A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A megújulás pajzsa - a helyes ítélőképesség

Augusztus 17. Szombat délután

Közel a vég. A világosság fiai komolyan és kitartóan dolgozzanak, és ösztönözzenek másokat is készülni az előttünk álló nagy eseményre. Álljanak ellen az ellenségnek, és engedjék, hogy a Szentlélek a szívükben dolgozzon. Új és furcsa dolgok fognak megjelenni, hogy Isten gyermekeit hamis lelkesedésre és érdekes vallásos ébredési megnyilvánulásokra késztessék. A menny követői azonban folyamatosan haladjanak előre, tekintetüket a világ Világosságára szegezzék. Tudnotok kell, hogy mindazt, amit a „világosság” és „igazság” jelzőivel illetünk Isten Igéjében, az valóban világosság és igazságosság, ami mennyei bölcsességből származik, és nem Sátán álnok hamisítványaihoz tartozik. Az Úr hűséges, kitartó és alázatos szolgája számára az isteni bölcsesség olyan lesz, mint a szövétnek, ami megvilágítja lába előtt az utat. – Szemelvények, III. kötet, 17. old.

Az emberi lélek megtérése nem jelentéktelen esemény. Ez Isten hatalmának egyik legnagyobb csodája. Valós eredménye a Krisztusba, mint személyes Megváltóba vetett hitnek köszönhető. Habár az Úr törvénye iránti engedelmességünk által tisztulunk meg, és a szent szombat megtartása révén nyerjük el a megszentelődést, továbbá türelmesen várjuk és kitartóan munkáljuk saját üdvösségünket félelemmel és megrendüléssel, mégis tudnunk kell, hogy a menny munkálja bennünk az akaratot és a véghezvitelt az Ő jókedvéből. – Evangelizálás, 289–290. old.

Augusztus 18. Vasárnap

Több ezren esnek majd csapdába azáltal, hogy különleges érzelmeikben hisznek, így gyalázva meg Isten Igéjét. Ők nem az egyetlen biztos alapra építenek: a Szentírásra. Az értelmes lényeknek szóló vallás ésszerű bizonyítékokat szolgáltat valódiságával kapcsolatosan, amelyek nyomot hagynak úgy a szívben, mint a jellemben. Isten kegyelme nap mint nap megmutatja hatalmát. A biztonság kedvéért kérdezzük meg azokat, akik azt állítják, hogy szentek: „Életed megteremte-e a Szentlélek gyümölcseit? Rendelkezel az Úr Jézus Krisztus szelídségével és alázatosságával, és látszik rajtad, hogy naponta Isten iskolájának tanulója vagy? Átalakult-e az életed, és hasonlít-e az Ő életére, amelyben nem volt az önzésnek még az árnyéka sem?”

Nagy teher nehezedik a lelkemre, mivel tudom, mi vár ránk a jövőben. Akiknek nincs naponkénti, élő kapcsolatuk a mennyel, azokra számos csapda leselkedik. Sátán angyalai bölcsen végzik gonosz cselekedeteiket, és olyan gondolatokat sugallnak, amelyek nagyobb és újabb világosságot sejtetnek. Habár bizonyos értelemben üzenetük még igaz is lehet, de emberi fantáziával, elvekkel és parancsolatokkal keveredik. Ha volt valaha idő, amikor vigyáznunk és komolyan imádkoznunk kellett, az most jött el.

Buzgó imalelkülettel vizsgáljunk meg és elemezzünk ki minden látszólag jónak tűnő dolgot, mivel ezek olyan sátáni tervnek lehetnek a részei, ami által az ellenség a népet arra az útra akarja terelni, amely csak annyira jutott közel az igazsághoz, hogy nagyon nehéz meglátni valódi jellegét. Ám hitszemünkkel felismerhetjük mindazt, ami eltér az igaz útról még akkor is, ha alig észrevehető a különbség. Ez a tanítás kezdetben jónak mondható, ám egy idő után kiderül, hogy távol van a szentség és a menny felé vezető úttól. Figyelmeztetlek, testvéreim, hogy határozzátok meg az igazi útirányt, és azok se térjenek le erről az ösvényről, akik sántikálnak. – Elme, jellem és személyiség, I. kötet, 42. old.

