A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A megígért megújulás - Isten műve befejeződik

Szeptember 21. Szombat délután

Krisztus tanítványaira és ránk is bízta az evangélium hirdetésének munkáját. Ám mielőtt belevetnénk magunkat e heves, örök következményekkel járó küzdelembe, Jézus mindenkit felszólít, hogy mérlegelje az árat. Biztosítja gyermekeit, hogy ha teljes szívvel indulnak a munkába, ha felajánlják magukat, hogy a világosság hordozói lesznek, ha elfogadják az Ő erejét, akkor megbékélnek ővele, és elsajátítják azt a lelki segítséget, amely megerősíti őket gyengeségükben, és támogatja őket, hogy a Mindenható akaratát cselekedhessék. Ha Istenbe vetett hittel haladnak előre, nem esnek el, és nem vesztik el a bátorságukat sem, hanem biztosított számukra a siker.

Hajdanán eljött annak az ideje, hogy az Úr Fia felemeltessék a keresztre, most pedig elérkezett a pillanat, hogy magasba emeljük Őt ezen a földön. Krisztus szeretetétől szorongatva és bátorítva – miközben végzik a rájuk bízott feladatot – Isten népének tagjai hit által jutnak győzelemre. Hit által látják meg maguk között az angyalokat, hiszen a seregek Urának Fejedelme rendelkezésükre áll minden válságos helyzetben. Ő vezeti győzelemről győzelemre őket, és kiáltja minden lépés megtételekor: „Én legyőztem a világot!” Istenetek előttetek halad győzelmesen, hogy győzelmet szerezzen. Sose felejtsétek el, hogy a seregek Ura küzd mellettetek. – Review and Herald, 1898. március 15.

Szeptember 22. Vasárnap

Az Üdvözítő búcsúzóul elmondott szavai – amit tanítványaihoz intézett, mielőtt felment a mennybe – bátorításul szolgálnak az idők végezetéig Isten minden hűséges szolgája számára. „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Mikor meglátták Őt, leborultak előtte; némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus szólt nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Kérhetünk-e ennél nagyobb biztatást? Az Úr határozottan megígérte, hogy amikor másokat tanítunk, Ő mesteri minőségében áll mellettünk. Akik Istenért dolgoznak, néha csüggedéssel is meg kell küzdeniük, ám az ígéret mindenkor szól nekik: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Isten pedig csodálatos tapasztalatokat szerez azoknak, akik így válaszolnak hívására: „Hiszek az ígéreteidben, tehát nem állíthat meg sem fáradtság, sem csüggedés!”

Isten ugyanúgy feladatot bíz a nőkre, mint a férfiakra. Hasznos munkát végezhetnek az Úrért, ha előbb Krisztus iskolájában megtanulják az alázatosság értékes leckéjét. Nemcsak Jézus nevét kell viselniük, hanem rendelkezniük kell az Ő Lelkével is. Járjanak úgy, ahogyan Ő járt, és tisztítsák meg a szívüket minden szennytől. Akkor majd áldásforrást jelenthetnek másoknak, amikor bemutatják a Mindenhatót. – North Pacific Union Gleaner, 1907. december 4.

Mielőtt Krisztus a tanítványok szeme láttára felment a mennybe, különleges feladattal bízta meg őket. (…)

A tanítványoknak meg kellett fogniuk a Megváltó jelenlétének fénysugarait, és engedniük kellett, hogy ezek a sugarak áradjanak mindazokra, akik a halál völgyében járnak. Az volt a feladatuk, hogy Jeruzsálemben kezdjék el a munkát. Bizonyságot kellett tenniük Krisztusról abban a városban, amely tanúja volt Jézus nagy megaláztatásának. Ott kellett erőről és hatékonyságról bizonyságot tenniük, és azok előtt kellett magasztalniuk Krisztust, akik elutasították az Ő szeretetét és irgalmát. A szent igazságok letéteményesei sátáni sugallatra megtagadták és keresztre feszítették a Messiást. Isten hatalmának előttük kellett volna megnyilvánulnia. Ám a tanítványok munkája nem fejeződött be Jeruzsálemben. Tovább kellett vinniük az igazságot minden népnek.

Jézus magasztos látásmódot ajándékozott tanítványainak, és megmutatta azt a nagy szövetséget, amely készen állt megküzdeni azzal, aki eljött, hogy világosságot és életet kínáljon az embernek. Elmondta, hogy nem csak hús és vér ellen kell, hogy küzdjenek, hanem a sötétség hatalmasságai, a gonoszság lelkei ellen is harcolnak. Emlékeztette őket, hogy olyan küzdelemnek a szereplői, amelytől örök sorsuk függ. A világegyetem szempontjából fejedelmekkel és uralkodókkal harcolnak. De nem hagyatkozhatnak az emberi bölcsességre. Úgy kell dolgozniuk, mintha látták volna a láthatatlan Istent.

