SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Krisztus és a szombat

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:1-3; Ézsaiás 65:17; Márk 2:23-28; János 5:1-9; Apostolok cselekedetei 13:14; Zsidók 1:1-3

„És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura” (Mk 2:27-28).

A keresztény felekezetek döntő többsége a vasárnapot tartja a „nyugalom” és az istentisztelet napjának (még ha a vasárnapünneplők túlnyomó többsége nem is pihen vasárnaponként). A mai kereszténység köreiben annyira elterjedt a vasárnap „ünneplése”, hogy sokan úgy gondolják, valójában a vasárnap lett a „keresztények szombatja”.

Persze nem mindig volt ez így. Ellenkezőleg! Az izraelita hit folytatásaként kialakult kereszténység eleinte nem hagyta figyelmen kívül annak a vallásnak a szimbólumait – köztük a szombatot –, amelyből eredt. Egy ideig kizárólag az Ószövetség volt az őskeresztények vezérfonalként használt Bibliája. Nem meglepő tehát, hogy a kereszténység köreiben csak jóval egy századdal Krisztus mennybemenetele után kezdtek utalni az istentisztelet alternatív (másik választható) napjára. Továbbá csupán a IV. században, Nagy Konstantin rendelete után vált a vasárnapünneplés az uralkodó egyház szabályává. Sajnálatos módon még a protestáns reformációt követően is szinte a kereszténység egésze ragaszkodott a vasárnapünnepléshez, noha a Biblia világosan tanítja, hogy a hetedik nap maradt az igazi szombat.

E heti tanulmányunk Krisztus és a szombat témakörét vizsgálja.

Még ha sokan „zsidó szombatnak” is titulálják a hetedik napot, a Bibliából kitűnik, hogy a szombat már megvolt a teremtéstől kezdve, hosszú évszázadokkal a zsidó nép létezése előtt.

1Móz 2:1-3 szakaszából tudjuk, hogy miután Isten hat nap alatt befejezte a teremtés munkáját, a hetedik napon megpihent, és „megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt”. Ez a feljegyzés is tanúsítja a szombat előkelő helyét a teremtésben. Az Úr megáldotta, majd meg is szentelte ezt a napot, úgy is mondhatjuk, hogy néhány rá jellemző tulajdonsággal ruházta fel.

Hasonlítsuk össze a két, szombatra vonatkozó parancsolatot 2Móz 20:8-11 és 5Móz 5:12-15 verseiben! E szakaszok értelmében mit mondhatunk, ha valaki azt állítja, hogy a szombat csak a zsidókra vonatkozik?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A fő különbség a parancsolat két megfogalmazása között az indoklásban található. Mózes második könyve közvetlenül utal 1Móz 2:3 versére, kihangsúlyozva, hogy Isten „megáldotta” és „megszentelte” a szombat napját. 5Móz 5:15 pedig Izráelnek az egyiptomi szolgaságból való szabadulását említi a szombatünneplés indokaként. A Mózes ötödik könyvében található vers alapján sokan úgy vélik, hogy a szombat csak a zsidókra vonatkozik. Ez az érv viszont teljességgel figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Mózes második könyve rámutat a teremtésre, amikor Isten az egész emberiség számára adta a szombatot.

5Móz 5:15 utalása az Egyiptomból való szabadulásra a Krisztusban nyerhető üdvösséget jelképezi. Így a szombat nemcsak a teremtés, hanem a megváltás szimbóluma is. E két téma összekapcsolódik a Szentírásban (Jn 1:1-14; Kol 1:13-20; Zsid 1:1-3). Jézus csak azért lehet a Megváltónk, mert Ő a Teremtőnk is, a hetedik napi szombat pedig mindkét munkájának szimbóluma.

Mindenki mondhatja, hogy Krisztusban megtalálja a nyugalmat. Saját tapasztalatod szerint hogyan segít a hetedik nap, a szombat megünneplése megtalálni ezt a nyugalmat?

