A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Szerető mennyei jó Atyánk

Június 28., szombat délután

Krisztus bemutatta, hogy Isten a mi mennyei Atyánk. Amire szükségünk van, azt úgy kell kérnünk, ahogy egy gyermek is kéri földi atyjától, amire szüksége van. Jézus mondta: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mt 7:11) Isten örökbefogadott gyermekeiként jogunk van mindazt kérni tőle, amire szükségünk van. Jó lenne, ha mindannyian felmérnék azt a nagy értéket, amit az Atyával való kapcsolatunk és az Úr iránti hűségünk jelent! Mielőtt mindennapi teendőink végzésébe kezdenénk, közeledjünk Istenhez, beszélgessünk el vele, akit tisztelünk és szeretünk, és kérjük segítségét, ám ne csak önmagunk, hanem mások számára is. A Mindenható örömmel fogad, ha teljes bizalommal járulunk elé, hogy kegyelmet kérjünk a győzelemhez. Sose fog úgy bánni velünk, mint egy megsértett bíró, hanem úgy jár el, mint egy irgalmas, szerető Atya. – Signs of the Times, 1903. október 28.

Alázatosság és tisztelet jellemezze azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg őt elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Sokan úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Némelyek úgy viselkednek az Úr házában, ahogy nem merészelnének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, aki előtt még az angyalok is eltakarják arcukat. Az Örökkévalót nagy tiszteletben kell részesítenünk, és mindazok, akik jelenlétének tudatában vannak, alázattal hajolnak meg előtte. – Pátriárkák és próféták, 252. old.

Június 29., vasárnap  -  Mennyei Atyánk

Mindaz a szülői szeretet, amely az emberek szívében nemzedékről nemzedékre él; a gyöngédség forrásai, melyek az ember lelkében megnyíltak – csupán jelentéktelen csermelyek Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetének határt nem ismerő óceánjához képest. Nyelv el nem mondhatja, toll le nem képes írni. Elmélyedhetsz abban életed minden napján. Szorgalmasan kutathatod a Szentírást, hogy megértsd. Segítségül hívhatod összes Isten adta erődet és képességedet abbeli igyekezetedben, hogy felfoghasd a mennyei Atya szeretetét és irgalmasságát, de azután még mindig megmarad a végtelenség. Mégsem értheted meg az Úr szeretetének mélységét, amely abban nyilvánul meg, hogy halálra adta Fiát a világért. Ezt még az örökkévalóság sem lesz képes teljesen kijelenteni nekünk. Mégis ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha elmélkedünk Krisztus életéről, a megváltás tervéről, ezek a hatalmas témák egyre inkább feltárulnak előttünk. Rájövünk, mit kívánt Pál az efézusi gyülekezetnek, amikor így imádkozott: „A mi Urunk, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; és világosítsa meg értelmetek szemét, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, és mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint.” (Ef 1:17–19) – Bizonyságtételek, 5. kötet, 740. old.

Személyesen mindannyian meg kell tanulnunk az Üdvözítőbe vetett különleges bizalom leckéjét. Bíznunk kell mennyei Atyánkban, úgy, ahogyan egy gyermek bízik földi szüleiben, hinnünk kell, hogy Ő mindent az érdekünkben végez, és hogy a lelkünk ellenségével vívott küzdelemben minden kiáltás és erőfeszítés eljut Istenhez, és mindig küld támogatást, valahányszor szükségünk van rá. Segít legyőzni minden kísértést, ha hittel hívjuk Őt. Ezt a leckét kell megtanulnunk.

Én tudok bízni az Üdvözítőmben. Ő ma megvált engem, és miközben az ellenség kísértéseivel küzdök, kegyelmet ad a győzelemhez. – In Heavenly Places, 118. old.

