SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A teremtés munkája elkészült

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1; 2:1-3; 3Mózes 11:14-22;

        Zsoltár 8:4; Márk 2:28; Róma 8:19-22

„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala” (1Móz 2:2).

E heti tanulmányunk során áttekintjük a Biblia tömör leírását a teremtés második három napjáról és az azt követő szombati nyugalomról. Maga a leírás 1Móz 1:1 – 2:3 szakaszában található, de a Szentírás még sok helyütt utal rá. A teremtési beszámoló egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy a folyamatot napokra bontja. Vajon miért választotta Isten a hétnek elnevezett hétnapos időciklust?

Az Írás nem közli egyértelműen, viszont találni bizonyos jeleket, amelyek közül valószínűleg éppen a szombat az egyik legfontosabb. A szombat az Isten és az emberiség találkozására, kapcsolatára elkülönített idő. Meglehet, az Úr azért adta a hetet, hogy megszabja a hétköznapi munka idejének a keretét, ugyanakkor elkülönítsen egy rendszeres időszakot az Istennel való kapcsolatunk emlékeztetőjéül (lásd Mk 2:28). Ez segít az emberiségnek észben tartani, hogy valójában mindenről Isten gondoskodik, egészen rá vagyunk utalva.

Mózes első könyvének teremtési beszámolójában mindenképpen szembetűnő, hogy az Úr különös gondossággal és céltudatosan végezte a teremtést.

1Móz 1:14-19 szakasza melyik eseményeit említi a teremtés negyedik napjának? Hogyan értsük ezt annak fényében, amit most a természet világáról tudunk?

A teremtés hetének negyedik napjáról bizonyosan több szó esett már, mint a fennmaradó hat bármelyikéről. Ha Isten a negyedik napon teremtette meg a napot, akkor az első három nap során mi határozta meg a napi ciklust? Ha viszont már korábban létezett a nap, akkor mi történt a negyedik napon?

A negyedik nap eseményeit illető bizonytalanság nem logikai ellentmondásból ered, inkább abból, hogy többféle lehetőség adódik. Az egyik, hogy Isten a negyedik napon teremtette meg a napot, azonban a világosságot az első három nap során Isten jelenléte vagy egy másik fényforrás, mondjuk egy szupernóva biztosította. Ezzel a gondolattal összeegyeztethető Jel 21:23 verse, miszerint a mennyei városban Isten jelenléte miatt nem lesz szükség napra. A második lehetőség, hogy Isten a negyedik napon szabta meg a nap, a hold és a csillagok szerepét. Ezzel Zsolt 8:4 verse tűnik összeegyeztethetőnek. C. John Collins héber tudós szerint a héberben 1Móz 1:14 megfogalmazása alapján mindkét lehetőség elfogadható (lásd C. John Collins: Genesis 1-4: A Linguistic, Literary, and Theological Commentary. Phillisburg, New Jersey, 2006, P&R Publishing Co. 57. o.).

A harmadik eshetőség, hogy a nap már létezett, de felhők takarták el vagy vulkanikus eredetű por, és a negyedik napig nem volt látható, esetleg még nem működött teljes erejével. Ezt a lehetőséget a Vénusz bolygóhoz lehetne hasonlítani, aminek a körülményei ma erre emlékeztetnek.

Maga a szöveg nem teszi le egyértelműen a voksot e magyarázatok egyike mellett sem, mint ahogy nem is tagadja egyiket sem, ennek ellenére rendkívül erős véleménynyilvánításokra került már sor e témában. Ám minden bizonnyal helyes az a szabály, hogy egy kérdésnek sem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani annál, amekkorát a Biblia tulajdonít neki. El kell ismernünk azt is, hogy korlátozott a megértésünk, amit nem lehet túl nehéz elfogadni, főként a teremtéssel kapcsolatban nem. Gondoljunk csak bele, hogy jelenleg mennyi mindent tart rejtélynek a tudomány! Vagyis a tudomány vizsgál számos kérdést, ami továbbra is titok homályában marad. Tehát mennyivel inkább lehet rejtélyes az, ami olyan távoli múltban történt.

Találunk-e 1Móz 1:20-23 szakaszában valami utalást a véletlenszerűségre?

