A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Az aratás és az aratók

Március 15., szombat délután

Beszéljetek úgy, mint Krisztus. Dolgozzatok úgy, ahogyan Ő. Tekintsünk Krisztusra és éljünk. Ha meglátjuk szépségét, vágyódni fogunk a feddhetetlen és erényes életre. Ha rátekintünk, elváltozunk képére és hasonlatosságára, lemondunk önmagunkról, átadjuk teljes mértékben szívünket Jézusnak, hogy Szentlelke csiszoljon, nemesítsen és felemeljen, s így szoros kapcsolatban lehetünk a mennyei világgal, s a feddhetetlenség Napja ragyogja be életünket. Kimondhatatlan öröm kerít hatalmába. Ezután parancsot kapunk, hogy égi szeretettől áradó szívvel menjünk el a városokba és falvakba, vigyük el a jó hírt azoknak, akik még távol vannak, és közöljük velük Urunk, Istenünk hívását.

Mondjátok el másoknak is az Igében található áldott igazságokat, s a Megváltó szavait hallgatva maradjatok meg szeretetében. Ó, mennyit kérlel, hogy tartsuk meg a szeretet törvényeit! Ám ezzel nem a lehetetlent kéri tőlünk, mivel tudja, mit jelent engedelmeskedni az Atya parancsainak.

Arra vágyik, hogy minden lélek, aki hallja hívását, adja tovább másoknak is, és fogadja el a gazdag áldásokat, mivel tudja, hogy Isten törvényének megtartása által nem rabszolgasorsba vet, hanem Krisztus vérével szabaddá tesz. „Aki megtartja azokat [a parancsolatokat], nagy jutalma van.” (Zsolt 19:12)

Írjátok le, mondjátok el ezt másoknak is kegyességgel, alázattal és szeretettel képviselve Krisztus jellemét. – Manuscript Releases, 4. kötet, 310–311. old.

Március 16., vasárnap  -  Az egyszerű tanítványok általi meghívás

Filep és Nátánael esete nagyon jó példája a valódi helyi missziómunkának. Filep találkozott Jézussal, és meg volt győződve arról, hogy Ő a Messiás. A kapott ismeretek oly sok áldást jelentettek számára, hogy meg akarta osztani barátaival is a jó hírt. Nátánaellel is meg akarta osztani a világosságot és igazságot, amelyek oly sok vigaszt és örömöt jelentettek számára. A szívben lakozó valódi kegyelem önkifejeződéssel igazolja mindenkor létezését. Filep Nátánael keresésére indult, és meg is találta őt az imádkozás helyén, egy fügefa árnyékában. Nátánael még nem hallotta Jézust, ám lelkében mégis vonzódott hozzá. Vágyott a világosságra és igazságra, abban a pillanatban is épp ezért imádkozott. Filep örömmel értesítette: „Aki felől írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust.” (Jn 1:46) Így kell – személyes erőkifejtés által – a világosságnak terjednie. A családban, a szomszéd tűzhelye mellett, a beteg ágyánál csendben olvashatjátok a Szentírást, és beszélhettek Krisztusról és az igazságról. Így lehet elvetni az értékes magot, ami napok múltán kikel, és gyümölcsöt terem.

Ha Isten kinyilatkoztatja valakinek szeretete és igazsága fényét, azt nem tarthatja meg magának, nem rejtheti el, hanem engednie kell, hogy a világosság szétáradjon, és mindent meg kell tennie a sötétségben levő lelkek megmentése érdekében. Ne éljünk céltalanul. Aki az igazság ismeretével rendelkezik, aki érti, mit is képvisel számára Jézus, az örök igazság birtoklójává válik, amit meg kell osztania másokkal is. Az igazán megtért lélek a világosság csatornája lesz családja és szomszédai számára, s miközben elviszi másoknak is Krisztus kegyelmének és ismeretének gazdagságait, számára is növekedni fog a világosság és kegyelem. „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.” (Péld 11:24) – Review and Herald, 1891. január 6.

