SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A megígért ébredés: Isten küldetése célba ér

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zakariás 10:1; Máté 3:11; 28:18-20; Jakab 5:7-8; Jelenések 18:1; 19:11-16

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak 5:7-8).

Talán lehetetlennek tűnik a feladat, hogy a hármas angyali üzenet értelmében az evangéliumot az egész világon hirdessük. Még ha a Hetednapi Adventista Egyház igen gyorsan növekszik is, a világ népességének növekedésével akkor sem tud lépést tartani. Számos olyan terület létezik, ahol nem ismerik a hetednapi adventista nevet – még kevésbé az üzenetünket.

E zord valóság komoly kérdésekhez vezet. Képesek lehetünk még ennek a nemzedéknek az idejében az egész világra elvinni az evangéliumot? Esetleg történik valamilyen szokatlan áttörés, ami drámai módon felgyorsítja a hármas angyali üzenet hirdetését? E téma tárgyalásánál mindig van valami, amit észben kell tartani: a küldetés Istené, Ő fogja véghezvinni! Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a végső munkában bennünket is fontos feladatra hívott el.

Nagyszerű ígéret is járul Krisztus misszióparancsához Mt 28:18-20 verseiben. Mi ez az ígéret, mit jelent gyakorlatilag és hogyan találunk benne vigaszt? Miért olyan fontos számunkra?

_____________________________________________________________

A tanítványok nem a saját erejükből, hanem Krisztus erejével hirdették az üzenetet. Pál szerint néhány rövid év kellett hozzá, hogy az evangéliumot hirdessék „minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Némelyek talán kérdésesnek látják, hogy mi is a pontos jelentése Pál szavainak, viszont tagadhatatlan az a hatás, amit az evangélium gyakorolt az I. századi társadalmakra: megváltoztatta a világot. Krisztus megígérte a tanítványainak, hogy elküldi „az én Atyámnak ígéretét; ti pedig… felruháztattok mennyei erővel” (Lk 24:49). A Megváltó még ezt is hozzáfűzte: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1:8).

Ha mégoly hatalmasnak tűnik is a feladat, Isten ígérete biztos. Jézus kijelentése ígéret: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Talán lehetetlennek látszik az evangélium hirdetése az egész világon, ám Isten hatalma az összes akadályt legyűri. A földön még Urunk visszatérése előtt minden embernek megfelelő alkalma lesz meghallani és megérteni Isten szeretetének és igazságának üzenetét (lásd Jel 18:1).

„Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni, s hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, s midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt” (Ellen G. White: Tapasztalatok, látomások, lelki ajándékok. Budapest, 1942, A Magyarországi Bibliakövetők Felekezete. 239. o.).

Isten mindenképpen befejezi művét. Kitölti Lelkét hatalmas erővel és elvégzi azt, ami emberi tervezés szerint lehetetlennek tűnik.

Hogyan tehetünk eredményesebben bizonyságot az Úrról környezetünkben? Vagyis mivel járulhatunk hozzá Mt 24:14 teljesüléséhez?

Az Ó- és az Újszövetség egyaránt a víz szimbólumával utal a Szentlélekre. Ézsaiás próféta így ír: „vizet öntök a szomjúhozóra… kiöntöm lelkemet a te magodra” (Ézs 44:3). Ézsaiás a megszokott héber irodalmi szerkezetet használja itt, a párhuzamot. A kifejezés második része magyarázza az első felét. Jóel próféta szintén említi a víz hasonlatát. Isten megígéri, hogy megöntözi Izráel mezőit, majd kijelenti: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre” (Jóel 2:28). Jézus szavaiban a víz szimbolizálja a Szentlelket (Jn 7:37-39).

Mi az a két szimbólum, amit a Szentlélek kitöltetésével kapcsolatban egyaránt megemlít a következő három igehely (Jóel 2:21-24, 28-32; Jak 5:7-8)? Hogyan érthetjük meg jelentésüket?

_____________________________________________________________

A bibliai időkben a szántás és a vetés időszaka október közepétől kezdődött, nem sokkal a korai eső hullása után. A korai esőtől kisarjadt a mag, és ez a nedvesség biztosította a táplálékot a növény fejlődésének kezdeti szakaszában. A késői eső a tavasz végén érkezett, beérlelte a gabonát az aratásra. Az árpaaratás tavaszi esemény volt, amit követett a nyári és az őszi aratás, ill. a szüret.

