SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A betegek tanítvánnyá tétele

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 53:4; Máté 8:17; Márk 2:1-12; János 11:37-44; Filippi 4:4-9; 1János 3:20-22

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét” (Mt 15:30-31).

„Szolgálata során Jézus több időt szentelt gyógyításra, mint prédikálásra. Csodái tanúsították szavainak igaz voltát: nem azért jött, hogy romboljon, hanem hogy mentsen. Ahol csak járt, könyörületességének híre megelőzte. Amerre elhaladt, egészségüknek örvendeztek és új képességeiket próbálgatták azok, akiken könyörült. Tömegek gyűltek köréjük, hogy tőlük hallják meg, mit cselekedett az Úr. Sokak számára az Ő hangja volt az a hang, amit életükben először hallottak, az Ő neve az első szó, amit kiejtettek, az Ő arca az első arc, amire tekintetük ráesett. Hogyne szeretnék Jézust és hirdetnék dicséretét! Amint áthaladt a városokon, olyan volt Ő, mint az élet folyója, amely életet és örömet áraszt” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 14. o.).

Hogyan értsük Ézs 53:4, Mt 8:17 és Jn 9:1-3 verseit? Milyen kérdéseket vetnek fel az idézett szövegek? Minek a reménységével találkozunk bennük?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az ókori világban a betegséget a bűnös tettek következményének tartották. (Sőt még ma is néha eltűnődünk azon, talán csak néhány pillanatra, hogy nem valamilyen bűn büntetéseként jelentkezik-e vagy a mi betegségünk, vagy a hozzátartozóinké.) Jób könyvében a barátok szerint a pátriárka titkos bűnei okozták bajait, beleértve betegségét is. Arra a következtetésre jutottak, hogy vétkei miatt jutott ilyen szomorú sorsra. Krisztus tanítványai is úgy gondolták, hogy a vakság büntetés valakinek a bűnei miatt. Ezzel arra céloztak, hogy a betegséget nem diagnosztizálni vagy gyógyítani kell, hanem engesztelést kell érte szerezni. Máté utal Ézsaiás messiási próféciájára, és kijelenti, hogy Krisztus beteljesítette a jövendölést, mert gyógyulás található nála. A különféle pogány tradíciókban tiszteltek gyógyító istenségeket, ám egyikről sem tartották azt, hogy magukra vennék az emberek gyengeségeit. Ézsaiás olyan Szabadítóról jövendölt, aki betegségeinket és bűnösségünket elveszi. Más ókori hagyományok szerint a király számára rendeltek helyettesítő áldozatot. Feláldoztak helyette valaki mást, hogy a király ellen hozott isteni döntésnek eleget tegyenek, vagyis a gonoszságért járó büntetést egy másik emberre ruházták át. Viszont sehol nem létezett olyan tradíció, ami szerint a király halt volna meg az alattvalói helyett. Pedig éppen ezt mondta ki Ézsaiás, amit Máté is megerősített. A menny Királya szenved az emberek betegsége miatt.

Jézus a küldetésének ismerte el, hogy szabadulást hirdessen és meggyógyítsa a „töredelmes szívűeket” (Lk 4:17-19). Sokakat vonzott szeretetének és jellemének erejével. Mások azért követték, mert csodálták érthető beszédeit. Voltak olyanok is, akiket azzal nyert meg tanítványainak, ahogyan a gyengékkel, a szegényekkel bánt. És szintén sokan követték azért, mert megérintette és meggyógyította összetört életüket.

Mindannyiunknak kellett már töréseket elszenvedni. Hogyan tehetjük Jézus tanítványaivá az embereket azzal, ha együtt érzünk velük a bajban – amire saját szenvedéseink felkészíthetnek?

Mit tanulhatunk a betegség és a bűn kapcsolatáról Mk 2:1-12 szakaszát elolvasva? Milyen tanulságot nem szabad a történetből levonni?

_____________________________________________________________

A bibliai tanítástól eltérően az ógörög filozófia egymástól különállóként tekintett az ember lelki (a lélek) és fizikai (a test) dimenziójára. A görögök közül sokan nem tartották fontosnak a testet, de hitük szerint az ember lelke halhatatlan. Úgy gondolták, hogy mivel a test halandó, idővel az enyészeté lesz, kevésbé értékes, mint a halhatatlan lélek.