Az igazság tévelygés elleni viadalát kell folytatni az Ő nevében, le kell rontani a bálványimádás és a bűn magaslatait. Az embereket arra kell bátorítani, hogy vigyék el az igazságot minden népnek és nemzetnek, megfújva a trombitát és felrázva álmukból a lelki halálban és közönyben tengődő népeket. A tanítványok voltak az Ő tanúi. Minden cselekedetükkel az Ő nevére kellett terelniük az emberek figyelmét, rá, aki egyedül birtokolja azt az erőt, amely által az emberek egyesülhetnek ővele, minden erő és hatékonyság forrásával. Jézus képezte hitük alapját, aki minden irgalom, áldás és hatalom kútfeje. Az Atyához intézett kéréseiket az Ő nevében kellett bemutatniuk, hogy imáik meghallgatásra találjanak. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek. Krisztus neve lett a jelmondatuk, megkülönböztető jelük, egységük alapja és tekintélyük, ami munkájuk sikerét biztosította. Országában nem lesz semmi olyan, ami nem viselte az Ő nevét és kézjegyét.

Krisztus szerint ahhoz, hogy a tanítványok elindulhassanak e munkába, és sikerrel el is végezhessék, szükségük volt arra, hogy mint Isten népe különleges erővel bírjanak: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Szamáriában és a földnek mind végső határáig.”

Az Üdvözítő ismerte tanítványai gondolatait, és látta, hogy tudatában vannak a rájuk váró nagy nehézségeknek és veszélyeknek. Biztosította őket, hogy ha hittel haladnak előre feladatuk elvégzésében, akkor a mindenható Atya pajzsának védelmét élvezhetik. Ő mindent megtett küldetésük sikeréért. A munka felelősségét is az Úr vállalta magára. – Review and Herald, 1898. március 15.

Szeptember 23. Hétfő

A termést beérlelő késői eső jelképezi a lelki kegyelmet, amely előkészíti az egyházat az ember Fiának eljövetelére. De ha nem esett korai eső, nem lesz élet, a zöld fű sem sarjad ki. Ha a korai esőzések nem végezték el a munkát, abban az esetben a késői eső egyetlen magvat sem tud tökéletesen felnöveszteni.

Léteznie kell „először fűnek, azután kalásznak, azután teljes búzának a kalászban”. A keresztény életében folyamatos fejlődésre van szükség. Ezt kell keresnünk égő vággyal, hogy értékelhessük Krisztus, a mi Megváltónk nagy tanításait.

Sokan veszni hagyták a korai eső elfogadásának alkalmait. Nem részesültek mindazon áldásokból, amelyeket Isten bocsátott a rendelkezésükre. Arra várnak, hogy ezt a hiányt majd a késői eső pótolja. Úgy tervezik, hogy szívüket megnyitják, hogy befogadhassák a kiáradó kegyelmi gazdagságot. Ezzel azonban nagyot tévednek. Isten ismeretének és világossága kiáradásának – amely elkezdődött az emberi szívben – folyamatosnak kell lennie. Minden ember értse meg, hogy mi a legnagyobb szüksége. A szívet meg kell üresíteni és tisztítani minden szennytől, hogy benne lakozhasson a Szentlélek. Az első tanítványok pünkösdkor úgy készültek a Lélek kitöltetésére, hogy megvallották és elhagyták bűneiket, komolyan imádkoztak, és személyesen szentelték oda életüket Istennek. Ma ugyanazt a munkát kell végezni, csakhogy sokkal szélesebb körben. Akkor az emberi eszköznek csak kérnie kellett az áldást, majd várnia, hogy az Úr véghezvigye a munkát számára. Isten kezdte el a feladatot, és szintén Ő fogja befejezni azt, amikor tökéletessé teszi az embert Jézus Krisztusban. Ám nem szabad elhanyagolni a korai eső által jelképezett kegyelmet. Csak azok kapnak nagyobb világosságot, akik a világossággal összhangba kerültek. Ha nem élünk naponta a keresztény erények értelmében, nem fogjuk felismerni a késői esőt, Isten Szentlelkének megnyilatkozását. Meglehet, hogy majd körülöttünk megáztatja a szíveket, viszont mi észre sem vesszük, és nem kapjuk meg áldásait. – Review and Herald, 1897. március 2.

