SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A házasság Édenből eredő ajándéka

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:18-25; Máté 5:27-30; Márk 10:7-9; 2Korinthus 3:18; Efezus 5:22-25

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt” (1Móz 2:18).

Gondoljunk csak arra, hogy milyen áldás a boldog házasság és a szerető család! Mennyire szerencsés, aki így élhet! Sajnos, sokak számára a házasságban több a fájdalom és a harag, mint a béke és a boldogság. Pedig Isten nem akarta, hogy ez így legyen. Számtalan házasság szomorú helyzete jól mutatja, hogy mennyire lerontotta az emberiség életét a bűn.

„Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. ’Tisztességes… a házasság’ (Zsid 13:4). Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bukás után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmi és erkölcsi természetét” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 20. o.).

Nagyszerű gondolat! E heti tanulmányunkban pedig a mögötte megfigyelhető elvek némelyikével foglalkozunk majd.

Természetfeletti szavának erejével Isten megteremtette világunkat az ősi káoszból. A teremtési beszámolóban végéig minden „jó” volt, amikor is Isten kijelentette: „ímé igen jó” (1Móz 1:31).

Utána viszont egy valami nem volt jó. 1Móz 2:18 szerint mi volt az? Miért? Mi minden következik ebből a szövegből?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Isten a teremtés minden részét jónak mondta egészen addig, amíg Ádámot életre keltette. Akkor viszont csak Ádám volt az egyetlen ember. Isten ugyan a saját képére alkotta meg, de egyedül nem tükrözhette Isten képét, aki az Istenség személyeinek kapcsolatában létezik. A Szentháromság tagjai természetesen az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ádámnak tehát szüksége volt valakire, aki hasonló hozzá, akivel a kölcsönös szeretet és együttműködés kapcsolatában élhet, tükrözve az Istenségen belüli szeretetkapcsolatot.

Mit teremtett meg Isten közvetlenül azelőtt, hogy álmot bocsátott Ádámra és megalkotta testéből az asszonyt? Előző tette hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy feleséget adott Ádámnak?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Talán a 20. vers végén találunk rá a válaszra. Miközben Ádám elnevezte az állatokat, bizonyára felfigyelt rá, hogy mind párban vonultak el előtte – hím és nőstény –, ő pedig csak egyedüli teremtmény volt. Isten tervében már biztosan eleve szerepelt, hogy Ádámnak feleséget adjon. Talán azt akarta, hogy Ádám vágyódjon egy társ után, érezze: még hiányzik valami a teljességből. Így sokkal jobban értékelheti majd az ajándékot, amit Isten neki szánt, a feleségét.

Gondolkodjunk el arról, hogy a teremtés munkáját Isten jónak ítélte, Ádám magányát azonban nem tartotta jónak! Ezek szerint tehát milyen értéke van a kapcsolatoknak? Mit tehetünk fontos emberi kapcsolataink erősítése érdekében?

1Móz 2:20 veresében olvashatjuk, hogy Ádám nevet ad az állatoknak. Ez a szakasz is rávilágít az ember és a földi állatvilág közötti nagy különbségre. Nem létezett Ádámhoz hasonlítható állat. A majmok között sem akadt hozzá hasonló, mivel Ádám különbözött a majmoktól. Ezt fontos emlékezetben tartanunk, hiszen ma a társadalom jelentős része vallja, hogy az ember nem más, mint fejlett majom. Pedig nem a majmokhoz tartozunk, tehát mint ahogy mi sem, úgy Ádám sem találhatott társra egy majomban.

Mi a jelentősége annak, ahogyan Isten megteremtette Ádám párját (1Móz 2:21-22)?

Isten saját maga formálta meg Ádám testét a föld porából. Éva testét is Ő maga formázta meg, Ádám egy bordáját felhasználva, noha nem volt kimondottan szüksége a bordára Éva megalkotásához. Megteremthette volna úgy is, mint a férfit, vagy a szavával életre hívhatta volna.

Istennek azonban jó oka volt arra, hogy Éva megformálásához felhasználja Ádám bordáját. Ha egymástól függetlenül teremti meg őket, ez azt is jelezhette volna, hogy természetükből adódóan egymástól teljesen független személyek. Ám valami közös volt a testükben, ami arra utal, hogy a kettőnek egyesülnie kell, „egy testté” válva.

Miután Isten megteremtette Évát, Ádámhoz vitte, hogy a segítőtársa legyen (lásd 18. vers). Ádám bordáját felhasználva teremtette meg, majd odavezette hozzá (lásd 22. vers). Már Éva megteremtésének a módja is jelzi, hogy Isten valóban képes volt társat adni az embernek. Ennek a pontnak a fontossága később mutatkozott meg, amikor Ádám egy kísértéssel találta szemben magát: vagy csatlakozik Évához és eszik a gyümölcsből, vagy bízik abban, hogy Isten meg tudja oldani a helyzetet. Ádámnak bőven lett volna oka bízni Isten gondoskodásában, ami bűnét csak tovább súlyosbította.

