A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A tanítványság ára

Március 22., szombat délután

Hatalmas előjog eleget tenni a földi királyok meghívásának. De képzeljük el, hogy milyen csodálatos előjog adatott számukra! Ha engedelmeskedünk Isten elvárásainak, a világegyetem Királyának fiai és leányai lehetünk. A keresztre feszített és feltámadott Üdvözítő által megteremhetjük a feddhetetlenség gyümölcseit, és felkészülhetünk arra, hogy a királyok Királyának udvarában ragyoghatunk véget nem érő korszakokon át. A világ nem ismeri a magasságos Isten fiainak és leányainak felemeltetését. A körülöttük élő emberek nem látják, milyen különleges értéke is van az önmegtagadó, alázatos lelkületnek, a szelíd és türelmes szívnek. Nem ismerték meg Őt, és nem értékelték Krisztust, amikor a földön járt, a szolga pedig nem nagyobb az ő Uránál. Ezért nem értették meg Őt. Jellemünk minél inkább fog hasonlítani mennyei Urunkéhoz, annál inkább félreértenek bennünket e világban. Közösségünk Jézussal és a mennyel minél bensőségesebb, annál inkább eltávolodunk a világtól, hiszen nem e világból valók vagyunk, és a világ nem ismer bennünket. Kötelességünk egyre szorosabb kapcsolatot kiépíteni Isten Fiával, megtanulni az Ő iskolájában az alázatot és a szív szelídségét, a Megváltó tetteit cselekedni, így siettetni eljövetelét.

A világ fiai mindent megtesznek, hogy megfeleljenek saját elvárásaiknak. Nem látják a menny Istenének szolgálatában rejlő értékes előnyöket, ezzel szemben a világosság fiainak szeme előtt már nagy jutalom lebeg. Szerintük Krisztus szolgálata nem nehéz, hanem elégtételekkel jár. Meggyőződésük, hogy „az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:30). Szeretteim, ha ennyire szeret bennünket Isten, nem kellene Őt minden erőnkkel szolgálnunk, nem arra kellene törekednünk, hogy bemehessünk a szoros kapun, és eleget tegyünk az Igében elénk tárt elvárásainak? Igyekezzünk „a jó cselekedetben való állhatatossággal” (Rm 2:7) elnyerni az örök élet koronáját. „Akiben megvan ez a reménység őiránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” (1Jn 3:3) Ha ezt tesszük, hamarosan meglátjuk, hogy milyen Ő, és hasonlóak leszünk hozzá: mivel „elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez” (Fil 3:21); „amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is” (1Kor 15:49). Szeretteim, „lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk” (1Jn 3:1). Értékeljük ezt a szeretetet, és igyekezzünk a cél felé, „az Istennek  Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil 3:14). – Review and Herald, 1888. február 28.

Március 23., vasárnap  -  A legfontosabb dolog: az ár kiszámolása

Az igazi keresztény jellemet egyetlen cél vezérli, egy megingathatatlan elhatározás, amely nem hajlandó engedni a világi befolyásnak, és sosem követ mást a Biblia mércéjénél. Ha az emberek megengedik maguknak a csüggedést Isten szolgálatában, a nagy ellenség máris számos okot felvonultat, hogy eltérítse őket a kötelesség útjától, s a kényelem és felelőtlenség ösvényére vezesse. A keresztény küzdelemben semmi hasznot nem hoznak, akiket meg lehet vesztegetni, be lehet csapni, el lehet csüggeszteni és meg lehet félemlíteni. Akik földi kincsekhez vagy a világ tiszteletéhez ragaszkodnak, többé nem folytatják a küzdelmet a gonoszság fejedelemségei, urai és lelkei ellen.

