SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány     2013  Március 29 - Április 4.

Törvények Krisztus napjaiban

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 1:1-9; 5Mózes 17:2-6; Lukács 2:1-5; 14:1-6; Zsidók 10:28; Jakab 2:8-12

„Mert mikor a pogányok, akiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök” (Róm 2:14).

A legtöbb társadalomban különböző törvények vannak érvényben egyszerre. Lehetnek mindenkire vonatkozó, általános törvények, de ezek mellett vannak helyi törvények is, amelyek egy közösségben meghatározóak, másutt azonban nem.

Ha az újszövetségi időkben valaki általánosságban a „törvény” (görögül nomos, latinul lex, héberül tóra) szót használta, számos érvényes törvény bármelyikére utalhatott. Gyakran csak a beszélgetés tartalma jelezte, hogy éppenséggel melyik törvényről volt szó. A negyedévi tanulmányunk során tehát mindig tekintetbe kell vennünk a közvetlen szövegösszefüggést, hogy a lehető legjobban megértsük, melyik törvényről esik szó.

E heti tanulmányunk a Krisztus és az őskeresztény egyház korában hatályos különböző törvényeket vizsgálja. E rendszabályokkal fogunk ismerkedni, de csak olyan összefüggésben, ami alapot vet Isten erkölcsi törvénye, a Tízparancsolat tanulmányozásához, hiszen e negyedévben a figyelmünk főképpen erre irányul.

 

RÓMAI TÖRVÉNYEK

Március 30

Vasárnap

 

Milyen tanulságot szűrhetünk le Lk 2:1-5 alapján abból, hogyan viszonyult az adott politikai környezethez az Úr két hűséges követője?

_____________________________________________________________

A rómaiak már a köztársaság korai szakaszában felismerték, mennyire fontosak az írott törvények a társadalom vezetése szempontjából. Valójában sok mai demokratikus társadalom jogi rendszerének továbbra is a római jog az alapja.

Róma többnyire megengedte a leigázott országoknak, hogy megtartsák saját szokásaikat, viszont minden alattvalótól elvárta a császár és a szenátus törvényeinek betartását. Ez nyilván vonatkozott Józsefre és Máriára is.

A római törvények célja a társadalom rendjének fenntartása volt. Ebből következően nemcsak kormányzati kérdésekben döntöttek a rendeleteik, hanem szabályozták az otthoni viselkedést is. A törvények megszabták a közhivatalokra történő kiválasztás folyamatát, de ezen túlmenően még érintettek olyan kérdéseket is, mint a házasságtörés vagy az urak és a szolgák viszonya. A római törvényekből megismerhető társadalmi szabályok közül több is hasonlít az Ószövetség törvényeihez, ill. más népekéihez.

Amikor meg akarjuk ismerni a kultúrát, amelyben az Újszövetség könyvei keletkeztek, feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a Római Birodalom volt Jézus és az őskeresztény egyház korának a politikai háttere. Jézus halálától Pál bebörtönzéséig számos újszövetségi történet sokkal világosabb lesz előttünk, ha igyekszünk minél többet megtudni a korukat meghatározó körülményekről. Természetesen nem kell a római történelem szakértőjévé válnunk, hogy megértsük, amire az üdvösségünkhöz szükség van, viszont a megszerezhető történelmi ismeretek valóban a segítségünkre lehetnek.

Mária viselőssége idején a Gondviselés különlegesen munkálkodott, az Úr keze irányította az eseményeket, József és Mária mégis tiszteletben tartotta az ország törvényeit, amelyek megkövetelték, hogy otthonukat elhagyják, noha közelgett Mária szülésének az ideje. Nem lett volna jobb nekik egyszerűen otthon maradni, tekintettel a különleges körülményekre? Mire tanítanak a tetteik a polgári törvények betartásával kapcsolatban? (Könnyen találhattak volna valamilyen kifogást arra, hogy miért nem engedelmeskednek a törvénynek!)

