A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

9. tanulmány   −  2014  Augusztus 23 – 29.

Küldetésünk 

Augusztus 23., szombat délután

A Jézus Krisztustól kapott világosságot hirdető személyek nem saját világosságukat terjesztik, hanem amit a világ Világosságától kapnak. Ő gyújtja meg ezt a fényt, mint ahogyan azt a tüzet is meggyújtja, amit mindenkinek fel kell használnia az Úr munkájának végzésében. Krisztus a benne hívők világossága, élete, szentsége és megszentelője, s az Ő világosságát jó cselekedeteik által kapják és osztják meg másokkal. – Review and Herald, 1899. augusztus 22.

Az Úr közölte, hogy Krisztust tanítványai képviselik a földön, s Isten terve, hogy fények legyenek a világ erkölcsi sötétsége közepette, szétszórtan éljenek az egész országban, községekben, falvakban és városokban. „Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor 4:9) Ha engedelmeskednek Jézus hegyibeszédében elmondott tanításainak, folyvást törekedni fognak a keresztény jellem tökéletességére, s valóban a világ világossága lesznek – olyan eszközök, akiken át a Teremtő közli akaratát, a mennyei eredetű igazságot a sötétben veszteglőkkel és az élet és üdvösség útját nem ismerőkkel. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 631. old.

Hadd ragyogjon világosságunk az erkölcsi sötétség közepette. Sokan, akik most sötétben ülnek, mikor megpillantják a világ Világosságát, rádöbbennek, hogy van remény a megváltásra. Lehet kicsiny a világosságod, ám ne feledd, hogy Istentől kaptad, és felelősnek tart érte, hogy világíts vele. Valaki meggyújthatja lámpását lámpásodról, s az ő világossága válhat eszközül másoknak a sötétségből való kimentésére. – Bizonyságtételek, 9. kötet, 171. old.

Augusztus 24., vasárnap   -  „Ti vagytok a világ világossága”

Csakis az a fény ragyog a bukott emberiségre, ami Krisztustól árad. Az Üdvözítő az egyedüli fényforrás, mely be tudja világítani a bűnben veszteglő világ sötétjét. A Megváltóról írta János: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1:4) Jézus életének befogadása által a tanítványok a világosság hordozóivá válnak. Az teszi őket a világ világosságává, ha Krisztus lakik a lelkükben, ha az Ő szeretete nyilvánul meg jellemükben. Az emberiségnek nincs világossága önmagában. Jézustól távol olyanok, mint a meg nem gyújtott gyertya; mint a Nap nélküli Hold. A világosság egyetlen sugarával sem rendelkezünk, hogy a sötét világban ragyogtathatnánk. Amikor az igazságosság Napja felé fordulunk, mikor Jézus Krisztussal kapcsolatba lépünk, akkor egész lelkünk felragyog az isteni jelenlét fényességétől.

Krisztus követőinek többre kell eljutniuk egy fénysugárnál, mely az embereknek világít. Ők a világ világossága. Jézus minden róla nevezett tanítványának elmondja: „Ti nekem adtátok magatokat, én meg a világnak adlak titeket, mint képviselőimet.” Amint az Atya elküldte Őt a világra, úgy küld Ő is bennünket ki a világba. Amint az Üdvözítő az Atya kinyilatkoztatásának eszköze, úgy kell nekünk is Jézus Krisztus örömüzenetének eszközévé válnunk. Bár Megváltónk a világosság fő forrása, mégse felejtsétek el, ti keresztények, hogy Krisztus embereken át nyilatkozik meg. Isten az embereken keresztül adományozza, osztja szét áldásait. Ő maga is mint ember Fia jött a világra. Az égi természettől átitatott embernek kellett megérintenie az emberiséget. Jézus gyülekezete, a Mester minden egyes tanítványa a menny kijelölt eszköze, hogy Istent kinyilatkoztassa az embereknek. A dicsőség angyalai arra várnak, hogy általad juttathassák el a menny világosságát és erejét a pusztulás felé haladó lelkeknek. A hívő ne mulassza el, hogy eleget tegyen kiszabott kötelességének. Mert másként riasztó mértékben megfosztjuk a világot a Szentlélek megígért áldásos hatásától! (...)

