SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Tanítványok képzése hasonlatokkal

SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 2Sámuel 12:1-7; Ézsaiás 28:24-28; Máté 7:24-27; 13:1-30; Lukács 20:9-19

„Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának” (Mt 13:34-35).

A keresztény hit értelmes és logikus. Az elmét pallérozni kell, persze egyedül az ésszel nem fejezhető ki az ember bonyolult személyisége a maga teljességében. Az értelmes és logikus működésre programozott robotoktól eltérően az ember képes szeretni, érezni, fájdalmat tapasztalni, sírni, törődni másokkal, nevetni, sőt még a képzelőerejét is használni. Jézus tehát az örök igazságokat olyan keretbe foglalta, amely túlmegy a puszta értelmen. A hétköznapi élet konkrét képeire hivatkozva közelítette meg az embereket, ott, ahol éppen voltak. Képei és hasonlatai által a példázatai mély igazságait gyerekek és felnőttek egyaránt megértik.

A Mester művészi fokon elmondott történeteiből hallgatósága meg tudta ragadni az olyan összetett fogalmakat is, mint a megigazulás, az igazság és a megszentelődés. Vagyis a hétköznapi kifejezésekkel élve nehezen leírható fogalmakat meg lehet tanítani jelképek és hasonlatok használatával.

Hogyan tágítják a fogalmainkat 2Sám 12:1-7, Ézs 28:24-28, Jer 13:12-14 és Ez 15:1-7 példázatai, ill. hasonlatai azzal kapcsolatban, ahogyan Isten viszonyul az emberiséghez? A próféták mely hasonlatai jelennek meg Krisztus példabeszédeiben is?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nátán azért mond egy történetet, hogy látogatásának valódi okát leplezze. Végül Dávid azonosítja magát a vétkessel, így valójában önmagára mondja ki az ítéletet. Ezzel a költői eszközzel (a példázattal) élve Nátánnak sikerült elérnie a kívánt hatást, viszont ha más úton közelít, azt a király nyílt szembefordulásnak vette volna, amiért talán ki is végeztette volna.

Ézsaiás költői nyelven megfogalmazott története a földművelés köréből merít, kora hallgatósága számára ismert képekkel. Évszázadokkal később Jézus is hasonló körülményeket vázolt fel. Ézsaiás példabeszéde azt tanítja, hogy Isten kegyelme a büntetés idején is végtelen. A zsidókhoz írt levél 12. fejezete szintén azt fejezi ki, hogy Isten büntetése nem a bosszú fegyvere, inkább helyreigazító eszköz. Az Úr által megengedett büntetést a megmentés célja hajtja, bűnbánatra, ébredésre és reformációra késztet. Viszont minél erősebb volt a makacsság és a lázadás, annál szigorúbb büntetés következett.

Jeremiás példázata rettenetes képet fest az ítéletről. Amikor az emberek akadályozzák Isten megváltó célját, az Úr végül rájuk engedi az általuk választott következményeket. Krisztus is mondott példázatokat az ítéletről, Ezékiel pedig más jelképpel fejezett ki hasonló természetű üzenetet.

Miért lehet különösen jól közvetíteni az igazságot történetbe ágyazva? Melyek a kedvenc történeteid és miért? Beszélgessünk erről szombaton a csoportban!

Mivel gazdagítja Mt 7:24-27 szakasza a keresztény tanítványság fogalomkörét? Vajon miért használta fel Jézus ezt a példát, amikor egy fontos igazságot akart megtanítani?

_____________________________________________________________

A modern társadalmak természetesnek veszik, hogy az emberek tudnak írniolvasni, pedig ma is léteznek írást nem használó társadalmak. Az ókori világban az írásbeli műveltség inkább kivételnek, mint normának számított. Az uralkodó rétegek, az írástudók ismereteik révén tettek szert hatalomra. Jézus úgy foglalta keretbe üzeneteit, hogy az írástudatlan közemberek is megérthessék (nyilván az írástudó hallgatók számára is világosak voltak szavai).

A Gutenberg találmányát, a nyomdagépet megelőző időkben csak kézzel írtak, ami kifejezetten időigényes folyamat volt. Viszonylag kevesen engedhették meg maguknak, hogy a kézzel írt könyvekhez hasonló drága portékákat vásároljanak. Ezért az információ közlésének megszokott módja a szóbeli kommunikáció volt, legendákat, példázatokat és egyéb történeteket adtak tovább.

Isten az egész emberiségnek üdvösséget kínál. Meg kellene lepődnünk azon, hogy Krisztus a gondolatok közlésének olyan formáit választotta, amelyekkel a legtöbb embert elérheti? A megváltás gondolatának „pénzneme” a szájhagyomány lett, amit nemzedékről nemzedékre adtak át, egyszerű történetek formájában.

Milyen tanulságot szűrhetünk le Lk 14:27-33 történeteiből? Hogyan világítják meg Jézusnak ezek a hasonlatai a tanítványságról alkotott fogalmunkat?