 

MÓZESI TÖRVÉNYEK: POLGÁRI TÖRVÉNYEK

Március 31

Hétfő

 

Jézus korában a zsidók római fennhatóság alatt éltek, de saját szokásaik és vallásuk kérdéseiben önrendelkezést kaptak (lásd ApCsel 18:15). A zsidók törvényhozó testülete a Szanhedrin volt, amit időnként úgy is neveztek, hogy a Tanács (Jn 11:47; ApCsel 5:27). A Szanhedrin hetvenegy tagját a papok, a vének és a rabbik közül választották, elnöke pedig a főpap volt. Hasonló szerepet töltött be, mint a Legfelsőbb Bíróság, és a zsidó szokásokat, hagyományokat és törvényeket érintő ügyekkel foglalkozott.

A zsidó társadalom törvényei a Mózes öt könyvében kinyilatkoztatott polgári rendelkezéseken alapultak. Az első öt bibliai könyvet Mózes írta, a bennük foglalt törvényeket Mózes törvényének nevezték. Amikor Isten eredetileg kinyilatkoztatta e rendelkezéseket, az volt a terve, hogy mivel Ő a nép vezetője, népe majd követi utasításait, rendelkezéseit. Jézus napjaira viszont a zsidókra is a római törvények vonatkoztak. A római vezetés azonban megengedte nekik, hogy a mózesi törvényeket alkalmazzák a szokásaikkal kapcsolatos ügyek eldöntéséhez. Itt volt különösen fontos a Szanhedrin munkája.

Az Újszövetségben számos példát találunk arra, hogy a polgári kérdésekben miként alkalmazták a mózesi törvényeket vagy utaltak rájuk. A zsidó férfiaknak továbbra is meg kellett fizetni a templomi adót (Mt 17:24-27; 2Móz 30:13). A válásokat akkor is a mózesi rendelkezések alapján intézték (Mt 19:7; 5Móz 24:1-4). Még mindig követték a sógorházasság törvényét, amelynek értelmében a megözvegyült asszonynak a férje testvéréhez kellett feleségül mennie (Mt 22:24; 5Móz 25:5). Az újszülött kisfiúkat változatlanul a nyolcadik napon metélték körül (Jn 7:23; 3Móz 12:3). A házasságtörés büntetése a megkövezés volt (Jn 8:5; 5Móz 22:22-24).

_____________________________________________________________

Milyen fontos elvet találunk 5Móz 17:2-6, Mt 26:59-61 és Zsid 10:28 verseiben? Ezek szerint hogyan közelíti meg a Biblia az igazság és a tisztesség elveit? Olvassuk el a Biblia első könyveinek néhány polgári rendelkezését! E törvények némelyike igencsak furcsán hangzik. (Lásd például 5Mózes 21. fejezetét!) Viszont ha figyelembe vesszük, hogy kitől származnak ezek a törvények, meg kell tanulnunk minden esetben bízni az Úrban, főleg olyan kérdésekben, amelyeket nem értünk egészen. Hogyan tudjuk ezt megtenni?

 

MÓZES TÖRVÉNYEI: CEREMONIÁLIS TÖRVÉNYEK

Április 1

Kedd

 

Mire vonatkoznak 3Móz 1:1-9, 2:14-16 és 5:11-13 rendelkezései? Mi volt a célja ezeknek a törvényeknek? Milyen fontos igazságokat akart Isten ezek által megtanítani?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az ókori Izráel polgári törvényei mellett létezett még az úgynevezett ceremoniális törvény is, ami a szentéllyel és az abban végzett szolgálatokkal volt kapcsolatos. Ezt természetesen azért adta Isten, hogy Izráel népével így megismertesse a megváltási tervet és rámutasson az eljövendő Messiásra. A fentebb idézett bibliaszövegek kétszer is említik, hogy e szolgálatok „engesztelést” szereznek. E törvények a maguk módján Krisztusra és a nép bűneiért végzett engesztelő munkájára utaló „minipróféciák” voltak.

