A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Legnagyobb szükségünk - a megújulás

Június 29. Szombat délután

A hű tanúbizonyság bátorítást nyújt mindazoknak, akik az engedelmesség és alázat útján szeretnének járni hit által az Ő nevében. Így szól a kijelentése: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékemben üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében.” Ezek a közbenjárónk szavai. Ő, aki az egyház mennyei feje, Ő, a legvitézebb, szeretné követőinek tekintetét saját életére fordítani, önmegtagadására, küzdelmeire és szenvedéseire, a megvetésre, az elutasításra, a gúnyra, a bántásra, az Őt ért igazságtalan vádakra, a golgotai keresztre feszítés jelenetére, hogy ezáltal bátorítást nyerjenek a cél felé haladva, a mennyei elhívatás fizetségeként pedig megkapják a győzőknek járó jutalmat. A győzelmet a hit és az engedelmesség biztosítja. Alkalmazzuk személyes állapotunkra Krisztus szavait. Mi is szegények, vakok, nyomorultak és nyavalyások vagyunk? Ha igen, akkor keressük az általa felkínált aranyat és fehér ruhát. A győzelem munkálása nem korlátozódott csupán a vértanúk korára. Mi is küzdünk a földiek, a személyes biztonság, a büszkeség, a kapzsiság, a hamis tanítások és az erkölcstelenség elnézésének álnok kísértései közepette. – Review and Herald, 1888. július 24.

Június 30. Vasárnap

A laodiceaiak egyedüli reménye, ha világosan felismerik, hogyan állnak az Isten előtt – ha rádöbbennek betegségük természetére. Mert hiszen sem hidegek, sem melegek. Semleges álláspontot foglalnak el, mégis azzal áltatják magukat, hogy semmire sincs szükségük. Az igaz tanú gyűlöli e langymelegséget. Undorodik az ilyen emberek közönyétől. Ezt mondja: „Bárcsak hideg lennél vagy hév!” Akár a langyos víz, hányingert vált ki belőle, ha megkóstolja. Őket nem a teljes nemtörődömség vagy közömbösség jellemzi. Mégsem merülnek el teljes szívükkel Isten munkájában, nem azonosítják magukat a mű érdekeivel, hanem távol tartják magukat tőle, s készek otthagyni helyüket, mikor azt világi, személyes érdekeik megkövetelik. A kegyelem belső munkálása hiányzik szívükből. Róluk olvassuk: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.”

A hit és a szeretet az igazi gazdagság, ez a színarany, amelyről az igaz tanú azt tanácsolja, hogy vegyenek belőle. Bármilyen gazdagok vagyunk világi kincsekben, vagyonunk nem képesít arra, hogy meg tudnánk vásárolni az értékes gyógyszereket, melyek meggyógyítják lelkünk betegségét, amit langymelegségnek nevez az Úr. A szellemi képesség és a világi gazdagság nem képes eltávolítani a laodiceai gyülekezet hiányosságait vagy kigyógyítani az embert siralmas állapotától. Vakok ugyan, mégis azt képzelik, hogy jómódban élnek. Isten Lelke nem világította be gondolkodásukat, így nem ismerik fel bűnösségüket, ezért nem tartják szükségesnek a segítséget.

Valóban szomorú híjával lenni Isten Lelke kegyességeinek, de még ennél is borzalmasabb – habár a lelkiség és Krisztus hiányában élünk –, hogy mégis igazolni próbáljuk magunkat azok előtt, akik féltenek minket, hogy nem kell aggódniuk és sajnálkozniuk rajtunk. Félelmetes az önámítás hatalma az ember értelmén! Micsoda vakság, ha világosságnak tesszük meg a sötétet! A hű tanúbizonyság azt javasolja, hogy vegyünk tőle tűzben megpróbált színaranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt. Az itt javasolt arany, melyet tűzben próbáltak ki: a hit és a szeretet. Gazdaggá teszi a szívet, mert addig tisztították, míg salakmentes nem lett. Minél inkább próbára teszik, annál ragyogóbb a csillogása. A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igaz élete, életszentsége, melyet a bűnösre ruház. Ez valóban mennyei szövésű öltözék, melyet csak az Üdvözítőtől vásárolhatunk a készséges engedelmesség árán. A szemgyógyító ír a bölcsesség és a kegyelem, ami képesít különbséget tenni a gonosz és a jó közt, hogy bármilyen álcázásban felismerjük a bűnt. Isten szemet adott gyülekezetének, és elvárja, hogy kenjük meg azt bölcsességgel, hogy éleslátású legyen. Sokan mégis ha tudnák, kiszúrnák a gyülekezet szemét, mert nem szeretnék, hogy tetteik napvilágra kerüljenek és megróják őket. Az Istentől nyert szemgyógyító ír éleslátást ad. Krisztus letéteményese minden kegyességnek. Ő mondja: „Végy tőlem (belőle)!”