Platón az egyik leghíresebb ókori műben a halál küszöbén álló tanítójáról, Szókratészről írva hosszasan, ékesen ecseteli a test romlott, gonosz voltát, miután rátér arra, hogy a halál után a halhatatlan lélek végre szabadon teheti mindazt, amiben teste addig akadályozta.

A Biblia tanítása természetesen ezzel homlokegyenest ellenkező. Az emberi testet Isten „csodálatosan” teremtette (Zsolt 139:14), és nincs a testtől független lélek. A test, a szellem és a lélek az ember személyiségének vagy létének csupán különböző jellegeit, oldalait jelenti, nem pedig egymástól elkülöníthető alkotóelemeit. Ezek szerint tehát ami hat a testre, az hat a szellemre és a lélekre is, az ember egymással összefüggő oldalaira. Ezért amikor Krisztus gyógyított, nemcsak a ráktól vagy a szívbetegségtől szabadította meg a beteget, hanem átformálta az egész embert, fizikai, szellemi és lelki valóját.

Jézus nemcsak a testet gyógyította meg, hanem mindig az egész embert. Ezzel a teljes körű megközelítéssel azt fejezte ki, hogy a testi és a lelki egészség elválaszthatatlan egymástól. Akit Jézus fizikailag meggyógyított, az lelkileg is átalakult. Ez is volt az igazi célja. Hiszen mi értelme meggyógyítani valakit, aki azután úgyis meghal, sőt az idők végén örök kárhozatra jut?

Igaz, betegség bekövetkezhet bűnös, rossz szokások egyenes következményeként, de gyakran még kisbabák is megbetegszenek, aminek pedig csak az az oka, hogy mindannyian a bűnbe süllyedt világ áldozatai vagyunk. Miért nem szabad elfeledkeznünk erről a szomorú tényről, miközben segíteni igyekszünk a betegeknek vagy a szeretteik betegsége miatt gyötrődőknek?

A test gyógyításával és az elmeállapot helyreállításával is szerzett Jézus tanítványokat. Az elé került betegek közül többet fizikai betegség és lelki baj is gyötört. Jézusnak sosem a testi gyógyítás volt a végső célja. Mindig arra törekedett, hogy tanítványává tegye az embereket. A gyógyítással húsz, ötven vagy akár hetvenöt évvel is meghosszabbíthatta, jobbá tehette a betegek életét. Aki viszont a tanítványává lett, annak örök életet kínált, amit a társaságában tölthet el!

Lk 8:26-39 szakaszában a gonosz lelkektől megszabadított gadarénus férfi könyörgött Jézusnak, hogy vele mehessen. Krisztus azonban meghagyta neki, hogy a családja és a város lakói között hirdesse az evangéliumot. Csoda folytán szabadult meg, ezért nagy erővel tehetett bizonyságot Jézusról.

Tanulmányozzuk Mt 6:19-34, 2Kor 4:7-10, Fil 4:4-9, 1Pt 5:7 és 1Jn 3:20-22 verseit! Hogyan csillapíthatja ezeknek a verseknek az üzenete a lelki betegség több fajtáját, amelyek mögött sokszor a félelem, a bűntudat és a szégyen húzódik meg?

Előfordul, hogy a testi betegséget valamilyen lelki hatás váltja ki. Az orvostudomány széles körben foglalkozik a test és a lélek kapcsolatával. A félelem vezethet gyomorpanaszokhoz, az aggodalom álmatlanságot okozhat. A harag hozzájárulhat szívbetegségek kialakulásához. A mentálhigiéné elveinek tanítása közben rá kell világítanunk az Istenbe vetett bizalom fontosságára. Ezzel természetes módon vezethetjük rá az embereket, hogy fogadják el Istent és igazi tanítványai legyenek.

„Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol a szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész a kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre jönni” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 90. o.).

Ha az ember valóban az Úrral jár, az még nem feltétlenül garantálja, hogy egészséges lesz. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy még a testre is jó hatása van az Úr ismeretéből származó lelki békének. Mit tehetünk a gyakorlatban azért, hogy a mai részben tárgyalt elveket a saját életünkben is alkalmazzuk, főleg, ha hajlunk az aggodalmaskodásra?

