SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Engedelmesség: az ébredés gyümölcse

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 26:69-74; Apostolok cselekedetei 5:28-32; 6:3-10; 9:1-9; Fil 2:5-8

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:4-5).

Az 1904-es walesi ébredési mozgalom jó példa arra, hogy a lelki éledésnek milyen hatása van a hétköznapi életben. Evan Roberts és néhány barátja komolyan imádkozni kezdett a Szentlélek kitöltetéséért. Közbenjáró imádságokat mondtak, tanulmányozták a Szentírást és sokat beszéltek a hitükről.

Erre válaszul Isten kiárasztotta rájuk Szentlelkét. Sokak élete megváltozott. Hat hónap leforgása alatt Wales kis földjén százezerre nőtt a megtérők száma. Országszerte megmutatkoztak az ébredés következményei. Az emberek naponta, ezrével mentek a templomokba imádkozni. A durva, káromkodó szénbányászokból kedves, udvarias úriemberek lettek. Még a bányalovaknak is új parancsszavakat kellett megtanítani, mert a munkások már nem szitkozódva beszéltek. A megtért szív hatására átalakult az életük, engedelmesek lettek. Ez az igazi ébredés cáfolhatatlan bizonyítéka!

Az ébredésből nem egyszerűen Jézus feltételezett közelségének kellemes, bizsergető érzése következik, hanem az élet átalakulása. Bibliai írók időnként különösen közel érezték magukat Jézushoz, máskor pedig mintha eltávolodtak volna. Alkalmanként lélekben szinte szárnyaltak, felvidultak az Úr közelségének örömétől. Voltak viszont olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem érezték jelenlétét.

Az ébredésből nem feltétlenül következik, hogy kellemes, jó érzések töltenek el, de megváltozik az ember élete. Az ébredésnek nem az érzések lesznek a gyümölcsei, hanem az engedelmesség! Ez mutatkozott meg a tanítványok esetében is pünkösd után.

Elemezzük Péter reakcióit a kereszt előtt, a feltámadás után és pünkösd után! Mit figyelhetünk meg? Milyen változást hozott Péter hozzáállásában a kereszt, a feltámadás és pünkösd?

Mt 26:69-74: Péter reakciója a kereszt előtt.

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jn 21:15-19: Péter reakciója a feltámadás után.

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

ApCsel 5:28-32: Péter reakciója pünkösd után.

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Péter életében drámai változást eredményezett a Szentlélek pünkösdi kitöltetése: gyenge, vacilláló hívőből hittel teljes, engedelmes tanítvány lett. A korábban hencegő, felelőtlenül ígérgető Péter megtelt hittel, bátorsággal és lelkesen tett bizonyságot. Nagyszerű példa ez arra, hogy mit tehet a Szentlélek azzal, aki hittel és engedelmesen átadja magát az Úrnak!

A keresztények hitének és a hit árának egyik korai példáját István történetében láthatjuk.

Milyennek mutatják be Istvánt a következő szakaszok: ApCsel 6:3-10; 7:55?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A Szentlélekkel való betöltekezés következtében a tanítványok önzetlen, hívői életet életek. A hitük engedelmességre késztette őket, engedelmességükért pedig kirívóan nagy árat kellett fizetniük. Egy kivételével az összes tanítvány mártírhalált halt. Megkövezték, börtönbe vetették, máglyán égették meg őket, hajótörést szenvedtek. A lelki harc időnként különösen heves volt, de a Megváltó Úr Jézus mellettük állt, hogy erősítse hitüket.

Az apostolok története 7. fejezetében István nagyszerű prédikációban vázolta fel Izráel történelmét. Szólt Ábrahám, Izsák, Jákób, József, Mózes, Dávid és Salamon tapasztalatairól. Beszédében kiemelte Isten hűségét Izráel hűtlenségével szemben. A befejezésben rátért arra, hogy Izráel népének vallási vezetői megtörték szövetségüket Istennel és ellenálltak a Szentlélek késztetésének (ApCsel 7:51-52).

Mi történt Istvánnal, miután bizonyságot tett Jézusról? Ezek szerint milyen ára lehet a hűségnek (ApCsel 7:54-60)?

