6. tanulmány − 2013
Május 3 - 9.Krisztus halála és a törvény
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK:
Apostolok cselekedetei
13:38-39; Róma 4:15;
7:1-13; 8:5-8; Galata 3:10
„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste
által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy
gyümölcsöt teremjünk Istennek”
(Róm 7:4, új
prot. ford.).
Egy autós jóval
túllépte a sebességhatárt, majd a visszapillantó tükörben hirtelen meglátta egy
rendőrautó villogó fényét és meghallotta a sziréna jól ismert hangját.
Lehúzódott az útról, megkereste a táskájában a jogosítványát. A rendőr elvette
az igazolványt, majd visszament a kocsijához.
A nő közben azon
töprengett, vajon mekkora büntetést fog kapni (hiszen jóval túllépte a
sebességhatárt), és aggódott, hogyan tudja majd kifizetni. Néhány perc
múlva a rendőr újból odalépett hozzá: „Nos hölgyem,
hogy ne kelljen újból megbüntetnünk törvénysértés miatt, eltöröljük a
törvényt. Többé nem kell törődnie a sebességkorlátozással.”
Valóban furcsa ez a
történet, de semmivel sem képtelenebb, mint az a teológiai tanítás, ami szerint
Jézus halála után Isten eltörölte a Tízparancsolatot.
A héten azzal
foglalkozunk, hogy mi a jelentősége Jézus halálának a törvény viszonylatában.
„MEGHALTATOK A TÖRVÉNYNEK”
(Róma 7:1-6) |
Május 4 |
Vasárnap |
Alaposan tanulmányozzuk Róm 7:1-6 szakaszát, hogy a
lehető legjobban megértsük, mit is mond itt Pál! Olvasás közben gondoljunk a
törvénnyel kapcsolatos más igehelyekre is!
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Néhány bibliafordítás
pontatlanul hozza az 1. verset, úgy, hogy a törvény halálig kötelező, de a szó
szerinti fordítás így hangzik: „minden élő ember a törvény uralma alatt áll.” A
hangsúly nem a halálon, hanem azon van, hogy élő.
A házasság köréből
vett példa arra utal, hogy aki nem a házastársával, hanem valaki mással lép
meghitt kapcsolatra, az megszegi a törvényt, a paráznaság bűnében vétkes. Egy
házas ember csak a házastársa halála után létesíthet mással intim kapcsolatot
úgy, hogy nem követ el törvényszegést.
Némelyek még azzal is
érvelnek, hogy ez a szakasz a törvény halálát mutatja. Pedig valójában arról van
itt szó, hogy az ember meghalt a törvénynek Krisztus teste által (Róm 7:4).
Róm 6:6 szerint az „óember” hal meg. Az ember
régi énje áll a törvény kárhoztatása alatt, ezért nyomorúságos kapcsolatban van
(Róm 7:9-11, 24). Az „óember” halála után
azonban már szabadon léphet új kapcsolatba – a feltámadott Krisztussal (Róm 7:4).
Pál itt azt mondja,
hogy mivel a törvény minden élő embert kötelez, Isten törvényének kell
irányítania az új egységet is. Miután a hívő Krisztussal egyesült, a törvény
többé már nem a kárhoztatás eszköze. Jézusban a hívő felszabadult a törvény
kárhoztatása alól, mivel betakarja Jézus igazsága.
Pál nem állítja, hogy
Isten eltörölte volna a Tízparancsolat, ami meghatározza, mi a bűn, hiszen ez
ellentétben állna a Biblia nagy részével, beleértve Pál egyéb írásait is. Az
apostol inkább arról szól, hogy Jézusba vetett hit által az ember új kapcsolatba
kerül a törvénnyel. A törvény továbbra is kötelez, csak arról van szó, hogy aki
hisz Jézusban és meghalt a bűnnek, valamint régi énjének, az
többé nem áll a törvény kárhoztató szorításában, mert már „máshoz” – Jézushoz –
tartozik.
„A BŰN ÉS A HALÁL TÖRVÉNYE”
(Róma 8:1-8) |
Május 5 |
Hétfő |
Pál biztosítja a keresztényeket, hogy „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak… Mert a Jézus Krisztusban
való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől”
(Róm 8:1-2). Ha a közvetlen
szövegkörnyezettől elkülönítve olvasnánk e verseket, úgy tűnhetne, mintha
Pál két, egymással ellentétes törvényre utalna: az élet törvényére,
valamint a bűn és a halál törvényére. Csakhogy nem a törvény kétféle,
hanem az ember más, mielőtt, ill. miután elfogadta Krisztust.
