SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

7. tanulmány     2013  Május 10 - 16.

A törvény vége Krisztus

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 5:12-21; 6:15-23; 7:13-25; 9:3010:4; Galata 3:19-24

„Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára” (Róm 10:4).

Egy ismert újságban megjelent egy egész oldalas reklám ezzel a címmel: „Találja meg a halhatatlanságot (nem tréfa)!” Bizonyos értelemben persze vicces a megfogalmazás, hiszen a hirdetés így folytatódott: „Megtudhatja, hogyan rendelkezhet a hagyatékáról úgy, hogy örökké küldjenek ajándékokat az Ön nevében. Jelentkezzen az ingyenes tájékoztató füzetért!”

Írók, tudósok, filozófusok és teológusok évezredeken át küzdöttek a halál kérdésével és azzal, hogyan befolyásolja a halál az életünk értelmét. A reklám lehet ötletes, ám végeredményben nem segít megbirkózni a halandóság tényével.

Ezzel szemben az egész Újszövetség bemutatja a halhatatlanság elérésének egyetlen módját: a Jézusba vetett hit által, nem pedig a törvény betartása révén nyerhető el, még ha a törvényt valóban tisztelnünk is kell. A törvény betartása nem ellentétes a kegyelemmel. Ellenkezőleg! Pontosan ezt kell tennünk, ha kegyelmet nyertünk.

A héten tovább boncolgatjuk a törvény és a kegyelem témakörét.

 

„AHOL MEGNÖVEKEDIK A BŰN” (Róma 5:12-21)

Május 11

Vasárnap

 

A törvény rámutat bűneinkre, arra azonban erőtelen, hogy meg is szabadítson tőlük. Éppen ez az erőtelenség mutatja, hogy szükségünk van Jézusra, a bűn problémájának egyedüli megoldására.

Hogyan mutatkozik meg Isten kegyelmének üzenete Róm 5:12-21 szakaszában?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Figyeljük meg, hogy ebben a részben álladó a bűn és a halál összekapcsolása, újból és újból együtt jelennek meg, mert halálhoz vezet Isten törvényének az áthágása, a bűn.

Most pedig olvassuk el Róm 5:20 versét! Amikor a törvény „bejött”, a bűn megnövekedett, abban az értelemben, hogy a törvény világosan meghatározza, mi számít bűnnek. Viszont ahelyett, hogy a bűn természetes következményét, azaz a halált hozta volna magával, Pál fogalmazása szerint: „ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik”. Más szóval, bármennyire szörnyű is a bűn, Isten kegyelme elegendő ahhoz, hogy elfedezze azokban, akik hit által hivatkoznak ígéretére.

1Jn 3:4 bizonyos fordításait, mint pl. az új protestáns bibliafordítást („a bűn törvényszegés”) követve sokan csupán a Tízparancsolat áthágását értik a bűn alatt. Viszont a szó szerinti fordítás az, amit Károlinál találunk: „a bűn pedig a törvénytelenség.” Bűn minden, ami ellentétes az isteni elvekkel. Ebből következően, noha Isten még formálisan nem nyilatkoztatta ki a Tízparancsolatot akkor, amikor Ádám evett a tiltott gyümölcsből, az első ember megszegte törvényét (1Móz 2:17), bűnös lett. Éppen Ádám bűne miatt sújtja a halál átka az emberiség minden nemzedékét (Róm 5:12, 17, 21).

Ádám engedetlen lett, viszont Jézusnak az Isten törvénye iránti hűsége az örök élet reményét adta. Jézus is megkísértetett, Ő azonban nem engedett a bűnnek (Zsid 4:15). A Római levélben Pál magasztalja tökéletes engedelmességét, ami örök életet biztosít azoknak, akik elfogadják (Róm 5:18-21). Második Ádámként Ő maradéktalanul betartotta a törvényt és megtörte a halál átkát, igazsága így most a hívő igazsága lehet. Az első Ádám bűnét megörökölt és ezért a halál kárhoztatása alatt álló emberek most megkaphatják az élet ajándékát, amennyiben elfogadják a második Ádám, Jézus igazságát.