Jézus Krisztus magatartását a bűnösök jóléte határozta meg. Helyről helyre járt és jót tett. A jó cselekedetek éltették a lelkét. Jót tett mindazokkal, akik hozzá jöttek irgalomért, sőt, ezen felül kitartóan kereste az embereket. Sosem éljenezték ezért, de a kritikák vagy csalódások miatt sem csüggedt el. Mikor a leghevesebb ellenállásba ütközött, a legkegyetlenebbül bántak vele, akkor is megőrizte bátorságát.

Krisztus egyetlen hallgató előtt tartotta meg legfontosabb prédikációját. Miközben a kút mellett pihent, mert már elfáradt, egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. Ekkor Ő megértette, hogy elérkezett az alkalom, mikor megszólíthatja az asszony elméjét és általa a szamaritánusokat is, hisz sötétségben és tévelygésben éltek. Habár ki volt merülve, bemutatta lelki országának igazságait, ezzel megragadta a pogány nő figyelmét, és Krisztus iránti vonzalmat keltett szívében. Elment és mindenkinek hirdette: „Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é Krisztus?” (Jn 4:29) Bizonyságtevése sokakat a Megváltóhoz vezetett. Tettének következményeként sokan saját fülükkel hallhatták az Igét, és hittek.

Bármilyen kevesen is lennének az érdeklődő hallgatók, ha szívük megindul, és meggyőződésre jutnak, akkor a szamáriai asszonyhoz hasonlóan terjeszthetik a jó hírt, és emberek százainak kelthetik fel az érdeklődését, akik a maguk módján személyesen is meg akarnak majd győződni annak igazáról. – Review and Herald, 1886. március 23.

Március 17., hétfő  -  Jézus türelemre int

Minden reggel add át magadat és családodat Istennek. Ne számítgass, ne tervezgess napokra, évekre, mert nem rendelkezel ezekkel. Csak egy rövid napot kaptál, és ezen a napon dolgozz magadért és családodért úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja. Minden tervedet add át Istennek, hogy vagy valóra váltsa, vagy elvesse azokat legjobb belátása szerint. Így naponta az Ő kezébe helyezheted életedet elképzeléseiddel, vágyaiddal együtt, és elfogadhatod helyettük az Ő terveit, bármennyire is ártana ez saját szervezkedéseidnek, még ha számos szép célodról is le kellene mondanod. Ezáltal életed egyre inkább átalakul a mennyei képmásra, és „az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4:7). – Signs of the Times, 1884. augusztus 7.

Mi nem használhatjuk a Szentlelket, hanem Ő használ fel bennünket. Isten az Ő Lelke által munkálja népében „mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből” (Fil 2:13). Azonban sokan nem vetik alá magukat másnak, nem akarják, hogy más vezesse őket. Magukat szeretnék irányítani, és ezért nem részesülnek a mennyei ajándékból. A Szentlélek csak azoknak adatik, akik alázatos szívvel várják az Urat, figyelve vezetésére és kegyelmére. Ha hittel kérik, a megígért áldás további áldásokat hoz magával. Krisztus kegyelmének gazdagságával kínálja fel áldásait, és kész minden léleknek osztani befogadóképességéhez mérten. – Isten csodálatos kegyelme, 212. old.

A Szentlélek ajándékának ígéretét nem értik helyesen, az annak befogadását jelentő előjogokat nem értékelik a maguk valós értéke szerint. Az Örökkévaló azt szeretné, ha egyháza hit által kapaszkodna ígéreteiben, és kérné a Lélek erejét. Arról biztosít, hogy készségesebb megadni a Szentlelket, mint amilyen készségesen adnak a szülők jó ajándékokat a gyermekeiknek. Mivel nyitott a lehetőség, hogy minden ember mennyei felkenetésben részesüljön, „nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket”, és nem hozhattok fel semmilyen mentséget a felelősség elutasítására. Nem kellene ellenszegülnötök egyetlen kötelességgel sem, nem kellene menekülnötök a felelősségtől. Krisztus maga a megújító erő, és Ő dolgozik minden katonája lelkében Szentlelke által. Isten Lelkének hatékony munkája visz sikerre azon emberek erőfeszítéseiben, akik alávetik magukat vezetésének.