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok, ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” Isten népének figyelme a Szentírás pajzsa felé irányul, és ez védelmet nyújt a hamis tanítók befolyása és a sötétség hatalmasságainak álnok erejével szemben. Sátán minden lehetőséget kihasznál, hogy megakadályozza az embereket a Biblia megismerésében, mivel érthető tanításai lerántják a leplet a nagy csaló ténykedéseiről. Amikor Isten művében megújulás megy végbe, a sötétség fejedelme még nagyobb erőbedobással kezd el dolgozni. Most, az utolsó küzdelemben erőteljesen harcol Jézus és követői ellen. Hamarosan elénk tárja utolsó nagy csalását. Az Antikrisztus szemünk láttára tesz majd csodákat. Hamisítványa annyira fog hasonlítani az igazira, hogy szinte lehetetlen lesz különbséget tenni a kettő között, ha nem rendelkezünk a Szentírással. Minden kijelentés és csoda a Biblia szavaira kell, hogy támaszkodjon.

Ellenszegüléssel és gúnnyal kerülnek szembe, akik igyekeznek megtartani a menny parancsolatait. Csak Isten által állhatnak meg. A rájuk váró próbában akkor tarthatnak ki, ha megértik az Igéből a menny akaratát, amit abban az esetben tisztelhetnek meg engedelmességükkel, ha helyesen értelmezik az Úr jellemét, hatalmát és céljait, és ha ezekkel összhangban cselekszenek. Csakis azok maradhatnak talpon a végső nagy küzdelemben, akik elméjüket a bibliai igazságokkal vértezték fel. Minden lélek fel kell, hogy tegye magának a kérdést: „Inkább az Úrnak kell engedelmeskednem, mint az embereknek? Közel a vég. Lábunk szilárdan áll-e Isten Igéjének szikláján? Készen állunk határozottan megvédeni a mennyei parancsolatokat és a Jézus hitét?” – Review and Herald, 1906. június 7.

Augusztus 19. Hétfő

A törvény betöltésének egyetlen feltétele az engedelmesség. „Nem ember az Isten, hogy hazudjék.” Uralmának alapszabálya a törvény. Így szól az Úr: „Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” Ő megígérte, hogy akik engedelmeskednek törvényének, jutalomban részesülnek nemcsak itt e földön, hanem az örök életben is. Ugyanilyen határozottan jelenti ki, hogy akik nem engedelmeskednek elvárásainak, nem is részesülnek az életből, és haragját tölti ki rájuk. Az engedelmeseket megáldja ajkával, amelyek sosem szóltak hazugságot, az engedetleneket pedig bűnösnek nyilvánítja.

Ma csak két embercsoport létezik a földön, az ítéletkor pedig szintén két csoport lesz – akik áthágták Isten parancsolatait, valamint a parancsolatok megtartói. A végső nagy küzdelemben két hatalom áll egymással szemben. Egyfelől ott van az ég és a föld Teremtője és mindazok, akik az Ő pecsétjét viselik, és engedelmeskednek parancsolatainak. A másik oldalon pedig ott áll a sötétség fejedelme mindazok élén, akik a hitehagyást és a lázadást választották. – Review and Herald, 1901. május 7.

Ha Jézus lakozik a hívő szívében és életében, meglátszik rajta az Ő jelleme, és Krisztus követői szeretni fogják mindazokat, akiket megváltott az Ő vérén. „Úgy szeressétek ti is egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Jézus Krisztus szeretete lesz azok szívében, akik szentül őrzik Őt. Némelyek azt állítják, hogy szeretik Őt, de gyűlölik, akiért a Fiú meghalt, és ezzel csupán azt bizonyítják, hogy nem lakozik Krisztus a szívükben. Akik szeretik Jézust, készek lemondani önmagukról, készek áldozatot hozni, és szükség esetén veszteséget is vállalnak, hogy buzgó imában és képességeik felhasználása által lelkeket nyerjenek meg. Ilyen szeretet kellene, hogy jelen legyen élettapasztalatainkban, ilyen szeretet fogja legyőzni az emberi természetben az önzést. Ha valóban részesei lennénk a mennyei természetnek, sokkal inkább kifejeznénk Krisztus szeretetét, és olyan hatást gyakorolnánk a körülöttünk levőkre, amely érzékennyé tehetné őket, alávetné Isten parancsainak őket, és csiszolná a jellemüket. Megszánnánk a bűnöst, és kedvesen fordulnánk azokhoz, akik még nincsenek Krisztusban úgy, hogy közben nem egyesülnénk bűneikkel, hanem egyek maradnánk az Üdvözítő feddhetetlenségével és erejével, hogy kimenekíthessük őket a bűnből és a gonosz karmaiból. – The Youth’s Instructor, 1898. január 6.

