A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A Szentlélek 

Július 12., szombat délután

Amikor Jézus tanítványainak a Szentlelket megígérte, tanítói működésének befejezéséhez közeledett. Ott állott a kereszt árnyékában, teljesen tudatában a bűnteher súlyosságának, amit neki, mint Bűnhordozónak kellett viselnie. Mielőtt azonban feláldozta magát, kioktatta tanítványait a legfontosabb, legtökéletesebb adomány felől, melyet követőinek adni akart. Olyan adományról, mely kegyelmének határtalan segélyforrását tárja fel előttük. „Én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri fel Őt; de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14:16–17) Az Üdvözítő ezzel utalt a jövőre, amikor eljön a Szentlélek, mint földi képviselője, és hatalmas munkát végez. Annak a sok rossznak és gonoszságnak, mely évszázadokon át halmozódott fel, az ember ezentúl a Szentlélek isteni ereje által álljon ellen. – Apostolok története, 47–48. old.

Július 13., vasárnap  -  Jézus Krisztus képviselője

Mielőtt Jézus önmagát hozta volna áldozatul, kereste a legfontosobb, legteljesebb ajándékot, amelyet kitölthet követőire, azt az ajándékot, amelyet rendelkezésükre bocsáthat végtelen nagy kegyelméből. „Én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt; de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik és bennetek marad.” (Jn 14:16–17)

A Szentlélek már ezelőtt is jelen volt a földön, Ő indította az emberi szíveket már a megváltás munkájának kezdete óta. Ám amíg Krisztus a földön járt, a tanítványok nem igényeltek más segítséget.

A Szentlélek Jézus képviselője, Őt azonban nem korlátozza az emberi test erőnléte, hanem attól teljesen független. Az emberi test korlátai között Krisztus személyesen nem lehetett mindenütt jelen. Ezért volt az emberek érdeke, hogy Ő felmenjen az Atyához, és elküldje maga helyett a Lelket. Akkor már senki sem mondhatja, hogy előnyösebb helyzetben van, mivel egy bizonyos helyen van, vagy hogy személyes kapcsolatba került az Üdvözítővel. A Szentlélek által azonban az Úr mindenki számára elérhető. Ebben az értelemben Ő sokkal közelebb került az emberhez, mint mennybemenetele előtt.

A Vigasztaló másik neve az „igazság Lelke”. Feladata meghatározni és megtartani az igazságot. Előbb a szívben lakozik az igazság Lelkeként, s így válik Vigasztalóvá. Az igazságban vigasz és béke van, az igazságtalanságban azonban nem lelhető fel béke vagy igazi vigasztalás. Sátán hamis tanok és hagyományok által szerzi meg az elme fölött az uralmat. Hamis mércét tár az emberek elé, és ezzel elferdíti a jellemüket. A Szentlélek az elmét szólítja meg, és a Biblia révén a szívbe vési az igazságot. Ezáltal lerántja a leplet a tévelygésről, és kiűzi azt a lélekből. Az igazság Lelke, aki Isten Igéje alapján munkálkodik, Jézus iránti engedelmességre vezeti népét.

Amikor Krisztus elmagyarázta a tanítványoknak a Szentlélek munkáját, megpróbálta azt az örömöt és reménységet átadni nekik, ami szívében lakozott. Repesett az örömtől azért a gazdag segítségért, amit rendelkezésére bocsátott egyházának. A Szentlélek az a hatalmas ajándék, amit valaha kérhetett Jézus Atyjától népe felemelkedése érdekében. A Léleknek, mint megújító eszköznek kellett adatnia, hisz nélküle Krisztus áldozata hasztalan. A századok során a gonosz megerősítette hatalmi pozícióját, s megdöbbentő mértékben engedelmeskedtek az emberek ennek a sátáni rabságnak. A bűnt csak az istenség harmadik Személyének erőteljes közbenjárásával lehetett legyőzni. A Szentlélek nem egy megváltozott erőként érkezett, hanem a mennyei erő teljességében. A Lélek szerez érvényt annak a munkának, amit a világ Megváltója végzett. Általa tisztul meg a szív. A Szentlélek által a hívő ember a mennyei természet részesévé válik. Krisztus Szentlelkét adta mennyei erőként, hogy az ember legyőzhesse örökölt és ápolt gonosz hajlamait, és hogy az Ő jellemét vésse egyházára. – Review and Herald, 1908. november 19.

Július 14., hétfő  -  A Szentlélek egy személy

A Szentlélek személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyosságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy az Úr gyermekei vagyunk.

