A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

December 7., szombat délután

Az egyházat beárnyékoló egyetlen felhő sem érte készületlenül Istent, egy ellenszegülő hatalom sem támadt, ami visszaverhetné a menny munkáját anélkül, hogy ezt Ő előre ne látta volna. Minden úgy történt, ahogyan megmondta prófétáin keresztül. Nem hagyta sötétségben egyházát, hanem a profetikus kijelentésekben vázolta a bekövetkezendő eseményeket, és gondviselésében úgy igazgatta a dolgokat, ahogyan megjövendölték prófétái. Minden eseménynek jól meghatározott szerepe volt a világ történelmében. Minden terve be fog teljesedni. Törvénye szoros kapcsolatban áll királyi székével, és ezért nem tudják elpusztítani Sátán szolgái. Az igazságot Isten ihlette és védelmezte, és sikeresen fennmarad még akkor is, ha látszólag árnyék vetült rá. Krisztus evangéliuma a jellemét kinyilatkoztató törvény. Az ellene felhozott vádak, tévtanok mellett felsorakoztatott minden érv, az ördögi szolgálók összes hamis tanítása végül örökre megsemmisül, és az igazság napja győzedelmeskedik. A feddhetetlenség napja felragyog, gyógyulást hoz majd az Ő szárnyainak, és az egész föld megtelik az Ő dicsőségével. – Szemelvények, 2. kötet, 108. old.

December 8., vasárnap  -  Csalódás

A Jánosnak magyarázattal szolgáló hatalmas angyal nem volt más, mint maga Jézus Krisztus. Azzal, hogy jobb lábát a tengerre, bal lábát pedig a földre helyezte, arra utalt, hogy milyen szerepet tölt be a Sátánnal vívott végidei nagy küzdelemben. Továbbá ezzel a föld feletti hatalmát és tekintélyét is éreztette. A századok során egyre hevesebbé vált ez a küzdelem, még tovább fokozódik, és majd a legvégső küzdelemben éri el a csúcspontját. Sátán és a gonoszok az egész világot becsapják, de még azokat az egyházakat is, amelyek nem fogadják el az igazság szeretetét. Ezért figyelmeztet a hatalmas angyal. Fennszóval kiált. Megmutatja hatalmát és tekintélyét azoknak, akik Sátánnal egyesültek az igazság ellenében.

Miután hét mennydörgésben hallatszott szavuk, János újabb parancsot kapott egy kis könyvecskére vonatkozóan, amely hasonlított a Dánielnek bemutatott irathoz: „Pecsételd be, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd.” (Jel 10:4) Itt jövendőbeli eseményekről van szó, amelyek majd megfelelő időben lesznek kinyilatkoztatva. Dániel próféciái majd csak akkor kerülnek a megfelelő helyükre – az első, a második és a harmadik angyal üzenetébe illeszkedve, amelyet hirdetni kell az egész világnak. A könyv pecsétjének felbontása az időre vonatkozott.

A Dániel és a Jelenések könyvei egységet alkotnak. Az előbbi egy prófécia, az utóbbi pedig egy felfedezés. Egyik egy lepecsételt, a másik pedig egy nyitott könyv. János hallotta a mennydörgésben kijelentett titkokat, ám azt a parancsot kapta, hogy ne jegyezze le a hallottakat.

Az apostolra bízott különleges világosság – amelyet a hét mennydörgés fejezett ki – írja le azokat az eseményeket, amelyek az első és második angyal üzenetének hirdetésekor következnek be. Az emberekre nézve nem a legjobb, ha mindezeket megismerik, mivel szükségük van hitük megpróbálására. Isten idejében majd a legcsodálatosabb és legelőrehaladottabb igazságokat hirdetik. Az első és második angyal üzeneteit szólni kellett, ám nem lesz kinyilatkoztatva újabb és nagyobb világosság, mielőtt ezek az üzenetek nem végzik el különleges munkájukat. Ezt jelképezi az angyal látványa, amely egyik lábával a tengeren állva ünnepélyes fogadalmat tesz arra vonatkozóan, hogy „idő többé nem lészen”.

