A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

A megújjulás gyümölcse - az engedelmesség

Július 27. Szombat délután

Sátán arra készteti az embereket, hogy csupán lelki fellángolásként kezeljék a megtérést. Ám ők nem tapasztalják meg a változást. Tetteik is ugyanazok maradnak. Életükkel nem bizonyítják, hogy gyümölcsöt teremnek. Gyakran és hosszasan imádkoznak, és sokszor utalnak a különböző helyzetekben átélt érzelmeikre. Ellenben nem élnek új életet. Ezek az emberek tévednek. Tapasztalataik nem jelentenek többet, mint érzelmeket. Ők sajnos homokra építenek, és amikor vihar támad, házukat elragadják a hullámok. (…)

Jézus, amikor az új szívről beszél, az elmére, az életre, az egész lényre utal. A szív megváltozása azt jelenti, hogy érzelmileg eltávolodsz a világtól, és Krisztushoz kötődsz. Új szívvel rendelkezni új gondolatokat, új indítékokat jelent. Mi a jele annak, hogy új szívvel rendelkezünk? A megváltozott élet. Nap mint nap és minden órában meg kell halnunk az énnek és a büszkeségnek. – Adventista Biblia-kommentár, IV. kötet, 1164–1165. old.

Az igazi megtérés gyökeres változást jelent. Megváltoznak a gondolatok, a szív indulatai, és Krisztusban megújul az élet. – Review and Herald, 1887. január 25.

Július 28. Vasárnap

Csupán bizonyságot tenni Jézusról nem elégséges ahhoz, hogy felkészítsünk egy embert az ítéletre. Az igazi megtérés gyökeres változást jelent. Alakuljon át a gondolkodás és a szív indulatai, és az élet Krisztusban újuljon meg. Gyermeki bizalommal kell bízni Istenben, ígéreteiben, és akaratának kell alávetni az akaratot abban a tudatban, hogy a külsőségek megtartása sosem kielégítő a lélek számára. A Megváltó földi képviselői vagyunk, és senki sem foglalhat el semleges pozíciót. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk” – mondta az apostol. Őrizzük meg emlékezetünkben ezt a szent kapcsolatot, és semmit se tegyünk, ami szégyent hozna Atyánkra. – The Bible Echo, 1888. szeptember 1.

A megtérés megváltozott szívet, tisztátalanságból feddhetetlenségbe való áttérést jelenti. A megtért bűnös bűnbocsánatot nyer, ha Krisztus érdemeire hagyatkozik és gyakorolja a hitét. Miközben elhagyja gonosz cselekedeteit, és megtanul jót tenni, növekszik Isten kegyelmében és ismeretében. Megérti, hogy Jézus követése azt jelenti, hogy elszakad a világtól, majd miután felméri az üdvösség árát, rájön, hogy minden más csak hiábavalóság az Üdvözítő megnyerésével szemben. Az Úr hadseregének soraiba lép, örömmel és bátorsággal vesz részt a harcban, küzdve természetes hajlamai és önző vágyai ellen, és elképzeléseit a Fiú akaratának veti alá. Naponta keresi Isten kegyelmét, ezért támaszt és erőt nyer. Azelőtt szívét az énje uralta, és földi élvezeteket keresett. Most azonban megfosztja trónjától az énjét, és az Atya lesz a vezére. Az ilyen ember élete megtermi a feddhetetlenség gyümölcseit. Most már gyűlöli a bűnt, amit korábban kedvelt. Határozottan és eltökélten lép a szentség útjára. Ez az igazi megtérés.