Bár [a vallási vezetők] azt állították, hogy ismerik az élő és igaz Istent, és Őt imádják, mégis tévesen képviselték Őt, miközben a Fiú által bemutatott isteni jellem olyan volt a világ számára, mint egy új ajándék. Krisztus mindent megtett, hogy eltávolítsa Sátán álnokságait, és hogy az ember újra bízni tudjon Isten szeretetében. Megtanította az embert, hogyan szólítsa meg egy új névvel a világegyetem Urát: „mi Atyánk”. Ez a név utal az Istennel való kapcsolatunkra, s ha őszinte szívből fakad, kellemes zeneként fogadja az Atya. Krisztus egy új és élő úton vezet Isten trónusa elé, hogy feltárja előttünk atyai szeretetét. – A keresztény nevelés alapelvei, 309. old.

Isten egyetlen Fia kész volt tanítani az embereket arról a jóságról, irgalomról és kedvességről, ami a Mindenhatót jellemzi. Megtanította, hogy úgy tekintsenek Istenre, mint a forrásra, amelyből nemzedékeken át a szülői ragaszkodás buzog. A szülők gyermekeik iránt kifejezett irgalma, együttérzése és szeretete távolról sem hasonlítható a végtelen Szeretet kedvességéhez és együttérzéséhez. Isten szeretete megszakítás nélkül munkálja népe boldogságát és üdvösségét. Elküldte Fiát a világra, hogy hit által az emberek csodálhassák Istent Krisztusban, és közelebb kerülhessenek a végtelen Atyához a Megváltó nevében. Urunk, Feddhetetlenségünk által közeledhetünk az Atyához. – Review and Herald, 1894. szeptember 11.

Június 30., hétfő  -  A Fiú ismertette meg az Atyát

Krisztus azért jött el földünkre, hogy bemutassa az Atyát. A számtalan birtokolt szépségből csak azokat nyilatkoztatta ki, amelyek Isten jellemében lakoznak. Szavaival az Úr jóságát, irgalmát és szeretetét tárta elénk. Kiválósága az Atya tökéletességét jelentette. Minden szavában és tettében fellelhető volt az Örökkévaló jellemének megnyilatkozása.

Krisztusban lakozott az istenség teljessége. Ám csak úgy juthatott el az emberhez, ha dicsőségét az emberi természet ruhájával takarta el. (...)

Sátán azon fáradozik, hogy eltörölje a helyes istenismeretet, és úgy mutassa be Őt, mint aki egyáltalán nem is szeret. Ilyen az ördög jelleme. Benne nincs irgalom és együttérzés. Kényúr és bosszúálló, aki örül, ha boldogtalanságot szerezhet az emberi családnak. A kísértő ezeket a tulajdonságokat megpróbálta a menny Istenére áthárítani.

Krisztus eljött, hogy megcáfolja ezeket az alaptalan vádakat. Eljött, hogy biztosítsa az embert arról, hogy nincs oka félni Isten magasztosságától és szépségétől. Folyton arra törekedett, hogy hallgatói figyelmét az Úrra terelje. Bemutatta Isten szeretetének magasztosságát, és kijelentette, hogy Ő akkora mértékben gondoskodik gyermekeiről, hogy még a fejük hajszálait is számon tartja. Egyetlen verebecske sem hull el mennyei Atyánk tudta nélkül. Ő együtt érez teremtményeivel, s az Ő kezére és hatalmára bízott szív hálával válaszol neki. – Signs of the Times, 1898. január 20.

Isten Krisztus által lett kinyilatkoztatva számunkra. Üdvözítőnk a láthatatlan Isten képmása. Ó, milyen közel kerülhetünk a mennyhez! „Aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14:9) – jelentette ki Jézus. – Manuscript Releases, 21. kötet, 70. old.

