A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A tanítványok és az ima

Január 11., szombat délután

Imáinkat a mélységes, személyes szükséglet és a kért dolgok utáni vágyakozás jellemezze, másképp nem találnak meghallgatásra. Nem kell azonban belefáradnunk a kérésbe csak azért, mert nem kapunk azonnali választ. „Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11:12) Az itt említett „erőszak” szent komolyságot jelent, olyat, amilyet Jákob is tanúsított. Ne azon fáradozzunk, hogy egymagunk jussunk el a mélységes vágyakozásig, hanem nyugodtan és kitartással vigyük kéréseinket a kegyelem trónusa elé. Alázzuk meg lelkünket Isten előtt, valljuk meg bűneinket, és hittel közeledjünk hozzá. Az Úr nem azért válaszolt Dániel imájára, hogy ő ezzel kérkedjen, hanem hogy az áldás Isten dicsőségét tükrözze. Azt tervezi, hogy kegyelme és gondviselése által kinyilatkoztatja önmagát. Imáink ne saját magasztalásunkra, hanem az Ő dicsőségére hangozzanak el. – Review and Herald, 1897. február 9.

Ha az emberiség Megváltója isteni hatalma dacára is szükségesnek érezte az imát, mennyivel inkább kell nekünk, gyönge, bűnös halandóknak szükségesnek tartanunk a buzgó, állandó könyörgést! Mikor a kísértések a legtüzesebben ostromolták Őt, semmi táplálékot nem vett magához. Istenre bízta magát, s a komoly ima és az Atya akarata iránti teljes engedelmesség segítségével győzött. Akik a hitvalló keresztények valahány csoportjából az utolsó napoknak szóló igazságot vallják, követniük kell imában a tökéletes Példaképet. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 202–203. old.

Január 12., vasárnap  -  Hosszú távú emberi együttérzés

Dániel – Izrael terhét hordozva – még egyszer áttanulmányozta Jeremiás jövendöléseit. Nagyon is világosan szóltak – olyannyira, hogy a leírásokból megértette, hogy „az Úr Igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain” (Dán 9:2).

Teljes meggyőződéssel hitt ebben a próféciában, és kérte Istent, hogy mielőbb váltsa be ígéretét. Azért imádkozott, hogy mindenekelőtt az Atya tekintélyén ne essen csorba. Kérésében azonosult azokkal, akik elfordultak a mennyei tervtől, és sajátjaként vallotta meg bűneiket.

Micsoda könyörgés hangozhatott el ajkáról! Mindez alázatos lelkéről tesz bizonyságot. A Mindenhatóhoz intézett szavaiból égi tűz áradt. A menny válaszként angyalt küldött Dánielhez. Ezek a kérések ma is feljutnak Istenhez. „Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16) Mint hajdanán, amikor elhangzott egy ima, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az oltáron levő áldozatot. Válaszként ma is mennyei tűz száll alá lelkünkre. A Szentlélek ereje és világossága lesz a mienk…

Vajon nincs ugyanolyan szükségünk arra, hogy Atyánkhoz forduljunk, mint Dániel? Azokhoz szólok, akik a föld történelmének utolsó szakaszában élnek. Kérlek benneteket, hordozzátok gyülekezeteink, iskoláink és intézményeink terheit. Az az Isten, aki meghallotta Dániel imáját, meg fogja hallani a mienket is, ha töredelmes szívvel elé járulunk. Annyira sürgetőek szükségleteink, és nehézségeink olyan nagyok, hogy buzgósággal kellene terheinket a terhek Hordozójának vállára helyezni. Ebben az időben induljon meg szívünk éppen úgy, mint ahogy Dániel szíve is megindult, amikor imádkozott. – Conflict and Courage, 256. old.