Isten csak azoknak a szolgálatára számít, akik a mennyei természet részesei. Jézus nélkül az ember semmire sem képes. Csak az Úr és az emberek iránti szeretet helyezheti a teremtményeket előnyös helyzetbe Istennel szemben. A mennyei parancsoknak engedelmeskedve válhatunk munkatársakká. A szeretet a keresztény fa gyümölcse, hasonló az élet fájának leveleihez, amely a népek gyógyítására való. – Szemelvények, II. kötet, 187. old.

Augusztus 20. Kedd

Napjainkban mindenütt egy álnok tanítás terjed Jézus szeretetével kapcsolatosan, amely azt állítja, hogy csak elmélkedjünk a szeretetéről, és nem kell mást tennünk, mint hinni benne. Ám minden léleknek tudnia kell, hogy a Megváltó szeretetének a jelenléte vezet az alázatos élethez és a parancsolatok megtartásához. „Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (1Jn 2:4) Ha Krisztus szeretete nem több szóbeli bizonyságtevésnél, akkor egyetlen léleknek sem szerez üdvösséget. Ez egy nagy csalás.

Némelyek azt állítják, hogy szeretik Jézust, mégis álnokságban élnek, és egész vallási életük csupán szóbeli szolgálat. Nem változik át a jellemük. Nem mutatkozik meg bennük a kegyelem. Nem látszik rajtuk, hogy valaha is az Üdvözítő iskolájában tanultak a szív alázatosságáról és szelídségéről. Sem életükkel, sem jellemükkel nem igazolják, hogy Krisztus igáját viselik. Nem emelkednek fel Isten Igéjének mércéjére, csupán emberi elvárásoknak felelnek meg. Életük nem tiszta, mint a Megváltóé. A Szentlélek nem csiszolta és nemesbítette őket. Nem ismerték meg az igazság útját, és azok közé tartoznak, akik ezt mondják: „Uram, Uram! Nyisd meg előttünk az ajtót! Mi tanítottuk a hajléktalanokat, és számos csodát tettünk.” Ő azonban így szól majd: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mt 7:23)

Sokan elutasítják a Biblia igazságait, és azzal áltatják magukat, hogy ők szeretik az Üdvözítőt. De akik valóban szeretik Őt, gyermeki engedelmességgel fejezik ki a szeretetüket. Ők nem csupán hallgatói, hanem a törvény megtartói is. Nem ezt hajtogatják: „Csak annyi a tennivalód, hogy higgy Jézusban.” Hinni benne azt jelenti, hogy elismerem és elfogadom Őt, mint személyes példaképemet. Mindazok, akik szeretik Krisztust, kövessék az Ő példáját. Épp olyan szoros kapcsolatban kell lenniük vele, mint a szőlővesszőnek a szőlőtővel. Jézusban maradnak, Jézus bennük marad, és akkor töltik be az Igét, akkor részesei a mennyei természetnek. – Istennel ma, 299. old.

„Az pedig mondta: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus mondta néki: Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva.” (Mt 15:27–28)

Annak ellenére érték ilyen súlyos vádak a zsidókat, hogy maguk tanították az embereknek Isten törvényét, és ők voltak az Ige betöltői. Ha megtartották volna az Úr parancsolatait, elfogadták volna Krisztust és az Ő küldetését. – Hasonlóképpen történik napjainkban is. Egyesek sötétségben járnak, pedig az írott Ige minden lapjáról világosság árad. Azért tanulmányozzák a Szentírást, hogy saját tetszésük szerint értelmezhessék. Önnön tévtanaikat keverik a Bibliával. Nem járnak el becsületesen. Kételkednek némely dolgokban, pedig minden okuk megvolna a bizalomra. Kitartanak kételyeikben, és valóságos szakértővé válnak a hibák keresésében. Isten Igéjét helytelenül értelmezik, idézik és alkalmazzák, ezért nem hat életükre és jellemükre. – Review and Herald, 1899. augusztus 29.