A levegőt és a vizet a teremtés ötödik napján népesítették be az állatok. Sokan kapcsolatot látnak a teremtés második és ötödik napja között. A második napon választotta el Isten a vizeket a „mennyezettel”, amelyekben azután az ötödik napon jelentek meg az állatok. A teremtés eseményeinek sorából tudatos felépítésre lehet következtetni, ami mutatja Isten tevékenységének gondosságát és rendszerbe fogottságát. Más szóval, a teremtési beszámolóban nincs semmi, ami teret engedne a véletlennek.

Figyeljük meg azt is, hogy a szöveg többes számban említi úgy a szárnyas-, mint a víziállatokat. Ez szintén arra utal, hogy Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Mindet megáldotta a szaporodás képességével. A sokszínűség már kezdettől fogva megfigyelhető. Nem volt egy olyan közös ős, amitől származott volna minden faj, hanem úgy tűnik, Isten minden egyes fajt felruházott azzal a képességgel, hogy egyedek különböző változatai származzanak tőlük. Például több mint 400 elnevezett féle létezik a közönséges galambokból, az aranyhalakból pedig legalább 27 félét különböztetnek meg. Isten nyilván minden teremtményét azzal a lehetőséggel teremtette, hogy utódok sokféle variációi származzanak tőlük, amitől a teremtés még színesebb lett.

A 21. vers szerint Isten látta, hogy az addig létrehozott teremtményei jók. Ez azt fejezi ki, hogy jól megtervezte őket, szemre tetszetősek voltak, nem talált bennük hibát és kellőképpen illeszkedtek a teremtés céljához.

Az élőlények közül a madarak kiváltképp felkeltik az érdeklődésünket, lenyűgöznek. Bámulatos teremtmények, csodálatos a felépítésük. Pihe könynyű tollaik egyben erősek is, kemények, mégis rugalmasak. Az evezőtollak tollzászlóinak sugarait parányi horgocskák tartják össze, amelyek szilárd, mégis könnyű merevítést biztosítanak. A madarak tüdeje olyan, hogy ki- és belélegzéskor is képes oxigénhez jutni. Ennek köszönhetően nyernek elegendő oxigént az energiaigényes repüléskor. Emellett bizonyos csontjaikban légzsákok is vannak, ezek tartják fenn az oxigén áramlását, ugyanakkor általuk a madár teste könnyebb, ami megkönnyíti a tartós repülést és az irányítást. A madarak felépítése valóban csodálatra méltó.

Az eddigiekre gondolva olvassuk el Mt 10:29-31 verseit! Milyen vigaszt találunk e szavakban

1Móz 1:24-31 szakasza szerint Isten a hatodik napon teremtette meg a szárazföldi állatokat, majd pedig az embert. A második és az ötödik nap összefüggéséhez hasonló kapcsolatot lehet felfedezni a szárazföld és a tenger harmadik napon történt szétválasztása, valamint a hatodik nap között, amikor Isten benépesítette a szárazföldet. Ez megint arra emlékeztet, hogy a teremtés eseményei milyen bámulatos rendben történtek, átgondolt sorban – amint az a rend Istenével összeegyeztethető (vö. 1Kor 14:33). A szöveg megfogalmazása arra utal, hogy az ötödik napon megteremtett állatokhoz hasonlóan a teremés hatodik napján szintén sokféle állatfajt alkotott az Úr, különböző vadállatokat, jószágokat és csúszómászókat. Nincs egyetlen közös őse a szárazföldi állatoknak, Isten számos, egymástól különböző fajt teremtett. Figyeljük meg az „ő neme szerint” vagy hasonló kifejezéseket 1Móz 1:11, 21 és 24-25 verseiben! Némelyek ezzel a kifejezéssel igyekszenek alátámasztani a görög filozófiából származó gondolatot, ami kimondja a fajok változatlanságát. Az ókori görögök úgy vélték, hogy minden egyed tökéletlen kifejeződése volt a mintapéldánynak, a nem változó tökéletes egyednek. Ám a fajok változatlanságának gondolata nem egyeztethető össze azzal a bibliai tanítással, hogy az egész természet szenved a bűn átkától (Róm 8:19-22). Igenis tudunk fajok változásáról, amint Mózes első könyve 3. fejezetében az átok is sejteti. (Ellen White írt arról, hogy „háromszoros átok” érte a földet, egyszer a bűneset után, egyszer Kain vétke után, majd pedig az özönvíz után.) Ezt látjuk még az annyi szenvedést okozó vagy kegyetlen paraziták és ragadozók esetében is. Az „ő neme szerint” kifejezés jelentését a szövegösszefüggésében vizsgálva érthetjük meg a legjobban.