Az Úr munkálkodik mindazok elméjében, akik készek elfogadni a Szentlélek indíttatásait. Hírnököket küld, hogy minden helységben hirdessék figyelmeztetéseit. Próbára teszi a gyülekezetek odaadását és a Lélek iránti engedelmességüket. Az ismeretnek növekednie kell. Mennyei követek szaladjanak fel és alá, hogy minden eszközzel megpróbálják felhívni az emberek figyelmét az elkerülhetetlen ítéletre, és hirdessék az üdvösség jó hírét, Jézus Krisztust. Magasba kell emelnünk a feddhetetlenség zászlaját. Isten Lelke munkálkodik az emberek szívében, és akik válaszolnak befolyására, a világ világossága lesznek. Mindenütt megtalálhatók, amint közlik másokkal is a kapott világosságot, mint ahogyan történt pünkösdkor is, a Szentlélek kitöltetése után. Miközben megengedik, hogy világosságuk szétáradjon, egyre több erőt kapnak a Lélektől, így a földet bevilágítja Isten dicsősége. – Australian Union Conference Record, 1898. április 1.

Március 18., kedd  -  A hatalom gyakorlása

A Szentlélek kiáradása következett azokra, akik szeretik Krisztust. Ezáltal képessé válnak arra, hogy felmagasztalják Fejedelmüket, és általa a munkára hasznos minden ajándékot megkaphassák. Az Életadó nem csupán a halál kulcsait tartja a kezében, hanem a gazdag áldásokkal teli mennyét is. A menny és föld összes hatalma néki adatott, s miután elfoglalta helyét az égi udvarokban, áldásait küldhette mindazoknak, akik befogadták Őt. Egyházát a Lélek erejével keresztelte meg. A tanítványok készen álltak Krisztus hirdetésére, előbb Jeruzsálemben, ahol az igazi Király meggyalázása történt, majd a föld végső határáig. Jézus megkoronázásának és közbenjárói királyságának bizonyítéka is megadatott. Isten a világgal való megbékélés közbenjárói munkáját azáltal kínálta követőinek, hogy megadta a földön megalapított országának valódi megértését, amelynek Ő maga fektette le az alapjait.

Az Atya tisztességet szerzett Fiának, és minden uralom és hatalom fölé, a jobb keze felől ültette Őt. Örömmel fogadta vissza a Megfeszítettet, dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg Őt. A nagy engesztelésben megadja a Fia iránt tanúsított előjogokat népének is. Akik szeretetben egyesülnek Krisztussal, azokat elfogadja Isten, aki maga a szeretet. Együtt szenvednek Jézussal, az Ő felmagasztalása legfőbb foglalatosságuk, mivel elfogadást nyertek. Isten úgy szereti őket, mint a Fiát. Krisztus, Immánuel ott áll az Úr és a hívő ember között, s a választottaknak kinyilatkoztatja a Mindenható dicsőségét, feddhetetlenségének palástjával fedezi el bűneiket. Mennyei pecsét került az Üdvözítő közbenjárói munkásságára. Áldozata minden tekintetben elégséges. Benne találkozott a jóság és hűség, az igazság és békesség csókolgatják egymást. Az Atya átölelte Fiát, s ezáltal magához vonta mindazokat, akik elfogadták Őt. „Hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.” (Jn 1:12) Ők a választottak, Krisztussal együtt örökösei a mennyei nagy családnak. Nekik győzniük kell, amint a Megváltó is győzedelmeskedett. – The Bible Echo, 1899. május 22.

Közvetlenül mennybemenetele előtt adta tanítványainak a küldetést: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:19–20)

Ezáltal a tanítványok a legdrágább igazságot kapták. Ők lettek ama örökség végrehajtói, amit Krisztus hagyott a világra az örök élet kincsének hagyatékaként. Felismerték Jézus munkásságának felelősségét. Tudták, hogy az éhező világnak szánt élet kenyerét tartják a kezükben, és elmentek mindenhová hirdetni az Igét. Krisztus szeretete szorongatta őket, és nem hagyhatták abba kiosztani a szűkölködőknek az élet kenyerét. Mesterük utolsó szavai folyton a fülükben csengtek.