Az igazán szent emberek Dánielhez hasonló tapasztalatot szereznek. Annál inkább meglátják gyöngeségüket és tökéletlenségüket, minél inkább szemlélik Krisztus dicsőségét és tökéletességét. Nem állítják, hogy bűntelen a jellemük, mert ami jónak tűnt, amikor összehasonlítják Jézus dicsőségével, azonnal méltatlannak és erkölcstelennek látszik. Az emberek akkor állítják, hogy bűntelenek, mikor távol vannak Istentől, és nem látják tisztán az Üdvözítőt…

Dániel hűséggel szolgálta a Magasságost. Hosszú élete az Úr iránti szolgálat nemes tetteivel telt meg. Jellemtisztaságát és megingathatatlan hűségét csak alázatos szíve és töredelmes lelke múlta felül Isten előtt. A próféta élete még egyszer ihletetten példázza az igazi szentséget. – Krisztushoz hasonlóan, 90. old.

Dániel próféta nagyon közel került a mennyhez, amikor bűnvallomással kereste szíve alázatát. Nem próbálta mentegetni magát vagy a népet, hanem teljes mértékben beismerte a bűnt. Olyan bűnöket vallott be a nép nevében, amelyeket személyesen nem követett el, de Isten irgalmáért könyörgött, és segítséget kért, hogy testvérei megláthassák bűnösségüket, és vele együtt megalázzák magukat az Úr előtt. – Review and Herald, 1890. december 16.

Január 13., hétfő  -  Az ima ideje

Némelyek talán azt hiszik, hogy Krisztus nem kísértetett meg, mint a gyerekek, mivel Ő Isten Fia volt. Azonban azt olvassuk a Szentírásban, hogy hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett. Sátán sokkal nagyobb hévvel támadta Őt, mint ahogy valamikor is bennünket támad. Az Ő győzelmétől nagyon sok függött. Ha Krisztus megáll a legerősebb kísértésekben, akkor az ördög is tudta, hogy ez ereje elvesztéséhez vezet, míg végül örök pusztulását eredményezi. Ezért mindent megtett, hogy bűnre vegye rá Jézust, mert tudta, hogy csak így szerezhet előnyt vele szemben.

Nem. Ti, gyermekek sosem lesztek olyan erőteljesen megkísértve, mint a Megváltótok. Sátán minden pillanatban a nyomában járt. De Jézus erejét az ima képezte. Emberi testet öltött, tehetetlenségünket viselte, és bűnné lett értünk. Visszavonult a dombok és ligetek mélyére, teljesen elkülönült a világtól, és egyedül maradt az Atyával. Buzgósággal mutatta be kéréseit, és minden lelki erejét latba vetve próbált belekapaszkodni a Mindenható karjába. Amikor nagy és újabb kihívásokkal került szembe, félrevonult a hegyek magányába, és az egész éjszakát mennyei Atyja jelenlétében töltötte.

Az Üdvözítő mindenben a példaképünk, s ha példáját követve komolyan és kitartóan járulunk Isten elé erőért – annak nevében, aki sosem engedett Sátán kísértéseinek –, akkor nem fog legyőzni bennünket az ellenség. Gyerekek és ifjak, ha szeretnétek távol kerülni a bűn útjától, mivel még nem ismeritek kellőképpen Sátán cselszövéseit, egyetlen esélyetek az ima. Tárjátok szívetek titkait a végtelen és mindent látó Isten szeme elé, hogy megtisztítson, megerősítsen és felvértezzen az élet nagy küzdelmeire. A hit a kételyekkel vívott csatában növekedik, s az erények a kísértéssel szembeni ellenállásban gyarapodnak. – The Youth’s Instructor, 1873. április 1.