A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek a Mindenható gondolataiban rejlenek. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11) – Evangelizálás, 616. old.

Az Atya az embereket úgy fogadja el, ahogyan vannak, és ha átadják magukat, akkor szolgálatára neveli őket. Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek vezetése alatt fejlődik ki, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy a menny követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá alakul. Az állandó átadás olyan szilárd kötelékké válik Krisztus és tanítványai között, hogy a keresztény jelleme Jézuséhoz hasonlít majd. Nézetei világosabbak és messze tekintők lesznek. Megkülönböztető ereje áthatóbb, ítélete igazságosabb lesz. Az igazság Napjának életadó erejétől feléled, hogy sok gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére.

Az Üdvözítő megígérte, hogy a Szentlélek azoknál időzik majd, akik a bűn feletti győzelemért küzdenek – Lelke által az isteni hatalom ereje nyilvánuljon meg, az emberi eszközt természetfeletti erővel övezze fel, és a tudatlan embert országának titkai felől megtanítsa. Mi hasznunk volna abból, hogy Isten egyszülött Fia megalázta magát, elviselte a ravasz ellenség kísértéseit, és mint igaz meghalt a nem igazakért, ha nem kaptunk volna Szentlelket, aki állandóan munkálkodó, újjáélesztő erő, hogy minden ember esetében érvényre juttassa, amit a világ Megváltója kieszközölt?

A Szentlélek képesítette a tanítványokat, hogy egyedül az Urat magasztalják; ihlette a szent írókat, hogy Krisztus szolgálatát és szavait közöljék a világgal. Ma is állandóan munkálkodik, hogy az emberek figyelmét a golgotai kereszten hozott nagy áldozatra irányítsa. A világ előtt feltárja Isten szeretetét az ember iránt, és a bűnösségéről meggyőződött lélek előtt igyekszik bemutatni a Szentírás ígéreteit.

A Lélek elárasztja az igazság Napjának világos sugaraival a sötét kedélyeket; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazság felismerése által; feltárja a lélek előtt az igaz élet célját, és meggyőz a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül képes a bűnből való megmentésre. A Szentlélek oly módon munkálja a jellem átalakulását, hogy figyelmünket az ideiglenes és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi teendők helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. – Az evangélium szolgái, 285–287. old.

Július 15., kedd  -  A Szentlélek Isten

A Vigasztaló, akit Krisztus ígért meg mennybemenetelekor, a Lélek bír az istenség teljességével, és Ő ismerteti meg a mennyei kegyelem hatalmát mindazokkal, akik elfogadják Őt, és hisznek Jézusban, mint személyes Megváltójukban. Három személy van a mennyei Szentháromságban, s e három hatalom nevében – Atya, Fiú és Szentlélek – keresztelkednek meg mindazok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, és akkor ők együttmunkálkodnak az engedelmes lélekkel. – In Heavenly Places, 336. old.

Az evangélium dicsőségének alapja az emberi nemzetben a mennyei képmás helyreállítása. Az istenség irgalommal fordult az emberiség felé, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek a megváltási terv véghezvitelére törekszik. – Review and Herald, 1912. május 2.

Jézus mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim.” (Csel 1:8) A Szentlélekkel való egyesülésre az élő bizonyságtétel hívja fel a világ figyelmét. Isten munkása közvetíti a mennyei üzenetet, majd pedig a Lélek kölcsönöz tekintélyt az igazság szavainak. – Review and Herald, 1893. április 4.

Olyan buzgalommal kellene imádkoznunk a Szentlélek kitöltetéséért, mint a tanítványok tették pünkösdkor. Ha nekik akkoriban szükségük volt a Lélekre, annál inkább szükségünk van nekünk rá. Számos tévtan és csalás próbálja tőrbe csalni az emberi elmét, Isten Lelkének segítsége nélkül a mennyei igazság bemutatására tett erőfeszítéseink hasztalanok.

A Szentlélek hatalmának idejében élünk. Ő emberi eszközök által szeretne terjedni és befolyást gyakorolni a világra. Mivel ha valaki az élet vizét issza, „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14). (…)

A Szentlélek visszautasítása, aki által győzhetünk a gonosz erői fölött, mindennél nagyobb bűn, mivel elválaszt bennünket az erőforrástól – Krisztustól és a vele való közösségtől. (...)