Némelyek szerint érdemeink magasztalása, ha jó cselekedeteinkért jutalmat várunk el. Ám mégsem lehetünk győzők jó tettek nélkül. A vásárlás, amit Jézus javasol, azt jelenti, hogy csupán eleget teszünk az általa megszabott feltételeknek. A kimondhatatlanul értékes igazi kegyességet, mely kiállja a próba és csapás vizsgáját, csakis a hit és az alázatos, imádkozó szívvel végzett engedelmesség árán nyerhetjük el. A kegyesség elviseli a nyomorúság és a zaklatás próbáit, és bebizonyítja megbízhatóságát és őszinteségét – ez az az arany, amit tűzben tettek próbára, és valódinak találtak. Krisztus felajánlja, hogy elad ebből az értékes kincsből az embernek: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat.” A kötelesség élet és szív nélkül való végzése nem tesz minket keresztényekké. Ki kell verekednünk magunkat langymeleg állapotunkból, meg kell tapasztalnunk a valódi megtérést, máskülönben elveszítjük a mennyet. – Bizonyságtételek, IV. kötet, 87–89. old.

Július 1. Hétfő

A hű Tanúbizonyság így szól a hideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetről: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15–16) Jegyezzétek meg a következő szavakat: „Mivel ezt mondod, gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” (3:17) Az itt említett nép lelki előnyök és ismeretek birtoklásával büszkélkedik. Nem értékelte azokat az áldásokat, amiket Isten érdemtelenül árasztott rájuk. Telve voltak lázadással, hálátlansággal és megfeledkeztek az Úrról. Ennek ellenére Ő úgy bánt velük, mint ahogy egy szerető és megbocsátó Atya viselkedik hálátlan, tévelygő fiával. Visszautasították kegyelmét, visszaéltek kiváltságaival, és lekicsinyelték a felkínált lehetőségeket. Elégedettségben, siralmas hálátlanságban, üres formaságokban és képmutató kétszínűségben ringatták magukat. Farizeusi büszkeséggel kérkedtek, mígnem ezt mondták róluk: „Ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem.” – Szemelvények, I. kötet, 357. old.

Krisztus figyelmezteti a közömbösöket: „Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (3:16) A szájból kivetés metaforája azt jelenti, hogy Jézus nem ajánlhatja fel Istennek imáidat, sem pedig szereteted kifejezéseit. Nem tudja jóváhagyni igehirdetésedet, sem más lelki tevékenységedet. Vallásgyakorlatodat sem mutathatja be azzal a kéréssel, hogy kegyelmet nyerj. – Bizonyságtételek, VI. kötet, 408. old.

A laodiceai üzenet a menny népére vonatkozik, akik vallják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban. Túlnyomó részük langyos hitvalló: van nevük, mégis hiányzik belőlük a lelkesedés. Isten jelezte, hogy embereket kíván a munkában látni, hogy helyrehozzák a dolgok állapotát, és megbízható őrként álljanak helyt kötelességük őrhelyén. Minden ponton világosságot gyújtott nekik, hogy tanítsa, bátorítsa és megerősítse őket a helyzetnek megfelelően. Mégis mindennek ellenére akiknek megbízható és igaz embereknek kellene lenniük, buzgóknak a keresztény lelkesedésben, kegyes jelleműeknek, Jézust ismerőknek és őszintén szeretőknek, azon kapták rajta, hogy az ellenséget segítik, hogy gyengítsék és elcsüggesszék, akiket Isten a mű felépítésénél használ. A lágymeleg kifejezés vonatkozik rájuk. Vallják ugyan, hogy szeretik az igazságot, mégis hiányosak a keresztény buzgalom és odaadás területén. Nem mernek teljesen lemondani, nem merik vállalni a hitetlen ember kockázatát, de nem hajlandók meghalni énüknek sem – nem akarják pontosan követni hitük elveit. – Bizonyságtételek, IV. kötet, 87. old.