Számos olyan ember életében – akiknek nevük szerepel a gyülekezeti jegyzékben – sosem történt meg ez az igazi változás. Ők az igazságot a külső udvarban őrizték. Szívük nem tért meg igazán, nem munkálkodott bennük a kegyelem. Az a vágyuk, hogy Isten akaratát cselekedjék, saját hajlamaiknak és nem a Szentlélek meggyőző munkájának volt köszönhető. Erejük pedig nem áll összhangban a menny törvényével. Állítják, hogy elfogadják Krisztust személyes Megváltójuknak, ám közben nem hiszik, hogy Ő erőt is adhat a bűn legyőzéséhez. Nem ismerik személyesen az élő Üdvözítőt, és számos jellemhibával rendelkeznek. (…)

Az igazság kovásza titokban, csendben dolgozik, folyamatosan alakítja a lelket. Megzabolázza és a Léleknek veti alá a természetes hajlamokat. Új gondolatokat, érzelmeket és indítékokat szül. A jellem új mércéjét állítja az ember elé: Jézus életét. Megváltozik a gondolkodás, a képességek pedig új területen kapnak feladatot. Nem új jellemvonásokkal ruházza fel az embert, hanem megszentelődnek azok a tulajdonságai, amelyekkel már rendelkezik, és a lelkiismerete felébred.

A jellem átalakulása a Szentírás által jön létre. Krisztus így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te Igéd igazság.” Ha tanulmányozzuk és engedelmeskedünk neki, Isten Igéje dolgozni kezd a szívben, és elfojt minden szentségtelen képességet. A Szentlélek meggyőz a bűnről, hit kél a szívben, és dolgozni kezd Jézus szeretete által, és az Ő akaratának veti alá a testet és a lelket. – Review and Herald, 1904. július 7.

Mindenkinek meg kell értenie a megtérés folyamatát. A gyümölcsök a megváltozott életben teremnek meg. – Manuscript Releases, VI. kötet, 157. old.

Július 29. Hétfő

István vértanúhalála mély benyomást tett minden jelenlévőre. Az egyház számára nagy veszteséget jelentett, ám Saul megtérését eredményezte. A vértanú kitartó hitét és megdicsőült halálát nem tudta kitörölni elméjéből. A nézők nem felejtették el az isteni dicsőségtől ragyogó arcát és lelkükig hatoló szavait.

Istvánt nem ítélték el törvényesen, és a római hatóságokat megvesztegették, hogy ne vizsgálják ki az esetét. István kivégzésekor úgy tűnt, hogy Saul buzgó és lelkes résztvevője a történteknek. Valósággal dühöngött saját meggyőződései miatt, mivel érezte, hogy a mindenki által megvetett Istvánt elfogadta Isten. Így tovább üldözte az Úr egyházát, a keresztényeket, akiket a házukban tartóztatott le és szolgáltatott ki a papok és főemberek kezére, hogy börtönbe zárják és halálra ítéljék őket. Ügybuzgalma megrémítette a jeruzsálemi keresztényeket. A római hatóságok semmit sem tettek annak érdekében, hogy véget vessenek a kegyetlenkedésnek, sőt titokban támogatták a zsidókat, hogy ezzel is saját nyugalmukat biztosítsák. – Sketches From the Life of Paul, 19–20. old.

Az őszinte és hűséges Istvánt Krisztus ellenségei kövezték meg. Természetesen nem úgy tűnt, hogy Isten földi műve megerősödik, hiszen megengedte a gonosz embereknek, hogy győzedelmeskedjenek, ám ezek a körülmények vezettek Pál megtéréséhez, akinek a prédikálása révén emberek ezrei ismerték meg az evangéliumi világosságot. – In Heavenly Places, 271. old.

Az egyetlen biztos út előttünk, ha engedelmeskedünk az Úr minden követelményének, bármibe is kerüljön. E parancsok mindegyike végtelen szereteten és bölcsességen alapul. – Bizonyságtételek, V. kötet, 365. old.

