SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Krisztus és a törvény a Hegyi Beszédben

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 5:17-20, 21-32, 33-37, 38-48; Lukács 16:16; Róma 7:24

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:17-18).

A Hegyi Beszéd említése hallatán a legtöbben automatikusan a boldogmondásokra gondolnak (Mt 5:1-12). Pedig ez a szakasz három fejezeten át tart és négy részre osztható, amiből a boldogmondások csak az első szakaszt teszik ki. A második részben Krisztus a világossághoz és a sóhoz hasonlítja a keresztényeket (Mt 5:13-16). A harmadik egységet Mt 5:17-48 versei alkotják, amelyben Jézus új és mélyebb szemszögből közelít a törvényhez. Majd pedig az utolsó, egyben leghosszabb rész Mt 6:1–7:23 szakasza, ami a keresztény magatartásról ad világos tanítást. Beszédét Jézus a bölcs és a balga építkezőről mondott példázatával zárja (Mt 7:24-27), kihangsúlyozva, hogy fontos engedelmesen megtenni azt, amire Isten elhív.

Ezen a héten a harmadik szakaszt fogjuk vizsgálni, Mt 5:17-48 verseit (a teológusok ellentétpároknak nevezik ezeket a gondolatokat). Megnézzük, milyen tanítást találunk ebben a részben a törvénnyel kapcsolatban.

Olvassuk el ismét Mt 5:17-20 szakaszát! Érdekes, hogy Jézus nagy hangsúlyt helyez a törvényre, pedig amint az előzőekben kitértünk rá, a törvény fontosságát hangsúlyozó írástudókról és farizeusokról elmarasztalóan szólt. Milyen lényeges tanulságot szűrhetünk le e szakaszból a törvény betartásával kapcsolatban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ennek a résznek a kezdetén Jézus rögtön arról biztosít, hogy nem „a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére” (Mt 5:17) jött. Noha nincs rá konkrét utalás, sokan e kifejezést átfogóan az egész Ószövetségre vonatkoztatják (lásd még Mt 7:12; 11:13; 22:40; Lk 16:16; ApCsel 13:15; 24:14; Róm 3:21). Szemben azzal, amit ellenfelei állítottak, Jézus egyáltalán nem támadta az Atyja akaratát kinyilatkoztató könyvet. Éppen a törvény és a próféták írásainak „betöltése”, nem pedig eltörlése volt a célja.

A betölteni, teljessé tenni jelentést hordozó szó (plero) arra utal, hogy „csordultig tölteni”, ami kétféleképpen érthető. Az első, amikor hangsúlyozzuk, hogy Jézus személye teljesíti be a Szentírást (lásd pl. Lk 24:25-27; Jn 5:39). Viszont e szakasz megértésének kulcsa a közvetlen szövegkörnyezetben található, ami rámutat: Jézus nem azért jött, hogy félretolja az Írást, hanem hogy bemutassa a belső, igazi lényegét.

Alapvető szándékának kifejezése után Jézus a hangsúlyt általánosságban az Ószövetségről kimondottan a törvényre helyezte át. Mint aki tudta: egy nap majd a törvény eltörlésével fogják vádolni, figyelmeztetett, hogy ameddig van ég és föld, „amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18), a törvény megmarad. Jézus ezzel a kijelentéssel erősítette meg a törvény folytonos érvényességét.

Valójában annyira fontos maga a törvény, hogy aki megszegi előírásait, „a mennyeknek országában a legkisebb” (Mt 5:19) lesz. Jézus sietve rámutatott, hogy nem az írástudók és farizeusok üres igazságáról beszél, hanem arról az igazságról, ami az Istent szerető és akaratát teljesítő ember szívéből fakad.

Miután Jézus világossá tette a törvényhez való ragaszkodását, elkezdett arról beszélni, hogy milyen is az írástudók és a farizeusok igazságánál különb igazság. Először is idézte a hatodik parancsolatot (2Móz 20:13), majd pedig Mózes törvényéből összefoglalta ennek a törvényszegésnek a büntetését (2Móz 21:12; 3Móz 24:17).

