SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

6. tanulmány     2013  Május 3 - 9.

Krisztus halála és a törvény

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 13:38-39; Róma 4:15; 7:1-13; 8:5-8; Galata 3:10

„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm 7:4, új prot. ford.).

Egy autós jóval túllépte a sebességhatárt, majd a visszapillantó tükörben hirtelen meglátta egy rendőrautó villogó fényét és meghallotta a sziréna jól ismert hangját. Lehúzódott az útról, megkereste a táskájában a jogosítványát. A rendőr elvette az igazolványt, majd visszament a kocsijához.

A nő közben azon töprengett, vajon mekkora büntetést fog kapni (hiszen jóval túllépte a sebességhatárt), és aggódott, hogyan tudja majd kifizetni. Néhány perc múlva a rendőr újból odalépett hozzá: „Nos hölgyem, hogy ne kelljen újból megbüntetnünk törvénysértés miatt, eltöröljük a törvényt. Többé nem kell törődnie a sebességkorlátozással.”

Valóban furcsa ez a történet, de semmivel sem képtelenebb, mint az a teológiai tanítás, ami szerint Jézus halála után Isten eltörölte a Tízparancsolatot.

A héten azzal foglalkozunk, hogy mi a jelentősége Jézus halálának a törvény viszonylatában.

 

„MEGHALTATOK A TÖRVÉNYNEK” (Róma 7:1-6)

Május 4

Vasárnap

 

Alaposan tanulmányozzuk Róm 7:1-6 szakaszát, hogy a lehető legjobban megértsük, mit is mond itt Pál! Olvasás közben gondoljunk a törvénnyel kapcsolatos más igehelyekre is!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Néhány bibliafordítás pontatlanul hozza az 1. verset, úgy, hogy a törvény halálig kötelező, de a szó szerinti fordítás így hangzik: „minden élő ember a törvény uralma alatt áll.” A hangsúly nem a halálon, hanem azon van, hogy élő.

A házasság köréből vett példa arra utal, hogy aki nem a házastársával, hanem valaki mással lép meghitt kapcsolatra, az megszegi a törvényt, a paráznaság bűnében vétkes. Egy házas ember csak a házastársa halála után létesíthet mással intim kapcsolatot úgy, hogy nem követ el törvényszegést.

Némelyek még azzal is érvelnek, hogy ez a szakasz a törvény halálát mutatja. Pedig valójában arról van itt szó, hogy az ember meghalt a törvénynek Krisztus teste által (Róm 7:4). Róm 6:6 szerint az „óember” hal meg. Az ember régi énje áll a törvény kárhoztatása alatt, ezért nyomorúságos kapcsolatban van (Róm 7:9-11, 24). Az „óember” halála után azonban már szabadon léphet új kapcsolatba – a feltámadott Krisztussal (Róm 7:4).

Pál itt azt mondja, hogy mivel a törvény minden élő embert kötelez, Isten törvényének kell irányítania az új egységet is. Miután a hívő Krisztussal egyesült, a törvény többé már nem a kárhoztatás eszköze. Jézusban a hívő felszabadult a törvény kárhoztatása alól, mivel betakarja Jézus igazsága.

Pál nem állítja, hogy Isten eltörölte volna a Tízparancsolat, ami meghatározza, mi a bűn, hiszen ez ellentétben állna a Biblia nagy részével, beleértve Pál egyéb írásait is. Az apostol inkább arról szól, hogy Jézusba vetett hit által az ember új kapcsolatba kerül a törvénnyel. A törvény továbbra is kötelez, csak arról van szó, hogy aki hisz Jézusban és meghalt a bűnnek, valamint régi énjének, az többé nem áll a törvény kárhoztató szorításában, mert már „máshoz” – Jézushoz – tartozik.

 

A BŰN ÉS A HALÁL TÖRVÉNYE” (Róma 8:1-8)

Május 5

Hétfő

 

Pál biztosítja a keresztényeket, hogy „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak… Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8:1-2). Ha a közvetlen szövegkörnyezettől elkülönítve olvasnánk e verseket, úgy tűnhetne, mintha Pál két, egymással ellentétes törvényre utalna: az élet törvényére, valamint a bűn és a halál törvényére. Csakhogy nem a törvény kétféle, hanem az ember más, mielőtt, ill. miután elfogadta Krisztust.