 

TÖRVÉNY ÉS KEGYELEM (Róma 6:15-23)

Május 12

Hétfő

 

A keresztények számára az az egyik legnehezebben érthető fogalom, hogy még a kegyelem által megváltott hívőre is vonatkozik a törvény. Miért kell továbbra is betartania az embernek a törvényt, miután igazságot nyer, mert elfogadja Jézus tökéletes életét és halálát? Ez a kérdés újabb alkalmat ad arra, hogy megismételjünk egy fontos tételt: Istennek soha nem az volt a szándéka, hogy a törvény üdvözítsen. A bűneset után az a törvény szerepe, hogy meghatározza, mi a bűn. A kereszt nem teszi szükségtelenné a törvény betartását, mint ahogy a sebességhatárt sem lépheti át folyamatosan az, akinek egyszer elengedték a gyorshajtás miatti büntetést.

Róm 6:12, 15-23 értelmében mi minden következik abból, ha az ember kegyelem alatt él? Lásd főként Róm 6:12, 15, 17 verseit!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nem ellentétes egymással a kegyelem és a törvény, és nem is teszik érvénytelenné egymást – nagyon is erősen összekapcsolódnak. A törvény nem üdvözíthet, de rámutat, hogy szükségünk van a kegyelemre. A kegyelem nem a törvénnyel, inkább a halállal áll szemben. Nem magával a törvénnyel volt gondunk, hanem a törvényszegés következményeként jelentkező örök halállal.

Pál figyelmezteti a keresztényt, nehogy a kegyelem megígért ajándékára hivatkozva megmaradjon a bűnben (Róm 6:12, 15). A törvény mutat rá a bűnre, ezért amikor Pál azt mondja a hívőknek, hogy ne vétkezzenek, gyakorlatilag erre int: tartsátok meg a törvényt, engedelmeskedjetek a parancsolatoknak!

„Pál mindenkor magasztalta az isteni törvényt. Rámutatott arra: a törvénynek nincs hatalma, hogy az embert az engedetlenség büntetésétől megvédje. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit és meg kell aláznia magát Isten előtt, akinek jogos haragját vonta magára törvényének áthágásával; és hinnie kell Krisztus vérében, mint a bocsánat egyetlen eszközében” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 258. o.).

Miért olyan könnyű a helytelen logikai érvelés csapdájába esni, hogy mivel nem a törvény üdvözít, nem is kell betartani?

 

ÓH ÉN NYOMORULT EMBER!” (Róma 7:21-25)

Május 13

Kedd

 

Hogyan értsük Róm 7:13-25 szakaszát? Vajon az apostol a megtéretlen emberről beszél vagy a hívő ember tapasztalatát ecseteli? Mivel tudjuk alátámasztani a válaszunkat?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nincs egyedül, aki nem biztos abban, hogy kire is utalnak ezek a versek, a teológusok évszázadokon át küzdöttek ezzel a kérdéssel. Pál itt azt az embert mutatja be, aki örömét leli Isten törvényében (nehéz volna hitetlennek tartani), mégis mintha a bűn fogságában lenne (ami viszont nem érthető, hiszen a keresztények a bűn feletti győzelemhez szükséges erő ígéretét kapják). Az Adventista Bibliakommentár mindkét oldal érveit megvizsgálja, majd így foglal állást: „Úgy tűnik, ebben a szakaszban az volt Pál fő célja, hogy bemutassa a kapcsolatot a törvény, az evangélium és aközött az ember között, aki felébredt és az üdvösségre készülve komoly küzdelmet folytat a bűn ellen. Pál üzenetének az a lényege, hogy míg a törvény siettetheti és felerősítheti a harcot, győzelmet és szabadulást csakis Jézus Krisztus evangéliuma hozhat” (The SDA Bible Commentary. 6. köt. 554. o.).