Az építkezéshez fontos előkészülni. Jóval a tényleges munka megkezdése előtt összeszámolják a hozzávetőleges költségeket. A tanítványságra is fel kell készülni. Jézus csodálatos módon adott enni az embereknek, látványosan meggyógyította a betegeket és nagy, nyilvános sikereket aratott. Mindebből leendő tanítványai arra következtethettek volna, hogy könnyű követni a Mestert. Jézus azonban ösztönözte hallgatóit, hogy a teljes képet nézzék. Az önfeláldozás, a szenvedés, a megaláztatás és az elutasítás számottevő ár. Ismét figyeljünk fel rá, hogy Jézus metaforikus nyelvezettel fejezte ki gondolatait, amikor pedig egyszerűen csak fel is sorolhatta volna az akadályokat, nehézségeket, amelyekbe tanítványai belefuthatnak!

Hogyan tanította Jézus a hallgatóit a tanítványsággal kapcsolatban Mt 13:1-30 szakaszában? Milyen tanulságokat találnak a mai keresztények hasonlataiban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A magvető példázata ismert. Jézus hallgatói számára érthető volt a földművelő társadalomban szokványos történeti keret. Nyilvánvaló a kapcsolat a tanítványsággal. Lényegében Jézus arra szólította a köré gyűlteket, hogy mérlegeljék, milyen tanítványok valójában. Nem egyenként szólította meg őket, hanem példázatokban beszélve kérte, hogy tartsanak önvizsgálatot. Lelkük tükrébe nézve elemezhetik, hogy mennyire anyagiasak, kitartóak, mennyire köti őket a világ és milyen mértékben képesek megalkuvás nélkül választani a tanítványok életformáját.

Ugyanakkor a tanítványok szerint az ítélet (kárhoztatás) nem a saját kezükben, hanem a Mesterében van. Az emberi megítélés, ismeret nem teljes, csak részleges. Egyedül Isten ért mindent tökéletesen. Jézus arra is figyelmeztet, hogy Sátán behatol a soraink közé. A tanítványok nem bízhatják rá teljesen magukat olyanok megítélésére (véleményére), akik hívőknek mondják magukat, mert búza helyett akár konkolyok is lehetnek. A búza és a konkoly az aratás idejéig együtt növekszik.

„Krisztus példázataiban ugyanaz az elv látható, mint ami földi küldetésében megmutatkozott. Magára vette természetünket, és közöttünk élt, hogy megismerhessük isteni jellemét és életét. Az Istenség az emberben tárulkozott fel, a láthatatlan dicsőség látható emberi alakban jelent meg. Az ember megismerkedhetett az ismeretlennel azáltal, amit már ismert. A mennyei dolgok földiek útján tárultak fel” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 9. o.).

A magvető példázatában Jézus említette a „gazdagság csalárdságát”. Mit értett ezen? Hogyan tévesztheti meg a gazdagság még azokat is, akiknek nincs részük benne?

Krisztus szolgálata forradalmi volt, csakhogy a Mester nem a megszokott fegyverekkel küzdött. Eszközei összehasonlíthatatlanul nagyobb erővel hatottak a kardoknál vagy késeknél. A gonosszal vívott harcában a gyakorta példázatokban és hasonlatokban elhangzó, életeket átformáló szavai bizonyultak nem titkolt fegyvereinek.

Krisztus manőverei és stratégiái számos vezetőt készületlenül találtak. Muníciójuk kevésnek bizonyult, amikor korlátozni akarták a tömegekre gyakorolt erős hatását. Jézus több példázatában is fellépett a vezetők ellen. Jól látták, hogy alaposan gyengíti a befolyásukat, ha Krisztus üzenete valóban behatol az emberek szívébe.

Milyen gondolat domborodik ki Mt 21:28-32, Lk 14:16-24 és 20:9-19 verseiben? A példázatok általában egy bizonyos hallgatóságnak szóltak, mégis milyen elvek vonatkoznak ma ránk is?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

„A szőlőskertről szóló példázat nemcsak a zsidó népre vonatkozik. Számunkra is van benne tanulság. Isten korunkban is nagyszerű kiváltságokban és áldásokban részesíti egyházát, és elvárja, hogy a kapott kiváltságok és áldások arányában teremjünk gyümölcsöt” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 201. o.).

Nem kérdés, hogy sok áldást köszönhetünk az Úrnak: Krisztus a vérén váltott meg, saját igazsága érdeméért (nem a miénkért!) üdvösséget ígér, az örök élet bizonyosságát adja és felajánlja a Szentlelket – annyi mindenről gondoskodott! Mégis könnyű elfeledkezni mindarról, amit kaptunk, vagy teljesen természetesnek venni, vagy akár le is szólni, semmibe venni. A példázatbeli szőlőművesekhez hasonlóan talán észre sem vesszük, hogy tetteink mit fejeznek ki. A munkások számára az ítélet napján nem jelentett mentséget tudatlanságuk, mint ahogyan bennünket sem ment fel, ha nem vagyunk tisztában a helyzettel.

Milyen gyakran ítéltük meg tévesen a saját lelkiállapotunkat? Mit tanulhatunk ebből, hogy a jövőben kerüljük a hasonló hibákat?