Miközben eltávolodunk a világtól és annak szokásaitól, a világi emberek ellenérzéseivel kell szembesülnünk. A világ gyűlölte Jézust, aki maga volt az erény megtestesítője, mivel Ő jobb volt, mint az emberek. A szolga nem nagyobb az ő uránál. Ha járásunk kedves Isten előtt, a világ is gyűlölni fog bennünket. Ha a mennyei Felségnek e földön el kellett szenvednie a megaláztatást és a szégyenteljes halált, úgy mi miért hátrálunk meg a kereszthordozástól? Ha Őt megkínozták, abban az esetben mi várhatunk-e jobb bánásmódot? (…) Isten Bárányára tekintsetek, aki elveszi a világ bűneit. Megvigasztalja és támogatja mindazokat, akik segítségért folyamodnak hozzá. (…)

A győzőkre az Úr életéhez fogható örök lét és dicsőség vár. Elménk szüntelenül az Ő jósága és a szentek örökkévaló otthona felől elmélkedjen, és mindenben kövessük a jellem tökéletességét, hogy majd egykoron befogadást nyerjünk a mennyek országába. – Manuscript Releases, V. kötet, 251–253. old.

Azokat az értékes embereket, akik nem voltak hajlandók imádni az arany állóképet, tüzes kemencébe vetették, de az Úr Jézus Krisztus velük volt, és a tűz nem árthatott nekik. (…)

Megtörténhet, hogy némelyek közülünk hasonló nehéz megpróbáltatáson esnek át. Vajon az emberek vagy inkább Isten parancsainak engedelmeskedünk? Ezt a kérdést sokan fel fogják tenni. Az lenne a legjobb számunkra, ha szoros kapcsolatban állnánk Istennel, és amennyiben Ő megengedi, hogy az igazság vértanúi legyünk, biztosan azért van, mert ezáltal nagyon sokan megismerhetik az igazságot. – Szemelvények, III. kötet, 420. old.

Július 30. Kedd

A Pálra ragyogó csodálatos fény megdöbbentette őt. Teljesen lecsillapodott. A még előtte álló belső lelki változásnak e részét ember nem tudta volna elvégezni érte. További lelki igazgatásra volt szüksége, s azt Krisztus szolgái cselekedték meg. Jézus az eszközéhez küldi, gyülekezetéhez, hogy ott közöljék vele további kötelességét. Ezzel az Úr tekintélyt ruház szervezett gyülekezetére. A kinyilatkoztatást és meggyőzést a Megváltó intézte, s most már Pál olyan lelki állapotba került, hogy tanulhatott azoktól, akiket Isten rendelt, hogy az igazságra tanítsák. Jézus választott szolgáihoz küldi Pált, s így a gyülekezetéhez irányítja őt.

Azok lesznek a tanítói, akiket eddig el akart pusztítani, és abban a vallásban, amelyet eddig megvetett és üldözött. (...)

Jézus mindezt közvetlenül megtehette volna Pálért, de nem ez volt a terve. Pálra kötelesség várt, hogy bevallja bűnét azoknak, akiknek a pusztulását tervezte, s Isten rájuk is felelősségteljes feladatot bízott, akiket arra rendelt, hogy helyette cselekedjenek. Pálnak sorra meg kellett tennie a megtéréshez szükséges lépéseket. Az Úr elvárta tőle, hogy csatlakozzék a néphez, melyet nemrég vallása miatt üldözött. Krisztus itt nyújt szemléltető példát, miként is foglalkozik az emberek megmentésével. Isten Fia azonosította magát szervezett gyülekezetének rendeltetésével és tekintélyével. Áldásainak e célra elhívott eszközein át kellett áramlania, összekapcsolva az embereket az eszközökkel, melyeken át áldásai érkeznek. Noha Pál a lelkiismeretét követte a szentek üldözése közben, nem veszti el bűntudatát, amikor a Szentlélek meggyőzi őt, hogy milyen kegyetlenséget követett el. Pálnak a tanítványok tanítványává kell válnia. – Bizonyságtételek, III. kötet, 430–432. old.