Kol 1:16 és Zsid 1:2 szerint testet öltése előtt Krisztus részt vett a teremtés folyamatában. Ezek az igehelyek kijelentik, hogy minden teremtett dolog általa jött létre. Pál szerint Krisztus „láthatatlan” dolgokat is teremtett (Kol 1:16-17), amelyek közé tartozik természetesen a szombat. Központi szerepe volt a teremtés munkájában, ám amikor emberi testben megjelent, alávetette magát Atyja parancsolatainak (Jn 15:10). Amint a korábbi tanulmányokban is láttuk, Jézus szembeszállt bizonyos tradíciókkal, és minden alkalmat felhasznált arra, hogy kiigazítson olyan vallási szokásokat, amelyek nem Isten akaratában gyökereztek. Ha szándékában áll eltörölni a szombat parancsolatát, bőven lett volna alkalma ezt megtenni.

Az Ószövetségben a legtöbb, szombatra vonatkozó szövegben nyugalomnapot találunk. Arra következtetnek némelyek abból, ahogyan számos mai nyelv a „nyugalom” kifejezést értelmezi, hogy ezt a napot alvással és általában pihenéssel kell eltölteni. Noha valóban élvezhetünk ilyesmit is szombaton, a nyugalom igazi értelme a „megállás”, „szünetelés”, „felfüggesztés”. A szombat olyan időszak, amikor a hét hat napjának rutinszerű munkavégzését szüneteltetjük, és különleges időt fordítunk a Teremtővel való kapcsolat ápolására.

Krisztus korában a zsidók hetente istentiszteleteket tartottak szombatonként (Lk 4:16). A Jeruzsálemben élők külön imaalkalmakon vettek részt a templomban, amikor is a liturgia eltért a hét többi napján megszokottól. A világ más részein a zsidóság számára a zsinagógák váltak az istentisztelet és a társas összejövetelek helyszínévé. Szombaton, ha legalább tíz férfi jelen volt (minyan), megtarthatták az istentiszteletet.

Mit tudhatunk meg az őskeresztények szombatünnepléséről a következő szövegekből? Sokan állítják, hogy a feltámadás emlékére a nyugalomnap átkerült szombatról vasárnapra. Ezzel szemben mire következtethetünk a következő igékből? ApCsel 13:14, 42, 44; 16:13; 17:2; 18:4; Zsid 4:9

Az őskeresztények számára – tekintettel izraelita gyökereikre –, a lehető legtermészetesebb volt, hogy az Ószövetség által előírt napon tartották istentiszteleteiket. Mintegy húsz évvel Jézus mennybemenetele után Pálnak továbbra is „szokása” volt, hogy szombatonként elmenet a zsinagógába (ApCsel 17:2). Tehát nincs bibliai bizonyíték arra, hogy az első keresztények a szombat helyett vasárnapot ünnepeltek volna.

Sokan állítják, hogy megtartják a szombatot, csakhogy nem mindig értik, mi minden tartozik a szombatünnepléshez. A Jézus idejében élt farizeusokhoz hasonlóan ma is vannak, akik a szombatot a szabályok és rendelkezések merev falai mögé zárják (míg mások számára alig különbözik a többi naptól). Istennek az volt a terve, hogy a szombat öröm legyen, ne teher, de mindenképpen szent napként kell megtartani. Jézus földi élete idején a vallási vezetők némelyike harminckilenc egyéb parancsolattal vette körül a nyugalomnapot. Azzal érveltek, hogy ha az emberek eleget tesznek e harminckilenc szabálynak, akkor tökéletesen be tudják tartani a szombatot. E jó szándékból fakadó törvényalkotás eredményeképpen sokak számára teherré vált, amit Isten eredetileg az öröm napjául szánt.

Olvassuk el figyelmesen Mk 2:23-28 szakaszát! Miért téptek kalászt a tanítványok? Utal valami arra a szövegben, hogy Jézus is így tett volna? Áthágtak bibliai törvényt?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézus és éhes tanítványai szombaton egy mezőn haladtak át, és a tanítványok éhségük csillapítására letéptek néhány kalászt. Még ha a mező nem is volt az övék, Mózes törvénye értelmében megengedhető volt, amit tettek (lásd 5Móz 23:25). A farizeusok viszont ezt egy másik mózesi törvény áthágásaként értelmezték, ami tiltotta a szombati szántás-vetést (2Móz 34:21). Jézus nyilván nem szakított a gabonából, viszont védelmébe vette a tanítványait. Emlékeztette a farizeusokat, hogy Dávid és az emberei is ettek a szentélyben lévő, „tiltott” kenyerekből, amikor megéheztek.