Ezen fennkölt fogadalomban kijelentett idő nem a világ történelmének végét, sem a próbaidőt nem jelenti, hanem azt a profetikus kort, amely megelőzi Urunk eljövetelét. Ez arra utal, hogy akkor majd nem áll az emberek rendelkezésére egyetlen kijelentés sem a pontos időre vonatkozóan. Ezen időszak után (1842–1844) nem lehet majd pontos profetikus időt azonosítani, meghatározni. A leghosszabb prófétai számítás 1844 őszéig tart.

Az angyal egyik lábával a tengeren, másikkal a földön áll, és ez azt jelenti, hogy széles e világon hirdetik majd az üzenetet, ami átjut a nagy vizeken, országokon a föld végső határáig. Az igazság megértése és az üzenet örömmel való elfogadása pedig annak a jele, hogy a látomásban János megeszi a könyvecskét. Az Urunk eljövetelére vonatkozó üzenet különösen fontos számunkra. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 7. kötet, 971. old.

Nehéz munka vár ránk, s az igazság ismerői nagy buzgósággal könyörögjenek segítségért. Szívüket töltse be Krisztus szeretete. A Megváltó lelkének kell kitöltetnie rájuk, hogy felkészülhessenek az ítélet napjára. Amint odaszentelik magukat Istennek az igazság hirdetésére, meggyőző erő kíséri igyekezetüket. Ne aludjunk többé Sátán elvarázsolt földjén, hanem hajtsuk igába összes erőforrásunkat, használjunk fel minden Gondviselés adta eszközt. Hirdessük az utolsó figyelmeztetést „sok népek, nemzetek, nyelvek és királyok előtt”, s az ígéret a miénk: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:20) – Bizonyságtételek, 9. kötet, 123. old.

December 9., Hétfő  -  Féljétek az Istent!

A Jelenések könyve 14. fejezetében kinyilatkoztatott első angyali üzenet arról tudósít, hogy a Krisztus közeli eljövetelének hirdetését nagy vallási ébredés követi. Egy repülő angyal látható „az ég közepén”. Nála van „az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek”. Az angyal „nagy szóval” propagálja ezt az üzenetet: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel l4:6–7)

Sokatmondó az a tény, hogy ezt az intő üzenetet egy angyal szólja. A bölcs Isten úgy látta jónak, hogy a mennyei követ tisztaságával, dicsőségével és hatalmával ábrázolja annak a munkának a magasztos jellegét, amelyet az evangélium fenségének és dicsőségének kell elvégezni. Az angyal repülése „az ég közepén”, a „nagy szó”, amellyel az üzenet hangzik „a föld lakosainak” – „minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek” – tanúsítja e mozgalom gyorsaságát és világszéles voltát.

Az üzenetből világossá válik, hogy mikor kezdődik ez a mozgalom. A kinyilatkoztatás szerint az „örökkévaló evangélium” magában foglalja azt az üzenetet is, amelyből elénk tárul az ítélet megkezdésének ideje. A megváltás üzenetét minden korban prédikálták, de az evangéliumnak ezt a részét csak az utolsó napokban lehet hirdetni, mert csak akkor igaz, hogy az ítélet órája eljött. A próféciákból egy eseménysort ismerünk meg, amely az ítélet megkezdéséig tart. Ez különösen Dániel könyvében figyelhető meg. A próféciának azt a részét, amely az utolsó napokra vonatkozik, a prófétának be kellett pecsételnie „a végidőig”. A vég előtt nem lehetett hirdetni az ítéletről szóló üzenetet, mert ez a próféciák beteljesedésére épül. De a végső időben – mondja a próféta – „tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dán 12:4). – A nagy küzdelem, 355–356. old.

