A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A megújulás kötőeleme - az egység

Augusztus 10. Szombat délután

Az Úr dolgozott a szívedben, (…) és képessé tett arra, hogy elvégezd a munka rád eső részét, de vannak más munkások is, akiknek – Isten eszközeiként, mint az Ő testrészei – szintén el kell végezniük a rájuk háruló feladatot. Ne feledjétek, hogy egyek legyünk, éppen úgy, mint ahogyan egy gépezet alkotórészei egységet alkotnak. Isten egyházát az Ő élő és tevékeny eszközei alkotják, akik erejüket hitük Fejedelmétől és bevégzőjétől nyerik. Nagy munka hárul a menny személyes munkatársaira, és ezt a szolgálatot teljes összhangban kell végezni. (…)

Isten népe nem élhet zűrzavarban, rend, összhang, következetesség és szépség nélkül. Méltatlan az Úrhoz, amikor népe között nincs egység. Mélyen érintett engem a társadalomban levő harc, ellentét és versengés. Akik hisznek a jelenvaló igazságban, tudniuk kell, hogy az igazság egységes. Az érzelmek nem jelentenek ihletést. Nap mint nap ápolni kell a Teremtő által elvárt egységet – megszentelni az ajkakat, a nyelvet és a hangot megfelelő szolgálatra nevelni –, ha be szeretnénk tölteni Krisztus imáját. A mű előhaladásának nagy akadálya a széthúzás azon személyek között, akik azt állítják, hogy hiszik az irgalom utolsó üzenetét. Egyek legyenek, amiképpen Jézus is egy az Atyával. Megvilágosult, ihletett és szent erejükkel alkossanak tökéletes egységet. Nem méltó Istenhez a népe között fellelhető számos nézeteltérés. Akik szeretik Őt és megtartják parancsolatait, ne távolodjanak el, hanem közeledjenek egymáshoz (lásd: Fil 2:1–4). – Manuscript Releases, II. kötet, 341–342. old.

Augusztus 11. Vasárnap

A tanítványok csakis abban az esetben várhatták a Szentlélek erejét és a mennyei angyalok segítségét, ha Krisztussal egyek maradnak. Csak a mennyei hatalmak segítségével alkothattak egységes frontot a világgal szemben, és győzedelmeskedhettek abban a harcban, melyet kénytelenek voltak a sötétség hatalmasságai ellen folytatni. Ha kitartanak az egységes munkában, mennyei követek járnak előttük, és egyengetik az utat számukra. Így a lelkek előkészülnek az igazság befogadására, és megnyerik őket Krisztus számára. Amíg egyek maradnak, a gyülekezet olyan „szép lesz, mint a Hold, tiszta, mint a Nap, rettenetes, mint a zászlós tábor” (Énekek 6:7). Haladásának semmi nem állhat útjába. Győzelemről győzelemre jut. Isteni megbízatását: az evangélium hirdetését dicsőségesen teljesíti. – Apostolok története, 90–91. old.

Krisztus nemcsak tanítványaiért imádkozott, hanem mindazokért is, akik a tanítványai szavai által hisznek benne a világ végezetéig. Az Úr Jézus közel állt ahhoz, hogy életét adja, hogy világosságot és halhatatlanságot adhasson nekünk. Szenvedései és a mindennapos elutasítások által Jézus a jövőbe tekint, végidei egyházára, ami a föld történelmének befejezése előtt áll.

Az Úrnak attól a naptól kezdődően, a változó idők folyamán egészen napjainkig mindig volt egy egyháza. A Biblia bemutatja, hogyan kell kinéznie a modellegyháznak. Tagjai egyek legyenek egymással és Istennel. Amikor a hívők egyesülnek Krisztusban, a szőlőtőben, ennek következményeként egyek ővele kedvességben és szeretetben. – Szemelvények, III. kötet, 18. old.

