Ellen White-idézetek
4. tanulmány − 2013
Július 20 - 26.
A megújjulás gyümölcsei -
a személyes bizonyságtevés és szolgálat
Július 20. Szombat délután
Az első keresztény gyülekezet tagjai értékes küldetést kaptak: ők azon
hagyaték végrehajtói voltak, amit az örök élet kincsének ajándékaként Krisztus
hagyott az emberiségre. Hirdetniük kellett minden népnek – az Ő nevében – a
megtérést és a bűnök bocsánatát. Ők hűséggel végezték a rájuk bízott küldetést.
Rövid időn belül mennyei erőt kaptak, és bátran tettek bizonyságot a
feltámadott Megváltójukba vetett hitükről. Üdvösségre vágyók egész serege
csatlakozott hozzájuk.
Később az üldözés miatt szétszéledtek, ám a hűségesek lelkesen indultak a
munka mezejére. Fülükben csengett az Üdvözítő utolsó felhívása, amelyben arra
szólította fel őket, hogy menjenek el és tegyenek tanítvánnyá minden népet.
Tudatában voltak felelősségüknek és a munka fontosságának. Tudták, hogy az
éhező emberiségnek az élet kenyerét kínálják fel, és érezték, hogy Krisztus
szeretete valósággal kényszeríti őket, hogy mindenhová elvigyék és megtörjék az
embereknek ezt a kenyeret. Isten dolgozott általuk. Ahová csak mentek, betegek
gyógyultak meg, és az evangéliumot hirdették a szegényeknek.
Minden idők hűségesei ugyanannak a felelősségnek és küldetésnek a
birtokosai, mint egykor a tanítványok. Istennek az a terve, hogy minden
követője az üdvözítő örökség hirdetője legyen. Mindenkivel megosztotta a szent
igazságot, amit el kell terjeszteni a világon. Az Úr hűséges gyermekei minden
időben bátor misszionáriusok voltak, odaszentelték képességeiket és javaikat az
Ő neve dicsőségére és szolgálatára.
Isten hű követőinek önzetlen munkássága a múltban ma gyakorlati tanulság és
ihletés szolgái számára. Napjainkban a választott népben égjen a vágy a jó
cselekedetekre, távolodjon el minden világi becsvágytól, és alázattal járjon a
szerény názáreti nyomdokain jót cselekedve. Önzetlenül, büszkeség nélkül
tiszteljék az Alkotót, és járuljanak hozzá a mű előrehaladásához. Kedvességgel
és együttérzéssel szolgálják szükségben lévő társaikat, enyhítsék az emberi
szenvedést. Miközben részt vesznek e munkában, bőséges áldásban részesülnek, és
lelkeket nyernek meg az Üdvözítőnek. Ez a munkálkodás kitartó erőfeszítést
igényel, ám gazdag jutalommal jár. – Review and Herald, 1910. március 24.
Július 21. Vasárnap
Még ha egy gyülekezet szegény, tanulatlan és egyszerű tagokból állna is,
befolyásuk – amennyiben hívő és imádkozó emberekről van szó – most és
mindörökké éreztetni fogja hatását. Akik egyszerű hittel, Isten Szavának ígéreteiben
bízva járnak, sok jót vihetnek véghez. Ha égni hagyják lámpásaikat, Krisztus
megdicsőül bennük, és előbbre viszik Jézus országlásának ügyét. Ha érzik az Úr
előtt felelősségüket, keresni fogják az alkalmat a munkálkodásra, és
fényforrásként fognak ragyogni a világban. Isten megváltási tervébe illeszkedő
szolgálatukban az őszinteség és az odaadó buzgóság példaképei lesznek. Az
egyszerű és tanulatlan ember is – ha akar – Krisztus iskolájának tagjává
válhat, s ott valódi bölcsességre tehet szert. A szelíd élet, a gyermeki
bizalom, az őszinte tisztaság és hit hatékony befolyást áraszt az emberekre. A
magasan iskolázott személyek gyakran inkább könyvből szerzett ismereteikre
támaszkodnak, mintsem Teremtőjükre. Nem kutatják Isten útjainak ismeretét titkos
imában és hit által megragadva ígéreteit. Krisztusi lelkülettel fognak járni,
akik részesülnek a mennyei kenetben. Keresik a másokkal való beszélgetés
alkalmait, hogy megismertessék őket az Atyával és azzal a Jézus Krisztussal,
aki Istentől jött, és akinek megismerése az örök élet. A Megváltó hívei élő
bizonyságtevőkké válnak, miközben a világ világosságát mutatják be az
embereknek. – Szemelvények, I.
kötet, 265. old.