Jézus keresztjének katonái öltsék fel a fegyverzetet, és készüljenek a harcra. Ne hagyják magukat megfélemlíteni a veszélyektől. Legyenek elővigyázatosak, de erősek és bátrak az ellenséggel szemben az isteni küzdelem alatt. Krisztus követője teljes mértékben odaszentelt életű legyen. Édesapa, édesanya, feleség, gyerekek, otthonok, földek – mindennek második helyre kell kerülnie Isten ügyében. Készen kell állnunk türelemmel, örömmel elfogadni, amit az Úr gondviselése folytán ránk szabott. Végső jutalomként majd Krisztus megosztja velünk dicsőséges és örökké tartó trónusát. – Signs of the Times, 1881. június 30.

A Megváltót hatalmas tömeg követte, Ő pedig örömmel üdvözölte mindazokat, akik hozzá jöttek elfogadni a tanításokat. A szívek vizsgálója azonban tudta, hogy a körülötte tolongó tömegben kik azok, akik valóban készek elismerni Őt, mint a megígért Messiást. Csodáinak tanúi közül sokan azt hitték, hogy aki betegeket gyógyít, ötezer embert vendégel meg öt kenyérből és két halból, aki halottakat támaszt fel, majd segítséget is nyújt mulandó szükségleteik kielégítésében. Abban a reményben követték Krisztust, hogy egy napon elfoglalja Dávid trónját. Előkelő pozícióra vágytak. Jézus azonban nem akarta, hogy az emberekkel való kapcsolata kényelemre és földi előjogokra épüljön. Azt tanította, hogy elvárja mindazoktól, akik a tanítványai szeretnének lenni, az önmegtagadó és áldozatkész életet. A szolgálatába állóknak készen kell lenniük a lemondásra barátaikról, rokonaikról, szeretteikről, hogy szélsőségesnek, oktalannak neveztessenek, sőt az Ő nevéért testi sebeket is elviseljenek. Ha elcsüggednek attól, amit a világ mond vagy tesz, ha nem tűrik a szeretet és hűség próbáját, ha nem hajlandók megtartani Isten parancsolatait azért, mert embertársaik kigúnyolják őket, abban az esetben nem tökéletesíthetik a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitet. – Signs of the Times, 1898. július 21.

A Lukács 14:26. versében említett gyűlölet egy kisebb mértékű szeretetet jelent. Isten iránti elsőrangú szeretettel kell rendelkeznünk, a barátaink iránti szeretetnek pedig másodrendűnek kell lennie. A férj, feleség, testvér és szülők iránti szeretetnek alacsonyabb rendűnek kell lennie az Úr iránti szeretetnél. Szeretteink iránti szeretetünk nem lehet vak vagy önző, és nem késztethet arra, hogy elfelejtsük a Teremtőnket. – Review and Herald, 1862. szeptember 16.

Március 24., hétfő  -  A kereszt hordozása

Rajtunk állnak azok az akadályok, amelyek nem engedik, hogy keresztény jellemet alakítsunk ki. Jézus ezeket eltávolíthatja. A kereszt, amelyet hordoznunk kell, bennünk erőt fog gerjeszteni, és nem húz vissza, majd eltávolítja a legnagyobb terheket, hogy Krisztus könnyű igáját hordozhassuk. Kötelességünk teljesítése közben küzdelemmel és próbákkal fogunk szembesülni. Jézus dicsőségre és erényes életre hívott el. Olyan utat készített számunkra, amelyet az Ő szenvedéssel teli élete által valósíthatunk meg, s ha nem távolodtunk volna el, sosem lett volna részünk fájdalomban és nehézségben. A Megváltó követésében minden önmegtagadás és áldozat egy újabb lépés az elveszett juh számára az akolhoz való visszatérésben. – Istennel ma, 212. old.

