Ellen White-idézetek
6. tanulmány − 2013
Február 1 - 7.Az „egyszerű” emberek elhívása tanítványságra
Február 1.,
szombat délután
Üdvözítőnk volt a világ
Világossága, ám a világ nem ismerte fel Őt. Folyamatosan az irgalmas
cselekedetek foglalták le idejét, útjai során mindenkinek terjesztette a
világosságot, de mégsem hívta el azokat az embereket, akik közé vegyült, hogy
tekintsenek példás erényeire, önmegtagadására, önfeláldozására és jóságára. A
zsidók nem értékelték ezt a magatartást. Szerintük Jézus vallása értéktelen
volt, mivel nem állt összhangban saját kegyességi mércéjükkel. Azt a
következtetést vonták le, hogy Krisztus sem lelkiekben, sem jellemben nem hívő,
mivel az ő vallásuk kihívó megnyilatkozásokból, nyilvános imádkozásokból és
elbűvölő jó cselekedetekből állt. Világgá kürtölték tetteiket, éppen úgy, mint
ahogyan a magukat szentnek valló emberek, akik szeretnék, ha mindenki tudná,
hogy ők bűntelenek. Ám a Megváltó egész élete éles ellentétben állt velük. Ő nem
kereste sem a nyereséget, sem a tiszteletet. Csodatetteit a lehető
legcsendesebben végezte, bár nem tudta megfékezni a nagy áldások
haszonélvezőinek lelkesedését. Alázat és szelídség jellemezte Őt. A farizeusok
épp alázata és szerény magatartása miatt nem tudták elfogadni Jézust. –
The Sanctified Life, 14. old.
Február 2.,
vasárnap
-
Jézus egyszerű származása
Szegény szülők gyermeke volt
a világ Megváltója, s amikor gyerekkorában a templomba vitték, édesanyja csak a
szegények áldozatát tudta bemutatni – egy gerlepárt vagy két galambfiókát. Ő
volt világunk számára a legnagyobb mennyei ajándék, a felbecsülhetetlen érték,
és mégis csak a legkisebb ajándékot mutathatta be. Földi élete során Üdvözítőnk
a szegények és alázatosak sorsában osztozott. Önmegtagadás és önfeláldozás
jellemezte életét. – Review and Herald,
1893. június 20.
Isten késztette a bölcseket,
hogy megkeressék Jézust a csillag vezetésének segítségével. Ez a csillag, amely
eltűnt, mihelyt Jeruzsálemhez közeledtek, arra késztette a bölcseket, hogy
vizsgálódjanak Júdában, mivel arra gondoltak, hogy talán az írástudók és a papok
nem szereztek tudomást erről az eseményről. A bölcsek érkezésével az egész
nemzet előtt világosság vált utazásuk célja, és az emberek figyelmét e fontos
eseményre terelte. Isten jól tudta, hogy amikor Fia a földre érkezik, a gonosz
máris mozgósítja erőit. Sátán nem akarta, hogy a világosság eljusson a világra.
Isten minden pillanatban szemmel tartotta Fiát. Az Úr csodás módon táplálta
Illés prófétát hosszú utazása alatt. Illés máshonnan nem szerezhetett volna
élelmet. Az Atya adta a mannát is Izrael népének. Az Úr késztette Józsefet, hogy
Jézus és édesanyja életét megmentve Egyiptomba meneküljön. Ő gondoskodott róluk
az idegen földön, és Ő késztette a bölcseket is, hogy megkeressék a kisded
Jézust, és drága ajándékokkal halmozzák el. Az Örökkévaló ismeri minden ember
szívét. Ő irányította Krisztus lépteit Egyiptomban, hogy menedéket találjon a
zsarnok király haragja elől. Jézus földi szülei szegény emberek voltak. Az
idegen földön azonban a bölcsektől kapott ajándékok segítették túlélésüket. –
Redemtion: or the First Advent of Christ
Whit His Life and Ministry, 20–21. old.