Hogyan mutatja be az apostol a törvény szerepét Róm 7:7-13
szakaszában?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A törvény aktuális
szerepe attól a személytől függ, akiről éppen szó van. Például ugyanazt a
kést használhatja egy sebész gyógyításra, a gyilkos
pedig arra, hogy kioltsa valakinek az életét. Hasonlóképpen más viszonyban áll a
törvénynyel a törvénysértő tolvaj, aki ellopott egy táskát, mint akit véd a
törvény (a táska tulajdonosa). A törvényt bemutathatjuk úgy is, mint ami
„szent és igaz és jó” (Róm 7:12),
ugyanakkor mondhatjuk rá azt is, hogy „a bűn és a halál törvénye”
(Róm 8:2). Viszont éppúgy, ahogy büntető bosszúállása mellett Isten továbbra is
a szeretet Istene marad, „a bűn és a halál törvénye” – vagyis a
törvénynek ez a szerepe – nem teszi magát a törvényt bűnössé.
Róm 8:5-8 szerint a törvény „a bűn és a halál”
eszköze azok számára, akik „a test dolgaira gondolnak” (Róm 8:5). Ez arra
vonatkozik, aki még mindig az „óemberrel” él kapcsolatban, és nyilvánvalóan nem
áll szándékában véget vetni ennek a viszonynak azért, hogy a feltámadott
Krisztushoz kösse az életét. A bűnös egység következtében az ilyen ember
„ellenségeskedésben” találja magát Istennel és a törvénnyel, mivel ellentétes
oldalon állnak (Róm 8:7). Majd Pál kihangsúlyozza,
hogy azok számára, „akik… testben vannak”, Isten törvényének
engedelmeskedni vagy akár Isten kedve szerint élni lehetetlen (Róm 8:7-8).
Ez nyilván nem a Róm 7:13-25 szakaszában bemutatott
küzdő emberre utal, aki az elméjével „Isten törvényének” szolgál (Róm
7:25). Az apostol Róma 8. fejezetében valószínűleg azokra gondol, akik „az
igazságot hamissággal feltartóztatják” (Róm 1:18),
akik lázadnak Isten uralma ellen, és ezért lesz a törvény számukra a bűn és a
halál eszköze (Róm 2:12).
Hogyan viszonyulunk a törvényhez, amikor áthágjuk?
A TÖRVÉNY EREJE |
Május 6 |
Kedd |
Mi a törvény szerepe Róm 4:15, 5:13 és 7:7 szerint?
Hogyan hat arra, aki áthágja (Róm 7:8-11)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Minden eszköznek van
valamilyen rendeltetése. A kulccsal zárat nyitunk, a késsel vágunk, a törvény
pedig annak meghatározására való, hogy mi számít bűnnek. Isten törvénye nélkül
nem lenne abszolút módszerünk megtudni, hogy mely tettek elfogadhatóak, ill.
elfogadhatatlanok Isten előtt. Igaz, törvény hiányában nem létezne bűn, de Pál
azt is világosan megfogalmazza, hogy a törvény nem készséges partner a bűnben:
„Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy
meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott
mértékben lesz bűnné a parancsolat által” (Róm 7:13,
új prot. ford.).
Az előbbi szövegek hogyan világítják meg 1Kor 15:54-58
értelmét?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Ha csak elkülönítve
olvasnánk 1Kor 15:54-58 verseit, azt is
gondolhatnánk, hogy rossz fényt vet Isten törvényére. Valójában azonban Pál azt
mondja: a törvény „a bűn ereje” (56. vers), de csak azért, mert a törvény
határozza meg, mi számít bűnnek. Természetesen „a bűn zsoldja halál” (Róm
6:23). Ha nem létezne törvény, nem lenne halál, mivel
nem lehetne meghatározni, mi a bűn. 1Korinthus 15. fejezetében Pál nem a
törvényt akarja rossz színben feltüntetni, hanem azt mutatja be, hogy Jézus
halála és feltámadása által minden hívő győzhet a törvényszegés
következményeként fenyegető halál felett.
Mikor fordult elő utoljára, hogy valaki vétkezett ellened, megszegte Isten
törvényét és ezzel ártott neked? Miért alaptalan az elképzelés, hogy a kereszt
után Isten eltörölte a törvényt? Hogyan segít egy ilyen személyes tapasztalat
ezt megérteni?
