13. tanulmány − 2013
Március 23 - 29.Újjáteremtés
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:19; 6:11-13;
Ézsaiás 11:6-9;
János 14:1-3;
1Korinthus 15:52-58; Jelenések 21:1-5
„De
új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik”
(2Pt 3:13).
2Pt 3:10-13 szakaszában Péter apostol azt tárgyalja, hogy mi lesz
az ég és a föld sorsa: elpusztulnak, mindazzal egyetemben, ami bennük van.
Ám a történetnek
ezzel még nincs vége, távolról sem, mert helyettük Isten új eget és új földet fog
teremteni!
Nézzük meg, milyen
ellentét feszül a létezés két formája között! A régin a bűn uralkodik, az újban
igazság lakozik. A régi felett a halál az úr, az újon az élet. Az ellentét nem
is lehetne ennél szembeötlőbb, élesebb!
Amint ezekből az ígéretekből is kitűnik, Isten teremtői szerepe
nem ért véget a föld első megteremtésével. Azzal a munkával sem fejeződik be,
amit bennünk visz végbe: azaz, hogy Krisztusban új teremtéssé tesz. Nem, tovább
folytatódik! Az Úr szavának természetfeletti hatalmával egykor megteremtette a
világot, majd újjá is teszi azt, szintén természetfeletti erővel.
A teremtés utóbbi
tette nélkül valójában minden addigi teremtése semmivélenne. Isten nekünk adott
ígéretei az új éggel és új földdel érnek a csúcspontra.
ÚJ KEZDET |
Március 24 |
Vasárnap |
A
tudomány és a Biblia viszont egyetért abban, hogy egyik szerint sem marad meg
örökké a föld olyan formában, ahogyan most ismerjük. A tudomány (legalábbis
bizonyos irányzatai) szerint a véletlennek ugyanazok a hideg és érzéketlen
erői, amelyek folytán egykor létrejött a föld és rajta az élet, lesznek azok a
hideg és érzéketlen erők, amelyek végül, a véletlen következtében majd
elpusztítják azt. A Biblia is azt tanítja, hogy nem marad meg örökké a föld
így, hanem valóban el fog pusztulni. A tudomány által felvázolt verzió szerint
azonban a pusztulás örökre véget vetne mindennek. Ezzel szemben a Biblia arról
ír, hogy a régi elmúlásával kezdődik majd el az egészen új és csodálatos élet,
ami már örökké fog tartani.
Milyen
képet ad a jövőről Jel 21:1-5 szakasza? Milyen
nagyszerű ígéretek várnak ránk? Miért csakis Isten képes mindezt megadni?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Nem
vitás, az új életre vonatkozó ígéretek között az az egyik legjobb, hogy soha
többé nem lesz már sem halál, sem szenvedés. Isten nyilván nem tartja jónak
egyiket sem. Nem képezték részét a megteremtett világnak, amikor az Úr
kijelentette, hogy „ímé igen jó” (1Móz 1:31). A
halál és a szenvedés idegen, betolakodó, Isten soha nem akarta, hogy az első
világ részévé váljanak, az új világban pedig nem is lesz helyük. Jézus ezek
eltörléséért jött a földre, az újjáteremtett földön tehát már nem lesz részünk
bennük.
Az új
teremtés új kezdetet hoz. Vége lesz majd a bűn nyomorúságos kísérletének. Az
eredményeket már látjuk, egyértelműek: a bűn halált és szenvedést hoz, Isten
törvénye pedig az élet törvénye.
Amint
Isten kezdetben megteremtette az eget és a földet, új eget és új földet is fog
teremteni, velük pedig új kezdetet ajánl fel nekünk. Csak Isten, csak a Teremtő
teheti ezt meg, ígéreteit pedig Jézus értünk vállalt tettei révén kaphatjuk meg.
A megváltási terv nélkül nem lenne semmi reményünk azon túl, amit az élet most
ajánl – és ez elég gyászos gondolat.
Miért döntően fontos számunkra az új élet ígérete? Mit érne a hitünk nélküle?
PORBÓL ÉLETRE |
Március 25 |
Hétfő |
Miből teremtette meg Isten Ádámot, és mi lett a bűn következménye (1Móz 2:7; 3:19)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Isten
a porból teremtette meg Ádámot, úgy lett belőle élőlény. Az Úrnak az volt a
terve, hogy amíg fenntartja vele a kapcsolatot, addig megmarad élete. Amikor
Ádám bűnt követett el, elszakította magát az élet Forrásától. Ebből következően
idővel meghalt, visszatért a földbe.
Ézs 26:19 és Dán 12:2 verseit olvasva mit
mondhatunk, mi történik majd azokkal, akik a föld porában nyugszanak?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A
keresztények a feltámadás ígéretében találnak reménységet. Jób ezt így fejezte
ki: „ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent” (Jób 19:26, új prot. ford.). A hívő ember
számára a halál csak átmeneti. Isten, aki megformálta Ádámot a föld porából,
majd az élet leheletét fújta bele, nem felejtette el, hogyan kell embert
teremteni a porból. A feltámasztás éppen annyira teremtő cselekedet lesz, mint
Ádám eredeti megteremtése volt.
