SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az Ige: a lelki ébredés alapja

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 119:50, 74, 116; János 5:39; ApCsel 20:27-32; Zsidók 4:1-2, 12; 11:3

„Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem” (Zsolt 119:154)!

Amint a komoly igekutatás jellemezte a múlt ébredési mozgalmait, hisszük, hogy ismét ez történik majd az utolsó időkben. A Szentlélek hat az Istennek szentelt életű adventisták nemzedékére, akik felismerték Isten akaratát az Igében és szenvedélyes szeretettel hirdetik üzenetét a világnak.

Kegyelmet, erőt és reményt találnak az Igében, személyesen meglátják benne Krisztus páratlan szépségét. Ezért Isten megáldja őket elkötelezettségükért, gazdagon rájuk árasztja Szentlelkét és az egész világot beragyogja a hármas angyali üzenet dicsősége. Isten minden mértéket felülhaladóan tölti ki Lelkét, az evangélium eljut a föld legtávolabbi részeire, és akkor jön vissza Jézus Krisztus (Mt 24:14).

Ezen a héten a Biblia szerepét tanulmányozzuk az ébredési mozgalmakban. Megnézzük, Isten Igéje hogyan változtathatja meg az életünket, ha hittel és engedelmesen elfogadjuk tanácsait és igazságait.

Olvassuk el az alábbi verseket, majd minden első vonalra írjuk le, amit Dávid kért, a második vonalra pedig írjuk le a körülményeket, amelyek kérését kiváltották.

Zsolt 119:25 (kérés) ___________________________________________

(körülmény) _________________________________________________

Zsolt 119:107 (kérés) __________________________________________

(körülmény) _________________________________________________

Zsolt 119:153-154 (kérés) ______________________________________

(körülmény) _________________________________________________

Dávid leírja A zsoltárok könyvében, hogy lelki élete számára milyen áldásokat rejt az Ige. Olvassuk el a 119. zsoltár alábbi verseit, majd mindegyikből válasszunk ki egy szót, ami a legjobban összefoglalja az áldást, amelyet a zsoltáros abban a részben felismert! Zsolt 119:50, 74, 116, 130, 160, 169, 170

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Dávid bátorságra és erőre lelt Isten Igéjében, reményt és isteni vezetést talált benne. Isten Igéje világosságot hozott sötét gondolataiba (Zsolt 119:130), táplálta éhes szívét és csillapította lelke szomjúságát (Zsolt 119:81). Amikor Saul az életére tört, Dávid Isten szabadításának ígéretébe kapaszkodott (Zsolt 34:5). A Bethsabéval való házasságtörő viszonya miatt bűntudattól gyötrődve Isten megbocsátásának ígéretébe kapaszkodott (Zsolt 32:1-2). Amikor a jövőt bizonytalannak látta, kapaszkodót jelentett számára az isteni vezetés ígérete (Zsolt 32:8). Dávid örvendezve kiáltott fel: „a te beszéded megelevenít engem” (Zsolt 119:50). Az ébredés alapja mindig az, hogy az ember új életre lel Isten Igéjében.

Hogyan tanulhatunk meg reményt, erőt, bizonyosságot és világosságot meríteni Isten Igéjéből? Vagyis, hogyan szerezhetünk gazdagabb tapasztalatot az Úrral, ha jobban megismerjük a Biblia kinyilatkoztatásai által?

Olvassuk el Zsid 4:12 versét! Azt találjuk benne, hogy Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, lényünk legmélyére is elhat. Mit jelent az, hogy Isten Igéje élő?

_____________________________________________________________

Mennyiben különbözik Isten Igéje minden bölcs tanító, lelkész vagy tanácsadó értelmes tanácsától? Mit tudhatunk meg a következő bibliaversekből Isten Igéjének erejéről? Zsolt 33:6, 9; 2Tim 3:16-17; Zsid 11:3

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Van értéke a bölcs emberi tanácsnak, mindannyian éreztük már, mennyit segítettek mások javaslatai. A probléma ott van, hogy az emberi szóhoz nem járul olyan erő, ami képessé tenne a változás véghezvitelére – amire viszont Isten Igéje képes. Az Ige a változás élő, dinamikus és hatalmas eszköze. Az írott Ige ugyanolyan erővel bír, mint ami a teremtéskor Isten kimondott szavában volt. Amikor hittel elfogadjuk Isten parancsait és ígéreteit, erőt nyerünk a Szentlélektől annak végrehajtására, amit Krisztus elrendelt.

„Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad; életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 124. o.).