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején!” Ne nyugodjatok elégedetten, hogy az idők rendje szerint megjön az eső. Kérjetek! A mag növekedése és beérése nem a földművestől függ. Csak Isten érlelheti meg a termést. Ám az ember együttműködése szükséges. Az Atya műve megköveteli tőlünk, hogy elménket használjuk, hitünket gyakoroljuk. Keresnünk kell az Örökkévaló kegyét teljes szívünkkel, hogy a kegyelem záporai hulljanak ránk. Minden alkalmat használjunk fel, hogy áldások árjában részesüljünk. Krisztus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” A gyülekezet tanácsülései, a sátortáborozások olyan alkalmak, amelyeken személyes munkát végezhetünk a lelkekért, és egyben istenadta lehetőségek a korai és késői esőt hullására. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 508. old.

Nincs miért aggódnunk a késői esővel kapcsolatosan. Minden, amit tennünk kell, hogy edényünket tartsuk tisztán, és állítsuk a szájával felfelé, hogy befogadhassa az égi esőt, továbbá szüntelenül imádkoznunk kell: „Segíts, kérlek, hogy a késői eső az edényembe hulljon, és a dicsőséges angyal fénye a harmadik angyallal egyesülve világítsa be életemet; adj részt a munkádban; segíts, kérlek, hogy hangosan hirdethessem az üzenetet; tégy engem Jézus Krisztus munkatársává.” Ha ekképpen keresitek Istent, akkor állítom, hogy Ő felkínálja nektek kegyelmét. – The Upward Look, 283. old.

Szeptember 24. Kedd

Őt tekintve és őbenne gyakorolva a hitet az üdvözítő kegyelem személyes ismeretében készülünk fel arra, hogy Krisztust képviseljük a világban. Amikor a lélek megújul az igazságban, és összhangba kerül Istennel, az Úr elfogad munkatársának mások megmentése érdekében. Jézus lesz az énekünk, és az Ő szeretete ég majd szívünk oltárán, és ez a szeretet jut el az emberi szívekhez. (…)

Éppen olyan buzgón kell imádkoznunk a Szentlélek kitöltetéséért, mint a tanítványok tették pünkösdkor. Ha nekik szükségük volt erre az ajándékra, akkor ma még inkább szükségünk van rá. Az emberi elmét hamis tanok, hitehagyás és ámítás próbálja hatalmába keríteni, de a Lélek segítsége nélkül az igazság hirdetése hasztalanná válna.

A Szentlélek ereje kitöltetésének idejében élünk. A Lélek emberek által próbál terjedni a világon, és igyekszik éreztetni hatását. Mivel amint egy ember iszik az élet vizéből, ő maga is „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz”, és a kapott áldásokat nem tartja meg csak magának, hanem megosztja másokkal is.

Időnként mikor a Szentlélek kinyilatkoztatta hatalmát a gyülekezeteinkben vagy iskoláinkban, egyesek csak formailag ismerték fel, némelyek pedig hitetlenséggel és elutasítással viszonyultak hozzá; mások viszont csak kis helyet biztosítottak számára, így korlátozva hatalmát és tevékenységét. Úgy tekintettek rá, mint amit kordában kell tartani. Isten Lelkének a világegyetemben határtalan területe van, és nem a véges emberi elme dolga csökkenteni hatalmát vagy előírni, miként is dolgozzon. Senki se ítélkezzen a Szentlélek felett, mivel Ő maga fog ítéletet hirdetni azokon, akik ezt teszik. – Review and Herald, 1896. augusztus 25.

Találkozóinkon imádkozzunk, hogy Isten kínálja fel lelkünknek a melegséget és az élő vizet. Miközben a Szentlélek által keressük az Urat, Ő munkálja bennünk az alázatosságot, az elme szerénységét, a tudatos Istenre hagyatkozást azért, hogy megkaphassuk a késői esőt. Ha hittel könyörgünk áldásáért, úgy ígérete szerint meg is kapjuk.

A Szentlélek mindazokra kiárad, akik kitartóan imádkoznak az élet kenyeréért, hogy azt továbbadhassák embertársaiknak. – The Faith I Live By, 224. old.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Szamáriában és a földnek mind végső határáig.” Isten mindent elvégzett, ami valamilyen formában hozzájárul az ellenség által kínzott ember megmentéséhez. Szentlelkét árasztotta tanítványaira, hogy képesek legyenek a mennyei eszközökkel együtt munkálkodni az ember jellemének átalakításában és formálásában. Jézus mondta a Lélekre utalva: „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében”. A Szentléleknek nemcsak megszentelő, hanem meggyőző szerepe is van. Senki sem térhet meg bűneiből, míg meg nem győződik bűnösségéről. Ennek következtében szükséges, hogy Szentlélekkel rendelkezzünk, amikor az elesettekért munkálkodunk. Emberi képességeinket hasztalanul dolgoztatjuk, ha nem egyesülünk e mennyei eszközzel. – Review and Herald, 1895. július 16.