Milyen
tanítás rejlik 1Kor 15:52-58 szakaszában, ami
elválaszthatatlanul kötődik Mózes első könyve teremtési beszámolójához?
_____________________________________________________________
Jézus
második adventjekor az igazak feltámadása egy szempillantás alatt történik meg.
Hasonlóan az ember eredeti megteremtéséhez, ez is természetfeletti esemény
lesz, mindent Isten visz végbe, ami szintén éles ellentétben áll a teista
evolúció elméletével. Hiszen ha Isten nem az evolúciós fejlődés évmilliói alatt
teszi újjá az embert, hanem egy pillanat alatt, akkor az első körben is
bizonyára képes volt megteremteni az embert evolúció nélkül. A feltámadás
reménysége újabb bibliai bizonyíték, ami cáfolja a teista evolúció elgondolását.
Mit árul el a tudomány korlátairól az, hogy hallgat a feltámadásról – ami
pedig számunkra alapvetően, döntően fontos?
AZ EMBER VISSZAKAPJA URALMÁT |
Március 26 |
Kedd |
Olvassuk el 1Móz 1:28 és Jn 12:31 verseit! Amikor
Isten megteremtette világunkat, milyen szerepet adott Ádámnak és Évának? Utána
azonban ki ragadta magához a hatalmat, ki lett e világ fejedelme?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Isten
Ádámra bízta a világ feletti uralom felelősségét, amit bűne következtében ő
részben letett. Attól kezdve Sátán gyakorolta a hatalmát a teremtett világ
felett, előidézve a most mindenütt megnyilvánuló romlást és erőszakot.
A
kereszt után azonban Jézus visszaszerezte a földet Sátán karmaiból (lásd Mt 28:18; Jn 12:31; Jel 12:10). Noha Sátán még mindig működhet a
földön, most is pusztíthat, annak azért örülhetünk, hogy napjai meg vannak
számlálva: ezt Krisztusnak a kereszten aratott győzelme garantálja.
Milyen igazságokat ismerhetünk meg 2Tim 2:11-12 és
Jel 5:10 verseiből (lásd még 1Kor 6:2-3)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az
üdvözültek királyi és papi tekintélyt nyernek. A királyság gondolata a hatalom
valamilyen formáját idézi fel, a papságé pedig közvetítő szerepre utal Isten és
a többi teremtmény között – talán más világok lakói, akik nem ismerték meg a
bűnt és az általa okozott bajokat.
„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul
Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember
fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi
szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének
hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott
lények boldogságában és bölcsességében” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest,
1985, H. N. Adventista Egyház. 601. o.). Vajon mit jelent az, hogy
„kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és
bölcsességében”? Mit tanulhatunk az el nem bukott lényektől? És ők tőlünk?
TOVÁBBI
HELYREÁLLÍTÁS |
Március 27 |
Szerda |
Most az
állatvilágnak természetesen része a ragadozó életforma. A „tápláléklánc” kifejezés
is arra emlékeztet, hogy a mostani földi élet ökológiájában milyen fontos
szerepe van a ragadozóknak. Nehéz is elképzelni a világot nélkülük. Kezdetben
azonban minden földi állat növényevő volt (1Móz 1:30).
Az állatok nem fordultak egymás ellen, nem ették meg egymást. 1Móz 1:30 verse ugyan nem említi a víziállatokat, de valószínűleg
rájuk is ugyanezek az elvek vonatkoztak, amikor Isten az egész teremtett
világot megszemlélve kimondta: „igen jó”.
Olvassuk
el 1Móz 6:11-13 és 9:2-4 verseit! Az özönvíz idejére milyen
változások álltak be a természetben? Hogyan romlott tovább az ember és az állatok
kapcsolata az özönvíz után?
_____________________________________________________________
Ami
békésnek indult, az romlással, kegyetlenséggel és
erőszakkal telt meg. Ilyen következményekkel jár a bűn. A korábban „igen jó”
világ annyira rosszá vált, hogy saját pusztulását idézte elő.
Az
özönvíz után az állatok félni kezdtek az emberektől. Ez vonatkozott a szárazföldi,
a vízi és a szárnyas állatokra egyaránt, ami feltűnő ellentétben állt a korábbi
helyzettel. Arra gondolhatunk, hogy ekkor csökkent az ember uralma az
állatvilág felett.
Világunkban
az élőlények közötti jelenlegi viszonyok mennyiben különböznek attól, amit
Isten a jövőre vonatkozóan megígért (Ézs 11:6-9; 65:25)?
_____________________________________________________________
Ézsaiás
próféta megkapó költői nyelven fejezi ki, hogy az újjáteremtett földön nem lesz
erőszak. Az új földön már nyoma sem lesz az özönvíz előtti világra jellemző
romlásnak és erőszaknak, ami akkor pusztulásáért kiáltott. Béke, harmónia és
együttműködés lesz majd a jellemző. Mi már annyira hozzászoktunk a
kegyetlenségekhez, a ragadozók létéhez és a halálhoz, hogy mást nehezen is
tudunk elképzelni.