Mk 2:27-28 verseiben Jézus kifejtette, hogy Isten az emberek javára rendelte el a szombatot, nem pedig fordítva. Más szóval, nem azért lett a szombat, hogy imádják, hanem azért, hogy alkalmat teremtsen az Isten imádására. A szombat Isten ajándéka minden ember számára. Nem az elnyomás volt a célja vele, hanem az, hogy felszabadítson. A szombattal valóban tapasztalhatjuk a nyugalmat és a Krisztusban nyert szabadságot.

Nevezzünk meg néhány dolgot, amit szombaton megtehetünk, de a hét többi napján nem olyan könnyű megtenni! Szombaton beszélgessünk erről a csoportban!

Amikor Isten megteremtette a világot, kijelentette, hogy minden „igen jó” (1Móz 1:31) –kétségkívül minden tekintetben tökéletes volt. Csakhogy a bűn betörése után a teremtett világot megrontotta a rossz, aminek mindenütt látható a hatása. Az Isten képére teremtett emberek attól fogva megbetegszenek, elgyengülnek és meghalnak. Gyakran mondjuk, hogy a halál az élet része, pedig valójában az élet tagadása, nem a része! Isten tervében nem szerepelt, hogy teremtményeinek meg kelljen halni.

Gondolva Istennek az emberiségre vonatkozó eredeti tervére, nem is meglepő, hogy szombaton került sor Jézus néhány legkiemelkedőbb csodálatos gyógyítására.

Olvassuk el a szombati gyógyítási csodákat (Mk 3:1-6; Lk 13:10-17; Jn 5:1-9; 9:1-14)! Mi a tanulság ezekből a szombat valódi célját illetően?

_____________________________________________________________

Igen látványos volt mindegyik szombatnapon történt csodás gyógyítás: a szombat valódi jelentőségét kellett bemutatnia. Mielőtt Jézus meggyógyította a száradtkezű férfit (Mk 3:1-6), feltett egy költői kérdést: „Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani” (Mk 3:4)? Ha az embernek alkalma adódik enyhíteni valaki más szenvedését azon a napon, amikor éppen a felszabadulást kell tapasztalni, akkor ugyan miért ne tenné meg? Éppen a hajlott hátú asszony érdekében tett csoda érzékelteti külön en a szombat felszabadító célját (Lk 13:10-17). „Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolc esztendeje – felelte Jézus, akit bíráltak a csoda miatt –, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon” (Lk 13:16)?

A felszabadítás gondolata a Bethesda tavánál harmincnyolc éve betegen fekvő férfi meggyógyításakor is előtérbe kerül (Jn 5:1-9), mint ahogy a vakon született esetében (Jn 9:1-14). A farizeusok Jézust vádolták, hogy csodálatos gyógyításaival megtörte a szombatot, ezért emlékeztette őket: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). Ha Isten nem ad engedélyt a gyógyításra, akkor nem is történt volna meg. Isten nem pihen, amikor az emberi szenvedés enyhítése kerül sorra.

Előre kialakított nézeteink elvakíthatnak még a leginkább nyilvánvaló igazságok tekintetében is. Ezzel kapcsolatban mit kell megtanulnunk a vallási vezetők hibáiból?

A szombat nemcsak Isten teremtő tevékenységére emlékeztet, hanem a helyreállításra vonatkozó ígéreteire is. Minden egyes szombati gyógyítás az örök helyreállítás ígéretét emelte ki, méghozzá nagy erővel. A maga sajátos módján a szombat olyan nézőpontot tár elénk, ami átível a föld történelmének legelejétől egészen az örökkévalóságig. Ismét csak azt mondhatjuk, hogy a szombat rámutat úgy a teremtésre, mint a megváltásra. Isten egyszer már megteremtette a világot. A bűn miatt azonban a teremtésnek ez a része megfertőződött, ám a fertőző hatás nem marad meg örökre. A megváltás tervének kulcsfontosságú része a helyreállítás: nemcsak a földé, hanem ami még fontosabb, az embereké, akiket Isten a saját képére teremtett, tehát a saját képére állít majd helyre, hogy az új földön éljünk. Isten, akinek művét ünnepeljük minden szombaton, kezdetben megteremtette a földet, és az újjáteremtést is véghezviszi majd. (Gondoljunk csak bele, hogy mennyire fontos emlékezni a teremtésre, ha a parancsolat értelmében hetente meg kell ezt tennünk!)