A hatodik parancsolat nem sorolja fel a gyilkosság minden fajtáját. Emberölés esetén a vétkes egy menedékvárosba futhatott, ahol átmenetileg védelmet kapott (2Móz 21:13; 4Móz 35:12). Viszont aki szándékosan oltotta ki egy másik ember életét, arra gyors ítélet várt. Magyarázatában Jézus nem magára a tettre összpontosított, hanem az elkövető indítékára és szándékára. Véletlenül is megölhet az ember valakit, viszont aki szándékosan gyilkol, az egy ideig tervezgeti a cselekedetet, tehát valójában a bűnt már szörnyű tette véghezvitele előtt elkövette. Sokakból csak azért nem lesz gyilkos, mert nem találnak megfelelő alkalmat.

Mt 5:22 szerint Jézus mit tekint a gyilkossággal egyenértékűnek? Hogyan bukkan fel ez a gondolat 1Jn 3:15 versében is? Valójában mi az igazi kérdés, ami itt a figyelem homlokterébe kerül? Mire világít rá e megfogalmazás Isten törvényének alkalmazási körét illetően?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A Biblia gyakran utal a szavak erejére, Jézus azonban itt még mélyebbre hatol. Aki keményen szól vagy átkozódik, annak többnyire az a célja, hogy rossz érzést keltsen az áldozatában. Kristálytisztán érthető, amit Jézus e versben ki akar fejezni. Nemcsak az vétkes a gyilkosság bűnében, aki el is követi a bűntettet, hanem az is, aki durván beszél másokkal, esetleg gyilkos gondolatokat forral. Jézus azt tanácsolja az efféle gondolatokat dédelgetőknek, hogy mielőtt az oltárhoz járulnának, béküljenek meg azzal, akit megtámadtak (Mt 5:23-26).

Gondolkozzunk el azon, hogy mi minden következik Jézusnak a mai bibliaszövegben idézett szavaiból! Mit mondhatunk el önmagunkról e tekintetben? Miért olyan fontos, hogy Krisztus igazsága mindig egészen betakarjon, ha ilyen magas a norma?

Következő példájában Jézus a házasságtörésre vonatkozó törvényeket érinti. Először is idézi a hetedik parancsolatot: „Ne paráználkodjál” (2Móz 20:14). Mózes törvénye szerint akkor történik paráznaság, ha egy házas ember nem a házastársával, hanem valaki mással lép szexuális kapcsolatba. A törvény egészen világosan kimondja, hogy halálbüntetést érdemel mindkét fél, akit a házasságtörés bűnében vétkesnek találnak. A hatodik parancsolat magyarázatához hasonlóan Jézus itt is a nevezett törvény mélyebb értelmezését adta.

A házasságtörés gyakran jóval a tett elkövetése előtt kezdődik. Amint a gyilkosság is már azzal a szándékkal elindul, hogy valaki súlyosan bántalmazni akar egy másik személyt, a paráznaság is abban a pillanatban elkezdődik, amikor az egyik ember kívánsággal tekint valakire, aki nem a házastársa, legyen akár egyedülálló, akár házas a másik személy.

Olvassuk el Mt 5:29-30 szakaszát! Bemutathatta volna Jézus még ennél is erősebben a bűn veszélyét? Keressük még ki Róm 7:24 versét is! Milyen fontos igazságot találunk itt?

Az említett bűnökre Jézus szintén azonnali gyógymódot javasol. Nem az a megoldás, hogy az ember végigmegy a bűn útján, hanem ha szívből megtér. Kifejező hasonlatokkal élve lényegében azt tanácsolja, hogy aki problémákkal küzd, tegye meg a szükséges lépéseket, ha be akar jutni Isten országába. Jelentheti ez azt, hogy más úton megy munkába vagy megszakít egy szoros barátságot, de az örökkévalóság jóval fontosabb a pillanatnyi szenvedélynél.

Amint korábban is érintettük, Mózes engedélyezte a válást, noha tudta, hogy nem volt benne Isten eredeti tervében. Jézus a fürkésző tekintetű férfiakat az ösztöneik uralására szólította, majd hallgatóit egész életen át tartó házassági hűségre bátorította.

„Akaratunk odaadását szemünk kivájásához vagy kezünk levágásához hasonlítja az Írás. Sokszor úgy véljük, Isten akaratának követése annyit jelent, hogy megcsonkítva és megnyomorítva haladjunk végig az életben. Azonban Krisztus mondotta, hogy jobb, ha saját énünket megcsonkítjuk, megnyomorítjuk és megsebezzük, ha ezáltal bemehetünk az életre. Amit gyakran nagy szerencsétlenségnek tartunk, legfőbb boldogságunk forrása lehet” (Ellen G. White: Krisztus követése. Gondolatok a Hegyi Beszédről. Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 58. o.). Milyen következtetéseket kell levonnunk e szavakból önmagunkra nézve?