A Bibliában a Krisztus szolgálatának lezárulását követő beszámolókból mintha eltűnt volna a példabeszédek műfaja. Mi magyarázza e jelenséget? Az Újszövetség fennmaradó részének túlnyomó többségét Pál írásai teszik ki. Az Újszövetség könyvei közül tizennégyet Pálnak tulajdonítanak, Az apostolok cselekedetei történelmi beszámolóinak pedig közel fele szinte kizárólag Pál apostol körül forog. Pál nem úgy használta a történeteket, mint Jézus, viszont az ő írásaiban is jelentős szerephez jutottak a metaforák, a hasonlatok és egyéb irodalmi formák (lásd Róm 7:1-6; 1Kor 3:10-15; 2Kor 5:1-10). Az apostol nem mondott történeteket, beszédei mégsem voltak unalmasak vagy színtelenek. Nyilvánvaló a stílusbeli különbség Krisztus és Pál beszédei között, de mindkettőre jellemző a kifejezésbeli kreativitás.

Más újszövetségi iratok kissé nagyobb hasonlóságot mutatnak Krisztus példázataival. Jézus testvére, Jakab így kezdett egy tanító jellegű elbeszélésbe: „ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú…” (Jak 2:2). Ám sem Krisztus testvére, sem a többi tanítvány nem élt a történetek eszközével olyan széles körben, mint a Mester. Hasonlatokat és szimbólumokat viszont gyakorta alkalmaztak: „…mert elmúlik, mint a fű virága” (Jak 1:10); „…ímé a hajók is…” (Jak 3:4). Péter látomását (Az apostolok cselekedetei 10. fejezet) szintén szimbolikusan kell érteni. A jelenések könyvének számottevő részét jelképes értelmű elbeszélések alkotják. „Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt” (Jel 12:13).

Válasszunk ki egy párat a következő igeszakaszokból, majd mutassunk rá bennük a metaforákra! Milyen gondolatokat fejeznek ki e versek? Milyen képeket használtak az írók üzenetük közvetítésére? ApCsel 10:9-16; Jak 3:3-12; Jel 12:7-17; 18:9-20; 19:11-16

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Minden kifejezési forma esetében ugyanaz az elv figyelhető meg: a metaforák, a hasonlatok, a példázatok, az allegóriák vagy egyéb szemléletes költői eszközök használatával a megértést segítjük. Krisztus és tanítványai a hallgatóik tapasztalataira építve olyan példákat és hasonlatokat alkalmaztak, amelyek az igazság felfogását segítették elő. Éppen ezért nekünk sem kell félni hasonló eszközök alkalmazásától, amikor helyénvaló.

Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „Példázatokban mondottam néktek” c. fejezet, 9-14. o.

„Jézus érdeklődést akart ébreszteni. Fel akarta rázni a közönyöseket, és szívükbe vésni az igazságot. A példabeszéd népszerű tanítási mód volt. Nemcsak a zsidók értékelték és figyelték, hanem más népek is…

Krisztus olyan igazságokat tárt fel, amelyek elfogadására az emberek nem voltak felkészülve. Sőt még megértésükre sem. Ezért tanította őket példázatokban. Tanításai, amelyeket összekapcsolt az életből, a gyakorlatból és a természetből vett képekkel, lekötötte figyelmüket és érintette szívüket. Később, ha ránéztek azokra a dolgokra, amelyekkel tanításait szemléltette, visszaemlékeztek a mennyei Tanító szavaira…

Jézus minden szívhez utat keresett. A sokféle példázattal nemcsak különböző oldalról mutatta be az igaságot, hanem különböző életfelfogású hallgatóira is hatást gyakorolt” (i. m. 11-12. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A csoportban beszélgessünk a vasárnapi kérdésre adott válaszunkról! Mit tanulhatunk egymás történeteiből?

2. Jézus a hallgatói számára ismert dolgokból merítette képeit és hasonlatait. Mi mit tudunk felhasználni a lelki természetű kérdések kifejezésére?

3. Jézus metaforái főként a földműveléssel kapcsolatos helyzetekre utaltak, de az őskeresztények túlnyomó többsége városokban élt. Pál vagy a többi újszövetségi író szavaiban mi utal a városi körülményekre?

4. Vegyük sorra a jó történet elemeit! Mire valók, mit érhetünk el velük? Hogyan tanulhatjuk meg felhasználni az efféle eszközöket a bizonyságtevésünkben?

5. Milyen történetet mondott el Jézus Lk 16:19-31 szakaszában? Milyen tanulságot találunk itt a lelki üzenet átadása közben használható képzeletbeli történettel kapcsolatban?

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

SORSOK

A sorsok útján

virágok nyílnak,

a sorsok útján

könnyek hullnak.

A sorsok útján

kacagás csendül,

a sorsok útján

a lélek megrendül.

A sorsok útján

megfárad a szív,

míg egyszer meghallja,

hogy Valaki hív!

Megérzi, Valaki átölel,

és ott maradsz, mindent leteszel.

A sorsodat, úgy, ahogy van,

bánattal, könnyel elhagyottan

lábához teszed Annak,

ki régen, régen

érted nyúlt át a mindenségen,

s a sorsod a kezébe belehullt...