SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

11. tanulmány     2013  Június 7 − 13.

Az apostolok és a törvény

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 15:1-11; Apostolok cselekedetei 10:9-14; Róma 3:31; 6:15; Zsidók 3:7-19; Jakab 2:1-26; Júdás 5-7

„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Róm 7:12).

Isten törvényének szakadatlan érvényességét olyan sok bizonyság támasztja alá, akkor miért vitatja mégis annyi keresztény? Először is, némelyek (amint láttuk) egyes újszövetségi szövegekre mutatnak, amelyek a törvény szerepének téves értelmezését ítélik el, de ezek alapján arra a következtetésre jutnak, hogy magával a törvénnyel van a probléma. Ezért állítják, hogy a törvény már nem kötelezi az új szövetség alatt lévő hívőket.

Másodszor, vannak, akiknek erős meggyőződésévé vált, hogy a keresztények számára nem kötelező a szombat. Álláspontjukat igazolandó azt hangoztatják, hogy a parancsolatok a keresztre lettek szegezve Jézussal.

Harmadszor pedig, egyesek azzal érvelnek, hogy míg kilenc parancsolat továbbra is érvényben van, a negyedik parancsolatban a szombat helyét átvette a vasárnap, Jézus feltámadásának tiszteletére.

A fentebb felsorolt álláspontokkal számos probléma adódik. Ezen a héten azt fogjuk megvizsgálni, hogyan viszonyultak Krisztus apostolai a törvényhez, ugyanis ha Krisztus halála után a törvény már érvénytelenné vált vagy módosult volna, arról az apostoloknak bizonyára tudniuk kellett volna.

 

PÁL ÉS A TÖRVÉNY

Június 8

Vasárnap

 

Pál apostolról mondják, hogy ő volt a kereszténység igazi megalapítója. Ez persze nem így van. Való igaz, hogy sokat köszönhetünk neki a keresztény tanítások teológiai megértése szempontjából. A huszonhét újszövetségi könyvből tizenhármat ő írt, de gyakorlatilag írásainak minden tanítása a Szentírás más részeiben is megtalálható. Némelyek főként azért mondják, hogy Pál „új” vallást indított el, mert tévesen értelmezik a törvényről és a kegyelemről szóló tanítását.

Nézzük meg a következő igéket: Róm 3:28; 6:14; 7:4; Gal 3:24-25! Első látásra miért nem nehéz úgy gondolni, hogy e versek hatályon kívül helyezik a törvényt?

_____________________________________________________________

Ha csak az adott verseket olvasnánk, valóan az lehetne a benyomásunk, hogy a keresztényekre már nem vonatkozik a törvény. Viszont ezek az igék mind egy szélesebb összefüggés részét képezik, amivel tisztában kell lennünk, ha valóban meg akarjuk érteni Pál szavainak jelentését.

Vizsgáljuk meg a fentebb idézett versek szövegkörnyezetét, különös figyelmet fordítva Róm 3:31, 6:15, 7:7-12 és Gal 3:21 verseire! Hogyan világítanak rá ezek az igék és a szövegösszefüggés is arra, amit Pál a törvényről mond?

_____________________________________________________________

Aki nem érti a hit általi megigazulás fogalmát, úgy érezheti, hogy Pál ellentétbe keveredik önmagával. Egy levegővétellel mondja el, hogy bár a keresztény nincs a törvény alatt, mégis köteles megtartani a törvényt. A probléma feloldását úgy találjuk meg, ha emlékezetünkbe véssük, hogy Isten igazságot követel meg mindenkitől, aki hozzá tartozik. Az igazság mércéje Isten törvénye, viszont amikor az ember a törvényhez méri magát, kevésnek találtatik, ezért a törvény ítélete alá kerül. Ha a törvény lenne az üdvösség eszköze, akkor az örök életre nézve senkinek semmi reménye nem lehetne. A keresztény reménysége nem a törvényben, hanem Jézus Krisztusban van, aki nemcsak tökéletesen megtartotta a törvényt, hanem Isten csodálatos hatalma által lehetővé is teszi, hogy a hívők részesüljenek az Ő igazságában (Róm 8:3-4). Így most már a keresztény szabad lelkiismerettel szolgálhatja Isten törvényét, mert Krisztus felmentette a törvény kárhoztatása alól (Róm 7:25–8:2). A Krisztus által kapott kegyelem nem szabadít fel a törvény alól, inkább a betartására késztet.