Isten Igéjének felületes olvasása csak igen ritkán vált ki lelki ébredést. Ha valaki azért tanulmányozza a Bibliát, hogy saját álláspontját igazolja vagy másokat meggyőzzön a tévedésükről, az aligha használ a lelki életének. Változás akkor következik be, ha imádkozva olvassuk az Igét, erőt kérünk a Szentlélektől, hogy egyre inkább változtasson át Jézus hasonlatosságára. Akkor lesz igazi átalakulás, amikor kérjük a teremtés Istenét, hogy teremtsen bennünket újjá a saját képére. Akkor történik átalakulás, amikor Jézusnak a Szentírásban közölt tanításai életünk részévé válnak és „minden igével” élünk, „amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).

Hogyan tapasztaltuk már Isten Igéjének életet átalakító hatalmát? Mely területeken van még szükségünk további változásra?

Milyen szempontból hasonló a munkája Isten Igéjének és Lelkének? Olvassuk el Jn 5:39; 16:14-15 verseit!

_____________________________________________________________

Isten Igéje bizonyságot tesz Jézusról, mint ahogy a Szentlélek is. A Lélek mélyebb tapasztalatra vezet Jézussal az Ige által. A Szentléleknek nem az az elsődleges célja az ébredésben, hogy természetfeletti jelekben és csodákban megnyilatkozzon, hanem hogy az Ige által dicsőítse Jézust. A Lélek keresztsége nem arról szól, hogy erőt nyerünk hatalmas csodák megtételéhez. Az a lényege, hogy Isten ereje átalakítja az életünket – pontosan erről szól az ébredés és reformáció. Isten Igéje az alapja minden őszinte ébredésnek. E tapasztalat akkor következik be, ha megértjük az Úr Szavát. Istentiszteletünk, dicsőítésünk abból fakad, ha egész elménket átitatja az Ige. Az átalakult élet a legnagyobb bizonyság az igazi ébredés mellett. Az ébredést kísérhetik kellemes érzések, miközben Istent dicsőítjük, de nem képezhetik érzések az ébredés alapját. Minden úgynevezett „ébredés”, ami kizárólag látványosan érzéseken vagy tapasztalatokon alapul, a legnagyobb jóindulattal is csak sekélyesnek nevezhető, a legrosszabb esetben azonban egyenesen megtévesztő. Csupán a lelkiség látszatát kelti, de nem őszinte istenfélelem. Amikor az ébredés Isten Igéjében gyökerezik, az maradandó, a saját életünket és a környezetünkét is megváltoztató tapasztalat.

A Biblia őszinte ébredést kiváltó szerepét láthatjuk meg abból a történetből is, amikor Jézus megjelent a két tanítványnak az emmausi úton. Krisztusnak e követői teljesen össze voltak zavarodva. Jézus azonban lépésről lépésre „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megirattak” (Lk 24:27). Elmondta nekik a Messiásra vonatkozó ószövetségi próféciákat. Bemutathatott volna valamilyen nagy csodát önmaga igazolására, vagy megmutathatta volna sebhelyeit a kezén, de nem tette. Inkább a Bibliából tanította őket.

Figyeljük meg, mit mondtak a tanítványok, amikor visszagondoltak az aznap történtekre! „Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat” (Lk 24:32)? Milyen nagyszerű példája ez az őszinte ébredésnek!

Miért nem bízhatjuk rá magunkat teljesen az érzéseinkre? Hogyan vezethetnének félre? A hitéletben mi az érzések szerepe? Milyen szerepük nem lehet?

Jézus ezt mondta a visszatérését közvetlenül megelőző időről: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön” (Lk 18:8)? Az utolsó időkben nyilván kevéssé lesz jellemző a hit.

Milyen meghatározást adhatunk a bibliai hitre? Azt jelenti, hogy hisszük: Isten megad mindent, amit akarunk? A vágyaink állnak a központban? Az a lényege, hogy elmondjuk Istennek, mit szeretnénk, és hisszük, hogy meg is kapjuk, ha a hitünk elég erős?

Tudnunk kell a választ ezekre a költői kérdésekre, nem igaz?

A hit, az igaz hit mindig Isten akaratára összpontosít, nem az ember kívánságaira. Azt jelenti, hogy bízunk Istenben, elhisszük ígéreteit és Igéje alapján cselekszünk. Hitünk növekszik, miközben a Szentírást hallgatjuk és a gyakorlatban megvalósítjuk (Róm 10:17; Jak 2:17-18). Ha nyitottan közeledünk Isten Igéjének tanításaihoz, a hitünk épül; és ha azt tesszük, amit Isten mond, még ha ez személyes vágyainkkal ellenkezik is, felkészülünk arra, hogy elnyerjük a Lélek erejének teljességét.

Mi az oka, hogy némelyeknek kevéssé használ a Biblia olvasása (Zsid 4:1-2)?

_____________________________________________________________

Lelki életünk feléled, ha hittel elfogadjuk Isten Szavát és magunkénak valljuk. Aligha van jó hatása annak, ha csak sebtében olvassuk az Igét, kötelességtudatból, vagy ha úgy érezzük, hogy muszáj. Akkor változunk meg, ha magunkévá tesszük az olvasottakat, ha engedjük, hogy a Biblia tanításai formálják a gondolatainkat és az életünket.