Most még a halálé az utolsó szó világunkban. Viszont minek a reményével találkozunk a következő versekben? Mk 5:21-43; Lk 7:11-17; Jn 11:37-44

A politikusoknak, a szórakoztatóiparban dolgozóknak és a sportolóknak feltétlenül produkálni kell valamit, ha azt akarják, hogy legyenek rajongóik, követőik. A politikusok meggyőző erejű retorikát, hatalmas ígéreteket vetnek be. A művészek érzelmeket fejeznek ki és ébresztenek a képességeikkel, a közönség azonosulni tud velük. A sportolók tömegeket nyűgöznek le ügyességükkel. A nézők irigykedve figyelik őket, miközben arra gondolnak, hogy bárcsak ők is képesek lennének hasonlókra! És Jézus mit adhat? A munkanélküliség arányának csökkentését? Magasabb fizetést? Káprázatos labdajátékot? Elképesztő hangterjedelmet? Olyan előadást, amitől könny szökik a szemünkbe? Nem, Jézus olyasmit kínál, amit a világon senki más nem adhat meg: örök életet egy egészen új világban. Mi az, ami ehhez fogható volna?

Gyakorlatilag az emberi értelem megsértése, amit bizonyos televíziós reklámcégek művelnek: termékeiket elképesztően jónak mutatják be, túl jónak ahhoz, hogy hihető legyen. Jézus pedig mintha még rajtuk is túltenne, amikor az élet legnagyobb üzletét kínálja fel: örök életet, ingyen, ráadásul posta- és csomagolási költség nélkül! A kétkedők leszólják rendkívüli ajánlatát. A versenytársak igyekeznek olcsó utánzatokkal előrukkolni (Sátán találmánya, a halhatatlan lélek fogalma). A lehetséges vevők óvatosan nézelődnek, hogy utánajárjanak az állítások megbízhatóságának. Ezért aztán Jézus három bemutatót tart, hogy cáfolja a hitetlenek állításait, leleplezze az utánzatokat és megnyugtassa az őszinte keresőket. Jairus lánya, az özvegyasszony fia, majd Lázár bizonyítja, hogy a fantasztikus ajánlat valóban igaz. Most még a betegségeké és a baleseteké a főszerep, csakhogy végül győz az örök élet. Egyelőre nem gyógyul meg mindenki, akiért imádkozunk, de aki csak elfogadja Jézust Megváltójának, annak garantált az örök élete. Így van ez velünk is. Tudjuk, hogy sokszor elmarad az áhított gyógyulás. Sokan éveken át szenvednek fájdalmas betegségek miatt, míg elfogy az erejük és nem gyógyulnak meg, inkább súlyosbodik az állapotuk. Mások belehalnak a betegségbe, pedig megkenik őket olajjal és imádkoznak értük. Nem találunk választ arra, hogy egyes esetekben miért történik meg a gyógyulás, máskor pedig miért nem. Ám még a csodás gyógyításnál is sokkal jobb, amit Jézus ígér: feltámadás az örök életre. Akkor kerül sor rá, amikor az idők végén Jézus visszajön, és „a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké” (Dán 7:18).

A mai keresztények hogyan vélekedjenek az újszövetségi egyház gyógyító szolgálatáról? Lásd ApCsel 3:1-19; 5:12-16; 9:36-42; 20:7-10; 1Kor 12:7-9, 28-31; Jak 5:13-16!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az I. században a tanítványok szemtanúi lehettek, amint valóra vált Krisztus ígérete: „Nagyobbakat látsz majd ezeknél” (Jn 1:51; vö. 5:20; 14:12). Csoda folytán gyógyulások és feltámadások történtek, ezek kísérték az őskeresztény egyház kiemelkedő tanítványainak, Péternek és Pálnak a szolgálatát. Az ilyen események jelentős szerepet játszottak az egyház kezdeti növekedésében. Az örök Isten jelenlétét a csodás gyógyítások jelezték, és ez a vallási vezetők ezreit vette rá, hogy elfogadják Krisztust, a „nyájaik” pedig általában követték őket.

Megesett, hogy az új tanítványok félreértették Isten tervét. Simon pénzen akarta megvásárolni a „csodatévő erőt”, ami önző szándékát mutatta (ApCsel 8:9-25). A legtöbben azonban felmérték: a csodák annak jeleként történtek, hogy Isten ott volt közöttük. Hatalmának ezek a megnyilatkozásai bizonyították Isten létezését és azt, hogy méltó az imádatra.

Jézus felment a mennybe, de tanítványai szolgálata révén a tömegek továbbra is követték. A tanítványok folytatták a Mester által elindított küldetést. Ők teljesítették be azt a képet, amit Krisztus felvázolt.

