozást az engedelmességben. Krisztus tanításainak lényege az én
alárendelése. Gyakran ellentmondást nem tűrőnek tűnik a hang, mellyel célba vesz és utasít. Nincs más út az ember
megmentésére, mint minden olyasmitől elszakadni, amit, ha fenntart, megrontja egész lényét” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 439-440. o.).
Egy másik alkalommal a sadduceusok a feltámadásról kérdezték
Krisztust, aki válaszával megdöbbentette és el is hallgattatta őket. Így most a farizeusok
gyűltek össze, hogy utoljára megpróbáljanak egy olyan kijelentést kicsikarni a Megváltóból, amit azután a törvénnyel
ellentétesnek állíthatnának be. Kiválasztottak egy törvénytudót, hogy megkérdezze Jézustól, melyik a legfontosabb
parancsolat (Mt 22:35-40).
A törvénytudó kérdése valószínűleg abból indult ki, hogy a rabbik igyekeztek
fontossági sorrendet felállítani a parancsolatok között. Ha úgy ítélték meg, hogy két törvény ütközik egymással, a
fontosabbnak tartott rendelet kapott elsőbbséget, aminek következtében az ember szabadon áthághatta azt, amit kevésbé
fontosnak neveztek. A farizeusok különösen a Tízparancsolat első négy pontját emelték ki, mint amelyek fontosabbak a
következő hat parancsolatnál. Ebből adódóan a hit gyakorlati kérdéseiben elbuktak.
Jézus mesteri választ adott: először is, az a legfontosabb, hogy szeretet
legyen az ember szívében, mielőtt Isten törvényét betarthatná. Az engedelmesség szeretet nélkül lehetetlen és semmi
értéke sincs. Viszont aki őszintén szereti Istent, az önkéntelenül is összhangba hozza életét Isten akaratával és mind a
tíz kinyilatkoztatott parancsolatával. Ezért is mondta Jézus a későbbiekben: „Ha engem
szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Jn 14:15).
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Szeptember 5 |
Péntek |
Ellen G. White: Krisztus követése. Gondolatok a Hegyibeszédről.
Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. „A törvény szelleme” c. fejezet, 45-71. o.; Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „A Hegyibeszéd” c. fejezetből 250-258. o.;
„Küzdelem” c. fejezetből 510-513. o.
„Amikor Jézus a törvényről beszélt, kijelentette: ’Nem jöttem, hogy
eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem’… ami annyit jelent, hogy a törvény követelményeinek mértékét
betölteni, példát nyújtani az emberiségnek, hogyan éljenek tökéletes összhangban Isten akaratával.
Küldetése az volt, hogy a törvényt ’naggyá’ és ’dicsőségessé’
tegye (Ézs 42:21), hogy feltárja lelki lényegét, hogy bemutassa messze ható alapelveit és
bizonyítsa örökké tartó érvényességét…
Jézus – Atyjának tökéletes képmása, dicsőségének fénye – az önmagát
megtagadó Megváltó, földi zarándoklása alatt élő szemléltetője Isten törvénye lényegének. Az Ő élete által vált
nyilvánvalóvá, hogy a mennyei szeretet, a keresztény életelv az alapja az örök igazság törvényének” (Ellen G. White:
Krisztus követése. Gondolatok a Hegyibeszédről. Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 47-48. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Hogyan fenyegethet a törvényeskedés veszélye,
miközben igyekszünk betartani Isten törvényét, mint ahogy ez a farizeusokkal is előfordult? És milyen veszély leselkedik
ránk, ha a másik végletbe esünk, azt feltételezve, hogy a szerető Isten felment a törvény betartása alól? Hogyan
kerülhetjük el, hogy valamelyik oldalra eltérjünk? Beszélgessünk erről a csoportban!
2.
Tudjuk, hogy a Tízparancsolat érvényessége elleni
érvelés általában a hetedik nap, a szombat megkerülésére irányul. Keressük ki azokat az evangéliumi történeteket,
amelyek Jézus szombatnapi gyógyításairól szólnak! Hogyan erősítik meg ezek az esetek nemcsak a törvény, hanem a szombat
folyamatos érvényességét is? Miért teszi jól, ha figyel Jézus szavaira és példájára mindenki, aki a szombatot tagadni
próbálja?
3.
A teológusok beszélnek az „erkölcsi alapokon létező
világegyetemről”. Mit jelent ez? Miért és mitől mondható az univerzumról, hogy erkölcsi alapon létezik? Milyen szerepe
lehet benne Isten törvényének? Lehetne erkölcsi alapja a világegyetemnek, ha Isten nem erkölcsi törvényekkel igazgatná?
SZIGETI JENŐ:
ÁLOM A JÓRÓL
Uram!
Próbáim értelmét
add, hogy jobban értsem.
El tudjam fogadni, hogy
másképp is jó a jó,
és kedvem ellen is
igaz a szó,
mint ahogyan tőled kapott
okoskodó agyammal
illúzióim virágos kertjében
naponta megálmodom.