Jézus egy az Atyával, de Isten és Krisztus két különálló személy. Olvassátok el János evangéliuma 17. fejezetében az Úr imáját, és megtaláljátok aláhúzva ezt a gondolatot. Milyen komolyan imádkozott Üdvözítőnk, hogy tanítványai egyek legyenek ővele úgy, amiképpen Ő is egy az Atyával! Ám a Megváltó és követői között levő egység nem teszi tönkre egyik fél személyiségét sem. Egyek legyenek vele, miképpen Ő is egy az Atyával. Ezen egység által azt mutatják a világnak, hogy Isten elküldte a Fiát, hogy üdvösséget szerezzen a bűnösnek. Jézus és a követői között fennálló egység nagy és megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy az Úr elküldte a Fiút a világra a bűnösök megmentése érdekében. Másfelől pedig a könnyelmű vallás zűrzavart és tudatlanságot szül. – The Upward Look, 153. old.

Isten feddhetetlen jelleme az Ő dicsősége; és Krisztus azért imádkozik, hogy ez a dicsőség illesse meg földi követőit is. Ezzel a kéréssel fordult Atyjához (lásd: Jn 17:17–26).

A Megváltó kérése határtalan lehetőségeket kínál. Azt szeretné, hogy követői a világ előtt egységről és szeretetről tegyenek bizonyságot. De mielőtt ez az egység létrejöhetne közöttük, meg kell történnie a szív őszinte megújulásának – az élő kapcsolatnak Istennel, hogy mennyei jellem rajzolódjon ki az emberben.

Habár mindegyikünknek van felelőssége és feladata, ám senki sem él önmagáért. Isten óhaja, hogy népe egysége által hasson a bűnös világra, és ezzel egy időben bemutassa a mennyei lények előtt, hogy Krisztus nem halt meg hiába. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.” A szeretet tiszta és szent elvei különböztetik meg a keresztények magatartását és jellemét a világtól. Különbözve a világtól Isten jóságának, irgalmának és szeretetének képviselői vagyunk földünkön. Ezáltal leszünk látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek. – Review and Herald, 1896. november 3.

Augusztus 12. Hétfő

Az egyház tagjait összetartó egység kötelékei éppen olyan határozottak és harmonikusak legyenek, mint az emberi szervezet különböző részei között levő összetartozás. A kezek, a fej és a lábak szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és egymástól függ a működésük, hiszen egyik nem létezhet a másik nélkül. Krisztus élete és Lelke hozza földi testének jólétét, azokét, akik azért élnek, mert Jézus él bennük. Amint a szőlővessző sem létezhet és gyümölcsöt sem teremhet, ha nem marad a szőlőtőn, éppen úgy mi sem élhetünk, csak akkor, ha a Megváltóban maradunk. Ezt írta az apostol: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2) „Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.” (Eféz 5:30) – Manuscript Releases, XIX. kötet, 370. old.

Jézus így imádkozott tanítványaiért: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” A hívők egysége a világ előtt Isten hatalmáról és Krisztus küldetéséről tesz bizonyságot. Erőteljes érv, amely meggyőzi a világot arról, hogy Krisztus az Úr Fia, az elbukott ember Megváltója. A hívők egymás iránti szeretetének hasonlónak kell lennie ahhoz a szeretethez, amely létezett Atya és Fia között. E szeretet lélekben lakozása pedig a Szentlélek jelenlétének bizonyítéka. Mindenekfelett szeretnünk kell az Alkotót és embertársainkat, mint önmagunkat. Ezrek esnek el épp e szeretet hiánya miatt, és lesznek törvénytaposókká. Az Isten iránti magasztos szeretet eredményezi az embertársaink iránti vonzalmat, mivel így szól Jézus parancsa: „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” Nem rendelkezhetünk ezzel a szeretettel, csak ha Ő lakozik élő hit által a szívünkben. A tanítványok egysége és egymás iránti szoros kötődése tesz bizonyságot a világ előtt arról, hogy a Mindenható elküldte Fiát az emberiség megváltásáért. Ez az egység és szeretet mindenütt tapasztalható, ahol jelen van Isten Lelke. Ott szív szívvel egyesül, és a feddhetetlenség cselekedetei látszanak meg az emberek életében. (…)