A megváltás tervének alapját áldozatban fektették le. Jézus maga mögött hagyta a menny királyi udvarait, szegény lett, hogy szegénysége által mi gazdagodhassunk. Aki részesül e mentésben, amelyet Isten Fia szerzett végtelen áldozattal, követni fogja a valódi minta példáját. Krisztus volt a szegletkő, és nekünk erre az alapra kell építenünk. Valamennyiünknek föltétlenül szükségünk van a lemondás és önfeláldozás lelkületére. Krisztus földi élete önzetlen volt, megaláztatás és áldozathozatal nyomta rá pecsétjét. Ezért akik e nagyszerű mentésben részesülnek, melyért Jézus lejött a mennyből, hogy elhozza nekik, ne követnék Urukat, ne vennék ki részüket lemondásából és áldozathozatalából? Ő mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” „Minden szőlővesszőt, mely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” Fontos elv, miszerint a tőkében áradó nedv táplálja a vesszőket, hogy virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. Nagyobb lenne talán a szolga az Uránál? A világ Megváltója egymaga gyakorolja értünk a lemondást és áldozathozatalt? Krisztus testének tagjai pedig semmit se tagadjanak meg maguktól? A lemondás a tanítványság elengedhetetlen feltétele. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 387–388. old.

Sokan nyugalmat találnak, amikor eleget tesznek az elhívás feltételeinek. Az üzenet nem csak egyeseknek, hanem mindenkihez szól. Krisztus a világ Megváltója. A világhoz intézett legfontosabb üzenete a következő: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” (Mt 11:29) „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lk 9:23) Jézus ezt a keresztet vállalta megaláztatásával és szenvedéseivel együtt, s ezáltal lehetővé tette, hogy az emberi család minden tagja a nyomdokaiba lépjen. Semmi olyat nem kér az embertől, amit földi testben Ő nem hordozott. Tudja, hogy az emberi erő önmagában elégtelen, de azzal is tisztában van, hogy mindent megtett azért, hogy megerősíthessen és képessé tehessen válaszolni az elhívásra. – Review and Herald, 1898. december 6.

Március 25., kedd  -  Fegyelem

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.” (Zsid 12:1)

A Zsidókhoz írt levél azt az egyetlen célkitűzést hangsúlyozza, amelynek jellemeznie kell az öröklétet elérni vágyó keresztény életét… Az irigység, gonoszság, gonosz gondolatok, gonosz beszédek, kapzsiság olyan terhek, amelyeket a keresztény embernek el kell hagynia, ha sikereket szeretne elérni az örökkévalóság felé vezető küzdelemben. Minden bűnre vezető szokást, gyakorlatot el kell távolítani, mert ez gyalázza Krisztust. Ezt meg kell tenni bármilyen áldozat árán is. Nem kísérheti mennyei áldás azt az embert, aki a jóság örök elveit áthágja. Egyetlen dédelgetett bűn megronthatja a jellemet, és másokat tévelygésbe vethet…

Az ókori spórtolók önmegtagadóan, fegyelmezetten éltek, és még ekkor sem voltak biztosak a győzelemben…

Ez azonban nincs így a keresztény ember életében. A küzdelem végén senki sem fog csalódni, aki eleget tesz a feltételeknek. A komoly és kitartó lelkek nem buknak el. A győzelem nem a gyorsaké és erőseké. A leggyengébb szent ember is éppúgy, mint a legerősebb, elnyerheti az örök élet hervadhatatlan koronáját. Mindazok győzedelmeskedhetnek, akik a mennyei kegyelem ereje által Krisztus akaratával összhangban élnek. – The Faith I Live By, 369. old.

A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, és úgy alakul ki, ha az ember alacsonyabb rendű természetét a magasabb alá rendeli – ha énjét Isten és ember szolgálatára, a szeretet szolgálatára szenteli. – Előtted az élet, 57. old.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7:13–14) Amikor Krisztus e szavakat mondta, hallgatói közül sokakat meggyőzött tanítása, ám arra volt szükségük, hogy még inkább tudatosuljon bennük: örök javukat akarja. Keresztúthoz érkeztek, és a gonoszság vonzóbbnak tűnt. Jó szándékaik voltak, de még nem döntöttek Isten szolgálata mellett. Csak „távolról” követték a Megváltót. Az Üdvözítő felismerte a rájuk leselkedő veszélyt, és megpróbálta figyelmeztetni őket. Minden vágya volt, hogy átadják életüket Istennek. Fájt neki, hogy határozatlanságuk állapotában látja őket.

