4. tanulmányhoz   2013  Január 19 - 25.

A teremtés a Bibliában

   Szombat 

1Móz 1:1-31

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

  5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

  6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.

  7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

  8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

  9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

  10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

  11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

  12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

  13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

  14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

  15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

  16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

  17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

  18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

  19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

  20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

  21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

  22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

  23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

  24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

  25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

  26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.

  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

1Móz 2:1-3

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

   Vasárnap 

1Móz 1:1 – 2:3 lásd a szombati résznél

1Móz 1:26-29 lásd a szombati résznél

Mt 19:4-6

  1. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,

  2. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

  3. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

1Móz 1:27 lásd a szombati résznél

1Móz 2. fejezet

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

  4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

  5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

  6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.

  7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

  8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

  9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

  10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.

  11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.

  12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.

  13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

  14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

  15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

  16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

  18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

  19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

  20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.

  21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

  22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

  23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

  24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

  25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

   Hétfő 

Zsoltár 8.

  1. Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

  2. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

  3. A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

  4. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

  5. Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

  6. Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

  7. Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

  8. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

  9. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

  10. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

1Móz 1. fejezet lásd a szombati résznél

Zsoltár 104.

  1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

  2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

  3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

  4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

  5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

  6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

  7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

  8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

  9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

  10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

  11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

  12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

  13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

  14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

  15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

  16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

  17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

  18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

  19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

  20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

  21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

  22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

  23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

  24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

  25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

  26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

  27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

  28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

  29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

  30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

  31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

  32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

  33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

  34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

  35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Zsolt 24:1-2

  1. Dávid zsoltára.
    Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.

  2. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.

Zsolt 33:6

  1. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Zsolt 74:16-17

  1. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

  2. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Zsolt 89:12

  1. Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

   Kedd 

Jób 38:1-21

  1. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

  2. Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

  3. Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

  4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

  5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

  6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

  7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

  8. És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

  9. Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

  10. Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

  11. És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

  12. Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

  13. Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

  14. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

  15. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

  16. Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

  17. Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

  18. Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

  19. Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

  20. Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

  21. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Jób 42:1-6

  1. Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

  2. Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

  3. Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

  4. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

  5. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

  6. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

   Szerda 

Ézs 44:24

  1. Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

Ézs 45:12

  1. Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő.

Jer 51:15-16

  1. Az, a ki teremtette a földet az ő erejével, a ki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével.

  2. Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.

Ám 4:13

  1. Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.

Jón 1:9

  1. És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.

Zak 12:1

  1. Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:

   Csütörtök 

ApCsel 17:22-31

  1. Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

  2. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

  3. Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

  4. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

  5. És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

  6. Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

  7. Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

  8. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

  9. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:

  10. Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Mt 19:4-6

  1. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,

  2. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

  3. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

Mk 2:27

  1. És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.

Lk 3:38

  1. Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.

Jn 1:1-3

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

  2. Ez kezdetben az Istennél vala.

  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

2Kor 4:6

  1. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

Zsid 4:4

  1. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.

Jak 3:9

  1. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:

2Pt 3:5

  1. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

Júd 11,    14

  1. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.

  1. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,

Jel 4:11

  1. Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

Jel 10:5-6

  1. És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,

  2. És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen:

2Móz 20:11

  1. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Jn 1:1-3

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

  2. Ez kezdetben az Istennél vala.

  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

   Péntek 

Lk 16:29-31

  1. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.

  2. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!

  3. Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Mt 19:4-6

  1. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,

  2. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

  3. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

Mk 2:27-28

  1. És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.

  2. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.