A Megváltó isteni tekintélyét gyakorolta. Parancsolatait és határozatait az örök trón Királya támogatta. Az Atya dicsőségét a Fiú nyilatkoztatta ki, Ő ismertette meg a Teremtő jellemét. Olyannyira egy volt Istennel, oly mértékben vette körül a mennyei fényesség, hogy aki látta Őt, látta az Atyát. Jézus hangja az Úr hangja volt. Figyeljétek meg azt az imát, amit Krisztus mondott keresztre feszítése előtt: „Most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” (Jn 17:5) Egy másik helyen pedig ezt mondta: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” (Jn 14:11) „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mt 11:27) „Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14:9) – Review and Herald, 1890. január 7.

Kicsoda Krisztus? Ő az élő Isten egyetlen Fia. Olyan Ő az Atya számára, mint a szó a gondolat számára – gondolat, amely hangját hallatja. Az Üdvözítő: Isten szava. Jézus mondta Filepnek: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14:9) Szava az Úr szavainak visszhangja. Krisztus Isten képmása, dicsőségének visszatükröződése és valóságának mása.

Isten az Ő Fia által nyilatkoztatta ki magát. Jézus, az Atya dicsőségének ragyogása és „valóságának képmása” (Zsid 1:3), míg a földön járt, emberi ábrázatot öltött. Személyes Megváltóként jött hozzánk. Majd személyes Megváltóként ment fel a mennybe. Most pedig személyes Megváltóként közbenjár a mennyben Isten trónja előtt, és szolgál érdekünkben Ő, aki „hasonló az ember Fiához” (Jel 1:13). – Isten fiai és leányai, 21. old.

Július 1., kedd  -  Mennyei Atyánk szeretete

Miközben a megfelelő nyelvezetet keressük, hogy leírhassuk Isten szeretetét, csak gyenge, e nagy témához képest alacsonyabb rendű szavakat találunk, ezért letesszük a tollat és kijelentjük: „Ez leírhatatlan!” Mindössze annyi a dolgunk, mint a szeretett tanítványé volt, amikor kijelentette: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1) Ha megpróbáljuk leírni ezt a szeretet, úgy érezzük magunkat, mint a kisgyermekek, akik első szavaikat próbálják kimondani. Csak csendben csodálhatjuk, mivel ebben az esetben a hallgatás a legékesszólóbb. Ezt a szeretetet egyetlen nyelv sem írhatja le. – The Faith I Live By, 4. kötet, 43. old.

A kegyes áldásokban, melyeket mennyei Atyánk árasztott ránk, végtelen szeretet számtalan bizonyítékát ismerhetjük föl. A gyöngéd szánakozást, ami felülmúlja az anyának önfejű gyermeke miatt bánkódó szeretetét. Mikor a kereszt fényénél tanulmányozzuk az isteni jellemet, méltányossággal és igazsággal elegyedett könyörületet, gyöngédséget és megbocsátást ismerünk föl. Akkor János nyelvén kiáltjuk: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1) Azt látjuk a királyi széken, akinek kezén, lábán, oldalán nyomot hagyott az azért elviselt szenvedés, hogy megbékítse az embert Istennel, Istent pedig az emberrel. A páratlan kegyelem olyan Atyát nyilatkoztatott ki nekünk, aki végtelen, aki megközelíthetetlen világosságban lakozik, de aki Fiának érdemein keresztül mégis magához fogad bennünket. A bosszú felhője, mely csakis nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett, a keresztről visszatükröződő fényben megmutatja Isten írását: „Élj, bűnös, élj! Te bűnbánó és hívő lélek, élj! Megfizettem érted a váltságot.” – Bizonyságtételek, 4. kötet, 461–462. old.