Az egyház különböző vérmérsékletű és természetű emberekből áll, akik eltérő jellegű egyházakból, vallásokból származnak, mivel a szívek ismerője egyiket innen, másikat pedig amonnan hozta ki a világ nagy kőfejtőjébe, és Krisztus egyházában ezek a különböző tagok Isten Lelke által alkotnak egységet. Ha Jézus szeretete él a tagok szívében, akkor az Ő kegyelme által jön létre a testvéri egység. Be kell zárnunk szívünk ajtaját minden olyan gondolat előtt, ami akár a legkisebb mértékben is eltávolítana az összhangtól. – Signs of the Times, 1891. április 13.

Augusztus 13. Kedd

Valljuk, hogy Isten törvényének őrei vagyunk. Állítjuk, hogy több világossággal rendelkezünk, és magasabb színvonalra törekszünk, mint bármelyik más nép. Legyen hát tökéletesebb a jellemünk, és legyünk buzgóbbak! A legünnepélyesebb üzenetet bízták mindazokra, akik elfogadták a jelenvaló igazság világosságát. Ragyogjon a világosságunk messzire, világítsa meg a sötétségben járók ösvényét. A látható egyház tagjai és az Úr szőlőjének munkásai vagyunk, ezért tegyünk meg mindent, hogy a gyülekezetben megőrizzük a békét, egyetértést és szeretetet. Emlékezzünk Krisztus imájára: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:21) A gyülekezet egysége meggyőzően bizonyítja, hogy Isten elküldte Jézust a világra a világ megváltásáért. Olyan érv ez, amelyet a világiak sehogyan sem tudnak megcáfolni. Sátán azért ügyködik szüntelenül az egység, az egyetértés megbontásán, hogy a hitetlenek, akik tanúi a marakodásnak, szakadásoknak és villongásoknak a hitvalló keresztények soraiban, megundorodjanak a vallástól, s megszilárduljanak hitetlenségükben és bűneikben. Az igazság vallói megbecstelenítik Istent, amennyiben nem értenek egyet, és ha egymás ellenségei. Sátán a testvérek legfőbb vádolója, és aki követi őt testvéreinek vádolásában, az az ördög szolgálatába szegődik. – Bizonyságtételek, V. kötet, 619–620. old.

A világnak azt a meggyőző érvet kínálhatjuk fel, hogy Krisztus missziója tökéletes egységet alkot. Az Atya és Fia között levő egyetértésnek kell megmutatkoznia mindazok soraiban, akik hisznek az igazságban. Akik ilyen egységet alkotnak egymással Isten Igéjének engedelmeskedve, erőt nyernek.

Ha mindenki teljes mértékben Istennek szentelné önmagát szentségben és igazságban, és az egységre törekedne, milyen meggyőző erő kísérhetné az igazság hirdetését! Szomorú, hogy számos gyülekezet helytelenül mutatja be az igazság megszentelő munkáját, mivel nem tesz bizonyságot a megmentő kegyelemről, nem törekszik a Krisztussal való összhangra, mint ahogyan Jézus is egy az Atyával. Ha mindannyian a testvéri szeretetre és egységre törekednének, megmutatkozhatna a Szentlélek üdvözítő hatalma. A lelkek megmentése a közöttünk levő harmóniától függ.

Úgy kell megőriznünk szívünket, mint akik tudják, hogy egy napon majd számot adnak az Úr előtt. Ez a ránk háruló nagy feladat, és teljes komolysággal kell befogadnunk a mennyei bölcsességet, hogy sikerrel végezhessük munkánkat. Szolgálatunk pedig akkor lesz hatékony, ha teljes összhangba kerülünk a Szentlélek vezetésével. Ne engedjük meg, hogy bármiféle széthúzás gyengítse Isten művét! – Bible Training School, 1906. február 1.