Minden egyes korban Krisztus bennük levő Lelke tette Isten gyermekeit az emberek világosságává. Egyiptomban József volt a világosság hordozója. Erkölcsi tisztaságával, jóakaratával és fiúi szeretetével Jézust képviselte a bálványimádó nemzet közepette. Amikor az izraeliták útban voltak Egyiptomból az ígéret földjére, a köztük levő igaz szívűek világosságul szolgáltak a körülöttük élő nemzetek számára. Isten általuk nyilatkoztatta ki magát a világnak. Babilonban Dánieltől és társaitól, Perzsiában pedig Márdokeustól a világosság fényes sugarai ragyogtak szét a két királyi udvar sötétjébe. Így Krisztus tanítványainak az a hivatásuk, hogy a világosság hordozói legyenek a menny felé vezető úton. Kiváltságuk kinyilatkoztatni az Atya irgalmasságát és jóságát az Isten félreértésének sötétjébe burkolózott világnak. Jó cselekedeteik a mennyei Atya dicsőítésére késztetik az embereket; hiszen így derül ki, hogy van Úr a mindenség trónján, akinek jelleme mind dicséretre, mind követésre méltó. A szívünkben izzó szeretet, az életünkben megmutatkozó krisztusi békés nyugalom mintegy mennybe való bepillantás a világiak számára, hogy értékelni tudják Isten országának csodálatos voltát. – Gondolatok a hegyibeszédről, 39–41. old. 

Augusztus 25., hétfő   -  Az Ő tanúi

A Szentlélek kitöltetése után a tanítványok, felöltözve a teljes mennyei fegyverzetet, tanúként indultak el, hogy másoknak is elvigyék a jászol és kereszt csodálatos történetét. Alázatos emberek voltak, de elvitték az igazságot a világba. Uruk halála után erőtlennek, kételkedőnek és szomorúnak érezték magukat, mint a pásztor nélküli juhok, de most az igazság tanúiként mennek ki a világba, ám nem fegyverrel, hanem Isten Lelkével és Igéjével készek szembeszállni minden ellenséggel. Üdvözítőjüket elutasították, elítélték és keresztre szegezték. A papok és a zsidó elöljárók gúnyosan mondták: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.” (Mt 27:42) Viszont ez a kereszt, a szégyen és kínzás eszköze hozott reménységet és üdvösséget a világnak. A hívők újra bátorságra kaptak. Elhagyta őket a csüggedés és tehetetlenség. Jellemük átalakult, és keresztény szeretetben egyesültek. Bár nem voltak gazdagok, és a világ nem látott bennük mást, csak tudatlan és szegény halászembereket, a Szentlélek őket Krisztus tanúivá tette. Anélkül lettek hithősök, hogy a világ tisztelte és elismerte volna őket. Ajkukról ékesen és mennyei erővel szóltak a szavak, melyek az egész földet megrendítették. – The Ellen G. White 1888 Materials, 1543. old.

Bekövetkezett a Szentlélek kiáradása mindazokra, akik Krisztust szeretik. Ezáltal készülhetnek fel Fejedelmük igazságainak hirdetésére, és kaphatnak meg minden szükséges képességet küldetésük végzése érdekében. Az életadó Isten tartja kezében nemcsak a halál kulcsait, hanem az áldásokkal teli mennyet is. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön, miután elfoglalja helyét a mennyei udvarokban, és bekövetkezik, hogy kitölti áldásait mindazokra, akik készek befogadni Őt. Az egyházat a Lélek erejével keresztelte meg. Kiképezte a tanítványokat, hogy elmenjenek a világba, és hirdessék Krisztust, előbb Jeruzsálemben, ahol az igaz Király megszégyenítése történt, majd később jussanak el a világ legtávolabbi sarkába is. Megkapták a bizonyítékát annak, hogy Jézus elfoglalta közbenjárói trónusát.

Isten óhaja, hogy kegyelmének várományosai legyenek az Ő hatalmának tanúi. Nagylelkűen fogadja azokat, akik ellenségesen viszonyultak hozzá, s ha megtérnek, Szentlelkét adja, s ezáltal bizalmi és a legmagasabb pozícióba helyezi őket, és elküldi a hitetlenek táborába, hogy határtalan irgalmát hirdessék.

Isten személyesen gondoskodott arról, hogy minden hozzá térő lélek részesülhessen az Ő azonnali közbelépésében. A Szentlélek hatékonyan végzi ezt a munkát.

A Lélek erejére van szükségünk. Ő egyetlen perc alatt többre képes, mint amit mi a szavainkkal valaha is tehetünk.