December 10., kedd  -  A pogányok haragja

A bűnös ember képtelen megtartani Isten szent, igaz és jó parancsolatait. Ám ez a tehetetlenség el lett távolítva az által, ha a lélek megtér és hisz, akkor Krisztus feddhetetlenségében részesül. A Mester élete és halála a bűnös emberért azt a célt szolgálta, hogy újra isteni előjogokban részesítse őt, megossza vele a feddhetetlenséget, ami által képessé válik rá, hogy eleget tegyen a törvény elvárásainak, és visszafogadhassa őt az Atya.

Sátán mindenkori célja volt, hogy semmissé tegye Isten törvényét, és hogy elferdítse a megváltási terv igazi jelentőségét. Ezért azt a hamis nézetet találta ki, hogy Jézus golgotai áldozata felmentette az embert az Úr parancsolatainak megtartása alól. Azt sugallta, hogy az Atya hatályon kívül helyezte törvényét, eltávolította az erkölcsi mércét, semmisnek nyilvánította a tökéletes és szent parancsolatokat. Ez sikerült is az ördögnek. Milyen fájdalmas lehetett mindez a menny számára! De ahelyett, hogy hatályon kívül helyezte volna a parancsolatokat, a golgotai kereszt mennydörgés hangjával fejezte ki annak örök és változhatatlan mivoltát. Ha a törvényt érvényteleníteni lehetett volna a menny, a föld és a világegyetem rendjének felborulása nélkül is, úgy Jézus Krisztusnak bizonnyal nem kellett volna meghalnia. Krisztus halála azt a célt szolgálta, hogy egyszer s mindenkorra érvényt szerezzen Jehova törvényének. Mivel elszenvedte a világért a büntetést, az Úr Jézus lett a közbenjáró Isten és ember között, hogy ezáltal a teremtménye újra kedvessé válhasson az Atya előtt, aki felkínálja kegyelmét – a parancsolatok megtartása által. Az Üdvözítő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat, hanem hogy annak utolsó betűjét is betartsa. A Golgotán hozott engesztelő áldozata nemcsak az elbukott, hanem az el nem bukott világok előtt is igazolja, hogy Isten törvénye szent, igaz és jó. Jézus Krisztus azért jött, hogy még fontosabbá és tiszteletre méltóbbá tegye a törvényt. – Hit és cselekedetek, 118–119. old.

Amikor Krisztus befejezi közbenjáró szolgálatát a szentélyben azokon, akik a fenevadat és annak képét imádják, akkor kiárad haragja mindazokra, akik hallották a figyelmeztetést. A hajdan Egyiptomot sújtó csapásoknál sokkal borzalmasabb csapások várnak a világra, mielőtt Isten népe véglegesen megszabadul. A látnok így ír e félelmetes veszedelmekről: „Támadt gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken volt a fenevad bélyege, és akik imádták annak képét.” A tenger „olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt a tengerben”. Azután pedig „kitöltötte az Ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér” (Jel 16:2–4). Habár ezek szörnyű szenvedést okoznak, Isten igazságszolgáltatása teljesen jogos…

Ezek nem a teljes földet érintő egyetemes csapások, ellenkező esetben minden ember eltöröltetne a bolygónk színéről. Ennek ellenére ezek lesznek a valaha átélt legnagyobb szörnyűségek. Ám a próbaidő lezárulta előtt bekövetkező ítéletekbe irgalom vegyül. Krisztus vérének pajzsa megóvja a bűnöst bűnösségének teljes mértékű büntetésétől, a végső ítéletkor viszont Isten haragjába többé már nem vegyül irgalom.

Szinte ki sem fejezhetjük, mit kell átélniük Isten embereinek, amikor majd elegyednek a múlt szörnyűségei és a mennyei dicsőség. Az Atya trónusától áradó világosságban fognak járni, és az angyalok biztosítják számukra a menny és a föld között levő állandó kapcsolatot.

Az Úr népe nem mentesül a szenvedéstől, ám… nem a Mindenható nem engedi meg, hogy elpusztuljon… Miközben a gonoszokat éhségek, betegségek tizedelik, angyalok őrködnek a szenteken, és ők töltik be szükségleteiket. Így hangzik az ígéret: aki feddhetetlenségben jár, „kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa 33:16). – The Faith I Live By, 354. old.