Isten kétféleképpen is használja a korai és a késői eső szimbólumát. A Lélek korai esője azért áradt a tanítványokra pünkösdkor, hogy elinduljon a keresztény misszió. A késői eső pedig azért árad majd Isten egyházára az idők végén, hogy befejezze küldetését a földön. A „korai eső” kifejezés utal még Isten Lelkének meggyőző, tanácsoló, vezető és megerősítő munkájára is, amit minden hívő életében végez. A „késői eső” kifejezés Isten Szentlelkének kiárasztását jelöli, amit közvetlenül Jézus visszatérése előtt tapasztal majd Krisztus egyháza.

„A korai és késői eső képében, mely keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre, Isten egyháza számára a héber próféták a lelki kegyelem rendkívüli mértékű adományozását jövendölték. A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai eső kezdete volt, dicső eredményekkel… De a föld aratásának befejezéséhez a lelki kegyelem különleges adományát ígérte meg Isten. Ez előkészíti az egyházat az Ember Fiának jövetelére. A Lélek eme kiárasztása hasonló a késői eső hullásához, és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához ’a tavaszi eső idején’” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 35-36. o.).

A következő igehelyek értelmében milyen felkészülés szükséges ahhoz, hogy a maga teljességében részesülhessünk a Szentlélek erejében? Zsolt 119:25; Zak 10:1; Jn 6:63; ApCsel 1:14; 3:18-20; 4:31

A Szentírás arra szólít, hogy kérjük Istentől a Szentlelket (Lk 11:13). A tanítványok elhitték, amit Krisztus megígért, egységre jutva várakoztak és imádkoztak a Szentlélek kitöltetéséért (ApCsel 1:8, 14). Isten nem azért kéri, hogy imádkozzunk a Szentlélekért, mintha nem akarná ránk árasztani, hanem mert nem készültünk fel a befogadására. Amint a Szentlélek kitöltéséért imádkozunk, Isten munkálkodik a szívünkben és mélyebb bűnbánatra vezet. Ha a hittestvéreinkkel kis csoportokban együtt imádkozunk, ez az egység és közösség szorosabb kötelékével fog majd össze. Az ima és a Biblia tanulmányozása is arra készít fel, hogy nyitottabban, érzékenyebben fogadjuk a Szentlélek munkáját az életünkben.

Mi a természetes következménye a lelki megújulásnak az életünkben? Hová vezet minden lelki ébredés és reformáció (Zsolt 51:12-15; ApCsel 4:13, 20; 5:33; 8:4)?

_____________________________________________________________

A lelki ébredés és őszinte reformáció erős késztetés a bizonyságtételre. Amikor szívünk mélyéről őszintén értékeljük mindazt, amit Jézus értünk tett, akkor Péterhez és Jánoshoz hasonlóan „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (ApCsel 4:20). Pünkösdkor a Szentlélek korai esőjének kitöltetése erőt adott a tanítványoknak az eredményes bizonyságtételhez. Szavaik hatására Thesszalonikában a felbőszült tömeg félve kiabálta: „ezek az országháborítók itt is megjelentek” (ApCsel 17:6).

Amint a Szentlélek pünkösdi kitöltetése képessé tette a tanítványokat arra, hogy nagy erővel tegyenek bizonyságot nemzedéküknek, a Szentléleknek a késői eső idején történő kitöltetése ad majd erőt Isten egyházának elérni az utolsó nemzedék tagjait. Isten földi művének elvégzéséhez nem kevesebb szükségeltetik, mint a késői eső ereje, az Úr pedig éppen ezt kínálja. A menny legdrágább ajándékát ajánlja fel, méghozzá korlátlan mértékben, hogy az egyház elvégezhesse a legsürgősebb és legfontosabb feladatot.

Az első tanítványok az egész világot „felforgatták” prédikálásukkal és bizonyságtételükkel. Miért nem mondható ez el rólunk is?