A jó és gonosz között dúló küzdelem nem kevésbé heves, mint volt az Üdvözítő földön jártakor. A menny felé vezető út ma sem akadálymentesebb, mint akkoriban. Minden bűnt el kell távolítani. El kell távolítani minden dédelgetett kívánságot, mely akadályozza a vallásos életet. Fel kell áldozni a jobb vagy bal szemet, ha a parancsolatok áthágására késztet. Készek vagyunk lemondani saját bölcsességünkről, és elfogadjuk a mennyországot úgy, mint egy kisgyermek? Készek vagyunk megválni az önigazultságtól? Készek vagyunk feláldozni az emberek jóváhagyását? Az örök életnek végtelen nagy értéke van. Készek vagyunk elfogadni a Szentlélek segítségét és együttdolgozni vele, s az elérendő cél nagyságával arányos erőfeszítéseket, áldozatokat hozni?

Az emberi szív lehet a Szentlélek lakhelye. Jézus minden ismeretet felülmúló békéje helyet talál a szívedben, az Ő kegyelmének átformáló ereje dolgozhat az életedben, és készíthet fel a dicső mennyre. – Our High Calling, 155. old.

Július 16., szerda  -  A Szentlélek munkája

Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: „Az, amikor eljön, megfeddi [oktatja] a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut, és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát.

A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. „Az enyémből vesz, és megjelenti néktek” – szögezte le Jézus. „Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 16:14; 14:26)

A Szentlelket az Úr adta megújító erőként, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, melyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt, és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit.

Miután a Szentlélek meggyőzte az embert bűneiről, az életszentség és igazság színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól, és lelkét a szentség utáni vággyal tölti be. „Ő elvezérel majd titeket minden igazságra” (Jn 16:13) – jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor egész lényük megszentelődését véghezviszi. A Szentlélek az isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe. Hatalma által oly világossá teszi az élet útját, hogy senki sem tévedhet el.

Isten a Lélek segítségével már ősidőktől kezdve tevékenykedett emberi eszközei által, hogy szándékát megvalósítsa a bukott emberiséggel. Ez megnyilvánult a pátriárkák életében. Mózes napjaiban közösségének is „jó lelkét adta, hogy őket oktatná” (Neh 9:20), az apostoli korszakban is hatalmasan működött Isten a Szentlélek erejével gyülekezetéért. Ugyanaz az erő nyújtott hitet és bátorságot Kálebnek és Józsuénak, mely az ősatyákat megerősítette; és ez tette eredményessé az apostoli gyülekezet munkáját. Támasza volt minden időben Isten hűséges gyermekeinek. A Szentlélek ereje által készítettek utat a valdensek a sötét korszakok alatt a reformáció számára. Ugyanez az erő koronázta meg eredménnyel azon nemes férfiak és nők fáradozásait, akik a mai misszióállomások felállításának útját egyengették, és lehetővé tették a Biblia lefordítását valamennyi nemzet nyelvére és tájszólására.

Isten még ma is egyházát használja fel szándékának kinyilatkoztatására e földön. A kereszt hírnökei ma városról városra, országról országra járnak, és előkészítik Jézus visszajövetelének útját. Hirdetik, hogy a menny törvénye: az élet zsinórmértéke. A Mindenható Lelke készteti az emberi szíveket, és mindazok, akik befolyásának engednek, Isten igazsága tanúivá lesznek. Megszentelt életű férfiak és nők sok helyütt közlik a hallgatósággal azt a világosságot, amit Krisztus által nyertek.

Miközben szétárasztják a fénysugarakat, mint tették azok, akik pünkösd napján részesültek a Lélek keresztségében: állandóan többet és többet nyernek a Szentlélek erejéből. – Apostolok története, 52–54. old.

Július 17., csütörtök  -  Szentlélekkel telten

A zsidó rendszerben a Szentlélek befolyása kifejezetten, ám nem teljes mértékben éreztette hatását. Századokon át imádkoztak Isten azon ígéretének teljesedéséért, hogy küldje el a Szentlelket, és egyetlen ilyen kérés sem merült feledésbe.

Krisztus úgy határozott, hogy mennybemenetelekor ajándékát árasztja azokra, akik hittek benne, és azokra is, akik hinni fognak benne. Milyen ajándékot adhatott volna, amely kifejezi azt a tényt, hogy Jézus elfoglalta a közbenjárói trónust? Az Ő fenségéhez és királyi voltához méltó adományra volt szükség. Úgy döntött, hogy felkínálja képviselőjét, az istenség harmadik személyét. Nem létezett magasztosabb kegy. Ő mindent magában foglalt, s ezáltal a mennyei Lélek, aki hatalma által adja a megtérést, világosságot és szentséget, az Úr ajándékává vált. (...) Teljességében és hatalmában érkezett, mintha évszázadokon át fogva tartották volna, s most végre kiáradhatott az egyházra. (...)