Az Üdvözítő mennybemenetele előtt mondott szavai bátorításul szolgálnak az
idők végezetéig Isten minden szolgája számára. „Hozzájuk
menvén Jézus szólt nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és
földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén
őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy
megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok
minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt 28:16–20) Kérhetünk-e
ennél nagyobb bátorítást? Isten határozott módon biztosít arról, hogy miközben
másokat tanítunk, Ő lesz a mi tanítómesterünk. Csüggedés is erőt vehet azokon,
akik az Úrért dolgoznak, ám mindenkor rendelkezésükre áll az ígéret: „Ímé, én
tiveletek vagyok a világ végezetéig.” Az Atya csodálatos tapasztalatban
részesíti mindazokat, akik ezt mondják: „Hiszek a te ígéreteidben, nem lankadok és nem csüggedek el.”
Isten ugyanúgy feladatot bíz a nőkre, mint a férfiakra. Hasznos munkát
végezhetnek az Úrért, ha előbb Krisztus iskolájában megtanulják az alázatosság
értékes leckéjét. Nemcsak Jézus nevét kell viselniük, hanem rendelkezniük kell
az Ő Lelkével is. Járjanak úgy, ahogyan Ő járt, tisztítsák meg szívüket minden
szennytől. Így majd áldásforrást jelenthetnek másoknak, amikor bemutatják a
Mindenhatót. (…)
A bűnösök megmentésének felelősségét Isten nem csak az Ige prédikátoraira
bízta. Ez a munka mindenkié. Krisztus minden egyes követőjéhez intézte e
szavakat: „Elmenvén e széles
világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Akik részesültek
Krisztus életéből, azok részesültek az embertársaik megmentése érdekében
végzett munkából is. Ugyanazon buzgalom égjen bennük is, mint amely az Urat
vezérelte az elveszettek megmentése érdekében. A szolgálatban nem mindenki
ugyanazt a helyet foglalhatja el, azonban mindenki számára van egy kijelölt
munkaterület. Akik részesültek Isten áldásaiból, szolgálatukkal viszonozzák
ezeket. Minden kapott ajándékot a mennyek országának előrehaladására kell
felhasználnunk. – North Pacific Union Gleaner, 1907. december 4.
Július 22. Hétfő
A pünkösdkor bekövetkezett eseményekben felfedezhetjük, hogy mire képes a
hit gyakorlása. A Krisztusban hívőket elpecsételte a Szentlélek. Mikor a
tanítványok együtt voltak, „lőn
nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és
eltöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és ült mindenikre
azok közül.” Ezután Péter felállt, és nagy erővel beszélni kezdett.
Hallgatósága között voltak a maguk vallásában kegyes zsidók is. A szavakat
kísérő hatalom meggyőzte őket Krisztus Messiás voltáról. Micsoda munkát
végeztek az apostolok! Háromezer ember tért meg egyetlen nap alatt.
A magot a világ legnagyobb Tanítója hintette.
Három és fél éven át járta Isten Fia Júda vidékét,
hirdette az evangélium üzenetét, jeleket és csodákat tett. Vetette a magot, de
csak mennybemenetele után történt meg a nagy aratás. Pünkösdkor egyetlen
prédikáció hallatán több ember tért meg, mint Jézus földi munkássága idején.
Ilyen nagy hatalommal fog dolgozni az Úr, amikor az
emberek alávetik magukat a Szentlélek vezetésének. – Adventista
Biblia-kommentár, VI.
kötet, 1055. old.