AZ ERŐTELEN TÖRVÉNY |
Május 7 |
Szerda |
Amint láttuk, bizonyos értelemben ugyan a törvény „a bűn ereje”, más
tekintetben viszont rettenetesen erőtelen. Hogyan lehet egyugyanazon dolog erős
és gyenge is?
Itt sem a törvény lesz másmilyen, hanem az ember más. Aki rádöbben bűnösségére,
azt a törvény arra készteti, hogy elismerje: Isten akaratával
szembehelyezkedett, ezért a halálba tart. Amikor a bűnös felismeri bűnösségét,
elhatározhatja, hogy szó szerint betartja a törvényt, csakhogy halál vár rá,
mivel már követett el bűnt.
Olvassuk el ApCsel 13:38-39, Róm 8:3 és Gal 3:21
verseit! Mit tudunk meg ezekből az igékből a
törvényről és az üdvösségről?
_____________________________________________________________
Némelyek úgy vélik, hogy a törvény szigorú betartásával üdvösségre lehet jutni,
de ez nem biblikus tanítás! A törvény meghatározza, hogy mi számít bűnnek
(Róm 7:7), és nem bocsátja meg a bűnt (Gal
2:21). Éppen ezért jegyzi meg Pál, hogy az a törvény, ami „a bűn ereje”,
egyben „erőtelen” is (Róm 8:3). Képes
meggyőzni az embert bűnösségéről, de igazzá már nem tudja tenni. A tükör
megmutatja a problémákat, de javítani nem tud rajtuk. Amint Ellen G. White írta:
„A törvény nem üdvözítheti azokat, akiket elítél;
képtelen megmenteni a vesztükbe tartókat” (The Signs of the Times. 1890.
nov. 10.). Amikor mindent figyelembe véve gondolunk a törvény szerepére,
könnyebb megérteni, hogy Jézusnak miért kellett engesztelő áldozatul adnia magát
az emberiségért. Halála jó kapcsolatot teremtett a korábban bűnös emberek és
Isten, valamint „szent és igaz és jó” törvénye (Róm 7:12)
között. Ugyanakkor Jézus halála azt is bemutatta, hogy a törvény betartása nem
szerezhet üdvösséget az embernek. Végtére is, ha a törvénytisztelet
üdvözíthetne, Jézusnak nem kellett volna meghalnia helyettünk. Ő azonban
meghalt, ami tény, és éppen ez világít rá, hogy a törvény megtartása még nem
menthet meg. Ennél sokkal drasztikusabb dologra van szükségünk.
A Bibliában Isten újból és újból erőt ígér
a törvény betartásához, viszont miért nem elegendő mégsem az üdvösség
elnyeréséhez az engedelmesség? Bizonyos értelemben nem lehet nehéz válaszolni
erre a kérdésre. Gondolkozzunk el a saját életünkről, arról, ahogyan betartjuk a
törvényt! Ha az üdvösségünk engedelmességünkön múlna, mennyi reményünk lenne?
A TÖRVÉNY ÁTKA (Galata 3:10-14) |
Május 8 |
Csütörtök |
Mit tudhatunk meg az emberi természetről a következő igehelyekből? Hogyan
tapasztaljuk ennek a valóságát nap mint nap? Zsolt 51:7;
Ézs 64:6; Róm 3:23
_____________________________________________________________
Krisztus kivételével minden embert megfertőzött Ádám bűne. Ebből következően
senki nem állíthatja, hogy teljes egészében igaz lenne. Néhányan, mint Illés
vagy Énókh kivételesen szoros kapcsolatban éltek Istennel, de senki nem tudott
egészen bűntelen maradni. Pál éppen ezért jelenti ki: „Mert akik a törvény
cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott
minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje” (Gal 3:10). Az az
igazság, hogy a törvény teljes, maradéktalan engedelmességet kíván meg, és
Jézuson kívül vajon ki lenne képes ennek eleget tenni?
Hogyan segít Róm 6:23 meghatározni, hogy mi „a
törvény átka”? Lásd még 1Móz 2:17; Ez 18:4!
_____________________________________________________________
Természetes módon mindenki a törvény átka alatt van. A törvény egyáltalán nem
hagy teret a rossznak; az ember nem hozhatja helyre múltbeli bűneit. Ebből
következően a sorsunk halál. Jakab még sötétebb képet fest, amikor emlékeztet,
hogy ha egy helyen áthágjuk a törvényt, az éppen olyan súlyos, mintha minden
területen törvényszegők lennénk (Jak 2:10).