Amint látjuk, az evangélium roppant nagy hangsúlyt helyez a helyreállításra.
A végső helyreállítást egyedül Isten képes elvégezni, de mi az, amit már most,
a saját döntéseinkkel megtehetünk mi magunk?
AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLAT HELYREÁLLÍTÁSA |
Március 28 |
Csütörtök |
„A bűnbeesés előtt Ádám szemtől szemben beszélhetett
Alkotójával”
(Ellen
G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 9.
o.). A bűneset után azonban ez a szoros kapcsolat sok
szempontból gyökeresen megváltozott.
Hogyan változtatta meg a bűn az Isten és ember között korábban meglévő szoros
kapcsolatot (1Móz 3:24; 2Móz 33:20; 5Móz 5:24-26)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A bűn
megtörte az Isten és ember közötti kapcsolatot. Az Úr elküldte színe elől az
első emberpárt, ami a biztonságukat szolgálta, hiszen az ember nem láthatta
többé Istent szemtől szemben úgy, hogy életben maradjon.
Isten
viszont bevezette a megváltási tervet, ami által a megtört kapcsolat helyreállítható
– még ha ezért neki magának rettenetes árat is kellett fizetnie.
Olvassuk
el Jn 14:1-3 és Jel 22:3-5 verseit! Milyen ígéretet
tett Jézus a tanítványainak a kereszthalála előtt? Mi következik ebből?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Isten és
az ember kapcsolatának ismét helyre kell állnia, a béke és a személyes találkozás
megvalósul. A földön nem lesz átok, és Isten visszaállít majd mindent, ami
egykor elveszett. A megváltottak új környezetben, új életet élhetnek, új
békében a teremtett világ többi részével, új kapcsolatban Istennel. Ekkor
teljesedik majd be Isten eredeti terve az ember megteremtésével. Maradéktalan lesz
az összhang Isten, az emberiség és a teremtés egésze között, ami örökre meg is
marad.
Hogyan tanulhatjuk meg élvezni a szoros kapcsolatot Istennel már most, az
ég és a föld újjáteremtése előtt? Mely döntéseink hatnak az Istenhez fűződő
kapcsolatunkra – akár pozitív, akár negatív módon?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Március 29 |
Péntek |
„Az
évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok
tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a
boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál
jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit és a Sátánnal
vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb
áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat.
Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas
kórusában…
A
nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész
világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és
boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az
öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a
legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik,
hogy Isten a szeretet” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985,
H. N. Adventista Egyház. 601-602. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Főként A
jelenések könyvéből igyekezzünk összegyűjteni annyi bibliai idézetet,
amennyit csak tudunk, azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz az újjáteremtett
föld! Beszélgessünk a csoportban ezeknek a szövegeknek
a jelentéséről! Mi teszi ránk a legnagyobb hatást az új föld jellemzőit
olvasva? Mi az, amit a legnehezebb megértenünk?
2)
A teremtésről szóló tanítás Mózes
első könyve 1-2. fejezetei szerint hogyan viszonyul ahhoz a tanításhoz, ami
az ég és a föld újjáteremtéséről szól? Mit kellene értenünk az újjáteremtés
alatt, ha igaz volna a teista evolúció elgondolása?
3)
Mit mond Pál Róm 8:18 és 2Kor 4:16-17 verseiben? Milyen vigaszt találunk
szavaiban?
4)
Gondolkozzunk a „helyreállítás”
evangéliumi elvéről! Mire utal maga ez a szó? Minek a helyreállítása történik
meg? Hogyan? Milyen szerepünk lehet az egész folyamatban?
5)
Az új ég és új föld ígérete mit mutat meg Isten jellemével kapcsolatban?
ELVÉGEZTETETT
„Isten hangja hallatszik és ez a hang kihirdeti, hogy igazságának eleget tettek. Sátánt
legyőzték. Krisztus földön fáradozó és küzdő társait az Atya elfogadta ’ama
Szerelmesben’ (Ef 1:6). A mennyei angyalok és az el nem bukott világok képviselői előtt Isten
igaznak nyilvánítja őket. Ahol Krisztus van, ott kell lennie az Ő egyházának
is. Nevezetesen ott, ahol ’irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és
békesség csókolgatják egymást’ (Zsolt 85:10).
Az Atya karjaival átöleli Fiát és azt mondja: ’Imádják
őt az Istennek minden angyalai’ (Zsid 1:6).
Kibeszélhetetlen örömmel a
fejedelemségek és hatalmasságok elismerik az élet Fejedelmének a felsőbbségét.
Az angyalok serege arcra borul Krisztus előtt, miközben boldog kiáltás töri meg
a menny öszszes udvarát. ’Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és
gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és
dicsőséget és áldást’ (Jel 5:12)…
A mennyei örömnek ebből a
jelenetéből Krisztus saját csodálatos szavainak visszhangja tér vissza hozzánk
a földre: ’Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én
Istenemhez és a ti Istenetekhez’ (Jn 20:17). A
mennyei és a földi család egy család. Igen, mert a mi Urunk felment a mennybe
és érettünk él. ’Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat,
akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék
érettök’ (Zsid 7:25)” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 740-741. o.).