Krisztus elhaladt a gazdag
emberek házai, a királyi udvarok és a híres helyek mellett, és a lenézett
Názáretben állt meg. Kezdettől a végig alázatosság és szerénység jellemezte.
Szegény élete révén szentté vált számára a szegénység. Nem akarta, hogy
felsőbbrendűségi érzésével megakadályozzon férfiakat és nőket, hogy hozzá
jöjjenek hallani tanításait. – Signs of
the Times, 1905. június 7.
Február 3.,
hétfő
-
Az egyszerű emberek átváltozása
Krisztus az edényekhez
közeledett. Meg sem érintette a vizet, csak egyszerűen ránézett, és az azonnal
friss szőlőlévé változott. Milyen hatása volt e csodának? „Hittek benne az Ő
tanítványai.” (Jn 2:11) (…) Krisztus e csoda által
együttérzéséről és irgalmáról tett bizonyságot. Tiszteletet tanúsított azon
emberek szükségletei iránt, akik meghallják bölcs tanításait. –
Istennel ma, 366. old.
Jézus ábrázatán nem volt
egyetlen ránc sem, amellyel elűzte volna magától az alázatos imádkozót. A papok
és vezetők próbálták megakadályozni a szenvedőket, hogy hozzá menjenek, azt
állították, hogy az ellenség erejével gyógyítja meg a betegeket. Ám a hozzá
vezető utat nem lehet eltorlaszolni. Ő nem adta fel és nem csüggedt el.
Személyesen is szűkölködött, de az országot járta, mindenütt áldását osztogatta,
és próbálta megérinteni a szíveket.
Egyszer egy puszta helyen
tartózkodott, amikor hirtelen körülvette Őt a tömeg. „Mikor
pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak
gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” (Mt 9:36)
Az Üdvözítő szíve megindult a megfáradt emberek láttán. Testi gyengeségük és
szenvedéseik mélységes együttérzését váltották ki. Mindenáron szerette volna
kielégíteni a szomjat és éhséget, amelynek következtében némelyek ájultan estek
össze az útszélen. Végtelen szeretettel teli szíve nem engedte, hogy közömbösen
elhaladjon mellettük anélkül, hogy ne segítene a bajbajutottakon.
Az irgalmas Megváltó szíveket vont magához,
mert megindult gyengeségeiken, meglátta a testi szenvedésnél nagyobb
szükségleteiket. Egy súlyosabb betegség tüneteit fedezte fel. A külső fájdalom a
beteg szív eredménye, s az emberek testi szenvedése arra késztette Őt, hogy a
szenvedés okát keresse. Ez a lelki szükséglet késztette a nagy Orvost, hogy a
földre jöjjön mindent helyre állítani. A testi szenvedés irgalmat keltett
szívében, de ennél nagyobb mértékben indult meg a lelki szükségletek láttán.
Krisztus megértette a külső szükségleteket, ám
azonnal hozzáfogott a lelki szükségletek felszámolásához. A tömegben sokan
voltak, akik sosem felejtették el ezt a tapasztalatot. Miközben felkínálta nekik
a nyugalmat, miközben testi táplálékot és gyógyulást nyertek, alvó érzelmeiket
ébresztette fel. Ráébredtek lelki szükségleteikre, és új életet kezdtek. –
Signs of the Times,
1898. augusztus 25.
Február 4.,
kedd
-
Egy hibákkal teli halász elhívása
Péter látta Jézus csodáit,
de egyik sem hatott rá annyira, mint a csalódás éjszakája utáni csodálatos
halfogás. Hitetlenség és csüggedés vett erőt a tanítványokon a hosszú és
fárasztó éjjelen. Péter megindultan ismerte el a Mester mennyei hatalmát.
Szégyenkezett hitetlensége és bűnei miatt. Tudta, hogy Isten Fiának jelenlétében
van, és méltatlannak érezte magát. Egyszeriben Jézus lába elé vetette magát: „Eredj
el éntőlem, mert én
bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5:8) De épp, miközben
e szavakat kiejtette, lábába kapaszkodva egyáltalán nem szerette volna, ha
Krisztus teljesíti kérését.
