SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Reformáció: ami az ébredésből következik

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Krónika 20:17-20; Róma 1:16-17; 1Korinthus 6:19-20; Jelenések 2:1-6; 14:6-7, 12

„Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyafiainak hívni” (Zsid 2:11).

Az ébredés állandó folyamat. Urunk naponta hív közelségének örömébe. Amint Izráel népét táplálta a mennyei mannával, nekünk is mindennap lelki lakomát készít. Napról napra trónja előtt csendben térdelve lelki táplálékot nyerünk, a szívünk megújul. Az igazi lelki megújulás hatására megváltozik gondolataink, szokásaink rendszere, mint ahogy az életmódunk is. Ezt nevezzük „reformációnak”.

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen” (2Pt 3:17-18). A reformáció a „kegyelemben való növekedés” gondolatát fejezi ki. Ez teremt lehetőséget a Szentléleknek arra, hogy életünk minden részét összhangba hozza Isten akaratával. Az ébredés vágyat kelt, hogy ismét Isten kedvére tegyünk ott, ahol az engedelmességtől elsodródtunk. A reformáció ahhoz a nehéz döntéshez vezet el, hogy le tudjunk mondani bármiről, ami Isten és közénk áll.

Isten gyakran küldte prófétáit, hogy ébredésre vezessék Izráel népét. Ezeket az ébredéseket rendszerint reformáció kísérte. Fontos megjegyezni, hogy Isten népe akkor is kiválasztott nép maradt, amikor elsodródtak az Úrtól! Isten újból és újból elküldte hírnökeit, hogy visszatérítsék övéit. Az ébredés és reformáció ószövetségi példáiban gyakran megfigyelhetünk hasonló jellemzőket. Az ótestamentumi korban akkor történt ébredés és reformáció, amikor a nép szíve megújult és elkötelezték magukat, hogy engedelmeskednek Isten akaratának. Amikor Izráel a „maga útját járta” és „mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt” (Bír 21:25), Isten visszatartotta az áldásokat, ebből következően a nép tragédiákat, vereségeket szenvedett el.

Egy alkalommal, amikor Isten népe az egyik legnagyobb kihívás, az ammonitákkal és a moábitákkal való ütközet előtt állt, Jósafát király kiemelkedő lelki vezetői képességről tett bizonyságot. A válságos idő alatt mindvégig azon fáradozott, hogy egész Izráel tekintete Isten hatalma felé forduljon (2Krón 20:12).

A király felismert egy pontot, ami lényeges minden ébredés és reformáció mozgalmának megőrzésénél. Mit tanácsolt népének? Az ébredés és reformáció milyen lelki mintája fedezhető fel itt?

Olvassuk el 2Krón 20:1-20 szakaszát, majd foglaljuk össze, hogy mire utasította Jósafát király a népet!

_____________________________________________________________

„Isten volt Júda erőssége ebben a válságban, mint ahogy mai népének is Ő az erőssége. Nem a fejedelmekben kell bíznunk, nem szabad embereket Isten helyére állítanunk. Ne feledjük, hogy az ember esendő és tévedhet, a Mindenható Úr azonban a védelmünk erős tornya. Minden váratlan helyzetben éreznünk kell, hogy Övé a küzdelem, erőforrásai kimeríthetetlenek! A megoldhatatlannak tűnő helyzetekben csak még nagyobb lesz a győzelem” (Ellen G. White: Conflict and Courage. 217. o.).

Jósafát tapasztalata jó példa arra, hogy mi is az ébredés és a reformáció lényege. A király vezetésével a nép együtt böjtölt, imádkozott, bízott és engedelmeskedett Istennek.

Hogyan tanulhatjuk meg alkalmazni ezeket a lelki elveket nehézségeink idején? Hitünk gyakorlásának mi az egyetlen módja?