Bárhogy tekintsünk is e versekre, arra mindig gondolnunk kell, hogy a bűnnel küzdő ember képes helyes döntést hozni. Ellenkező esetben értelmetlenek volnának Pál apostol és mások ígéretei a bűn feletti győzelemhez kellő erőről. Vagy amint Máté evangéliuma 5. fejezetében is láthatjuk, a bűn gyakran már azelőtt elkezdődik, hogy az ember megtenné azt, ami rossz. Tehát akinek bűnös gondolata van, máris törvényszegő. Ez általában félelmet kelthet, viszont Róma 7. fejezetének összefüggésében, még ha gyámoltalannak is érzi magát az ember, nem reménytelen a helyzete. Ugyanis az örök törvény folyamatosan emlékezteti azt, aki Lélekben van, hogy a kárhoztatástól Jézus szabadít meg (Róm 7:24–8:2).

Ismét olvassuk el a mai verseket! Milyen párhuzamokat találunk, ha a saját hitéletünkre gondolunk? Küzdelmeink között hogyan tapasztalhatjuk azt a reménységet, amiről Pál írt ebben a részben?

 

A TÖRVÉNY CÉLJA (Róma 9:3010:4)

Május 14

Szerda

 

E heti tanulmányunk címe Róm 10:4 verséből ered: „a törvény vége Krisztus”. Akiket eleve arra tanítottak, hogy negatív módon közelítsenek a törvényhez, automatikusan így értelmezik e verset: „Krisztus eltörölte a törvényt.” Ez az értelmezés viszont ütközik a Római levél és az Újszövetség számos más igehelyével, amelyek a törvény folytonos érvényességéről szólnak.

Miként magyarázza Pál Róm 9:3010:4 szakaszában, hogy az üdvösséget hit által, nem pedig a törvény betartásával nyerjük?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Mint ahogy a Római levél többi részében, úgy itt is az volt Pál célja, hogy bemutassa az igazság valós forrását. A törvény az igazság egyik mutatója, ahhoz azonban erőtelen, hogy az embert igazzá tegye. Ezért az apostol egy paradoxonnal (látszólagos ellentmondással) él: a pogányok is elnyerték az igazságot, pedig nem törekedtek rá, míg az igazság törvényeit betartani igyekvő izraelitáknak ez nem sikerült. Pál nem zárja ki a zsidókat az igazságból, és azt sem állítja, hogy aki nem zsidó, az mind igaz volna. Egyszerűen arról van itt szó, hogy a törvény nem igazítja meg a bűnösöket, legyenek akár zsidók, akár pogányok.

A zsidók között is voltak, akik őszintén vágytak a megigazulásra, de sokuk buzgalma hiábavaló volt (Róm 10:2). Nagy buzgalommal szolgálták Istent, csakhogy a saját feltételeiket követve. Isten egyik kinyilatkoztatását (a törvényt) összekeverték üdvösségük Forrásával. A törvény valóban jó, mégsem üdvözíthet! Ahelyett, hogy megigazítaná az embert, leleplezi bűnösségét; rávilágít, hogy az embernek szüksége van a megigazulásra. Ezért nevezi Pál Krisztust úgy, hogy „a törvény vége”. Nem olyan értelemben, hogy véget vetne a törvénynek, megszüntetné azt, hanem Ő a törvény „célja”, akire a törvény rámutat. A törvény Krisztushoz vezeti az embert; a bűnbánó bűnös tőle várja az üdvösséget. Minden keresztényt arra emlékeztet, hogy Krisztus az igazságunk (Róm 10:4).

Aki komolyan veszi a törvényt, arra állandóan leselkedik a törvényeskedés veszélye: hogy a saját igazságát akarja „érvényesíteni”. Mit tegyünk, nehogy ebbe a rejtett csapdába essünk, miközben igyekszünk eleget tenni Isten törvényének?

 

„KRISZTUSRA VEZÉRLŐ MESTER” (Galata 3:19-24)

Május 15

Csütörtök

 

A Római levéllel összhangban Pál a Galáciai levélben is nagy gonddal érzékelteti, hogy a törvénynek nem a megigazítás a szerepe, hanem azt meghatározni, mi a bűn (Gal 3:19, 21).

Milyen képekkel mutatja be Pál a törvény célját Gal 3:23-24 verseiben? Vajon mit jelentenek ezek a hasonlatok?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A 24. vers szerint a törvény olyan, mint a nevelő. A görög kifejezés a gazdag család egy rabszolgáját jelöli, akinek ura fiával kellett foglalkoznia. A tanító feladata volt a fiút önuralomra nevelni. Rabszolga volt, mégis jogában állt fegyelmezni a gyereket, akár tettleges büntetést is alkalmazva. Amikor a fiú felnőtt, a nevelőnek többé nem volt hatalma felette.