Olvassuk el 1Móz 6:20, 7:14 és 3Móz 11:14-22 verseit! Hogyan találkozunk itt az „ő neme szerint” kifejezéssel, ill. hasonló megfogalmazásokkal? Az említett példák miként segítenek megérteni, mit jelent a kifejezés Mózes első könyve 1. fejezetében?

Az „ő neme szerint” vagy más hasonló kifejezés nem magyarázható valamiféle, a szaporodásra vonatkozó szabályként. Inkább arra a tényre utal, hogy a fent említett történetek különféle fajtájú állatokat neveztek meg. Egyes bibliafordítások a „különféle fajta” vagy más, ezzel egyenértékű megfogalmazást használják, ami úgy tűnik, hűebben tükrözi a jelentést. Ez a kifejezés nem a fajok változatlanságára utal, inkább arra, hogy a hatodik napon Isten többféle állatot teremtett meg. A teremtés idejétől fogva hihetetlenül sok növény- és állatfaj létezik.

A teremtés hatnapos munkája után (az ember teremtésével majd később foglalkozunk) említi a Biblia először a hetedik napot.

Olvassuk el 1Móz 2:1-3 szakaszát, és figyeljük meg különösen az 1. verset, ami kiemeli, hogy Isten elkészült művével. Miért olyan fontos ez a hetedik nap jelentőségével kapcsolatban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A versben a „megszűnék” (Károli) vagy „megpihent” (új prot. ford.) szavak a héber sabat fordításai, ami szorosan kapcsolódik a sabbat, vagyis a szombat szóhoz. Az elvégzett munka utáni pihenésre, a munka szüneteltetésére utal. Isten nem fáradt el, nem volt pihenésre szüksége, hanem miután elvégezte a teremtés munkáját, megállt. Külön áldása nyugszik meg a hetedik napon. Ez a nap nemcsak „áldott”, hanem „megszentelt” is, ami azt a jelentést hordozza, hogy elkülönített, Istennek szentelt nap. Az Úr tehát az emberrel való kapcsolatában rendkívüli jelentőséget adott a szombatnak.

Mit mondott Jézus Mk 2:27-28 verseiben a szombat céljáról?

_____________________________________________________________

Figyeljük meg, hogy Isten nem azért adta a szombatot, mintha neki lett volna rá szüksége, hanem, mivel az embernek szükséges, gondoskodott róla. Az első hét végén az Úr megpihent a teremtés után, idejét pedig a teremtményeivel való kapcsolat ápolására szánta. Az embernek szüksége volt az Alkotójával való beszélgetésre, hogy megértse, milyen helyet foglal el az univerzumban. Képzeljük el Ádám és Éva örömét, csodálkozását, miközben Istennel társalogtak, ismerkedtek az Úr által teremtett világgal! A megpihenés elrendelésének bölcsessége még inkább kitűnik a bűneset utáni időben. Szükségünk van a szombati nyugalomra ahhoz is, hogy ne veszítsük szem elől Istent, ne kerítsen hatalmába az anyagias szemlélet, sem a túlzottan sok munka.

Isten megparancsolja, hogy életünk hetedét szánjuk a teremtésről való megemlékezésre. Mit fejez ki ez is e tanítás fontosságát illetően? Hogyan tanulhatunk meg mélyebb és gazdagabb tapasztalatot szerezni az Úrral, ha mi is megpihenünk szombaton, ahogyan Ő tette?

Milyen részekből állt a teremtés egy-egy napja (1Móz 1:5, 8, 31)? Utal valami az idézett versekben arra, hogy nem éppen olyan valóságos, 24 órából álló napot kellene alattuk értenünk, mint a mai napok?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Sok vita folyt a teremtési napokról is. Némelyek azt tartják kérdésesnek, hogy valóságos napokat kellene-e értenünk alattuk vagy inkább jóval hoszszabb időszakokat. Erre a kérdésre abban rejlik a felelet, ahogy maga a szöveg írja le a teremtés napjait. Egy-egy nap egy sötét időszakból (este) és egy világos időszakból (reggel) állt, és számozásuk egymást követő, folyamatos. Ahogy a napokról szó esik, az is egyértelműen mutatja, hogy a mi napjainkhoz hasonló napok voltak: este és reggel, egy sötét és egy világos időszak. Nehéz lenne elképzelni, hogyan lehetne ennél is egyértelműbb vagy kifejezőbb a hét napjaira vonatkozó kijelentés. Az „és lőn este és lőn reggel” megfogalmazás minden egyes nap valóságos voltát hangsúlyozza.