A Megváltó azonban megértette a heves apostol
ellentmondó szavait, és így szólt: „Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.”
(Lk 5:10) Később hasonló kijelentést tett másik három
tanítványának is a parton. Miközben halászhálóikat javítgatták, amelyek a halak
sokasága miatt szakadoztak, így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és azt
művelem, hogy embereket halásszatok.” (Mt 4:19) Ekkor
ők elhagyták hálóikat és csónakjaikat, és követték az Üdvözítőt. Ezek az
egyszerű halász emberek felismerték Jézus mennyei tekintélyét, és késedelem
nélkül mondtak le munkájukról, hagyták el mulandó javaikat, és engedelmeskedtek
Uruk parancsának. – Redemtion: or the
Teachings of Christ, the Anointed One,
37–38. old.
Ura harmadszori
megtagadásakor megszólalt a kakas, és Jézus szomorú szemmel tekintett Péterre, s
ekkor a tanítványnak azonnal eszébe jutottak Krisztus korábbi szavai. Ez a
pillantás egész életén végigkísérte. Bűnös fennhéjazása, az Úr figyelmeztetése,
majd a tagadás villámcsapásként érte. Hirtelen ránézett a szenvedő és kigúnyolt
Jézusra, s próbált mielőbb megszabadulni a zajos és hamis vádaktól, ezért
kirohant az udvarból, majd a sötétségben keservesen sírni kezdett, és gyors
léptekkel a Gecsemáné felé indult. Kezdte meglátni saját lényét a maga
valóságában. Emlékezete igencsak működött, és feltűntek szeme előtt szörnyű
bűnei.
Isten Fia jól ismerte
tévelygő tanítványa szomorúságát és lelkiismeret-furdalását, ezért amikor
mennyei küldöttek jelentek meg sírjánál, és hírt adtak az asszonyoknak a
Megváltó feltámadásáról, arra utasították őket, hogy mondják el a tanítványoknak
és Péternek, hogy Ő előttük megy Galileába. Ó, milyen sóvárogva várta Péter ezt
a szeretetteljes és együtt érző hírt! Tudta, hogy az Úr még mindig gondol rá,
még szereti őt, és a megbocsátás jeleként fogadta az üzenetet…
Krisztus ismétlődő kérdésére
a tanítvány válaszaiban már más lelkületet fedezünk fel, mint amilyennel
rendelkezett a keresztre feszítés előtt. Péter már megtért ember volt, s
életében meglátszott, hogy az átformáló kegyelem hajtotta uralma alá lényét.
Sziklaszilárdan és bátran állt mindezek után ki, hogy bizonyságot tegyen
Krisztusról. Jézus így szólt hozzá: „Simon!
Simon! Ímé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited:
te azért idővel megtérvén a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31–32)
Kegyetlen megpróbáltatásokon ment át Péter, s habár Krisztusért börtönbe is
került, sőt meg is kellett halnia, hűsége többé sosem ingott meg. –
Review and Herald, 1913. február 6.
Február 5.,
szerda
-
Az emberi lény értéke
Jézus úgy gondoskodik
mindenkiről, mintha egyedül ő élne csak a Földön. Istenként hatalmas
erőfeszítéseket tesz értünk. Idősebb fivérünkként együtt érez minden
bánatunkkal. A menny fensége nem zárkózik el a lealacsonyodott, bűnös
emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre
minket és ne érezne rokonszenvet irántunk, hiszen Ő megkísértetett
mindenekben, mégis ártatlan maradt. –
Bizonyságtételek, 5. kötet, 347.
old.
Köszönjük meg ma Istennek,
hogy még nem állunk ítélőszéke előtt, és még van Közbenjárónk, aki szeretett, és
életét adta értünk úgy, mintha az egész világegyetemben csak egyetlen lélek
létezett volna. Értünk halt meg, ezért végtelen nagy értéket jelentünk Jézus
Krisztus számára. Hogyan is mérhetnénk fel az érettünk hozott áldozat nagyságát?