Hasonlítsuk össze a római százados, a Bethesda tavánál fekvő beteg és a Galileai-tengeren viharba keveredett tanítványok hitét (Mt 8:8-10; 14:29-33; Jn 5:6-9)! Mit tanulhatunk mindegyik történetből?

_____________________________________________________________

Nem úgy erősödik a hitünk, ha csak egyszerűen olvassuk vagy hallgatjuk Isten Igéjét, hanem akkor, ha igényeljük Isten ígéreteit és hisszük, hogy amit Isten mond, az személyesen ránk vonatkozik. Isten mindenkinek ad valamennyi hitet, ez a menny egyik ajándéka (Róm 12:3). Amikor tapasztalatot szerzünk a hittel, amit Isten a szívünkbe helyezett, hitünk mindenképpen növekedni fog.

Amikor Pál apostol megalapította az efezusi gyülekezetet, a Szentlélek nagy erővel hatott tanítása és igehirdetése által. Efezusnak nagyjából százötvenezer lakosa volt. A várost Ázsia piacterének tartották, olyan volt, mint egy hatalmas bazár. A hajók ontották az Ázsia különböző vidékeiről származó portékáikat, az emberek pedig odasereglettek, hogy finom selymeket, ritka ékszereket, illatos fűszereket, kézzel szőtt szőnyegeket, különleges műalkotásokat és egzotikus ételeket vásároljanak. Efezus volt Diána istennő imádatának a központja is, mint ahogy később szintén itt létesült a Celsius Könyvtár, amelyben tizenkétezer kötetnyi könyvet helyeztek el. A város pompás, tizenötezer férőhelyes amfiteátrumában hatalmas koncerteket és színielőadásokat tartottak. Ugyanakkor általános volt a szabadosság, a kicsapongás. Ha valahol, hát Efezusban senki nem számíthatott volna a kereszténység meggyökereződésére, fejlődésére és virágzására.

Olvassuk el ApCsel 20:27-32 szakaszát! Mi miatt aggódott Pál az efezusi hívőkre gondolva? Mit tanácsolt az ottani gyülekezeti tagoknak? Milyen szerepet tulajdonított Isten Igéjének?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jak 1:21-22, 1Pt 1:22-23 és 1Jn 2:14 alapján foglaljuk össze Jakab, Péter és János tanítását azzal kapcsolatban, hogy a Szentírásnak milyen fontos szerepe van minden hívő életében! Különösen figyeljük meg, hogy mi volt az apostolok tanítása a Bibliának a lelki életre gyakorolt hatását illetően!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Milyen hasonlóságokat látunk az iménti bibliaszövegekben Isten Igéjének szerepére vonatkozóan? Miért kell mindenképpen Isten Igéjének állnia a közösségi és egyéni lelki megújulás középpontjában?

„»Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala« (Ézs 8:20)! Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden úton-módon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait. Minden alkalommal, amikor Isten műve új életre kel, a gonoszság fejedelmének munkája is megélénkül. Most összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni.

Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 528. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Az iménti idézet szerint milyen szerepet tölt be Isten Igéje, különösen, ha az utolsó idők végső csalásaira gondolunk? Beszélgessünk arról, hogy mi minden következik az idézetnek ebből a mondatából: „A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük.” Ezek szerint tehát miért kell különösen óvakodnunk, nehogy csupán saját tapasztalataink vagy érzéseink alapján ítéljük meg az igazságot?

2) A héten olvastuk Jak 1:22 versét, amiben az áll, hogy „Az igének pedig megtartói legyetek.” Ez mit jelent, és miért olyan fontos, ha azt akarjuk, hogy valós lelki ébredés, élénkülés menjen végbe az életünkben? Miért sokkal könnyebb a hitről olvasni, tanítani vagy beszélni, mint meg is élni a hitet? Gondoljunk vissza erre a hétre! Mennyire igaz ránk az, hogy „az igének megtartói” vagyunk?

R. DÁNIEL IRÉN:

VÍVÓDÁSBAN

Uram!

Könyörgök:

Védd meg magad!

Földünkről szüntelen

dobáljuk a sarat

szent trónod,

kék eged felé!

Szívünkben,

agyunkban

minden relé

fogja a bűn

szörnyű tetteit,

s ez lassan

minden reményt

ravatalra terít...

Védd, Uram,

önmagad

vádjainktól,

hisz agyunk

– kínjában –

Lényedre szór,

kételyt, panaszt,

mit nem tud oldani.

Ellened feszítik

fájó napjai,

pedig Te

feszültél értünk

keresztre...

Hadd legyen ez remény,

ne az éltünk veszte!