 

PÉTER ÉS A TÖRVÉNY (1Péter 2:9)

Június 9

Hétfő

 

Péter a Jézushoz legközelebb álló apostolok egyike volt, azok közé tartozott, akiket a Mester a legkorábban kiválasztott, így tanúja lehetett szolgálata főbb eseményeinek. Cézárea Filippiben ő jelentette ki, hogy Jézus a Messiás. Azon az éjszakán, amikor a Megváltót elfogták és kihallgatták, követte Kajafás udvaráig. Amikor pedig a feltámadott Jézus egy reggel a tengerparton megjelent a tanítványainak, Péter kapott külön felszólítást arra, hogy végezze a szolgálatot, amit Krisztus rábízott. Amikor a hívők első csoportja összegyűlt pünkösd napján, Péter lett a fő szónok. Ha tehát Isten bármit is változtatott volna a törvényen, ő bizonyára tudott volna róla.

Mit találunk ApCsel 10:9-14 szakaszában arról, hogy Jézus mennybemenetele után hogyan tekintett Péter a zsidók törvényeire? Ha ennyire komolyan vette az ételekre vonatkozó rendelkezéseket, vajon a Tízparancsolat folyamatos érvényességéről mit gondolhatott?

_____________________________________________________________

Péter ezt a látomást több évvel Jézus mennybemenetele után kapta. A tanítványok prédikálásának hatására már zsidók ezrei fogadták el, hogy Jézus a Messiás. A Biblia feljegyzésében semmi nem utal arra, hogy a keresztény üzenet bármely része is felhatalmazást adott volna a törvény elvetésére. Az apostolok cselekedetei 10. fejezetéből kitűnik, hogy az első keresztények ragaszkodtak zsidó gyökereikhez.

Vessük össze 2Móz 19:6 és 1Pt 2:9 verseit! Mit mondhatunk el 2Móz 19:6 szövegkörnyezetéről?

Amikor Péter úgy utalt hallgatóira, hogy „királyi papság, szent nemzet”, bizonyára azonnal eszükbe jutott a Sínai-hegyi törvényadás története. Izráel örököseiként Isten tőlük is elvárta, hogy a törvényében kinyilatkoztatott szövetség feltételei szerint éljenek. Tehát közvetlenül miután Péter arra emlékeztette hallgatóit, hogy kik is ők valójában, igaz életre bátorította őket (1Pt 2:11-12). Arra is figyelmeztetett, hogy őrizkedjenek a törvény nélküli evangéliumot prédikáló hamis tanítóktól (2Pt 2:21; 3:2).

Gondoljunk bele, hogy mekkorát vétett Péter, és mégis, milyen kegyelmes volt hozzá Jézus! Hogyan tanulhatunk meg mi is 1) hasonló kegyelemmel viseltetni az emberek iránt és 2) elfogadni a kegyelmet, amikor valamit elrontunk?

 

JÁNOS ÉS A TÖRVÉNY

Június 10

Kedd

 

Pál után János írta a legtöbbet az Újszövetség könyveiből: egy evangéliumot, három levelet és A jelenések könyvét. Ő is Jézus legelőször kiválasztott tanítványai között volt, és szintén különleges kapcsolatban állt a Mesterrel. A köztük lévő mély megértés miatt lett ő a „szeretett tanítvány”. Az evangéliuma végét olvasva (Jn 21:25) arra gondolhatunk, hogy igen sok személyes dolgot tudott Jézusról. A legszűkebb tanítványi körhöz tartozó János előtt bizonyára nem maradt volna titok, ha Jézus valóban eltörli a törvényt.

Olvassuk el Jn 15:1-11 és 1Jn 2:3-6 szakaszát! Ezek szerint hogyan kell viszonyulnunk Isten parancsolataihoz?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Földi élete végéhez közeledve Jézus el tudta mondani tanítványainak, hogy hűségesen megtartotta Atyja parancsolatait, és ezért megmaradt Atyja szeretetében (Jn 15:10). A törvényben Jézus nem negatívumokat, félresöprendő, eltávolítandó akadályokat látott, inkább a vele és a többi emberrel való, a szereteten alapuló kapcsolat szempontjából meghatározó irányelveket. Amikor János, a szeretett tanítvány emlékezteti a keresztényeket az Isten előtti kötelezettségükre, ugyanúgy a szeretet és az egység nyelvén szól, mint ahogy Jézus nyilatkozott meg az evangéliumban. János valóban megértette, hogy mindig is a szeretet volt a törvény lényege (pl. 2Jn 6). Akinek az Istenhez és az emberekhez fűződő kapcsolatát nem a szeretet jellemzi, az nem állíthatja, hogy betartja a törvényt.