Hogyan mutatja be az apostol a törvény szerepét Róm 7:7-13 szakaszában?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A törvény aktuális szerepe attól a személytől függ, akiről éppen szó van. Például ugyanazt a kést használhatja egy sebész gyógyításra, a gyilkos pedig arra, hogy kioltsa valakinek az életét. Hasonlóképpen más viszonyban áll a törvénynyel a törvénysértő tolvaj, aki ellopott egy táskát, mint akit véd a törvény (a táska tulajdonosa). A törvényt bemutathatjuk úgy is, mint ami „szent és igaz és jó” (Róm 7:12), ugyanakkor mondhatjuk rá azt is, hogy „a bűn és a halál törvénye” (Róm 8:2). Viszont éppúgy, ahogy büntető bosszúállása mellett Isten továbbra is a szeretet Istene marad, „a bűn és a halál törvénye” – vagyis a törvénynek ez a szerepe – nem teszi magát a törvényt bűnössé.

Róm 8:5-8 szerint a törvény „a bűn és a halál” eszköze azok számára, akik „a test dolgaira gondolnak” (Róm 8:5). Ez arra vonatkozik, aki még mindig az „óemberrel” él kapcsolatban, és nyilvánvalóan nem áll szándékában véget vetni ennek a viszonynak azért, hogy a feltámadott Krisztushoz kösse az életét. A bűnös egység következtében az ilyen ember „ellenségeskedésben” találja magát Istennel és a törvénnyel, mivel ellentétes oldalon állnak (Róm 8:7). Majd Pál kihangsúlyozza, hogy azok számára, „akik… testben vannak”, Isten törvényének engedelmeskedni vagy akár Isten kedve szerint élni lehetetlen (Róm 8:7-8). Ez nyilván nem a Róm 7:13-25 szakaszában bemutatott küzdő emberre utal, aki az elméjével „Isten törvényének” szolgál (Róm 7:25). Az apostol Róma 8. fejezetében valószínűleg azokra gondol, akik „az igazságot hamissággal feltartóztatják” (Róm 1:18), akik lázadnak Isten uralma ellen, és ezért lesz a törvény számukra a bűn és a halál eszköze (Róm 2:12).

Hogyan viszonyulunk a törvényhez, amikor áthágjuk?

 

A TÖRVÉNY EREJE

Május 6

Kedd

 

Mi a törvény szerepe Róm 4:15, 5:13 és 7:7 szerint? Hogyan hat arra, aki áthágja (Róm 7:8-11)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Minden eszköznek van valamilyen rendeltetése. A kulccsal zárat nyitunk, a késsel vágunk, a törvény pedig annak meghatározására való, hogy mi számít bűnnek. Isten törvénye nélkül nem lenne abszolút módszerünk megtudni, hogy mely tettek elfogadhatóak, ill. elfogadhatatlanok Isten előtt. Igaz, törvény hiányában nem létezne bűn, de Pál azt is világosan megfogalmazza, hogy a törvény nem készséges partner a bűnben: „Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által” (Róm 7:13, új prot. ford.).

Az előbbi szövegek hogyan világítják meg 1Kor 15:54-58 értelmét?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ha csak elkülönítve olvasnánk 1Kor 15:54-58 verseit, azt is gondolhatnánk, hogy rossz fényt vet Isten törvényére. Valójában azonban Pál azt mondja: a törvény „a bűn ereje” (56. vers), de csak azért, mert a törvény határozza meg, mi számít bűnnek. Természetesen „a bűn zsoldja halál” (Róm 6:23). Ha nem létezne törvény, nem lenne halál, mivel nem lehetne meghatározni, mi a bűn. 1Korinthus 15. fejezetében Pál nem a törvényt akarja rossz színben feltüntetni, hanem azt mutatja be, hogy Jézus halála és feltámadása által minden hívő győzhet a törvényszegés következményeként fenyegető halál felett.

Mikor fordult elő utoljára, hogy valaki vétkezett ellened, megszegte Isten törvényét és ezzel ártott neked? Miért alaptalan az elképzelés, hogy a kereszt után Isten eltörölte a törvényt? Hogyan segít egy ilyen személyes tapasztalat ezt megérteni?