A világ Megváltója nem engedélyez szervezett egyházától független vallásos tevékenységet és tapasztalatot. Sokan állítják, hogy Krisztus előtt csupán a világosságért és tapasztalataikért felelősek, és függetleníthetik magukat Isten földi követőitől. Ám Saul megtérésének története fontos elveket mutat be, amelyeket elménkbe kellene vésnünk. Sault Jézus elé vitték. Különleges munkára lett félretéve, mint „választott edény”, ám az Úr nem személyesen csak neki adta az igazság leckéjét. Isten megállította őt az úton, hogy meggyőzze a bűn tekintetében, de amikor Pál feltette a kérdést: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?”, az Üdvözítő azonnal kapcsolatba hozta földi egyházával, és hagyta, hogy a tagok mondják el, mi a teendője. (...)

Saul iskolázott izraelita volt, ám amikor előítéletektől telten tévelygett, Krisztus megjelent előtte, majd bemutatta neki egyházát, a világ világosságát. Ebben az esetben Anániás a menny képviselője és egyben Isten minden földi szolgájának is, aki arra hívatott el, hogy az Úr helyett végezze a munkát. Anániás Krisztus helyett érintette meg Saul szemét, hogy visszakapja a látását. Az Úr helyett tette rá a kezét, az Ő nevében imádkozott, és így kapta meg Saul a Szentlelket. Minden az Ő nevében, Jézus tekintélye alapján történik, és ebben az egyháznak közvetítő szerepe van. – Pamphlet: Redemtion or the Ministry of Peter and the Conversion of Saul, 47–48. old.

Július 31. Szerda

Minden egyháztagnak kötelessége felfedezni az Igéből, mi Isten akarata saját magatartására vonatkozóan. Ez nagymértékben ugyanolyan előjoga minden tagnak, mint amilyen előjogot jelent az egyházterület elnökének vagy bárkinek, aki felelős pozíciót tölt be az egyházban. Mindazok keresni fogják az Urat, akik szeretnének képzettebbek, felvilágosultabbak lenni és a Szentlélek vezetésére hagyatkozni. Isten készen áll a szorosabb kapcsolatra népével. – Manuscript Releases, IV. kötet, 411. old.

A Szentírás hatalmas eszköz, általa megvalósul a jellem átalakulása. Krisztus így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te Igéd igazság.” Isten Igéje munkálkodik a szívben, ha tanulmányozzák és engedelmeskednek neki. A Szentlélek meggyőz a bűnről, a szívben sarjadó hit pedig szeretettel munkálkodik Jézusért, alávetve a test és a lélek vágyait az Ő akaratának.

Az ember felismeri a rá leselkedő veszélyt. Megérti, hogy meg kell változnia a jellemének és a szívének. Ez félelmet és zavart kelt benne. A Szentlélek dolgozik benne, ő pedig félelemmel és rettegéssel próbálja felfedezni jellemhibáit, és mindent megtesz, hogy megváltozzon az élete. Szíve egyre alázatosabbá válik. Bűnvallomás és megtérés révén őszinteségéről tesz bizonyságot, mivel vágyik a változásra. Megvallja az Úr előtt a bűneit, és ha valakinek vétett, annak is elismeri tévedését. Miközben Isten munkálkodik a bűnös ember szívében, a Szentlélek vezetése alatt mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Együttmunkálkodik a Lélekkel, ekképpen valódi lesz a megtérése. – Review and Herald, 1904. július 7.

Amikor az Ige behatol az emberi szívbe, a mennyei igazságok elültetését eredményezi, ugyanakkor a Szentlélek által a lelkivilág megtisztítását és csiszolását is. A Lélek irányítása alatt a fenntartások nélkül a mennynek szentelt képességek folyamatosan és harmonikusan fejlődni kezdenek. Az imalelkület és a kegyesség olyan szoros kapcsolatot teremt Jézus és tanítványai között, hogy a keresztény így egyre inkább hozzá válik hasonlóvá. Gyenge és ingatag jelleme az Úr ereje által megerősödik, és kitartó lesz. Szilárd elvekkel, tisztánlátással és helyes ítélőképességgel rendelkező emberré válik. Mivel szoros kapcsolatot ápol az Atyával, a világosság és ismeretek forrásával, előítélet-mentes látásmódot fejleszt ki, és képessé válik távolról is helyesen megítélni az eseményeket. Ha Isten ismeretét és akaratának megértését olyan mértékben ismeri el az ember, amennyire képes azt elméje befogadni, úgy sokkal hatékonyabb munkássá válhat. – Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak, 37–38. old.