Július 2. Kedd

A laodiceai üzenet Isten mai egyházára alkalmazandó. Az Úr népéhez tartozók közül sokan megátalkodottak lettek saját útjaikban, értelmük szerint járnak el, és közömbösek a menny tanácsaival szemben. Ők régebben szilárdan hitték az igazságot, de már nem érdekli őket saját lelkiállapotuk, hanem Sátán csalárd ténykedéseinek vetik alá magukat.

Miközben Isten népe a végidei nagy veszélyekhez közeledik, az ördög kellő komolysággal tanácskozik angyalaival, hogy a leghatékonyabb tervet kidolgozva oltsa ki a hitet. Különösen figyel arra, hogy álnokságaival elaltassa a gyülekezeteket. Hazug érveléseivel és álcsodáival ellenőrzése alatt tartja az embereket. Megparancsolja angyalainak, hogy főleg azok elé helyezzenek csapdákat, akik türelmetlenül várják Krisztus második eljövetelét, és arra törekednek, hogy megtartsák Jézus parancsolatait.

A csaló ezt mondja: „Minden bölcsességünket be kell vetnünk, hogy tőrbe csaljuk a szombat megtartóit. A világias lelkülettel, a testi kívánságokkal és a büszkeséggel sokakat eltávolíthatunk Krisztustól. Ők úgy vélik, hogy biztonságban vannak, mivel hisznek az igazságban, ám ha engednek étvágyuknak és alantas vágyaiknak, amikkel megzavarják helyes ítélőképességüket, akkor elérhetjük, hogy elbukjanak. Sokakat megnyerhetünk magunknak azok közül, akiknél megvan a kegyesség látszata. Olyanokat, akik jobban szeretik a kívánságokat, mint Istent. Ők lesznek a leghatékonyabb segítségeink, mivel értelmes és nagy tudású emberek, akik sokakat tőrbe csalhatnak. Az emberek félni fognak befolyásuktól, mivel azt állítják, hogy ugyanazzal a hittel rendelkeznek, mint hallgatóik. Azt fogják sugallni, hogy a Mindenható elvárásai nem is annyira szigorúak, mint hitték, és ennek bizonyításaként világias dolgok felé fordítják hallgatóik tekintetét. Ezáltal elszakadnak Jézustól, és már nem lesz erejük ellenállni, így rövid időn belül készen állnak megvetni korábbi lelkesedésüket és hitvallásukat. El kell terelnünk az emberek figyelmét, és nézeteltérést kell szítanunk közöttük. Vissza kell szorítanunk bennük a lelkük iránti aggodalmat, érjük el, hogy kritizálják, vádolják egymást, legyenek önzők és ellenségesek a másikkal. Épp ezekért a bűnökért űzött el Isten az Ő színe elől, és a mi példánkat követőkre mind ugyanaz a sors vár. Menjetek el, részegítsétek meg az élet nehézségei miatti aggodalommal a földterületekkel és sok pénzzel rendelkezőket. A legvonzóbb pompában mutassátok be nekik a világot, hogy itt gyűjtsenek maguknak kincseket, és a földiekhez kötődjék a szívük. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ezek az emberek ne Isten művében munkálkodjanak, és eszközeiket ne ellenünk használják fel. A mi oldalunkon őrizzék a pénzt. Minél több anyagi forrásra tesznek szert, annál több rosszat okozhatnak birodalmuknak, és eltéríthetik még alattvalóikat is. Érjétek el, hogy inkább a pénzzel törődjenek, mint Krisztus országának építésével, az általunk gyűlölt igazság hirdetésével, és akkor már nem kell félnünk befolyásuktól, hiszen tudjuk, hogy minden önző és kapzsi ember a mi hálónkba esik, és végül elszakad Isten népétől.”

