Ellen White-idézetek

A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

13. tanulmány     2014  Június 21 − 27.

Krisztus országa és a törvény 

Június 21., szombat délután

Krisztus második eljövetelének boldog reménységét az ünnepélyes valósággal együtt minél gyakrabban tárjuk Isten népe elé. Jézus Urunk hamarosan bekövetkező dicsőséges eljövetelének várása arra a meggyőződésre vezet, hogy minden földi dolog becstelen és jelentéktelen. Nincs értéke egyetlen földi dicsőségnek és kitüntetésnek sem, mivel az igazi keresztény a világ fölött áll, léptei a menny felé haladnak. Idegen és vándor e földön. Ő égi honpolgár. Szívébe rejti Krisztus feddhetetlenségének sugarait, hogy ragyogó világosságul szolgálhasson a világot beárnyékoló sötétség közepette. Micsoda életképes hit és reménység, milyen buzgó szeretet és Isten iránti szent lelkesedés látható életében, amely határozottan elkülöníti őt a világtól! „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:36) „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.” (Mt 24:42) „Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit…” (Jel 16:15) – Pamphlet: An Appeal to Our Ministers and Conference Committees, 40. old.

Június 22., vasárnap  -  Isten országa

Ez volt az a pont, ahol Sátán el akarta ejteni Jézust. Azt gondolta, hogy emberi természete miatt könnyű lesz győznie: „Ismét vitte Őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és mondta néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Mt 4:8–9) De Krisztus nem ingott meg. Érezte a kísértés erejét, mégis az emberiség érdekében szembeszállt vele és leküzdötte. Egyedül azt a fegyvert alkalmazta, melyet mindenki más is használhat – a felséges Tanácsos Igéjét. „Meg van írva...” (Mt 4:4, 10)

A mennyei angyalok és az el nem bukott világok óriási érdeklődéssel figyelték azt a küzdelmet, mely a törvény dicsőségének védelmére irányult. Nem csupán földünk miatt, de az egész világegyetem érdekében is a küzdelemnek örökérvényűen el kellett dőlnie. A sötétség szövetségesei várva várták, hogy Sátán diadalt arasson az emberiség Isten-emberi Helyettesén, hogy a hitehagyó győzelemkiáltása felhangozzék, és a világ lakói az uralma alá kerüljenek.

Ám az ördög Krisztusnak csak a sarkához tudott férkőzni, a fejét már képtelen volt megérinteni. Sátán felismerte az Üdvözítő halálakor, hogy vereséget szenvedett. Látta, hogy Jézus igaz jelleme világosan feltárult az egész menny előtt, így a mennyei lények és más teremtett világok is teljesen Isten oldalára fognak állni. Megértette, hogy a jövőre vonatkozó kilátásai teljesen meghiúsultak ezzel kapcsolatban. Krisztus emberi természetben való győzelme örökkévaló korokon át fogja hirdetni, hogy véglegesen eldőlt a nagy küzdelem. – Szemelvények, 1. kötet, 255. old.

Mivel Sátánnak nem sikerült elbuktatnia a Megváltót, most mindent kockára tesz, elveti hamisságát és elismeri, hogy ő a mindenkori lázadó, az emberi fejedelmek vezére, a föld uralkodója. Felviszi Jézust egy magas hegyre, s felvonultatja a világ országait a Messiás előtt. Megmutatja a világ dicsőségét, és azt ígéri, hogy szenvedés és veszélyek nélkül a hatalom birtokosává teszi, ha elismeri, hogy alacsonyabb rendű, mint ő, a kísértő, és hódolva meghajol előtte. Krisztus életét szomorúság, nélkülözés, nehézségek és szenvedések árnyékolták be. Nem volt hajléka, sem barátai – s most a föld hatalmas országait kínálták fel számára. Ahhoz, hogy uralma alá hajthassa a földet, vérrel áztatott úton kellett járnia, amely a Gecsemánén keresztül vezetett a Golgotáig, ám Ő mégsem pazarolta idejét a kísértőre. Ellenfeléhez fordult, és így szólt: „Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Lk 4:8)

Az ellenség dühösen és zavarodottan vonaglik, és távozásra kényszerül a világ Megváltója mellől. Nem állhat ellen Jézus tekintélyének és kénytelen elismerni, hogy a Szabadító teljes mértékben győzedelmeskedett, ahogyan annak idején ő is abszolút módon legyőzte Ádámot. Krisztus kiállta a próbát, egy sokkal nagyobb próbát, mint amit valaha embernek kell kiállnia, s ez a kísértés annál nagyobb volt, minél magasztosabb és tisztább az Ő jelleme. Angyalok érkeztek, hogy szolgáljanak az eszméletét vesztett Fiúnak. Megerősödött az élelemtől, bátorságot nyert győzelmében és az Atya szeretetében, s szíve az emberiség iránti jóindulattal telt meg és elhatározta, hogy tovább megy az úton, véghezviszi elkezdett munkáját, és addig nem nyugszik, míg el nem űzi az ellenséget, és nem váltja meg az embert.