A Lélek árasztja az igazság Napjának világos sugarait a sötét kedélyekre; Ő lobbantja lángra a szíveket az örök igazságok felismerése által; feltárja a lélek előtt az igaz élet célját, és meggyőzi őt a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül képes megmenteni a bűnből. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az ideiglenes és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földiek helyett már az elmúlhatatlanokhoz vonzódunk. A Szentlélek újjászüli, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. – Az evangélium szolgái, 286–287. old.

Augusztus 1. Csütörtök

Isten Igéje éles kardként választotta el a menny gyermekeit a világtól. A világ kőfejtőiben olyanok, mint éles, formátlan kövek, amelyek nem jók arra, hogy helyük legyen az Úr dicsőséges templomában. Ám bekerülnek a műhelybe, hogy ott vésse, alakítsa és csiszolja őket az Atya, aminek következtében alkalmas drágakövekké válhatnak. A próbaidő alatt folyamatosan zajlik a mennyei templomba való előkészítési munka. Természetünknél fogva mindig azt akarjuk tenni, amihez kedvünk van, ám ha Krisztus átformáló kegyelme hatalmába keríti a szívünket, lelkünk felteszi a kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?” Ha a Szentlélek munkálkodik bennünk, az Úr akaratát akarjuk cselekedni, és az engedelmesség meglátszik a szívünkön és tetteinken. – Review and Herald, 1889. december 3.

A barátkozók alaposabban készüljenek fel a keresztségre. Pontosabb oktatásra van szükségük, mint amiben most részesülnek. A keresztény élet elveit tegyük világossá az igazsághoz újonnan tértek előtt. Senki sem támaszkodhat kizárólag a hitvallásra, mint annak bizonyítékára, hogy megmentő kapcsolatban áll Krisztussal. Ne csak mondjuk, hogy hiszünk, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Szavainkkal, magaviseletünkkel és jellemünkkel bizonyítjuk Istennel való kapcsolatunkat. Ha valaki elveti a bűnt – ami a törvény áthágása –, élete összhangba kerül a parancsolatokkal, a tökéletes engedelmességgel. Ez a Szentlélek munkája. A világosság gondosan tanulmányozott Igéje, a lelkiismeret hangja, a Lélek buzdításai valódi szeretetet keltenek a szívekben Krisztus iránt, aki tökéletes áldozatul adta magát, hogy teljesen megváltsa az ember testét, lelkét, szellemét. – Bizonyságtételek, VI. kötet, 91–92. old.

A Szentlélek ugyanazt a törvényt írja a szív tábláira, mint amelyet Isten maga vésett a kőtáblákra. Ahelyett, hogy  tisztaságunk bizonyítására törekednénk, fogadjuk el Krisztus feddhetetlenségét. Vére engesztelést szerez bűneinkre, engedelmességünket pedig elfogadja. Ekkor megújul a szív, és megtermi a „Lélek gyümölcseit”. Kegyelme által engedelmes életet élünk, mivel Isten törvénye lakozik a szívünkben. Ha Jézus lelkületével rendelkezünk, úgy járunk, ahogyan Ő járt. – Review and Herald, 1907. október 17.

Isten megáldja a szolgálatára készülőket. Ők megértik, hogy mit jelentenek a Lélek ígéretei, mivel hit által elfogadták Krisztust. Az Ő vallása sokkal többet jelent, mint a bűnök megbocsátása. Azt jelenti, hogy eltávolítja a bűnt, és az élet Szentlélekkel telik meg. Azt jelenti, hogy az elmébe mennyei világosság árad, a szív pedig kiürül, és már Krisztus jelenléte tölti be. Amint ez a folyamat végbemegy a gyülekezeti tagok életében, akkor beszélhetünk élő és munkálkodó egyházról. – Review and Herald, 1914. november 12.