A tanítványoknak adott küldetés minden hívőnek szól. Mindenki az Üdvözítő örökségének végrehajtója. Mindenkire rábízta a szent igazságot, amelyet fel kell kínálni az őszinte, kereső léleknek. Minden hívőnek együtt kell munkálkodnia Istennel. – Review and Herald, 1902. január 7.

Március 19., szerda   -  Munkások az aratásra

Gyülekezeteink az önmegtagadó és odaszentelt életű munkások hiányától szenvednek. A kisebb közösségek elveszítik életképességüket, mivel tagjaik nem munkálkodnak az emberekért. Isten kevés fővel is dolgozhat éppen úgy, mint sokakkal, ám úgy tűnik, gyülekezeteinkben nem értették meg a személyes felelősség fontosságát. Megáldhat-e az Úr egy közömbös és önző gyülekezetet? Testvérek és testvérnők, ébredjetek fel, járuljatok Krisztus elé, és Ő életet ad. A Megváltó munkát bízott ránk, s az órákat értékes kincsként kellene kihasználnunk az Ő dicsőségére. Habár nem kell elhamarkodottan cselekednünk, henyélnünk sem szabad, hanem Krisztusért a világosság hordozóiként menjünk a világba. Isten az Őt követő férfiaknak és nőknek akaraterőt és félelmet nem ismerő elhatározást ad. Legyenek a világ világossága, és legyenek a velük kapcsolatba kerülő emberekkel szemben bölcsebbek, tisztábbak és boldogabbak. – Review and Herald, 1891. június 16.

Ha a világosságban jártok, mindegyikőtök a világosság hordozója lehet. Ne valamilyen magasztos munkára törekedjetek, mert így elszalaszthatjátok az elétek kerülő értékes alkalmakat. Nagyon sokat tehetünk, ha mindennapjainkban megéljük az igazságot. Az emberek nehezen ellenkeznek egy efféleképpen gyakorolt befolyással. Vitatkozhatnak és közömbösek lehetnek észjárásunkkal szemben, visszautasíthatják felhívásainkat, de a szent és az irányukban szeretettel megnyilatkozó élet az az érv az igazság mellett, amelyet nem kérdőjelezhetnek meg. Sokkal többet érhetünk el alázatos, odaadó és erényes élettel, mint ha a kegyesség nélküli élet mellett prédikálnánk. Dolgozhattok a gyülekezet megerősítése, a tagok bátorítása érdekében, megtehettek mindent, hogy az emberekkel való találkozásaitok érdekesek legyenek; megengedhetitek, hogy imáitok éles sarlóhoz hasonlóan menjenek ki a munkásokkal együtt a learatandó mezőkre. Mindenki személyesen dolgozzon, hordozza a lelkek terhét, vigyázzon éberen, és imádkozzon a munka sikeréért…

Sok tennivaló van, amelyet alkalmazni lehet minden munkás gondolkodásmódjához és képességeihez mérten. Isten napján senki sem mentegetőzhet azzal, hogy elszigetelődött önző elfoglaltságaiban. A lélek a másokért végzett feladat által marad tevékeny. Vajon nem azért hátrálunk meg ebben a szolgálatban, mert nem társul hozzá a kereszt? Ne feledjétek, hogy meg kell tagadni az ént, ha szeretnénk Krisztusnak szentelni magunkat. A komoly és önzetlen erőfeszítés fog gyümölcsöt teremni Jézusnak. Az alázatos munkás, aki aláveti magát Isten hívásának, biztos lehet benne, hogy mennyei segítséget kap. Az Úr hatalmas támasz. Ha munkásai teljes mértékben őrá hagyatkoznak, nagy dolgokat tehet általuk. – Historical Sketches, 181–182. old.

Március 20., csütörtök  -  Elveszett és megtaláltatott

Az elveszett juh példázata elénk tárja Krisztusnak a tévelygők iránti szeretetét. Az Úr úgy dönt, nem marad azokkal, akik nem fogadják el az általa felkínált üdvösséget, így már nem csak irányukban fejti ki erőfeszítéseit, valamint nem is fogadja szeretetüket és hálájukat. Az igazi pásztor elhagyja az Őt szerető nyájat, és kimegy a pusztába, megküzd a nehézségekkel, veszélyekkel és halállal, hogy megkeresse és megmentse az akoltól eltávolodott juhot, aki elvész, ha nem kerül vissza a nyájhoz. Alapos keresés után megtalálja, és a megfáradt, fájdalomtól és éhségtől elgyötört pásztor nem engedi, hogy a legyengült juh gyalog kövesse őt. Nem hátulról terelgeti, hanem – ó, micsoda szeretet! – gyöngéden karjaiba veszi és visszaviszi a nyájhoz. Azután elhívja szomszédait is, hogy együtt örüljenek az elveszett juh megtalálásának.