„Isten törvénye megkívánja, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat. Ezért elménk teljes erejét és minden döntését az a cél vezesse, hogy a lehető legtöbb jót tegyük… Mennyire tetszik az Adományozónak, ha az ember a lélek királyi ajándékaival hat másokra! Ezek jelentik az összekötő kapcsot Isten és ember között és mutatják be Krisztus Lelkét, valamint a menny jellemzőit. Ékesebben szól a legtöbb prédikációnál a szentség ereje, ami látható, de nem kérkednek vele. Istent mutatja be, és nagyobb erővel tárja fel az emberek előtt a kötelességüket, mint a szavak” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 20. köt. 138. o.).

Mi a saját tapasztalatunk a törvény és a szeretet közötti kapcsolattal? A gyakorlatban hogyan fejezhető ki Isten törvényének betartásával a szeretet?

 

JAKAB ÉS A TÖRVÉNY

Június 11

Szerda

 

„Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, amelyről neveztettek? Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói” (Jak 2:7-9).

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jakabnak csak egy újszövetségi könyvet tulajdonítanak. Ő nem írja le részletesen a levelében, hogy melyik Jakab is valójában, de általánosan elfogadott, hogy ennek az apostoli levélnek az írója Jézus testvére. Eleinte talán kételkedett abban, hogy valóban Jézus lenne a Messiás (Jn 7:5), ám idővel befolyásos vezetője lett az újszövetségi egyháznak (ApCsel 15:13; Gal 1:19). Ha tehát Jézusnak szándékában állt volna érvényteleníteni az isteni törvényt, a testvére bizonyára tudott volna róla.

Olvassuk el Jakab levele 2. fejezetét! Mi az alapvető üzenete ennek a résznek? Miért foglalta össze az apostol a törvény lényegét a 7-9. versekben, közvetlenül azelőtt, amit az egész törvény megtartásáról mondott?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Pálnak a törvénnyel kapcsolatos tanítását félreértve némelyek állítják, hogy Jakab ellentmond Pálnak a törvény szerepét illetően. A legnagyobb vita akörül van, hogy mi a cselekedetek szerepe a megváltásban. Pál kijelenti, hogy kegyelemből, hit által üdvözülünk, nem cselekedetekből (Ef 2:8-9), míg Jakab hangsúlyozza: „holt a hit… cselekedetek nélkül” (Jak 2:26). Ezek a megfogalmazások azonban nem ellentétesek. Jakab erőteljesen mondja ki azt, amit Pál számos alkalommal szintén kifejez, hogy a kegyelem nem hatálytalanítja a törvényt. Amint Pál megfogalmazza Róm 13:9 versében, úgy Jakab is teljes egészében érti, hogy Isten törvényének a szeretet a lényege (Jak 2:8). Senki nem állíthatja igazán, hogy megtartja Isten törvényeit, ha nem a szeretet gyakorlati tettei jellemzik az életét.

 

JÚDÁS ÉS A TÖRVÉNY

Június 12

Csütörtök

 

Júdás levele az Újszövetség egyik legrövidebb irata, amiről úgy tartják, hogy Jézus másik testvére írta. Az író önmagát így nevezi: „Jézus Krisztusnak szolgája”, de azt is hozzáfűzi, hogy Jakab a testvére. Máté felsorolja Jézus négy bátyjának a nevét, és közöttük szerepel Jakab és Júdás (Mt 13:55). Az általánosan elfogadott nézet szerint a rövid apostoli levél írója a Megváltó testvére. Mint ahogy az eddigiekben említett bibliai írók, úgy Júdás is bizonyára tudott volna róla, ha Jézus eltörli a törvényt.

Júdás ugyan nem utal sem a törvényre, sem a parancsolatokra, mégis egész levele az Isten iránti hűségről, illetve a parancsolatok áthágásának következményeiről szól.

Mit mond Júdás apostol a levele 4. versében a most tárgyalt témával kapcsolatban?