A Lélek csak azoknak adatott, akik alázatosan várják Istent, s akik figyelnek vezetésére és kegyelmére. Az Örökkévaló ereje arra vár, hogy kérjék és befogadják Őt. A megígért és hit által kért áldás hozza magával az összes többi áldást. – My Life Today, 47. old.

Augusztus 26., kedd   -  „Én is akképpen küldelek”

Az apostolokról fel van jegyezve: „Azok pedig kimenvén, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követték.” (Mk 16:20) Amint hajdan elküldte tanítványait, Krisztus úgy küldi ma egyházának tagjait is. Ugyanaz az erő áll a rendelkezésükre, mint egykor a tanítványoknak. Ha Isten lesz az erősségük, együttmunkálkodik velük, és erőfeszítésük nem lesz hasztalan. (...)

Jézus szent feladatot bízott egyházára. Minden tagnak csatornává kell válnia, hogy rajta keresztül Isten kitöltse a világra kegyelmének kincseit és végtelen nagy gazdagságát. A Megváltó nem kíván mást, mint hogy küldöttei Lelkét és az Ő jellemét képviseljék a világban. Nincs semmi másra nagyobb szüksége a világnak, mint a Megváltó emberek által kifejezett szeretetére. Az egész menny a férfiakra és nőkre vár, akik által Isten kinyilatkoztatja a kereszténység erejét.

Az egyház az igazság hirdetésének szent eszköze, amely különleges munkára lett felhatalmazva, s ha hűséges és engedelmeskedik Isten minden parancsolatának, megjelenik benne a mennyei kegyelem szépsége. Ha hűséges lesz hitének fogadalmához, ha tiszteli az Urat, Izrael Istenét, egyetlen hatalom sem állhat ellene.

Az Istenért és ügyéért égő buzgalom késztette a tanítványokat arra, hogy nagy erővel tegyenek bizonyságot az evangéliumról. Nem kellene hasonló buzgalom lángoljon a szívünkben, hogy elhatározással beszélhessünk másoknak is Krisztusról, megváltó szeretetéről és keresztjéről? Minden kereszténynek előjoga várni az Üdvözítőt, sőt, mi több, siettetnie kell eljövetelét. – Maranatha, 128. old.

Még ha szegény, tanulatlan és ismeretlen emberekből áll is az egyház, ha hisznek és imádkoznak, befolyással lehetnek erre az életre, de az örökkévalóságra is. Ha egyszerű hittel indulnak dolgozni, bízva az Isten Igéjében kinyilatkoztatott ígéretekben, hatalmas munkát végezhetnek. Ha engedik, hogy világosságuk szétáradjon, Krisztust magasztalják fel, és az Ő országának ügye előrehalad. Ha tudatában vannak személyes felelősségüknek Isten előtt, keresni fogják az alkalmat, hogy a világ világossága lehessenek. Az őszinteség és buzgalom példaképei lesznek az Úr tervének véghezvitelében: a lelkek megmentésében. Ha óhajtják, a szegények és tanulatlanok a Megváltó iskolájának tanulóivá válhatnak, és megtanulhatják tőle az igazi bölcsességet. Az alázatos, gyermeki bizalom, az igazi kegyesség és vallásosság élete hatékony befolyást fog gyakorolni másokra is. A magasan képzett emberek inkább a megszerzett ismereteikben bíznak, mintsem Istenben. Általában nem a menny útjait szeretnék megismerni komoly, titkon mondott imában és hittel az Ő ígéreteibe kapaszkodva. Akik az égi felkenetésben részesültek, hívő lelkülettel mennek ki a világba, keresni fogják az alkalmat, hogy szóba állhassanak másokkal, és felfedhessék előttük az Istenről és Jézus Krisztusról szerzett ismereteiket, mert az Ő ismerete örök életet jelent. Élő levelek ők, akik a világ Világosságát nyilatkoztatják ki a világnak.