Akik elfogadták a harmadik angyal üzenetének igazságát, hit által kapaszkodjanak bele, és ne engedjék meg, hogy különféle elméletek és babonák elszakítsák őket Istentől és egymástól. Mint hetednapi adventisták nem véletlenül rendelkezünk az igazsággal. Komoly imádkozás és az Ige figyelmes tanulmányozása nyomán kaptuk az igazságot. Az Úr szeretné, hogy tökéletes egységben járjunk és dolgozzunk. Jelmondatunk legyen az Ő neve – Jézus Krisztus; az Ő példája legyen a mi azonosító jelünk; az Igében található elvek pedig képezzék kegyességünk alapját. Erősségünk az egységben és a tettrekészségben rejlik. Sátán azon ügyködik, hogy nézeteltérést támasszon közöttünk, hogy meginogjon egymás iránti bizalmunk. Ezáltal próbál rávenni, hogy megengedjük a nem Istentől származó lelkületnek elménk uralását. Ez azonban elidegenedést és hálátlanságot szül. Ám Krisztus azért imádkozott, hogy egyek legyünk, miképpen Ő egy az Atyával. Ez az ima teljesedjen az Úr végidei egyházában. A közöttünk levő egység annak a bizonyítása a világ előtt, hogy elfogadtuk, akit az Atya küldött, hogy mennyei elveket képviseljen e világban. – Review and Herald, 1909. augusztus 19.

Augusztus 14. Szerda

Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk, Istennek minden egyes gyermeke minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember független. Az ég csillagait törvények uralják, az Örökkévaló akarata szerinti törvények, amelyek mozgásukat szabályozzák. Annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson, népének szorosan össze kell tartania.

Többeknek (akik magukat kereszténynek tartják) az eljárása mégis olyan szeszélyes, olyan görcsös, hogy csak az erős, ámbár idomítatlan lovakhoz hasonlítható. Ha az egyik előre húz, a másik hátrafelé, a lovászmester szavára az egyik előre tart, a másik megcsökönyösödik. Ha a korunknak szóló nagy és magasztos műben a férfiak nem haladnak egyöntetűen, csakis zavarra számíthatunk. Nem jó jel, ha a testvérek nem egyeznek meg, nem egyesülnek, hanem egyedülállóan kívánnak dolgozni. Ahelyett, hogy elszigetelnék magukat, egyesüljenek egyetértésben munkatársaikkal. Amennyiben nem így tesznek, tevékenységük csak rossz irányt vesz rossz időszakban. Gyakran éppen ellene dolgoznak mindannak, amit Isten elvár tőlük, s így munkájuk kárba vész. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 489–490. old.

Annak ellenére, hogy Isten személyesen oktatta Pált, ő nem volt túlzott véleménnyel egyéni felelősségéről. Bár az Úrhoz fordult közvetlen vezetésért, kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul, és ha lényeges kérdések merültek fel, szívesen tárta azokat a gyülekezet elé. Imában egyesült hittestvéreivel, és a mennytől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozhassanak. Mert szerinte a „prófétalelkek… engednek a prófétáknak. Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.” (1Kor 14:32–33) Péterrel együtt azt tanította, hogy mindazok, akik a gyülekezethez tartoznak, „egymásnak engedelmeskedjenek” (1Pét 5:5). – Apostolok története, 200. old.

Amikor Krisztus magához vonz, elrejt magával együtt Istenben, és mi a világnak arról teszünk bizonyságot, hogy az Úr úgy szeret, ahogyan a Fiát is szereti. Az Atya megosztja velünk Szentlelkét. Az igazság és a mennyei erő befolyása alá kerülünk, ami harmonikus egységet szül a hívők között, és amely egység középpontjában maga Krisztus áll. Eme egység minden alkotóeleme elvégzi a maga feladatát. Minden munkás ott munkálkodik, ahová rendeltetett, és ott járul hozzá a golgotai kereszt felmagasztalásához.

Isten a szolgálatban ezt az egységet várja el tőlünk. Amikor választott népe egy lesz a gondolkodásban, egyszeriben eltűnnek az önzés sorompói, sok, nagyon sok lélek megtérhet, mivel egységet talál a hívők soraiban. Egységet a testben és lélekben. Jó lenne, hogy akik területi határokat jelöltek ki – bőrszínre és rangra vonatkozóan –, minél előbb lerombolnák azokat.