Szeptember 25. Szerda

„Feleltem, és mondtam néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? És másodszor is feleltem, és mondtam néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? És szólt nékem mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondtam: Nem, Uram! És mondta nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak.” (Zak 4:11–14)

Az aranyedények jelképezik Isten hírnökeinek a szívét. Ők meleg szeretettel figyelmeztetik az embereket az Úr Igéjére. Az Igének olyannak kell lennie, ahogyan itt be van mutatva – arany olaj, amely két olajfaágból folyik a Mindenható előtt. Ez a Szentlélek tűzzel való keresztsége. Ő tárja ki a hitetlenek szívét a meggyőződés előtt. A lélek hiányosságait csak Isten Szentlelkének munkálkodása pótolhatja. Az ember semmit sem tehet önerejéből annak érdekében, hogy a szív vágyait és szükségleteit kielégítse. – Manuscript Releases, XVI, 296–297. old.

„Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és ült mindenikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk.” A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállt rájuk a mennyei ajándék kifejezéseként, és képessé tette őket, hogy számukra addig ismeretlen nyelveken beszélhessenek. A tűz azt a buzgó lelkesedést és erőt jelképezte, amely szavaikat kísérte. – The Spirit of Prophecy, III. kötet, 265–266. old.

Imádkozzunk egymásért, élő hittel vigyük egymást közvetlenül Isten jelenlétének a közelébe. Az Úr ismeri a szív gondolatait és érzéseit. Milyen könnyen megpuhíthat a Teremtőnk, milyen könnyen meglágyíthatja – mint a tűz – Szentlelke a szívet, és kalapácshoz hasonlóan mennyire könnyen törheti darabokra a sziklát! Milyen egyszerűen töltheti be lelkünket szeretettel és szelídséggel! Mennyire könnyedén ajándékozhatja a Szentlélek erényeit, és készíthet fel arra, hogy részt vegyünk a lélekmentés munkájában! Ezt az erőt kellene éreznünk ma is a gyülekezetben, és tapasztalható volna, ha figyelmeznénk Krisztus tanításaira és rendeléseire. Mikor Jézus már bennetek lakozik, hallható lesz lágy hangja: „Békesség néktek!” Ő nem olyan békét ad, amilyet a világ, hanem békéje minden emberi erőt és értelmet felülmúl. Ha bennetek lakozik ez a mennyei béke, és látjátok eltávolodni testvéreteket, késztetést éreztek majd, hogy a megfelelő időben odaillő szavakat szóljatok neki. Hűséges munkások lesztek, akiknek nincs szégyellnivalójuk. – Review and Herald, 1888. augusztus 28.

Szeptember 26. Csütörtök

Ha a Hetednapi Adventista Egyház tagjai felsorakoznak, és hűséggel dolgoznak úgy a közeli kisvárosokban, mint vidéken, és érthetően hirdetik az üzenetet a nagyvárosokban is, megláthatják munkájuk gyümölcsét. Akkor az igazság égő fáklyaként fog ragyogni. Sokan csatlakoznak majd hozzájuk, hogy szorgosan elvégezzék az Isten tervével összhangban levő munkát. A Gondviselés által nyújtott alkalmakat kihasználva egyesült erővel munkálkodnak az Úr drága földi művének előrehaladása érdekében. Nemsokára – ha hűséggel dolgoznak – meglátják Isten városának kitáruló fényes kapuit, hogy az igazságot megtartó nép bemehessen az örökkévalóságba. – North Pacific Union Gleaner, 1910. március 23.

Hazafelé tartunk. Egy várost épített nekünk Jézus, aki annyira szeretett, hogy életét adta érettünk. Nyughelyünk az új Jeruzsálem. Isten városában nem lesz szomorúság. Nem lesz jajkiáltás, eltékozolt reménység utáni sóhaj sem hallatszik többé. Hamarosan a szenvedés ruháit lecseréljük menyegzői ruhára. Rövidesen jelen lehetünk királyunk megkoronázásán. Akik életüket elrejtették Krisztusban, akik megharcolták e földön a hit nemes harcát, azok az Úr országában együtt fénylenek a Megváltó dicsőségével.

Nemsokára meglátjuk Őt, akibe örök életünk reménységét helyeztük. Az Ő jelenlétében e földi élet minden megpróbáltatása és fájdalma jelentéktelennek tűnik. „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.” (Zsid 10:35–37) Emeljétek fel szemeteket, emeljétek fel szemeteket, és hitetek folyton növekedjen! Ez a hit vezéreljen a keskeny úton, ami Isten városának kapuin át vezet el egy más világba, a nagy és végtelenül dicsőséges jövőbe, amit az üdvözülteknek készítettek. „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” (Jak 5:7–8) – Christian Experience and Teaching, 236. old.