Krisztus „kinek-kinek a maga dolgát megszabván” (Mk 13:34) arra vár, hogy mindenki hűségesen végezze el a rábízott munkát. Nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények egyaránt dolgozzanak az Úrért. Ő mindenkit elhívott. Ám ha te nem hallgatsz az Úr szavára, ha nem végzed el a rád szabott munkát, nem bízod magad Krisztusra, akitől a rátermettségünk származik, s ha nem követed példáját, neved mellé a következő szavakat írják be: „hűtlen és rest szolga”. Ha nem továbbítod mások felé a kapott világosságot, ha nem hagyod ragyogni, világosságod bizony kialszik, és lelked nagy veszélybe kerül. Isten ezt mondja mindazoknak, akik ismerik az igazságot: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16) Közöld másokkal is az igazság ismeretét! Ez az Atya terve a világosságra vonatkozóan. Ha nem foglalod el a kapott őrhelyedet, ha nem engeded, hogy világosságod ragyogjon, sötétségbe burkolózol. Isten elhívja a mennyei család fiait és leányait, hogy bármikor álljanak készen a felsorakozásra. Amely szív Jézus szeretete által szelídült meg és vált érzékennyé, drágaköveket talál a dicsőség Urának ékszeres doboza számára. – Review and Herald, 1895. június 25.

Augusztus 27., szerda   -  „Tegyetek tanítványokká”

Legyünk megszentelt eszközök, melyeken át másokhoz árad a mennyei fény. A Szentléleknek életre kell kelteni és átjárni az egész gyülekezetet; megtisztítani és egybeforrasztani a szíveket. Akiket a keresztségkor Krisztussal eltemettek, azoknak új életre kell föltámadnia, Jézus életének élő mintájává válni. Ez a szent felelősség ránk hárul. Mi kaptuk a megbízást: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam néktek: és ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:19–20) Az Úr arra szentelt benneteket, hogy közismertté tegyétek a megváltás örömhírét. A menny tökéletessége legyen az erőtök.

Ne csak az igazság hirdetésével, könyveink terjesztésével legyünk Isten tanúi. A krisztusi élet a legnyomósabb érv, melyet fölhozhatunk a kereszténység mellett. Másrészt az értéktelen keresztény jellem nagyobb kárt tesz a földön, mint a világi természet. Az összes könyv sem képes betölteni az istenfélő élet szerepét. Az embereket nem az győzi meg, amit a lelkész hirdet, hanem a gyülekezet élete. A szószékről elhangzó beszédet gyakran ellensúlyozza azok életvitele, akik az igazság védelmezőinek mondják magukat. Istennek az a szándéka, hogy népében fölmagasztalja magát a világ előtt. Krisztus elvárja nevének viselőitől, hogy gondolatukkal, szavukkal és tettükkel Őt képviseljék.

Gondolataik legyenek tiszták, szavaik nemesek és fölemelők, hogy ismerőseiket közelebb vonzzák a Megváltóhoz. Jézus vallását vigyék bele mindenbe, amit tesznek és mondanak. Anyagi ügyeik illatozzanak az Úr jelenlététől. – Bizonyságtételek, 9. kötet, 20–21. old.

Isten hírnökeinek megbízatása folytatni a munkát, melyet Krisztus végzett, mikor a földön járt. A hírnökök adják át magukat a szolgálat minden Jézus által gyakorolt válfajának. Lelkiismeretesen és őszintén szóljanak a menny kikutathatatlan gazdagságáról, hallatlan kincseiről. – Bizonyságtételek, 9. kötet, 130. old.

Isten nagy érdeklődéssel figyeli világunkat. Látja az emberek szolgálatkészségét. Évszázadokon át kísérte figyelemmel és számlálta munkásait, a férfiakat és nőket, és készítette előttük az utat, miközben így szólt: „Elküldöm az én hírnökeimet hozzájuk, és a sötétben nagy fényességet fognak látni. S ha egyszer meg lesznek nyerve Krisztus szolgálatára, az én nevem dicsőségére fogják felhasználni kapott talentumaikat. Nagy lelkesedéssel és odaadással mennek majd el dolgozni a világért. Munkásságuk folytán az igazság emberek ezreihez jut el a legmeggyőzőbb formában, s a lelki szempontból vakoknak megnyílik a szemük, és meglátják az én üdvösségemet. Az igazság még nyilvánvalóbbá válik, olyannyira, hogy még a rohanó emberek is el tudják olvasni. Olyan eszközöket találnak, melyek minden szívhez eljutnak. Ezen eszközök közül némelyek különböznek majd a régen alkalmazottaktól, ám ezért senki sem fogja kritikáival akadályozni munkájukat.” – Pacific Union Recorder, 1902. április 24.