Az első két ellentétpár (gyilkosság és házasságtörés) a Tízparancsolatra utal. A válást és a következőket tiltó rendelkezések viszont már a mózesi törvények más szakaszaiban találhatók, amelyek közé tartozik a hamis tanúbizonyság és az Úrnak tett fogadalom kérdése.

Milyen konkrét pontokat találunk 3Móz 19:11-13 szakaszában? Lásd még 2Móz 20:7!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A Jézus által idézett mózesi törvény Mózes harmadik könyvének abban a szakaszában található, ami különböző megtévesztő gyakorlatokat ítél el. Ismét nyilvánvaló, hogy Jézus az ember szándékaira figyel. Aki ígéretet tesz, de közben esze ágában sincs azt teljesíteni, tudatosan döntött a bűn mellett.

Míg a hamis esküt tiltó parancsolat az embereknek tett ígéretekre, a második parancsolat az Istennek tett fogadalmakra vonatkozik.

5Móz 23:21-23 versei hogyan kapcsolódnak ahhoz, amit Jézus Mt 5:33-37 szakaszában mondott? Lásd még ApCsel 5:1-11!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A hamisan esküdöző, ígérgető emberrel ellentétben nem feltétlenül szándékosan csal az, aki anyagi természetű fogadást tesz Istennek, ám ígéretét mégsem tartja be. Jézus ismerte az emberi természetet, éppen ezért figyelmeztetett, hogy ne ígérjünk olyat, amit később megbánnánk. Anániás és Safira története jól példázza, hogyan tekint Isten erre a bűnre. A keresztény olyan becsületes ember legyen, akinél az „igen” azt jelenti, hogy „igen”, a „nem” pedig „nem”.

Idézzünk fel egy esetet, amikor megígértünk valamit (akár egy embernek, akár Istennek), szándékunkban is állt az ígéretet betartani, végül mégsem sikerült! Hogyan tanulhatunk meg nagyobb körültekintéssel élni? És mi a helyzet az önmagunknak tett, be nem váltott fogadalmakkal?

Mt 5:38-48 szakaszának általános témája a bosszúállás. Az első kérdés a mózesi törvények számos rendelkezésével kapcsolatos, amelyeknek az az elv az alapja, hogy az elkövetett bűnre azonos mértékű büntetés jár. Ezt nevezik tálio elvnek (lex talionis). A latin eredetű kifejezés jelentése: a megtorlás törvénye.

Számos szövegben láthatjuk (2Móz 21:22-25; 3Móz 24:17-21; 5Móz 19:21), hogy a törvény értelmében ugyanazt kellett kapnia a vétkesnek, ami áldozatát érte. Ha az áldozatnak odalett az egyik szeme, karja, lába vagy akár az élete, a támadónak is éppen azt kellett elszenvednie. A megtorlás törvényét számos ókori civilizációban alkalmazták, hiszen egyszerű igazságszolgáltatási elvet tükrözött.

Fontos látni, hogy a rendeltetése éppen a bosszúállás korlátozása volt, vagyis hogy a sérelmet ne torolják meg a jogosnál nagyobb mértékben. Tehát e törvény többféleképpen is biztosította, hogy ne torzuljon az igazságszolgáltatás.

Ezek szerint Mt 5:38-42 szakaszában Jézus nem annak a törvénynek a jogosságát kérdőjelezte meg, miszerint a vétkest meg kellett büntetni elkövetett tettéért. Itt arra összpontosította a figyelmet, hogy miként reagáljanak a keresztények, amikor valaki ki akarja használni őket. Ne keressék a bosszúállás alkalmát, inkább kedvességgel „torolják meg” a bántalmazást, amire csak akkor képes az ember, ha Krisztus kegyelme munkálkodik benne. Beszédével Jézus mélyebb szintre vezet annak megértésében, hogy mit jelent az Úr követőjének lenni.

Az utolsó ellentétpárban a barátok szeretetéről és az ellenség gyűlöletéről van szó. A felebarát szeretetét előíró rendelkezést 3Móz 19:18 versében találjuk, de nincs olyan szöveg, ami kifejezetten az ellenség gyűlöletére biztatna, annak ellenére sem, ami 5Móz 23:3-6 verseiben áll.