_____________________________________________________________

Csak azért beszélhetünk kegyelemről, mert létezik törvény, hiszen bűn nélkül nem lenne szükség kegyelemre (Róm 5:18–6:15). Annyira rossz, amit a hamis tanítók képviseltek, hogy hatásukat Júdás az Úr megtagadásával tekintette egyenértékűnek.

Hogyan világítja meg Zsid 3:7-19 szakasza Jud 5-7 verseinek értelmét? Hogyan mutatnak rá együtt az engedelmesség és a hit közötti kapcsolatra?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Diplomatikus stílusában Júdás arra az időre emlékezteti hallgatóságát, amikor Isten kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi szolgaságból. Bemutatta nekik hatalmát, kinyilatkoztatta törvényét, amikor azonban hűtlenné lettek, rettenetes következményeket kellett elszenvedniük, mert elszakadtak tőle. Júdás félreérthetetlenül kijelenti: valóban megtörténhet, hogy az ember elszakad Istentől, de aki így tesz, ítéletre jut. Júdás éppen olyan világossá teszi, mint a Szentírás többi része: ha valaki állítja, hogy hisz, engedelmes életével mutassa be a hitét.

Olvassuk el Júdás levelét! Milyen ígéreteket találunk a szigorú figyelmeztetések között?

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Június 13

Péntek

 

„Miért kellett az apostoloknak tanítást adni az Isten előtti bűnbánatról? Azért, mert a bűnös viszályban áll az Atyával. Megszegte a törvényt; fel kell ismernie bűnét és meg kell térnie. Mi a következő teendője? Hogy Jézusra nézzen, mert egyedül az Ő vére tisztíthat meg minden bűntől. Szükséges a Krisztusba vetett hit, hiszen a törvény nem képes megmenteni. A törvény elítél, de bűnbocsánatot nem nyújthat a vétkesnek. A bűnösnek Krisztus vére érdemeire kell hagyatkoznia. 'Avagy fogja meg erősségemet – mondja irgalmas Megváltónk –, kössön békét velem, békét kössön velem' (Ézs 27:5)! Urunk kijelentette, hogy azokat szereti a legjobban, akiknek a legtöbbet bocsátott meg. Csak az fogja érezni, milyen nagy szüksége van a bűnbocsánatra, aki látja, hogy beszennyezte a bűn, mivel Isten szent törvényét megszegte. Aki a legteljesebben meggyőződött a törvény szent kívánalmairól, az fogja vétkei rettenetes voltát a legtisztábban látni, és ő érzi majd úgy, hogy Isten valóban sokat bocsátott meg neki” (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1886. aug. 5.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Milyen fényt vet a negyedév során elemzett bibliai tanításokra ez az idézet? Mit jelent az, hogy „A bűnösnek Krisztus vére érdemeire kell hagyatkoznia”?

2.  Gondolkozzunk el Júdás 4. versének intéséről! Mivel ezek az emberek Krisztus kegyelméről beszéltek, hívők lehettek, de ahogy Júdás mondja, mégis megtagadták az Urat. Tehát milyen súlyos következményekkel számolhat, aki hangoztatja, hogy Isten kegyelme eltörölte a törvényt? Valójában mitől szeretne megszabadulni, aki állítja, hogy már érvényét vesztette a törvény?

3.  Sátán el akarja söpörni Isten törvényét. Miért játszik az ő kezére, aki a törvényt elutasítja vagy akár csak egyetlen parancsolatot elvet?

 

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

TUDSZ-E VALAMI JÓT?”

 

 

Kérdést őrizgetek szívemben.

Kérdője rég elköltözött.

De milliók szomjúsága, reménye

rejtőzik tréfás kérdése mögött.

Mert olyan emberi jó hírre várni!

Derűs mosollyal egyet tudakolt,

ha beléptem: „Tudsz-e valami jót?

Mert ha nem, hát találj ki!”

 

Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett.

Betegágya, halálos ágya mellett

az a jó hír volt az erő, a béke,

utolsó, boldog menedéke,

szenvedést beragyogó, drága cél,

örökké új örömhír: Jézus él!

 

Tudsz-e valami jót? – visszhangzik egyre bennem.

Tudok! Azóta sem kell bús bajpostásnak lennem,

fénytelen szeműek közt fénytelen szívvel mennem.

Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval,

hírre szomjazókat itatva örök jóval,

szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval,

bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!

Évek hulló levelét űzheti őszi szél.

Örök tavaszi jó hír él szívemben

diadalmasan, frissen: Jézus él!