Testvéreim, vajon elfelejtettük elhívatásunkat? Ugyanaz a hanyatlás lelhető fel sorainkban is, mint a zsidó nép között, ami végül teljes elvetésüket eredményezte? Megengedhetjük mi – akik ily nagy világosságot nyertünk a mennyei igazsággal kapcsolatosan –, hogy az aszott és holt formaiasság vegye át a lelkesedés és hit helyét? Elnézhetjük, hogy világosságunk kialudjék a sötétségben? Nem kellene nagy lendülettel dolgoznunk, hogy visszaverjük az ellenség ravaszságait? Őrködjünk és imádkozzunk. Álljunk fel, és nézzünk szembe helyzetünkkel. Az engesztelés napját éljük, és összhangban kell dolgoznunk Krisztussal a szentély megtisztítása érdekében. Aki menyegzői ruhát akar viselni, az ne álljon ellen Urunk munkájának. Isten földi követői olyanok lesznek, mint Ő. Már most népünk elméjébe kell vésnünk azt a munkát, amelyet hit által teljesedni látunk, és amelyet a mennyei szentélyben végez nagy főpapunk. Akik nem éreznek együtt Jézussal, akik nem tisztítják meg lelkük templomát minden szennytől, és olyan munkát végeznek, ami nincs összhangban az Ő szolgálatával, Isten ellenségéhez csatlakoztak, és munkájukkal embereket távolítanak el az igazságtól és a missziómunkától. – Review and Herald, 1890. január 21.

Augusztus 21. Szerda

Amikor napjainkban elhangzik az igazság üzenete, a zsidókhoz hasonlóan sokan kérik: mutass nékünk jelt! Tégy csodát! Krisztus nem művelt csodát a farizeusok követelésére. A pusztában sem tett csodát a kísértő hízelkedése után. Nem részesít minket erejében önmagunk igazolására vagy hitetlenségünk, büszkeségünk kielégítésére. Az evangélium nem nélkülözi isteni eredetének jeleit. Nem csoda-e, hogy kitörhetünk Sátán fogságából? Az ördöggel szembeni ellenségeskedés nem természetes az emberi szív számára, azt Isten kegyelme plántálja el. Amikor valakit önfejű, makacs akarat tartott hatalmában, megszabadul, és teljes szívvel aláveti magát Isten mennyei küldöttei vonzásának, csoda történik – ugyanez következik be, midőn valaki súlyos csalás után megérti az erkölcsi igazságot. Valahányszor megtér egy lélek, megtanulja Istent szeretni és parancsolatait megtartani, beteljesül az ígéret: „Adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek.” (Ez 36:26) Az emberi szív megváltozása, a jellem átalakulása olyan csoda, mely az örökké élő, lelkek mentésén fáradozó Megváltót nyilatkoztatja ki. A következetesen Krisztusban elrejtett élet nagy csoda. A Szentlélek jelenléte legyen a most és mindig megnyilvánuló jel Isten Szavának hirdetésekor, hogy az Ige megújító erővé váljék hallgatói számára. Az Úr ezzel tanúsítja a világ előtt Fiának isteni küldetését. – Jézus élete, 407. old.

A csodás megnyilvánulások sosem feljebbvalók a Bibliánál. Kutatni kell az igazságot, mint a drága kincset. Nem az Ige helyett kapjuk a csodákat. Kapaszkodjatok bele a Szentírásba, fogadjátok el az írott Igét, amely az üdvösség érdekében bölcsebbé teszi az embereket. – Szemelvények, II. kötet, 48. old.

A modern idők emberei azt állítják, hogy szentek, büszkén kiállnak, és ezt mondják: „Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?” Az itt említett emberek hangzatos kijelentéseket tesznek, és a tetteikben ott van Jézus, ámde ők képviselik a modern idők embereit, akik azt állítják, hogy szentek, mégis harcban állnak Isten törvényével. Krisztus azt mondja róluk, hogy törvénytelenséget cselekszenek és csalók, mert a feddhetetlenség köntösébe bújtak, hogy leplezzék jellemhibáikat, törvénytelenségüket és megszenteletlen szívüket. Sátán az utolsó napokban minden álnokságát beveti azok ellen, akik a pusztulás útján járnak. Az ördögi fejedelem csodákat tesz a hamis próféták és az emberek előtt, azt állítva, hogy ő maga Krisztus. Sátán erejével ruházza fel azokat, akik készek segítséget nyújtani neki, ezért csupán a nagy vizsgáló – vagyis Isten törvénye – által ismerhető fel, aki valóban mennyei hatalommal rendelkezik. Az Úr elmondta, hogy ezek az emberek, ha lehetne, még a választottakat is tőrbe csalnák. Olyan valódinak tűnik a báránybőr, hogy csak akkor fedezhetjük fel az alatta meghúzódó farkasokat, ha Isten nagy erkölcsi mércéjéhez fordulunk, és felismerjük, hogy ők tulajdonképpen Jehova törvényeinek taposói. – Review and Herald, 1885. augusztus 25.