Jézus korában a zsidóság a római elnyomó hatalom megszállása alatt élt; saját országukban másodrangú állampolgárnak számítottak. Az elnyomás miatt valószínűleg jogosnak érezték, hogy gyűlölték ellenségeiket, akik akkor erősen sanyargatták őket. Jézus azonban jobb életformát mutatott nekik, ami még az ideálisnak távolról sem mondható körülmények között is megvalósítható.

Mit mond Jézus Mt 5:44-45 verseiben? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanítását olyanokkal kapcsolatban, akik ártottak nekünk?

Ellen G. White: Jézus élete. 1989. Advent Kiadó. „A Hegyibeszéd” c. fejezet, 244-258. o.

„Jézus külön-külön sorra veszi a parancsolatokat, és megmagyarázza követelményeik mélységét, szélességét. Ahelyett, hogy egyetlen pontocskát is elmozdított volna a helyéről, megmutatta, milyen messzire terjednek ki a törvény alapelvei, és micsoda végzetes hibát követtek el a zsidók engedelmességük külső fitogtatásával. Kijelenti, hogy a gonosz gondolat vagy a kívánó tekintet már Isten törvényének áthágása. Ha valaki akár csak a legcsekélyebb igazságtalanságban is részt vesz, az megszegi a törvényt, megrontja annak erkölcsi karakterét. A gyilkosság először gondolatban születik meg. Aki gyűlöletnek ad helyet a szívében, az a gyilkos útjára teszi lábát, annak áldozatai utálatosak Isten szemében” (i. m. 254. o.).

Isten törvényének összekötő elve a szeretet. Jézus az itt említett ellentétek mindegyikében a szeretet alapelvét emeli ki. A szeretet véd meg attól, hogy gyűlölettel viseltessünk a testvéreink iránt. A szeretet tartja együtt a férjet és a feleséget. A szeretet készteti a keresztényt arra, hogy tisztességesen járjon el minden dolgában az emberekkel és Istennel. A szeretet teszi lehetővé, hogy kedvességgel viszonozzuk a bántást. A szeretet ad erőt az embernek úgy bánni az ellenséggel, mint ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek…” –, utalt rá Jézus többször is a heti szakaszban, majd pedig így vezette be ellentétes gondolatát: „Én pedig azt mondom néktek…” Többnyire pontosan idézett az Ószövetségből, bibliai tanításokból, tehát nem magukkal az idézetekkel volt a baj, hanem azzal, ahogyan az emberek értelmezték azokat. Mi a tanulság ezzel kapcsolatban nem a tantételeinket, hanem a magyarázatokat illetően? Hogyan veszélyeztethet az, hogy a dolgokat csak felszínesen vizsgáljuk, figyelmen kívül hagyva a mélyebb jelentést?

2. Sokan abba a csapdába esnek, hogy az egyes igeszakaszokat elszigetelten értelmezik. Mt 5:48 versében az áll, hogy legyünk olyan tökéletesek, mint Mennyei Atyánk. Miért jó példa a körültekintő bibliatanulmányozás fontosságára az, ha figyelembe vesszük ennek a versnek a közvetlen szövegösszefüggését (Mt 5:43-48)? Mit válaszolnánk arra, hogy ez az ige a bűntelenség elérésére szólít? Valójában mit tanít ez a vers? Hogyan mutatja be Jézus követésének a lényegét?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

KŐÁROKBAN ŐSSZEL

Nem úgy indultunk neki,

hogy találkánk lenne

az Örökkévalóval.

Zsákunkban mindennapi kenyerünkkel,

félgyűszűnyi reményünkkel,

mentünk egyre beljebb,

a kibontott hajú erdőn át

köszöntve a mezőket, fákat, őzeket.

Jóval azután, hogy a kukucskáló Nap

véres foszlányai már alig csillogtak

a fák ágain,

bezárultak mögöttünk a sziklák,

s a harmatos reggel ködfátyolából

lépett elénk.

A lombok ablakain

bevetette magát a Nap,

egészen az árok aljáig,

ahol mi hangyácskák

összekapaszkodva álltunk.

Apró szél mozdította meg a fákat:

hullott az arany levél

cikázva a sugarak között,

elzizegve hattyúdalát,

és levetkőzött az Isten meztelenre.

Bőrének hegesztő-láng színe

szívünkben lüktetett.

Leszállt az erős angyal,

elhengerítette kő szívünk,

s izzó lávaként kerített be minket

a folyékony szeretet.