Sorsdöntő, komoly események küszöbén állunk. A jövendölések beteljesedőben vannak. Különös, eseménydús történelmet jegyeznek a mennyei könyvekbe. A világon minden lázban ég. Háborúkat látunk, háborúk híreit halljuk. A nemzetek haragszanak, s eljött a holtak megítélésének ideje. Egymást váltják az események, hogy elhozzák Isten napját, mely igen siet. Mintha már csak pillanatnyi idő lenne, még sincs általános háború. A mennyei angyalok visszatartják a négy szelet, amíg Isten szolgáit elpecsételik homlokukon. Ennek megtörténte után a világ hatalmai fölsorakoztatják hadaikat a végső nagy harcra. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 14. old.

December 11., szerda  -  Imádjátok a Teremtőt!

A szombat megtartása választóvonalat képez Isten szolgái és azok között, akik nem tisztelik az Urat. Az Örökkévaló nagy emlékoszlopa a szombat, amely arra emlékeztet, hogy hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, és „megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott” (1Móz 2:2). Ez az emlékoszlop érthetően ismerteti a népekkel az egyedül igaz Istenről szóló igazságot, hogy Ő minden istenek felett való. Ezért tette félre ezt a napot, és pihent meg a teremtés munkájától, és e célból rendelte el, hogy ezen a napon ne végezzük szokásos munkáinkat. Az Úr hat napot adott az embernek, hogy dolgozzon saját létfenntartása érdekében, és egyetlen napot rendelt, hogy az legyen az Ő szent napja, amikor az ember Őt, az ég és a föld Teremtőjét imádhatja. Ez az idő azért van, hogy pihenésre és imádatra használjuk fel, hogy az égre és a földre tekintve imádjuk, dicsérjük és magasztaljuk Őt, aki Krisztus által mindeneket megalkotott.

Isten pihenőnapja, a szombat megtartása az istenismeret fő tényezője. Ez a nap „jel énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek” (2Móz 31:31). Akik az Atya elvárása szerint töltik el a szombatot, arról tesznek bizonyságot, hogy az ég és föld Teremtőjének különleges népéhez tartoznak. – Manuscript Releases, 18. kötet, 31–32. old.

„Láttam más angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot és minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14:6–7)

Ha hallják ezt az üzenetet, akkor sok nemzet, nyelv és nép figyelmét felkelti, és arra készteti őket, hogy közelebbről is tanulmányozzák az Igét, kutassák a szombatünneplés megváltoztatására vonatkozó világosságot. Az igaz Istent elhagyták, elutasították törvényét, és a szombat szent intézményét lábbal tiporta a törvénytelenség embere. Elfelejtették a tiszta és érthető negyedik parancsolatot. Lerombolták a szombat emlékoszlopát, amely az élő Istenre, az ég és a föld Teremtőjére mutatott, helyette pedig hamis szombatot vezettek be. Ezáltal csorba esett az Úr törvényén. Nem lehet igazi mérce a hamis szombat. Az első angyal üzenetében felszólítja a föld lakóit, hogy imádják Istent, az Alkotót, aki a világot teremtette. Az emberek azonban a pápaság intézményének hódoltak, így hatástalanná tették Jehova törvényét. Erre vonatkozóan azonban egyre több ismeret fog elterjedni a világon. – Manuscript Releases, 1. kötet, 43–44. old.

A szombat lesz a hűség nagy próbája, mert ez az igazságnak különösen vitatott pontja. A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem engedelmeskednek neki. Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat tisztelete, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka. Míg az egyik csoport a földi hatalmaknak való engedelmesség jelét elfogadva felveszi a fenevad bélyegét, a másik a menny tekintélyéhez való hűség jelét választva elnyeri Isten pecsétjét. – A nagy küzdelem, 605. old.