Augusztus 28., csütörtök   -  „Hirdessétek az evangéliumot”

Az Üdvözítő szavai – „ti vagytok a világ világossága” – arra utalnak, hogy Ő egy világszéles küldetést bízott követőire. Amint a napsugarak eljutnak a föld legeldugottabb sarkába is, Isten terve szerint így kellene eljutnia az evangélium fényének minden földön élő lélekhez. Ha Krisztus egyháza eleget tenne a mennyei tervnek, világosság áradna azokra, akik a sötétségben és a halál árnyékában sínylődnek. Az egyház tagjai ahelyett, hogy összegyűlnének, és kivonnák magukat a kereszt hordozásának felelőssége alól, szétszóródhatnának, és engedniük kellene, hogy Jézus világossága áradjon ki rajtuk keresztül, s hozzá hasonlóan kellene dolgozniuk a lelkek üdvössége érdekében, s akkor az evangélium hamar eljutna az egész világra.

„Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!” Ez a felhívás az egész világon hangzik. Isten új misszióterületeket nyit meg előttünk. A mennyei lények mindig együttdolgoztak az emberekkel. A Gondviselés megy előttünk, s mennyei erő támogatja az emberi erőfeszítéseket. Valóban vaknak kell lennie annak a szemnek, amely nem látja meg az Úr munkáját, és süketnek a fülnek, amely nem hallja meg, amint a jó Pásztor a nyáját hívja! Egyesek meghallották Isten hívó szavát és válaszoltak. Minden megszentelt lélek válaszoljon, és igyekezzen hirdetni az életadó üzenetet. Ha mindannyian, férfiak és nők alázattal és hűséggel indulnának az Istentől kapott és elrendelt munkába, a mennyei hatalom fejeződhetne ki nagyon sok ember megtérése által. Csodásak lesznek erőfeszítéseik gyümölcsei.

Az Úr mindenütt azt tanácsolja gyermekeinek, hogy a vizek mentén vessenek. Nagyon fontos engedelmeskednünk parancsának. Fontos, hogy folyamatosan osszuk szét a mennyből kapott ajándékokat. Isten ügyének odaszentelt életű munkásokra és pénzre van szüksége. A továbbiakban is lényegtelen dolgokra költjük javainkat, miközben elvégezetlenül marad a munka? Nem térünk meg a szolgálat iránti közönyünkből, és nem fogunk lelki tisztánlátásért imádkozni, hogy megláthassuk és megérthessük a legsürgősebb szükségleteket?

Az adakozó lelkület mennyei eredetű. Krisztus önfeláldozó szeretete a kereszten nyilatkozott meg. Ő mindenét odaadta, s aztán önmagát is, hogy az ember üdvösséget nyerjen. Keresztje szólítja meg minden követőjének nagylelkűségét. Az ott szemléltetett lelkület az újból és újból adakozó lelkület. A gyakorlati nagylelkűség és a jó cselekedetek által kifejezett adakozó hozzáállás a keresztény élet igazi gyümölcse.

Az Úr művében olyan emberekre van szükség, akik Krisztustól tanultak. Amikor meglátják Őt a maga teljes valójában, Isten munkásai meglátják magukat is úgy, ahogy vannak, és kérni fogják, hogy tegye őket olyanokká, amilyennek lenniük kellene. Az önzés akadályozza az embert és nem segíti. Az Atya világosságában megláthatjuk hiányosságainkat, s az Ő ereje által ezeket helyrehozhatjuk.

Az utolsó napon, amikor elpusztul majd a világ, akik a mennybe gyűjtöttek kincseket, megláthatják, amit életük során nyertek. Ha engedelmeskedtünk Krisztus szavainak, majd a fehér trón körül állva megpillantjuk azokat a lelkeket, akik a munkánk nyomán nyertek üdvösséget. Akkor felismerjük, hogy egy ember több másikat is megnyert, akik a maguk során sokakat megmentettek. Egy hatalmas sereg lesz a nyugalom országában kitartó munkánk eredményeként, s ez a nagy tömeg Jézus lábához helyezi koronáját, s egy örökkévalóságon át dicsőíti Őt. Mily örömmel fogják szemlélni Krisztus munkatársai ezeket a megváltott lelkeket, akikkel együtt részesülnek az Üdvözítő dicsőségében! Milyen értékes lesz a menny azok számára, akik hűséggel végezték a lelkek megmentése érdekében végzett munkát! – Review and Herald, 1912. november 14.

Augusztus 29., péntek   -  További tanulmányozásra

Apostolok története: „A nagy parancs” című fejezet, 25–34. old.

Jézus élete: „Menjetek és tanítsatok minden népeket” című fejezet, 818–828. old.