Krisztus követői arra hívattak, hogy az Ő szenvedéseinek legyenek részesei. A gonoszság egyesült hatalmai sorakoznak fel azok ellen, akik a világ Megváltójának nyomdokaiba lépnek. A sötétség erős fejedelme ellen kell harcolnunk, ám Üdvözítőnk bátorít, hogy nem kell magunkban küzdenünk. Az egész mennyei sereg a segítségünkre siet. A gonosz világban fogózzunk bele az Isten trónjától áradó fénysugárba, és árasszuk szét a mennyei világosságot a föld végső határáig. – The Bible Echo, 1892. november 15.

Június 23., hétfő  -  Az ország honpolgárai

Beszédünknek, magaviseletünknek és minden tettünknek olyannak kellene lennie, hogy azzal meggyőzzük családtagjainkat, szomszédainkat és az emberiséget, hogy hamarosan egy jobb országba költözünk. Ezen felül kegyességünknek és példánknak folytonosan azt kellene mutatnia, miként kell felkészülniük azoknak, akik szeretnének bemenni az áldott honba. Cselekedeteinknek egyezniük kellene hitünkkel, s akkor hitünk tökéletessé válik. Nem csupán kötelességtudatból, szükségből kell végeznünk a munkát, hanem fogadjuk örömmel a feladatot. Akiknek hitét naponta igazolják cselekedeteik, megtanulják az önmegtagadást az étvágy és a vágyak féken tartásában, minden érzelem és gondolat a mennyei akarathoz való igazításában. Arra is vigyázni fognak, hogy ne váljanak a bűn rabjaivá azzal, hogy a világhoz hasonlítanak, s ezáltal nem tagadják meg sokak előtt megvallott hitüket.

Az ország, ami felé tartunk, minden tekintetben sokkal vonzóbb, mint Izrael népe számára Kánaán földje. – Review and Herald, 1881. november 29.

A világ történelmének utolsó jeleneteinél járunk, s életünknek nem kellene egy pillangó létéhez hasonlítania. Isten szolgáiként legyünk emberek, és erősödjünk meg. Nem maradhat láthatatlan a haszontalan tengődés és a szent cél által vezérelt élet közötti ellentét. Ne feledjük, hogy a menny honpolgárai vagyunk. Itt nincs maradandó városunk, hanem az eljövendőt várjuk. Emlékezzünk a felhívásra: „Menjetek ki közülük, és szakadjatok el [tőlük].” (2Kor 6:17) Ne keveredjetek a világ közé, hanem ha rendelkeztek a figyelmeztetéssel, meghívással és tanáccsal, ne féljetek közölni azt az emberekkel. Ne szalasszátok el a bizonyságtevés alkalmait. Minden kegyelem forrása Krisztus, és gyermekeinek drága olajat fog küldeni, hogy felkészítse őket a bátor bizonyságtevésre. Ha Istennek különítjük el életünket, a Szentlélek felkínálja szent olaját, így mécseseink égni és világítani fognak. – Review and Herald, 1899. május 16.

Ámbár Isten népe – az igazi Izrael – szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a földön csak vándorként él, mivel állampolgárságuk valójában nem a földön, hanem a mennyekben van.

Az Úr családjába való bekerülés feltétele a világból való kijövetel és elkülönülés annak minden szennyező befolyásától. Isten népének nem lehet köze a bálványimádás egyetlen formájához sem. Magasabb szintre kell eljutniuk. El kell különülnünk a világtól, hogy majd ezt mondhassa nekünk az Úr: „Befogadlak szent családom tagjaként és a mennyei Király gyermekeként.” Az igazság híveként cselekedeteinknek élesen el kell ütnie a bűntől és a bűnösöktől. A mi hazánk a mennyben van.

Világosabban meg kell értenünk Isten ígéreteinek értékét, és jobban kellene értékelnünk azt a tiszteletet, amelyben részesít bennünket. A Mindenható semmi mással nem tisztelhetné meg jobban a halandókat annál, mint hogy családjába fogadja és abban a kiváltságban részesíti őket, hogy Atyjuknak nevezhetik Őt. Semmi lealacsonyító nincs abban, hogy Isten gyermekeivé válhatunk. – Isten csodálatos kegyelme, 57. old.