A lelkek ellenségének erőfeszítései annyira alattomosak és fáradhatatlanok, hogy a hívőknek éberségre van szüksége és arra, hogy komolyan és megállás nélkül munkálkodjanak a gonoszság visszaszorítására a gyülekezetben és a világban. Sátán minden eszközével új tevékenységeket mutat alattvalóinak. Különféle csalárdságaival próbálja még a választottakat is becsapni. Sátán ugyanazokkal az álnok módszerekkel dolgozik ma is az emberek ellenében, mint ahogy a bűnbeesés előtt ténykedett a szent lények ellen. – Australian Union Conference Record, 1912. április 15.

Július 3. Szerda

„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” (Jel 3:15–17) Ám a feddésben részesülők helyzete mégsem kilátástalan, mivel nem haladja meg a nagy közbenjáró erejét. Ő így szól hozzánk: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemedet, hogy láss.” Habár Krisztus névleges követői – még ha állapotuk nyomorúságos is – nincsenek olyan kilátástalan helyzetben, mint a balga szüzek, akiknek már nem volt elegendő idejük, hogy megtöltsék lámpásaikat. A vőlegény megérkeztekor akik készen álltak, bementek a menyegzőre, a balgák azonban késve értek oda, és már zárva találták az ajtót. A hű Tanúbizonyság azonban nem úgy nyilatkozik a lágymeleg állapotban levőkről, mint akiknek reménytelen a helyzetük. Még van lehetőség a helyreállításra, ezért reményteljes a Laodiceához intézett üzenet, mivel a hitehagyó egyház még megvásárolhatja a hit és a szeretet aranyát, még felöltheti Jézus feddhetetlenségének fehér ruháját, hogy ne látszódjon mezítelenségének rútsága. A megosztott szívűeket, akik próbálnak egyaránt Istennek és a Mammonnak is szolgálni, még jellemezheti a szív és az indítékok tisztasága. Ők még megmoshatják jellemruháikat, és megfehéríthetik a Bárány vérében. – Review and Herald, 1894. augusztus 28.

A Megváltó házról házra jár. Minden lélek temploma előtt megáll, és ezt mondja: „Az ajtó előtt állok és zörgetek.” Mennyei árusként helyezi elénk kincseit, és így kiált fel: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemedet, hogy láss.” Az általa felkínált arany teljesen salakmentes, drágább Ofir aranyánál, mivel ez maga a hit és a szeretet. A léleknek felajánlott fehér ruha pedig az Ő feddhetetlenségének ruhája, a szemgyógyító ír pedig kegyelmének olaja, amit lelki tisztánlátásra kínál, így általa felismerhetjük a különbséget Isten Lelkének munkája és a gonosz lelkület tevékenysége között. „Nyisd meg az ajtót – szólít fel a lelki javak birtokosa –, és végy tőlem. Én, a te Üdvözítőd azt tanácsolom, hogy tőlem vásárolj.” – Review and Herald, 1894. augusztus 7.

A nagy Megváltó úgy jelenik meg, mint javakkal megrakott mennyei árus, aki házról házra járva kínálja felbecsülhetetlen értékű gazdagságait.

Jézus bennünk lakozásához ki kell űznünk lelkünkből az árusokat és a vásárlókat. Most mennyei kereskedőként áll szívünk ajtajában. Így szól hozzánk: „Nyisd meg az ajtót! Végy tőlem mennyei javakat! Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat!” Vegyetek hitet és szeretetet, Üdvözítőnk eme szép és értékes jellemtulajdonságait. (…) Hív, hogy vásároljunk fehér ruhát, ami dicsőséges feddhetetlenségét jelképezi, hogy különbséget tehessünk a lelki dolgok között. Megnyitjuk szívünk ajtaját e mennyei vendég előtt?