A tékozló fiú és az elveszett drachma példázata is ugyanezt a tanulságot tartalmazza. A kísértés veszélyében levő minden lélek szenvedést okoz Krisztus szívének, és leggyöngédebb szeretetét és legkomolyabb erőkifejtését váltja ki. Sokkal inkább örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc olyan léleknek, akinek nincs szüksége megtérésre.

Mindezek a tanulságunkra írattak meg. Krisztus azt kérte tanítványaitól, hogy vele együtt munkálkodva szeressék egymást, miként Ő szeret. Kereszten elszenvedett kínjai igazolták azt az értéket, amit minden egyes emberi léleknek tulajdonít. Mindazok, akik elfogadják ezt a nagy üdvösséget, felajánlják magukat az Ő munkatársakul. Senki se érezze magát úgy, hogy ő a mennyei előjogok haszonélvezője, és csak magával törődhet, foglalkozhat. Akik Jézus szolgálatába szegődtek, dolgozzanak együtt vele, és úgy szeressék a bűnben élőket, ahogyan Ő szeret bennünket.

Népünk soraiból azonban hiányzik a tévelygők és bűnösök iránti mélységes, őszinte és megindító szeretet. Sokan ridegségről és bűnös hanyagságról tesznek bizonyságot: úgy próbálják képviselni Krisztust, hogy a lehető legtávolabb akarnak kerülni azoktól, akiknek szükségük van rájuk. A frissen megtért léleknek gyakran heves küzdelmet kell vívnia a meggyökerezett szokásokkal vagy kísértésekkel, és megtörténhet, hogy vereséget szenved. Amikor legyőzi őt a szenvedély vagy a bűnös hajlam, akkor figyelmetlensége vagy egyszerűen tévedése miatt válik vétkessé. Ebben a helyzetben testvéreinek erőre, tapintatra és bölcsességre van szüksége, hogy visszavezethessék a lelki egészséghez. Ilyen esetekben érvényesek Isten Igéjének tanításai: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6:1) „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.” (Rm 15:1) Csakhogy akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem tesznek bizonyságot az Ő irgalmáról és szelídségéről! Ha valaki téved, társai túl gyakran próbálják a lehető legrosszabb fényben feltüntetni tettét. Akik valószínűleg hasonlóan súlyos, de másféle bűnbe estek, a lehető legkegyetlenebbül bánnak testvérükkel. A közöny által elkövetett meggondolatlan tévedéseket vagy gyengeségeket túlzottan tudatos, kitervelt bűnnek tartják. Amikor tévelygő lelkeket látnak, egyesek karba tett kézzel bizonygatják: „Ugye, hogy megmondtam? Tudtam, hogy nem megbízható!” Ám ezzel Sátán magatartását sajátítják el, mivel valósággal ujjonganak azért, hogy valóra váltak a jóslataik. – Review and Herald, 1886. november 30.

A menny minden segítséget megad azoknak, akik keresik és mentik az elveszetteket. Angyalok támogatnak a legfelszínesebb és a legmegátalkodottabb ember megközelítésében, és az egész menny örül, amikor egy is visszatalál Istenhez. A szeráfok és a kérubok megpengetik aranyhárfájukat énekben dicsőítve Istent és a Bárányt, mert szereti az embert, és irgalmas hozzá. – Krisztus példázatai, 197. old.

Március 21., péntek

További tanulmányozásra:

Jézus élete: Az utolsó út Galileából; Ki a nagyobb? c. fejezetek.

Az apostolok története: A tizenkét tanítvány kiképzése; A nagy parancs; Pünkösd; A Lélek adománya c. fejezetek.