Olvassuk el az alábbi igehelyeket! Milyen üzenetet közvetítenek, ami a szombat jelentőségéhez kapcsolódik?

Ézs 65:17 ____________________________________________________

Ézs 66:22 ____________________________________________________

2Kor 5:17 ____________________________________________________

Gal 6:15 _____________________________________________________

2Pt 3:9-13  ___________________________________________________

Jel 21:1 ______________________________________________________

Jel 21:5 ______________________________________________________

A szombat „hirdeti, hogy Ő az egyház feje, aki mindent alkotott mennyen és földön, akiben fennállnak a dolgok, és akinek ereje által megbékülünk Istennel… A szombat Krisztus hatalmának a jele, amely szentté tesz minket. Mindenkinek megadatik, akit Krisztus megszentel. A szombat mindenkinek megadatik, mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé válik Isten Izraelének” (E. G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 236. o.).

Mit tehetünk a gyakorlatban, hogy az életünkben teret engedjünk Isten megszentelő hatalmának? Vagyis melyek azok a napi döntéseink, amelyekkel vagy erősítjük, vagy gátoljuk ezt a teremtő folyamatot az életünkben?

„A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy Isten törvényét elsöpörje, ezért lázadt fel a Teremtő ellen. A mennyet ugyan el kellett hagynia, de a harcot folytatta a földön. Szívósan igyekszik az embert elámítani, hogy rá tudja venni Isten törvényének áthágására. Az, hogy ez Isten egész törvényének félredobásával történik vagy csak egyetlen szabály elvetésével – az eredmény végtére is ugyanaz. Aki ’egy ellen’ vétkezik, az egész törvényt megsérti; befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és az ’egésznek megrontásában bűnös’ (Jak 2:10)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó. 499. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Az iménti idézet szerint miért támadja Sátán Isten törvényét? Hogyan érthetjük meg ezt a szombat fényében, tekintettel arra, ami a szombattal történt a kereszténység köreiben?

2. Jézust azzal vádolták Mk 3:2, Lk 13:14, Jn 5:18 és 9:16 verseiben, hogy megtörte a szombatot. 2Móz 20:8-11 versei értelmében mit mondhatunk e vádakra? Hogyan válaszolhatunk annak, aki szerint ezek a történetek bizonyítják, hogy Jézus nem tartotta meg a szombatot?

3. A csoportban beszélgessünk a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszainkról! Mi mindent tehetünk meg szombaton, amire a hétköznapi kötelességeink miatt máskor talán nincs alkalmunk?

4. Gondolkozzunk el a saját szombati tapasztalatainkról! A szombat a felszabadulás, a nyugalom napja számunkra, vagy inkább a nyomasztó érzések, a kötöttség és a stressz ideje? Hogyan tanulhatjuk meg élvezni a szombatot, gyönyörűséget találva benne, amint Ézsaiás utal rá: „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván” (Ézs 58:13).

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

A TIÉD MINDEN!

Míg nem látunk,

hisszük, titkok vesznek körül.

S a bennünk lévő erő, értelem

szemei be vannak csukva,

s nem tárul ki a végtelen.

S nem röpít égig

énünk áldott titka;

az Istentől kapott Lélek

szárnya be lesz csukva.

Nem telik a bensőd áhítattal, csenddel,

szűk lesz a mindenség,

s kicsi lesz az ember,

a testvér, a barát,

s nem ölelheted

a csillagok sorát.

– Pedig a tiéd minden,

mert ura vagy a létezőnek,

ami körülvesz:

mert tetszett a Teremtőnek,

hogy így legyen!

– Légy ura a földnek,

de sója is, hogy íze legyen

az életnek, és fénye is!

– Legyen a tied az éjszaka,

a nappal, örülj az örömnek

és küzdj meg a bajjal,

mert ez a teljes élet...

És ne félj! Azért vagy ember,

hogy higgy és remélj!

És ne feledd:

Isten kezében van az életed!