– Manuscript Releases,
1. kötet, 242. old.
Krisztusnak, a
megfeszítettnek kellene gondolkodásunk homlokterében tartózkodnia, ennek kellene
föléleszteni lelkünkben a legmélyebb érzelmeket. Jézus valódi követői nagyra
becsülik a csodálatos megváltást, melyet Ő vívott ki számukra, s bárhová vezeti
is őket, követni fogják. Bármilyen terhet hárít is rájuk, előjognak tartják, ha
hordozhatják. Csakis a kereszt által tudjuk fölbecsülni az ember üdvösségének
értékét. Olyan becsesek az emberek, akikért Krisztus az életét adta, hogy az Úr
nem tartotta túlzottnak az ember megváltásáért a végtelen árat. Átengedte Fiát,
hogy meghaljon üdvösségünkért. Mily bölcsesség, könyörület és tökéletes szeretet
nyilvánul itt meg. Csakis úgy tudjuk fölbecsülni a teremtmények értékét, ha a
Kálváriára megyünk Krisztus keresztjének titka által. –
Bizonyságtételek,
2. kötet, 634–635. old.
Február 6.,
csütörtök
- Társadalmi osztálykülönbségek
nélküli világ
Isten semmiféle nemzetiségi,
faji vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Ő az egész emberiség Alkotója.
Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által, valamint egyek a megváltás
jogán. Krisztus azért jött, hogy ledöntse a válaszfalakat. Kitárta a templom
minden ajtaját, hogy mindenki szabad utat találjon Istenhez. Szeretete olyan
széles, olyan mély, olyan teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán
vonzásköréből azokat a nyomorultakat, akiket a kísértő megtévesztett
csalásaival. Isten trónjához emeli őket; ahhoz a trónhoz, amelyet ígéretének
szivárványa övez.
Benne nincs zsidó, sem
görög, nincs rabszolga, sem szabad. Jézus drága vére mindenkit eggyé kovácsol. –
Krisztus példázatai,
386. old.
Nem a pozíció, nem a véges
bölcsesség, nem a képzettség és nem a tehetség, ami Isten szemében magas rangra
helyezi az embert. Az ész, az értelem és a talentumok az Úr dicsőségére és
örökkévaló királyságának építésére kapott ajándékok. A menny szemében a lelki és
erkölcsi dolgoknak van értékük, mert azokon nem uralkodik a halál, és a
romolhatatlanság dicsősége övezi őket mindörökké. Az emberek által nagyra
tartott földi királyság soha nem fog visszatérni sírjából. Az ellenség céljait
szolgáló gazdagság, dicsőség és emberi bölcsesség nem juttathatja tulajdonosait
örökséghez, dicsőséghez és bizalmi pozíciókhoz az új Földön. Egyedül azokon fog
kirajzolódni a Megváltó képe feltámadásukkor, akik értékelték Krisztus
kegyelmét, mellyel Isten örököseivé és Jézus örököstársaivá tette őket.
Mindazok, akik méltóvá
tétetnek arra, hogy a mennyei család tagjaivá váljanak, az Atya fiait és
leányait fogják meglátni egymásban. Felismerik, hogy mindannyian ugyanabból a
forrásból merítik erejüket és jutnak bűnbocsánathoz: az ő bűneikért keresztre
feszített Jézus Krisztusban. Tudják, hogy ha a szentek ragyogó gyülekezetében
szeretnének lenni az igazság ruháiba öltözötten, meg kell mosni jellemük ruháját
a Megváltó vérében, és elfogadásra kell találniuk az Atyánál az Ő nevében.