December 12., csütörtök  -  „A szentek békességes tűrése”

Ezen utolsó napokban hangzik a mennyei felhívás, hogy tartsuk meg az Atya parancsolatait. A világ nem tiszteli Jehova törvényét, de Isten nem marad feddhetetlenségének tanúi vagy egy olyan nép nélkül, amely igazságát hirdeti. A mennyei szentély ajtaja kinyílt, és egyetlen ember sem zárhatja be azt, ezért a szentély világossága kiárad a világra. Isten népének figyelme a bizonyság ládájára terelődött, ki lett nyilatkoztatva a benne található törvény és annak változhatatlan magyarázatai. János szent látásban pillantotta meg a maradék egyházat a törvénytelenség korszakában, és ezeket a következő szavakkal ecsetelte: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12) Ők összhangban élnek a mennyei szentélyben levő frigyládában található törvénnyel, amelynek szent tanításai összegzik az ember földi kötelezettségeit. A törvény szíve pedig az a parancsolat, ami előírja Jehova szombatjának a megtartását, ám ezt a világ és az egyház lábbal tiporta. Az emberek évszázadokon át éltek sötétségben az igazi szombatra vonatkozóan, és az Úr elnézte a tudatlanság idejét. Most azonban elérkezett a megújulás ideje, ezért az egész világ lakóit felszólítja megtérésre. Amikor Isten megvetett parancsolata világította meg az ösvényt, amelyen az Őt félők jártak, ekkor gyermekei nem hanyagolták el a szombatünneplést. Megértették, hogy ki kell jönniük a világból, hogy különleges módon éljenek, és ne érintsenek semmi tisztátalant ahhoz, hogy arra az ígéretre hivatkozhassanak, amely így szól: „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:18) A menny parancsának fejedelmei lettek, mert megtartóztatták szombaton lábukat, nem űzték kedvtelésüket az Úr szent napján, a szombatot gyönyörűségnek tartották és megszentelték, dolgaikat nem végezték, foglalkozást sem találtak maguknak, és hamis beszédet sem szóltak. – Signs of the Times, 1888. február 3.

„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12) Ők azok, akik kijavítják a csorbát a Mindenható törvényén. A heves ellenszegüléssel szemben Immánuel fejedelmi zászlaja köré gyűlnek, és bátorsággal, félelem nélkül hirdetik a kapott üzenetet.

A Megváltó megoltalmazza hűséges tanúit, és gazdagon megjutalmazza őket. Gyermekei előtt mindig nyitva áll a trónusa felé vezető út. Látja szükségleteiket és betölti azokat. Menedéket nyújt, míg rajta függ a tekintetük. Amíg Jehova oltalmazza őket és ezt mondja róluk: „az én munkatársaim vagytok”, addig biztonságban vannak még a legnagyobb vész közepette is. A feddhetetlenség Ura mindig mellettük lesz a nehéz időkben. Amint kísértés éri őket, azonnal védelmükre kel és ezt mondja: „szememmel tanácsollak téged” (Zsolt 32:8). Megszabadítalak a nehézségektől, és védelmet nyújtok neked a gonosz emberek elől.

Az Úré az ügy. Ő kormányozza a hajót, és biztonságban kivisz a partra. Parancsol a szeleknek és a haboknak, és azok engednek néki. Ha tanácsaira hallgatunk, nem kell félnünk vagy aggódnunk. Bízhatunk benne. Elhalmozza ajándékaival az Őt szeretőket és akik megtartják parancsolatait. Sosem hagyja el azokat, akik az Ő munkáját végzik. – Review and Herald, 1901. július 16.

December 13.  -  Péntek: További tanulmányozásra

Nagy küzdelem: „Egy amerikai reformátor”; „A sötétségen átsugárzó fény”; „A nagy vallási ébredés”; „Beteljesült próféciák”; „Mi a szentély?”; „A szentek szentjében”; „Isten változhatatlan törvénye” és „Egy reformációs munka” című fejezetek.