A felszentelt munkás csodálatos vigasza a tudat, hogy földi életében még Krisztus is naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak a vele töltött együttlét után indult másokat áldani és erősíteni. Nézd, miként borul térdre a Fiú imában Atyja előtt! Bár Isten Fia, mégis imádsággal erősíti hitét, és a mennyel való érintkezésből merít erőt, hogy ellenállhasson a gonosznak, és segíthessen az emberek ínségén. Mint idősebb testvérünk, ismeri azok szükségletét, akik gyengeségük ellenére – a bűnnel és kísértésekkel telt világban élve – égnek a vágytól, hogy neki szolgálhassanak. Tudja, hogy szétküldött követei gyenge és tévelygő emberek; azonban mindenkinek, aki teljesen átadja magát, isteni segítségét ígéri. Példája bizonyítja, hogy a mélységes hitből fakadó komoly és állhatatos könyörgés, valamint a művéhez való teljes ragaszkodás és odaadás megszerzi a Szentlélek segítségét minden ember részére a bűnnel vívott harcban. – Az apostolok története, 56. old.

Jézus természete mentes volt a bűn szennyétől. Mint ember Fia könyörgött az Atyához, ezzel is bizonyítva, hogy az emberi természet rászorul mindarra az isteni támogatásra, melyet elnyerhet, hogy felövezett legyen kötelességére, felkészült legyen a próbára. Mint az élet fejedelme, hatalma volt Istennél, s Ő győzedelmeskedett a népéért. Az Üdvözítő azokért imádkozott, akik nem érezték szükségét az imának, és azokért sírt, akik nem érezték szükségét a könnyhullatásnak; és most Isten trónja előtt áll, hogy elfogadja, s Atyja elé terjessze azok fohászait, akikért a földön imádkozott. Krisztus példája nekünk szól, hogy kövessük Őt. Az ima nélkülözhetetlen a lélek megmentéséért végzett fáradozásunkban. Hiszen egyedül Isten tudja felnevelni a magot, amit elvetünk. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 528–529. old.

Január 14., kedd  -  Örök tanítások

A gyarlóságtól a szentségre vezető átalakítás folyamatos. Isten naponta munkálja az ember szentségét, ehhez azonban a földi halandónak együtt kell munkálkodnia ővele kitartóan ápolva a jó szokásokat. Az ember kegyelmet kegyelem mellé helyezzen, miközben Isten munkálja a gyarapodást. Üdvözítőnk mindig kész meghallani és válaszolni a megtört szív imájára, s így a kegyelem és béke gyarapszik hűséges gyermekei szívében. Örömmel osztja áldásait, amelyek szükségesek a gonosszal vívott küzdelemben. – Krisztushoz hasonlóan, 315. old.

„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te Szentlelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 51:13) A megbocsátáshoz hasonlóan a megtérés is Isten ajándéka, amit Fia által kínál fel nekünk. A Lélek győz meg a bűn tekintetében, és szintén általa érezzük a megbocsátás szükségességét. Ismeri gyengeségeinket, hibáinkat, és segítséget kínál. Meghallja a hit imáját, ám az ima őszinteségét csak az bizonyíthatja, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy összhangban éljünk az erkölcsi mércével, ami vizsgálat alá veti minden ember jellemét. Ki kell tárnunk szívünket a Szentlélek befolyása előtt, és meg kell tapasztalnunk átalakító erejét. – Review and Herald, 1884. június 24.

Gyakran imádkozzatok mennyei Uratokhoz! Minél gyakrabban imádkoztok, annál inkább vágyódik szíveket a szent Isten közelébe. A Szentlélek közbenjár az őszinte, sóhajtozó lélekért, a szívet pedig az Atya szeretetének kettős mértéke szelídíti meg. Sátán árnyat vet a lelkünkre, ám a felhőket szétoszlatják a feddhetetlenség Napjának ragyogó sugarai, s az elmét és szívet mennyei fény tölti be. Ne csüggedjetek, ha imáitokra nem kaptok azonnali választ! Az Úr látja, hogy az imába néha világi lelkület vegyül. Az emberek saját önző vágyaikért imádkoznak, s a Mindenható nem elvárásaik szerint teljesíti kéréseiket. Nehézségeket és próbákat ad, és néha megaláztatásban részesíti azért, hogy tisztább legyen a látásuk. Romlott vágyaikat nem elégíti ki, mert ez nem szolgálná javukat, ráadásul szégyent hozna Istenre. Nem tesz eleget becsvágyaiknak és annak, ami csak önteltséget okozna. Töredelmes szívvel járuljunk Isten elé, és vessük alá magunkat az Ő szentséges akaratának! – Review and Herald, 1895. november 19. 