Ha a menny gyermekei egyek
az Üdvözítőben, vajon miként tekint Jézus a faji és társadalmi
megkülönböztetésre és az emberek közötti elkülönülésre szín, faj, pozíció,
gazdagság, születés és tehetség vonatkozásában? Az egység titka a Krisztusban
hívők egyenlőségében található. A megoszlás, a viszálykodás és a nézeteltérés
pedig nem más, mint a tőle való elkülönülés. A Megváltó az a központ, ahová
mindenki figyelmének irányulnia kellene. Minél közelebb kerülünk a centrumhoz,
annál közelebb leszünk egymáshoz érzésben, megértésben és szeretetben, miközben
fokozatosan Jézus képe és jelleme rajzolódik ki bennünk. Isten nem
személyválogató. – Szemelvények,
1. kötet, 258–259. old.
Az Úr terve szerint az
emberek egymásrautaltságra teremtettek. Ő mindenkibe helyezett talentumokat,
hogy mások megsegítésére használja fel azokat. Ezeket
gyümölcsöztethetjük és gyarapíthatjuk, ha önzetlenül szolgáljuk embertársainkat.
Mint egy gépezet különböző
alkotóelemei, mindannyian egymáshoz kapcsolódnak, és mind a nagy és egyedüli
Központtól függnek. Egységnek kell lennie a különbözőségben. Az Úr társadalmának
egyetlen tagja sem érhet el sikereket függetlenül munkálkodva. Mindannyian Isten
felügyelete alatt dolgozzanak, és használják az Ő szolgálatára a rájuk bízott
képességeket, hogy így együtt dolgozzanak a közösségért…
Aki kereszténynek vallja
magát, tartson önvizsgálatot, hogy meglássa: előzékeny és tisztelettudó-e
embertársaival oly módon, amit ő is elvár másoktól… Krisztus rámutatott arra,
hogy sem rang, sem vagyon nem befolyásolhatja mások iránti magatartásunkat, és
hogy a menny szempontjából egyenrangú testvérek vagyunk. Nem számítanak a földi
javak vagy a tisztelet, amikor Isten megvizsgálja az embert. Ő egyenlő felekként
teremtett, és nem részrehajló, hanem a jelleme szerint ítéli meg az embert.
Az igazi kegyesség az egymás
iránti szeretetet, segítséget jelenti, hiszen így nyilvánítjuk ki, hogy Jézus
vallása van az életünkben. Odaadó szívű csatornaként kellene élnünk, hogy
Krisztus szeretete rajtunk keresztül eljusson a szükségben lévőkhöz… Az az ember
lesz leginkább hasznos Isten számára, aki a legközelebb kerül a mennyei törvény
iránti engedelmességhez. Aki az Urat követi, elfogadja jóságát, együttérzését és
az ember iránti szeretetét, azt elfogadja Istent is, mint közvetlen munkatársát…
Ha alázattal és kedvességgel
viszonyulnak egymáshoz, a menny gyermekei ráébrednek, hogy az Ő szeretetének
zászlaja lobog fejük fölött, és hogy az Ő gyümölcsei ízletesek lesznek
szájukban. A menny a földön kezdődik. E földön készítenek mennyországot,
amelyben a mennyei országba készülnek. – In Heavenly Places, 287.
old.
Krisztus vallása az
Őt elfogadó embert magasabb gondolati és cselekedeti
szintre emeli, és ezzel egyidőben rámutat arra, hogy az emberi faj minden tagja
örülhet Isten szeretetének, hiszen Fia által lett megváltva. Jézus lábánál
találkozik a gazdag és szegény, a tanult és tanulatlan – a társadalomban
elfoglalt szerepétől függetlenül. Minden földi különbség elfelejtődik, midőn
arra tekintünk, aki átszegeztetett bűneinkért. Önmegtagadása, jósága, végtelen
együttérzése megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önfelmagasztalást és a
társadalmi osztályokat. A tiszta, szeplőtlen vallás bizonyítja mennyei elveit,
amikor szentségben és igazságban egyesülnek az emberek. Vér által megváltott
lelkek egyesülnek, akik egyformán függnek a Megváltótól. –
Krisztushoz hasonlóan,
29. old.
Február 7.,
péntek
További tanulmányozásra:
Előtted az élet: Az élet tanításai c.
fejezet.
Evangelizálás: Munka a középosztályért c.
fejezet.