Amikor rádöbbenünk az átok alatt lévők reménytelen helyzetére, jobban értékeljük
Isten szeretetének hatalmas voltát: „Az Isten pedig a mihozzánk való
szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk
meghalt” (Róm 5:8). Halála által „Krisztus
váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk” (Gal 3:13).
Gondolkodjunk el arról, amit Pál mondott: „Mert akik a törvény
cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak” (Gal 3:10).
Ez azért van így, mert maga a törvény nem menthet meg, tehát a halál átka
alatt vagyunk. Mennyiben segít ez a gondolat jobban értékelni mindazt,
amit Jézusban kapunk? Hogyan fejezhetjük ki az életünkkel, ha valóban
nagyra becsüljük Jézus ajándékait? Lásd még 1Jn 5:3!
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Május 9 |
Péntek |
Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó.
„Elvégeztetett” c. fejezet, 666-673. o.
„A törvény megköveteli az igazságosságot – az
igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni
a törvénynek. Az emberek nem tudnak eleget tenni Isten szent törvénye
követelményeinek. Krisztus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet
élt és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja ezeket
mindazoknak, akik meg akarják kapni. Élete kezeskedik az emberek életéért. Így
Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt
még több is, mint ez. Krisztus ugyanis átitatja az embereket Isten
tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlósága szerint építi
fel, lelki erővel és szépséggel ruházza fel az embereket. Így a törvény igazi
igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben.
Érvényes Istennek az a szava, ’hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt,
aki a Jézus hitéből való’ (Róm 3:26)” (i. m.
670-671. o.).
Összefoglalva tehát, Jézus halála hathatós bizonyíték Isten törvényének továbbra
is kötelező érvényére. Amikor az első emberpár bűnt követett el, Isten
eltörölhette volna a törvényeket és felmentést
adhatott volna a törvényszegés büntetése alól. Ez azonban törvénynélküli
társadalomban eltöltött, nyomorult életet jelentett volna a föld lakói számára.
Ezért Isten úgy döntött, hogy saját Fiát küldi el Helyettesünkként, és minden
ember bűnéért Ő szenvedte el a törvény által megkövetelt büntetést. Jézus halála
révén az egész emberiség új kapcsolatba került Istennel. Ez azt jelenti, hogy
Jézusba vetett hit által mindannyian bocsánatot nyerhetünk
bűneinkre és így tökéletesen állhatunk meg Isten előtt.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Számos vallás azt tanítja, hogy az élet végén Isten egymással szembeállítja az
ember jó és rossz cselekedeteinek a listáját, és ezek alapján dönti el, milyen
sorsra küldi a túlvilágban. Miért különösen téves ez a gondolkodás?
2.
Jézus halt meg a bűneink miatt, aki az Istennel egyenlő. Ha azt képzeljük, hogy
a törvény betartásával mi ehhez még bármit is hozzátehetnénk üdvösségünk
érdekében, akkor gyakorlatilag mit mondunk Krisztus áldozatának erejéről?
3.
Még mivel cáfolhatjuk azt a téves nézetet, miszerint a kereszt után Isten
eltörölte a törvényt? Amikor valaki ilyesmit mond, valójában minek az
eltörlésére gondol? Vagyis melyik parancsolatról állítja azt, hogy Isten már
eltörölte?
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:
EGY GONDOLAT
Egy gondolat is tőrbe ejthet.
Mire feleszmélsz, már foglya vagy.
Úgy érzed, nincs is szabadulás;
rabja
lettél, kalitkában vagy.
Szabadulnál, csapkodsz véres szárnnyal,
hisz
gyanútlanul kerültél ide,
de
rabtartód, az örökös ellenség
Ádámot már ebbe zárta bele.
Ám a percek ajtaja kinyílik;
ha
újra tévedsz, új a baj.
Magába zár és már foglya vagy.
De egy harmadik perc menteni akar.
Ezért minden lépést meggondolni
kötelesség,
mert embernek születtél.
Felelősség terhel, meggondolás.
Vizsgáld meg dolgaid: mit, miért tettél!
Csak szépet, csak jót, mert ez illik
hozzád.
Méltóságod semmiért ne add!
Krisztusnak mindent ígért a Sátán.
Ő tudta: gazdag csak Istenben marad.