Január 15., szerda  -  A mennyei együttérzés

Túl keveset beszélünk Jézus szeretetéről és együttérzéséről. Krisztus közbenjár a bűnösért. Aki együttmunkálkodik ővele, olyan munkát végez, mint maga Jézus a mennyben. Kitárja előttünk a menny kapuját, s a kegyelem trónjánál közbenjárhatunk, kétely és harag nélkül emelhetjük magasba karunkat, bemutatva Istennek azokat, akikért munkálkodunk. Hit által láthatjuk a kitárult mennyet és Isten Fiát, üdvösségünk Főpapját esedezni a bűnösért.

Nem elég csupán prédikálni az embereknek. Velük és értük kell imádkoznunk. Nem segíthetünk nekik hűvös magatartással és felsőbbrendűségi érzéssel. Kedvességgel és keresztény szeretettel kell közelednünk hozzájuk.

A lelkészek Énokhoz hasonlóan járjanak Istennel. Megváltónk végtelen szeretete legyen legfőbb beszédtémájuk. A Krisztus munkásságát jellemző együttérzés és buzgalom jellemezze erőfeszítéseiket. Ha szeretnék eloszlatni hallgatóik elméjéből az előítéleteket, akkor szívük teljen meg a Megváltó szeretetével. A megtértek ritkán emelkednek magasabb lelki szintre tanítóiknál. Ezért tehát nagyon fontos, hogy akik Isten Igéjét tanítják, lelki emberek legyenek, akik folyamatos kapcsolatban állnak a mennyel. – Review and Herald, 1903. március 24.

Tanítványságuk bizonyítéka ez a szeretet. (...) Ha nem személyes erejükben és érdekükben egyesülnek, hanem szeretetben, akkor az emberek minden emberi erő feletti befolyást gyakorolhatnak. Ha létrejött ez az egység, az az emberben megjelenő isteni képmást és az új életelvek meghonosodását bizonyítja. Igazolja, hogy a mennyei természetben erő van, s ezzel ellenállhat a gonoszság minden hatalmának, továbbá rámutat arra, hogy Isten kegyelme meg tudja fékezni az önző emberi természetet.

Mikor az én egyesül Krisztussal, önkéntelenül is feltör a szeretet. Úgy valósul meg a keresztény jellemtisztaság, ha belső indíttatású a másokért végzett szolgálat, és ha a szívbe költözött mennyei fény látszik az arckifejezésen is.

Lehetetlen dolog, hogy egy szívből, amelyben Krisztus lakozik, hiányozzon a szeretet. Ha szeretjük Istent, mivel Ő előbb szeretett, akkor szeretni fogjuk mindazokat, akikért meghalt Jézus. Nem lehetünk kapcsolatban a mennyel, ha nem állunk kapcsolatban az emberiséggel, mivel a mennyei és az emberi természet ötvöződik benne, aki a világegyetem trónján ül. Ha megragadott bennünket Krisztus, akkor a szeretet aranyláncával megragadtuk embertársainkat is. Ekkor a Megváltó irgalma és együttérzése mutatkozik meg az életünkben… Épp olyan természetes dolog lesz szolgálni a szenvedőknek, mint amilyen az a Mester számára volt. – Isten csodálatos kegyelme, 145. old.

Jézus imaéletet élt. Naponta zúdultak rá a kísértések, állandóan ellenkezett vele a nép, de Ő tudta, hogy ima által erősítheti meg emberi természetét. Közösségben kellett lennie Istennel, hogy áldás lehessen az embereknek, s így a mennyből nyert erőt, kitartást és állhatatosságot.