Egyértelmű, hogy az egészség kérdése állandó téma volt, és Krisztus egyházában folyamatos a gyógyítás szolgálata. A gyógyítás a lelki ajándékok felsorolásában is szerepel, és a Szentírásban feljegyezték azokat az útmutatásokat, amelyeket követve szolgáltak Isten gyógyító kegyelmével a betegségekben szenvedőknek. Ezeknek az ajándékoknak az áldásait Krisztus második adventjéig élvezhetik a hívők, a későbbiekben viszont Urunk jelenléte miatt már szükségtelenné válnak. Az egyháztörténelem pontosan feljegyzi, hogy a különböző korszakokban az egészségügyi szolgálatra szenteltek hívőket. Az emberi szenvedés enyhítése fontos ösztönző volt. Mások azonban a gyógyítást a teljes evangélium megismerése felé vezető első lépésnek tekintették.

Mt 8:1-19; 12:15-23; Mk 6:5-7, 54-56; 7:31-37; 8:22-26; Lk 13:10-17; 14:1-6; 18:35-43; Jn 6:1-2; Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Példaképünk” c. fejezetből 13-15. o.; „A lélek gyógyítása” c. fejezetből 44-50. o.

„A gutaütött Krisztusban megtalálta mind lelkének, mind testének gyógyulását. Lelkileg kellett meggyógyulnia, mielőtt értékelni tudta testi egészségét. A gutaütött testének meggyógyítása előtt lelkiismeretén kellett könnyíteni, és lelkét a bűntől megtisztítani. Ezt a leckét nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fizikai betegségtől szenvedők ezrei sóvárognak ma – a gutaütötthöz hasonlóan – erre az üzenetre: ’Megbocsáttattak a te bűneid’. Betegségük oka a bűnteher a maga nyugtalanságával és kielégítetlen vágyaival. Csak akkor könnyebbülhetnek meg, ha a lélek Orvosához fordulnak. Az a békesség, amit csakis Ő adhat, megeleveníti lelküket és meggyógyítja testüket…

A gutaütött családjában nagy volt az öröm, amikor a meggyógyult visszatért hozzájuk, könnyedén cipelve ágyát, amelyen röviddel azelőtt óvatosan vitték el közülük… Boldog hálaadás szállt fel ebből a házból és Isten megdicsőült Fia által, aki visszaadta a reményvesztett reménységét és a porba sújtott erejét. Ez az ember és az egész család kész volt életét adni Jézusért” (i. m. 46-47. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A gyógyítás szolgálatai hogyan tudják a különben elzárkózó emberek szívét és gondolatait nyitottá tenni az evangélium befogadására? Hogyan óvhatják meg magukat a keresztények attól a tévedéstől, hogy a gyógyítást tekintsék a végcélnak?

2. Hogyan vehetnek részt a gyógyítás szolgálatában azok a gyülekezetek, amelyek környezetében nem működnek adventista kórházak, klinikák? A gyógyítás szolgálatát végző keresztények mit tehetnek azért, nehogy összekeverjék őket az ún. „hit-gyógyítókkal”?

3. Mit mondunk azoknak a lehetséges leendő tanítványoknak, akik a gyógyításról olvasnak a Bibliában, ezért gyógyulást keresve eljönnek a gyülekezetünkbe, a kórházainkba, de nem lesznek jobban? Magunk számára milyen válaszokat találunk, amikor igyekszünk megérteni az ilyen helyzeteket? Milyen feleleteket találunk a Bibliában, amelyek segíthetnek ilyenkor?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

ÖSSZEHAJTOGATVA

Tízéves lehettem,

amikor az olvadó hó lesodorta

házunk tetejének elülső részét

hatalmas robajjal, s apám dunnájára

hullott a vakolat, a hólé.

Megrémültem, annyira féltem,

hogy rám szakad a ház, az ég.

Azokban a napokban jó akartam lenni

az Isten előtt, szófogadó, rendes gyerek.

Ugrottam a kérésre, esténként

összehajtogattam a ruháimat,

most, negyven évvel később,

meghalt anyám. Lesodorta,

földbe tiporta az átokverte örökség.

Elolvadt a szemünk előtt,

nem nagy robajjal, csendben költözött,

s féltő szerelmének vakolata ráomlott

szívemre, fejemre, csontjaimra,

s ruháim hajtogatom tovább,

engem hajtogat az Isten,

míg el nem olvadok én is.