 

AZ ERŐTELEN TÖRVÉNY

Május 7

Szerda

 

Amint láttuk, bizonyos értelemben ugyan a törvény „a bűn ereje”, más tekintetben viszont rettenetesen erőtelen. Hogyan lehet egyugyanazon dolog erős és gyenge is?

Itt sem a törvény lesz másmilyen, hanem az ember más. Aki rádöbben bűnösségére, azt a törvény arra készteti, hogy elismerje: Isten akaratával szembehelyezkedett, ezért a halálba tart. Amikor a bűnös felismeri bűnösségét, elhatározhatja, hogy szó szerint betartja a törvényt, csakhogy halál vár rá, mivel már követett el bűnt.

Olvassuk el ApCsel 13:38-39, Róm 8:3 és Gal 3:21 verseit! Mit tudunk meg ezekből az igékből a törvényről és az üdvösségről?

_____________________________________________________________

Némelyek úgy vélik, hogy a törvény szigorú betartásával üdvösségre lehet jutni, de ez nem biblikus tanítás! A törvény meghatározza, hogy mi számít bűnnek (Róm 7:7), és nem bocsátja meg a bűnt (Gal 2:21). Éppen ezért jegyzi meg Pál, hogy az a törvény, ami „a bűn ereje”, egyben „erőtelen” is (Róm 8:3). Képes meggyőzni az embert bűnösségéről, de igazzá már nem tudja tenni. A tükör megmutatja a problémákat, de javítani nem tud rajtuk. Amint Ellen G. White írta: „A törvény nem üdvözítheti azokat, akiket elítél; képtelen megmenteni a vesztükbe tartókat” (The Signs of the Times. 1890. nov. 10.). Amikor mindent figyelembe véve gondolunk a törvény szerepére, könnyebb megérteni, hogy Jézusnak miért kellett engesztelő áldozatul adnia magát az emberiségért. Halála jó kapcsolatot teremtett a korábban bűnös emberek és Isten, valamint „szent és igaz és jó” törvénye (Róm 7:12) között. Ugyanakkor Jézus halála azt is bemutatta, hogy a törvény betartása nem szerezhet üdvösséget az embernek. Végtére is, ha a törvénytisztelet üdvözíthetne, Jézusnak nem kellett volna meghalnia helyettünk. Ő azonban meghalt, ami tény, és éppen ez világít rá, hogy a törvény megtartása még nem menthet meg. Ennél sokkal drasztikusabb dologra van szükségünk.

A Bibliában Isten újból és újból erőt ígér a törvény betartásához, viszont miért nem elegendő mégsem az üdvösség elnyeréséhez az engedelmesség? Bizonyos értelemben nem lehet nehéz válaszolni erre a kérdésre. Gondolkozzunk el a saját életünkről, arról, ahogyan betartjuk a törvényt! Ha az üdvösségünk engedelmességünkön múlna, mennyi reményünk lenne?

 

A TÖRVÉNY ÁTKA (Galata 3:10-14)

Május 8

Csütörtök

 

Mit tudhatunk meg az emberi természetről a következő igehelyekből? Hogyan tapasztaljuk ennek a valóságát nap mint nap? Zsolt 51:7; Ézs 64:6; Róm 3:23

_____________________________________________________________

Krisztus kivételével minden embert megfertőzött Ádám bűne. Ebből következően senki nem állíthatja, hogy teljes egészében igaz lenne. Néhányan, mint Illés vagy Énókh kivételesen szoros kapcsolatban éltek Istennel, de senki nem tudott egészen bűntelen maradni. Pál éppen ezért jelenti ki: „Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal 3:10). Az az igazság, hogy a törvény teljes, maradéktalan engedelmességet kíván meg, és Jézuson kívül vajon ki lenne képes ennek eleget tenni?

Hogyan segít Róm 6:23 meghatározni, hogy mi „a törvény átka”? Lásd még 1Móz 2:17; Ez 18:4!

_____________________________________________________________

Természetes módon mindenki a törvény átka alatt van. A törvény egyáltalán nem hagy teret a rossznak; az ember nem hozhatja helyre múltbeli bűneit. Ebből következően a sorsunk halál. Jakab még sötétebb képet fest, amikor emlékeztet, hogy ha egy helyen áthágjuk a törvényt, az éppen olyan súlyos, mintha minden területen törvényszegők lennénk (Jak 2:10).