Korinthusba írt levelében Pál komoly aggodalmának adott hangot a gyülekezet lelkiállapota miatt. A tagok közül sokan eltértek az Isten által helyesnek mondott úttól. Súlyos volt a helyzet, mert Pál szerint még a pogányok között sem tapasztaltak olyan szintű erkölcstelenséget, mint ott (1Kor 5:1). A problémák egész sora ütötte fel a fejét, amit Pálnak szóvá kellett tennie. Ezen a háttéren nem nehéz megérteni, hogy miért is volt a korinthusi gyülekezetnek nagy szüksége ébredésre és reformációra.

Mit tanácsolt Pál a korithusi hívők lelki életére nézve? A következő versekben mi a fő gondolat? 1Kor 6:19-20; 9:24-27; 13:13; 15:1-2, 27-28

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Pál apostol arra bátorította a korinthusi keresztényeket, hogy kitartóan ragaszkodjanak hitükhöz és Isten dicsőségét tekintsék életük legfőbb céljának. Újból biztosította őket szeretetéről és arról is, hogy Isten hatalma nagyobb minden előttük álló kísértésnél (1Kor 10:13).

Hogyan fogadták a korinthusiak Pál tanácsát? 2Kor 7:8-12

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az apostol nagy örömmel vette a korinthusi hívők válaszát. Ugyan még mindig voltak aggályai, de már így írt: „Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek” (2Kor 7:16). Óriási változás! Az első levelében megfenyítette őket azért, mert „testiek”. Második levelében viszont teljes bizalmának adott hangot az Istennel szerzett tapasztalataik miatt. A Szentlélek hozott lelki megújulást a korinthusi hívők életében, és ez reformációt indított el. A reformáció pedig elvezetett oda, hogy megváltoztak a szokásaik, mint ahogy az életük és a kapcsolataik is. Továbbra is találkoztak még lelki nehézségekkel, nekik is kijutott a próbákból, de jelentős fejlődést értek el keresztény hitükben. Az ébredés és a reformáció nem valamiféle csodaszer, ami majd minden lelki problémánkat megoldja, hanem része a folyamatos hitéletnek.

A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében bemutatott hét gyülekezet a keresztény egyház képét vetíti elénk, ahogy az évszázadok során változott. Ez a Biblia  tanulmányozói által történelmileg elfogadott nézet, amit a hetednapi adventisták is vallanak.

Az angyal felszólította Jánost, hogy „Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek” (Jel 1:19). A hét gyülekezetről szóló látomás a múltra, a jelenre és a jövőre is vonatkozik. Olvashatunk benne Isten egyházának diadalairól, ugyanakkor kudarcairól is; beszámol győzelmekről és vereségekről. A hét gyülekezet a keresztény hit folyamatos haladását vázolja fel a történelemben, ugyanakkor mindegyik gyülekezetnek szóló üzenetben alapvető tanulságok rejlenek Isten mai népe számára. Efezus esetében ékes példát látunk arra, hogyan szólít fel ébredésre és reformációra a menny.

Milyen jó dolgokat említ meg Jel 2:1-6 szakasza az efezusi gyülekezettel kapcsolatban? Milyen problémák mutatkoztak?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Efezus a Kr. u. 31-100 közötti időszak újszövetségi egyházát jelképezi. Az első keresztényeket buzgó hit jellemezte. Megállás nélkül fáradoztak az evangélium terjesztése érdekében. A tanítványok őrizték az egyház tanbeli tisztaságát, nem tolerálták a tévtanításokat és hevesen védelmezték az igazságot.

Az idő múlásával viszont a tagok kezdték elveszíteni „első szeretetüket”. A hitbuzgalmat kötelességtudat váltotta fel. Jézus munkájának végzése fontosabbá vált számukra a vele való kapcsolatnál. Fokozatosan és szinte észrevétlenül kezdtek távolodni Jézustól. Fáradhatatlanul védelmezték a hitet, de saját lelki életük egy jelentős téren hiányt szenvedett. Égető szükségük volt a Jézus és egymás iránti szeretetre.

Milyen érzéseket tapasztaltál először, amikor megismerted Jézust? Hogyan tartható fenn az „első szeretet”? Miért fontos őrizni? Mi minden távolíthat el az első szeretettől?