Az Ó- és az Újszövetség is különféle szimbólumokkal utal a Szentlélek munkájára, mint pl. a víz, a szél és az olaj. Keresztelő János egy másik képpel, a tűz hasonlatával írja le a Szentlélek tevékenységét (Mt 3:11; Lk 3:16). Sokan félreértették János szavait. A szövegben nem az áll, hogy „az majd keresztel titeket Szentlélekkel vagy tűzzel”, hanem „az majd keresztel titeket Szentlélekkel és tűzzel.” A mondat második fele („és tűzzel”) magyarázat a mondat első felére („az majd keresztel titeket Szentlélekkel”). A Szentlélek keresztsége a tűz általi keresztség. A keresztség szó az Újszövetségben nyolcvanszor fordul elő, és mindig teljes alámerítésre, bemerítésre vonatkozik.

A következő szakaszok elolvasása után fogalmazzuk meg, hogy mit fejez ki a tűz szimbóluma a Bibliában! 2Móz 3:2-4; 24:17; 1Kir 18:24; Mal 3:2-3; ApCsel 2:1-4; Zsid 12:29

A tűz Isten dicsőségét, jelenlétét és hatalmát szimbolizálja, ami a Szentlélek szolgálatában mutatkozott meg. A tűz általi keresztség azt jelenti: a Szentlélek által az ember elmerül Isten jelenlétének dicsőségében, hogy bizonyságot tegyen hatalmáról. Mózes az égő csipkebokornál találkozott Istennel, majd jelenlétének dicsőségéből eltávozott, hogy a fáraó előtt tegyen Istenről bizonyságot. Illés a Karmel-hegyen tett bizonyságot Izráel előtt Isten tüzes jelenlétének dicsőségéről. Amikor pünkösd napján égő tüzes nyelvek jelentek meg a tanítványok felett, ők képesek voltak olyan nyelveken is beszélni az Úrról, amelyeket azelőtt nem ismertek. A Szentlélek keresztsége azt jelenti, hogy az ember elmerül Isten jelenlétében és hatalmában, hogy eredményesen tudjon bizonyságot tenni dicsőségéről. A föld történelmének utolsó napjaiban Isten a népét az Ő erejével betelve küldi el, hogy bizonyságot tegyen dicsőségéről a világnak. A földet beragyogja majd Isten dicsősége. „Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert” (Hab 2:14). János prófétai látomásában látta, amint egy angyal leszáll az égből „és a föld fénylett annak dicsőségétől” (Jel 18:1). A várakozó világ és az eseményeket figyelő világmindenség előtt a Szentlélek ereje által mutatkozik meg Isten dicsősége, jelleméből fakadó szeretete. A földön minden embernek alkalma lesz meghallani és megérteni Istennek az utolsó időkre szóló üzenetét.

Isten dicsősége, jelleméből fakadó szeretete megmutatkozik majd a világ előtt. Hogyan tudjuk az életünkkel bemutatni ezt a dicsőséget már most, a saját hatókörünkben? Mire van ehhez szükség a mi részünkről?

A jelenések könyve egészét alig néhány szóval össze lehet foglalni: Jézus győz, Sátán veszít.

Mi a központi üzenete Jel 12:17; 17:13-14; 19:11-16 verseinek?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ez a jó hír: Jézus, aki a kereszten legyőzte Sátánt, visszajön, hogy diadalt arasson a pokol erői felett és örökre véget vessen a gonoszságnak (Ez 28:18-19; Jel 19:19-21). Nem a rosszé lesz az utolsó szó, nem a szegénységé és a járványoké, nem a betegségeké és a szenvedésé, nem a káoszé és a bűnözésé, nem a bajoké és a halálé lesz a végső szó, hanem Istené!

Addig pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek minden lehetőt megtesz mindanynyiunk eléréséért. Isten szíve fáj a vesztébe tartók miatt. Népe hamarosan bemutatja az egész világnak Jézus csodálatra méltó kegyelmét és igazságát úgy a szavai, mint a tettei bizonysága által.

Sátán természetesen mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy gátolja ezt a bizonyságtevést. Kitör a végső küzdelem a földön. Jézus kitölti Lelkét a késői esőben, és akkor Isten földi munkája véget ér.

„Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 544. o.).