Június 24., kedd  -  Hit és törvény

Isten szeretete és igazsága megnyitotta azt az egyetlen utat az ember előtt, ami által megszabadulhat a mennytől való elszakadástól, az Atyától való elidegenedéstől. Ez az út a Krisztusba vetett hitnek és a törvény iránti engedelmességnek az útja. Az ember szívében munkálkodó Isten Lelke sosem készteti arra az embert, hogy kevesebb fontosságot tulajdonítson Jehova törvényének. E mennyei befolyástól megvilágosodva rettegéssel tekintünk magasztos elvárásaira és a bűn szörnyű voltára, félni fogunk elkerülhetetlen büntetéseitől.

Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1) Ide járul a megtérő lélek Üdvözítője vérének érdemeiért. Bár igaz, hogy Krisztus vére elégséges a megtérő lélek számára, Ő nem szolgálja a bűnt. Aki figyelmen kívül hagyja Isten törvényeit, és lábbal tiporja igazságos előírásait, annak nem lesz része békességben és reménységben. A megtérő vétkes érzi, hogy az lenne a legnagyobb megfontolatlanság részéről, ha saját jó cselekedeteiben bízna. Sátáni ámítás az a feltételezés, miszerint egy kevés jó tett vagy a feladatok elvégzése eltörli az élet során elkövetett bűnöket. A kísértő e tévhittel meggyengíti az erkölcsi tartást, és rávesz, hogy önmagamban bízzak. – Signs of the Times, 1887. december 15.

Jézus által nyilvánult meg Isten irgalma az emberek számára. Ez az irgalom azonban nem teszi félre az igazságosságot. A törvény feltárja az Atya jellemének markáns tulajdonságait. A törvényből egy jótát és egy szikrányit sem lehet megváltoztatni annak érdekében, hogy az emberek eleget tehessenek annak elesett állapotukban. Az Úr nem változtatta meg törvényét, hanem feláldozta önmagát Fiában az emberek megváltásáért. „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.” (2Kor 5:19)

A törvény megköveteli az igazságosságot – az igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni a törvénynek. Képtelenek eleget tenni Isten szent törvénye követelményeinek. Jézus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet élt, és tökéletes jellemet fejlesztett ki: ingyen ajándékként felajánlja mindazoknak, akik meg akarják kapni. Szolgálata kezeskedik az emberek életéért. Így Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt, még több is, mint ez. A Megváltó ugyanis átitatja az embereket Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet a mennyei jellem hasonlósága szerint építi fel, lelkierővel és szépséggel ruházza fel teremtményeit. Így a törvény igazi igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. Érvényes Istennek az a szava, „hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való” (Róm 3:26).

Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Igyekezett bebizonyítani, hogy a menny törvényének igazságossága az egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban rámutatott, hogy az Örökkévaló tervében ezek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt 85:11)

Jézus bebizonyította életével és halálával, hogy az Úr igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. A Mindenható szeretetének félre nem érthető bizonyítékát adta az embereknek. – Jézus élete, 762. old.

Június 25., szerda  -  Az örök ország

Nem jelentéktelen dolog Isten ellen vétkezni, emberi elferdült akaratodat a mennyei akarat ellen fordítani. A menny törvényei iránti engedelmesség az ember legfőbb javát szolgálja még ezen a földön is. Bizonyára örök javát is szolgálja, ha aláveti magát Istennek és megbékél vele. A mező vadjai ösztönszerűen engedelmeskednek a Teremtő törvényeinek. Az Úr azt mondja a büszke óceánnak: „Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!” (Jób 38:11), és a vizek azonnal engednek neki. A bolygókat tökéletes rendben helyezte el, és engedelmeskednek az Örökkévaló  által meghatározott szabályoknak. Ő adott az embernek ítélőképességet, hogy megértse a mennyei törvény elvárásait, mint ahogy lelkiismeretet is, hogy megérezze a törvény áthágásának bűntudatát, de az engedelmesség békéjét és örömét is. Mégis minden Isten által teremtett lény közül e földön csak az ember lázadt fel. Az Úr szabad erkölcsű embert teremtett, aki választhat az engedelmesség vagy az engedetlenség közül. Mindazoknak megígérte az örök élet jutalmát, akik Isten akaratát cselekszik, miközben haragjának figyelmeztetései lebegnek azok fölött, akik semmibe veszik törvényét. – Review and Herald, 1881. március 1.