A reformáció szó a protestáns reformációra és Luther Mártonra tereli a gondolatot. A nyugati kereszténység addig leginkább a tradíció fogságában élt. Az egyház tanai elhomályosították Jézus tanításait. A hagyományt többet idézték, mint a Szentírást. A tömegek életét félelem uralta. A hívőknek alig vagy egyáltalán nem volt üdvbizonyossága. Az összezavart, Istentől elidegenített emberek aligha tudták elhinni, hogy Isten valóban meg akarja menteni őket. A hit történelmének e kiemelkedően fontos pontján küldte el Isten többek között Luther Mártont, hogy népét komoly reformáció folyamatán vezesse végig. Luther évekig küzdött saját bűnei terhével, míg végül a sötétségen áttört az evangélium fénye.

Olvassuk el a Római levélből a következő részeket! E gondolatok miért gyakoroltak óriási hatást Luther életére? Miért olyan fontosak ezek a szövegek a hitbeli ébredés és reformáció összefüggésében? Róm 1:16-17; 3:21-25; 5:6-11; 8:1-4

_____________________________________________________________

„A bűnös csak úgy igazulhat meg, ha Isten megbocsátja bűneit, eltörli megérdemelt büntetését, és úgy bánik vele, mintha tényleg igaz lenne és nem követte volna el a bűnt. Kegyelmébe vonja és igaznak tekinti őt. Az ember egyedül Krisztus neki tulajdonított igazsága révén igazulhat meg. Az Atya elfogadja a Fiút, és Fiának engesztelő áldozatán keresztül elfogadja a bűnöst is” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó. 175. o.).

Életformáló erővel bír, ha az ember megérti, mi a kegyelem. Ez a kereszténység lényege. Méltatlanok és érdemtelenek vagyunk, Isten mégis kegyelmez – ez a hitünk szegletköve. Jézus élete, halála, feltámadása és papi szolgálata által miénk az örök élet ajándéka. Ha ezt hittel elfogadjuk, üdvbizonyosságunk van. Az ébredés azzal kapcsolatos, hogy naponta felmérjük a kegyelem ajándékának értékét. Nincs annál felemelőbb lelki élmény, mint ha nap mint nap örülni tudunk Isten jóságának és kegyelmének. A reformáció pedig az, ha életünk minden tettében ez a kegyelem mutatkozik meg.

Abban találunk üdvösséget, amit Krisztus tett értünk. Időzzünk még el ennél a gondolatnál, ami nagyszerű reménységgel tölt el! Miért szükséges, hogy ez az igazság képezze az ébredés és a reformáció alapját az életünkben?

A Hetednapi Adventista Egyház reformációs mozgalom. Isten azért hívta el ezt a közösséget, hogy évszázadokkal korábban szem elől tévesztett bibliai igazságokat állítson helyre általa. A Szentlélek hatalmasan cselekedett a reformátorok által, de még mindig maradtak olyan lényeges igazságok, amelyeket ők sem értettek meg egészen. Isten újabb igazságokat is ki akart nyilatkoztatni népének.

Isten nem azért szeretné megértetni velünk az igazságot, hogy még több vallási ismerettel rendelkezzünk. Az Isten jellemét bemutató bibliai igazságok által bepillantást nyerhetünk Urunk szívébe. Minél tisztábban megértjük az Ige igazságát, annál teljesebben tárul fel előttünk szeretetének mélysége. A hamis tanítás torz képet mutat az Úr jelleméről, az igazság viszont lerántja a leplet az ördög hazugságairól, és így megláthatjuk, hogy ki is ő valójában (pl. a pokol örök gyötrelmeinek tanítása a legszembetűnőbb példa arra, hogy mi van Sátán szíve mélyén).

Attól fogva, hogy a mennyben elindult a nagy küzdelem, Sátán mindent megtett Isten jellemének befeketítéséért. Hazugságokat állított az Úr szándékait illetően. Jézus viszont az életével, az általa tanított igazságokkal és a halálával bemutatta, hogy valójában milyen is a mennyei Atya.