Ha illendő módon állnánk meg Isten előtt,
világossága ránk ragyogna tiszta és gazdag sugaraival. Ezt tapasztalták meg a
tanítványok is. A Szentírás kijelenti: „Mikor a pünkösd napja eljött,
mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lőn nagy
hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte
az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük
kettős tüzes nyelvek, és ült mindenikre azok közül. És
megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a
Lélek adta nékik szólniuk.” Ha teljes komolysággal akarjuk, Isten nekünk is
kész hasonló tapasztalatot adni.
A Szentlélek kitöltetése után az Úr nem zárta
be a mennyei tárházat. Mi is megkaphatjuk bőséges áldásait. A menny telve van
kegyelmének kincseivel, és akik hittel járulnak Isten elé, bármit kérhetnek az
Ő ígéretei alapján. Ha még nincs elegendő erőnk, ez lelki tunyaságunk és
közömbösségünk miatt van. Keljünk fel ebből a lelki halál formai állapotából! –
Review and Herald, 1889.
június 4.
Július 23. Kedd
„Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha
meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az
én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a
ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!” (Mal 2:1–2)
Isten sokkal többet vár el népétől, mint amit gyermekei jelenleg felajánlanak.
Elvárja a Krisztusban hívőktől, hogy tetteikkel és szavaikkal arról a
kereszténységről tegyenek bizonyságot, amely Üdvözítőjük életét is jellemezte.
Mikor Isten Igéjét szívükbe zárják, gyakorlati módon fogják bemutatni az
evangélium hatalmát és tisztaságát. Ez a tanúságtevés sokkal értékesebb, mint a
prédikációk és a kegyes, ám jó cselekedetek nélküli bizonyságtétel. Akik
Krisztus nevében beszélnek, ne feledjék, hogy ők személyesen jó vagy rossz
benyomást gyakorolnak az emberekre a Biblia vallásával kapcsolatosan. – The
Southern Work, 1905.
január 17.
Az evangélium üzenetét szívükbe fogadók vágyakoznak annak hirdetésére.
Krisztus iránti mennyből eredő szeretetüket kifejezésre kell juttatniuk. Akik
már felöltözték a Megváltót, el is mondják a tapasztalataikat. Elmondják,
hogyan vezette el éhező, szomjazó lelküket a Szentlélek
lépésről lépésre Isten és Jézus Krisztus ismeretére. Elmondják, mit eredményezett
igekutatásuk, imádkozásuk, vívódásuk, és elismétlik az Üdvözítő szavait:
„Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Nem természetes, ha valaki ezeket a dolgokat titokban tartja. Akiket már betöltött
Jézus szeretete, nem hallgatják el tapasztalataikat. Az Úrtól kapott szent
igazság nagyságához mérten vágyakoznak arra, hogy mások is részesüljenek
ugyanabban az áldásban. Miközben megismertetik másokkal a menny ajándékainak
gazdag kincsestárát, a Fiú egyre többet ad nekik ezekből
az ajándékokból. Megtanulnak a kicsi gyermek
őszinteségével engedelmeskedni. Lelkük a szentség után sóvárog, és egyre jobban
feltárulnak előttük az igazság és kegyelem kincsei, hogy továbbítsák őket a
világnak. – Krisztus példázatai,
125. old.
Az élő kereszténynek élő bizonyságtevést kell tennie. Ha lépésről lépésre
követted Jézust, arról fogsz beszámolni, hogyan vezetett téged az Úr.
Elmesélheted, miként tetted próbára ígéreteit, és fedezted fel, hogy minden
ígérete valóság. Beszámolhatsz tapasztalatod egyes részleteiről anélkül, hogy
túl messzire térnél vissza az időben. Jó lenne, ha gyakrabban hallanánk a szív
küzdelmeinek és győzelmeinek egyszerű és őszinte bizonyságtevéseit. – Review
and Herald, 1881. december
20.