Milyen utalást találunk 3Móz 23:3 versében arra, hogy a teremtés mind a hét napja olyan volt, mint a mi napjaink?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az ókori izraeliták számára nem fért kétség ahhoz, hogy a szombat átlagos hosszúságú nap, csak Isten különös áldása nyugszik rajta. Figyeljük meg, hogy a vers egyértelmű párhuzamot von Isten munkahetének hat napja és a mi munkával töltendő hetünk hat napja között, valamint Isten nyugalomnapja és a miénk között (lásd még 2Móz 20:9, 11). Sok olyan tudós is elismeri, hogy maguk a Biblia írói valóságos napokra gondoltak, aki pedig nem fogadja el a teremtés napjainak valóságos voltát.

Az Istenhez fűződő kapcsolatunk miatt rendkívül fontos bízni az Úrban és Szavában. Ha nem tudunk megbízni Isten Igéjében egy olyan alapvető és világosan kijelentett dolgot illetően, hogy Mózes első könyvének teremtési történetében hat valóságos napról van szó, akkor vajon milyen kérdésben leszünk képesek megbízni benne?

Amint már a korábbiakban is megállapítottuk, a teremtési napokat semmilyen értelmes indokkal nem tarthatjuk a mi napjainktól különbözőknek. Egyesek olyan igékre hivatkoznak, mint Zsolt 90:4 és 2Pt 3:8, amikor amellett érvelnek, hogy a teremtési napok mindegyike valójában ezer évet jelentene. Erre a következtetésre azonban nem utal a szöveg, mint ahogy nem magyarázza azt a kérdést sem, amit azok vetettek fel, akik szerint e napok évmilliárdokat jelentenek. Továbbá, ha a Mózes első könyvében szereplő napok hosszú korszakokat jelentenének, akkor a kövületekben számíthatnánk az egymásutániság olyan jeleire, amelyek összhangot mutatnának a teremtés hat „napja” során megteremtett élő szervezetek sorrendjével. Tehát a harmadik „napon” teremtett növények maradványai jelennének meg elsőként a kövületekben, azután következnének az első vízi- és szárnyas állatok maradványai, végül találhatnánk az első szárazföldi állatok kövületeit. Csakhogy a kövületek nem illenek ebbe a sorrendbe. Víziállatok megelőznek növényeket, szárazföldi állatok pedig szárnyasokat. Az első gyümölcsfák és más virágzó növények kövületei pedig csak az előbbiekben említett csoportok után találhatók. A hasonlóság egyetlen pontja, hogy mindkét esetben az ember jelenik meg utoljára.

„A teremtés minden egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, akárcsak minden utánuk következő nap” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 82. o.).

„Ám közvetlenül a negyedik parancsolat szombatjának alapjára sújt az a hitetlen feltételezés, miszerint az első hét eseményeinek lezajlásához hét hatalmas, meghatározatlan hosszúságú időszakra lett volna szükség. Ez bizonytalanná és homályossá teszi azt, amit Isten egészen nyilvánvalóan kijelentett. Itt a hitetlenség legrosszabb fajtájával van dolgunk, mivel közülük sokan állítják, hogy elfogadják a teremtési leírást, miközben ez burkolt hitetlenség” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 3. köt. 91. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA:

1) Két dolog még azok számára is nyilvánvaló, akik nem fogadják el szó szerint Mózes első könyvét. Nevezetesen, hogy a teremtésben semmi nem történt találomra és a fajoknak nem volt egy közös őse. Most pedig jön a darwinista evolúció, ami – számos változatával együtt – két dolgot tanít: a véletlenszerűséget és minden faj egy közös őstől való eredetét. Hogyan lehetne tehát Mózes első könyvét magyarázni egy olyan elmélettel, ami alapjában mond ellent Mózes első könyve alapjainak?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

OREMUS

hogy ne olyan legyen minden

mint egy vesztes álom

a kézzel fogható hit

az kell bizony

a bölcs szívből fakadó

késpenge tudás

ahogyan az akaratodban

megfogant hit

átsiklik a lét peremén

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

SZÉL

Szíved rozoga kapuját

zörgeti a szél egy élten,

míg lyukas létedből

elcsurog az idő egészen.