Olvassuk el az ébredés és reformáció Istentől jövő végidei üzenetét (Jel 14:6-7, 12)! Jól figyeljük meg ezt a részt! Mit tudhatunk meg Isten jelleméről e versekből?

_____________________________________________________________

A jelenvaló igazság végidei üzenete felhív az Isten akaratának való engedelmességre, az ítélet órája fényében. Az ítélet Isten igazságát és kegyelmét mutatja be az egész világegyetem előtt. Az evolúció felé hajló korban Jézus reformációs üzenete arra szólítja népét, hogy térjen vissza a Teremtő imádatához, mégpedig az igazi bibliai szombaton. A szombat a darwini evolúciós elmélet tévedésének és az általa durvának és kegyetlennek bemutatott istenképnek az erőteljes cáfolatát adja.

Mit jelent az, hogy „az örökkévaló evangélium” az alapja ezeknek az üzeneteknek? Hogyan bizonyosodhatunk meg róla naponta, hogy nekünk szól ez az evangéliumi üzenet, még ha vannak is hibáink? Miért annyira fontos mindennap igényelni az evangélium ígéreteit?

„A Szentlélek vezetése alatt ébredésnek és reformációnak kell végbemennie. Az ébredés és a reformáció két külön dolog. Az ébredés jelöli a lelki élet megújulását, a szív és a gondolkodás erőinek felélénkülését, a lelki halálból való feltámadást. A reformáció átszervezést jelöl, a gondolatok, elméletek, szokások és tevékenységek megváltozását. A reformáció nem termi meg az igazság gyümölcsét, ha nem kapcsolódik a Lélek által keltett ébredéshez. Az ébredésnek és a reformációnak is el kell végeznie adott feladatát, eközben pedig össze kell kapcsolódniuk” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1902. febr. 25.).

„Csak azok cselekszenek taktikából, elvtelenül a vallás dolgaiban – bármi is a hitvallásuk –, akik szívükben a világot szolgálják. Válasszuk a jót magáért a jóért, és bízzuk Istenre a következményeket! A világ az elvhű, hívő és bátor emberek adósa. Ilyen embereknek kell ma is a reform munkáját továbbvinniük” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 410. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Az ébredés vagy a reformáció jön előbb? Miért?

2) Miért elsősorban a szívet érinti az ébredés és a reformáció? Miért kell az egyes emberekben kezdődnie, úgy, hogy mindannyian tudatosan döntünk az Úrral való kapcsolatunk megújításáról és még komolyabban törekszünk az akarata szerint élni? Miért veszélyes a hittestvéreink vagy a lelkész kezdeményezésére várni? Miért kell minden embernek meghoznia a döntést, hogy még jobban átadja magát az Úrnak?

3) Az ébredésre és reformációra történő felhívás erejét a durva, bírálgató lelkület veszi el leginkább, amikor támadják azokat, akikről úgy gondolják, hogy nem érték el a kívánt szintet. Hogyan tanulhatjuk meg elkerülni ezt a veszélyes csapdát, miközben kiállunk a ránk bízott igazságok mellett?

AZ IMA BÉKÉT HOZ

Ahelyett, hogy a gondokkal szenvednénk, imádkozhatunk. Az ima kinyitja a béke előtt az ajtót.

Uram, köszönet az erőfeszítéseidért, hogy gyermekeddé formálj engem, szolgállak Téged, mert tudom, hogy később még találkozunk. Akkor és most is örökkön tartó örömödet hirdetem. Ámen.

A legtöbben nem imádkoznak naponta, mert a szívük mélyén tudják, hogy ez valamibe nekik kerülni fog. Nem csak időbe. Nem csak pénzbe. Nem csak hitbe. Nem csak a vallásosságba. Az ima mindennap elérhető forrás, hatékony és gyakorlatias, maradandó biztonságot nyújt a kiszámíthatatlan világban, és egyetlen dologba kerül. Becsületességbe.

Jack W. Hayford