A szertartási törvényt Krisztus adta. Miután ezt már nem kellett megtartani, Pál apostol a valós helyzetében és értékében tárta ezt a törvényt a zsidók elé. Megmutatta a helyét Isten megváltási tervében és viszonyulását Krisztus munkájához. A nagy apostol ezt a törvényt dicsőségesnek és Alkotójához méltónak mondja. A szentély ünnepélyes istentisztelete azokat a nagyszerű igazságokat ábrázolta, amelyeket ki kellett nyilatkoztatni az egymást követő nemzedékeknek… Így a sötétség és a hitehagyás korszakain át, amelyek egymást követték, Isten a hitet életben tartotta az emberek szívében, míg eljött a megígért Messiás adventjének ideje” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 326-327. o.).

A Jézus által elrendelt ceremoniális törvénynek az volt a célja, hogy előképül szolgáljon, a jövőbeli valóságot – Jézus eljövetelét, halálát és főpapi szolgálatát – szimbolizálva. Amint Jézus elvégezte földi küldetését, már nem volt többé szükség erre a régi rendszerre, sem az áldozataira, szertartásaira és ünnepeire (lásd Zsid 9:9-12). Ma nem alkalmazzuk a ceremoniális törvényt, ám tanulmányozása által mi is bepillantást nyerünk a megváltási tervbe.

A szentélyszolgálatokban központi helye volt az állatáldozatoknak, amelyek Jézus halálára mutattak előre. Gondolkozzunk el azon, mit jelent az, hogy megváltásunk csakis Jézus értünk vállalt halála árán lehetséges! Ezek szerint milyen nagy a bűn ára?

 

A RABBIK TÖRVÉNYEI

Április 2

Szerda

 

A Jézus korában élő zsidóság a mózesi törvények mellett a rabbinikus törvényeket is ismerte. A rabbik a farizeusok csoportjának a hittudományokkal foglakozó ágát képezték. Biztosítani akarták, hogy a mózesi törvények a nép körében ismertek, elfogadottak maradjanak. A rabbik hatszáztizenhárom törvényt tartottak számon Mózes öt könyvében (amelyek közül harminckilenc a szombatra vonatkozott), és e törvényeket használták saját törvényhozásuk alapjaként. Ezeket az írásba foglalt törvényeket kiegészítették a vezető rabbik magyarázataiból álló szóbeli törvényekkel.

A szóbeli törvényt nevezik úgy, hogy haláká, ami azt jelenti, hogy „járni”. A rabbik úgy érezték, hogy ha a nép ragaszkodik az általuk kidolgozott számos tanításhoz, akkor bizonyosan a hatszáztizenhárom fő törvény értelmében fognak járni. A rabbinikus halakót (a haláká többes számú alakja) eredetileg szóbeli tanácsait idővel összegyűjtötték és könyvbe foglalták. A Jézus korából származó magyarázatok némelyike fennmaradt a Midrás kommentárban, míg másokat a törvények gyűjteményébe, a Misnába jegyeztek fel. Az évezredek során, sőt egészen a mai napig sok vallásos zsidó hívő igyekszik szigorúan ragaszkodni ezekhez a törvényekhez.

Olvassuk el Lk 14:1-6 verseit és János evangéliuma 9. fejezetét! Jézust azzal vádolták, hogy csodálatos gyógyításaival megtörte a szombatot. Vajon találni utalást az Ószövetségben arra, hogy bűn lenne szombatnapon gyógyítani? Hogyan világít rá a válasz néhány olyan kérdésre, amelyekkel Jézusnak foglalkoznia kellett? Milyen tanulságot szűrhetünk le ezekből az esetekből, nehogy mi is hasonló hibákat kövessünk el, miközben igyekszünk hűségesen járni az Úr útján?