A nevelő szerepének magyarázata fényében vajon mi lehet a törvény feladata annak az embernek az életében, aki már üdvösségre jutott Krisztusban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A felnőtt fiú felett a tanítónak már nem volt hatalma, de továbbra is elvárták, hogy az addig tanultak érett döntések meghozatalához segítsék a fiút. Hasonlóképpen a keresztény is, noha nem áll a törvény kárhoztató hatalma alatt, de elvárható tőle, hogy éretten, a törvény elveivel összhangban irányítsa a tetteit. Nevelői szerepén túl a törvényt hasonlíthatjuk még a gondviselőhöz is, ami védi a hívőt, míg eljön „a hit” (Gal 3:23). Itt ismét azt látjuk, hogy Krisztus a törvény „vége”, célja. Pál éppen akkor fogalmaz így, amikor elmondja: a törvény vezetett el Krisztushoz, „hogy hitből igazuljunk meg” (Gal 3:24).

Olvassuk el figyelmesen Gal 3:21 versét! Mit mond itt az apostol, ami egyszer és mindenkorra cáfolja azt a nézetet, hogy a törvény betartásával juthatnánk üdvösségre? Miért olyan jó hír ez? Beszélgessünk erről szombaton a csoportban!

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Május 16

Péntek

 

„A törvény rámutat bűneinkre és Krisztusra szoruló állapotunkra. Arra indít, hogy – Isten felé tanúsított bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusban való hit által – Jézushoz meneküljünk bűnbocsánatért és békességért…

A Tízparancsolatot nem annyira a tilalom, mint inkább a kegyelem oldaláról kell szemlélni. A tiltások az engedelmességben való boldogság biztosítékai. Ha Krisztusban fogadjuk el azokat, akkor olyan jellemtisztaságot munkálnak bennünk, ami örökkévaló korokon át örömünkre lesz. Az engedelmesnek a védelem falaként szolgálnak. A Tízparancsolatban Isten jóságát szemléljük, aki az ember elé tárja az igazság változhatatlan alapelveit, s ezáltal pajzsot ad a törvényszegésből származó gonoszságok ellen” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 222-223. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A csoportban beszélgessünk Gal 3:21 nagyszerű reménységéről! Hogyan mutatja be itt az apostol a kegyelem evangéliumát? Miért számít ez az ige a törvényeskedés abszolút ellenszerének?

2. A hívői életmód nem csupán egy választható lehetőség azok számára, akik Isten gyermekeinek tartják magukat. Sokan jó szándékkal hangsúlyozzák, hogy el kell érnünk a „tökéletességet”, ha be akarunk jutni Isten országába. E tanítás képviselői sajnálatos módon nemcsak azt érzékeltetik, hogy az üdvösség szempontjából csupán az számít, amit az ember maga képes megtenni, de az emberi természet bűnösségével sem számolnak. Az embernek örökölt bűnös hajlamaival kell élnie, miközben a kísértések folyamatosan bombázzák. Még aggasztóbb, hogy csüggedés vár arra, aki mindig csak magát figyeli, azt nézi, menynyire tud jól teljesíteni üdvössége érdekében. Ugyan ki az közülünk, aki valaha is felérhetne Isten és törvénye szentségéhez? Mit tehetünk, nehogy olyan teológiai gondolatba gabalyodjunk, miközben igyekszünk hűségesen élni, ami nem Krisztus igazságára, hanem valami másra alapozza az üdvösség reményét?

3. Mi a törvény célja?

 

 

 

SZIGETI JENŐ:

AZ ÖREGEMBER ZSOLTÁRA

 

 

Szabadíts meg engem, Uram

az értelmetlen élet

kóbor nyilaitól,

s a megfelelni akarás

kapaszkodó ösztönétől.

Add, hogy hasznos kavicsként

a tenyeredbe simuljak,

s ha már nem kell neked

törékeny életem

és messzire hajítasz,

bizakodva hulljak

kegyelmed végtelen ölébe.