A föld az a hely, ahol felkészülhetünk a mennyre. Az itt töltött idő a keresztény ember számára a telet jelenti. Itt a szenvedések hideg szele fúj, és a nehézségek hullámai csapnak át fölöttünk. Ám a közeljövőben, amikor Krisztus visszatér, örökre megszűnik a sóhaj és a szomorúság. Akkor elérkezik a keresztény ember nyara. Minden megpróbáltatása befejeződik, és nem lesz több betegség és halál. „Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemükről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4) – The Upward Look, 331. old.

A megváltottak otthonában nem lesz több könny, sem gyászmenet vagy gyász. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.” (Ésa 33:24). Örök öröm lesz egy örökkévalóságon át. (…)

A lehető legkomolyabban gondoljunk az eljövendő világra. Hitünk hatoljon át bármilyen sötét felhőn, és tekintsen rá, aki meghalt a világ bűneiért. Ő nyitotta meg a menny kapuit mindazok előtt, akik hit által elfogadták Őt. (…) A mai megpróbáltatásaink és szenvedéseink által tanuljunk meg a cél felé igyekezni, hogy elnyerjük Krisztus elhívásának jutalmát. Bátorítson az a tudat, hogy az Úr nemsokára eljön. Ez a reménység vidámítsa szívünket. (…)

Megyünk haza. Aki annyira szeretett, hogy meghalt értünk, most egy várost készít nekünk. Az új Jeruzsálem a nyugalom helye. Isten városában nem lesz szomorúság. Nem hallatszik majd sóhaj és fájdalom a romba dőlt remények és eltemetett érzelmek miatt. Nemsokára menyegzői öltözékre cseréljük a szomorúság ruháját. Hamarosan tanúi leszünk Királyunk megkoronázásának. Akik elrejtették életüket Krisztusban, és megvívták a hit nemes harcát ezen a földön, a mennyek országában a Megváltó dicsőségében fognak ragyogni.

Nincs messze az a nap, és meglátjuk, akibe örök életünk reménységét helyeztük. Az Ő jelenlétében e földi élet minden szenvedése és megpróbáltatása jelentéktelennek tűnik majd. (…) Nézzetek az égre, nézzetek az égre, és folyamatosan növekedjen a hitetek! Ez a hit vezérelje lépteiteket a keskeny ösvényen, ami Isten országának kapuihoz, a csodálatos eljövendő világhoz, a dicsőséges, véget nem érő jövőhöz vezet, amelyet az Úr a megváltottainak készített. – Our Father Cares, 89. old.

Június 26., csütörtök  -  Isten és a mennyország

Láttam, hogy Isten törvénye érvényben marad örökké és az új földön is az örökkévalóságon át. – Tapasztalatok és látomások, 217. old.

A királyi székből egy tiszta vizű folyam ered, s a folyó két partján áll az élet fája. (…) Gyümölcsei dicsőségesek, mintha arany és ezüst egyvelegéből lennének.

Édenben az élet fájának természetfeletti ereje volt. Gyümölcsei az örök életet biztosították az ember számára. Ez a gyümölcs volt a halál ellenszere. Levelei pedig az élet és a halhatatlanság fenntartására rendeltettek. (…) A bűnbeesés után a mennyei Gazda az égi Paradicsomba ültette át a fát.

Amikor a megváltottak, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, belépnek a kapukon a városba, joguk lesz az életnek fájához. Fogyaszthatnak a gyümölcséből, mint ahogyan ősszüleink is megtehették a bűneset előtt. E hatalmas fa levelei a népek gyógyítását szolgálják majd. Akkor minden nehézség elillan. Többé nem ismernek betegséget, szenvedést és halált, mivel az élet fájának levelei gyógyították meg őket.  Jézus látni fogja lelki gyötrelmeinek gyümölcsét, és örvendezik, mikor a megváltottak, akik fájdalmakat, nehézségeket szenvedtek el, és az átok alatt nyögtek, körülállják az élet fáját, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, miután ezt a jogukat ősszüleink elveszítették, mikor áthágták Isten parancsolatait. Többé sosem áll fenn e jog elvesztésének veszélye, mert aki megkísértette ősszüleinket, elpusztult a második halállal.

Az élet fájának gyümölcsei a legszebbek lesznek, amiket a szentek korlátozás nélkül fogyaszthatnak. (…) Még a legnemesebb nyelv sem írhatja le a menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének felbecsülhetetlen mélységeit. – My Life Today, 355. old. 

Június 27., péntek  -  További tanulmányozásra

Krisztus példázatai: A menyegzői ruha” című fejezet.