A Megváltó élete váljék életünkké, világosságunkká és legnagyobb
jutalmunkká. Szavaink és tetteink bizonyítsák, hogy létünkkel nem tagadjuk meg
azt az igazságot, amelyről beszélünk. Amikor Krisztus, a reménység dicsősége
lakozik bennünk, kedvességet és szeretetet árasztunk, és ezáltal
mutatjuk be a világnak a jellemét. Szívünk megalázkodik, lelkünk pedig
bűnbánatot tart. Tetteink bizonyítani fogják, hogy Ő valóban bennünk él. Az
általunk kifejezett isteni jóság és irgalom reménységet hoz majd sok
elkeseredett ember szívébe. Ekképpen tetteink és szavaink által mutatjuk be az
embereknek a láthatatlan Isten jellemét. – Review and Herald, 1904. június 16.
Július 24. Szerda
A mű előrehaladása és a lelkek megmentése érdekében azoknak, akik megkapták
a világosságot, nem kellene ebben az időben még szorosabb kapcsolatban állniuk
Istennel? Akik helyesen értelmezik a Szentírást, nem kellene megosztaniuk
ismereteiket mindazokkal, akik még nem ismerik az igazságot? A jelenvaló
igazság hívei dolgozzanak felelősségteljesen a bűnösökért. Az Úr megmutatta,
milyen különleges feladat hárul rájuk: a hármas angyali üzenet hirdetése.
Értékeljék Isten nagy ajándékát, szánják oda magukat arra a munkára, amelyért
Krisztus kész volt az életét is adni. Legyenek a kegyelem hű sáfárai, osszák
meg másokkal is a kapott áldásokat. Akik vigaszt nyertek az Igéből, osszák meg
azt másokkal is. Csak így kaphatnak a jövőben is vigasztalást. – Signs of
the Times, 1904.
február 24.
Habár őrizkednünk kell a hirtelenkedéstől és a kapkodástól – ami azt
eredményezhetné, hogy elhanyagoljuk a mennyei példakép mintájára jellemünk
fejlesztését –, mégis figyelmeznünk kellene a következő tanácsra: „Az igyekezetben ne legyetek restek;
lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Tartózkodnunk kell azoktól a
hamis dolgoktól, amelyek a lelki hanyatláshoz vezetnek, mivel az Úr napja úgy
jön el, mint a tolvaj. Akik kereszténynek vallják magukat, de nem szolgálják
hűséggel Krisztust, nem szereznek olyan tapasztalatokat, amelyek értékessé
tehetik őket Isten szemében. Ám akik felismerik annak szükségességét, hogy
dolgozniuk kell Mesterükért, és továbbadják embertársaiknak a kapott
világosságot és ismeretet, ők növekedő keresztényekké válnak. Várakozás, ima,
éberség és munka által készülnek fel a bizonyságtevésre. – Review and Herald, 1898. április 12.
Néhány tanítvány személyes erőfeszítése révén
tette le a keresztény egyház alapkövét. Elsőként Keresztelő János tanácsolta
Krisztus két tanítványát. Aztán egyikük a testvérét is elvitte Jézushoz. Az Úr
elhívta Filepet, aki pedig elment, és megkereste Nátánáelt. Íme, ez a követendő
példa a Megváltó gyermekei számára. Ez is azt mutatja, hogy milyen fontos a
személyes erőfeszítés, amikor közvetlen felhívást intézünk rokonainkhoz,
barátainkhoz és ismerőseinkhez. Egyesek azt állítják, hogy egész életükben
ismerték Jézust, de sosem tesznek egy lépést sem annak érdekében, hogy akár
egyetlen lelket is az Üdvözítőhöz vezessenek. A munkát a lelkészre hagyják.
Meglehet, hogy a prédikátor a legképzettebb erre a feladatra, ám ő nem
végezheti el azt a munkát, amit Isten a gyülekezet tagjaira bízott. Sokan
kimagyarázzák közömbösségüket a lelkek megmentésével kapcsolatosan, és
megelégednek azzal, hogy önző módon örülnek a Mindenható kegyelmének anélkül,
hogy valamit is tennének annak érdekében, hogy másokat Krisztushoz vezessenek.