1Móz 2:23 verse szerint mit mondott Ádám, amikor megpillantotta Évát?

_____________________________________________________________

Amikor Ádám találkozott Évával, örömében dalra fakadt. Ez az első költemény a Bibliában, és jól mutatja, hogy milyen nagyra tartotta a feleségét, mennyire meghitt volt a kapcsolatuk. Isten terve szerint Évának egyenlőnek kellett lennie Ádámmal, de a bűneset megrontotta a teremtésnek ezt a részét is.

William Faulkner egyszer azt írta a házasságról, hogy „kudarc”. Szerinte „csakis úgy lehet némi békét találni benne… ha az ember megtartja az elsőt [az első feleségét], és a lehető legtávolabb marad tőle, remélve, hogy majd csak túléli az asszonyt.” Milyen szomorú megjegyzés ez, és sok házasságra ráillik!

Jézus melyik igéket idézte Mk 10:7-9 verseiben? Szavaival a jó házasság mely jellemzőire utalt?

_____________________________________________________________

Mindenki jól tudja, szinte említeni sem kell, hogy milyen előnyökkel jár, ha az ifjú pár elköltözik a szülőktől és új otthont alakít ki. A házasságon belüli viták legfőbb kiváltó okai lehetnek a szélesebb családi körön belül jelentkező problémák. A boldog otthon alapításának egyik kezdeti lépése, hogy az új házasok függetlenségét tiszteletben kell tartani; ha csak lehet, ne a szülőkkel együtt, hanem külön lakásban éljenek. Ha erre nincs lehetőség, akkor is fontos tiszteletben tartani a házasság körét, meghittségét.

A jó házasság másik jellemzője az egység. Az egység nem azt jelenti, hogy a két félnek le kell mondania az önálló gondolkodásról. A céljaikban legyenek egységesek, a lehető legjobbat tegyék egymás és házasságuk egysége érdekében.

Jézus azt is érzékeltette, hogy a házasságnak tartósnak kell lennie. Nem lehet olyan laza kapcsolat, amit az ember kénye-kedve szerint elkezd vagy felbont, mert ez egy életre szóló elköteleződés. Aki még nem készült fel arra, hogy egész életére elkötelezze magát, az várjon ezzel a lépéssel, amíg készen nem áll rá.

Hogyan mutatja be Ef 5:22-25 szakasza a jó házasság elveit?

_____________________________________________________________

A férj kiváltsága, hogy szeretetből a felesége szolgálatára legyen, mint ahogy Krisztus is odaadta magát az egyházért. Viszonzásként a feleség tisztelje férjét és működjön együtt vele közös céljaik eléréséért. Ez oldja fel a bűn következtében fellépő széthúzást. Az önfeláldozó szeretetet szeretetből fakadó tisztelet fogadja, ez a záloga mindkét fél boldogságának. Otthonunk valóban lehet a menny előíze!

Istennek az emberiség iránti szeretetére az egyik legjobb példa az ember nemisége, ami az Úr csodálatos ajándéka. Ám a többi ajándékhoz hasonlóan ezt sem feltételek nélkül kapjuk. Azaz, nem élhetünk vele akárhogy. Isten meghatározott bizonyos szabályokat. Egészen világosan megfogalmazta, hogy a házasság kötelékén belül éljen nemi életet a férj és a feleség – férfi és nő. Bűn minden más, ami ezen a körön kívül esik.

Nézzük meg, mennyire komolyan veszi Jézus azt, amiről Mt 5:27-30 verseiben olvasunk! Végső soron mi forog kockán?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nagyon helyes, hogy a figyelmet Jézusnak a bűnösök iránt tanúsított kegyelmére és bűnbocsánatára összpontosítjuk, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a magas erkölcsi normáról sem, amit életével bemutatott és tanításaiban hirdetett. Nehéz volna annál erélyesebben figyelmeztetni az erkölcstelenség veszélyére, mint ahogy Jézus tette ezekben a versekben. Vájd ki a szemed? Vágd le a kezed? Még ezt is jobb megtenni, ha erre volna szükség a tisztasághoz, máskülönben az örök életét sodorja veszélybe az ember.

„Ha mindenki mentes lenne a gonoszságtól, aki állítja, hogy betartja Isten törvényét, megkönnyebbülne a lelkem, de ez nem így van. Még azok közül is néhányan vétkesek a házasságtörés bűnében, akik pedig hangoztatják, hogy engedelmeskednek Isten minden parancsolatának. Mit mondhatnék, hogy felébresszem eltompult lelki érzékeiket? A lélek egyetlen védelme a szigorúan betartott erkölcsi elv marad” (Ellen G. White: Counsels on Health. 621-622. o.).