Kitartóan kérlelte őket: „Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.” (Mt 7:13) Széles ez az út, s ezen az élvezeteket szerető és büszke emberek elegendő helyet találnak. Az önző, kapzsi, képmutató személyeknek, a könnyelmű férfiaknak és nőknek, a zúgolódóknak és szentségteleneknek tetszik ez az út.

A keskeny úton való járáshoz komoly erőfeszítésre és önmegtagadásra van szükség. Pontosan ezért vannak olyan kevesen, akik ezt az utat választják. Sokan próbálnak járni rajta, ám elbuknak komolyságuk hiánya miatt. Végül a széles útra lépnek, és nem képesek megérteni, hogy a keskeny úton olyan örömökre lelhetnének, amelyek minden próbát ellensúlyoznak.

A széles úton járó emberek közül némelyek meghallják Isten kérlelő hívását: „Menjetek be a szoros kapun”, és elhatározzák, hogy egyetlen lépést sem tesznek tovább a széles úton. Megtérő, Krisztusba vetett hittel lépnek be a szoros kapun. Megértették, hogy le kell mondaniuk önmagukról, alá kell vetniük a büszkeséget, és az énüket keresztre kell szegezniük. Megértik, hogy le kell tenniük minden terhet és megkörnyékező bűnt. Minden akadályt legyőzve haladjanak előre, tagadják meg énüket, emeljék magasba a keresztet, álljanak ellen a kísértésnek, és fogadják el az Isten által felkínált segítséget. Az önmegtagadás keskeny útján haladjanak előre, mivel ez az üdvösség útja. Ha az élvezetek szeretetének hangja hanyagságra és önző szórakozásra hívna, ne térjenek le se jobbra, se balra a keskeny útról. – The Youth’s Instructor, 1901. január 24.  

Március 26., szerda  -  Az árak összehasonlítása

Istennek olyan munkásokra van szüksége, akik ővele együtt igyekezve megértik a munka és küzdelem szentségét, akik sikerrel végzik a szolgálatot, és akik a rájuk váró nehéz feladatok előtt nem veszítik el erejüket. Az Úr nem próbálja elrejteni előlük a vég idején rájuk váró heves harcot. Sőt, bemutatja a küzdelem terveit, eléjük tárja a rájuk váró veszélyeket, hangos szóval figyelmezteti őket, és felhívja figyelmüket a tanítványság árára, ám bátorítja is őket, hogy öltsék fel fegyverzetüket, mivel mennyei seregek támogatását fogják élvezni az igazság és feddhetetlenség védelmének küzdelmében. – The Youth’s Instructor, 1899. október 26.

Ez az igazi megtérés gyümölcse. Arra kérlek, kedves testvérem és testvérnőm, hogy mérd fel az árat! Krisztus kéri, hogy adjátok neki lelketeket, testeteket és szíveteket. Ő vérét ontotta a Kálvárián, hogy ezt lehetővé tegye. Tisztességesen mérjétek fel ezt az árat. Egyik serpenyőbe helyezzétek Jézust, az életet, az igazságot és a mennyet, a másikba pedig a világ vonzalmát tegyétek. Mérjétek meg jól, mérlegeljétek a jelen időre és az örökkévalóságra vonatkozóan is. Ezalatt Krisztus szól hozzátok. Mit is mond? „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Mk 8:36–37) Hogyan fogtok erre válaszolni? – Manuscript Releases, 21–22. old.

A Biblia teljes, világos és határozott tanítást ad. Pontosan megrajzolja Jézus igazi tanítványának jellemét. Alázatos szívvel kell kutatnunk az Írásokat, reszketve Isten szavától, hacsak nem akarjuk, hogy hitetés áldozatai legyünk valódi jellemünket illetően. Rendületlen kitartással kell legyőznünk önzésünket és önteltségünket. Alapos önvizsgálatot kell tartanunk, hogy elkerüljük az áltatás veszélyét. Nem elég, ha csupán különleges alkalmakon vizsgáljuk meg szívünk állapotát. Naponta nézzük meg reménységünk alapját, hogy lássuk, vajon valóban Krisztus szeretetében élünk-e. Bánjunk magunkkal becsületesen, mert nem engedhetjük meg, hogy ebben a kérdésben bármennyit is kockáztassunk. Vessünk számot, mibe kerül teljesen kereszténynek lennünk, azután öltsük magunkra a fegyverzetet. Tanulmányozzuk a példát, tekintsünk Jézusra, legyünk olyanok, mint Ő! Ebben való hűségünktől függ békességünk, örök életünk reménysége. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 332. old.