Akinek a szívében Isten lakozik, felismeri Megváltóját testvére szívében is. Jézus sosem harcol önmaga ellen. Ő nem próbálja ráerőltetni magát Krisztusra. A keresztények a Lélek egységében végezzék munkájukat. Az egyháznak meg kell tisztulnia, csiszolódnia és nemesülnie. A tagok zárják ki szívükből a bálványokat, a lelki fejlődés gátjait. A Lélek hatására még a legnagyobb nézeteltérés is összhanggá válhat. Az önzetlenség szoros kapcsolatokat eredményezhet Isten népének tagjai között. Az egyháznak hatalmas ereje van, ha a tagok minden energiájukat alávetik a Szentlélek vezetésének, és minden forrásból csak a jót ragadják ki a nevelés, képzés és önfegyelem által. Ennélfogva erőteljes szervezet járul Isten elé, ami a bűnösök megtéréséért munkálkodhat. Az ég és a föld kapcsolatot teremt egymással, és a mennyei eszközök emberi eszközökkel társulnak. – Signs of the Times, 1900. február 7.

Augusztus 15. Csütörtök

Ha Isten gyermekei egyek Krisztusban, vajon miként tekint Jézus a faji és társadalmi megkülönböztetésre és az emberek közötti elkülönülésre a szín, a faj, a pozíció, a gazdagság, a születés és a tehetség vonatkozásában? Az egység titka a Megváltóban hívők egyenlőségében található. A megoszlás, a viszálykodás és a nézeteltérés pedig nem más, mint a Krisztustól való elkülönülés. Ő az a központ, ahová mindenki figyelmének irányulnia kell. Minél közelebb kerülünk a középponthoz, annál szorosabb kapcsolatunk lesz egymással érzésben, megértésben és szeretetben, miközben fokozatosan Jézus képe és jelleme rajzolódik ki bennünk. Isten nem személyválogató. – Szemelvények, I. kötet, 259. old.

Sorakozzatok fel! Ezt a parancsot hallottam üdvösségünk Fejedelmétől. Sorakozzatok fel! Ahol egység van, ott az erő is megmutatkozik. Sorakozzanak fel mindazok, akik Isten oldalán állnak. Az igazsághoz hű nép között szeretetre és tökéletes egységre van szükség, ám minden nézeteltérés az ördögtől származik. Az Úr óhaja, hogy népe egy legyen ővele úgy, amint a szőlőtőben egyek a szőlővesszők is. Akkor majd egymással is egységet alkotnak. – Szemelvények, III. kötet, 352. old.

Legnagyobb szükségünk az egység és az Istennel való együttmunkálkodás. Földünk történelmének végéhez közeledünk, és az Úr mindenkit felszólít, hogy emelje magasba a zászlót, amelyen ez a felirat áll: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” Felszólítja népét, hogy egymással összhangban munkálkodjon. Felszólítja az orvosi misszióban részt vevő munkásokat, hogy egyesüljenek a szolgálatban. Felszólítja a lelkészeket, hogy dolgozzanak együttesen az orvosi misszionáriusokkal, és felszólítja a gyülekezeti tagokat, hogy végezzék el kötelességüket, magasba emelve a valódi reformáció zászlaját lakhelyük közelében, és engedjék, hogy a képzett munkások behatolhassanak az új területekre. Egyetlen elbátortalanító szó se hangozzék el, mert ez megszomorítja Jézus szívét, és örömöt jelent az ellenségnek. Mindenki részesüljön a Szentlélek keresztségében, mindenki tartózkodjon a gyalázkodó megjegyzésektől, és közeledjen Krisztushoz, hogy megérthesse súlyos felelősségét, amelyet viselnie kell. Mennyei Mesterünk így bátorít: „Előre együtt! Előre együtt!” Egységben az erő, a széthúzás pedig gyengeséget és vereséget jelent. – Pacific Union Recorder, 1902. február 13., május 1.