Egyedül képtelenek vagyunk beszerezni a feddhetetlenség ruháját. Ezt mondja a próféta: „Mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságunk.” (Ésa 64:5) Nincs bennünk semmi, amivel eltakarhatnánk lelki mezítelenségünket. El kell fogadnunk a mennyei szövőszékeken szőtt feddhetetlenség ruháját, Krisztus feddhetetlenségének folt nélküli palástját.

A szem az elme belső fénye, érzékeny lelkiismerete. A dolgok helyes látásától függ az egész lélek és az egész lény lelki egészsége. A „szemgyógyító ír”, azaz Isten Igéje adja a bölcsességet, és győz meg bűn tekintetében. Ám ez a bölcsesség csupán azért szükséges, hogy bekövetkezzen a szem meggyógyulása, hogy csak kimondottan Isten dicsőségére tekintsen. (…) Ezt mondja Jézus: „Akkor vásárolhattok aranyat, ruhát és szemgyógyító írt, ha megtagadjátok önmagatokat, és mindenről lemondotok.”

A tanúbizonyság mindeneknél értékesebb ékes igazsággal érkezik, szemben a csalárd hamisítványokkal. Eljön minden házhoz, megáll az összes ajtó előtt, bekopogtat, és felkínálja értékes kincseit: „Végy tőlem belőlük!” – Our High Calling, 350. old.

Július 4. Csütörtök

Jöjjünk közelebb Krisztus keresztjéhez. A kereszt lábánál kell megtanulnunk a béke első leckéjét, a bűnbánatot. Ki érthetné meg Jézus szeretetét? Sokkal önmegtagadóbb és szívélyesebb egy anya szereteténél! Ha szeretnénk megismerni egy emberi lélek értékét, nézzünk hittel a keresztre, és kezdjük megtanulni azt a tudományt, ami a megváltottak énekének alapját képezi az örökkévalóságban. Időnk és képességeink értékét csak a megváltásunkért kifizetett ár szemszögéből becsülhetjük fel. Ó, milyen hálátlannak bizonyulunk, amikor megfosztjuk Őt attól, ami az övé – nem szolgáljuk Őt, és nem ragaszkodunk hozzá! Talán túl nagy elvárás, hogy annak szenteljük életünket, aki feláldozta magát érettünk? Inkább a világ barátságát választjuk a felkínált hervadhatatlan korona helyett – „megadom annak, hogy az én királyiszékemben üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében”? – Review and Herald, 1881. május 3.

A Megváltó így szól: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3:20) Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyolják, és nem fordul el, ha fenyegetik, hanem állandóan keresi az elveszetteket, és kérdezi: „Miképpen adnálak oda?” (Hós 11: 8) Bár a konok szív ellöki magától, és ellenáll szeretetének, de Ő újra visszatér, hogy még nagyobb erővel kérlelje: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek.” Szeretetének vonzerejével kényszeríti az embert, hogy térjen hozzá. A megtért ember pedig így szól Urához: „A te jóvoltod felmagasztalt engem.” (Zsolt 18:36) – Krisztus példázatai, 235. old.

A Megváltó így szól: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Hárítsatok el minden akadályt a szívetek felé vezető útról, és engedjétek meg, hogy belépjen a Megváltó! Szíveteket alázzátok meg Isten előtt, hogy Szentlelkét adhassa nektek! Jézus mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Csak úgy követhetitek Krisztust, ha készek vagytok hordozni a keresztet. A világ szeretete ellenségeskedés Istennel. Idegenként és vándorként kell járnunk a világban, és élő hittel kell kapaszkodnunk a golgotai keresztbe. Isten minden lelket megáld, aki igazán neki szenteli magát. Ha teljes szívből keressük az Urat, biztosan meg is találjuk. Ő törődik velünk és azt szeretné, hogy lelkiismeretesen végezzük a mennyei munkát. Egyetlen nagy ajándékában árasztotta ki az egész mennyet, és nincs okunk kételkedni szeretetében. Tekintsetek a Golgotára. Krisztus meghalt értetek. Kérhettek-e nagyobb bizonyítékot az Atya szeretetére, mint azt, hogy Jézus meghalt, és most közbenjár érettünk? – Review and Herald, 1891. május 5.