Isten földi műve véget ér. Jézus visszajön. Az egész menny és az egész föld örülni fog. Nincs fontosabb dolog az életünkben annál, hogy naponta tapasztaljuk szívünkben Isten kegyelmének megújítását és kérjük Szentlelkét: formáljon át a saját képére (1Jn 3:1-3).

Világunk darabjaira hullik, ugyan ki ne látná ezt? Létezik bármi, ami fontosabb volna annál, hogy kitárjuk szívünket Jézus előtt, ébredést és reformációt kérve, amire oly nagy szükségünk van nemcsak egyénileg, hanem egyházunk egészének is? Vajon mi történne, ha maradéktalanul átadnánk neki szívünket és egészen ennek az üzenetnek a hirdetésére szentelnénk magunkat?

„Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, és most a mag ki fog kelni, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi a hatását. De sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket. Az igazság mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 544-545. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  Az iménti idézetben Ellen White így fogalmaz: „Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni.” Beszéljünk arról a csoportban, hogy ez mit jelent! És mit nem jelent? Hiszen az üzenetünk nagyon is logikus, értelmes, és nagyszerű érveket lehet felsorakoztatni mellette. Hogyan értsük tehát Ellen White mondatát?

2)  Lelkileg hogyan alkalmazhatók a mai egyházban azok az ígéretek, amelyeket Isten az Ószövetség korában adott népének (5Móz 11:13-18; Hós 6:1-3; 10:12)?

3)  Dr. Stephen Hawking, a világ egyik legelismertebb tudósa a túlvilág gondolatát úgy titulálta, hogy „a sötétségtől félő embereknek való tündérmese.” Miért mutatja ez a kijelentés is, hogy mennyire fontos, reménységet közvetítő az általunk képviselt üzenet abban a világban, amely sem Istent, sem a szeretetét nem ismeri?

4)  Ugyan nem tudjuk, mikor jön vissza Jézus, de mi várjuk, mint ahogy ennek a bűntől beteg világnak a végét és egy új világ kezdetét is várjuk. Éppen ezért hisszük, hogy annyira fontos az ébredés és a reformáció egész közösségünk számára; ezért szólítanak erre a vezetőink. Végeredményben azonban ez csak a Szentlélek szívünkben végzett munkája által történhet meg, amire viszont addig nem kerül sor, amíg egyénileg tudatosan el nem döntjük, hogy teljes szívünket, elménket és lelkünket átadjuk az Úrnak. Hogyan tehetjük meg azt, ami a mi részünk, bátorítva egymást, hogy engedjük a Szentlelket munkálkodni az életünkben, ugyanakkor mellőzve az ítélkezést és az egymáshoz való hasonlítgatást?

A HARMADIK ÜZENET LEZÁRUL

„Isten rámutatott arra az időpontra, midőn a harmadik angyal üzenete lezárul. Istennek ereje pihent meg népén. Befejezték munkájukat s felkészülten vártak a megkísértés órájára. Elnyerték a késői esőt, illetve az Úr színe elől jövő felüdülést s az élő bizonyság újból felelevenedett. Az utolsó figyelmeztető üzenet mindenütt elhangzott s a földnek lakóit, akik nem voltak hajlandók azt elfogadni, nagy haragra ingerelte.

Láttam, hogy a mennyben az angyalok ide s tova siettek. Egy angyal, kinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről s jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte s a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó frigyláda előtt szolgált, s ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezeit és fennhangon mondá: ’Elvégeztetett.’ Az egész szent angyali sereg levetette koronáját, midőn Jézus ünnepélyesen kijelentette: ’Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is: és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.’

Minden egyes esetet eldöntöttek vagy életre, vagy halálra. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, végrehajtatott az ítélet az igaz holtakon és azután az élő igazakon. Krisztus átvette országát, meghozta népéért az engesztelő áldozatot s eltörölte népének bűnét. Teljes volt a menny alattvalóinak száma. A Bárány menyegzője megtörtént s az egész ég alatt minden hatalom, erő és uralom Jézusnak adatott át, és az üdvösség örököseinek. Jézus uralkodik mint királyok Királya és uraknak Ura” (Ellen G. White: Tapasztalatok, látomások, lelki ajándékok. Budapest, 1942, A Magyarországi Bibliakövetők Felekezete. 242. o.).