Március 27., csütörtök  -  Egy jobb feltámadás

„Hanem amint meg van írva: amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2:9)

Az Úr megmutatta nekem az örök ország dicsőségét. Szeretném elmondani, hogy megéri elnyerni a mennyet. Legyen életünk célja, hogy készüljünk a megváltottakkal, a szent angyalokkal és Jézussal, az Üdvözítőnkkel való közösségre. Ha legalább egyszer bepillanthatnánk a mennyei városba, soha többé nem vágyódnánk a földön lakni. Itt persze szép tájak vannak, és örülök e természeti szépségeknek. Ezek mind a Teremtőre emlékeztetnek. Ám tudom, hogy ha szeretem Istent és megtartom parancsolatait, sokkal nagyobb és dicsőségesebb mennyet tesz félre nekem.

Amikor eltávolíttatik a lepel, és saját szemünkkel megláthatjuk ama világ szépségét, amelyből most csak mikroszkóp segítségével figyelhetünk meg egy keveset, amikor a most csak teleszkópok által tanulmányozható távoli világok ragyogását szemlélhetjük majd, akkor eltávolítja az Örökkévaló a bűn fertőjét, s az egész föld „Urunk, a mi Istenünk” (Zsolt 90:17) szépségében tűnik fel, és egy csodálatos, tanulmányozandó terület tárul a szemünk elé. Ott a tudomány embere betekinthet a teremtés jelentéseibe, és nyomát sem találja a gonoszság törvényének. Hallhatja a természet hangjának énekét, amelybe nem vegyül sóhaj vagy szomorúság. Minden teremtett dolog egyetlen kézjegyet tartalmaz – a végtelen világegyetem előtt feltűnik Isten neve nagybetűkkel, a gonoszság pedig eltűnik a földről, tengerekről és égről.

Képzeljétek el a megváltottak otthonát, és ne felejtsétek el, hogy dicsőségesebb lesz minden emberi elgondolásnál, bármilyen ragyogó is az. Az Úr különböző természeti ajándékaiban csupán kis részét fedezhetjük fel az Ő dicsőségének.

Földi nyelv képtelen kifejezni a szentek jutalmát. Csupán az ismerheti meg, aki majd szemtanúja lesz. Egyetlen korlátolt elme sem értheti meg Isten mennyországának dicsőségét. – The Faith I Live By, 364. old.

Ó, boldogok otthona, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítselek! Ha ott leszek Isten országában az üdvözültek között, egyre inkább meg fogom érteni a megváltási tervet. Minden megváltott szent láthatja és értékelheti, ahogy addig még sosem az Atya és a Fiú szeretetét, s halhatatlanná vált nyelvük dicshimnuszokat zeng. Ő szeretett minket, és életét adta értünk. Megdicsőült testtel, megsokszorozódott képességekkel, megtisztított szívvel, tiszta ajakkal zengünk majd a Megváltó szeretetéről. A mennyben nem lesznek szenvedők, sem kétkedők, akiket meg kell győznünk az örök valóságokról, akiket meg kell szabadítanunk az előítéletektől, hanem mindenki befogadja a minden ismeretet felülmúló szeretetet. Isten népe számára a nyugalom az Úr dicsősége lesz az élet vize melletti zöld mezőkön, ahová Jézus vezeti megváltottait, akik megvidámítják Alkotónk városát. Akkor választ kap Krisztus imája: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” (Jn 17:24) – Maranatha, 318. old.

Március 28., péntek

További tanulmányozásra:

Az apostolok története: Távoli országokban; Bérea és Athén c. fejezetek.