_____________________________________________________________

Noha a mi nézőpontunkból figyelve nevetségesnek tűnhetne számos régi, szóbeli rendelkezés, főként ahogy Jézus ellen fordították azokat, mégis nem annyira maguk a rendelkezések voltak helytelenek, mint inkább a vezetők magatartása. A rabbik törvényeit gyakran különösen törvényeskedő módon értelmezték, pedig eredetileg éppen azért fogalmazták meg azokat, hogy kifejezetten lelki tanácsok legyenek, a leginkább világias dolgokat is lelki elemmel megtöltve, vallási jelentőséget adva mindennek.

Hogyan lehet vallási jelentőséget adni még a leghétköznapibb dolgoknak is?

 

AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY

Április 3

Csütörtök

 

Az I. században az Izráelben élő zsidók életére hatottak úgy a római törvények, mint a mózesi rendelkezések, valamint a rabbik előírásai, viszont az izraeliták közül sokan Palesztina területén kívül, sőt a Római Birodalom határain túl éltek. Ebből következően számos fentebb megnevezett törvény nem játszott fontos szerepet az életükben, de aki Izráel Istene követőjének mondta magát, az betartotta a Tízparancsolatot.

A Tízparancsolat biztosította Izráel népe számára a megtartó erkölcsi keretet, amit a Biblia a szövetség hasonlatával fejez ki. Mivel e hasonlat a nemzetközi jogi fogalom köréből származik, helytelen volna úgy értelmezni a parancsolatokat, mintha azok csupán Izráel Isten iránti kötelezettségeinek az összefoglalását jelentenék… Izráel engedelmessége nem annyira az isteni akarat előtt való meghajlás, mint a szeretetre adott válasz volt” (Leslie J. Hoppe cikke: Ten Commandments. Eerdmans Bible Dictionary, Grand Rapids, Michigan, 2000, Eerdmans. 1285. o.).

Az I. században élő zsidóság körében a Tízparancsolat az összes egyéb ismert törvényrendszer felett állt. Még a mind a hatszáztizenhárom mózesi törvényt kínos aprólékossággal memorizáló farizeusok is tisztában voltak a fontosságával. A Misnának a Támid néven ismert szakasza (5:1) tartalmazza azt a parancsot, ami szerint naponta el kellett mondani a Tízparancsolatot, amiben hitük szerint minden más törvény benne foglaltatik. Philo, zsidó filozófus, aki Jézus kortársa volt, egy egész könyvet írt arról, hogy a Tízparancsolatnak központi helye van a bibliai törvények között.

Mit tudhatunk meg Mt 19:16-19, Róm 13:8-10 és Jak 2:8-12 verseiből arról, hogy mi a Tízparancsolat szerepe Krisztus követői életében?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az ihletett újszövetségi írók zsidó testvéreikhez hasonlóan felismerték, hogy mi a Tízparancsolat szerepe Isten népe életében. A negyedév során néhány tanulmány érinti majd, Krisztus hogyan viszonyult kora egyéb törvényeihez, ám a fő hangsúly a gyakran „erkölcsi törvényként” említett Tízparancsolathoz fűződő kapcsolatára kerül.

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Április 4

Péntek

 