Amikor rádöbbenünk az átok alatt lévők reménytelen helyzetére, jobban értékeljük Isten szeretetének hatalmas voltát: „Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8). Halála által „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk” (Gal 3:13).

Gondolkodjunk el arról, amit Pál mondott: „Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak” (Gal 3:10). Ez azért van így, mert maga a törvény nem menthet meg, tehát a halál átka alatt vagyunk. Mennyiben segít ez a gondolat jobban értékelni mindazt, amit Jézusban kapunk? Hogyan fejezhetjük ki az életünkkel, ha valóban nagyra becsüljük Jézus ajándékait? Lásd még 1Jn 5:3!

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Május 9

Péntek

 

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Elvégeztetett” c. fejezet, 666-673. o.

A törvény megköveteli az igazságosságot – az igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni a törvénynek. Az emberek nem tudnak eleget tenni Isten szent törvénye követelményeinek. Krisztus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet élt és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja ezeket mindazoknak, akik meg akarják kapni. Élete kezeskedik az emberek életéért. Így Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt még több is, mint ez. Krisztus ugyanis átitatja az embereket Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlósága szerint építi fel, lelki erővel és szépséggel ruházza fel az embereket. Így a törvény igazi igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. Érvényes Istennek az a szava, ’hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való’ (Róm 3:26)” (i. m. 670-671. o.).

Összefoglalva tehát, Jézus halála hathatós bizonyíték Isten törvényének továbbra is kötelező érvényére. Amikor az első emberpár bűnt követett el, Isten eltörölhette volna a törvényeket és felmentést adhatott volna a törvényszegés büntetése alól. Ez azonban törvénynélküli társadalomban eltöltött, nyomorult életet jelentett volna a föld lakói számára. Ezért Isten úgy döntött, hogy saját Fiát küldi el Helyettesünkként, és minden ember bűnéért Ő szenvedte el a törvény által megkövetelt büntetést. Jézus halála révén az egész emberiség új kapcsolatba került Istennel. Ez azt jelenti, hogy Jézusba vetett hit által mindannyian bocsánatot nyerhetünk bűneinkre és így tökéletesen állhatunk meg Isten előtt.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Számos vallás azt tanítja, hogy az élet végén Isten egymással szembeállítja az ember jó és rossz cselekedeteinek a listáját, és ezek alapján dönti el, milyen sorsra küldi a túlvilágban. Miért különösen téves ez a gondolkodás?

2. Jézus halt meg a bűneink miatt, aki az Istennel egyenlő. Ha azt képzeljük, hogy a törvény betartásával mi ehhez még bármit is hozzátehetnénk üdvösségünk érdekében, akkor gyakorlatilag mit mondunk Krisztus áldozatának erejéről?

3. Még mivel cáfolhatjuk azt a téves nézetet, miszerint a kereszt után Isten eltörölte a törvényt? Amikor valaki ilyesmit mond, valójában minek az eltörlésére gondol? Vagyis melyik parancsolatról állítja azt, hogy Isten már eltörölte?

 

 

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

EGY GONDOLAT

 

 

Egy gondolat is tőrbe ejthet.

Mire feleszmélsz, már foglya vagy.

Úgy érzed, nincs is szabadulás;

rabja lettél, kalitkában vagy.

 

Szabadulnál, csapkodsz véres szárnnyal,

hisz gyanútlanul kerültél ide,

de rabtartód, az örökös ellenség

Ádámot már ebbe zárta bele.

 

Ám a percek ajtaja kinyílik;

ha újra tévedsz, új a baj.

Magába zár és már foglya vagy.

De egy harmadik perc menteni akar.

 

Ezért minden lépést meggondolni

kötelesség, mert embernek születtél.

Felelősség terhel, meggondolás.

Vizsgáld meg dolgaid: mit, miért tettél!

 

Csak szépet, csak jót, mert ez illik hozzád.

Méltóságod semmiért ne add!

Krisztusnak mindent ígért a Sátán.

Ő tudta: gazdag csak Istenben marad.