A hívők újra megtértek. A bűnösök hozzájuk csatlakoztak, keresve a drága kincset. (...) Minden keresztény a testvérében a jóság és a szeretet mennyei képmását fedezte fel. Egyetlen, közös érdekük volt, és egy céljuk, amely minden mást felülmúlt. Minden szív együtt dobbant. Az volt a keresztények egyetlen vágya, hogy a lehető legjobban tükrözzék Krisztus jellemét, és a legtöbbet megtegyék az Ő országának terjedése érdekében.

A Szentlélek volt a legdrágább kincs, amit az ember kaphatott. – My Life Today, 36. old.

Az első tanítványok a bűn megvallásával és elhagyásával, komoly imával és személyes odaszentelődéssel készültek a Szentlélek pünkösdi kitöltetésére. Ugyanezt a munkát kell ma is elvégezni, ám ennél sokkal nagyobb mértékben. Akkor az embernek csupán kérnie kell az áldást, és várni, hogy az Úr véghezvigye a feladatot általa. Isten kezdte el a munkát, és Ő fogja befejezni az ember tökéletesítését Jézus Krisztusban. Ám nem szabad elhanyagolni a korai esőt képviselő kegyelmet. Csak azok fognak még nagyobb világosságot kapni, akik a rendelkezésükre álló világosság mértéke szerint élnek. Ha nem haladunk előre naponta a tevékeny keresztény erények kifejezésében, nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait a késői eső idején. Lehet, hogy hull majd a körülöttünk levő emberek szívére, ám mi nem vesszük észre, és nem is kapjuk meg. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 507. old.

A Szentlélek ígérete nekünk is olyan bizonyosan szól ma, mint az első tanítványoknak szólt. Isten ma is felülről jövő hatalommal ruház föl férfiakat és nőket, mint akik pünkösd napján hallották a megváltás Igéit. Az Úr Lelke és kegyelme ma is rendelkezésére áll azoknak, akik rászorulnak, és akik szaván fogják Őt.

Figyeljük meg, hogy a Mindenható csak azután töltötte ki Lelkét, hogy a tanítványok eljutottak a tökéletes egységre; mikor már nem törekedtek többé a legmagasabb pozícióra, hanem egyesítették akaratukat, és félretettek minden nézeteltérést. A Lélek kitöltése után ugyanezt a bizonyságtételt halljuk róluk. Figyeljünk föl e szavakra: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt.” (Csel 4:32) Annak Lelke éltette a hívők egész gyülekezetét, aki meghalt, hogy a bűnösök élhessenek.

A tanítványok nem maguknak kérték az áldást. Felelősség terhe nehezedett rájuk: el kellett juttatniuk az örömhírt a világ végéig, ehhez igényelték a Jézus által ígért erő adományát. Ekkor következett be a Szentlélek kitöltése, s egyetlen nap alatt ezrek tértek meg.

Ma is így lehetne. A keresztények tegyenek félre minden széthúzást, s adják át magukat Istennek, hogy menthessék az elveszettet. Kérjék hittel a megígért áldást, s az meg is érkezik. Az apostolok napjaiban a Lélek kitöltetése a korai eső volt, s dicső eredményt ért el. A késői eső most bőségesebb lesz. Milyen ígéret szól az utolsó idők embereinek? „Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.” (Zak 10:1)

Krisztus kijelentette, hogy a Szentlélek áldásos isteni hatása követőivel marad a világ végéig. Ezt nem értékeljük eléggé. Ezért is nem tapasztaljuk olyan mértékben az ígéret beteljesedését, amennyire láthatnánk. Keveset gondolunk a Lélek ígéretére, s a következmény, amint el is várhatjuk: lelki szárazság, lelki sötétség, lelki tisztátalanság és lelki halál. Jelentéktelen kicsinységek kötik le figyelmünket, s noha Jézus végtelen bőségben kínálja, hiányzik belőlünk a gyülekezet növekedéséhez és jólétéhez szükséges isteni erő, mely minden más áldást magával hozna. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 20–21. old.

Július 18., péntek  -  További tanulmányozásra

Apostolok története: „A Lélek ajándéka” című fejezet.

Bizonyságtételek, 8. kötet, „A megígért erő” című fejezet.