„Ha Ádám nem vétkezett volna Isten törvénye ellen, akkor a ceremoniális törvényre soha nem lett volna szükség. Az örömhír evangéliuma legelőször Ádámhoz szólt, abban a kijelentésben, mely szerint az asszony magva majd a kígyó fejére tapos. Ez továbbszállt az egymást követő nemzedékekre, s így Noéhoz, Ábrahámhoz és Mózeshez is eljutott. Isten törvényének és a megváltás tervének ismeretét maga Jézus adta Ádámnak és Évának, akik gondosan őrizték az értékes leckét, és szavaik által gyermekeiknek és unokáiknak is továbbadták azt. Így maradt fenn Isten törvényének az ismerete” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 218. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Az egyiptomiaknak és a babilóniaiaknak már jóval azelőtt voltak a társadalmi életre vonatkozó törvényeik, hogy Mózes írásba foglalta az Izráel népét irányító törvényeket. E törvények némelyikének a tartalma hasonlított Isten törvényeihez. Még az ateista társadalmakban is léteznek olyan rendelkezések, amelyek védik az embert és a tulajdont. A törvény azonban általában erkölcsi fogalmakon alapszik, vagyis arra kell bátorítania az embereket, hogy tartózkodjanak a rossz bizonyos fajtáitól és tegyenek meg bizonyos jó dolgokat. Vajon honnan ered az, hogy az adott társadalmak mit tartanak jónak, ill. rossznak?

2. Hogyan viszonyul a jó és a rossz egész fogalma Isten létezésének kérdéséhez? Másként mondva: ha nincs Isten, honnan származhat a jó és a rossz fogalma?

3. A „törvényre” különféle értelemben is gondolunk. Beszélünk a gravitáció törvényéről, a mozgás törvényéről, a nemzetközi törvényekről, az ország törvényéről és az adótörvényről. Mi a közös bennük? Miben különböznek? Milyen következményeket von maga után, ha valaki megszegi e törvényeket? Milyen előnyökkel jár, ha e rendelkezések értelmében járunk el? A törvény alapelvei hogyan segítenek megérteni, mi a Tízparancsolat szerepe a hívők életében?

4. Térjünk vissza a csoportban a szerdai részhez! Beszéljük meg, miért kell vigyázni, nehogy egyházunk hasonló hibákba essen, mint a Jézus korabeli vezetők közül többen, akik az Isten tervében nem szereplő terhekkel nehezítették a törvényt? Miért könnyebb efféle hibákat elkövetni, mint gondolnánk, legyenek bármilyen jók a szándékaink?

 

AZ IMA EREJE

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14:13).

„Mennyei Atyánk nem veti meg az alázatos szívből, töredelmes lélekből fakadó imádságot. Az az igazi imádság, ha kitárjuk szívünket előtte, elismerjük, hogy teljesen tőle függünk, elmondjuk, mire van szükségünk, majd kifejezzük hálás szeretetünk tiszteletét.

Az angyalok feljegyeznek minden buzgó és őszinte imát. Inkább az önző vágyaink kielégítésére ne legyen időnk, de semmiképp se hanyagoljuk az Istennel való kapcsolatot! Ha Isten jóváhagyását bírjuk, a legmélyebb szegénység, a legnagyobb önmegtagadás is jobb, mint a gazdagság, a megtiszteltetés, a kényelem és a baráti kör Isten tetszése nélkül. Időt kell szakítanunk az imádkozásra! Amennyiben engedjük, hogy gondolatainkat világi érdekeink kössék le, akkor az Úr úgy is adhat időt, ha elveszi bálványainkat, az aranyat, a házakat vagy a jól termő földeket.

A fiatalokat nem lehet bűnre csábítani, ha nem hajlandóak olyan ösvényre lépni, amelyre Isten áldását nem kérhetik. Ha Isten áldásaiért imádkoznának, akik az utolsó komoly figyelmeztetést hirdetik a világnak, nem hűvösen, közömbösen, lustán, hanem buzgón és hittel, mint Jákób, akkor sok olyan helyet találnának, ahol elmondhatnák: ’látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem’ (1Móz 32:30)…

Az őszinte, hittel elmondott imában erő van a hívő számára. Akár közösségben, akár a családi oltárnál, akár magunkban imádkozunk, közvetlenül Isten színe elé kerülünk. A fiatalok olyan szilárd elveket nyernek, ha szüntelen imádkoznak, hogy még a leghevesebb kísértések sem szakítják el őket az Istennel való kapcsolattól” (Ellen G. White: My Life Today. 22. o.).