Felfoghatatlan, leírhatatlan és semmihez sem hasonlítható az elbukott emberiség iránti isteni szeretet. Ez a szeretet késztette Őt arra, hogy beleegyezzen egyetlen Fia halálába, hogy a fellázadt ember újra összhangba kerüljön a mennyei kormányzattal, és megmeneküljön bűnének büntetésétől. Isten Fia leszállt királyi trónjáról, s érettünk szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénységből gazdagodjunk meg. Ő lett a „fájdalmak Embere”, hogy mi az örök öröm részeseivé váljunk. „Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53:5) Az Úr megengedte szeretett, kegyelmes és igazságos Fiának, hogy a leírhatatlanul gyönyörűséges világot elhagyja, és eljöjjön ebbe a bűntől elpusztított világba, amit a halál és az átkok árnyékolnak be. Megengedte, hogy elhagyja azt a helyet, ahol az Ő szeretete és az angyalok hódolata vette körül, hogy elszenvedje a szégyent, gyalázást, megaláztatást, gyűlöletet és a halált. E szavakban kifejezhetetlen szenvedéseket Jézus értünk hordozta, hogy el tudjunk változni az Ő mennyei képmására, és Isten fiaivá válhassunk. János felkiáltott: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1) Van-e a szívünkben hálatelt válasz? Miközben a megváltást tanulmányozzátok, csodálat és hódolat kerít hatalmába? – Review and Herald, 1888. február 28.

Július 2., szerda  -  Mennyei Atyánk gondoskodása

Ha a világegyetem Istenének szentségére és dicsőségére tekintünk, félelemmel telik meg a szívünk, mivel tudjuk, hogy az igazság sosem fogja felmenteni a vétkeseket. Ám nem kell rettegnünk, mivel Krisztus eljött a földre, hogy kinyilatkoztassa a Mindenható jellemét, szemléltesse fogadott gyermekei iránti atyai szeretetét. Ne csupán a természetben található csodás dolgok alapján értékeljük Isten jellemét, hanem Jézus egyszerű és kellemes élete alapján is, amellyel bemutatta, hogy Jehova sokkal irgalmasabb és gyöngédebb minden földi szülőnél. A Megváltó úgy mutatta be az Atyát, mint akiben teljes mértékben bízhatunk, s akinek elmondhatjuk szükségleteinket. Amikor félünk Istentől, vagy lenyűgöz dicsőségének és magasztosságának gondolata, akkor az Atya figyelmünket képviselőjére, Krisztusra tereli. A Fiúban felfedezett gyöngédség, együttérzés és szeretet a Teremtő tulajdonságainak a visszatükröződése. A golgotai kereszt nyilatkoztatta ki az embernek az Úr szeretetét. Krisztus a szeretet Istenét képviseli. Ő mondta a próféta révén: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31:3)

Krisztus érdemei alapján van bejárásunk Istenhez, és Ő meghív, hogy vigyük elé megpróbáltatásainkat és kísértéseinket, mivel megérti azokat. Nem akarja, hogy panaszkodjunk az emberek előtt. Az Üdvözítő vére érdemében a kegyelem trónjához járulhatunk, és segítséget találunk alkalmas időben. Bizalommal mondhatjuk: „Elfogadott a szerető Isten.” „Mert őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” (Ef 2:18) „Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az őbenne való hit által.” (Ef 3:12) Amint egy földi szülő is ösztönzi gyermekét, hogy bármikor forduljon hozzá segítségért, úgy bátorít az Úr, hogy járuljunk elé szükségleteinkkel, nehézségeinkkel, hálánkkal és szeretetünkkel. Az Ő ígéretei biztosak. Jézus, a mi Közbenjárónk minden erőforrást a rendelkezésünkre bocsátott, hogy tökéletes jellemre tehessünk szert. Krisztus vére az egyedüli reménységünk, mivel csak az Ő érdemei alapján nyerünk bűnbocsánatot és békességet. Amikor vérének hatékonysága valósággá válik a lélekben a belé vetett hit által, akkor a hívő lélek hagyja, hogy világossága ragyogjon a jó cselekedetek és a feddhetetlenség gyümölcsei által. – The Youth’s Instructor, 1892. szeptember 22.