Augusztus 22. Csütörtök

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok, ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” Isten népének figyelme a Szentírás pajzsa felé irányul, amely védelmet nyújt a hamis tanítók befolyása és a sötétség hatalmasságainak álnok erejével szemben. Sátán minden lehetőséget kihasznál, hogy megakadályozza az embereket a Biblia megismerésében, mivel érthető tanításai lerántják a leplet a nagy csaló ténykedéseiről. Mikor Isten művében megújulás megy végbe, a sötétség fejedelme még nagyobb erőbedobással kezd el dolgozni. Most, az utolsó küzdelemben hatalmas erővel küzd Jézus és követői ellen. Hamarosan elénk tárja utolsó nagy csalását. Az Antikrisztus szemünk láttára tesz csodákat. Hamisítványa annyira fog hasonlítani az igazira, hogy szinte lehetetlen lesz különbséget tenni a kettő között, ha nem rendelkezünk a Szentírással. Minden kijelentés és csoda a Biblia szavaira kell, hogy támaszkodjon. – Review and Herald, 1906. június 7.

Szélsőségesek jelennek meg közöttünk. Olyan jellegű ámítások jönnek majd, amelyek ha lehetséges, még a választottakat is becsapják. Nem lett volna szükség a Mester ajkáról származó üzenetre, ha nyilvánvalóak lennének következetlen és igaztalan kifejezései ennek a ténykedésnek. Éppen azért kaptuk a figyelmeztetést, mert számos és különféle veszélyek leselkednek ránk. Azért hangzik a riadó, hogy Isten Lelkének világossága segítségével megláthassam, amit testvéreim még nem vettek észre. Meglehet, hogy nem lesz feltétlenül szükség arra, hogy rámutassak az ámítás minden sajátos vetületére, amelytől őrizkednünk kell. Elég, ha elmondom: „Figyeljetek, és mint hű pásztorok óvjátok Isten nyáját a hamis dolgoktól, amelyekről egyesek azt állítják, hogy az Úrtól kapták!”

Ha az érzelmeket akarjuk felkorbácsolni, elérhetjük célunkat, sőt még többet is. A parancs azonban így hangzik: „Hirdesd az Igét” (2Tim 4:2) nyugodtan és érthetően. Ne úgy tekintsünk a lelkesedésre, mint a mi munkánkra. Egyedül az Úr Szentlelke gerjeszthet bennünk egészséges lelkesedést. Engedjétek, hogy Isten dolgozzon, az emberi szolgálat pedig legyen nyugodt őelőtte, őrködjön, várakozzon, imádkozzon, Jézusra tekintsen szüntelen, és a drága Szentlélek vezetésére hagyatkozzon, aki maga a világosság és az élet.

Az emberek jelt fognak követelni, mint Krisztus korában. Ő akkor az mondta, hogy nem ad nekik jelt. Az egyedüli jel, ami most és mindenkor meg kell, hogy nyilvánuljon, az a Szentlélek hatása a tanító elméjére, hogy a leghatékonyabban hirdethesse az Igét, ami nem száraz, holt elmélet, hanem lélek és élet. Sátán semmit sem akar jobban, mint hogy elterelje az emberek figyelmét az Igéről, és arra késztesse őket, hogy valami egészen mást keressenek, amely inkább az érzelmeikre hat. Figyelmünket ne az álmok és látomások kössék le. Ha örök életre vágyunk, együnk Isten Fiának testéből, és igyunk az Ő véréből. – Szemelvények, II. kötet, 95. old.

A menny munkatársai vagyunk, „Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”. Az Úr kegyelmének ismerete, Igéjének igazsága, hétköznapi ajándékai is – az idő és az anyagiak, a tehetség és a tekintély – mindmegannyi megbízatás a Mindenhatótól, hogy dicsőségére és az emberek megmentésére használjuk azokat. Semmi sem sérti annyira az ajándékait szüntelenül osztó Atyát, mint mikor látja, hogy valaki önző módon magának markolja fel mindezen ajándékokat, és semmit sem térít vissza az ajándékozónak. Jézus ma a mennyben lakóhelyet készít az Őt szeretőknek; több mint lakóhelyet – egész ország lesz a mienk. De aki örökli majd az áldásokat, annak részt kell vennie Krisztus igénytelenségében és önfeláldozásában: másokért. – Bizonyságtételek, V. kötet, 731–732. old.