_____________________________________________________________

István engedelmesen válaszolt Isten hívására és haláláig hűséggel kitartott az Isten által rábízott küldetés mellett. Talán nem kell mindannyiunknak meg is halnunk hitünkért, de fontos annyira elkötelezni magunkat Urunknak, hogy ha ezt kérné tőlünk, akkor se riadjunk vissza, hanem Istvánhoz hasonlóan mindvégig hűséggel kitartsunk! Az sem kizárt, hogy e sorok olvasói közül valakinek egy nap életét kell adnia az Úr művéért.

Mi lenne, ha komoly bizonyságtételünk miatt életveszélyes helyzetbe kerülnénk? Talán nem tudjuk megmondani, mit tennénk, de múltbeli reakcióink alapján mire következtethetünk? Mit tennénk, ha egy nap hasonló helyzetben találnánk magunkat, mint István?

Saul elszántan üldözte a keresztényeket, abban a tévhitben, hogy Isten akarata szerint cselekszik, ha fellép a szerinte fanatikus szekta tagjai ellen. Éppen Damaszkuszba tartott, hogy elfogja a keresztényeket, majd Jeruzsálembe hurcolja őket, amikor Jézus meglepte, méghozzá igen emlékezetes módon. Amit Saul átélt a damaszkuszi úton, az nemcsak az ő életét változtatta meg, de az egész világot mássá tette!

Olvassuk el Pál megtérésének történetét ApCsel 9:1-9 verseiben! Miért küldte az Úr e tapasztalata után azonnal Ananiáshoz? Milyen fontos tanulság rejlik ebben számunkra?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

„Sokan azt hiszik, hogy elismert földi követőitől függetlenül, egyedül Krisztusnak tartoznak közvetlen felelősséggel a kapott világosságért és tapasztalatokért. Jézus a bűnösök barátja, és szíve megindul szenvedéseiken. Övé minden hatalom mennyen és földön, azonban tiszteletben tartja az eszközöket, melyeket az emberek üdvösségére és felvilágosítására rendelt. A bűnösöket a gyülekezethez utalja, melyet a világosság közvetítőjévé tett a világ számára.

Amikor vak tévelygésében és előítélete közepette Saul az általa üldözött Krisztusról kinyilatkoztatást kapott, közvetlen összeköttetésbe került az egyházzal, amely a világ világossága” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 82. o.).

Mivel lepte meg Jézus Ananiást? Milyen lelkület jellemezte Ananiást, ami miatt követni tudta a Megváltó utasításait (ApCsel 9:10-16)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Próbáljuk meg Pál helyébe képzelni magunkat, miután a damaszkuszi úton találkozott Jézussal! Micsoda megrázkódtatás lehetett számára, ami történt! Majd képzeljük magunkat Ananiás helyzetébe is! Mennyire megdöbbenhetett ő is! Mit tanulhatunk e történetekből azzal kapcsolatban, hogy az Úr olyan dolgok elé is állíthat, vagy olyasmit is kérhet tőlünk, amit akkor nem értünk? Miért kell mégis engedelmeskedni?

Pált szolgálata során mindvégig a Lélek vezette, győzte meg, tanította és erősítette. Agrippa király előtt mondott védőbeszédében az apostol felidézte a damaszkuszi úton kapott mennyei látomását. Bizonyságot tett róla, hogy a zsidók és pogányok között végzett szolgálatának Jézus által rábízott célja volt: „Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (ApCsel 26:18).

Gondolva a Szentlélek vezetésére, miért olyan figyelemreméltó, ahogy az apostol a damaszkuszi úton kapott látomásra reagált? Pál válaszával hasonlítsuk össze, ahogyan Agrippa király fogadta a Szentlélek hívását (ApCsel 26:19-32)!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Éles ellentétben Pállal, Agrippa király nem engedett a Szentlélek meggyőző erejének. Saját fontossága tudatával volt eltelve, gőgössége és önző vágyai miatt ellenállt a Szentlélek késztetésének, ami hívta, hogy új életet találjon Krisztusban.

Jézus félreérthetetlenül kijelentette: „Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket; és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Még a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek” (Jn 12:35-36).

Miközben engedelmesen követjük a Szentlélek vezetését és Isten igazságának világosságában járunk, az Úr folyamatosan több és több világosságot, igazságot nyilatkoztat ki nekünk. Viszont ha elhárítjuk a Szentlélek késztetését, minél inkább ellenállunk neki, annál jobban megkeményedik a szívünk.

„Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek” (ApCsel 26:28). Ez a Biblia egyik legmegrendítőbb és legszomorúbb mondata! Hogyan fenyegethet bennünket is a hasonló reagálás veszélye? Miért mondhatjuk, hogy ugyanaz az elv mutatkozik meg akkor is, ha valaki eltér az Úrtól, mint Agrippa szavaiban?

A Szentléleknek nagy szerepe volt Jézus életének minden részében. A Szentlélektől fogantatott (lásd Mt 1:20). Olvashatjuk, „mint kené fel őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal” (ApCsel 10:34-38; lásd még Mt 3:16-17). Krisztus egész életében engedelmeskedett az Atya akaratának (Jn 8:29; Zsid 10:7).

Olvassuk el Fil 2:5-8 verseit! Jézus Szentlélekkel teljes életének mely részeiről értesülünk ebben a leírásban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Krisztus, aki „Istennek formájában” volt, vagyis Isten volt, „önmagát megüresíté”, lemondott Istenével egyenlő kiváltságairól és előjogairól, „szolgai formát vévén föl”.

Jézus az Atya akaratát szolgálta, „megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Jézus élete példa arra, hogy milyen a Szentlélekkel teljes élet: készséges engedelmesség és az Atya akaratának alázatos elfogadása jellemzi. Szolgálatra szentelt, imádságos élet, amikor az ember szenvedélyesen vágyik arra, hogy mások is üdvözüljenek és az Atya országába jussanak.

Pál apostol kijelenti, hogy a Lélekkel betöltekezett, újszövetségi hívők kegyelmet kaptak és „apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért” (Róm 1:5). A hitetlenekről pedig így ír: „akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal” (Róm 2:8).

Róm 6:15-23 szakaszában Pál két ellentétes kifejezést használ: „a bűn szolgái” és „az igazságnak szolgái”. Róm 8:12-17 verseiben szembeállítja „a szolgaság lelkét” és „a fiúságnak Lelkét”. Mit tanultunk meg e kifejezések jelentéséről az Úrral, a hittel, a bűn elleni harccal és Isten elfogadásával kapcsolatban szerzett saját tapasztalatainkból?

„Isten az örök élethez vezető út kapujában helyezte el a hitet, és az egész utat összeköti a készséges engedelmesség világosságával, békéjével és örömével. Aki ezen az úton halad, mindig maga előtt látja Krisztusban nyert magasztos elhívatásának jelét. Állandóan szeme előtt lebeg a jutalom. Isten parancsai igazságot, örömet és békességet jelentenek neki a Szentlélekben” (Ellen G. White: In Heavenly Places. 183. o.).

„A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének isteni befolyása követőivel lesz a világ végezetéig. Pünkösd napjától a jelen időig el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik magukat teljesen az Úr szolgálatára szentelték. Mindazokhoz, akik Krisztust elfogadták személyes Megváltójuknak, eljött a Szentlélek mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb kapcsolatban éltek a hívők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és megpróbáltatás hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagy mértékben érezték életükben, jelként és csodaként álltak a világban. Angyalok és emberek előtt bizonyították a megváltó szeretet átformáló hatalmát” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 32. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Olvassuk el ApCsel 5:1-11 szakaszát! Mit tanulhatunk ebből a fontos, ugyanakkor bizonyos fokig félelmetes történetből? Vajon miért kellett azonnal elszenvedniük tetteik szörnyű következményeit?

2) Beszélgessünk még a csütörtöki résznek arról a gondolatáról, hogy Jézus „önmagát megüresíté” (Fil 2:7), így teljesítve jövetele célját. Ezt az elvet hogyan alkalmazhatjuk a saját hitéletünkben? Miért olyan fontos az önmegtagadás, meghalni az énünknek, főként ébredésre és reformációra törekedve?

3) „Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek” (ApCsel 26:28). Beszélgessünk még a csoportban arról, hogy mi minden következett e végzetes szavakból!

SZIGETI JENŐ:

A KEGYELEM PALÁSTJA

Jót tettél, szerettél,

s melegedett tőled a világ.

Mégis becsapott, akinek

te voltál Istened

kegyelem-palástja.

De tudd meg, hogy míg

itt a földön élsz, ez a rend;

aki jótettért hálát vár,

az homokra építi házát.