Még ha súlyos vétket is követtek el, akkor sem hagyta magára az embert. Karja, mellyel fenntartja a világot, támogatja és erősíti a leggyengébb, legbűnösebb embert is. A nagy Művész, akinek minden embernél feljebbvaló szakértő tehetsége van, aki a mező liliomainak szépséget ad, és aki vigyáz a verebecskékre is, Ő gondoskodik gyermekeiről is.

A menny olyan mértékű gondoskodást fejez ki egy bizonyos tárgy iránt, amilyen helyet foglal el ez a tárgy az Isten által alkotott dolgok rangsorában. Ha egy virág olyan szépséget kap, amely meghaladja Salamon dicsőségének szépségét, akkor milyen értéket kölcsönöz Isten megváltott örökségének? Krisztus figyelmünket az egy nap alatt elhervadó dolgokra tereli, hogy segítsen megértenünk, milyen nagy szeretetet tanúsít a saját képmására alkotott lények iránt. Arra vágyik, hogy mindenki értse meg ezt az értékes igazságot. Megnyitja előttünk a gondviselés könyvét, és azt tanácsolja, hogy tekintsük meg az oda beírt neveket. Ebben a könyvben minden emberi lény számára fenntartanak egy oldalt, ahová beírják életének eseményeit. S ez a név sosem hiányzik Isten gondolataiból. Csodálatos az Ő gondoskodása és szeretete teremtményei iránt! – Signs of the Times, 1900. október 10.

Július 3., csütörtök  -  Atya, Fiú és Szentlélek

Amikor a keresztény aláveti magát a keresztség ünnepélyes szertartásának, a világegyetem három nagy hatalma – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – jóváhagyja ezt az eseményt, és vállalja, hogy az ember érdekében használja fel hatalmát, ha arra törekszik, hogy tisztelje Istent. A megkeresztelt lélek eltemettetik Krisztus halálához hasonló halállal, és egy övéhez hasonló feltámadásban támad fel. (...)

A menny három nagy Hatalma kész megadni minden segítséget a keresztény embernek. A Szentlélek hússzívvé alakítja át a kőszívet. Majd az Isten Igéjéből való részesülés által a keresztények megtapasztalják az átváltozást mennyei képmásra. Ha Krisztus lakozik hit által a szívében, a keresztény ember Isten temploma. Krisztus nem él a bűnös ember szívében, hanem abban a szívben foglal helyet, ami fogékony a mennyei tanácsokra. – Signs of the Times, 1905. augusztus 16.

Megszentelődésünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek munkálja. Ez annak a szövetségnek a beteljesedése, amelyet Isten kötött azokkal, akik egyek akarnak lenni ővele, s szent közösségben szeretnének fenntartani az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Újjászülettél? Új teremtés lettél Jézus Krisztusban? Akkor engedj a három mennyei hatalomnak, akik érted munkálkodnak. Amint ezt megteszed, kinyilatkoztatod a világ előtt a feddhetetlenség elvét. – Signs of the Times, 1901. június 19.

Azoknak, akik a harmadik angyal üzenetét hirdetik, fel kell öltözniük Isten teljes fegyverzetét, hogy bátran megállhassanak őrhelyükön a gyalázkodással és igazságtalansággal szemben, és megvívhassák a hit nemes küzdelmét, és a „Meg van írva!” kijelentéssel állhassanak szembe az ellenséggel. Maradjatok ott, ahol hatékonyan dolgozhat értetek az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Ezek a hatalmak együtt munkálkodnak azokért, akik fenntartás nélkül átadják magukat Istennek. A mennyei hatalom az Úr hűséges gyermekeinek rendelkezésére áll. Aki bízik a Mindenhatóban, azt egy áthatolhatatlan védőfal veszi körül. – The Southern Watchman, 1904. február 23.

Július 4., péntek  -  További tanulmányozásra

Bizonyságtételek, 8. kötet, „Krisztus személyes ismerete” című fejezet, 263–278. old.