Jézus kemény figyelmeztetését olvasva azonban nem szabad megfeledkeznünk a házasságtörésen kapott asszony történetéről sem (Jn 8:1-11)! Hogyan tarthatunk egyensúlyt, egyrészt eleget téve a Jézus által az előbbi versekben meghatározott erkölcsi normáknak, ugyanakkor az elesők iránt kegyelmet és együttérzést tanúsítva, mint ahogy ebben a történetben is olvashatjuk?

Aki tanulmányozza a Bibliát, jól tudja, hogy úgy az Ó-, mint az Újszövetség a házassággal szimbolizálja Isten és szövetséges népe kapcsolatát. Éppen ezért utal például a Biblia számos alkalommal a hűtlen asszony képével az ókori Izráelben uralkodó hitehagyásra és elhajlásra. Mózes második könyvében az Úr felszólította népét, hogy ne lépjenek szoros kapcsolatba a körülöttük élő pogány népekkel, akiknek elferdült szokásai rossz útra téríthetik Izráel népét is.

Milyen kifejezést használ az Úr a figyelmeztetésben, amit 2Móz 34:15-16 versében találunk? Hogyan értsük ezt annak fényében, hogy népének „férje” az Úr (lásd Jer 3:14)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A hívők egymás közötti és Krisztussal való egységére utal az a kép, hogy az egyház Krisztus menyasszonya, természetesen a Biblia szerinti ideális házasság fogalmai szerint – a férfi és a nő szereteten alapuló, önfeláldozó kapcsolatában – értelmezve.

Olvassuk el Ef 5:28-32 és Jel 19:5-9 verseit! Milyen tanítás rejlik ezekben a részekben?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az Írás itt az ideális házassági kötelékhez hasonlítja az Isten és népe közötti kapcsolatot. Az Úr meghitt, bensőséges közösségbe hívja népét. Lenyűgöző ez a kép, mutatja, hogy milyen komoly érdeklődést tanúsít Isten a népe iránt és közösségre kíván lépni velünk.

Mely döntéseink révén kerülhetünk közelebb az Úrhoz és az ideális bibliai házasság formájához? Ehhez miért kellenek olyan döntések, amelyeket csakis mi magunk hozhatunk meg?

A helyes erkölcsi felfogás sok szempontból szorosan kötődik az ember eredetének kérdéséhez – főként igaz ez a szexualitásra nézve. Az evolúció filozófiája például nem ad objektív alapot az erkölcs és a szex kapcsolatára. Az állatvilágban a párzási szokásoknak különféle formái léteznek. Bizonyos fajok kapcsolata nevezhető poligámnak, mások pedig véletlenszerűen párosodnak, de van néhány olyan állatfaj is, amely többnyire monogámnak tekinthető, viszont a genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy több monogámnak tartott faj valójában nem is az. Sok olyan állatfaj létezik, amelyek nőstényeinek egyszerre született utódai nem ugyanattól az apaállattól származnak. A Teremtőtől eredő erkölcs objektív normája nélkül nem lenne semmi alap arra, hogy az emberi nemiség különböző megnyilvánulásait bárki erkölcsileg jónak vagy rossznak nevezze. Éppen innen indul ki a mai társadalmi nyomás is, hogy elismertessék az egyneműek partneri kapcsolatát. A házasság csak a teremtés fényében értelmezhető helyesen.

„Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 118. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)  Darwin elmélete tagadja a bibliai teremtéstörténet. A darwinizmus milyen szabályokat ad a nemi életre vonatkozóan, vagy kitér erre egyáltalán? Hogyan viszonyul ez a Biblia szerinti ideális állapothoz?

2) Milyen példákat találunk a Bibliában a jó házasságra és a boldog otthonra? Nevezzünk meg olyan bibliai szereplőket is, akiknek házassága, családi élete nem volt boldog! Mit tanulhatunk ezekből a történetekből?

3)  Olvassuk el, mit ír Péld 31:10-31 szakasza a „derék asszony”-ról! Milyen legyen a férj jelleme?

4)  Mivel járulhat hozzá gyülekezetünk az ideális házassági kapcsolatok erősítéséhez, ápolásához? Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk ennek érdekében?

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

HA TE NEM LENNÉL…

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből

kihullatnám az életem,

mint céljavesztett, hitvány semmiséget.

Ha Te nem lennél, meghalna az élet,

meghalnának a színek énnekem.

Déli verőn is dideregve fáznék,

hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.

S bár tündérkertek ösvényein járnék,

elepednék, mint kopár pusztaságon.

Rettentő rommá összeomlana

énbennem minden, ami szent és drága:

lelkem elrejtett végtelen világa.

Szertehullana a harmónia,

sóhajokká lennének a dalok

és sikoltássá minden énekem:

hisz mindenem vagy, Uram, énnekem.