Krisztus hordozza terheinket. Eljött, hogy azokat a próbákat viselje, amelyeket nekünk kellett volna viselnünk, hogy megálljon azokban a kísértésekben, amelyben nekünk is meg kell állnunk. Eljött, hogy megmutassa, miként élhet az ember mennyei erő által feddhetetlen életet. Megértő szeretettel és együttérzéssel igyekszik szükségleteink kielégítésére. Jósággal és fáradhatatlan türelemmel munkálkodik. Szeretetének szelíd érintésével űzi ki lelkünkből a nyugtalanságot és kételyt, az ellenségeskedést és a hitetlenséget bizalommá és hitté változtatja. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige… És az Ige testté lett és lakozott miközöttünk… aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:1, 14) „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15) „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.” (Zsid 2:17) – Signs of the Times, 1903. április 29.

Január 16., csütörtök  -  Utánozva a mennyei együttérzést

Isten nem engedi meg, hogy megpróbált gyermekei ki legyenek téve Sátán kísértései kényének-kedvének. Nagy előjog bízni Jézusban. A menny gazdag áldásokkal van tele, és abban az előjogban van részünk, hogy Krisztus örömével rendelkezhetünk, és az örömünk teljes legyen. Nem részesülünk áldásban, ha nem kérjük, vagy nem kérjük hittel, és nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a Lélek különleges áldásaiban részesülünk. A Fiú közbenjárása által az igazságot kutató személy a Szentlélek befolyása alá kerül, s így másokkal is megoszthatja a megmentő igazságot. Miért nem hisszük el egyszerűen az „így szól az Úr” kijelentést? A körülményektől függetlenül sose szűnjetek meg imádkozni. Talán a lélek kész, és a test erőtlen, ám Jézus ezt nagyon jól tudja. Gyengeségedben ne nyugtalankodj, mert a nyugtalanság kételyt és bizalmatlanságot jelent. Egyszerűen csak hidd, hogy Krisztus mindazokat üdvözítheti, akik általa Isten elé járulnak, és értsd meg, hogy mindenkor él, hogy esedezzék értünk. Mit is jelent a közbenjárás? Egy aranylánc, amely a véges embert a végtelen Isten trónjához láncolja. A Megváltó meghalt az emberért, s ez az ember ott könyörög az Atya trónusa előtt, majd kérését átveszi Jézus, hiszen saját vérével váltotta meg. Nagy Főpapunk saját feddhetetlenségével takarja be az őszinte imádkozót, s könyörgése az ember imádságával egyesül. Krisztus bátorította népét, hogy szüntelen imádkozzon. Ez nem azt jelenti, hogy folyton a térdünkön kell lennünk, hanem hogy az ima legyen lelkünk lélegzetvétele. Bárhol is lennénk, csendes kéréseinket küldjük Isten elé, s akkor Jézus, a védőügyvédünk felszólal érdekünkben, és az Atyához viszi kéréseinket feddhetetlenségének tömjénfüstjével együtt. Az Úr Jézus szereti gyermekeit, s amikor ők bíznak benne, és rá hagyatkoznak, megerősíti őket. Ő lakozik bennük, Szentlelkével ihleti őket, és felajánlja, hogy betölti az életet. Képességeiken keresztül munkálkodik, és arra indítja őket, hogy engedjenek akaratának, és jellemét tükrözzék vissza. Ekkor elmondhatják Pál apostollal együtt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20) Krisztus bevési hűséges gyermekei elméjébe azt a gondolatot, hogy rendelkezniük kell az Atya dicsőségével, és hogy mindazok, akik szeretik és szolgálják Őt, egyek lehessenek Istennel. „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem… És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.” (Jn 17:8, 22–24) – Sabbath School Worker, 1896. február 1.

Január 17., péntek

További tanulmányozásra:

Bizonyságtételek a gyülekezetnek, 9. kötet: A megújulás mozgalma c. fejezet.

Egészségügyi missziómunka: A személyes erőfeszítés és az élő hit c. fejezet.