Az Úr szőlőskertjében mindenki számára jut feladat, és az önzetlen, gondoskodó
és hűséges munkások osztoznak Isten gazdag kegyelmében itt e földön és egykor
majd a jutalmul kapott örök életben. A hit jó cselekedeteket nemz, a bátorság
pedig és a reménység tükrözi a szolgáló hit mértékét. Jézus névleges követői
azért nem rendelkeznek világosságot árasztó tapasztalatokkal, mert semmit sem
tesznek meg a megszerzéük érdekében. Ha kivennék részüket abból a munkából,
amit az Atya elvár tőlük, növekedne a hitük, és fejlődne a lelki életük. – Review
and Herald, 1873.
január 21.
Július 25. Csütörtök
Szükség van arra, hogy gyülekezeteinkben újjáéledjen a missziós lelkület.
Isten azt szeretné, hogy minden gyülekezeti tag által az életadó világosság
beragyogja a világot. A minden világosság forrásától kapott fényt az Úr népe
árassza tovább. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a gyülekezet Istenhez
közeledik, és szoros kapcsolatot ápol a világosság és az élet forrásával. A
követői által bemutatott krisztusi tisztaság és egyszerűség bizonyítja, hogy
kegyességük valódi. Ezáltal a hűséges gyermeket missziós lelkület hatja át, élő
evangéliumként él, amit olvas és ismer minden ember.
A menny munkatársai legyenek éberek, álljanak készen arra, hogy bármikor
megszólítsák az igazságot kereső személyeket. Teljes
mértékben szenteljék oda életüket a Mester szolgálatára, hogy megértsék az Ő
akaratát. Minden alkalmat ki kell használniuk, hogy lelkeket menthessenek meg
az Üdvözítőnek.
A Szentlélek tanácsolja és vezeti majd mindazokat, akik készek oda menni,
ahová az Úr szólítja őket, és azokat a szavakat szólni, amit Ő ad az ajkukra.
Az alázatos és türelmes munkás bizonyosságot nyer, hogy nem küzdött hiába. Akik
dolgozni mennek, és igyekeznek mindent a legjobban elvégezni, az Úr
támogatásának örülhetnek, hiszen Ő gondoskodik minden szükségletükről. A nagy
Mester nem hagyja magukra őket. A föld legerősebb embere lesz, aki őszinte
lélekkel imádkozik és kapaszkodik bele a végtelen Hatalom karjába. Az Atyával
szoros kapcsolatból erő származik, ami rendelkezésére áll minden odaszentelt
életű, alázatos, hűséges munkásnak, aki felismeri a missziómunka
szükségességét, aki nem hátrál meg, hanem hűséggel végzi a rá háruló teendőket.
– Review and Herald, 1911.
március 2.
A látszólag legbűnösebbek közül némelyik, mikor a fény bevilágít lelkükbe,
eredményes munkások lesznek, és éppen olyan bűnösökért fognak dolgozni,
amilyenek valamikor ők maguk is voltak. Krisztusba vetett hittel nagy
feladatokat látnak el, és felelős tisztségeket kapnak a lélekmentés munkájában.
Ismerik saját gyengeségeiket, és látják lényük romlottságát. Ismerik a bűn
erejét és a bűnös szokások hatalmát. Ráébrednek, hogy Krisztus segítsége nélkül
képtelenek győzni, és egyre csak ezt kiáltják: „Tehetetlen vagyok, reád bízom
magam!”
Ezek az emberek tudnak másokon
segíteni. A megkísértett, megpróbált, reménységét már-már elvesztett ember, aki
a szeretet üzenetének hallatára megmenekült, megérti a lélekmentés tudományát.
A szíve tele van Krisztus iránti szeretettel, mert őt magát is a Megváltó
kereste meg és hozta vissza a nyájhoz, tudja, hogyan keresse fel az
elveszetteket, és hogyan vezesse Isten Bárányához a bűnösöket. Fenntartás
nélkül Istennek szentelte magát, és az Atya szeretett Fia elfogadta, megfogta a
kezét, amelyet gyengesége tudatában segítségért felé nyújtott. Ezeknek az embereknek a szolgálata által sok tékozló fiú tér
vissza az Atyához. – A nagy Orvos lábnyomán, 179. old.